Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-20 / 66. szám

Dífczpolgáravatás * Em l kiinnepség Ocsán Március 17-én emlékün­nepségre gyűlt össze Ócsa lakóinak apraja-nagyja az Egresi Gábor Szabadidő- központban. Az alkalom nem volt mindennapi: Ócsa nagyközség önkormányzata ünnepélyt rendezett dr. Bé­kési Panyik Andor néhai református lelkész, kutató- professzor díszpolgárrá fo­gadósa alkalmából. Ifjak és öregek, tanárok és tanulók szép számmal jelentek meg a díszünnep­ségen. Érthető, hisz nincs olyan ember a községben, aki ne ismerte, ne tisztel­te volna a református lel­készt. Dr. Békési Panyik Andor neve túlszárnyalta nemcsak a falu határát, hanem az országét is. A nagy tudós Philadelphiában szerezte meg a doktori cí­met. Nevét Amsterdamban, Genfben éppúgy ismerik, mint Magyarországon. Hír­név és tisztelet, megbecsü­lés és tekintély ellenére szíve mégis visszahúzta szülőfalujába, Ócsára, ahol keresztelt, konfirmált, úr­vacsorát osztott, temetett. Mindezek mellett tudomá­nyos munkáin dolgozott, újságcikkeket írt, idegen nyelveket tanított. A vasárnapi ünnepségen az egykori tanítvány, dr. Hegedűs Lóránt mondott köszöntőt, melyben szemé­lyes és őszinte hangon em­lékezett „a mesterre”. Mun­FaSugyűSések Üjhartyánban március 82-én, pénteken délután 4- kor, Újlengyelben március 25-én, hétfőn délután 5-kor tartanak falugyűlést. A helyszín mindkét faluban a helyi kultúrház lesz. kásságát és életét dr. Koz­ma Elek mérnök-tanár méltatta, felidézve a pro­fesszor ifjúságát, jellemét, gondolatait. A verseken és visszaemlékezéseken kívül a hívőle számára ismerős dallamok csendültek fel, úgy a baptista egyesület énekkara, mint a reformá­tus énekesek tolmácsolásá­ban. A díszpolgári oklevelet dr. Búza Attila, Ócsa nagy­község polgármestere nyúj­totta át a tudós özvegyé­nek, a 80 éves Mária néni­nek. Dr. Békési Panyik Andorné meghatottan vette át az oklevelet. Kár, hogy mindezt az el­ismerést és nyilvános tisz­teletet dr. Békési Panyik Andor nem kaphatta meg életében. Megérdemelte volna... Csengődi Erika Vállalkozás több lábra A hírrel ellentétben Ör­kényen nem szűnt meg a Patyolat, csak új néven üzemel. Működtetését a tá­borfalvi honvédség vette ét. Az új vállalkozás ol­csóbban végzi a vegytisztí- tást, modern, korszerű gé­pekkel, ami nem lényegte­len a lakosság szempontjá­ból, ha tekintetbe vesszük a mosószerek, a víz és villanyáram megszaladt árait. A felvevőhely nyitvatar­tási ideje a következőkép­pen alakul: hétfő 8—13 és 15—17 óra, kedd 8—13 és 14—17 óra, szerda szünnap, csütörtök 8—14 óra, péntek 8—13 és 14—17 óra. Ugyanitt szerezhetik be a helyiek a fotócikk- és far- merruházaticikk-szükségle- teiket is, sőt képkeretet és könyveket is vásárolhat­nak. Ezt nevezik több lá­bon állásnak és vállalkozá­si szellemnek. Örkény Újlengyelben Szexvizsgálat közkívánatra A nagy érdeklődésre való tekintettel Újlen­gyelben megismétlik a komputeres szemvizsgá- lást. Akik az első alka­lommal nem kerültek sorra, az újabb érdek­lődőkkel egyetemben április 3-án kereshetik fel a szemvizsgáló autó­buszt, a polgármesteri hivatal előtt, reggel 9-től délután 4-ig. Miniportré TIBI, A POSTÁS Nem megszülésként mon­dom, de az egész cucc nem ért egy zöld hasú bankót, amiben Mátrai Tibit meg­ismertem a dabasszőlősi presszóban, ahová levelet hozott a tulajnak. Hadd te­gyem hozzá, az utolsó hó­foltokkal bajlódott a nap, amitől is olyan sár volt az utcákon, hogy ezek bejárá­sa nem feltétlen igényel frakkot a postástól. Tibi ilyen minőségben naponta végigtöfög ezeken az is­tenverte rossz utakon, si­kátorokon. Esőben, hóban, télen és nyáron. — Maradjunk a télnél — mondja kisfiús vigyorgás­sal. — Még csak néhány hete vagyok postás, most tanulom a mesterséget. Azt már tudom, hogy milyen télen, de hogy milyen a nyár errefelé, azt majd ezután fogom kitapasztal­ni. Tibi Gyónón lakik, Da- basról jár ki a körzeteibe, napi 50 kilométert zötykö- lődik egy Suzuki kismoto­ron. Naponta kihord 130- 150 levelet, 200 körüli új­ságot, nyugdíj napokon 100 helyre kopog be pénzzel. — Miért pont postás lett? — kérdem a nyakig sáros, nagyra nőtt sráctól, akiből nem néz ki, hogy katona­viselt ember. — Mert mindig is az akartam lenni. Szeretem ezt a munkát. Leginkább azért, mert nem vagyok négy fal közé bezárva. Pró­báltam azt is, miközben évekig vártam, hogy meg­üresedjen egy hely a daba- si postánál. — Nem bánta meg? — Dehogy bántam! Már mindenki ismer, és én is mindenkit ismerek, bele­értve, az emberek problé­máit is. Többnyire már sej­tem, mi van a levélben, amit kézbesítek. A jó hí­rért nekem is kijut az örömből, rám mosolyognak. A ráncos homlokból meg azt érzem ki, jobb szó nél­kül továbbállni. — Hát azt tudja-e, hány előfizető van a Pest Megyei Hírlapra a körzetében? — Kereken ötven. Már hogyne tudnám!? Parolázunk, ül fel a Su­zukire és gázt ad. A kis motor felbőg, mint akit nyúznak. Aztán neki a sár­nak. A sárban nem hagy maga után nyomot a kerék, a híg latyak azon nyom­ban összefolyik, összemosó­dik. Kivéve azt a keveset, amit a postás visz magával. A ruháján, bakancsán, az arcán. Havi 7000 forint bruttóért. És erre várt évekig... (—gyé—) I. ÉVFOLYAM, 27. SZÄM 1991. MÁRCIUS 20., SZERDA MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Van mód a megegyezésre A Kiskunság peremén Ha valaki nem tudja Tarján igazgató úrról, hogy a pesti Nagymező utca asz­faltján nőtt fel, az külseje alapján könnyen azt hiheti, hogy Hódító Vilmos egy kései leszármazottja vető­dött ide a Kiskunság szé­lére. Nemcsak kinézete — a vörös lobonc és vörös sza­káll —, de a belőle kisu­gárzó — de lefojtott — energia is egy szilaj, szél­lel, viharral szembenéző normannra emlékeztet, aki épp most. kötött ki a hajó­jával egy jerseyi mólónál. — Ott még nem jártam, itt, Tatárszentgyörgyön vi­szont tíz esztendeje vetet­tem horgonyt — mondja csöpp keserűséggel a hang­jában Tarján András, a he­lyi általános iskola igazga­tója. Tisztelőitől, volt tanítvá­nyaitól tudom, kiváló pe­dagógus, nagyszerű ismerő­je a szakmának, egyetemis­taként a magyar tudomá­nyos élet legjobbjaitól ta­nulta a biológiát és a föld- rajzói, az ELTE-n. Azt is mondják, teli ambícióval, lelkesedéstől fűtve érke­zett Szentgyörgyre, s né­hány év alatt a kis vidéki oskolát rangos iskolává fej­lesztette fel. Az utóbbi időben azon­ban bajok vannak, mintha homok került volna az is­kola és az önkormányzat fogaskerekei közé, a csikor­gás már nemcsak helyben, de a község határain túl isN eihallatszik. S mindez a pénz miatt. Az igazgató és az önkormányzat kemény csatát vívott az idei önkölt­ség körüli vitákban. A vita végül lezárult, az önkor­Két legyet üthet egy csapásra A mesék szabólegénye hét legyet ütött egy csapásra, a debreceni Agrárszövetke­zetek Kereskedelmi Háza Részvénytársaság csak ket­tőt ígér. Ám ez nem mese, hanem valóság, akciót indít környezetszennyező anya­gok begyűjtésére, elszállí­tására, ráadásul mindezért pénzt kínál. DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn lt-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 14«. Telefon: 138-2389/2S3 Vajon melyik település­nek nem gond a műanyag hulladékok megsemmisítése, hisz ezekkel a természetes enyészet nem tud megbir­kózni, égetésük . viszont szennyezi, veszélyezteti a környéket. A debreceniek most olyan vállalkozókat keresnek, akik begyűjtik a polietilén alapanyagú hulladékokat: műtrágyás zsákok, sószsá­kok, agrofóliák, szabászati hulladékok, nejlonzacskók, csomagolófóliák stb. Eze­kért szennyezettségüktől függően 5—8 Ft/kg-QS árat fizetnek, plusz 25 százalékos áfát. Vállalkozó alatt iparenge­déllyel, adószámmal és ál­landó telephellyel rendelke­ző jogi személy értendő. Az is feltétel, hogy öt ton­nánál kevesebb hulladékra nem kötnek szerződést. 400 néző a pályán Győzött az Újhartyán Rangadóval kezdődött a megyei másodosztály déli csoportjában a pontvadá­szat. Újhartyán az első, Maglód pedig csak gólkü­lönbséggel Nagykáta mö­gött, a harmadik helyről indult. Az újhartyáni csa­patba visszatért Márton és Fajth, ők korábban a Da- bas, illetve Hernád és Új­lengyel csapatában játszot­tak. A 400 néző előtt a ha­zai csapat a következő fel­állásban játszott. Steimech — Rutterschmidt, Tunner György, Tunner Sándor, Svébis Attila, Márton, Ser­fel, Pál — Szabó, Kovács, Svébis János. Maglódi próbálkozások eredmény nélkül, majd az első negyedóra végén Már­ton remek labdájával Ko­vács elhúzott és a jobb sa­rokba lőtt, 1-0. A gól után két perccel Svébis J. került nagy helyzetbe, de hosszan szöktetett, így odalett a helyzet. A 31. perc meghoz­ta a vendégek egyenlítő gólját, a hazai jobbhátvéd sarokkal akart felszabadí­tani, de a maglódiak elcsíp­ték a labdát és a bal oldali beadást Németh fejelte há­rom méterről a hálóba 1-1. A második félidőre cserél­tek a hazaiak, Radics, Cser- na és Fajth állt be. Az újhartyániak támad­tak és sorra dolgozták ki gólhelyzeteiket. Fajth beál­lásával irányító játékossal erősödött a középpályán a hazai csapat. A vendégek nem bírták a felpörgetett iramot. A 65. percben Fajth labdáját Cserna nagysze­rűen emelte és Kovács két méterről fejelte be a ka­puba. Továbbra is támadott az újhartyáni csapat, és a 76. percben következett a mérkőzés legszebb gólja. Márfon labdájával Radics elfutott a jobb oldalon, fél magasan beadott a jobb­összekötő helyén érkező Kovácsnak, ő mellel levet­te, és tíz méterről védhe- tetlen gólt lőtt. 3-1 a ha­zaiak javára. A gól után a hazaiak az eredmény tar­tására törekedtek, de ez nem sikerült, mert a 89. percben a maglódi Né­meth közelről a hálóba fe­jelt egy szögletet. Így a végeredmény 3-2. Az újhartyáni csapatban Kovács a mezőny legjobbja volt, három gólja minden­nél többet mond. Jól ját­szott még Tunner Gy., Már­ton és Fajth. A vendégek­nél a két gólt fejelő Né­meth volt a legjobb. Tunner Pál mányzat fehéren-feketén, ultimátumszerűén megírta, mennyi az, amit adni tud, és milyen intézkedéseket igényel takarékossági meg­gondolásból. Véleményem szerint az egész kétoldalas levélből ez az öt sor az, melyet az igazgató nehezményez, bár meg kell mondjam, a köz­ségatyák álláspontja nem alaptalan, sok benne a rá­ció. Gondolok itt a táncta­nári státus megkérdőjele­zésére, vagy a három nyug­díjas tanárnő foglalkoztatá­sára. Egyik sem szükség- szerű. — Miért kell egy falusi iskolába tánctanárnő, és miért ragaszkodik a nyug­díjasokhoz? — Mielőtt erre kitérnék, előbb elmondanám az alap­helyzetet, illetve a tanítás­sal kapcsolatos koncepció­mat. Én abból indultam ki, hogy az iskola nevelő-ok­tató intézmény. Szocializál­ja a gyereket, felkészíti, hogy majdan alkalmas le­gyen a jövő társadalmának építésére. Egy falusi iskolá­nál kézenfekvő, hogy a né­pi hagyományokhoz nyú­lunk. Az apáról fiúra szállt mesterségekhez, a nevelte­téshez, a viselkedéshez, az erkölcsiséghez. És ebbe a hagyománycsokorba még a népi tánc, vágy a népi énekek ismerete is beletar­tozik. Mindaz, ami neveli, formálja az embert, nem öncélú „eredetieskedés”, ha­nem a nevelés eszköze. Le­het, ezeket a törekvéseimet itt helyben kevesen értik meg, viszont engemet iga­zol az a tény, hogy a Köz­oktatási Fejlesztési Alap 1989-ben, majd 1990-ben is díjazta a tantestületünk ál­tal benyújtott oktatási pá­lyamunkákat, melynek az egyik alaptézise pont az volt: Európát a magyarsá­gunkkal kell megközelít­sük. S ebben benne vannak a népi hagyományok is. A viták során elhangzott olyan kijelentés: minek egy szegény falunak flancos is­kola. Ellenérvként hadd emlékeztessem az érdekel­teket: Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea azáltal jutott a műszaki élbolyba, hogy fel­fejlesztették az iskoláikat. Ezzel kezdték. Oly módon, hogy az új mellett meg­hagyták a tradicionális ele­meket is. Nem árt néha a világba is kinézni, mielőtt a magunk dolgában dön­tünk. — Egyébként részemről megvan a kompromisszum­ra való készség. A táncta­nárnőnk egyben az éneket is tanítja, ezt előírja a tan­rend. A táncoktatásról nem mondunk le, de a jövőben nem az iskola béralapjából fizetjük, megpályáztuk a Soros-alapítványt, abból fogjuk fedezni. A három nyugdíjassal szerződéses vi­szonyunk van, ezt egyolda­lúan nem lehet felbontani. Június 30-ig szól a megbí­zatásuk, a jövő tanévet már nélkülük kezdjük. A nap­közis osztályok átszervezése folytán felszabaduló tan­erőkkel töltjük be a helyü­ket. — Vagyis így elég lesz az előírt 11 millió forint? — Úpy fogunk gazdál­kodni, hogy elég legyen. Hacsak menet közben fel nem merül néhány nehéz­ség, a vártnál nagyobb inf­lálódás, és az ezzel járó drasztikus áremelések. Meggyőződésem, hogy nemcsak Tarján igazgató úr, de az önkormányzat is hajlik a kompromisszumra, s ha utólag meg kell pó­tolni két-háromszázezer fo­rinttal a költségvetést, be­lenyúlnak majd a zsebük­be. (Ezt annál inkább is mondhatom, mert a polgár­mesternővel folytatott be­szélgetés is arról győzött meg, van mód a megegye­zésre.) A homokszemeket sürgősen el kell távolítani a fogaskerekek közül. Mert az a községnek sem volna jó, ha az iskola vezetésébe hirtelen változás állna be, ha a normann külsejű, de nagyon is magyar, magyar­ságában gondolkodó igaz­gatójuk felvonná a vitorlát. Matula Gy. Oszkár ÁB kontra HB. Valódi versenyhelyzet alakult ki a két szom­szédvár, a Hungária és az Állami Biztosító között Dabason. December elsejétől' ugyanis egymással szemben található a két eég. Az ügy­fél egyelőre tanácstalan, de a hungáriás alkalmazottak bíznak abban, hogy kedvességükkel, szolgáltatásuk sok­féleségével ideesalogatják a kedves ügyfelet. A gépko­csik kárfelvételét azonban még nem itt végzik (Vimola Károly felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents