Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

UHÉT VÉSI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSŰM Keresik a kibontako útjait Közép-Kekt-Eurápu alapvető érdekei nem különbözhetnek Mit mutattak meg a szovjet népszavazás eddigi eredményei? Véres polgárháború Irakban, bonyolult helyzet Kuvaitban Általános PILLANATKÉP Az öböltérség eseményei változatlanul nagy figyel­met keltenek, de e héten már a világlapok nem ezek­ből adták első oldalas sza­lagcímeiket. Űjra az érdek­lődés előterébe került a közép-kelet-európai helyzet, s a hírmagyarázók „felfe­dezik”, hogy amíg az öböl­háború annyira lekötötte figyelmüket, a korábban megkezdődött folyamatok e térségben folytatódtak, s itt is nem egy helyen feszült­ségekkel ugyancsak terhes, nemegyszer robbanással fenyegető helyzetek, sú­lyos gazdasági és politi­kai válságok alakultak ki. Minderre alkalmat adott Walesa washingtoni látoga­tása is. Éppen azzal egy időben, hogy a lengyel el­nök kezet szoríthatott Bush-sal a Fehér Házban, a gdanski hajógyárban, amely a változásokat kiharcoló Szolidaritás szakszervezet bölcsője volt, sztrájk kezdő­dött. Washington, amelyet az utóbbi időben azzal vá­dolnak, hogy a korábbinál kevesebb jelét adja a kelet­európai új demokráciák iránt érzett szolidaritásának, látványos gesztust tett. Mi­után Lengyelország állami hitelezői a Párizsi Klub előző heti ülésén elhatároz­ták, hogy Varsó 33 milliár­dos hiteltartozásából a rá­juk eső összegek felét elen­gedik. Bush továbbment Bejelentette, hogy az ame­rikai kormányzat a vele szembeni 2,9 milliárd dollá­ros lengyel adósság nem kesebb, mint hetven száza­lékát törli. Kommentátorok vélemé- ménye megoszlik abban, hogy az amerikai elnök nagylelkűségében mennyi­ben játszott szerepet, hogy az Egyesült Államokban mintegy kilencmillió len­gyel bevándorolt él, s vok- saik fontosak a közelgő, jö­vő évi választások idején. De nyilván Lengyelország stratégiai helyzete is érté­kessé teszi ezt az államot a kelet-európai térségben. Arról nem is beszélve, hogy a 33 milliárdos adósság je­lentős csökkentésével Nyu­gat ki akarja fejezni tiszte­letét a nép iránt, amely annyi áldozatot vállalt, hogy kivívja demokratikus intézményeit. Bush elnök viszont beszélt arról is, hogy Washington az egész közép-kelet-európai térség további fejlődését elő kí­vánja segíteni, s megelége­déssel nyilatkozott a Ma­gyarország, Lengyelország és Csehszlovákia között ki­alakuló együttműködésről. BELPOLITIKAI válságok Az együttműködésre való figyelmeztetésekre valóban nagy szükség is van, hiszen például az előző héten Po­zsonyba utazó Havel elnök tapasztalhatta, mily magas­ra képes csapni a naciona­lista hullám, amikor a Szlo­vákia elszakadását követelő szélsőséges tüntetők elől kellett kimenekíteni a tö­megből. A héten Meciar szlovák miniszterelnök ke­rült a támadások kereszttü­2 zébe, s ugyanazok az erők, amelyek annak idején oly lelkesen pajzsra emelték, most bizalmatlansági indít­ványt fontolgattak ellene. Egyesek „balos” elhajlással vádolták, mások azt állít­ják, hogy „visszaél a birto­kában lev.ő egykori kom­munista állambiztonsági ügynökök listájával”, és ez­zel „sakkban tart embere­ket”. Ismét mások úgy vé­lekednek, hogy Szlovákiá­nak a Szovjetunióhoz való „közelítésére” spekulál, s ezzel akarja szétrobbantani Csehszlovákiát. Felróják neki azt is, hogy „nem vé­letlenül időzítette” olaszor­szági és szovjetunióbeli utazását éppen a szlovák nacionalista hullám pozso­nyi tetőzésére. Mindenesetre a válság időlegesen enyhüít azzal, hogy több parlamenti bi­zottságot neveztek ki a vá­dak kivizsgálására, s ezek viszont húsvét előtt aligha tesznek jelentést a törvény- hozásnak. Ami pedig a szlovák nyelvtörvény kö­rüli éles vitákat illeti, ezek­re ényhítőleg hatott Milos- ko lépése. A szlovák tör­vényhozás elnöke megígér­te, hogy igyekszik közben­járni a belügyminiszternél, hogy ne helyettesítsék a szlovák és magyar helység- névtáblákat csupán szlová­kokkal. Halvány reménysu­gár ez a kiéleződő hely­zetben? De mégis üdvöz­lendő lépés, mert az együtt­működés kutatása irányába hi a tat. Ugyanígy belpolitikai fe­szültség növekszik Romá­niában is. A március 15-i ünnepek előtt román rész­ről a tavalyihoz képest kor­látozták a megemlékezé­sek színhelyeit, s rendkí­vüli készültséget hirdettek meg Erdélyben. A megem­lékezések azonban ezúttal itt is méltóságteljes módon, a történelmi évfordulóhoz illő ünnepélyeséggel zajlot­tak le. Ez nem akadályoz­ta meg a román külügyi szóvivőt, hogy megjegyzé­seket fogalmazzon meg Bu­dapest címére, s a román— magyar külügyminiszteri találkozó halasztódását Bu­karest sajátos optikájából taglalja. Bár a Nemzetközi Valu­taalap támogatásáról biz­tosította Románia gazdasá­gi liberalizálási tervét, az ellenzéki pártok, amelyek a parlamentben kisebbségben vannak, olyan dokumentu­mot írtak alá, amely sze­rint a jelenlegi kormány képtelen kivezetni az orszá­got a válságból, saját prog­ramjában vállalt ígéreteit sem tudja teljesíteni, és hi­telét vesztette bel- és kül­földön egyaránt. Az öt el­lenzéki párt — köztük a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség — olyan kormány megalakítását írta zászlajára, amely tényleges változást hozhat az ország poltikai életében. KÉT MODELL A polgárháború kirobba­násával fenyegető feszült­ség után, a jelek szerint a kompromisszumok kutatása irányába fejlődik a jugo­szláv belső helyzet. Az al­kotmányos válságot sike­rült áthidalni azzal, hogy mégis megtartotta kibőví­tett ülését a hat köztársasá­got és a két autonóm terü­letet összefogó szövetségi elnökség. Már nem a rend­kívüli állapot bevezetése a téma, hanem az, hogyan lehet korszerűbbé átalakí­tani a jugoszláv föderatív államot. örvendetes, hogy ki­mondták: a válság békés és demokratikus megoldására törekednek. Két tervezet fekszik most a tárgyalóasz­talon. Az egyik a Közös Piac elszámolási egységét tartja gazdasági mintának, a másik változat szerint a közös valuta mellett min­den tagköztársaságnak sa­ját pénze is lenne, Drasko­vics ellenzéki vezető, akit a diáktüntetés idején né­hány napig bebörtönözve tartottak, svájci mintára létrehozott kantonokban látja Jugoszlávia jövőjét. LÉLEGZETVÉTELNYI SZÜNET A múlt vasárnap, a Szovjetunió történetében első ízben megtartott nép­szavazáson 147 millió pol­gár járulhatott az urnák­hoz, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon egy 27 szóból álló kérdésre. Az új, a jelenleginél, a köztársa­ságokat lényegesen nagyobb szuverenitással felruházó föderációra adott voksolás­ban, az összes szavazásra jogosult 80 százaléka vett részt, s közülük 112 mil­lióan helyeselték az elkép­zelést. Hat tagköztársaság — Észtország, ' Lettország, Litvánia, Örményország, Grúzia és Moldva — hiva­talosan nem tartotta meg a voksolást, s ott csak az orosz lakta vidékeken szer­vezte meg Moszkva a sza­vazást, illetve a hadsereg egységeinél járulhattak az urnákhoz. ■* Mihail Gorbacsov és kor­mányzata ezzel lélegzetvé­telnyi szünetet kapott. A fö­derációs törvénytervezetet ugyanis még a tagköztársa­ságok törvényhozásával egyeztetni kell. Másrészt a legnagyobb köztársaságban az orosz föderációban, több­séget kapott az a kiegészítő kérdés is, hogy a 147,3 mil­lió lakosú tagállam elnökét közvetlenül kell megválasz­tani, s ez nagy sikere Borisz Jelcinnek, akit Gorbacsov ellenlábasának neveznek. Másrészt a rendkívüli ellá­tási proglémák, a sztrájkok és az április elejére beje­lentett drasztikus áremelé­sek, egyes hírmagyarázók szerint a robbanásig fokoz­hatják a feszültséget. HAZAKÜLDÖTT MUNKÁSOK Miközben a Biztonsági Tanácsban szigorú feltéte­leket. fogalmaznak Irak szá­mára, hogy tartóssá válhas­son a tűzszünet, északon Kurdisztán elveszőben van Szaddam Husszein számára, délen pedig a síiták uralják a terepet. A diktátor véres polgárháborúban igyekszik felülkerekedni, de Wa­shington szerint mind keve­sebb reménnyel. Közben Kuvaitban kor­mányválság keletkezett, mert lassúnak tartották az újjáépítést. Túl ezen elha­tározták, hogy a vendég- munkások számát legalább a felére csökkentik, s elsősor­ban a korábban ott dolgo­zott félmilliónyi palesztint utasítják ki, de erre a sors­ra kerül mintegy félmillió indiai is. Árkus István Csak kipattant az a iránya golyó! Nem lőnek többet a szovjetek Piliscsabán Itt álltam és onnan jött a golyó . 1 (Folytatás az 1. oldalról) hét célzott lövést leadni, ezért onnan Aszódira nem lőhettek (ezt egyébként munkatársunk sem feltéte­lezte, ő csupán annyit állí­tott, golyókat hallott s lá­tott maga körül). A mostani lövészet mint­egy 20 másodpercig tartott, és bár az eredeti felvételen majd egy percnyi ideig hal­latszanak a csattanó han­gok, a kísérlet így is ered­ményt hozott. Megmagya­rázta, mi történt a valóság­ban. Most ugyanis ott, ahol Aszódi kollégánk egy hete állt, magnót helyeztek el és kapcsoltak be a rendőrök. A szalagon az eredetihez hasonló hangerővel és sűrű­séggel szóltak a fegyverek. S hallatszott még valami: éles füttyenő hang, ami fél­reérthetetlenül egy arra re­pülő lövedékről tanúsko­dott. S ez cáfolja Koreskov ezredes állítását, miszerint „a domborzati viszonyok, a lövészet megadott magassá­ga és iránya, valamint a go- lyófogó rendszerek teljes­séggel kizárják, hogy a lö­vedékek elhagyják a gya­korlóteret” ... Ezután bemutatták ma­gát a lőteret is a völgyben, ahonnan — a laikus első pillantásra tényleg úgy gon­dolná — nem juthat ki egyetlen géppisztolylöve­dék sem. Ám tény: kijut­hatott. Méghozzá egysze­rűen a golyófogó gumifalon gellert kapva ... A vizsgálat eredményét így összegezte a helyszínen Kovács József rendőr alez­redes: — A Pest Megyei Hírlap­ban megjelent cikk alapján szóba jöhetett akár az em­berölés kísérlete is, s ne­künk ezt hivatalból ellen­őriznünk kellett. Ezért hall­gattuk meg az újságírót, ezért tartottunk helyszíni vizsgálatot. Egyértelműen meg lehet állapítani, hogy nem történt szándékos bűn- cselekmény, az újságíróra nem lőtt senki. De a lakta­nya területén, a lőtéren éleslövészet folyt. Hat lőál- lásból adtak le többször egymás után egyes lövése­ket géppisztollyal, ezek hangozhattak a hozzá nem értő fül számára sorozatnak is. A lövedékekből most egy, de a leírt esetben akár több is gellert kaphatott, s kikerülhetett arra a terület­re, ahol az újságíró járt. A mostani kipattant lövedék hangja hallatszik a felvéte­len. V-alerij Gyenyiszov alezredes búcsúszavai emlí­tést érdemlőek. Sőt. Túlzás nélkül írhatjuk: amit mondott, talán a leglényegesebb volt abból, ami itt tegnap elhangzott: több fegyverropogás nem lesz, ez a mai kísérleti lőgyakorlat volt a legutol­só, mielőtt távoznának Piliscsabáról... , V. G. P. Vevőre váró sertések CSAPA TK1V0NAS UTAH VESELSZAM01AS Vár állott, most kőhalom A kormány csütörtöki döntése nyomán — a szov­jet csapatok kivonulásával összefüggésben — megkez­dődik az évtizedeken át szovjet használatban volt in­gatlanok, objektumok hasz­nosítása. Ezt Annus An­tal altábornagy, a Honvédel­mi Minisztérium államtitká­ra jelentette be a kormány heti ülését követő szokásos pénteki szóvivői t4jékoztató meghívott vendégéként. Az államtitkár egy fel­mérés adataira hivatkoz­va közölte: a 13 ezer lakásnak épült ingatlanból 6348 szabálytalan úton lé­tesült, többségük nem szab­ványos, műszaki állapotuk miatt lakásként a jövőben nem hasznosíthatók. Az il­letékesek eddig 3700 lakást vettek át, ennek jó részét, 2400-at kénytelenek voltak „nem hasznosítható’’ kate­góriába sorolni. Elmondta azt is, hogy az 50 milliárd forintos szovjet követelésen belül mintegy 40 milliárd forintnyi ingatlan engedély nélkül épült. Annus Antal mindazonál­tal reményét fejezte ki, hogy április elején sikerül aláírni a karbantartási mu­lasztások miatti, illetve a környezeti károkkal kap­csolatos igény elismerésé­nek alapját képező okmá­nyokat. A magyar fél állás­pontja az anyagi kérdések rendezését illetően válto­zatlan: a szovjet csapatki­vonás befejezésekor kell végelszámolást tartani. A közbenső számításoknak nincs értelmük. Kérdésekre válaszolva az államtitkár elsietettnek ne­vezte Iván Aboimov hely­zetértékelését a magyar és a szovjet fél csapatkivonás­sal kapcsolatos tárgyalásai­ról. A Szovjetunió buda­pesti nagykövetének szege­di látogatása során tett fe­nyegetően hangzó kijelenté­seit lényegében azzal uta­sította el, hogy a tárgyalá­sokra még három hónap áll rendelkezésre, s ez rengeteg idő. Kijelentette azt is, hogy „a nagyobb, az erő­sebb jogán való kinyilat­koztatásokról le kellene szokni”. Annus Antal sze­rint a jelenlegi helyzetből továbblépni csak úgy lehet, ha a szovjet fél elismeri a magyar követeléseket, ö maga már jóváhagyta a környezeti kárfelmérés technológiáját, szovjet részről azonban ez még nem történt meg. Ezért is lett volna helye­sebb, ha a szovjet nagykö­vet a gyakorlati megoldá­sokra helyezi a hangsúlyt. Annus Antal annak a véle­ményének is hangot adott, hogy a kérdés „elegáns, kulturált megoldásához szükség lenne a nagyhata­lom, a világhatalom nagy­vonalúságára”. Az államtit­kár szerint van esély a kér­dés rendezésére. A magyar követelésekről hamarosan elkészül a mérleg, s a szov­jet fél megkapja a nem hasznosítható ingatlanok jegyzékét. (Folytatás az 1. oldalról.) ben hatalmas mértékben emelkedő energiaköltségek azt jelentik, hogy sertésen­ként mintegy két-három ezer forint a ráfizetés. A herceghalmiak az el­múlt évben kiérdemelték a legjobb európai termelők­nek járó minőségi nagydí­jat, amelyet Párizsban ve­hettek át a kitüntetettek. Ez egyúttal azt is jelent­hetné, hogy az EGK tagor­szágaiban a jövőben biztos piacra találhatnának a hun- gahib sertések, ha nem len­ne telített ezekben az or­szágokban is a húspiac. Természetesen jó féd év múlva fordulhat a kocka, vagyis kiürülhetnek a hű­tőházak, vevőkre találhat­nak a húshegyek, de mi lesz utána? Ugyanis olyan méreteket öltött az anya­kocák és a malacok kivágá­sa, hogy legalább két esz­tendőre lesz szükség ahhoz, amíg ismét visszaáll majd az egészséges, az igény sze­rinti szaporulat. A herceghalmi Hungahib Sestéshústermelési Rend­szer még az elmúlt évben is harminc százalékkal já­rult hozzá a magyar hús­ipar devizabevételeihez. Ennek jelentős hányada a szovjet piacról származott, ahova élő és félsertéseket szállíthatott a külkereske­delem. Ez a piac pedig pil­lanatnyilag bezárult a Hun­gahib előtt is. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents