Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

I. ÉVFOLYAM, 37. SZÄM 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK A horgászok sem tudják Mi lesz a tavak sorsa? Nem tudom kinek a hibája az, hogy több mint egy héttel ezelőtt nem sikerült meggyőz­nöm jó szándékomról Botzheim Istvánt, Pilisvörősvár polgár- mesterét. Azt sem tudom, hogy miért akarta írásban — ha valóban akarta egyáltalán — megválaszolni kérdéseimet, amikor ezt élőszóban is megte­hette volna?! Sebaj — gondol­tam —, azért van az ember­nek lába, hogy maga járjon a dolgok után, lia már egyszer a nagyközség első embere nem tartja fontosnak a hitelest!) tájékoztatásban való együtt­működést. Csak ki kellett sétálnom a Nagy-, a Slötyi-, a Pá­lya-, a Korhéli- és a Ci­gánytó környékére. ÁI- 1 momban sem gondoltam volna, hogy az első ember 'akivel találkozom a Nagy­tó partján, az a Tóth József lesz, aki a helyi horgász­egyesület elnöke volt 26 éven át, egészen 1984-ig. ö mesélte el, hogy valamikor a negyvenes évek elejéig jó minőségű barnaszenet bányásztak azon a terüle­ten. Az egykori méddőhá- nyóból kialakult magas dómbot ma sűrű akácerdő borítja. A Nagy-tó' helyén rét volt, ahol gyerekkorá­ban sokat játszott pajtásai­val. A nagy lyukakat — amelyek idővel tavakká alakultak •— a bányászok mélyítették ki. Mégpedig úgy, hogy a két szénréteg között lévő sziklaréteg alól is kitermelték a barnasze­net. Annak a helyére ho­mokiszapot nyomattak ha­talmas szivattyúkkal, hogy később ne süllyedjen meg a felszín. A homokot a mai tavak egyike-másika helyéről termelték ki, s vízzel hígítva azt pumpál­ták a föld alá 50 atmoszfé­ra nyomással. Az egykori belga—magyar szénbányász részvénytársaságot a máso­dik világháborús konjunk­túra miatt kellett bezárni 1940-ben. Ugyanis a hábo­rús túltermelés miatt áron alul kellett volna értékesí­teni a jó minőségű barna­szenet. Ezeket a vörösvári tava­kat az elmúlt évtizedekben sokan, sokféleképpen akar­ták hasznosítani. Az ötve­nes években nagyüzemi halgazdaság terve vetődött föl, de arról idővel kide­rült, hogy kivihetetlen, mert a tófenék túlságosan egyenetlen volt — ma is az, hiszen háromtól nyolc méterig változik a víz mélysége. A vörösvári hor­gászegyesület 1957. óta ön­álló, ma 350 felnőtt és sok gyerek tagja van. Az egye­sület maga gondoskodik ar­ról, hogy élő maradjon a tavak vize, ezért az átfo­lyást biztosító csöveket fek­tettek le az elmúlt évek­ben. A fölös víz az Arany­patakba ömlik. Legnagyobb mennyiségben ponty él a vízben, de ügyes pecások bármikor foghatnak dé- vért, bodorkát, vörösszár­nyú keszeget, amurt, sül­lőt, csukát és busát is. A pontyfogási tilalmat idén egész évre feloldottak. Mesélt volna még tovább Tóth úr az egyesület éle­Budaörs duplán besoppingolt A zöld pecsét ára '■ Hosszú idő óta vajúdó Vita végére tett pontot Bu­daörs önkormányzata, ami­kor a legutóbbi testületi ülésen kimondták: zöld utat adnak a Buda parknak, miközben a másik, a belső bevásárlóközpontot is meg­valósítják. Köztudott, hogy ez utóbbi vállalkozást első­sorban azért/ támogatta a testület, mert abban 10 százalékos a város érde­keltsége. Nos, a tárgyalá­sok eredményeként a Bu­da park mögött álló tőkés- csoportból is sikerült ki­préselni évi 5 százalékos üzletrészt Kapja pedig ezt a város a kiszemelt terüle­tet átvágó két, végül is sem­mire se jó árokért, azaz az összesen 3015 négyzetmé­ternyi területért. (Még merje valaki ezek után vádolni a testületet, hogy nem jól sáfárkodik azzal, amije van.) Az önkormányzat zöld pecsétjének tehát ára van, esetünkben a Buda park­vállalkozás hasznának 5 százaléka. Ezen felül a vá­ros megkapja azt, ami az első ajánlatban szerepelt, tehát a teljes körű infra­struktúrát. No és természe­tesen tetemes adóbevéte­lekre számíthat majd. Hogy miért kötötte eddig az önkormányzat az ebet a karóhoz? Egyrészt nyilván gz üzletrészért, másrészt azért, mert. az általa támo­gatott beruházás esélyeit féltette. Be mert a belső bevásárlóközpont mögött álló külföldi vállalkozók bejelentették; őket bizony Hibaigazítás Topunk tegnapi számában, a Budaörs díszpolgárai című hírünkben sajnálatos nyomda­hiba miatt tévesen jelent meg az egyik kitüntetett neve. öt ugyanis nem Mauser, hanem Hauser Józsefnek hívják. nem zavarja a Buda park, elvégre némi profiltisztí­tással akár ki is egészíthe­tik egymást. Erre a hírre, no meg az időközben ka­pott Buda park-ajánlatra lágyult meg a testület szí­ve. Végül is az igazi kocká­zat nem az önkormányzaté. Egy gyékényen a bevásárló- központok árulnak, s jól megférnek, megélnek majd egymás mellett. Avagy győz a jobbik, de ezért már ne a testület feje fájjon. A város . ugyanis .a két árkot aligha hasznosíthatta volna jobban. F. E. téről, gondjaikról. Ám eszé be jutott a bosszúság, ami mostanában érte a pecáso- kat. Tavaly dr. Kígyóssy László, a Vörösvári Ta nács utolsó vb-titkára ; korábbi 206 forintos terü­lethasználati dijat három­százzal megemelte. Azon­ban kifizettetni már nem merte a zúgolódó horgá­szokkal •— még befizetési csekket sem küldött ki ne­kik a tanács. Az idén ta vasszal viszont megkapták a csekkeket az új önkor­mányzattól, de azokon már személyenként 1000 forin­tos összeg szerepel —- a ta­valyi elmaradt és az idei területhasználati díj. Bi­zony meglepődött Tóth úr is, Hiszen piciny horgász- tanyája a part mentén jó ha négy négyzetméteres. Sokallja ezt a pénzt, amit azt követően kellett (volna) befizetniük, hogy az egye­sület titkárának. Berényi Bélának az egyezkedési tár gyalása az önkormányzat­nál rosszul sült el. Ráadá­sul a 2070 forintos halásza­ti fejlesztési hozzájárulás —■ a vízhasználati és egyéb díjakkal együtt — 800 fo­rinttal megemelkedett. Tudja jól Tóth József is, hogy ma már drágább az élet, bármely területét néz­zük is. Azért mégis megle­petésként érte őket mind­két tarifa felemelése, még­hozzá mindenféle magyará­zat, előzetes tájékoztatás nélkül. Végül is ők, a pe­cások sem tudják, hogy mi lesz a vörösvári tavak sor­sa, tervezi-e az önkor­mányzat valamilyen más célú hasznosításukat. Tehát nemcsak én mon­dom, hogy ebben a kérdés­ben (is) hallgat az önkor­mányzat. Vajon miéri?... Aszódi László Antal JÓKAI GALÉRIA Keramikus kiállítása Paks, Badacsonytomaj és Tapolca után Budaör­sön is önálló kiállításon mutatkozik be Bíró Anna­mária keramikus. népi iparművész. A megnyitóra március- 18-án, délután 17 órakor kerül sor a helyi művelődési központban. A bemutató két hétig várja látogatóit, a ház nyitva tartásával azonos időben. BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHALOMBATTA • PILISVORÜSV\R • BUDAKESZI © BIATOR- BAGY © TÖRÖKBÁLINT • PILISC8ABA • PATV © ZSAM3EK • SOLYMÁR © TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI 0 BUDAIENO © PERBÁL @ TÖK © TINNVE © ÜRÖM Sivár, társtalan hétköznapok Váltsuk meg a holnapot Buszra váró battaiak (H.tncsovszki János felvételei) ,Nem tudjuk a napot, órát — amikor életünk, egy élet fonala megszakad." S talán a lét legszebb aján­déka ez a tudatlanság. Párkák fonják, szövik éle­tünk fonalát. Olykor egy- egy szakaszon túl vékony­ra, s akkor megcsap ben­nünket az elmúlás veszé­lye, érzése. Bennünket, akik nehezebben viseljük az élet megpróbáltatásait, viha­rait. ka Istvánná Szabó Mária ott, a Halom utcában. Ki- lencvenegy év nyomja zö­mök vállát. Bezzeg eleinket kemé­nyebb iából faragták, pe­dig a civilizációs ártal­maktól már ők sem voltak mentesek. Csak szerencsé­sebbek — jobban a párkák kegyeltjei, mint a mai negy- enesek, ötvenesek — vi- harállóbbak. Mint például százhalombattai Dreven­(Kancsovszki János felvétele) Gyanakvóan pillantgat a világba ajtaja idegenek előtt gondosan zárva. Az óvárosi hegyoldalban lévő pincelakás ajtaja a szo­ciális gondozónő előtt azért meg-megnyílik. Hiszen gondoskodást, segítséget hoz. Régebben a tanácstól, ma pedig az önkormányzati hivatalból. Mondjuk téli tüzelő képében, vagy mi­kor mi kell, mire telik, mire futja . .. Tisztes távolból — mert­hogy csak a fotóst engedi be, engem nem! — vizs- gálgatjuk egymást Mária nénivel. Szeretnék vala­mivel többet megtudni ar­ról a kilencvenegy évről, mely már elszaladt fölötte — örömmel, búval, gond­dal megrakva. Bár az utób­biból jutott neki több. A bú és a gond, most pedig a magány. A magány, melynek társául szegődött a szegénység... Nézegetem a pincelakás mélyén készült fotókat. Tisztaságáról, szegénység­ről regélnek. Szentképek a falon, ebben a társtalan ma­gányban vigaszt, megnyug­vást, reményt adhatnak. Talán a hit. az ő hite az, ami segít átvészelni az ín­séges időket, az élet viha­rait. A gondolatok? A kérdésekre kapott válaszbk jelzik, csapongóak, nem­igen kötődnek a mához. Talán nem is az évek sú­lya miatt, hanem mert a magányos ember mindig a múltban jár. Elidőzvén azoknál az emlékeknél, melyek erőt, vigaszt, meg­nyugvást adnak. Még ak­kor is, ha a régi ház ösz- sze akar dőlni. A ház már feladta, hogy dacoljon az idő vasfogával, de szeren­csére lakója még nem. Nem hiszem, hogy segí­tene, ha ebből a magány­ból, társtalanságból kira­gadnák, kiszakítanák, s be­nyomnák egy zsúfolt ott­honba. Oda ahol a gondos­kodásnak, a napi ellátás­nak nem látná ugyan hiá­nyát, ám megszokott sze­gényes holmijaitól, hétköz­napjainak rendjétől, laká­sának csendjétől elszakíta­nák. Talán ebben a nagy változásban a párkák el­szakítanák a szövögetett fonalat... Gonoszak az emberek, főleg az öregekkel szemben — ennyit össze tudok rak­ni az összefüggéstelen vá­laszokból. Van min gondol- godnom — gondolkodnunk. Mert tényleg joggal gya- nakvóak velünk szemben, s ítélkeznek felettünk az öregek. Hiszen a szeretet, a törődés manapság — ha tehetjük — pénzben feje­ződik ki. Az a születés-, vagy névnapi egy szál vi­rág — mely olykor ezre­seknél többet érhet — rendre-módra elmarad. A kérdés is: hogy van, milye fáj, mire gondol, mit ál­modott? Sietünk, rohanunk, m S ez a rohanás már a hat­évesek sajátja is. Meg sem hallgatják az öregeket — hiszen otthon is azt hall­ják, „bolondokat beszél­nek". Rideg, gonosz világ, amit magunk körül terem­tünk, amivel — ha meg­érjük — most mérgezzük öreg napjaink levegőjét... Pedig sok-sok szeretettel, a családban, s a környeze­tünkben élő öreg emberek­kel törődvén — nem kizá­rólag a hivatásosokra ha­gyatkozván — a magunk holnapját is megválthat­nánk ! Éppúgy, mint a hegy­oldalba vájt pincelakás la­kójának sivár hétköznap­jait. Varga Edit BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazeka; Eszter. 9 Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. Q Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkcsztüséghen. Címünk: Bp. Vili., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: HM. Telefon: 138-4761, 138- 4067.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents