Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

T’^cnkét rendőr gyedül a peronon Különös fordulata az életnek. Serdülő korom­ban éjjel is át mer­tem menni az egyik fa­luból a másikba. Nem voltam, nem vagyok ba­bonás. Úgy éreztem so­káig, hogy nálunk nincs miért félni, ha az em­ber nem ad magának támadási felületet. Fura, hogy a gödi vasútállo­más peronján este nyolckor most mégis gondolkodóba esem. Se­hol egy ember, itt ez a hosszú vagonsor, néhol egy-egy nyitva hagyott kocsiajtóval, ahonnét bármikor kibukkanhat valaki. Ezt képzelem? Ettől tartok, mert most ilyen a világ, akár egy százasért is kupán vág­ják a védtelent. Még tíz perc múlva jön a vonat. Érkezik egy fiatal hölgy, de lá­tom, hogy ő még tőlem igyekszik távol marad­ni. Gyanúsak vagyunk egymásnak. Itt, Gödön, amikor a falufórumról jövök és egy asszony azt forszírozta, mikor lesz már nagyobb köz- biztonság, hogy akarják ennek megteremteni a feltételeit. Dr. Faragó László főorvos úrnak, aki az önkormányzat egészség- ügyi és szociális bizott­ságának az elnöke, azt ígérték a megyei rendőr- főkapitányságon, hogy 12 tagú őrsöt helyeznek ki a nagyközségbe. Csakhogy, milyen a pech, ami néha utoléri az embert, sőt általa egy egész települést. Időköz­ben parancsnokváltás történt. Az új kapi­tánynak most még más a gondja, minthogy ezt a kívánságot mérlegel­je, vagy a hozzá hason­lókat megismerje. Te­hát újra kell tárgyalni. A doktor úr bejelentke­zett, megy ' és kéri az őrsöt, remélhető, hogy megkapják. Tizenkét rendőr kö­zül talán egy posztoló jutna a néptelen állo­mások környékére is — gondolom. Csakhogy en­nél sokkal több az el­lenőrzésre szoruló kriti­kus pont, a magára ha­gyott lakás napközben, mint amennyit figye­lemmel kísérhetnének az egyenruhások. Más a bajok gyökere, s egyre mélyebbről fakadó és sokfelé ágazik. K. T. I. FÓTI DISZKÓ Estétől hajnalig Legyen, vagy ne legyen? Ez*volt a kérdés sokáig a fóti. Vörösmarty Művelődé si Házban, ahol a közön­ség egy része szeretne disz­kóműsorokban részt venni. Csakhogy volt ilyen a szomszédos Dózsa étterem­ben is, ami ellen, vagy in­kább a vendégsereg visel kedése, az éjszakai botrá­nyok miatt szüntelenül pa­naszkodtak a környék la­kói. A műfaj természetét ismerve, nem kevés a ház vezetőinek aggodalma sem. Viszont a közönség igénye fontos, s a bevétel sem mellékes. Végül mégis úgy határoztak, legyen diszkó, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a ház megkopott berendezé­sei is épségben maradj á nak. Már amit lehet, amit megtehet egy határozott fellépésű rendezőgárda. A legtöbbet persze, azon ifjak tábora, akik be tud­ják és akarják bizonyíta­ni, hogy a disc-jockey, ma­gyarul lemezlovas típusú, újkori bálozás is lehet európai emberekhez méltón kulturált. Olyan, ami az idősebb korosztályoknak sem ellenszenves. Minden pénteken este 8-tól hajna­lig szól majd a gépmuzsika. Tavasz a Dunán Ahogy a kerítés oldalában kibújik a hóvirág, úgy je­lennek meg a Ráckevei-Du- na partján az ingujjra vet­kőzött peeások, úgy telik meg élettel a víz és környé­ke. Fotóriporterünk ezen a héten kapta lencsevégre az edzőjük vezényletével la­pátoló evezősöket a duna- haraszti Sport-szigetnél. A kajakos és kenus fiatalok I. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM i*>91. MÁRCIUS 23., SZOMBAT SZÉN TEND KEI-SZÍ GET O CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS • PÓT O GOD RÁCKEVE SZ1GETSZENT­Fizettek a rendszerváltásért Ki mer itt Nem minden hagyomány haladó. Van, amivel érdemes szakitani, sőt, egyenesen hasznos. Ezt bi­zonyítja Szentendrén a papszigeti pavilonsor épí­tőközösségének esete is. Sajnos nem egyedi je­lenségről van szó, hanem tipikus magyar felületes­ségről. Vállalkozó kedvű keres­kedők még 1988. november 22-én vásároltak papszigeti telkeket a gamesztől. A pa­vilonokat a városgazdálko­dási vállalat építészei ter­vezték meg. Már nekik gondolniuk kellett volna arra, hogy manapság min­denféle vezetékek húzód­hatnak a föld alatt,, egy strand közelében. Mint azt Márta Józsefné Harkály utca 1. sz. alatti la­kos, az egyik közösségi tag elmondta szerkesztőségünk­ben, s a hat építtető csa­lád panaszát írásba foglalva is átadta, erre a mérnök urak nem gondoltak. Úgy látszik, mások sem, mert a levél szerint 1989. június 21-én megkapták az építé­si engedélyt. A tervezési szerződésben a szakembe­rek azt nyilatkozták, hogy „a közműveket feltárták”. Kidobott forintok A tanács emberei nyilat­kozták, hogy a telek teher­mentes. így aztán Márta József ék családja és mások, hozzáfogtak az építkezés­hez. Mártáék nagyjából be is fejezték, csak az üzletet nem nyithatják meg, mivel fölöttük elektromos vezeték húzódik, ©kot adott az építkezések leállítására, az engedélyek visszavonására, hogy közben mégis kide­rült: műszakilag kizáró ok egy trafó közelsége, a talaj­ba fektetett földkábel és víznyomócső. A múlt év áp­rilisában újra kiadták, aztán megint visszavonták az építési engedélyt. Közben megy az idő. A befektetett pénz egyelőre holt tőke, amortizációról szó sem lehet, az infláció gyors léptekkel halad elő­re. Ha valaha folytathatják ott a munkát, az már sok­kal drágább lesz, mint ami­kor belevágtak. Csupán az elektromos költségvetés 900 ezer forintba került volna 1989-ben, s ez ma már 2 millió 800 ezerre emelke­dett. Januárban már arra a kompromisszumra is hajlot­tak volna az építtetők, hogy ehhez 100-150 ezer forinttal hozzájáruljanak. ígéretet is kaptak rá az önkormány­zattól, hogy két héten be­lül elkészítik a költségve­tést, és kiküldik a címükre. Nem küldték. A tervezők hibája Mivel az idényjellegű üzleteket—- ahol gyorsbüfé és butikok nyíltak volna — már tavaly fogadóképessé kellett volna tenni, a kár­vallottak több más lépéssel együtt, szerkesztőségünket megtisztelve, a nyilvános­sághoz fordultak. A polgármesteri hivatal műszaki csoportjánál Dom- bai Piroska azt válaszolta a kérdésünkre, hogy az építé­si engedély elvi es nem jog­erős döntés volt. Mint ilyen, nem jogosít a munkák megkezdésére, tehát az építtetők is hibáztak. A végleges engedély az Elekt­romos Művek hozzájárulása miatt hiányzott, az pedig a már említett okok miatt nem tehette ezt meg. Tegzes László, az ügy el­ső számú kezelője szerint ma már remélhető, hogy két hónapon belül folytat­hatják az építkezést. A vá­rosi képviselő-testület vég­re jóváhagyta a terület be­építését. Az ELMÜ szerint egy rekonstrukcióval sze­rette volna egybekapcsolni az elektromos vezeték ki­váltását, másrészt nem in­tézkedhetett az önkormány­zat döntése, ennek alapján megrendelése nélkül, amit így írnak elő a törvények. A megrendelés most már elkészülhet. A mérnök úr véleménye szerint szerepet játszott eb­ben az időhúzásban a rend­szerváltás is, mert a régi testület ment, az új még nem volt döntési helyzet­ben. A legnagyobb hibát vi­szont a tervezők vétették, akik nyilatkozatukkal el­lentétben nem tartották meg az előírt közműegyez­tetést, figyelmen kívül hagyták a terület fölött lé­vő légvezetéket. Elismerjük, hogy Szent­endre szép és igen forgal­mas város, hogy a helyi közigazgaatás központjában bőven akad dolguk a szak­embereknek. Annyira azon­ban mégsem áttekinthetet­len ez a hely, hogy egy jó­váhagyásra beadott terv láttán ne derüljön ki, mit mulasztottak az előterjesz­tői. Az építkezés megkezdé­se is látható jelenség. Talán lehetett volna szólni az embereknek: Vigyázat! Ami elvi, az nem jogerős. Ne költsenek feleslegesen. Káruk tovább nő Tegzes László állítja, hogy ezt megmondták. Az érdekeltek ennek ellenére építkeztek. Elismeri, hogy sokan hibáztak, hogy ezzel a vállalkozók bevételektől estek el. Említem, hogy kártérítési pert akarnak indítani, ami­re azt mondja: ezt polgári bíróságnál tehetik, bár nem hisz a sikerükben. Pedig a kár tovább nő, mert ha csak a nyáron _ kezdhetnek a folytatáshoz, akkor az idén sem keres­nek. Kinek lesz kedve az ilyen példák láttán vállal­kozni ? Kovács T. István Amire nincs törvény Füstös tizenkettő . /' ■ í „ "íj* L:. ‘ V Torokkaparó füst száll fe­lém az esti sötétben. Ha­marosan rátalálok az ere­dőjére a település egyik ut­cájában. Parázslik még a napközben meggyújtott ikerti gaz. A magukat Piszkos tizen­kettőnek nevező városok hasonlatával élve mondta valaki nemrég a község­ben: Biztos benne lennénk egy füstös tizenkettő csapa­tában, ha volna ilyen. Tényleg sokan füstölnek — füstölgőit a panaszt meg­toldva más. Még úgy is, hogy a nyug­díjas . telekszomszéd szom­baton gyújtogat a hétvégi kertjében, amikor a szabad­szombatos háziasszony nagymosást rendez, mert ilyenkor ér rá. A mosott fe­hérneműket aztán kiakaszt­ja'száradni, de mintha füst­re tenné. Száll rá a korom, a piszok. Magatartásformák, amik ellen nincs paragrafus, csak SihiAíMÁ 8Wt*í’ illemkódex, de azt az intel­ligenciánk szabályozná. Ha ez a fék hiányzik, őrült hangerővel bömböltetjük a rádiót, hadd repedjen a szomszéd füle. Bevételi szempontokra hivatkozik a kultúrház, és a korosabbak idegeit roncsolva, kapcsol gépzenére a diszkó lemez­lovasa. Olykor éjszaka mu­lat az emeleti szomszéd, s , másnap álmosan, égő, kivö­rösödött szemekkel me­gyünk 'munkába. Jó lenne már valamiféle együttélés-mozgalmat szer­DUNATA.J HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 12—16. óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: SÍI. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067* „karjában” már jó néhány kilométer volt, hiszen a Népstadion duna varsányi edzőtáboránál szálltak víz­re. nakházánál forró vérű fia­talokat kaptunk lencsevég­re, akik dacolva az éjszakai talajmenti fagyokkal, sát­rat vertek a Duna-parton. A haraszti sportkör cső- (Erdősi Ágnes képriportja)

Next

/
Thumbnails
Contents