Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

NEHEZEN ÁLL TALPRA A BUDAFLAX Nyolcvan embert menesztenek Az elmúlt tíz nap bizo­nyára emlékezetes marad a Budaflax Textil Rt. ve­zetői, dolgozói számára. Ez időszak alatt dőlt el, hogy a profilváltás és a Csil­laghegyi Rt.-vei való fúzió miként befolyásolja az ott am 450 ember sorsát. A bűvös határidő már­cius 25. volt, ekkorra ígér­ték ugyanis, hogy mindenki megtudja, hol számítanak rá a jövőben is. Bár még hétfőn is tartottak az egyeztető tárgyalások, teg­nap már a csöppet sem kellemetlen döntés vég­eredményéről adhatott tájé­koztatást Tomacsekné Trestyánszki Júlia ügyve­zető igazgató. A szomorú tény: egy hónap múlva, április 25-én nyolcvanan kapják kézhez felmondólevelüket, s attól az időponttól kezdődik majd a visszaszámlálás, a felmondási idő letöltése. A változások alaposan érin­tették az irodistákat, mert Budakalászon teljesen megszűnik majd az admi­nisztráció. A rideg számok nyelvére lefordítva ez any- nyit jelent, csak tizenket- ten mehetnek át Csillag­hegyre, huszonhat admi­nisztratív dolgozó munká­ja pedig feleslegessé válik. A kikészítő munkásainak sorsát is alaposan meg­bolygatta a változás, ebből az üzemből huszonöt em­bernek kell majd új helyet, más munkát keresnie. A leépítés azonban nem kí­mélte a gondnokság, a szál­lítás, a meo és a varroda dolgozóit, sőt a kereske­dőket sem. Szerencséseb­bek közé tartósnak azok — bár minden megítélés kér­dése —, akik átmehetnek majd a Csillaghegyi Rt.-be. Megmenekült a tmk-mű- hely negyven dolgozója is, akik vállalták, hogy kft.-vé alakulnak, s szereznek ma­guknak külső munkákat is, amiből meg tudnak élni. Aki az idén éri el a nyugdíjkorhatárt, azt már nem érintette a leépítés, s addig maradhat a cégnél, amíg a felmondási ideje ed nem kezdődik. Akik 92-ben, illetve 93-ban mennének nyugdíjba, s nem tartanak igényt a munkájukra, s máshol sem találnak ma­guknak állást, nem tehet­nek mást, mint hat hónap munkanélküli-segély után kérhetik az előnyugdíjaz- tatásukat. Az igazgatónő hozzátette, mivel Budakalász lesz a nyersszövetkészítés bázisa, a szövődében még huszon­kilenc embernek tudnának munkát biztosítani. Egy kft. a gyárkapun belül var­rodát létesít, s oda is fel­vesznek harminc szakkép­zett asszonyt. Kérdés, az elbocsátottak közül hányán kapaszkodnak bele ebbe a- feikínált lehetőségbe, kik vállalják majd, hogy Hét- három műszakban valami teljesen új tevékenységbe fogjanak. Az elkövetkező két-három hétben ezt min­denesetre el kell dönteni, mert május elsejétől már az új felállásban dolgozik az rt. Egyelőre azonban még a régi keretek között megy a munka, s a pénzügyi nehéz­ségek áthidalására a ban­kokkal folyik az egyezke­dés. Azt mindenképpen biztatónak tartják, hogy kül- és belföldi megrende­léseik is akadnak. Az ér­Zsebre és idegekre megy Vonalszakadtáig beszélhet Alighanem sikerült ki­vívnia Magyarországnak a föld egyik legrosszabb te­lefonos országa csöppet sem hízelgő címet. Pest megye készülékekkel még csak-csak jól ellátottnak számít például a környező megyékhez, Fejérhez, Nóg- rádhoz vagy Komáromhoz képest. Nemrégiben ugyan­is erőteljes ütemben meg­kezdték és folytatják a te­lefonhálózat bővítését, amely új és új központok és készülékek bekapcsolásával jár. Ám Pest megye a ké­sedelmes automatikus kap­csolások és a vonalbontá­sok ellen még sincs fel­vértezve. Mi okozhatja eze­ket a bosszantó és költséges hibákat? Pest megye mely részeit sújtják e bajok leg­inkább? Mit lehet ellenük tenni? Ezekre kerestünk választ részben a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságnál, részben a Magyar Távköz­lési Vállalat Budapest-vi- déki Igazgatóságánál, aho­vá Pest megye is tartozik. A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság rendszeres for­galmi méréseinek adataiból kiderült, hogy mostanában a legtöbb idő előtti bontást Szigetszentmiklóson, Érden és Vácott tapasztaltak. Ti­zenhat Pest megyei auto­mata telefonközpont csat­lakozik a fővárosihoz, amely átmenő, közbeikta­tott, illetve közvetítő ál­lomás a további kapcsolá­sokhoz. Ha tehát a fővá­rosi központ zsúfolt, annak mintegy függvényeként Pest megye is azzá válik, vagyis hosszabb a várako­zási idő és több a bontás. A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság idén jelentős áramközi bővítéseket hajt végre például Cegléden, Nagykőrösön, Vácott, Szentendrén és erősítőbe­rendezéseket kapcsol be Pest megyébe, amelyek a telefon kellő hangerejéről gondoskodnak. A Magyar Távközlési Vál­lalat Budapest-vidéki Igaz­gatóságának üzemviteli igazgatóhelyettesétől azt tudtuk meg, hogy a kése­delmes kapcsolásokat és a bontásokat okozhatja ugyan a központok túlter­heltsége, de az időjárási vi­szonyok nem, és a konté­nerközpontok típushibájá­nak sem tulajdoníthatók ezek a problémák. A leg­valószínűbb, folytatta az igazgatóhelyettes, hogy mű­szaki hibának köszönhetők. A zsúfoltságból eredő las­sú kapcsolás és bontás el­len elsősorban forga­lomtechnikai bővítéssel, az áramkörök számának növe­lésével, a központi egysé­gek bővítésével lehet a leg­jobban védekezni. Pest me­gye ezen a téren mpst igen jól halad. Idén nagyszabá­sú forgalomtechnikai bő­vítés folyik megyeszerte, amelynek köszönhetően kevesebb lesz a várakozási idő .és a vonalbontás is. K. K. tékesítendő épületek iránt is változatlanul nagy az érdeklődés, a reménybeli vevők egymásnak adják a kilincset. A kínai tőkét be­fektetni szándékozók tá­bora is bővült, a legújabb variáció nyelviskola léte­sítése, a távol-keletiek ugyanis itt szeretnének ma­gyar nyelvórákat adni hongkongi üzletemberek­nek. Minit nehéz időkben szo­kás, a Budaflax dolgozóin — legalábbis akik már több évtizedet eltöltöttek a gyárban — is úrrá lett a nosztalgiázás. Vannak, akik a csodában, pontosabban abban bíznak, hogy a ré­gi tulajdonos Klinger utó­dai átveszik majd a gyá­rat. Ügy hírlik, ennek egye­lőre még nem sok realitása van, a Németországban élő leszármazottak ugyanis még nem jelezték, hogy tőkét kívánnának befektetni a budakalászi gyárba. H. É. ELÖL QRBÉN, HÉTÜL Politikusok toplistája A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1991 februárjá­ban kérdőíves felmérést végzett, melynek során többek között a politikusok népszerűségét tesztelte. A vizsgálat folyamán 1000, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló ember válaszolt a kérdésekre. Erről szól az intézet munkatársának írása. A Magyar Közvélemény­kutató Intézet évek óta fi­gyelemmel kíséri a politi­kusok népszerűségének alakulását. Legújabb felvé­telünk során nemcsak azok­ról a politikusokról kérdez­tük az emberek vélemé­nyét, akik a jelenlegi politi­kai élet mindennapos fő­szereplői, hanem azokról is, akik — bár korábban a leg­fontosabb politikai tisztsé­gek viselőd voltak — mára már visszavonultak vagy háttérbe szorultak (pl. Grósz Károly, Németh Mik­lós, Pozsgay Imre). Horn Gyula és Németh Miklós, akik 1989 júniusa óta a népszerűségi listákat felváltva vezették, még mindig őrzik régi dicsősé­güket, s az általunk felso­rolt tizenhárom politikus közül csak Orbán Viktor­nak sikerült hozzájuk fel­Kopogtat a tőke Ebből is eszünk Az utóbbi két évben fel­gyorsult a nyugati tőke be­áramlása a magyar sütő­iparba. Nyugat-Európa egyik legjelentősebb pék­ipari cége az osztrák An­kerbrot AG például a Za- lado Sütő- és Édesipari Vállalatban talált magyar partnert. A héten a német Jagdfeld tartós édesipari termékeket előállító nagyvállalat és a hevesi Rákóczi Tsz közös együttműködésének ered­ményeként avathatják fel a Jagdfeld—Hungária Vám­szabadterületi Sütőipari Kft. üzemét. Információk szerint adott a nemzetközi érdeklődés a Nyugat-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat iránt is, de a tárgyalások még olyan stá­diumban vannak, hogy a vállalat részéről nem tart­ják ildomosnak az ezzel kapcsolatos híradásokat. Azt viszont megtudtuk Bölcskei Csaba termelési igazgató-helyettestől, hogy jövőbeni terveik között sze­repel az Rt.-vé átalakulás. Az ezzel kapcsolatos doku­mentumot már megküldték a vagyonügynökségnek. Céljuk a dolgozói tulajdon­lás, az előtakarékosságra ösztönzés. Eddig már az alkalmazottak 87 százaléka jelezte, hogy a részvény- társaság tagja kíván lenni. zárkóznia. (ÍEz természete­sen nem jelenti azt, hogy a kérdésben most nem sze­replő politikusok nem előz­hették volna meg őket.) A pontszámokat vizsgálva úgy tűnik, hogy a kérdezettek nem annyira a politikusok személyes tulajdonságait, mint inkább párthovatarto­zásukat vették figyelembe, amikor „osztályzatukat” megadták, hiszen a lista élesen kettéosztható ellen­zéki-független, kontra kor­mánypárti politikusokra. Ez alól csak Grósz Károly ki­vétel, aki MSZMP-politi- kusként a legkevésbé ro­konszenves. Bár Király Zoltán neve a lista első fe­lében, a népszerűbb „ellen­zéki-független blokkban” található, közéleti passzivi­tásával már nem tud olyan erős rokonszenvet kivívni magának, mint korábban, s Pozsgay Imre pontszámai is egy ideje a közepes érték körül stagnálnak. A „kor­mánypárti blokkban” An­tall József miniszterelnök a legnépszerűbb, bár rokon- szenvpontszáma a korábbi­hoz képest visszaesett, míg a lista alján a kisgazdapárti frákeióvezetéstől frissen megvált Torgyán Józsefet csak a taxisblokád során leszereplő Horváth Balázs követi. Az ismertségi mutatók alapján úgy tűnik, hogy az egykori és jelenlegi minisz­terelnökök és miniszterek, a parlamenti pártok frak­cióvezetői, igen széles kör­ben ismerték, hiszen a kér­dezettek 80-90 százaléka vállalkozott a megítélésük­re, míg az e körön kívül lé­vőket csak 40-60 százalék „osztályozta be”. Ne higy- gyük azonban, hogy ezek a számok biztos fokmérői az ismertségnek, s kezeljük őket óvatosan, hiszen mi­kor megkérdeztük az embe­reket, hogy meg tudják-e mondani, mely pártnak a tagja Antall József, csak 79 százalék tudott pontos vá­laszt adni, míg Orbán Vik­tor esetében ez a szám 73 százalék volt. Márpedig van-e manapság elemibb információ, amit egy politi­kusról tudnunk kell, mint a párthovatartozása? Politikusi* népszerűsége és ismertsége A megítélésükre Népszerűségi vállalkozók pontszám százalékos aránya Orbán Viktor 74 81 Horn Gyula 74 88 Németh Miklós 73 92 Pető Iván 65 68 Király Zoltán 65 83 Kis János 56 43 Pozsgay Imre 59 90 Antall József 49 94 Csengcy Dénes 45 50 Csurka István 43 61 Torgyán József 35 86 Horváth Balázs 32 79 Grósz Károly 24 91 A kérdezettek 1-től 5-ig osz­tályozhattak, mint az iskolában szokás. Az osztályzatokat egy 0-tól 100-ig terjedő skálán mu­tatjuk be, ahol a 0 azt jelenti, hogy nagyon eUenszenves, a 100 pedig azt, hogy nagyon ro­konszenves az adott politikus, A táblázat a pontszámok átla­gát tartalmazza. Lehmann Hedvig TPudja-e a tisztelt olva- •* só, mi a véleménye Bogárát Zoltánnak, a Ma­gyar Demokrata Fórum (szobi) országgyűlési képvi­selőjének a részleges kár­pótlási törvénytervezetről és a napjainkban oly sok indulatot kiváltó földkér­désről? A tisztelt olvasó­nak valószínűleg fogalma sincsen a Parlamentben helyet foglaló honatya ál­láspontjáról. Pedig ha va­lakire, Bogárdi úrra igazán érdemes lenne odafigyelni. A képviselőnek — ellentét­ben jó néhány kollégájával — ugyanis e kérdésről volt és van véleménye. Mi több, különvéleménye. Az erről szóló információ hiteles forrásból, magától Bogár­di Zoltántól származik. Ha mindeddig mégsem tettük közzé, annak csupán egyet­len oka van. Maga Bogárdi Zoltán volt az is, aki mind­eddig azt mondta, hogy mondandója nem publikus. S mert érvelésére, vá­lasztóival együtt magunk is kíváncsiak voltunk, nagyon vártuk, hogy megnyilatkoz­zon a jeles Pest megyei közéleti személyiség, el­mondja végre miként véle­kedik a magyar demokra­ták és a kisgazdák közötti alkudozásról. Mindeddig azon.ban nem tudhattuk meg. Pedig Bogárdi úr szava kárpótlási ügyben sokat nyomhatott volna a lat­ban. Akik közelebbről is­merik, állítják, ritka tehet­séges ember. Ért a föld­noz, ért a mezogazaasag- hoz, az agrárpolitikához. Amióta képviselővé avan­zsált, kiderült, sok minden r.iáshoz is ért. Például a nagypolitikához, a diplo­máciához, s mint láthatjuk, azt is nagyon jól tudja, mikor kell hallgatni, s mi­kor megszólalni. Sőt mi több, a képviselő úr agrár­mérnök létére minden ez irányú előtanulmány vagy gyakorlat nélkül hírlapírói, lapszerkesztői, kritikusi erényekkel is dicsekedhet­menti honatya kifejtette az ülésterembon vagy a lapok hasábjain a maga állás­pontját, Bogárdi úr tovább­ra is csendben maradt. Mondják, azt nem titkolta, hogy neki különvéleménye van, de azt, hogy mitől kü­lön és mitől vélemény, nem nagyon lehet tudni. A vitá­tól távolmarad, az utóbbi időben már a hárompárti egyeztető tárgyalásokra se nagyon ment el. Azért a paktum — mint tudjuk — távollétében, s közzé nem KÜL ÖNVÉLEM ne, hiszen azt is tudja, mi való, s mi nem az olvasó­nak. Ez utóbbi tapasztalat egyébként szintén magától Bogárdi úrtól származik. Aki ugyan többnyire a hírre éhes, véleményére kí­váncsi újságíróknak nem mond semmit, de ha vélet­lenül mégis megszólal, ak­kor saját maga bírálja el a vele készült írások értékeit, hoz róluk ítéletet. Megje­lentetni, közölni rendsze­rint azonban nem engedé­lyezi. Mindazonáltal azt ne higgye a tisztelt olvasó, hogy Bogárdi úr haragszik ránk, csak velünk szemben ilyen hallgatag. Példának okáért, miközben a részle­ges kárpótlási törvény ügyé­ben és a földkérdésben szin­te már majd minden páriá­iéit álláspontjával ellantét- ben is megköttetett. Minek következtében kissé várat­lanul Bogárdi urat elöntöt­te az epe. Haragra gerjedt, magá­hoz intette az újságírót, hogy most aztán nem hall­gat tovább. S hogy még véletlenül se érthessük fél­re, magnóra mondta a Pest Megyei Hírlapnak, hogy a megegyezés rossz, káros, hibás, túl drága ár a koalí­cióért. Így van ez, amikor egy amúgy csendes embert megszáll az indulat. Min­dent kipakol. No de ha egyszer lehiggad, csak eszé­be jut, hogy ő azért mégis­csak politikus és kormány- párti is, meg képviselő is, s ezen elgondolkodik. Bogárdi úr is lehiggadt Olvasgatta, nézegette a ve­le készült beszélgetés után született kéziratot, a rövid­ke interjút, s aztán csak megszólalt. Az írás nem mehet. Nem elég jó. BP emélhetöleg a tisztelt olvasó és választópol­gár mindebből nem jut ar­ra a téves eredményre, hogy Bogárdi úr megmásí­totta szándékát, valamifé­le önös érdekből, politiku­si jövőjét féltve, már nem akarja elmondani vélemé­nyét. Az ilyen következte­tést ugyanis semmi sem támasztja alá. Hiszen a képviselő úr se ezt mond­ta. Hanem csak azt, hogy a szóban forgó interjú neki nem tetszik. Alighanem szellemesebbre, frappán­sabbra, érdekesebbre vá­gyott. S minthogy a képze­letbeli tökéletes művet se e sorok szerzőjének, se más hírlapírónak megalkotnia mindeddig nem sikerült, már csak arra következtet­hetünk, hogy Bogárdi úr gondolatait írásba foglal­ni Bogárdi úron kívül más nem is lehet méltó. Talán már dolgozik is rajta. S mire a Tisztelt Ház a kor­mánypárti parlamenti többséggel megszavazza a részleges kárpótlási tör­vényt, addigra esetleg el is készül vele. Közzé is teszi. A családi faliújságon. — jakubovits —

Next

/
Thumbnails
Contents