Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

1991. MÁRCIUS 23., SZOMBAT XXXV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM' Ára: 9,.íö forisií Ökumenikus istentiszteletre várják a pápát ] CstiSz Í€3jptiMÍÍ€Sgit SSZ €S fs’ányO GfOlyÓJ Református vezetők Antall Józsefnél r Antall József miniszter- elnök pénteken az Ország­házban fogadta a magyar- országi református egyház püspökeit és főgondnokait. A miniszterelnök köszön­tötte a közelmúltban meg­választott, illetve újravá­lasztott egyházi vezetőket, és kifejtette, hogy a kor­mány sokrétű kapcsolatok­ra törekszik az egyházak­kal, köztük a református egyházzal is. Nagy várako­zással tekint a nyáron meg­rendezendő II. magyar re­formátus világtalálkozó elé, amely a pápalátogatáshoz hasonlóan az egész ma­gyarság eseménye lesz — fejtette ki Antall József. Méltatta a kormányfő a re­formátus egyház kulturális és történelmi szerepét, kü­lönös tekintettel a határo­kon tűi élő magyarság kö­rében kifejtett tevékenysé­gére. Hegedűs Lóránt, a refor­mátus zsinat püspök-elnöke megerősítette, hogy minden­ben készek segíteni a ma­gyar társadalmat a diktatú­rából a demokráciába való átmenet nehéz időszakában, A szabadság és a felelősség egységében kívánnak tevé­kenykedni az élet építésé­nek érdekében. A reformá­tus egyház számára az egy­házi ingatlanok funkcioná­lis, fokozatos visszaadása reális megoldás — hangoz­tatták. Kocsis Elemér tiszántúli püspök tájékoztatta a mi­niszterelnököt, hogy a re­formátus egyház ökume­nikus jelleggel kívánja le­bonyolítani a magyar refor­mátusok világtalálkozóját, és hogy a pápalátogatáskor Debrecenben, a református Nagytemplomban ökume­nikus istentiszteletet tarta­nak. a Nem lőnek többet szovjetek Piliscsabán Megírtuk: Aszódi íjászló Antal kollégánk kelle­metlen kalandba keveredett illegális szemétlera­kók után nyomozva Piliscsabán. Március 16-án — pihenőnapon — éppen élesiövészeti gyakorlat ide­jén keveredett az ottani szovjet laktanya mögé. Cikkében beszámolt arról, hol járt, leírta, hogy lö­vedékek fütyülését, becsapódását észlelte maga körül. Ezt egyébként magnóra is vette. A cikk után a Magyar— Szovjet Katonai Vegyesbi­zottság magyar tagozatának elnöke az ügy kivizsgálását kérte szovjet partnerétől. Nevükben Viktor Koreskov ezredes írt levelet, szerkesz­tőségünknek, melyet köz­zétettünk, akárcsak Aszódi László Antal válaszát. Az utóbbiban szerzőnk értet­lenkedett, miként is kerül­hetett egy „jól őrzött” lőtér közelébe, s miért is éppen a nemzeti ünnepet követő HAXVOSK-E MÉG Katona örül Kupának r Felhagy-e végre a kor­mány a hazudozással, azzal a taktikával, amelyet —- úgy tűnik — igen gyorsan és jói elsajátított elődeitől? Ilyen és hasonló kérdéseket is kapott Katona Tamás külügyi államtitkár azon a fórumon, amelyet tegnap délután tartott a Savoyai- kastólyban, Ráckevén. A válaszok a kérdésekhez méltóan őszinték és helyen­ként meglepőek voltak. Az imént idézett kérdésre pél­dául Katona Tamás el­mondta: a diplomáciában valószínűleg ezután is fog­nak hazudni, ám a magyar kormánynak például a ju­goszláviai fegyvereladással kapcsolatban is la kellett vonnia a következtetést. Időnként bürokrata módjá­ra viselkedik, vékonyra összeszorítja a száját és megsértődik. Ez a magatar­tás vezetett od*a, hogy az emberek elveszítették bizal­mukat a kormányban. Csak őszinteséggel, a bürokrácia levetkezésével lehet vissza­szerezni a bizalmat. Katona Tamás elmondta, ezért örült különösen, hogy Kupa Mihály vállalta a pénzügyi tárca vezetését. Személyé­ben olyan ember került a kormányba, aki új szelle­met képvisel, programot ad, nem beszél mellé. Különösen sok szó esett a fórumon'a szomszédaink­kal való kapcsolatunkról. Szövetségi államokkal va­gyunk körülvéve, s . szinte valamennyi . szomszédunk komoly belső konfliktusok­kal küzd. Ismerős recept a belső bajok orvoslására külső okot keresni, erre a nacionalizmus felkorbácso­lása bevált módszer. Ha­sonlóval válaszolni viszont életveszélyes. Hazánknak elemi érdeke, hogy ebben a térségben nyugalom legyen. A töke menekül onnan, ahol nem érzi magát biz­tonságban. Márpedig ha­zánk felemelkedéséhez szükségünk van befektetők­re. Nem panaszkodhatunk; hiszen még a Szovjetuniót is beleértve összesen nem invesztáltak annyit a nyu­gatiak Kelet-Európábán, mint nálunk. Természete­sen szóba került a világki­állítás megrendezésének ügye is. Katona Tárnái hangsúlyozta: vállalkozási alapon igenis megrendez-1 hető az Expo, s a Csepel- sziget északi csücskén ter­vezett kiállítás óriási lehe­tőséget kínál a sziget déli felén élőknek is. Ha a nye­reség java nem is, de az épületek, az infrastruktúra) a Trieszt—Ungvár autópá­lya ittmaradna, és bekap­csolhatná a gazdaság vér­keringésébe a szabolcsi, borsodi területeket, ahol már pattanásig feszült helyzetet teremtett a mun- kanéiküliség. Üj félelmeink fogalma­zódtak meg: mi lesz a szov­jet világútlevél bevezetése után, megindul-e egy új népvándorlás? S ha igen, mi lesz a nyugati államok intézkedései miatt nálunk rekedő embertömeggel ? A helyzet már ma sem rózsás, csupán arabból tizenhárom- ezer tartózkodik mindenféle engedély nélkül hazánkban. A szovjet beutazókkal szemben aligha lehetne megoldás a vízumkényszer, vetekedett az államtitkár, hiszen még becsülni sem lehet, mennyien jönnének. Ami 20 ezer vagy kétszáz­ezer menekült esetében még hatásos, milliónak már nem. Vannak olyan nem­zetközi törekvések, amelyek szerint.az esetleges áradatot Finnországnak, Lengyelor­szágnak, Csehszlovákiának és hazánknak kellene fel­fognia. Ez a megoldás ei- fogadhatatlan. Nekünk vi­szonylag szerencsénk van, hogy közvetlen szomszé­dunk az 50 milliós Ukrajna — amely a szovjet átlagnál valamivel jobban él —, ta­lán felfogja, fékezi majd az emberáradatot. M. K. pihenőnapon tartottak éles­lövészetet ... Tegnap újabb fordulat következett az ügyben. A Fest Megyei Rendőr-főka­pitányság bűnüldözési osz­tálya meghallgatásra kérette kollégánkat, aki részletesen beszámolt a helyszínről, a történtekről s természete­sen személyes ,/élményei­ről”. Ezután helyszíni vizsgála­tot tartottak Piliscsabán —• rekonstruálandó az esemé­nyeket. A laktanyában és környékén, a bejáráson amelyet Baranyai Gyula rendőr százados vezetett —1 részt vett kollégánk, két ha­tósági tanú, több Pest me­gyei rendőrtiszt, közöttük Kovács József rendőr alez­redes, a megyei bűnüldözé­si osztály vezetője, s szovjet részről Valerij Gyenyiszov alezredes, a piliscsabai egy­ség parancsnokhelyettese, Nyikolaj Koblov őrnagy, szovjet katonai ügyész és még több szovjet tiszt. Együtt járták végig az utat, amelyet az emlékeze­tes napon kollégánk köve­tett. A laktanya mögötti dombtetőre érve megmutat­ta, meddig ment el: 20-25 méternyire közelítette meg a részben nyitott betonkerí­tést. Tartozunk az igazság­nak azzal: lúlment a he­lyen, ahol most táblák áll­tak, s amelyeken az volt 7-3 centis betűiekéi (a he­lyesírást nenn változtatjuk meg): „Alj, lövők”, „Alj vissza tilos az átjárat”. Ám vonalukon alig 8- 10 méterrel jutott távolabb­ra az újságíró. S alighanem ez volt az egyetlen hiba, amit ő elkövetett. Nem vet­te észre a táblákat. (Egyéb­ként erről az a vélemé­nyünk: a figyelmeztető táb­la dolga, hogy észrevétesse magát. Ha nem'elég jó vala­kinek a szeme, akkor is gondoskodni kell a bizton­ságáról, $ ez a lőteret üze­meltetők feladata.) A többi: Aszódi László azonosította a bokrokat, a tárgyakat, s az általa készí­tett magnófelvétellel való összevetés azt igazolta: va­lóban ott járt, s valóban annyi idő alatt, olyan tem­póban távozott, ahogyan azt a rendőrségen mondta. Ezután a szovjet tisztek ajánlották fel, hogy az ere­detihez hasonló lőgyakor- latot tartanak — mondván, e helyre a lőtérről nem le-. (Folytatás a 2. oldalon) Régóta . várt névsorolva­sásnak lehetett szem- é3 fültanúja Csehszlovákia la­kossága: a televízió egyenes adásban közvetítette a szö­vetségi gyűlés pénteki ülé­sét, s ezen ismertették azoknak a szövetségi par­lamenti képviselőknek a ne­vét, akiket titkos ügynök­ként vagy munkatársként tüntetett fel az egykori kommunista állambiztonsá­gi szolgálat nyilvántartása.' Rögtön az ülés kezdeten heves vita alakult ki, mert többen azt javasolták, hogy rendeljenek el zárt tanács­kozást, vagy legalább az élő tévéközvetítést szakítsák meg. A törvényhozás ezt többség) szavazattal eluta­sította, így az ország nyil­vánossága előtt folytatód­hatott az ülés. A névsorolvasás után megkezdődött a hozzászólá­sok végtelen sora, s ezekből kiderült, hogy a lista nyil­vánosságra hozatala aligha csillapítja le a társadalmi indulatokat, aligha hat a minden kételytől mentes „katarzis" erejével. A tíz felsorolt képviselő közül egymás után kértek szót azok, akik úgy érezték: el kell mondaniuk, hogy tisz­ta a lelkiismeretük. Többen állították: nem tudtak ar­ról. hogy az St. B nyilván­tartásba vette őket, s azok­ról az egykori kapcsolatok­ról, amelyek most terhelő jellegűek, nem. tudták, hogy valójában St. B-kapcsola- tok. Az illető tényleges te­vékenységének alapos vizs­gálata nélkül, pusztán az egykori beszervező tisztek följegyzéseire támaszkodva — aligha hámozható ki az igazság. Különösen akkor nem, ha a beszervezési ok­iratok is hiányosak, neve­zetesen nem áll rendelke­zésre a szóban forgó sze- I mély aláírt nyilatkozata. Minőségi tanúsító párizsi díj levőre váré elhízott sertések Másfél évtizedes múltra tekint vissza Herceghalmon a Hungahib Sertéshúster­melési Rendszer, amely nemzetközi összehasonlítás­ban is kiállja a próbát, Hollandia és Dánia után hazánkban sikerült legin­kább megvalósítani a mi­nőségi hústermelést. Éven­Tarka piac Mint a virágoskert nyáron, olyan színekben pompáznak a virágüzleteik. Az üveghá- cakból kikerültek a rózsák, tulipánok, jácintok és nárciszok. Nem gond a vásárlás, csak esetleg az üres pénztárca az akadály (Erdős! Ágnes felvétele) te egy-másfél millió vágó­állatot biztosít a fogyasz­tóknak ez a rendszer. A belföldi piac telítettsége, a vágóhidak kapacitását és a forgalmazók lehetőségeit messze meghaladó túlkíná­lat, valamint az exportki­látások beszűkülése válság­helyzetbe sodorta a terme­lőket, s köztük is elsősor­ban a kisgazdaságokat. Ezt a nyomasztó hatást úgy tű­nik, hogy eleddig a herceg- halmiaknak sem sikerült feloldaniuk. Illés Lajos, a sertéshús­termelési rendszer termelé­si vezérigazgató helyettese elmondta, hogy a mintegy 450-500 ezer darabot kite­vő túlsúlyos sertésállomány 25 százalékát a Hungahib fajták teszik ki. Szólt ar­ról, hogy a kormány kivo­nult a piacról, ezért az ön­álló vállalatok feladata, hogy maguk küzdjék. le a hónapok óta tartó piaci krí­zist. Ez utóbbiakkal kap­csolatban a gondokat tetézi, hogy ugyan szabadkezet kaptak a termelők, de a mai napig fennáll a régi formula, miszerint még mindig a földművelésügyi tárcától kell kérni, ponto­sabban az FM-nek kell je­lezni az exportszándékot. Illés Lajos szerint pilla­natnyilag még nem mérhe­tők a sertéshús-termelési rendszert, illetve a gazdál­kodókat ért veszteségek. Az idén az átlagosan 25 százalékos takarmányár-nö­vekedés, s az utóbbi fél év­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents