Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

Harminc templom egy csokorban Á múzsák városa Az idegenforgalmi idény­re felkészülve a Képzőmű­vészeti Kiadó két hasznos kiadványt jelentetett meg. Mindkettő angol és német nyelven kalauzolja a fővá­rosba érkező idegent vagy visszatérőt. Az egyik könyvecske Bu­dapest a múzsák városa címet viseli és 41 színes fotóval a művészetek fővá­rosát igyekszik bemutatni az ismert épületek mellett, mint például az Operaház, a Halászbástya, Zeneaka­démia, Vigadó, Nemzeti Múzeum vagy a Vígszín­ház. Olyan létesítmények is szerepelnek a kötetben, mint a Na-Ne Galéria, a Vasarely Múzeum, a Brod- way mozi, vagy a Petőfi Csarnok melletti bolhapiac. A másik könyvecske har­Egyszerű, mégis ízléses kivitelű újságot hozott cí­münkre a posta. A Keresz­ténydemokrata Néppárt Pest megyei lapját, mely­nek címe Magyar Jövő. Az új lap egyelőre mindössze négy oldal, reméljük, lesz bővebb is. Túlnyomórészt a párt országos és helyi hírei­vel van tele, mégis érződik, ez a kiadvány nem támadni, mine keresztény templom­hoz kalauzol. Bár a templomok, mint műemlékek eddig is sűrűn előforduló szereplői voltak a Budapestet bemutató fo­tóalbumoknak és útiköny­veknek, így egy csokorba gyűjtve még nem jelent meg róluk kötet. A vallá­sosság újjáéledése mellett a közelgő pápalátogatás is indokolja, hogy a keresz­tény (római katolikus, gö­rög katolikus, evangélikus, református) templomokra külső és belső művészeti fotókkal felhívják a figyel­met. Mindkét kiadványt ha­szonnal forgathatják a művészetek és művészet- történeti ismeretek iránt érdeklődők. nem csatározni, nem bánta­ni, hanem valóban tájékoz­tatni akar. Ügy gondoljuk, minden ilyen szellemiségű kiadványt örömmel fogad­hat bárki, aki az eszmék és információk szabad áram­lásának híve. Éppen ezért a Pest Megyei Hírlap öröm­mel üdvözli legfrissebb lap­társát, a Magyar Jövőt. (Csulák) Valamennyien talál­koztunk már olyan kivá­ló képességű és szeretet­reméltó fiatallal, aki va­lamilyen születési rend­ellenesség folytán testé­nek szembetűnő részén „bélyeget” visel. Egy- egy rossz helyre került szemölcs vagy anyajegy, kajlára nőtt fül, túlzot­tan görbe orr, életre szó­ló lelki sérülést okozhat Sokan úgy gondolják, ezen változtatni nem le­het, s kénytelenek visel­ni — különösen fiatalabb korban — társaik gú­nyos megjegyzéseit. Nem is sejtik, hogy az orvos- tudománynak egy sajá­tos ága, a plasztikai se­bészet foglalkozik ezek­nek az eltüntetésével. Vannak, akik félnek mindenféle beavatkozás­tól, és el sem tudják képzelni, hogy szorongá­saiktól megszabadulhat­nak. Számosán úgy gon­dolják, hogy a plasztikai műtét csak kivételes ese­tekben alkalmazható, protekció és nagy anyagi áldozat kell hozzá. Már a fentiekből is kiderül, hogy a plasztikai sebé­szet számtalan olyan kérdést vet fel, amely sokunkat — fiatalokat, idősebbeket — egyaránt érdekelhet. * • Dr. Nagy István sebész, a téma jó ismerője; folyama­tosan tájékozódik a plaszti­kai sebészet legújabb ered­ményeiről. • Azt szokták mondani, hogy a plasztikai sebészet Faust és Pygmalion lehető­BECS ISTENNEL A HAZAÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT rr MAGYAR JOVO .ff i. MARCUS l ÉVFOLYAM l.tZAfl NEM KELL A BÉL YEGET VISELNI Egyszerre Faust és Pygmalion ségeivel rendelkezik. Igaz ez? Egyáltalán: miért van az, hogy az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a plasztikai sebészet iránt? — A köztudatban a plasz­tikai sebészet egyenlő a szé­pészeti sebészettel, vagy más néven kozmetológiával, de valójában a plasztikai sebészet az emberi szerve­zet elváltozásainak korrek­cióját hivatott szolgálni. Az emberrel született deformi­tás, fejlődési rendellenes­ség lehet a nyúlajak, a far­kastorok, a deformált orr, vagy fül. De kérdés, hogy hol a határ a normál bio­lógiai változat és a kóros között. Ha valakinek igen elálló, nagy füle van, arra a laikus is azt mondja, hogy fejlődési rendellenesség. De nehéz megvonni a ha­tárt a kicsit nagyobb fül, vagy a kicsit elálló fül és a normális között. Ezek el­bírálása mindig egyéni. Az orr például speciális helyet foglal el az önma­gunkról kialakított képben. Mivel teljesen látótérben van, nem lehet elrejteni. Az orron lehet változtatni? — Az orr az mindig az adott kor és a földrajzi hely függvényé. Gondoljunk csak a görögök vagy ró­maiak szépségideáljaira. Azt sem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy az orr por­cának egy része műtéti szö­vődményként elhalhat. És többszöri korrekcióra sem lesz olyan orra a betegnek, mint amilyet szeretne. Így tehát hibás a felfokozott lelkesedés a plasztikai mű­tétekkel kapcsolatban. Nemcsak az epe- vagy vak­bélműtéttől kell félni, ha­nem a plasztikai beavatko­zástól is. Ugyanis azoknak szintén megvan a statiszti­kailag kimutatható szövőd­ményszázaléka. A köztu­datban úgy él a „plasztiká­zás”, hogy bemegyek a mű­tőbe csúnya orral és kijövök megszépülve. Ez még ma sem ilyen egyértelmű. • Bizonyára legtöbben mégis az arcukon előfordu­ló torzulások, szemölcsök, anyajegyek miatt keresik (el a plasztikai sebészt. — A f estékes anya jegyek, az elszíneződött szemölcsök igénylik az orvostól a leg­nagyobb figyelmet. Ezek tulajdonképpen a szervezet­nek egy normális szöveti előfordulásai, és amikor ir- ritációnak teszik ki őket, akkor egyes sejtek lesza­kadhatnak és helyileg, vagy másutt daganatossá válhat­nak. Ezek az úgynevezett melanomák, amelyek min­ket, orvosokat is arra fi­gyelmeztetnek, hogy csak igen átgondolt esetekben nyúljunk hozzájuk. Azt szoktuk javasolni, ha nem túlságosan kirívó az elvál­tozás, akkor ne bántsuk. Mindig mérlegelnünk kell, hogy a kicsiny csúnyaság arányban áll-e azzal, mi­lyen veszélyeket hordoz magában az eltávolítás. • Mennyibe kerül az egyénnek a műtét? — Egyre több vállalkozás indul a gyógyításban, de ma még hivatalos úton is lehet jelentkezni; a körzeti orvos javaslatára szakren­delésre kerül a beteg. Pest megyében a városi rende­lőkben vannak speciális se­bészeti osztályok, a kisebb műtétele ott is elvégezhetők. Deák Attila ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT! (ÍJ * • • AZ EMBERNEK SZÓLÓ ÜZENET Az utóbbi években felébredt az érdeklődés a Biblia iránt. Az új katolikus és protestáns kiadások lehetővé teszik olvasását, de valódi megértéséhez bizonyos fogalmak tisztázása s a könyv keletkezésé­nek, céljának legalább nagyobb vonalakban vázolt ismerete szüksé­ges. Nézzük hát, valójában mi is ez a könyv! A köznapi szóhasználat szerint a Biblia egyetlen könyv. Ilyen ér­telemben szoktunk róla beszélni vagy rá hivatkozni. A valóságban azonban nem a szó mai értelmé­ben vett könyv, hanem neve ere­deti jelentésének megfelelően könyvek — mégpedig különböző korú és különböző szerzőktől származó írások — gyűjteménye. Maga a Biblia elnevezés közvet­lenül a latin nyelvből került a modern nyelvekbe. A latin a gö­rög „biblián” szó (könyvtekercs, könyv) többes számú alakját (bib- lia=könyvek) vette át, s csak a XIII. századtól kezdték egyes számbán, „a könyv” értelemben használni. Ez utóbbi jelentéssel vette át szóhasználatunk a Biblia nevet. Könnyebb eligazodáshoz segít, ha megismerjük a Bibliában ta­lálható írások körét és csoporto­sítását. Tudnunk kell, hogy a zsidó és keresztény Biblia terje­delme nem azonos, s a szent könyveknek két nagy körét kü­lönböztetjük meg. A zsidók szent könyvei az Izrael népének adott isteni tanítást tartalmazzák, s a kereszténység előtti időben, Izrael népének körében, vallási közös­ségében keletkeztek. A keresz­ténység a zsidóság Bibliáját szent és Istentől sugalmazott írások­nak tartja, a keresztények körött kezdettől fogva nagy tekintélye volt, s az ősegyház többször hi­vatkozott rá mint „Istentől su­galmazott írásra” (2Tim 3,16) vagy egyszerűen az „írásra”, vagy „Írásokra” (Dk 4,21; 24,27 stb.). Emellett azonban a keresztény­ség hasonló isteni tekintélyt tu­lajdonít az ősegyházban nagyjá­ból a Krisztus után 50 és 100 kö­zött keletkezett írásoknak, ame­lyek Jézus életéről és tanításáról, az ősegyház kialakulásáról tanús­kodnak, vagy az egyházaknak adott apostoli tanítást tartalmaz­zák. Ennek megfelelően a keresz­ténység a Biblia könyveit két nagy részre osztja: Ószövetségre (Ótestamentumra), amely a zsi­dóság Bibliáját öleli fel és az apostoli hagyományt tartalmazó Újszövetségre (Űjtestamentum). AZ Ó- ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG Ha kezünkbe vesszük a Bibliát, az Ö- és Újszövetség könyveinek keretében az írások további cso­portosítását találjuk, amelynek ismeretében már következtethe­tünk természetükre vagy tartal­mukra. Az Ószövetséget tekintve a zsidó és keresztény Biblia be­osztása eltér. A héber Bibliában a könyvek három csoportja a kö­vetkező; Törvény, Próféták, írá­sok. Az első csoportba tartoznak azok az írások, amelyeknek a ha­gyomány szerint Mózes a szerző­je, a világ és az ember teremté­sét, Izraej ősatyáinak, a pátriár­káknak és Izrael kezdeteinek tör­ténetét beszélik el. A második csoportba sorolják a prófétákat; első részében törté­nelmi elbeszéléseket, második ré­szében a tényleges prófétai ha­gyományt tartalmazó könyveket találjuk. A harmadik csoporthoz, az írá­sokhoz tartozó művek közös ne­vezőjét nehezen állapíthatjuk meg különböző karakterük miatt Egy csoportba sorolásukat az elő­ző gyűjtemények lezártsága indo­kolja. A keresztények az ószövetség ókori görög fordítását véve ala­pul más beosztást követnek: tör­téneti, tanító és prófétai könyvek sorrendjében. A történeti köny­vek a világ teremtésétől és az emberiség kezdeteiből kiindulva Izrael népének történetét ismer­tetik meg. Az egyes könyvek ter­mészetesen különbözőképpen, sa­játosságaiknak megfelelően tük­rözik a hosszú történeti út egyes szakaszait. A második csoportba a tanító jellegű könyvek, míg a prófétai hagyományt tartalmazó könyvek az utolsó csoportba ke­rültek. Az Üj szövetséget a Jézus életé­ről, tanításáról, haláláról és fel­támadásáról szóló négy evangé­lium nyitja meg (Máté, Márk, Lu­kács, János). Ezeket követi az Apostolok cselekedetei, az egyház keletkezésének és a római biro­dalom területén való elterjedé­sének elbeszélésével. Ezután két nagyobb gyűjtemény következik: Pál apostol levelei a különböző egyházközségekhez és az ún. ka­tolikus levelek, ezek egy-egy na­gyobb terület keresztény híveihez intézett apostoli írások. Ezek a levelek alkalomszerűen tárgyal­nak felmerülő gyakorlati (erköl­csi, egyházszervezeti) kérdéseket, vagy a hit dolgaiban felednek ak­tuális problémákra. Ebben a té­mában hosszabb, összefoglaló fej­tegetéseket is találunk köztük, melyek „körlevél"-szerű célt szol­gáltak. Az Újszövetséget a Jele­nések könyve zárja le, jelképes látomásokban jelezve az egyház küzdelmes sorsát a történelemben és végső győzelmét Krisztus má­sodik eljövetelével a történelem végén. ÖSSZEKAPCSOL, MEGKÜL ÖNBÖZTET Az elmondottakkal csak külső­leg írtuk le a Bibliát, de lényegét még nem ragadtuk meg. Az ere­detében, jellegében, szándékában, korában és szerzőiben olyan szerteágazó gyűjteményt közös ne­vezőre hozva összekapcsolja, ugyanakkor megkülönbözteti min­den más emberi műalkotástól, hogy isteni sugalmazásra íródott. Ezeket a könyveket azzal a meg­győződéssel gyűjtötték össze, hogy szerzőiket Isten indította írásra, sugalmazta őket, mert bennük saját magáról, az ember céljáról, életviteléről, a hit lényegéről akart közölni valamit az emberi­séggel. Ezért úgy is mondhatjuk: a Biblia Isten szava. Igaz, hogy a Biblia könyvei egyúttal az egye­temes emberi kultúra legkiemel­kedőbb alkotásai közé is tartoz­nak, de valódi értéküket csak ak­kor ismerhetjük meg, ha figye­lünk az embernek szóló vallási és erkölcsi üzenetükre. Rózsa Huba, a budapesti rám. kát. hittudományi egyetem professzora (Folytatás a jövő szombaton)

Next

/
Thumbnails
Contents