Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

Március idusán (Hancsovszki János felvétele) [Tanfolyam A gödöllői növényvédő állomás vizsgával egybekö­tött kihelyezett tanfolya­mod indít a hévízgyörki művelődési házban a fel­tételes forgalmazású nö­vényvédő szerek használa­táról. Ä tanfolyam időtar­tama 80 óra. Az előadások befejezése után a hallgatók vizsgát tesznek. A tan terv és a vizsgakérdések a művelő­dési ház irodájában meg­tekinthetők. <3 O D Q L LO i XVtií. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK Jön a száztagú cigányzenekar Meéríkatta a királyt is rtrötnmci látom a televí­zió képernyőjén minden es­te a tavaszi fesztivál hely­színei között Gödöllő nevét. Kaptam egy példányt a Gödöllő című lapból is. Eb­ben olvastam, hogy a száz­tagú cigányzenekar is ven­dégszerepel. Ma már kevesen tudják, hogy Gödöllő a cigányzené­nek milyen nevezetes helye volt.' Itt muzsikált Vidék Béla, akit az irodalom úgy ismer, mint a királyné prímása. Muzsikáját sok­szor és szívósén hallgatta Erzsébet királyné. Főhadi­szállása a mai múzeum he­lyén lévő Károlyi-féle ven­déglőben volt. Gyakran hi­vatalos volt a kastélyba is. Orrcsontját egy gyerekkori verekedésben összetörték. Elkeresztelték Pisze Bélá­nak. A királyné bécsi or­vosával műorrot csinálta­tott neki, amit szépen meg­köszönt, de soha nem vi­selt. 1901-ben, az Erzsébet- szobor avatásán még a ki­rályt is megríkatta, amikor a királyné kedves nótájá­ban azt a részt játszotta, hogy Isten veled, Édes. Vidék Sándor és József Egy kérés Kerepes /arcsá ró l Közép-európai jelzőkő Különös ügyben kereste fel szerkesztőségünket Ke- repestarcsáról Mihalik Mi­hály restaui'átor. A nagy­községi önkormányzat lap­ja, a Kerepestarcsai Híradó felkérté, mint aki sokat tett a település szebbé tételéért, hogy írja meg olvasói szá­mára az életrajzát. Mihalik Mihály azt írta, hogy alkotásai közül kettő sikerült. Az egyik Kerepcs- tarcsa pajzsos városvédő szobra, a másik a Jelzőké, közép-európaiságunk jelző­köve. Az újság legutóbbi számában közép-európaiság helyett kelet-európaiság je­lent meg. Az idős úr ettől igen el­keseredett, s ezt írta a megjelent cikk fölé: „Kőbe keli vésni, hogy ne forgas­sák ki szavaimat.” Ezt per-. sze csak a saját példányán olvashatja. Mivel nyakun­kon a nemzeti ünnep, arra gondolt, lapunkat kéri meg, adjunk nyilvánosságot pon­tosító véleményének. Ne­hogy gond származzék eb­ből a „kelet-európaiságból” március idusán. voltak a rádió első cigány­zenekarának prímásai. Ok már abban a vendéglőben - muzsikálták, mely a műve­lődési ház helyén.állt. A gödöllőiek Nagykrumplinak hívták, mert a tetején földgömb volt. A hasonlat találó. Sándor és József már nem a királynénak muzsi­kált, de ők is sokszor ját­szották a kastélyban. A ze­nekaruk egyik tagja, Ko­lompár Mihály így emléke­zett: A kormányzó úr és felesége nagyon szerettek táncolni, főleg keringőt. A kormányzón é nagy ön szép asszony volt. ' A fiatalabb generáció még tovább fokozta a hír­nevet. Az ifjabb Sándor, akit személyesen ismertem, kitűnő zongorista volt. Mu­zsikáját szívesen hallgatta Dohnányi Ernő zongoramű­vész is, akinek nyaralója volt Gödöllőn. Sándor ké­sőbb Zürichbe került és éveken át a Doldcr Grand Hotel halijában muzsikált. A Züricher Zeitung 1931. október 2-i száma fáradha­tatlan, ragyogó és alkal­mazkodó jelzővel illeti. Ma­gas kitüntetésben is része­sült. Vendégel voltak töb­bek között az egykori per­zsa sah, Carlo Ponti, Sophia Loren, Hubinstein (akitől dedikált fényképet is ka­pott) Kissinger, Roger Moore, Habsburg Ottó. Egy hozzám küldött levelében írta: „Játszottam, zenéltem egy életen át. Haladtam a korral, de a magyar nótá- zást, amit elődeimtől örö­költem, mindig nagyon emelte sikereimet. ö csak egy a világhírű Vidákok közül. Vidák Koz­ma híres klarinétos. Rend­szeresen játszott a Nem­zeti Színházban a Falu rossza előadásain. Később az Európa és Amerika kö­zött közlekedő luxushajó­kon klarinétozott. Vidák Gyula kedveltette meg a gödöllőiekkel az úgyneve­piszomorító, hogy meny- •*-' nyíre ki vagyunk szol­gáltatva az időjárás hatal­mának, kény e-kedv ének, önkényének. Külön elkese­rítő volt, hogy amikor elér­kezett a március, amikor remélhettük volna, hogy végre végleg kimegyünk a tél sanyargató-kegyetlenke- dő korszakából, jön a jobb idő, mire felsóhajthattunk volna, hogy beköszöntött a tavasz, azon nyomban visz- szatért a fagy. Több mint tíz nap eltelt a tavasz első hónapjából, s valósággá vált a meteoroló­gusok ígérete: az idő végre tavaszias! Megviselt téli egészsé­günk talpra állításában is bizakodhatunk, bár sorra dönt bennünket az ágyba az influenza, de tudjuk, mindez a télnek már csak az utolsó bosszúja. Fiam — négyéves lehe­igmi napsugár tett hol — megkérdezte tőlem: van a szél, ha nem fúj? Most itt vannak a sze­les napok is. Jönnek felénk a böjti szelek, de ezek nem a messzi idegen Északi-sark zsarnok' barbárságéi szelei, hanem pajkosan, délről in­duló, enyhébb fuvallatot hozók, amelyek elnyargal­nak hódító útjukon a Galga mentéig meg tovább, és reggelenként tudomásunkra hozzák: végre nem fagy­házban ébredtek, emberek! — Csak így maradna, ilyen napsütésesen az idő! — sóhajtoznak a kertbará­tok, a háztáji termelők, mert vetni, ültetni, ásni kellene, készülni a met­szésre, a fák koronájának igazítására, a kerti szemét eltakarítására. Vasárnap délutáni sétá­mon játékosan halmozom a tavasz jelzőit: jégolvasz­tó, vizárasztó, rügyfakasz­tó, hóvirágoztató, ibolyáz- tató, gyümölcsoltó, metsző- ollókat csattogtató, avartü- zek füstjét lobogtató. Feleségem nyugtat: — Megmarad a jó idő, hidd el, hamarosan végleg fel- melegszik a levegő. Hát igen, üt van a re­mény: a közelgő verőfény, a rügykeltő meleg, amely­nek már verhetetlenül fe­lülkerekedő ereje kezd len­ni a márciusi napokkal, s amelyet évenként virág- özönnel fogadunk, üdvöz­lünk, s virágvasárnapi vi­rágunkat szórjuk a téltől, fagytól, hidegtől, ködtől, jégtől megválló-szabadító sugárseregére. Mert Nap­király hatalma nélkül — szívünk végképp, a jégha­talom fogságába esne — nem éreznénk több ünne­pet, sem feltámadást, ezért kérjük: adjon az Isten sok erőt neked, Napkirály, s nekünk is, akik számára elhozod a gyümölcsöt érle­lő, embert vidámító fényes sugaraid. Fercsik Mihály zett könnyűzenét. A jam­boree alatt, a mai Erzsébet téri HÉV-megállóban lévő egykori vendéglőben és hí­res kerthelyiségben, a vi­lág minden tájáról érkezet­tek hallgattak esténként. Vidák Béla és László is egy ideig itthon muzsikál­tak. Játékukat szívesen hallgatta Hubay Jenő és Zathurecki Ede világhírű hegedűművész, akik gyak­ran voltak vendégei Zachár Gyulának, a debreceni egye­tem rektorának, ha Gö­döllőn nyaralt. Béla Pá­rizsban a Cafe Moszkau- ban vezette a zenekart. László pedig a Sydney Opera koncertmestere lett. A lovardában rendezett bá­loknak is ők voltak a prí­másai. A másik Vidák család, a Miklósok is igen híresek voltak. Az idősebb Miklós Keszthelyen a hercegi ud­var muzsikusa volt. Két­szer is vívott vonópárbajt ellenfeleivel, ö alakította meg az első rajkózenekart. Az ifjabb Miklós, mint or­gonista járta be a világot és szerzett babérokat a ma­gyarságnak. A Vidákoknak kormány- főtanácsosok. jószágkor­mányzók, színészek, kato­natisztek, ügyvédek, orvo­sok, tanárok voltak a bará­taik. Szó sem volt faji megkülönböztetésről. Mert, ha a bőrük sötétebb is volt, mint a miénk, a lel­kűk legalább annyira ma­gyar. A száztagú zenekar ilyen elődök helyén fog muzsi­kálni. Nem kell szégyenkezniük, mert ha kicsi Is Gödöllő, nagy zenészekkel dicseked­het. Ujváry Ferenc A városi múzeum emlékeiből Győzelemről győzelemre Az 1849-es tavaszi hadjárat egyik legjelentősebb győ­zelmét aratta a magyar honvédsereg április 6-án Isaszeg mellett. A fővezérletet Görgey Artúr látta el, aki így ír a következő napról: „Amikor az ellenség jobb szárnya Isaszegről Gödöllő­re hátrált, a bal is kénytelen volt, még azon az éjsza­kán, mely 1849. április 6-án az isaszegi ütközetnek véget veteti, feladni a csatateret. Ez is Gödöllőre vonult vissza. Nekünk április 7-én egészen kora reggel kellett meg­indulnunk, hogy az ellenséget Gödöllő előtti táborában megtámadjuk, be a lőszertartalék egyre késett, aminek az oka az isaszegi erdő égése miatt szükségessé váló és sok időt felemésztő számos elővigyázatossági rendszabály volt, és az érezhető lőszerhiány miatt kénytelenek vol­tunk a lőszertartalék isaszegi megérkezését kivárni.” A főhadiszállás a csata előtt a II. hadtest (lányi tábo­rában volt. valószínűleg ide visszatérve fogalmazta Gör­gey ünnepi beszédét a katonákhoz (nyomdatechnikai okokból nem tudjuk eredetiben közölni — a szerk.): „Győzelemről győzelemre hordjátok zászlóitokat, nagy tettek tükrözik vitézséglek és bátorságtok. Mint hősök kezdtetek meg a hazai megszabadításának szent művét, és hősiseg koszorúzni fogja szerentsés végét. Nagy dolgok történtek már, még nagyobbaknak kell történniük, hogy szép hazánk igazán szabad és sze­rentsés legyen. Örömmel, büszkeséggel nézek bátor szemetekbe, csU- dálattal szemlélem kitüntetésieket a háború nehézségé­ben, mely már titeket nagy őseitek méltó fiaivá tesz, mely a magyar nemzetőrök időkre fclmagasztalandja és magatokat a világ legbátrabb seregei közé sorozni fog. Vezéretek a szeretett haza nevében mond köszöne­tét nektek feláldozó vitézségtek és hűségtekért. Előre győzelemre! Dány, Nagypéntek 849 Görgey* Az irat a gödöllői városi múzeum tulajdona. k| Helytörténeti Baráti Társulat Három testvér egy ügye A Galga mente sem ma­radt ki a szabadságharc sodrásából. Erről tartott előadást dr. Balázs József, a bagi Helytörténeti Baráti Társulat elnöke a tagság­nak és az érdeklődőknek a helyi művelődési házban. A környék települései 1849-ben kétszer is a hadak útjába estek. A tavaszi hadjárat során a győztes hatvani csata után nevez­ték ki tábornoknak Gáspár András ezredest, aki a kö­vetkező napokban Bagón állomásozott, a szájhagyo­mány szerint azon a terü­leten, melyet a bagiak azóta Gáspár-gödörnek ne­veznek. Nyáron a túrái csatát a magyarok már az oroszok ellen vívták. A Károlyi-hu­szárok között harcolt Degré Alajos kapitány, <?ki része­se volt a ’48-as bécsi és Besnyői sírbolt Ivánka Imre (ISIS—1S96) honvéd ezredes — a pákoztli csata vezéregyéniségé — családi sírboltja Mariabesnyőn (Hidi Krisztina rajza) pesti forradalomnak is. Emlékirata, melyből dr. Balázs József több részle­tet is felolvasott, egy izgal­mas korszak dokumentu­ma. A mikor évekkel ezelőtt lapunkban is foglalkoztunk Degré Alajos könyvével, az Túrán olyan népszerű­vé vált, hogy hosszú ideig csak előjegyzéssel lehetett hozzájutni a könyvtárban őrzött két példányhoz. A turaiak ma is büszkén ápolják a honvédek emlé­két. Március 15-én 16 óra­kor sírjaikat koszorúzzák meg a Honvéd-erdőben, 17 órakor a piactéri emlék­műnél tartanak megemlé­kezést. Bagón centenáriumi táb­la őrzi a forradalom és szabadságharc emlékét, de mielőtt a Hősök terén ko­szorúznának a mai ünnep­lők, fél kilenckor a teme­tőben Lázár Lajos sírjánál teszik meg ugyanazt. Az 1902-ben meghalt tüzér fő­hadnagy Lázár Vilmos öcs- cse volt, és másik testvére is harcolt ’49-ben. Síremlé­kének feállítására a falu­ban 1807-től gyűjtöttek adományokat, de a 106 ko­rona 17 fillér több év alatt teremtődött csak elő. Aszód Vetélkedő Jeles napok címmel álta­lános iskolai tanulók részé­re hirdetett néprajzi vetél­kedősorozatot az aszódi Véesey Helyőrségi Klub. Ä vetélkedő első részében a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó néphagyomá­nyokat mutatták be, dol- gazták fel a benevezett csa­patok tagjai. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Eva. ft Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2190. Telefax és telefon: (28) 20-196. & Szerkesztősé­gi fogadöóra: hétfőn 10-töl 13 óráig, e Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents