Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

Variációs tanítás A Pest Megyei Pedagó­giai Intézet kiadványszer­kesztősége Üj utakon a pszichológiában címmel tanulmánykötet megjelen­tetését tervezi idén szep­temberre I.énárd Ferenc munkásságáról. A könyv az ismert pszichológus-pe­dagógus professzor több mint fél évszázados, rendkí­vül gazdag életútját elem­zi. Az egyes írások foglal­koznak Lénárd Ferenc tu­dományszervező és szer­kesztő tevékenységével, el­méleti és empirikus kutató­munkájával. A kötet bemutatja az ál­tala létrehozott iskolalabo­ratóriumot, az ott kezdett és országszerte folytatott tanítási kísérleteket: az úgynevezett variációs taní­tási és vitamódszert, ezek alkalmazását és eredmé­nyeit, valamint a Lénárd- életművet továbbfejlesztő pedagógiai-pszichológiai kutatások újabb sikereit és tapasztalatait. Olvasói ér­tékes anyagot kapnak a mindennapok pedagógiai problémáinak megoldásá­hoz, ezért elsősorban peda­gógusoknak és pszicholó­gusoknak, pedagógusjelöl­teknek, iialamint a társa­dalomtudomány kérdései iránt érdeklődőknek ajánl­ják a szerkesztők. Sz. K. Kossuth- és Szécheny i-dí j ások Az Országház felújított kupolatermében Göncz Árpád, a Magyar Köztár­saság elnöke március 15. al­kalmából átnyújtotta a Kos­suth- és a Széohenyi-díja- kat. Kossuth-díjat kapott: Far­kas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző; Gaúl István filmrendező, érdemes mű­vész; Határ Győző író (Nagy-Britannia); Ragályi Elemér operatőr, kiváló mű­vész: Schrammel Imre ke­ramikus, érdemes művész; Szabó Miklós, a győri leány­kar kóruskarnagya, egyete­mi tanár; Szabó Sándor színművész, kiváló művész; Szakály György, a Magyar Állami Operaház magán­táncosa, érdemes művész; Szilágyi .János György tör­ténész; Takáts Gyula köl­tő; Tatay Sándor író; Tor- dy Géza, a Vígszínház szí­nész-rendezője, kiváló mű­vész; Zalaváry Lajos épí­tész. Széchenyi-díjat kapott: dr. Boda Domonkos, a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem Gyermekklinikájának igaz­gatója, tanszékvezető egye­temi tanár; Bodonyi Csaba Margó FARKASSZEM Meghökkentő megálla­pítás. „Ritka kivételtől el­tekintve, ma a tantestiile- . tek és a képviselő-testüle­tek farkasszemet néznek." A megállapítás maga is meghökkentő, s még in­kább azzá teszi, hogy aki­től származik, kettős mi­nőségében érintett. Volt pedagógus, jelenleg pol­gármester. Ó csak tud­ja ..., de jól tudja-e?! Sajnos jól tudja. Valóban sikerült az önkormányza­tok egy jelentős részének furcsa háborúba kevered­nie a tantestületekkel. Ami persze nem azzal egyenlő, mintha a tantes­tületeknek semmi része nem lett volna ennek a furcsa állóháborúnak a kialakulásában. Sorolom, távirati stí­lusban. A teljhatalom igénylése, az iskolai de­mokrácia felülbírálása. Belebonyolódás a szemé­lyi kérdések útvesztőibe. A hamari módon meg­hirdetett, sok iskolánál a nemrég megejtett igazga­tóválasztást törlő pályá­zatok. Az ígért, de nem megvalósított tantervi változtatások. A tárgyi feltételek rohamos romlá­sa. A pedagógusok bér­emelése körülötti huzako­dás. Az iskolaszékek fel­állításának bedobása a köztudatba, majd a szin­te teljes csend. A ki kit képvisel szakszervezeti viaskodások. A sztrájkkal való fenyegetés ... Bővíthető lenne a lista tovább is, de minek? Ép­pen elég ennyi. A heve­nyészett felsorolás is bi­zonyítja, a teendők egy részéhez semmi köze az önkormányzatoknak (ha csak annyi nem, hogy ők helyben „a" hatalom), an­nál több a tárcának, s magának a kormánynak. Ami azonban „fent” nem vagy rosszul történt meg, azért is a képviselő-testü­let tarthatta ja a hátát. Ebbe nem csak olyan kér­déskör tartozik, mint pél­dául a tantervi változta­tások, hanem olyasmi is, mint az önkormányzatok gazdálkodásának a törvé­nyi rendezettsége. Ennek híján ugyanis bár mérés, de korántsem felelőtlen véleményként hangozha tóit el sok helyen: nem tudni, mi lesz áprilisban, májusban, szeptemberről nem beszélve ... S a mai helyzet szerint valóban nem tudhatni, hiszen né­hány iskolánál már az ún. folyó kiadások fedezete is kétséges. Szomortian észlelem, hogy amint a megelőző hatalom, a mostani sem tartja sokra az oktatás világát, s annak fösze replőjét, a pedagógust. Attól persze óvakodnék, hogy azt állítsam, amit jó néhány helyen hallhattam („folytatódik a p edagó gusellenesség”), tény­ként kell viszont elfogad­nom a rossz közérzetet, a farkasszemet néző két fél türelmetlenségét a másik­kal szemben, amint annak is sok az igazságtartalma, amit a képviselő-testüle­tek tagjai, a polgármeste­rek állítanak. Szerintük t ú l érzékenyek a testü­letek, tévésen értelmezik önállóságukat... Megkockáztatom: a far­kasszemet nézők az egy­másra szegezett tekinte­tekkel korántsem elszánt­ságukat, bátorságukat, sokkal inkább bizonyta­lanságaikat, a rendezet­len helyzetből következő aggodalmaikat leplezik. Néhány helyi akarnak túl­kapásaitól eltekintve, az objektív helyzet terem­tette és tartja fenn a fe­szültségeket. A farkassze­met nézők az átmenetet értelmezik állapotnak, a felszíni jelenségeket fo­lyamatnak, és ezért von­nak le téves következte­téseket a másik fél tole­ranciáját, egyiittmüködé- si készségét illetően. A mindent központilag elő­írtak helyébe lépett lépő mindent döntsenek el ön­állóan gyakorlata meg­lepte a felkészületlen fe­leket. Felkészületlenségük objektiv helyzet következ­ménye. Ezt belátni ne le­gyen presztízskérdés. Mészáros Ottó 1 építész; Domokos Pál Péter néprajzkutató, zenetörté­nész; dr. Kerkápoly End­re, a Budapesti Műsza­ki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Király Tibor akadémikus, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem Állam- és Jogtudomá­nyi Karának kutató-pro­fesszora; dr, László Gyula, a történelemtudomány dok­tora; Liska Tibor közgaz­dász: dr. Németh Lajos aka­démikus, művészettörté­nész; dr. Palikovits Miklós akadémikus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es számú Anatómiai, Szö­vet- és Fejlődéstani Intéze­tének egyetemi tanára; dr Rúzsa Imre, a filozófiatudo­mány doktora; dr. Szabad- váry Ferenc egyetemi ta­nár, a Műszaki Múzeum fő­igazgatója: dr. Szalav Sán­dor akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara atomfizikai tanszékének egyetemi tanára; dr. Var- gyas Lajos népzenekutató. A Széchenyi-díjat meg­osztva kapták a gépelt vagy nyomtatott szövegek automatikus felismerésére szolgáló optikai karak­terfelismerő programrend­szer nemzetközileg is elis­mert kidolgozásáért: Ko­vács Györgyné matemati­kus, dr. Marosi István villa­mosmérnök, Tállai Benedek üzemgazdász -r ends z erszer- vező. Sza k ni un kástamílók kényszerpályán Nem eresztették őket szélnek Nincs reménytelen hely­zetben a megye egyik leg­nagyobb szakmunkáskép­ző iskolája, a gödöllői Ma­dách Imre Szakmunkás- képző Intézet és Szakkö­zépiskola, noha a vészha­rangot az ő fejük fölött is megkongatták, akár­csak az ország hasonló középfokú intézményei fölött. Nem kell vészma­dárnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a szakmun­kásfiatalok oktatása, kép­zése egén jó idő óta gyü­lekező viharfelhőket. Gödöllőn is gond, hogy 18 szakmájuk egyikére- mástkára idén nem a szükséges mértékben je­lentkezett a náluk próbál­kozó 439 végzős nyolcadi­kos. Az egyik túlzsúfolt szakmára, a nőiruha-ké­szítőire 72-en startoltak, de csak 32-t vehettek föl. Nem jobb a helyzet az ugyancsak agyoncsépelt fodrászszakmában se, aho­vá 16 helyre 45-en tüle­kedtek. Á fiús szakmák közül legnépszerűbbnek az autószerelői bizonyult, de 40 fiatalból csak 32 jut­hatott be. Igen erőteljesen nőtt idén a karosszériala­katosi szakma iránti ér­deklődés, sajnos az 50 pályázóból csak 28 szá­mára volt hely. Akik nem jutottak be, Magánfőiskola tervei Ónálló nyelv! főiskola létesítését tervezi — vál­lalkozási alapon — a nyelv- és felnőttoktatással, közép­fokú képzéssel, felvételire előkészítő táborok szervezé­sével, valamint könyvki­adással foglalkozó székes- fehérvári székhelyű Come- nius Tanulmányi Társa­ság. A főiskolán — nyolc félév alatt — nyelvtanáro­kat. tolmácsokat, szakfor­dítókat, illetve újságírókat képeznének, s a programot később menedzserképzés­sel, Illetve informatikai képzéssel is kiegészítenék. Az intézmény létrehozá­sára a város önkormányza­tától a volt MSZMP okta­tási igazgatóság épületét, valamint a működési költ­ségeket kéri a társaság. A tanárokat, valamint az egyéb költségeket a társa­ság fedezné. Az elképzelés­sel egyetértett a városi ön- kormányzat is, de ahhoz, hogy a főiskola megvaló­sulhasson, mep szükség van az országos szakmai fóru­mok, s végső soron a kor­mány jóváhagyására is. Székesfehéi'várott egyéb­ként két évszázados álom valósulna meg a főiskola létrehozásával: az akkor még szabad királyi város ugyanis először 1794-ben kérte, hogy falai között lé­tesítsenek univerzitást. azokat se eresztette szél­nek az iskola. Az elutasí­tottak ^ szüleit bekérették, és józan érvekre hivat­kozva próbálták meggyőz­ni őket, másik szakmára írassák be náluk a gyere­küket. Ügy látszik, a meggyőző szónak volt fo­ganatja, mert jó néhányu- kat sikerült átirányítani a népszerűtlen hegesztői, ács- és marósszakmára. Elsősorban a volt gödöl­lői és aszódi járásból vet­tek fel jelentkezőket, fod­rászszakmára viszont az egész megyéből. Jó érzékkel igazodva a megye telefon- és telekommunikációs fej­lesztési elképzeléseihez, az iskola a jövő tanévtől az egész megyéből vesz fel erre a szakmára je­lentkező fiatalokat. Sajnos, korábbi vállalati partnereik közül most visszalépett a 23. számú Építőipari Vállalat. Az ed­digiektől eltérően nem kö­tött szerződést velük ar­ra, hogy végzős diákjaikat foglalkoztatja. Csökken­tette a végzős diákok al­kalmazására vállalt lét­számát a Gödöllői Gép­gyár. Lépését azzal indo­kolta, hogy áttért a ve­gyes vállalati formára, és a privatizációra is hi­vatkozott. Csapás az isko­lára, hogy a gépgyár ezen­túl nem engedi át neki a területen levő tanműhelyt, mondván, azt ezentúl más célra akarja használni. Az ilyesfajta kényszer hatására szerencsére ez­zel ellentétes, kedvező vál­tozások Is tapasztalhatók. A vállalatokat szerződés­kötésre ösztönző adóked­vezmény miatt a koráb­binál több végzős diákot alkalmaz a Ganz Mérőmű­szerek Gyára. Szintén az ösztönző adókedvezmény­nek köszönhetően néhány Gödöllő környéki kisvál­lalat, ktsz elkötelezte ma­gát, hogy fölvesz néhány, számára szükséges szak­mában végző diákot, sőt öt kis cég mindezt megtol­dotta összesen 950 ezer forint, az iskolának ado­mányozott támogatással. Az adókedvezmény a kis­iparosokat ts mozgásba lendítette. Ha a kisiparos vállalja, hogy a szakmun­kástanuló nála végezheti a szakmai gyakorlatát, akkor adóelőnyökhöz juthat. Ezzel a megoldással mind a kisiparos, mind a válla­lat, mind a diák jól jár, mivel a fiatal így nem­csak a nélkülözhetetlen szakmai gyakorlatot sze­rezheti meg, hanem az is­kola elvégzése után bizto­sabban lesz állása. Érthető okokból a szakmunkáskép­ző is szorgalmazza, hogy lehetőleg minden tanulója még az iskolai felvétel előtt kössön ilyesfajta szer­ződést, akár kisiparossal, akár vállalattal. A fentiekből kitűnik, nincs még minden vesz­ve a szakmunkásképzés ügyében, bár ezek az új­fajta törekvések, ösztön­zők és megoldások első­sorban a gyerekek szülei­re rónak a réginél na­gyobb, főleg anyagi ter­heket. Ha például a gyerekükkel szerződést kö­tő kisiparos nem Gö­döllőn lakik, akkor a diák hetente váltogathat­ja a gyakorlati képzést a kisiparosnál és az elméleti oktatást az Iskolában. Vagyis hetente ingázik a két település között. A kényszerszülte megoldás még mindig célravezetőbb, mintha akár az iskola, akár a kormány, akár a szülők tétlenül tűrnék, hogy gyerekük nem tanul­hatja ki választott szak­máját. Kedvező változás várha­tó a gödöllői szakmunkás- képző kollégiumi ellátásá­ban. Az iskola igazgatójá­nak ígérete szerint két éven belül minden diák­juknak jut kollégiumi hely. Mindez úgy lehetsé­ges, hogy négyemeletes, 208 férőhelyes saját kollégiu­mukat — amelyben jelen­leg négy gödöllői iskola diákjai laknak — fokoza­tosan ismét ők veszik bir­tokukba. Üj helyeket nyer­hetnek azáltal is, hogy ta­lán az egyik iskola vissza­kerül a fővárosba, s így a szakmunkástanulóknak több hely jut. / K. K. Módszer az önkormányzatok féken tartására Egy gesztus ára A Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnökét, dr. Kiss Sándort arról kér­deztük: mi a véleménye minisztereink ama nagylel­kű gesztusáról, amellyel idei, éves béremelésükről lemondtak? Hiszen a köz- igazgatási dolgozók jelentős hányadának, éppen a mi­niszteri illetmények függvé­nyében állapítják meg fize­tését. Nem képzelhető el, hogy a miniszterek ezzel a lépéssel többeket kizártak a béremelés lehetőségéből? — A közigazgatási dolgo­zók közül csak a polgár- mesterek illetményét szá­mítják a miniszteri fizeté­sekből. A polgármesterek azonban — eltekintve a fő­várostól és a nagyobb vá­rosoktól — a legtöbb he­lyen jóval alatta maradnak n számukra adható maxi­mális bérnek, mivel az ön­kormányzatoknak kevés a pénzük. Emelni tehát még lehetne nekik, de nincsen miből. Ugyanakkor a köz- tisztviselők bére aggasztóan alacsony, ennek következ­ményeképp viszont tényleg igen nagy fluktuáció vár­ható, amely végső soron a közigazgatás működését so­dorhatja veszélybe. — Nem elképzelhető, hogy a minisztereket — és csak őket — valahogy kom­penzálják majd az elmaradt béremelés miatt? — Tudjuk, hogy a mi­niszterek jövedelmét nem csupán a fizetésük alkotja, hanem részesülnek más olyan térítésekben is, amelyekből anyagi előnyük származhat, így valóban el­képzelhető, hogy ezek a juttatások kompenzálhatják az elmaradt béremelést. — Visszatérve a polgár- mesterek fizetésére, vajon nem sérti az önkormányza­tiság szellemét, hogy egy helyi tisztségviselő munka­bére a miniszteri fizetéstől függjön? — Igen, ez valóban elhi­bázott konstrukció. Az ő illetményüket függetlenül kellett volna megállapítani, illetve a képviselő-testület­nek szabad kezet adni, hogy polgármesterük mun­káját saját belátásuk sze­rint díjazzák. Ugyanerről az anomáliá­ról kérdeztük dr. Erdélyi Lászlót, a Pest Megyei ön- kormányzati Hivatal főjegy­zőjét, aki elmondta: — Nem új dolog ez, amit a miniszterek csinálnak, hiszen azelőtt is előfordult, hogy a megyei tanácselnö­kök hosszabb ideig sem kaptak fizetésemelést ha­sonló okok miatt. Így az­után arra is volt példa, hogy néhány 'beosztottnak az összjövedelme megha­ladta a vezetőét. Mindez azonban akkor még elvisel­hetőbbnek tűnt, hiszen az infláció nem ért el ilyen nagy mértéket. A rossz közérzet kialakulásához azonban már akkoriban is hozzájárult. — A mostani körülmé­nyek között hogyan hat majd mindez a közigazga­tásban dolgozók életkörül­ményeire? — Mivel a hivatali dol­gozók bére alatta marad a polgármesterekének, ezért az így kialakuló bérbefa- gyasztár nagy mértékben rontja majd az önkormány­zatok versenyképességét a munkaerőpiacokon. A jó szakembert nem lehet majd megtartani, ha min­den más területen jobban fizetnek, mint nálunk. — Persze nagy gond most sincs, hiszen az em­lített törvény a polgármes­tereknek csak az alapbérét határolj'a be, nem a jöve­delmüket. A képviselő-tes­tületek' ötletességétől füg­gően biztosítani lehet a polgármesterek részére jö­vedelmük értékállóságát. Csak éppen méltatlannak tartjuk, hogy ilyen trük­kökkel kelljen hozzájut­tatnunk a tisztségviselőket ahhoz a jövedelemhez, amelyet munkájukkal egyébként kiérdemeltek. — Mégis, hogyan kerül­hetett annak idején elfo­gadásra egy ilyen bérezési szisztéma? — Amikor a rendszer be­vezetéséről, illetve a tör­vényről folyt a vita, arról volt szó, hogy ez garancia lesz a fizetések fokozatos emelésére, az infláció kö­vetésére. Az fel sem me­rült, hogy a módszer az ön- kormányzatok féken tartásá­ra lesz majd egyszer jó. Nem értjük, hogyha az eredeti szándék nem ez volt, mégis hogyan estünk bele egy ilyen előre át nem gondolt helyzetbe. Szegő Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents