Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-14 / 62. szám
Ők másként látják a jövőt Az egyik jön, a másik megy BUDAÖRS • ÉRD • SZÁZHALOMBATTA 9 PILISVÖRÖSV AR 9 BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT 9 PILISCSABA • PATY 9 ZSAMBEK • SOI.YMÁB • TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI © BUDA JENŐ 6 PERBAL. • TÖK 9 TINN'YE 9 ÖRÖM I. ÉVFOLYAM, 3fi. SZÁM 1991. MÁRCIUS 14., CSCTÜRTÜK buixaj/ideki Szórakoztató — de szaga van Kormány a fa tetején Az ürömi autómosó már az új vállalkozói szellemről tanúskodik (A szerző felvétele) Több mint egy éve, különösebb feltűnés nélkül bezárták a 10-es főút mentén az Áfor piliscsabai ben- zinkútját. Az autósok persze nem örültek ennek, de annál inkább néhány vállalkozó szellemű csabai polgár, akik már korábban „ütni kezdték a vasat” azért, hogy egy új, modern töltőállomást kapjon a község. Csakhogy ez konkurenciát jelentett volna az Áfornak. Kértek is új területet az akkori tanácsi vezetéstől, mert a régi, egy- ószlopos kút teljesen használhatatlanná vált. s hiányát a megyehatárt oda- vissza átlépő autósok na- gyonis megérezték. Azonban a tanácstól azt az információt kapta az Áfor — mint Farkas Tibor, a vállalat budapesti üzemigazgatóságának vezetője mondta —, hogy egy másik építtetővel előrehaladott tárgyalások folynak. Sőt, a szükséges engedélyek beszerzéséhez is hozzáláttak. Végül is az Áfor lemondott az új területről — amit ugyancsak béreltek volna az önkormányzattól. Igaz, e döntésben szerepet játszott a vállalati beruházásokra szánt pénz megcsappanása, s az, hogy a 10-es főúton már üzemel egy Shell-kút, s az Áfornak meg Solymáron van egy másik is. Így már gazdaságtalan volna egy harmadik kutat építeni azon a területen. Hát így szűnt meg a csabai benzinkút — alighanem mindörökre. Nem úgy az ürömi, amely egyelőre még nem is létezik, mégis híre ment a községben, hogy rövidesen lesz. A falubeliek már ismerik a 10-es főút menti autómosót, amely alig több mint két hete még az Alagút Kisszövetkezeté volt, s azóta megvásárolta az AZ Autó Kft. Az új társaság ügyvezetői — Sós Gábor és Rajkovics Zoltán —, az Áforral ellentétben másként látják a jövőt. Zsámbéki-medence Tájszövetség alakul A Zsámbéki Művelődési Házban ma, csütörtök délután 3 órakor tartja alakuló ülését a Zsámbéki-medence Tájszövetség, amely a földrajzi-ökológiai értelemben egységesnek tekinthető Zsámbéki-medence falvait fogja össze. Elsősorban Bia, Etyek, Herceghalom, Mány, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Torbágy, Tök és Zsámbék lakóit várják BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. 9 Munkatársak : F ekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. 9 F'o- Radónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. «. PL: 311. ír. sz.: HÍ6. Telelőn: 138-4761, 1384067. 6 !"fcífiiíap az összejövetelre. A szövetség célja, hogy a térség felvirágoztatásáért egységbe tömörítse a települések önkormányzatait, az egyesületeket és a gazdálkodó szerveket, a községek polgárait, az üdülőtulajdonosokat. A tájszövetség szeretné sok egyéb meghirdetett programja mellett az infrastruktúra-fejlesztések összehangolását, valamint az idegenforgalmi befogadóképesség növelését. Kapcsolatokat akarnak a Zsámbéki-medence területén lévő gazdasági, kulturális, oktatási intézmények között. A táj karakterének megőrzése mellett, célunk a településfejlesztés színvonalának növelése, de fellépnek a környezeti kultúra fejlesztéséért is. A mai alakuló ülésük nyitott, várják az érdeklődőket. — e. —ó. Legkésőbb júniusban meg akarják nyitni a maszek benzinkutat. A kútkezelők autóápolási és felszerelési cikkeket is árusítanak majd. Ha jól alakulnak a dolgok, idén egy kis presz- szót is nyitnak, s tőkeerős társakkal a Fészek mintájára kisáruházat építenének, ahol egyebek mellett mezőgazdasági cikkeket, kisgépeket, alkatrészeket kínálnának a vevőknek. Legkésőbb egy év múlva pedig lecserélik a mostani autómosó-berendezést, egy új típusú, zárt rendszerű technológiára. Állítják a vállalkozók, hogy e kis komplexum, az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkút- tal együtt új munkalehetőségeket teremt a helybelieknek. Legalább tucatnyi dolgozót tudnak majd foglalkoztatni már az idén nyártól. Az üzemanyagot egyelőre az Áfortól vásárolják (majd). Persze, nem tartják lehetetlennek, hogy a maszek üzemanyagkutasok idővel egy olyan társaságot hozzanak létre, amelyik ha külkereskedői jogot kap, akkor közvetlenül a termelőtől veheti a benzint. Ha így lesz, akkor „nemcsak” a kiszolgálás lesz jobb — mint a többi kútnál —, hanem az árak is kedvezőbben alakulnak. A. L. A. Aki Érd és Budapest kö-\ zött ingázik, az előbb-utóbb. felfigyel rá, hogy ezen az, útvonalon hány és hány szemétlerakó hely virít. Előbb csak buckák képződnek, majd kisebb-nagyobb dombokká növik ki magukat. Amolyan kicsi rakás nagyot kíván alapon. Most még nincs szaga a dolognak, de ha bejön a jó idő, melegebb, lágyabb szelek járnak, akkor behunyt szemmel is tudja a polgár, hogy a szemétlerakók környékén furikázik. Persze azért a játékosságot sem hagyjuk ki az ügyből. Hiszen úgy látszik, az errefelé turkálók, guberálók, vagy netán a randalírozó nebulók valami újat, „ötleteset” eszeltek ki, a a hetvenes út mentén. Most nem meggyújtották a szemétkupacot — mert azt is szokták — hanem a Trabant kormányát a fa tetejére akasztották, s szomszédságába egy üres, műanyag kannát is raktak. Míg ez a derék kanna szolgált, bizony gyomrában vegyszert hordozott. De van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Hőtaposó, magas szárú csizma a fára akasztva. No, meg vödör, lyukas fakéz éke-díszeként a jobb sorsra érdemes fáknak. Ja, kérem, „a játékos ember” járt erre, kit a legkevésbé sem zavar, hogy élet- és létfeltételét veszélyezteti a majdani lombsátornak. Bár mire rügyíaka- dásra kerülhet a sor, talán a fák alatt levő szemét is megteszi a magáét. Elszíva előlük a* életteret. Mindez jó s olcsó játék lehet — nogy ne mondjam kinek 1 — csakhogy a kör-, nyezet szennyezése, a zöldterületek irtása a bőrünkre megy. Mint ahogy az is, hogy a környéken lakók újra és újra „telepítik, majd felgyújtják a szemétkupacokat — s valahogy véletlenül sem válik, válhat a tűz martalékává az a sok-sok műanyag. Legfeljebb megolvadva elborítja a talajt — csökkentve a föld lélegzőterületét. V. li. Nemzeti iinnépünkön Budaörs díszpolgárai Budaörs önkormányzata oklevéllel járó kitüntetést alapított, amelyet jeles ünnepeinken azoknak a helybelieknek nyújtanak át, akik a legtöbbet tették a városért, s mint ilyenek, méltóak a Budaörs díszpolgára címre. A kitüntetést első ízben március 15-e tiszteletére Mauser Józsefnek és Szakáig Mátyásnak adja át Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás, a március 14-én a városházán rendezendő ünnepségen. Beszélgetés Avar Istvánnal Biatorbágyra jár pihenni Biatorbágyon sokszor megszólítják az emberek, ki megszorongatja a kezét, ki Pistámnak szólítja, de van, aki csak művész úrként ismeretlenül is üdvözli. A fővárosi művész népszerű ember Biatorbágyon, ahol valójában nem vendég, hanem otthon van. — Itt Biatorbágyon van egy kis telkem, rajta egy kis faház — mondja Avar István. — Valójában nem is kertészkedni szoktam, azt inkább a feleségem csinálja, hanem barkácsolok. Néha úgy belemerülök a fúrás-faragásba, hogy el is feledkezem az ebédről. Előfordul, hogy a feleségem rámszól: „Pista, már háromszor hívtalak, ha nem jössz, nem melegítek többször.” Higgye el, igazi ki- kapcsolódás ez nekem a jó levegőn. A sok feszültség levezetésére beülök a kocsimba, kirohanok és Biatorbágyon kipihenem magam. Az itt végzett munka nekem kikapcsolódásnak tűnik. Bián még a színházról sem ejtünk szót, de különben arról "mostanában nem is igazán érdemes. — Avar István számára mit jelent a mostanában oly sok embert foglalkoztató nyilvánosság? ön korábban országgyűlési képviselő volt, gyakorta hallatja hangját a Parlamentben. — Egy haláleset miatt 1973-ban kértek fel, hogy a megüresedett képviselői tisztet vállaljam el. Attól kezdve az életemnek kialakult egy másik része is. Pár esztendő múltán a képviselőség azonban szakmailag nem vált hasznomra. Előrebocsátom: semmit nem bántam meg, a lelkiismeretem azt diktálta, hogy ezt a megbízást el kellett vállalnom, jól tettem, hogy elvállaltam. De hazudni sem akarok saját magamnak, letagadni sem akarom azokat a dolgokat, amelyek közben a szakmai munkámban jelenségként feltűntek. Nem lettem rosz- szabb színész, csak időközben jöttek fiatalok, jött az új generáció, akiknek a szemében a régi Avar István semmit sem jelentett. Mert nem nagyon ismerték azt az általában közszeretetnek örvendő színészt. Egy generáció szemében csak a politikus színész, a képviselő, a szenátor kezdtem lenni... És vannak emberek, akik nemcsak a kitüntetéseimet tulajdonítják annak, hogy én képviselő lettem, ök megfeledkeznek arról, hogy már a hatvanas években kétszeres Jászai-díjas és 1972-ben már érdemes művész voltam ... De ez valahol érthető is. Mert ha én lennék az ő helyükben, és csak az utóbbi két évtizedet látnám az Avarból, akkor lehet, hogy nekem is ez lenne a véleményem. Tehát ameny- nyire beleártottam magam a képviselői munkába, a politikába, az a színészi életemet is meghatározta, befolyásolta. Amire korábban könnyebben legyintettem, azt mint képviselő, háromszor is meggondoltam. Bár amikor felkértek, azt mondták, azért is javasolnak engem, mert úgy ismernek, hogy egy nagyon is konstruktív gondolkodású ember vagyok. De ha ez akkor igaz volt, akkor sokkal igazabb lett azután. Valóban egy kicsit konstruktívabbá kellett válnom, és ez menthetetlenül ösz- szekapcsolódott a munkámmal. Nincs nekem semmiféle fájdalmam, de azt sem tehetem, hogy időnként ne vegyek tudomást a különböző megnyilvánulásokról vagy megjegyzésekről. — Ez nem csak egyfajta színészi túlérzékenységből fakad? Hiszen közismert segítőkészsége, aki segített kollégáinak lakásügyeik, kocsikiutalásaik és egyéb gondjaik intézésében ... — A dolog nem ilyen egyszerű; tény, hogy igyekeztem többször segíteni. Az is tény, hogy amikor az Országgyűlés kulturális bizottságában felszólaltam, akkor is a kollégáim és az egész magyar színésztársadalom érdekében szóltam. De sajnos az elmúlt évtizedben kialakult egy felszínes megítélés, hogy tudniillik, ha valaki közéleti vagy politikai funkciót vállal, az bizonyos fajta előnyöket is élvezhet. Ezzel bizony voltak, akik visszaéltek, és élveztek is bizonyos fajta előnyöket. — A színészi népszerűségét befolyásolta a közéleti tevékenysége? — Soha életemben nem politizáltam... De a színészi és a képviselői vonal egymásra való hatása bizonyára kimutatható. Én mint színész, természetszerűleg másképpen élem meg a nyilvánosságot és a demokráciát. Amikor még képviselő voltam, az egyik utolsó felszólalásomkor el is mondtam, hogy a képviselők hosszú ideig másfajta parlamenti munkához voltak szokva, mert nem voltak igazán érdekeltté téve, hogy éljenek a parlament igazi demokráciájával. Ez most bekövetkezett: meg kell tanulni ezt a demokráciát. Csak úgy veszem észre, hogy nem tartunk még a demokrácia egyik lényeges alapkérdésénél sem, hogy tudniillik egymás gondolatait tiszteletben tartsuk. Még egyelőre csak megsértődünk, indulatba jövünk. Pedig aki vállalja a nyilvánosságot, annak meg kell tanulni érvelni a más véleményével szemben. Deák Aliila
