Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-21 / 67. szám

Megsértették a fegyverszünetet Ha újabb iraki harci re­pülők sértik meg az ideig­lenes fegyverszüneti egyez­ményt, azokat is le fogják lőni jelentette ki szerdáit Washingtonban az Egyesült Államok elnöke. George Bush hozzátette, hogy re­ményei szerint nem várha­tók újabb hasonló inciden­sek. Szerdán egy amerikai harci gép Takrit város (az iraki elnök, Szaddam Husz- szein szűkebb pátriája) kö­zelében lelőtt egy iraki va­dászbombázót. Az irakiak szovjet gyártmányú Su—22 típusú gépe a jelentések szerint megsértette a szö­vetséges erők és Irak kö­zött február végén létrejött ideiglenes fegyverszüneti megállapodást. Bush szóvivője, Mariin Fitzwater úgy vélekedett, hogy az eset nem jelenti a háború felújítását. Mint Fitzwater megállapította, az amerikai akció az ira­kiakkal kialakított fegyver- nyugvási egyezmény elő­írásaival összhangban tör­tént. Áremelés Romániában Mintegy tízezren tüntet­tek szerdán délután Buka­restben a kormány árlibe­ralizációs programjának életbeléptetése ellen. Az árfelszabadítás második szakasza április elsején kezdődik az alapvető élel­miszerek árának eddig ha­logatott drasztikus feleme­lésével. MWii.nnmi .................................... E lfogadhatatlan és önkényes Szlovákiai „kétnyelvűség DE KI FOG BOCSÁNAT KÉRNI? rr Ladislav Pittner szlovák belügyminiszter közölte: utasításban figyelmeztette a járási hivatalokat a hi­vatalt megjelölő táblák, a pecsétnyomók, valamint a települések és településré­szek elnevezéséről tájékoz­tató táblák „helyes elké­szítési módjára”. E helyes elkészítési mód a belügymi­niszter szerint az, hogy csak egy nyelven, szlovákul szabad feltüntetni a hivata­los elnevezéseket. Pittner a tavaly októberben elfoga­dott szlovák nyelvtörvény előírásaira hivatkozik. A belügyminiszteri közlés az Űj Szó című pozsonyi lap szerdai számában jelent meg, válaszként Bauer Editnek, valamint Paulicky Péternek, a szlovák tör­vényhozás két magyar tag­jának egy korábbi interpel­lációjára. Az Üj Szó ugyan­ezen száma közölte Bauer és Paulicky viszontvála­szát is. A két képviselő fel­háborodását fejezi ki az ál­taluk elfogadhatatlannak minősített miniszteri válasz miatt, s egyoldalúnak, ön­kényesnek minősíti a nyelv­törvény Pittner általi értel­mezését. Bauer és Paulic­ky egyúttal közli: az inter­pellációra adott választ, il­letve arra való saját reagá­lásukat. megküldik az Euró­pa Tanács nemzeti kisebb­ségi tanácsának is. Miért mondott le az elnök ? Kijátsszák a szerb népet A jugoszláv fegyveres erők javaslataival kapcsolatban durván félrevezették a köz­véleményt, § szövetségi kormány gazdaságpolitiká­ja függő helyzetbe juttatja az országot, a törvénytelen fegyverkezéssel pedig ki­játsszák a szerb népet — így foglalta össze szerdai parlamenti expozéjában Boriszav Jovics szövetségi elnök lemondásának okait. A szerb parlament többna­pos ülésének kezdetén el­hangzott terjedelmes beszé­dében Jovics megerősítette: azért köszönt le, mert az utóbbi időben az elnökség­ben többségbe kerültek azok, akik „támogatják az Külföldi egy mondatban •m Jeszenszky Géza külügyminiszter március 25—28. között hivatalos látogatást tesz a Koreai Köztársaságban — je­lentette be szerdán a dél-koreai külügyminisztérium. A A szovjet fél májusi csúcstalálkozót javasolt az ameri­kaiaknak James Baker külügyminiszter múlt heti moszk­vai látogatásán, de nem kapott határozott választ aján­latára — mondta kedden egy amerikai kormánytiszt­viselő a brit Reuter hírügynökség tudósítójának. A Az amerikai kormány 70 százalékkal csökkenti a lengyel tartozásokat — jelentette be George Bush amerikai elnök szerdán, fogadva Lech Walesát A Különleges súlyt kí­ván adni a NATO Václav Havel csütörtöki látogatásá­nak, amely a NATO számára is alkalmat nyújt, hogy Közép-Kelet-Európa irányában kialakuló új koncepció­ját megfogalmazza — közölték az MTI tudósítójával a szövetség székhelyén. A Az öbölválság rendezésével, va­lamint az európai haderőcsökkentéssel összefüggő kérdé­sekről is tárgyal csütörtökön Moszkvában a szovjet ál­lamfővel és a külügyminiszterrel Douglas Hurd. A Há­rom héttel Kuvait felszabadítása után az ország kormá­nya kedden benyújtotta lemondását. Dzsábir al-Ahmed esz-Szabah kuvaiti emír ismét az eddigi kormányfőt, Szaad el-Abdullah esz-Szabah herceget, a trónörököst bízta meg az új kormány megalakításával. A Az iraki parlament elnöke szerdán megvádolta Iránt, hogy sza- botőröket dob át folyamatosan a határon iraki létesít­ményeik rombolása céljából. Szádi Máhdi Száleh fejtege­tése szerint Irán „összeesküdött az amerikai-cionista agresszoroklkal”. A Szerdán letette a hivatali esküt Ha- leda Zia asszony, a muzulmán többségű ország első női miniszterelnöke, akit a februári választásokon győztes Bangladesi Nacionalista Párt vezetőjeként neveztek ki erre a tisztségre. Vele együtt tettéik le az esküt kormá­nyának tagjai is. Új államhatalmi szerkezet a Szovjetunióban A szovjet parlament szer­dán elfogadta a miniszteri kabinetről szóló törvényt, s ezzel újabb lépést tett az új államhatalmi szerkezet kialakítása felé. A törvény értelmében — a korábban miniszterta­nácsként ismert testület — az ország végrehajtó-ügy­vezető szerve, amely köz­vetlenül az elnöknek van alárendelve. Ez alapvető ■a újdonságot jelent a koráb­bi szovjet gyakorlathoz ké­pest. Ezzel együtt a tör­vény úgy fogalmaz, hogy a kabinet, amelynek rendel­kezéseit a Szovjetunió egész területén kötelező révényű- nek, az államfőnek és a parlamentnek is felelősség­gel tartozik. A kormány döntéseit csak a parlament, illetve az államfő bírálhat­ja fölül. A kabinet jogállásáról al­kotott törvényt a köztár­saságok képviselői az új szövetségi szerződésről folytatott tárgyalások során elfogadták. ország feldarabolására irá­nyuló alkotmányellenes és törvénytelen lépéseket, s ez a politika egyes nemzeteket és köztársaságokat egyen­lőtlen helyzetbe juttat, s polgárháborúhoz vezethet”. Boriszav Jovics beszédét követően több tucat képvi­selő jelentkezett szólásra, s az elnök lemondásának okairól szóló parlamenti vita hosszúnak ígérkezik. A többnapos ülés eredeti napirendjén szerepel még a március 9-i tüntetés kö­rülményeit vizsgáló bizott­ság jelentésének megvitatá­sa és Radmilo Bogdanovics belügyminiszter lemondásá­nak kérdése is, vagyis a szerb ellenzék fő követelé­seinek megtárgyalása. A szerb parlament szerda este óriási többséggel meg­szavazta, hogy a szövetségi elnökségben továbbra is Boriszav Jovics képviselje Szerbiát, vagyis nem fogad­ták el az elnök lemondását. Az ezredes szerint fantáziáit a zsurnaliszta (Folytatás az 1. oldalról) ötlethez, hogy előhozakod­jon a lövöldözésüggyel. A szerző is megjegyzi: a két ország népe továbbra is szomszédos marad. Ezért nagy hiba lenne, ha a ma­gyar szél szórná szét a bi­zalmatlanság magvait. Ugyanakkor az a benyo­más alakul ki, hogy az em­lített sorok írója ezzel el­lentétesen cselekedett és bármi áron arra törekszik, hogy szárba szökkenjenek a bizalmatlanság csírái. Remélem főszerkesztő úr, hogy a szovjet parancs­nokság véleményét publi­kálni fogják a lapban. Tisztelettel: V. Koreskov ezredes ★ Eddig a levél, amelyet természetesen közreadunk, nemcsak azért, mert ezt kérik tőlünk, hanem, mert célunk az igazság kideríté­se, s ehhez hozzátartozik, minden érintett fél véle­ményének. de kiváltképp a tények ismertetése. S ha már itt tartunk; az igazsá­got illetően maradtak ké­telyeink, a levélben foglalt állításokkal kap*solatban pedig van véleményünk. Engedtessék meg tehát, hogy a cikk szerzője, Aszó­di László Antal válaszol­jon: Tisztelt Koreskov ezredes úr! Értetlenül fogadtam mi­nősítését, hisz egyetlen pil­lanatig sem volt célom a két nép, vagy akár a Pilis- csabán élők, s az ott szol­gáló szovjet katonák viszo­nyának megrontása, a bi­zalmatlanság felkeltése. Ám újságírói feladatom teljesí­tése igen. Ehhez pedig hoz­zátartozik, hogy ha a szer­kesztőség bejelentést kap a környezet szennyezéséről — bárki is kövesse el azt — utánajárjak. Ennek pró­báltam eleget tenni Pilis- csabán, ráadásul abban a hiszemben, hogy bizton el­kerülöm a katonai létesít­ményt. Nem így alakult, ami nyilván hiányos hely­ismeretemnek tudható be. Ám arra mégsem számí­tottam, hogy golyózáporba kerülök. Nem is értem, ho­gyan keveredhettem oda. Tényleg: hogyan juthat­tam egy jól őrzött lőtér­re? Vagy akár a közelé­be... Kételkedem abban, hogy ugyanazon helyszín­ről beszélünk. Őszintén szólva nem tudom, hogy ott jártam-e, ahol az önök vizs­gálata szerint az eset tör­tént — ezt ugyanis meg sem kérdezte tőlem senki. Még nem késő, én készsé­gesen megmutatom, hol is voltam, s hol lőttek felém — szerencsére nem rám. Azután azt sem értem. miért kellett egyáltalán nemzeti ünnepünk más­napján, egy pihenőnapon, éppen ottjártamkor, alig egyperces lőgyakorlatot tartani. A helybéliek el­mondták: sem előtte, sem utána vasárnap délig nem hallottak fegyverzajt, lövé­seket. Egyébként azt gon­dolom, hogy a kivonulófél­ben lévő csapatok tekinté­lyének aligha használ most bármiféle lőgyakorlat. Végezetül hadd említem meg: bár jó a fantáziám, annyira azért mégsem, hogy az általam átélt törté­netet ki mertem volna ta­lálni. Soha még konfliktu­som sem volt sem a szovjet emberekkel, sem a szovjet katonákkal, és semmiféle előítélettel nem viseltetem irányukban. Szívből kívá­nom, hogy az én élmé­nyemhez hasonlókat ne hagyjanak maguk után másokban, mert változatla­nul hiszek abban, hogy nemcsak szomszédok mara­dunk, hanem jó szomszédok is. Aszódi László Antal Mentsük meg a Filmvilágot! Tizenhét szabaddemokra­ta és fideszes, valamint egv-egy szocialista és füg­getlen országgyűlési képvi­selő szerdán felhívást tett közzé, amelyben felszólíta­nak „minden, nélkülözhető tőkével rendelkező szpon­zort", hogy segítsenek meg­menteni az egyik legszínvo­nalasabb magyar folyóira­tot, a Filmvilágot, amely­nek rendszeres megjelené­se — „egy kinevezett zsűri érthetetlen döntése követ­keztében” — veszélybe ke­rült, mivel nem kapott semmilyen állami támoga­tást. Az aláírók utalnak az egész magyar filmművészet súlyos anyagi helyzetére is, amelynek legutóbbi követ­kezményeként akut pénz­hiány miatt bezárja kapuit a világhírű Balázs Béla Stúdió is. TAKARÍTÓBRIGÁD T avaly még a párt egésze futott neki a vá­lasztási kampánynak a jelszóval: Tavaszi nagytakarítást! A Magyar Demokrata Fó­rum akkor még nem tudta, mit enged szabad út­jára ezzel. Mára már a párt döntő része tudja. Tudja, mert megtanulta. Aligha véletlen, hogy (mert jön a tavasz) az ismét jelszóvá tett jelszót most már nem a párt, hanem csupán néhány, tagadhatatlanul hangos takarítóbrigád hangoztat­ja. Eltakarítani a bűnösöket kell, de: kik a bű­nösök? Van azonban egy másik kérdés is: kik a taka- rítóbr i gádosok ? A nagytakarítás, a bűnösök általános emlege­tése nem más, mint a társadalmi megfélemlítés­nek az eszköze. Semmi köze a tényleges társadal­mi igazságtételhez! Ha nincsen pontosan megfo­galmazott válasz arra, hogy mi a bűn és mi a hiba, akkor arra sincsen válasz, ki a bűnös; bár­ki lehet, mert tetszőleges a mérce. Akkor már a takarítóbrigádok döntenek róla, ki jut át a tű fokán és ki nem. Meggyőződésem: a kommunistázás, a bolsevi­kozás, a hatalomátmentők emlegetése nem más, mint a zsidózás, a cigányozás, a ruszkizás, s nem más, mint volt a kulákozás, a klerikális reak­ciózás, a tőkésezés. Egy gyökér különböző szárai csupán, ám ezeknek a száraknak mindegyike iszonyú erejű társadalmi mérgeket hordozott és hordoz. Ki ne kapna ilyen helyzetben a biztatás után? „Isten ne adja, hogy megfertőzzön minket az igazságtól való félelem!” Valóban: ne féljünk az igazságtól! Csakhogy mi az igazság? Milyen jogon lehet(ne) ma törvény elé citálni bárkit azért, ami húsz, harminc, negyvenöt éve történt? Mármint milyen törvényhelyi pontok jogalapján? Ezt kell(ene) tisztázni elsőként. Ami ma erről tudható — például az ismét előhúzott Justitia-tervből —, az nem több politikai propa­gandánál, hangulatkeltő szövegnél. Persze erre is lehet eljárást alapozni — bár az Országgyű­lést sokkal, de sokkal bölcsebbnek tartom an­nál, mintsem hogy kapható legyen erre —, ámde akkor elkerülhetetlen félretolni a jogállamot... Akkor már lehet nagy takarítani. Akkor ugyanis már bármit lehet. Csak akkor azt már nem úgy hívják, hogy jogállam, demokrácia. Hanem ön­kény, diktatúra. Nem véletlen tehát, hogy Antall József mint miniszterelnök, óvakodott egy párt­jelszónak a kormányzati programmá emelésétől. Holott a jelszó azé a párté (volt), amelynek ő az elnöke! A miniszterelnök, az általa vezetett kor­mány azonban pontosan tudja, hogy abban a pil­lanatban, amikor a pártpropaganda kormányzati teendővé válnék, befejeződne alig eLkezdett utunk Európába. Kerülve a félreértést, -magyarázást: a bűn- cselekmények nem nagytakarítást, hanem pon­tosan szabályozott törvényi kereteik között lefolytatott jogi eljárást feltételeznek, köve­telnek. A kormány — magatartása tanúsítja ezt — pontosan tisztában van ezzel. Ha akarna, sem tehet mást. Ha ugyanis egy (két, három) ügyben túllép a törvényességen, akkor abban a pillanat­ban a saját törvényességét is kétségessé teszi, felkínálja a lehetőséget a következő kormánynak ahhoz, hogy az ő eljárásait nyilvánítsa törvény­telennek. Üyen egyszerű ez. S ezért ilyen iszo­nyatosan bonyolult. Ebből a bonyolultságból nem értenek semmit (nem akarnak érteni) a takarítóbrigádok, ök azok, akiknél már-már az üldözési mánia alakját ölti a vakhit abban, hogy a visszarendezők, a sza­botálok, a hatalomátmentők, a pártállamiak, az­az a bárkik ki- vagy eltakarítása meghozza a csodát: a gondok eltűnését, egy ízlésük szerint való ország napok, hetek alatti megteremtését. A vakhitűek sikerben reménykedve pattogtatják az ostort: legyen, lesz nagytakarítás! Észre kel­lene venniük: az esztendeje meghirdetett jelszó óta történt egy és más. Például a választópolgár jó néhány (eltakarítandó!?) tanácsi tisztségviselőt megválasztott polgármesternek, alpolgármester­nek, ugyanezt tették képviselő-testületek vb-tit- károkkal, amikor jegyzőknek nevezték ki őket, hasonló legitimitást élvez a gazdasági vezetők egy tetemes része..., akkor tehát? A demokrá­cia nem demokrácia, ha nem a takarítók ízlése szerint való?! T apasztalom helyben és országosan: a takarí­tók olyanok, akik nagyobbra, többre, „tör­ténelmi tettekre” termettnek hiszik-tartják magukat, de nem kapták meg ezt a szerepek ki- és többszöri újraelo’sztásakor. Ezért az utolsó lehetőség számukra a bosszú, a leszámolás, a nagytakarítással teremtett tekintély, fontosság, s nem mellékesen, az így megüresedett helyeknek a betöltése. A takarítók (és más pártbeli segéd­csapataik) hangoskodása és akarnoksága aligha rendíti meg az MDF-et, de: sokféle kárt okoz­hat a pártnak. Okozott máris! A vakhitűek fi­gyelmébe, ajánlom: a korábban említett citátum­ban az, aki istenhez fohászkodott, őrizze meg őket az igazságtól való félelemtől, meglehetősen ismert alakja a történelemnek. És valóban nem félt az igazságtól... ! Nem, mert ö szabta meg, mi az „igazság”. Az illető nagytakarítót Sztálin­nak hívták. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents