Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

SZÍNHÁZI VILÁGNAP Thália - leáldozóban? Ha szükség szorongatja az embereket, érthető, ha előbb mondanak le az élet olyan javairól, melyek nélkül lehet élni, A Brecht- idézet — Előbb a has jön, aztán a morál — kiegé­szíthető: és még csak az­után a kultúra. Akinek az a gondja, tud-e vacsorát készíteni a családjának, jut-e pénz a gyerek cipő­jére, ki tudja-e fizetni a gázszámlát, az bizony ke­vés időt fordít a morali- zálásra, és még keveseb­bet a művelődésre, a kul­túra ilyen vagy olyan ága­zatának a birtokbavételé­re. Ideje sem igen lesz rá, — dolgoznia kell, méghoz­zá sokat —, s pénze sem. Neki hát elég sokadrangú a kérdés: misézhetnek-e nyugodtan Thália papjai, a színészek, Thália temp­lomaiban; a színházak­ban? Neki mindegy: áldoz­nak-e a papok Tliáliának, vagy Thália leáldozóban van. Sok jel mutatja: nálunk lassan az utóbbi felé hala­dunk. Ha ma bármelyik ma­gyar színház igazgatóját megkérdeznénk, hogyan látja színháza jövőjét, elő­re biztosak lehetnénk a bi­zonytalan, óvatos vagy egyenest csüggedt válasz­ban. A színházak egyelőre még működnek, de hogy honnan kapják majd meg a működésükhöz szükséges pénzeket a jövőben, arra senki nem tud felelni. Amit az állami, központi támo­gatás biztosít, az körülbe­lül a fele a nagyon szeré­nyen számított költsé­geknek is. A másik felét a helyi — városi — ön kor­mányzatoktól kellene kap­niuk. Csak hát az önkor­mányzatoknak sincs pén­zük napi, égetően fontos kiadásokra sem, nemhogy a színházra, ami nélkül, végül is, lehet élni, de utak, iskolák, óvodák, bölcsődék, kórházak nélkül már ke- kevésbé. És ha a hatóság­nak nincs pénze, akkor az egyénnek sincs (a két do­log összefügg). Így aztán az egyén, a színházlátoga­tó. háromszor is meggon­dolja, kiadjon-e egy csalá­di színházlátogatásra leg­kevesebb egy ezrest, vagy a szombat-vasárnapi ebéd­re költse ezt a pénzt (ha ugyan elég rá ennyi.. Tehát a színház a jegyek­ből sem számíthat nagy be­vételre. Maradna, hogy az állam szponzorálja, legyen a fő mecénása, vagy akár­mi, csak adjon pénzt. No de az állam épp a kultú­rából vonult ki a leglát­ványosabban. Mivel pedig egy színház nagyon drága „iizem’’, és a jövedelme­zősége sem olyan nagy, a „működő tóke’’ vagy a ma­gántőke sem nagyon tüle­kedik, hogy magánszínhá­zat nyisson vagy finanszí­rozzon. Ha be akarja fek­tetni a pénzét valami jó hasznot hajtó vállalko­zásba, száz jobb helyet ta­lálhat, mint a színház. Ha meg mégis pénzt akarna keresni valaki a színház­zal, kénytelen lenne olyan magas helyárakat kérni — a mai becslések szerint 800-1000 forintot —, ame­lyekre nem lenne fizetőké­pes kereslet. Kész — a do­log kör be ért. Akkor hát mi lesz a színházzal? Bezár? Igen, ez is lehetséges. Ha folyó­iratok, könyvkiadók meg­szűnhettek, lapok mehet­tek tönkre, bizony tönk­remehet a színház is. Sok szakember szerint már így is kész csoda, hogy még egyáltalán vannak előadá­sok. És ha ez bekövetke­zik. akkor megint egy lé­péssel messzebb kerülünk a nagy vágytól, hogy jelen legyünk a világ, de leg­alább Európa életében, kul­turális és egyéb áramlatai­ban, eseményeiben. Lesza­kadásunkra e téren is épp­oly nagy az esély, mi.nt az élet számos más terüle­tén. Nem ünneprontás, ha­nem a realitások számba­vétele, ha erre épp a szín­ház világnapján figyelmez­tetünk. (takács) I VARJÚ K LEVELEIK ET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Hu m) a zószerdá tói bús j ét ig Megráztuk a gyümölcsfákat... Minden falunak voltak és vannak ma is úgynevezett nagy Bregei. Ez a megtisztelő név illeii meg Kerepestarcsa kerepes! részén Forró Józsefnél, ö az, aki tőbii száz mondókat, verset, gyermekjátékot és hagyományt őriz írásos formában is. 71 évé ellenére bejár az általános iskolába, aprókat és nagyobbakat Ismertet meg a ma már elfelejtett régi szép szokásokkal. La­punknak a hamvazószerdától búsvétig terjedő időszak népszo­kásairól mesél. — A falvakban és régen a városokban is a harnvaz- kodás napján kezdetét vet­te a nagyböjt, a húsvéti készülődés időszaka. Ebben a hat hétben minden va­sárnap feketébe öltözött lá­nyokkal, asszonyokkal telt meg a templom. Húsvét előtt két héttel letakarták a feszületen lévő Jézus-tes­tet, ez volt a fekete vasár­nap. Arra emlékeztetett, hogy őt már akkor el akar­ták fogni. — A húsvét előtti utolsó vasárnap a virágvasárnap. Ezt a napot régen általában háromnapos lelkigyakorlat előzte meg, mindenki készí­tette a barkaágakat, több szólamban énekeltük a passiót. Virágvasárnap a hívők Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékez­tek. A megszentelt barkát pedig részben bazavitték, de tettek szerelteik sírjára is belőle, a többit pedig a pap elégette, és abból lett a következő évre a hamvaz- kodás hamuja. Virágvasár­napon az asszonyok, lá­nyok apró virágos öltözék­be mentek imádkozni. — A virágvasárnap után következik a nagyhét. A nagyhét minden napjának megvolt a maga szertartá­sa. Kiemelendő a nagycsü­törtöktől húsvétig terjedő időszak. Azt a csütörtököt zöld csütörtök néven is em­legették. Erre a napra az utolsó vacsora emlékének Idézése jutott. Elnémultak a harangok, azt mondtuk: Rómába mentek. Este söté­fedés után indultunk a ke­resztfára, fel a kálvária­hegyre, kezünkben gyer­tyákkal, és közben végig énekeltünk. A harang he­lyett csak a kereplő szólha­tott. — Nagypéntek az egyház legnagyobb gyászünnepe. Korán hajnalban a patak­ból hozott vízzel mosakod­tunk. A lányok azt is tar­tották, hogy a nagypénteki patakvízi mosakodástól szépek lesznek egész évben. A mosakodás azt idézte, hogy Jézus is megmosta ta­nítványai lábát. Régen már ezen a napon reggel tele volt a templom. Mindenki feketébe öltözött. Ezt az igazi kerepesiek ma is tart­ják, de akadnak, akik nép­viseletbe öltöznek. Délután indult a proce'sszió a kálvá­riahegyre. Ennek a napnak meghatározott ételei vol­tak. Alig ettünk, zsírral nem főztünk, szigorú böj­tölés volt, egy kis rántott leves és mákos tészta. A szent sírnál gyönyörű éne­keket énekeltünk Jézus haláláról és az anyja fáj­dalmáról. — Nagyszombaton újra megszólallak a harangok. Megráztuk a gyümölcsfá­kat, hogy ébresszük a ter­mést. A íeltámadási kör­menetre már világos ün­neplőt öltöttünk, alig fér­tünk be a templomba. A majorokról, a tanyákról még a cselédség is eljött a feltámadást, ünnepelni. A szertartás után lehetett megkezdeni a pénteken főft sonkát, s a hosszú böjt után szombaton már ehetett mindenki kedvére. — A húsvétvasárnap a frissen vasalt sok fehér szoknya felvételének Ideje volt. Minden csillogott, hi­szen erre az időre a háza­kat kimeszelték, felsöpör­ték az utcákat, ragyogott a falu. A húsvéthétfőnek a hagyományai csak nyomok­ban élnek. A hajnali lo- csolkodások, a legényeknek átadott slingelt zsebkendők és virágszálak ma már csak emlékek. A gyerekek piros tojást és pénzt kaptak, délután pedig már dézsából, vödörből locsolták az asz- szonyokat, nagy volt a ne­vetés, sikongatás — emlé­kezett vissza és mesélte a szokásokat Forró Józsefné. á. m. Az érem másik ©idksf/ü A március 13-i Postabon­tásban olvastam id. Verő­cei Béla írását a verőcei választásokról, az önkor­mányzat munkájáról. A le­írlak alapján nekem is tá­madt nénany gondolatom, így például: tavaly négy jelölt közül közvetlen sza­vazással választottunk pol­gármestert Verőcén. Az eredmény: Alpári György (szakács, kft.-igazgató) 551; Szedveczki Zoltán (erdész) 301; Poldauf lÁszló (mű­szaki rendszerszervező) 260; Versenyt Péter (volt ta­nácselnök) 118 szavazatot kapott. A számok láttán túlzás azt állítani, hogy Verőcén a polgármestert az SZDSZ-esek választották. Csak támogatták, mert hi­szen 551 tagja ebben a fa­luban nincs az SZDSZ-nek. A kampány során nem ma­radt titokban a jelöltek foglalkozása, s az sem, hogy Alpári György győze­lem esetén sem adja fel igazgatói állását. Mégis a falu lakossága őt választot­ta. Van a falunak megfelelő szakképzettségű jegyzője, s gyakorlott előadókból álló szakapparátusa is. Jó irá­nyítással, a képviselő-testü­lettel együttműködve meg­oldhatók a településünk előtt álló feladatok. A kép­viselők által megszavazott 20 ezer forintos tiszteletdí- jat én is sokűllom, de ez ta­lán csak viszonyítás kérdé­se. Amit furcsának tartok: Verőcei Béla feltétlenül köz- igazgatási szakembert kí­ván e posztra. De ezek a szakemberek a sokat szi­dott, elmúlt rendszerben szerezték gyakorlatukat — Verőcei Béla pedig a vál­tozás mellett voksolt. Nem főállású polgármes­terünk heti néhány órás fogadóórája valóban nem sok. Különösen akkor nem, ha az intézmények vezetői és képviselői ebben az idő­ben tárgyalnak vele. De Alpári Gyula abban a né­hány órában legalább biz­tosan megtalálható a hiva­talában. Szerintem egy fő­állású polgármesterrel is előfordulhat, hogy a tár­gyalások miatt zárva az aj­taja. A volt tanácselnök is számtalanszor házon kívül volt, mert a község ügyeit intézte. Az adatokat a nemrég megjelent Verőcei Tükör­ben, a község lapjában ol­vastam. Biztos, hogy Verő­cei Béla korábban írta le­velét, mert hiszen a Tükör­ben egy egész oldal szól a képviselő-testület munká­járól. Tehát tájékoztatják a lakosságot. Februárban falugyűlés volt, a testületi ülések meg nyilvánosak. Időpontjuk a faluban több helyen ki van függesztve. Általában az esti órákban kerül sor az önkormány­zat ülésére — akit érdekel, részt vehet rajta. Remélem, soraimmal sikerült tárgyi­lagos képe festeni a verő­cei helyzetről, anélkül, hogy bárkit is megbántot­tam volna. Űri Kovácsné Szúnyogh Ildikó Verőce ★ Tel. Verőcei Béla valóban lényegesen korábban, IMI. január 38-án vetette papír­ra észrevételét, fogalmazta meg az önkormányzat mű­ködésével összefüggő hiányérzetét. Mely azóta már nem állja meg helyét. Hiszen a februári falugyű­lés, a Verőcei Tükör tájé­koztatta arról, hogyan dol­gozik az önkormányzat, milyen döntéseket lioz, mi történik az üléseken. SaJ- ' nos, hogy szerkesztőségünk anyagtorlódás miatt csak késve adta közre levelét. I>e hasonló eset megtörtén­het, előfordulhat, mert az újságoldalak még nem ké­szülnek gumiból. így talán a késlekedés, a tévedés bo­csánatos bűnnek bizonyul­hat. (A szerk.) A kcspufálKKn A Pilis kapujában fekvő Pomáz nagyközség nem sok műemlékkel büszkél­kedhet. A turisták tízezrei a környék természeti szép­sége miatt keresik fel. Minden útleírás, útikönyv megemlíti azonban azt az 1519-ből származó rene­szánsz pastoforiumhoz — szentségfülkéhez — tartozó szemöldökkövet, mely car- rárai fehér márványból készült, s eredeti helyét teljes bizonyossággal nem ismerjük. Régészeink fel­tételezése szerint a Lkissza- dombon mintegy hetven százalékban feltárt XIV— XV. századi, úgynevezett királynői vár kis gótikus templomának szentélyét díszíthette. A szemöldökkő a XVIII. században épült Teleki-kastély tatarozásá­nál került elő. A félkörívvel záruló szentségfülke két oldalát egy-egy medvetalpíű-leve­Pcckigógusokimk, krónika íróknak N emzetiségieknek anyanyelven Helytörténeti, krónikaírói pályázatot hirdet a Társa­dalmi Egyesülések Szövet­ségének Pest megyei ügy­vivő elnöksége, a Pest Me­gyei Levéltárral és a Pest Megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtárral közö­sen. A megyei honismereti mozgalom további támoga­tását célzó pályázatra Pest megye településeinek múlt­jával foglalkozó munkák nyújthatók be. Különösen Pest megyei helytörténé­szek, krónikaírók, pedagó­gusok és honismereti szak­körök részvételére számíta­nak. Ugyanakkor nem pá­lyázhatnak hivatalos kuta­tók, történészek, levéltáro­sok és muzeológusok. Szak- dolgozatokkal, diploma- munkákkal, lektorált vagy kiadókhoz, szerkesztőségek­hez már beadott írásokkal nem lehet pályázni. A lehetséges témák; a megye településeinek, isko­láinak, közművelődési in­tézményeinek, üzemeinek, vállalatainak, szövetkeze­teinek, egyesületeinek, la­kóközösségeinek, lakóterü­leti mozgalmainak feldol­gozására. 1945-től átfogó el­beszélő krónika, a megyei nemzetiségek története. A díjazottak hét-, öt- és négy­ezer forintot kapnak. Beadható még — főleg az idei és az elmúlt évvel fog­lalkozó település- és mun­kahelyi krónika. Nem le­het pályázni múltról szóló szépirodalmi jellegű vagy régészeti, néprajzi munkák­kal. A legjobbakat ebben a kategóriában öt-, négy- és háromezer forinttal jutal­mazzák. A terjedelem leg­kevesebb huszonhárom gé­pelt oldal lehet. A nemze­tiségek története, króniká­ja részben vagy teljes egé­szében nemzetiségi nyelven is írható. Az egy példány­ban, jó minőségű papírra gépelt pályamunkákat augusztus 31-ig kell feladni a Pest Megyei Levéltárnak az 1364, Budapest, Sem­melweis u. 6., vagy a PL: 30. levélcímre. leket — akantuszt — ábrá­zoló pillérfő zárja le. Lát­hatunk a kőemléken két bronzrozettára utaló nyo­mot is. A párkány felett lévő latin nyelvű felirat magyar fordítása: ..A lei eszik a kenyérből, örökké él." Több mint tíz évvel ezelőtt dr. Pásthy Antal címzetes kanonok a paSto- forium-töredéket a plébá­niákért kis oldalkápolnájá­ban, az oltár fölé helyezte el, ma is ott látható. Az útikönyvek azonban a meg­tekintés helyéül, sajnos még ma is a templom kerítésfa­lát jelölik meg. Nem ártana már végre a tényeket is fi­gyelembe venni. Balogh Gyula Pomáz ü©iefi©n, stilefien Szeretem a kenyeret. Amikor az asztalra kerül, emlékek jutnak eszembe. Parasztasszony nagyanyám­ra gondolok," s arra a falusi házvégi házi kemencére, mely finom, illatos, ropo­gós kenyeret sütött. Eltűn­tek a házi kemencék, he­lyüket a nagyüzemiek vet­ték át. Azért, hogy meg­könnyítsék a falusi ember munkáját... De a keletien kenyeret étvágytalanul rág­csálja az ember. Mert nem kelesztették meg jól, a hozzávalót felületesen ada­golták. Amióta anyáink, nagyanyáink abbahagyták a kenyérsütést, nem eszem, eszünk igazán jó kenyeret. Pedig már megfizetjük az árát, hiszen drága a ke­nyér, mégis sok a kukát táplálja keletlensége, sü­letlensége, ragacsossága miatt. Padányi Lajos Budakeszi J&ü ©3 véfrehajfó? Minden kommunális szolgáltatás drasztikusan drágul, a vízdíj is. Nemrég ugrott 3,80-ról 11 forintra, 1991. január 14-től pedig 19,30-ra. A fogyasztónak az ár okoz gondot — alig mer vizet használni! —, míg a Dunamenti Regionális Víz­műveknek Vácott a szám­lázással gyűlik meg a baja. A vízművek újabb, rózsa­szín szerelmes levelet kül­dött, amelyben leírja a ré­gi s az új díjas számla ki­számításának módját. Csak megjegyzem, nem orrotok érte: alapadatok nélkül ezen egy számtantanár is nehezen igazodna el. Ami nem tetszik: az a fi­zetési felhívás. Ugyanis zárlati munkák miatt nyolc napon belüli befizetést kér. Persze hangsúlyozottan, ,.s a késedelmesen befizetett összegek nem kerülnek a folyószámlára, a továbbiak­ban mint hátralékot kezel­jük, és végrehajtásra kimu­tatjuk.” Megjegyzem, a számlázási késedelem és a könyvviteli zárlat nem a fogyasztó dolga. Jó, ha a késedelmesen fizetőt szigo­rúan felszólítják, de mi, akik becsületesen fizetünk, tiltakozunk a fenyegető hangnem ellen. Igen, a múltban is létezett felszólí­tás — de az elsőnél más hangnem lenne kívánatos. Mert a vízmű szolgáltató- vállalat, nem pedig ható­ság! S ma már a hatóság is megtalálta a megfelelő, ál­lampolgárhoz illő hangne­met. Tessék csak megnézni az adótájékoztatót: milyen udvarias hangnemben húz­za le rólunk az APEH a hetedik bőrt! Fazekas Mátyás Veresegyház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents