Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

AZ AGRÁRSZÖVETSÉG FONTOLÓRA VETTE Göncz Árpád Nagymaroson fát ültetett Regionális központok alakulnék? A magyar gazdaság fej­lődésében az utóbbi négy évtizedben az agrárágazat mutatta a legegyenletesebb, fejlődést. A szovjet kolhoz- modell logikája nagy álta­lánosságban mindig és min­denütt erre az ágazatra mérte a legnagyobb terhe­ket, de a parasztság szak­emberei révén képes volt sajátos utat járni. Ez volt tapasztalható a háztáji gaz­daságokban, az állami gaz­daságok és a szövetkezetek jelentős részében. Ennek révén a magyar mezőgaz­daság az ország egyik leg­fontosabb devizakitermelő forrásaként működhetett. A rendszerváltás idősza­kában megalakult Agrár- szövetség, a mezőgazdasági termelők, a falu, a vidék érdekvédelmére szervező­dött. Számos fórumon kö­vetelte, hogy a veszteséges állami gazdaságok és szö­vetkezetek helyére a ma­gántulajdonon alapuló ag­rárvállalkozások, illetve önkéntes szövetkezések lépjenek. Az agrárszövet­ség olyan társadalmat sze­' * Áldás ez Aerocarétasra Gyulay Endre szeged—Csanádi megyés püspök már­cius 15-én a Hősök terén megáldotta az Aerocaritas szolgálatba álló helikoptereit. Képünkön: a püspök he­likopterrel utazik vissza Szegedre retne látni, amelyben csök­kenthető a családi, a terü­leti és a foglalkozási hát­rányokból adódó esély­egyenlőtlenségek. Olyan társadalmat kívánnak szol­gálni, mondta Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke, amelybe nem lehet re­ménytelenül beleszületni. A vidék, a magyar falu pártjaként és ellenzékiként kívánja a szövetség a pa­rasztság érdekeit szolgálni. Kongresszusukon hangzott el, hogy tervezik olyan ala­pítvány létesítését, amely a tehetséges parasztfiatalok tanulásához, képzésükhöz adhat támogatást. Az Agrárszövetség elkép­zelései találkoznak a Ma­gyar Agrárkamaráéval, cél­juk a magyar falu békéjé­nek a megőrzése, s ennek érdekében elengedhetetlen­nek tartják a kistulajdono­sok rehabilitációját. Az el­vett, a megváltott, a ki- kényszerített földfelajánlá­sai elvesztett földek eseté­ben százszázalékos reha­bilitációt tartanak szüksé­gesnek, mindazok esetében, akik a jövőben földműve­léssel kívánnak foglalkoz­ni. Információink szerint fontolóra veszik a megyei szervezetek helyett a regio­nális központok felállításá­nak lehetőségét. Tekintettel hazánk rohamosan romló ökológiai helyzetére, ki­emelt feladatként kezelik az Agrárszövetség ökológiai tagozatának kiépítését. Gy. L. Ezpy része leirÉMsiá Sesssse Stop az eladósodásnak A hazai adósságállomány menedzselésének alternatív stratégiáját alakítja ki egy független szakértőcsoport, tekintélyes külföldi szak­emberek közreműködésével — mipt Gidai Erzsébetnek, az MTA Jövőkutatási Bi­zottságának elnökének, a szakértői csoport egyik ér­telmi szerzőjének tájékoz­tatójából kiderül. Kezde­ményezésükről szólva el­mondta, közgazdászok, gaz­dasági, pénzügyi szakembe­rek úgy vélik: meg kell ál­lítani a további eladósodást. Az ország érdekei azt kí­vánják, hogy ne vegyenek fel újabb kölcsönöket a ko­rábbiak kamataiaak tör­lesztésére, hiszen nincsenek megfelelő forrásaink, ame­lyekből az adósságot visz- szafizethetnénk, és így is az alapadósság többszörösét fi­zette már vissza az ország. Tudományos elemzések adataival azt igyekeznek bizonyítani: ha a továb­biakban is a jelenlegi adós­ságkezelési elvek érvénye­sülnek, várható, hogy az adósságállomány — amely mintegy 22 milliárd dollár — 1994 végére csaknem megkétszereződik, elvisel­hetetlen teherként neheze­dik majd a következő nem­zedékekre is. S minél na­gyobb az adósság, annál erőteljesebb a külföldi dik­tátum, amely korlátozza a gazdaság fejlődését — véle­kedett Gidai Erzsébet. El­mondta azt is, hogy az elemzések nyomán megfo­galmazandó javaslataik ki­alakítása előtt konzultálni kívánnak a Helmut Schmidt német szociálde­mokrata politikus,' volt kancellár vezette szakértői csoporttal, amely azon munkálkodik, hogy javasla­taival segítse az eladóso­dott országokat. Megítélésük szerint gaz­dasági diplomáciai tárgya­lások során eí kellene érni azt, hogy az adósságállo­mánynak egy részét leírják. Az adósságállomány másik részét — pénzügytechnikai eszközökkel ói lehetne ala­kítani: a rövid lejáratú hi­teleket hosszú lejáratúakká, más részét forintban fize­tendővé, esetleg beruházási tőkévé. Megfontolásra ajánlják azt is: nem len­ne-e célszerű kérni az adósság kis részének az át­ütemezését. A felszabaduló pénzeszközöket az infra­struktúra fejlesztésére, a lakosság terheinek csök­kentésére, a termelés támo­gatására lehetne fordítani. Velük együtt több más, a témakörrel foglalkozó ku­tató és számos hazai szak­ember vallja: a kormány­zatnak teljesen új típusú gazdaságpolitikai irányvo­nalat kellene követnie. A csoport igyekszik megnyer­ni terveinek a többi eladó­sodott országot is. Szüksé­ges lenne ugyanis, hogy kö­zösen igényeljék adósság- problémáik megoldását a nemzetközi pénzügyi szer­vezeteknél. Gidai Erzsébet kijelentette: a Világbank, az Európai Közösség egyes szakemberei egyetértenek koncepciójukkal. Remélhe­tő, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek támo­gatására is számíthatnak, hiszen tudják: ezek az or­szágok ilyen feltételek mel­lett nem fizethetik vissza adósságaikat — tette hozzá. Szakértői csoportjuk ja­vaslatait a kormány, a poli­tikai pártok és az illetékes nemzetközi pénzügyi szer­vezetek figyelmébe ajánl­ják, és ősszel tudományos konferencián ismertetik majd. és lapunknak nyilatkozott a nemzeti megértés esélyeiről Meggyógyítani egymást az ütött sebektől (Folytatás az 1. oldalról) tudta tönkretenni. S ha va­lakinek meg akarná mutat­ni Magyarországot — tette hozzá — akkor ide, a Duna­kanyarba hozná először ... Reményét fejezte ki, hogy egy-két évtized alatt sikerül jogaiba visszaíktatni a tá­jat, de a környezetvédelem nem olcsó dolog. Az ipari környezetvédelem drágább, mint egy másik vonatkozá­sa: az emberi környezetvé­delem. A környezethez és a természethez mi is hozzá­tartozunk — mondta Göncz Árpád, majd így folytatta: próbáljunk egymásnak sem ártani, egymást is valahogy meggyógyítani az ütött se­bektől ... Szeressük egy­mást is, ne csak a fát... Az új Duna-parti fasor első fáinak elültetése után a nagymarosi művelődési házban rendezett fogadás (a fák növekedéséhez elenged­hetetlen áldomás) előtt, ar­ról kérdeztem a köztársasá­gi elnököt, hogy a március 15-i ünnepségek és a mai civil ünnep, kezdeményezés után több lehetőséget lát-e az ütött sebek gyógyulásá­ra. Vagyis nőttek-e a tole­rancia, a nemzeti egység esélyei? — Én azt mondom, hogy a körülmények indokolják, pontosabban mondva, ért­hetőbbé teszik az éles han­gokat — kezdte válaszát Göncz Árpád —, ugyanak­kor az a benyomásom, hogy az ország egészének igénye az, hogy a türelem növe­kedjék. Én nem hallottam még embert, illetőleg sok embert, aki örült volna a szélsőséges hangoknak, amikor levelek százai tanú­sítják. amikor az embereket felháborítja ez a hang. Én nagyon szándékosan és na­gyon meggondoltan mond­tam mindazt, amit tegnap Göncz Árpád ültette az első hársfát mondtam (a március 15-i ünnepségen), és nagyon re­mélem, hogy ennek valami visszhangja is lesz. És hogy belátható időn belül érezni is fogjuk ... Az efféle ün­nepségek, a közös faültetés, a közös polgári kezdemé­nyezések, a protokoll nél­küli együttműködés, az a fiatalt és öreget összekötő jó szándék, ami vidámság az egész ünnepségből árad, ha kis jel is, de valamit mutat. És talán úgy, mint a fák, ez is ki fog virágozni és megnő — fejezte be vála­szát Göncz Árpád köztár­sasági elnök. (Borgó) A „kohrás ember" hétkoxnap§aS A kés mellett döntöttem A ma már legendás hírű­vé vált — a nyolcvanas évek közepén betiltott — John Lennon-békeklubban gyakran találkoztam fur­csa, mindenféle hóbortos fazonnal, érdekes csavargó­val, akikre nem lehetett nem odafigyelni. Közülük is kilógott magányosságá­val, szelídségével Belső László, akiről köztudott volt, hogy budapesti, belvá­rosi lakásában fölnevelt és a természetbe visszaengedett egy „Suttyó” névre hallga­tó vadmacskát. Ezenkívül a „kebelén melengetett” különböző viperákat, skor­piókat, madárpókokat, mindemellett még verseket is írt, melyeket talán föl is olvasott kedvenc állatai­nak. Jelenleg 15 pápasze­mes kobrát gondoz egy vi­déki farmon, és éppen egy egzotikus utazásról érkezett vissza Magyarországra. □ Merre jártál tulajdon­képpen, és milyen célból? — Egy korábbi utamat jártam végig, melyet a ba­rátaimmal tettem annak idején. Most viszont telje­sen egyedül vágtam neki Vietnamnak, Laosznak, Thaiföldnek, s eljutottam Malajziába és Szingapúr­ba is. Saját pénzemből, mindenféle állami támoga­tás nélkül vágtam bele eb­be a kalandba, azzal a cél­lal, hogy kobrákat gyűjt­sék, illetve anyagot a kö­zeljövőben kiadásra kerülő könyveimhez. Csodálatos élményekben volt részem, de kijutott a kellemetlen­ségből is. Laoszban a hiva­talos szervek letartóztat­tak, mert azon a környéken idegeneknek nem volt ta­nácsos mutatkozni, és hat- napi fogva tartás után egy helikoptert „lestoppolva" tudtam csak tovább foly­tatni az utamat. Azt hi­szem, minden tekintetben sikeres kirándulás volt, melyről számtalan diafel­vételt is készítettem. Köz­ben majdnem meg is nő­sültem. Az egyik laoszi törzs tagja, miután megpil­lantotta a tőrömet, felaján­lott két asszonyt is cserébe érte. Én a kés mellett dön­töttem. n Létezhet-e érzelmi kötődés a kígyók és az em­ber kapcsolatában? — Oktalanul félreértett állatcsoport a hüllőké. Vé­leményem szerint a hüllők­nek is vannak érzéseik. Magam is tapasztaltam, amint Thaiföldön a gazdá­ja szeretettel simogatta a kedvenc kobráját, és az nem bántotta őt. □ Ázt hiszem, ma nem olcsó mulatság Magyaror­szágról a Távol-Keletre utazni. Mi a foglalkozásod, miből élsz? — Nincs foglalkozásom. Tudom, hogy ez meghök­kentő, de továbbmegyek. Különösebb iskolai végzett­ségem nincs, csak az álta­lános. Példaképem Gerald Durrell, a világhírű amatőr természetbúvár. Neki még a nyolc általánosa sincs meg. Nem volt rá szüksége, ahhoz, hogy boldogulni tudjon. Az állatok szerete- tét pedig tanítani nem le­het. Igaz a mondás, hogy ha az ember az élet vala­melyik területén keve­sebb is, máshol több lehet! Most egyébként iskolákban előadásokat, útiélmény-be- számolókat tartok diavetí­téssel egybekötve. Ebből élek. □ Mik a terveid? — Most három könyve­men is dolgozom. A Perga­men Kiadó gondozásában rövidesen megjelenik (áp­rilisban) a Kígyók és ko­raitok között című köny­vem, illetve rendezgetem a Durrell nyomában, illetve A sárkány szárnya alatt cí­mű köteteim anyagát is. Később pedig a verseimet is kiadatom, de ez még odébb van. Ami az utazást illeti: nem tervezek semmit előre. Ha rám jön a mehet­nék, elindulok úgy is. Ad­dig pedig gondozom a kob­ráimat és írom a könyve­ket. Virág Márton ^^£íüao 3

Next

/
Thumbnails
Contents