Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

Álom-Volán „Ha hiszi, ha nem, aranyoskám, nekem sem­mi bajom a Volánnal” mondta Gréci tanti, mi­kor szokása szerint egy kora esti csevelyre át­jött hozzánk. „Attól el­tekintve, hogy február 17-én, vasárnap, mikor leszálltam a pesti vonat­ról, hattól hétig ácsin­góztam a buszmegálló­ban, mert kimaradt a Kávára járó menetrend szerinti járat. Ha hiszi, ha nem, ne­kem semmi bajom a Volánnal! Attól eltekint­ve, hogy február 18-án, hétfőn a bat óra tizen- ötös járatnak még csak a nyomát sem találtam, pedig hat óra tíztől ott várakoztam a buszpá­lyaudvaron. A forgalmi irodában a hölgy kedves mosollyal, simogatón du­ruzsolta a fülembe: ó, biztos lekéste, ámbár én se hallottam, hogy jött volna. Ha hiszi, ha nem, ne­kem semmi bajom a Volánnal! Attól eltekint­ve, hogy amióta gazda­sági okok miatt csök­kentett számú járat köz­lekedik drágábban, az­óta a színvonal nemhogy megmaradt volna a régi szinten, még rosszabbo­dott. Mint a keringek a szardíniásdobozban, úgy nyomorgunk munkaidő után a távolsági járato­kon. Ha hiszi, ha nem, ne­kem semmi bajom a Volánnal! Attól elte­kintve, hogy ha a kávai tizenegy harmincötös járat pontosságához iga­zítanánk az óránkat, ha­mar utcára kerülnénk. Ha hiszi, ha nem, ne­kem semmi bajom a Vo­lánnal! Attól eltekint­ve ...” — ömlött álmo- sítón a szó Gréci tanti­ből. Nem bírtam tovább. Az asztalra borultam és elaludtam. Álmomban olyan buszon utaztam, ami tiszta volt, pontos, sohasem késett, nem jött előbb, nem maradt ki és nem volt túlzsúfolt! Ha hiszik, ha nem, nekem sem volt semmi bajom ezzel az Álom-Volánnal! Tímár Virgil Eber polgár Lebuktak Egy éber, nem közönyös monori-erdei polgár segít­ségével betörőket ért tetten a rendőrség a minap az erdei Rózsakért vendéglő­ben, nem sokkal éjfél után. Valaki észrevette, hogy idegenek halóinak be a vendéglőbe, értesítette a rendőrséget. S miután a rendőrállomások működé­se óta több járőrkocsi jut e területre is, a járőrök percek múlva a helyszínre értek. A két budapesti ille­tőségű betörő szépen ösz- szekészítette a zsákmányt — elvinni azonban már nem volt érkezésük. Azt beszélik... Vizsgálatkérő szervező A telefon sokfelé indulatok tárgya. A szerencsésebb tele­püléseken azért, mert van, ám alkalmanként mégis sok bosszúságot okoz. Ahol nincs, ott azért, mert nagyon hiányzik, s egyre nehezebben, egyre drágábban teremt­hetők meg a korszerű hálózat kiépítésének vagy bővíté­sének feltételei. Vecsésen, mint lapunkban többször fog­lalkoztunk a témával — azért, mert az új, összefogással létrehozott hálózatra egyelőre jórészt csak ikerállomások köthetők rá. Ezzel kapcsolatban tetőztek az indulatok, érték vádak a szervezőbizottság vezetőjét és tagjait, s szerveztek különböző fórumokat. A vita — azt beszélik — legélesebben két önkor­mányzati képviselő, a szer­vezést végző d’Élhougne Győző és Skribek Pál kö­zött bontakozott ki. Vádak és viszonvádak is elhang­zottak, de úgy gondoltuk, Skribek Pál február 15-i nyilatkozatával lapunkban lezárhatjuk a témát. Ö ak­kor elmondta, levelet ka­pott a távközlési vállalat igazgatóhelyettesétől, amelyben választási lehe­tőséget kínálnak a telefon­igénylőknek, miszerint aki ikerállomást kap, az igé­nyelheti 4 ezer forintnyi különbözet visszafizetését, vagy azt, hogy a későb­biekben a főállomást in­gyen szerelik be számára. Azóta d’Elhougne Győző is felkereste a vecsési polgár- mesteri hivatalt, s utána szerkesztőségünket két do­kumentummal. Az egyik egy 1990. IV. 5-én kelt emlékeztető, amelyet a ter­vezők, kivitelezők és a he­lyidé nevében összesen ki­lencen írtak alá, s amiben szó szerint olvasható az alábbi mondat: „A 150 elő­fizetőt a BVVI a műszaki feltételek rendelkezésre ál­lásától függően beruházási hozzájárulás fizetése nélkül főállássá alakítja át egy újabb távbeszélő központ üzembe helyezése esetén.” — Ebből is kiderül — mondta d’Elhougne Győző —, hogy amit képviselőtár­sam saját eredményének tud be, az már csaknem egy évvel ezelőtt elfoga­dott tény volt. Mindeneset­re az egész hercehurca tisztázása és a magam feddhetetlenségének bizo­nyítása érdekében, levélben kértem a vecsési önkor­mányzat jegyzőjét, hogy az önerős telefonhálózat-épí­téssel kapcsolatban kifej­tett tevékenységem törvé­nyességi felülvizsgálatát kérje meg az ügyészségtől. Azt is kértem, hogy a vizs­gálat eredményéről annak idején majd tájékoztassák a nyilvánosságot. Keserű Lajosné vecsési jegyző a rendelkezésére álló államigazgatási iratok egyidejű átadásával meg­kérte a törvényességi felül­vizsgálatot a Monori Váro­si Ügyészség vezetőjétől. Reméljük, a megszülető döntés végleg lezárja ezt a rosszízű ügyet. V. J. Tagad, de felismerték ül már a szatír A szatír a múlt hét szerdáján bukkant fel Mo- noron. A rendőrségre pén­teken futott be az első be­jelentés, s azonnal nagy erőket mozgósítottak, hogy kézre kerítsék. Tarthattak ugyanis attól, hogy súlyo­sabb bűncselekményt is el­követ. Ez a szatír ugyanis késsel járkált, de áldozatai az első napokban szeren­csésen megúszták néhány sérüléssel a találkozásokat. Négy megtámadottról tudnak a nyomozók ez idáig. Van közöttük idős asszony, akit a temető kö­zelében rohant le, s van diáklány, akit a vasútállo­mással szemközti gyalogát­járónál. A szatír „működésének” kezdetétől egy hét sem telt el a kézre kerítéséig. Kö­szönhető ez az igen alapos személyleírásnak, s a mo­nori nyomozóknak, akik gyorsan rövidre zárták a szóba jöhető személyek kö­rét. Három férfira szűkült a gyanúsítottak listája, kö­zülük az elsőt, akit őrizet­be vettek, el kellett enged­niük, mert a felismertetés­nél kiderült, ezúttal nem ő a tettes. Másnap azonban már el­foghatták az „igazit”, ese­tében a bizonyítékok egy­értelműek, bár a 29 éves fiatalember, Rafael László, akit tavaly nyár óta köröz­nek erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények miatt, egyelőre mit sem akar tudni a történtekről. A monori asszonyok, Iá-- nyok megnyugodhatnak: a szatírveszély — ez idő sze­rint legalábbis — elmúlt. A rendőrség mindenesetre ké­ri: jelentkezzenek, akik ed­dig esetleg azért hallgattak a sérelmükre elkövetett cselekményről, mert szé- gvellték bejelenteni, el­mondani. Ez a fajta bűn- cselekmény tudniillik olyan, hogy nem mindenki siet rögtön a bűnüldözők tudomására hozni. Holott mindannyiunknak az lenne a jó, ha az ilyen ügyeket a rendőrök mielőbb „tisztába tehetnék”. Tudósítás helyeit Miben téved az elnök úr? Mostanában zajlanak a Monor Vidéki ÁFÉSZ műkö­dési területén a hagyomá­nyos részközgyűlések. A ta­valy december 10-i küldött- közgyűlésen vált nyilván­valóvá egy pilisi törekvés: szeretnének kiválni a Mo­nor Vidéki ÁFÉSZ-ből, s ön­álló szövetkezetét alakíta­ni. (A kényszerű egyesíté­sek előtt létezett egy Pilis és Vidéke ÁFÉSZ . ..) Lapunk több ízben fog­lalkozott a témával, helyet adtunk a kiválást szorgal­mazó ideiglenes szervező- bizottság levelének és az ÁFÉSZ-elnök válaszának. Nyilvánvalóvá vált, hogy az ellentétek elmélyültek, s hogy a közvéleményt fog­lalkoztatja a precedens ér­tékű kezdeményezés, vala­mint az e területen is meg­kezdődött vagyonnevesíté­sek ... Ilyen előzmények után február 27-én szerda estére hívták össze az első pilisi részközgyűlést a helyi mozi épületébe. A kívülről bizony rozoga épület ezzel stratégiailag rendkívül fontos létesít­ménnyé vált. Legalábbis arra lehetett következtetni a szigorú biztonsági intéz­kedésekből. A belépőt a szövetkezet rendészei fo­gadták: „Meghívót!” Ha a felszólított nevezett cetlivel igazolni tudta ma­gát, még azt is ki kellett deríteni, arra a napra, arra az órára hívták-e? Ha igen, a bürokácia szentélyébe bo­csáttatott aláírni a jelenléti ívet. Szegény rendészek és ön­kéntes rendfenntartók, csak akkor váltak kissé tanács­talanná, amikor a hivata­los meghívó nélkül érke­zettek egyike a Pest Megyei Hírlap munkatársának mondván, magát, minden külön engedély nélkül el­vegyült a tömegben. Igazán csak akkor zökkentek visz- sza szerepükbe, amikor a Népszabadság gyanútlan munkatársai is megérkezvén, be kívánták magukat je­lenteni az elnöknél. Megy- gyes Nagy István „termé­szetesen” azonnal a sajtó rendelkezésére állt néhány kérdés erejéig olyannyira, hogy abban az időben az ideiglenes szervezőbizottság tagjai sem zavarhatták meg a nyilatkozót... Az elnök elmondta: — Semmi alapja nincs annak, hogy az ideiglenes szervezőbizottság tagjait ma szándékosan igyekeztünk volna távol tartani. Lakó­körzetenként hívjuk össze a szövetkezeti tagokat, s amennyiben marad hely, természetesen bál-melyik pilisi szövetkezeti tag be­jöhet, de csak egyszer sza­vazhat ... Kérem, a külön­válást egy elenyésző ki­Kiegészítés Nem szűnik meg Szombati, február 23-i számunkban „A valaha volt bolt...” címmel írtunk a régi, népszerű, Vajnai-fé- le üzletről. Akadtak olva­sóink Monaron, akik az emlékidézést félreértették, s úgy gondolták: ha a vala­ha volt boltot emlegetjük, akkor a helyén nyitott új zöldségüzlet is megszűnik. Sietve közöljük: nem szű­nik meg, a környéken vál­tozatlanul örülhetnek neki, mert hiányt pótló a műkö­dése, s mert a választék, az árak és az udvarias kiszol­gálás okán alighanem mél­tó utódja a Vajnai-féle ke­reskedésnek. A Helios Kisszövetkezet március 4-étől 14 -éig, termelői ár -|- áfa eladási áron kiárusítást saját termelésű konfekcióipari termékeiből A kiárusítás helye: a Steinmetz kapitány u. 69-71. sz. alatti bolt. Nyitva tartás: délelőtt 9 és 12 óra, délután 14 és 17 óra, szombaton 8 és 12 óra között. Szeretettel várják a kedves vásárlókatl sebbség szorgalmazza ér­zelmi alapon. S hogy mást ne mondjak, van, akit egyé­ni érdek motivál, van, akit sértettség, más a vezetésbe kíván bekerülni. Nincs kö­zöttük egy valaki, akivel szakmailag értelmesen el tudnék beszélgetni... Ám a sajtó három jelen­levő tagja „persona non grata”-nak nyilváníttatott. — Kérdezem — így az el­nök — a szerkesztőségi ér­tekezleten bárki részt ve­het? A részközgyűlés a szö­vetkezet belügye. de később szívesen nyilatkozom. Így hát kizárattunk... Kívül rékedtek velünk együtt a nyáregyházi Ma­szel testvérek, Pál és Lász­ló is, akik az előző napi ot­tani részközgyűlés tapasz­talatai utón látni szerelték volna, mi történik Pilisen. — A' hatalom — és a va­gyon — átmentését szolgál­ja Meggyes úr minden lé­pése és magatartása. Én tegnap nálunk a feleségem képviselőjeként csak szolid kérdéseket akartam felten­ni, de lehurrogtak az em­berei. Utána odamentünk hozzá a polgármesterrel, de vele sem volt hajlandó szó­ba állni — mondta Maszel Pál. Tévedésben van az el­nök, mondta az öccse,. ha azt hiszi, az igazság-nem derül ki. Tévedésben van — teszi hozzá a hírlapíró —, ha úgy gondolja, a sajtó ki­zárása megakadályozhatja a helyzet tisztázását. De hát: „Tévedni emberi dolog...” Vereszki János Lapzártánk után — nem hiva­talos forrásból — kaptuk a hírt: a pilisi első részközgyűlés elvetette az ÁFÉSZ hivatalos je-, lölőbizottságának javaslatait, s a különválást szorgalmazó ideiglenes szervezőbizottság je­löltjeit választotta meg kül­döttnek. A résztvevők túlnyo­mó többsége a különválás mellett szavazott. Földi irányító szaxofonnal Közös nagylemez Megoszlottak a vélemé­nyek a tévébeli ÁB Pop- fesztivál ’91-ről. Talán Szikora Róbert, a népsze­rű popénekes fejezte ki Ieghűebben a rádióban lá­tottakat, hallottakat: Ez is egy fesztivál volt. Olyan, amilyen, de számomra na­gyon kedves... Volt a fesztiválnak mo­nori szereplője is, Kovács Attila személyében. A jó­képű, 24 éves fiú a monori zeneiskolába járt, ott sajá­tította el a zenei alapisme­reteket. Klarinéton tanult, Budai Imre keze alatt. Hatéves kora óta tanul ze­nét, később, a katonaság­nál, átpártolt a szaxofon­hoz. A Clips együttes tagja­ként az István-kórház ter­mébe jártak próbálni, he­tente kétszer. Most Csutkát kísérték a popfesztiválon a Neon zenekarral. Egy kicsit jobb helyezésre számítot­tak (végül is hetedikek let­tek), de a zenekar tagjai és Csutka nincsenek elke­seredve. Ennek nyomós okai vannak. Nevezetesen, hogy hamarosan megjele­nik első közös nagyleme­zük a Rákóczi Hanglemez- kiadó gondozásában. Kovács Attila szerint ez a nagylemez sok mindent eldönthet. Azt például, hogy számíthatnak-e a jö­vőben is újabb sikerekre. Véleménye szerint a leme­zen található nyolc szám­ból négyből sláger lehet Kovács Attila édesapjá­tól örökölte a zene szere- tetét, aki korábban rend­szeresen játszott különbö­ző vendéglátóhelyeken. „Civilben” a Ferihegyi re­pülőtéren dolgozik földi irányítóként — előtéri ügyeletesként. Feladata a repülőtérre érkező gépek pontos beállítása az álló­helyre. Mindezt rádión keresz­tül, a központi épület és a kifutópálya között rend­szeresen közlekedő autó­ból dirigálja. Szereti mun­káját, de szabadidejében leginkább a zenével fog­lalkozik. Példaképei Nat King Cole, Michael Breckel, no és Dés László, akik muzsikájukkal, briliáns szólójátékukkal iskolát te­remtettek. Az ő nyomdo­kaikon haladni már önma­gában is megtisztelő, fel­emelő dolog. Gér József Filatéliai vetélkedő Gyerekek a hősökről A Mabéosz ifjúsági bi­zottsága, a Budapesti és Pest Megyei Szövetség te­rületi vetélkedőt rendez az ifjú bélyeggyűjtők részére a közelgő nemzeti ünnep tiszteletére. A vetélkedő a „Felvilágosodás, reformkor, szabadságharc” címet, „A legnagyobb magyar” alcí­met viseli. A március 16-i versenyt a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban rendezik 9 órakor. A csapatok szakkörön­ként három fővel képvisel­hetik magukat, tíz és. tizen­négy év közötti fiúk és lá­nyok. Március 10-ig kell eljuttatni a nevezést a Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház címére (2230 Gyömrő, Steinmetz kapitány utca). A nevezési szándékkal együtt az írásbeli feladato­kat is el kell küldeni. A feladatok: bélyegterv készítése a reformkor szel­lemében, továbbá milyen bélyeg kiadását kérnék a Mabéoszon keresztül a Magyar Postától. A vetélkedőn többek kö­zött lesz bélyegtotó, ki­kicsoda verseny, katalógus^ ismeret, filatéliai tudáspró­ba. Szabó Gyulától, a szerve­zőbizottság vezetőjétől megtudtuk, hogy élénk ér­deklődésre számítanak a versenyen. Így várnak csa­patokat többek között — Monoron kívül — Cegléd, Nagykáta, Dabas környé­kéről is. Azt szeretnék, ha a gyerekek méltóan tiszte­legnének az- 1848-as sza­badságharc hősei előtt. (é) MCmORI v' v* V ** ** V * ■ i'H 4 4 * O

Next

/
Thumbnails
Contents