Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-07 / 56. szám

MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Nívócsoportos oktatás Inárcson A gyerekek a nyertesek Az „elitképzés” bevezetéséről szóló vita nem új keletű. Megvalósítására az évek során többféle formát eszel­tek ki, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az inárcsi általános iskola felső tagozatában tavaly egy olyan kí­sérletbe fogtak a pedagógusok Balázs Lénárdné igaz­gatónő vezetésével, ami mentes minden kellemetlen fel­hangtól. Feltúrt utak, beomlott hidak Táborfalvai öröksé Laczkó János beszédét mondja Az 1989—90-es tanévben a három nyolcadik osztály­ban képesség szerinti cso­portbontást végeztek, a to­vábbtanulás szempontjából fontos tantárgyakban. A legjobbak, a közepesek és a gyenge tanulók számára az általános követelmények fi­gyelembevételével három­féle oktatási módszert dol­goztak ki. A csoportokat elnevezé­sükben szándékosan nem minősítették, átjárhatók, ha valaki jobban teljesített, átkerülhetett az erősebb csoportba, és fordítva. Az eredmény messze felülmúl­ta reményeiket. A leggyen­gébb tanulónak elkönyvelt gyerekek is meg-megtálto­NÉPDALOSOKNAK Évforduló Tíz éve alakult meg a népdalkor Bugyiban. Az év­forduló tiszteletére nagy­szabású, jubileumi népzenei találkozót szervez a Besse­nyei György Művelődési Ház népzenei csoportja. A színesnek ígérkező, mintegy kétórás program­ban több országos hírű együttes és népdalénekes lép a közönség elé. Ezek közt ott lesz a táborfalvai Csutorás együttes, a duna- varsányi népzenei együttes, a galgamácsai hagyomány- őrzők együttese, a Bolyai János Katonai Műszaki Fő­iskola citerazenekara, va­lamint Budai Ilona népdal­énekes. A bugyiak öt gyermek népzenei csoporttal szere­pelnek. Fellépnek a boglár- kasok, a csiripesek, a csom- bolyósok, a kendermorzsá- sok és a pántlikások. No meg persze az ünnepeltek, a bugyi népdalkor. Az előadásra március 9- én délután 17 órakor kerül sor a bugyi művelődési ház színháztermében. Jegyek a helyszínen válthatók. Pénteken Falugyűlés Bugyi önkormányzati tes­tületé és a polgármesteri hivatal ezúttal értesíti a község lakosságát, hogy március 8-án délután 17 órai kezdettel falugyűlést tartanak a művelődési ház nagytermében. Minden ér­deklődőt szívesen várnak. DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. © Munkatárs: Pachner Edit. © Fogadónap minden hétfőn 14-töI 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. vili. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. 5Z. 1446. Telefon: 138-2393/283 sodtak, ösztönözte őket, hogy a maguk csoportjában akár a legjobbak is lehet­nek. Hogy mi ennek az oka? Amíg a hagyományos osztályközösségekben egy­két kiváló képességű gyerek az „ügyeletes jó tanuló” évekig, és a többiek eleve lemondanak arról, hogy utolérjék őket, addig ezek­ben a csoportokban lehető­ségük nyílik új rangsort kialakítani. A hierarchia könnyebben változtatható, nem tud megcsontosodni, mivel közel azonos képessé­gű gyerekek kerülnek össze. Idén megkönnyítette a pedagógusok dolgát a de­Balázs Lénárdné (Petényi István felvétele) Tisztelt Szerkesztőség! Örülök a lehetőségnek, hogy helyt adnak írásom­nak. Ezt korábban termé­szetesnek vettem, de mi­után előző reflexióm — fő- szerkesztő úr ígérete elle­nére — csonkítottan került közlésre (február 6. „Vissza Ázsiába”), nem lehetett kétségem afelől, hogy önök hogyan értelmezik a sajtó- szabadságot. Nem képviselőtársaim és a magam védelmében írok, hanem a tisztesség és az ol­vasók korrekt tájékoztatá­sa érdekében. Korábban diktatúra volt ennek aka­dálya, most pedig a ránk szakadt demokrácia?! Hallgatom a rádiót, s a kormányszóvivő „hazug csalónak” titulálja a Ma­gyar Hírlap szerkesztőségét. A HVG március 2-i szá­mában Szabó Mihály „nagy népi általános sajtódivat­nak” nevezi a jelenséget. Afféle vadnyugat, akinek pisztolya van, osztogatja az „igazságot”. Itt, Dabason mindenki tudja, hogy kik és honnan lőnek. Ittjártakor Bárd főszer­kesztő úr beszélt gondjaik­ról — áremelés előtt állnak, terjesztési nehézségek —, s én lehetőségem szerint se­gítettem. (Meghívtam őt egy körzeti polgármesteri találkozóra, a testületi ülé­sen pedig felhívtam a je­mográfiai hullám apadása. Évfolyamonként két-két osztály indult, könnyebb volt őket hármas csopor­tokba osztani. A nyolcadik mellé a hatodik és hetedik osztályokat is bevonták. Hetedikben magyarból és matematikából, hatodik­ban és nyolcadikban a fen­tieken kívül fizikából, ké­miából és biológiából erősí­tik csoportbontással az ok­tatást. Kiss László matematika— testnevelés szakos pedagó­gus abban látja e módszer egyik fontos eredményét, hogy azóta jóformán nincs szükség korrepetálásra. Korábban éppen a gyengéb­ben teljesítő gyerekeket terhelték túl délutáni kü­lönórákkal, most az órákon történő bőséges gyakorlás­sal mindez elkerülhető. A nívócsoportos oktatás lényege éppen itt keresen­dő. Az egységes követel­ményszintet a gyerekek több-kevesebb gyakorlással érik el, a gyengébbek las­sabban haladva, a jobbak gyorsabban, sok nehezebb feladatot megoldva. Az új oktatási forma eredménye a végzetteknél mérhető le igazán. A ta­valyi nyolcadikosok a kö­zépiskolákban és a szak­munkásképző intézetekben kiválóan megállják a helyü­ket. A „gyengébbeknél” kü­lönösen szembetűnő az ered­mény: az általános iskolai kettesekből, hármasokból rendre ötösök lettek. A Pest Megyei Pedagó­giai Intézet innovációs pá­lyázatán az inárcsi felső ta­gozatos iskola 20* ezer fo­rintot nyert nívócsoportos módszerével. A legtöbbet azonban a gyerekek nyer­lenlévők figyelmét az in­duló dabasi oldalra, a helyi lap nagy megrökönyödésé­re.) Verseny az olvasókért minden áron, ez lehet a je­lenség oka. Hangzatos, bombasztikus, harsogó for­ma, másodkézből ellenőri­zetlen információk, plety­kák, „azt suttogják” a tar­talom. Rövid távú stratégia. Pedig egy hiteles megyei lapra nagy szükség lenne. Nem szeretnék sértegetni senkit, sorolom a példákat. Cikkük — Botrány a vége­ken — hangzatos, „bukik” rá az olvasó, s hogy mi a valóság, az mellékes, de ta­lán mégsem. Dabason 5 fa­lugyűlést tartottunk, és egyet Dabas-Szőlőn, jegyző­könyv készült róluk, bárki elolvashatja. MGYO „vo- lontőr”-jei ezeken, úgy lát­szik, nem vettek részt, vagy nem kommentálták, mert nem fért bele a lap „vonal- vezetésébe”. Ezeken a lap­ban kiemelten kívül kb. 800 ember vett részt, és biztató tapsokat kaptunk. Az, hogy van ellenzékünk, a demok­rácia talpköve. A kivonu­Táborfalva önkormány­zata többszörösen is kilóg a sorból a polgármestere ré­vén. Laczkó János nem­csak tanácselnök, de párt­titkár is volt egy időben, vagyis kétszeresen kiszol­gálta a pártállamot. Ennek ellenére közakaratból, el­söprő fölénnyel került a polgármesteri székbe már mint nyugdíjas. Vagyis nem kenyérre kellett a községi lózung. — Nem mosakodásként mondom, de egyetlen porci- kám se kívánta, hogy párt­titkár legyek. Kineveztek, azt kellett csinálnom. Ám­bátor a párttitkárságot is sokféleképpen lehetett csi­nálni. Tompítani a felülről érkező nyomást, élét venni az olyan dolgoknak, aminek következményei lehetnek — ha ügyet csinál az ember belőle és továbbadja. Én nem adtam tovább, nem is vetette eddig senki itt hely­ben a szememre, hogy „vö­rös” voltam. Dabason egy polgármesteri találkozón az egyik polgármester rám kiabálta. Mondtam neki, majd a polgármesteri mun­kámért — ha rosszul vég­zem — megszólhat. De aki a múlt felem,legetésével akar lejáratni, annak...! A beszélgetést követően falugyűlésre mentünk, amelynek kezdése előtt ne­gyedórával már egyetlen üres hely sem volt a mű­velődési ház színházter­mében. A hangulat igazol­ta a polgármester szavalt: az önkormányzat és lakos­ság közt nincsenek sem társadalmi, sem gazdasági ellentétek, amik felkavar­nák a község nyugalmát. Néhány a felvetett prob­lémákból. Meglehetősen sok a rossz, sáros utca Táborfalván, eső után vagy hóolvadáskor bokáig járnak a külterüle­ten lakók a latyakban. Ki­nőtte a község az óvodát, nincs tornaterme az iskolá­nak. Téma volt újfent a telefon, valamint az, hogy kevés a munkalehetőség helyben, s lassan Pestről és Kecskemétről is kikop­nak az ingázók. Sokakban él a félsz, mi lesz, ha élet­be lép a ház és telek utáni adózás. — Van egy 120 négyzet- méteres házam, ketten lak­juk az asszonnyal. De amikor összegürcöltem, még lásról ... — győztes csapat még sohasem vonult le* a pályáról, lásd: SZDSZ — a Parlamentben. Hatvan hoz­zászólásból egyet kiragadni, főleg, ha az a választásokon nagy vesztes (egy testületi képviselőjük sincs) SZDSZ- vezető -szájából hangzik, gusztustalan manipuláció, a favorizált Králl Béla pedig magányos ebben a testü­letben, ezért ő a leggyako­ribb hiányzó. A rendőrkapitány nem slágerkérdés Dabason, de sehol sem az országban. Szomorú valóság, hogy ro­hamosan nő a bűnözés, romlik a közbiztonság, nem üstökösre van szükség, ha­nem szakmáját jól ismerő, hivatását szerető, nagy tu­dású, lehetőleg jogi vég­zettségű rendőrtisztre!!! Nagy hagyománya van nálunk a vidéki ember le­becsülésének, de MGYO minden eddigi rekordot túl­szárnyalt. Horváth Sándor kereske­dő, autósboltja van, egész­ségi okokból fegyveres szol­gálatra alkalmatlan, most nyit egy szerelőműhelyt. öten voltunk. A három gyerek kiröppent, ketten maradtunk. Az előírtnál kétszer több lakóterülettel. Igazság az, hogy egy élet munkájáért az a fizetség, hogy tulajdonosként több adót fogok fizetni, mint lakbért azok, akik elnótáz- ták, elkönnyelműsködték az életet, házat nem épí­tettek, gyereket nem ne­veltek ?! Az idézet csak egy volt a sok közül, s miért is ta­gadjuk, sok bennük az igazság. Laczkó János pró­bálta megnyugtatni az em­bereket — nem sok siker­rel —, mondván, 1991-ben még nem kerül sor az adózás bevezetésére, sőt lehet, hogy jövőre sem. A 300 forint/négyzetmétert sem kell szó szerint venni, lehet az öt vagy tíz forint is. — Ami meg az utcák ál­lapotát illeti, igazuk van, pocsékok. De ha összességé­ben nézzük az elmúlt év eredményeit, amióta levál­tunk Örkénytől, többet fejlődtünkr mint azelőtt tíz évig. Rendeztük a fogászat problémáját, felépítettük a postát és az iskolát. Ha figyelték a költségvetési je­lentést, útjavításra is jócs­kán költöttünk. Valami kimaradt a pol­gármesteri beszédből. Nem esett szó a kiürült szovjet laktanyák sorsáról. Hiány­érzetüket többen is jelez­ték. A polgármester beis­merte, hogy szándékosan nem foglalkozott a témá­val. Mert hiába Táborfal­va területén áll az objek­tum, értékesítésére, birtok­levele Hajdút — harangöntés­hez?? Ez az idő már el­múlt — szerencsére. MGYO-nak jobban meg kellene választania önkén­tes hírhozóit, mert nevetsé­gessé teszi magát. Bár ha mosolyt csalt az emberek arcára, az sem semmi. A lapzártakor kaptuk a nem hivatalos hírt: „igazi fordu­lat”, megjegyzésem: volt hi­vatalos is? Kitől? Ami a tanulságokat illeti, én csak azt tudom, hogy fe­lelős vagyok a törvény sze­rint Dabas város közbizton­ságáért, MGYO-nak pedig kellene lennie a leírta­kért???!! MGYO nem fo­gadja el a 43 év után első szabad magyar választás eredményét, s a képviselő- testület döntését, a demok­rácia megkérdőjelezését. A gyors változásokon ne­hezen igazodnak el az em­berek. Országos ügyekben hiteles lapokat — rádió, tv — talál. Helyi ügyekben azonban más a helyzet, ke­vés a hiteles információ. Ezért tartottam fontosnak az önök újságját. Csalód­nom kellett: rémhírek, bavételére nincs az önkor­mányzatnak jogosítványa. Az utolsó szovjet katona — állítólag — július 30-ig el­hagyja az országot. Addig a szovjetek által kiürített épületek, laktanyák, tábo­rok tulajdonjogi kérdését felfüggesztették. — A szovjet kormány 360 millió forintot követel kár­térítésként a táborfalvai objektum fejében, (az épü­letkomplexum egy részét va­lóban ők építették, de hogy kinek a pénzén, kinek az anyagából, azt senki sem tudja). Hogy ki. miért és mit fizet, ennek eldöntése a kormány dolga. Melles­leg végeztünk egy felmé­rést. A volt lakók olyan ál­lagörökséget hagytak ma­guk után, hogy a felújítási költség minimum 320 mil­lió forintot igényel. Tábor- falvának aligha lesz vala­ha ennyi pénze. Kár tehát erről beszélni. Más megol­dást kell találnunk, hogy az új házasokat lakáshoz juttassuk — mondotta Lacz­kó János. Egyébként jel­lemző volt „vendégeinkre”: a- táborban okozott káron kívül tönkretett hidak és feltúrt utak maradtak utá­nuk. Különben — ha nem is hivatalos forrásból — úgy értesültünk, hogy a volt szovjet objektumra igényt formál a HM, országos tűz­oltótiszt- és altisztképző iskolát akar létesíteni a táborban. Ami viszont azt jelenti, sok táborfalvai jut majd munkához helybeli. Valamit valmiért. Végső soron ez is egy nyereség. Matula Gy. Oszkár mendemondák, „azt suttog­ják”, egyoldalú, manipulált információk — ezt kaptuk. Így kénytelenek leszünk saját lapoj indítani a helyi lakosság korrekt tájékozta­tására. MGYO-nak üzenem: amit ön állít, hogy az én bizal­masom lenne, annak annyi a megalapozottsága, mint írásainak. Megalapozott kritikáikra ezután is igényt tartunk, de kérem, nézzék el a mi másságunkat, mert ha nem teszik, az önkénye­sen rám aggatott címke ma­gukra száll... Tisztelettel: Horváth István polgármester ★ A polgármester úr levelét szó szerint, teljes terjede­lemben közöljük — korábbi írását sem állt szándékunk­ban tartalmában csonkíta­ni. Ami a dabasi oldal be­vezetésének támogatásod il­leti — eddigi segítségét kö­szönjük, mint ahogy a kör­zet többi önkormányzati vezetőjének is. Ugyanakkor a jövőre nézve is csak azt ígérhetjük, hogy függet­lenségünket megőrizve, korrekt módon tájékozta­tunk,' ha szükséges, magunk is véleményt nyilvánítunk, és helyet adunk az olvasói álláspontoknak, a különbö­ző reflexióknak. Mint most is. Bárd András tek! Pachner Edit Változtatás nélkül A polgármester

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents