Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

A közösségek koszorúi Kisajáííthata&n ünnep Talán az idei március 15-e végre igazán felszabadult, békés ünnepünkké válik. Hiszen nem csak régebben sa­játította ki magának ezt a napot a hatalom, az évtizede­kig tartó dresszúra következményeként még tavaly is akadt olyan település, ahol az egyszerű kopjafaállító, koszorúzási ünnepségen sem engedték a gyermekek rész­vételét a szülök, pedagógusok. Mert mondták, ki tud­ja... Most már tudjuk, s remélhetően — jól tudjuk: az ünnep sohasem az aktuális hatalomé, nem egy-két párté, hanem mindannyiunké — a nemzeté. Monoron a Kossuth-szo- bor és a ’48-as emlékmű előtti tér lesz március 15-én délelőtt 10 órakor az ün­nepség helyszíne. A város zeneiskolájának fanfárosai nyitják az ünnepet. A Himnusz elhangzása után Erdős Csaba, a József At­tila Gimnázium diákja sza­valja él a Nemzeti dalt, majd a Kossuth Lajos Ál­talános Iskola tanulói éne­kelnek 48-as dalokat. Váczi Medea, a szakmunkásképző iskola diákja Nagy László Tűz című versével áll pó­diumra. Öt követi az ünne­pi szónok — végül pedig a pártok, egyesületek, ma­gánszemélyek helyezik el koszorúikat a Kossuth-szo- bor talapzatán. A művelő­dési központban 11 órától gyermekprogramok közül válogathatnak a legfiata­labbak. Lesz jálszóház, táncház, s videofilmeket is vetítenek. Üllőn március 14-én. csü­törtökön 15 órakor a helyi 48-as emlékműnél tartják a megemlékezést, s a tele­pülés lakóinak nagyarányú részvételére számítanak. Nyáregyházán a helyi ön- kormányzat és a társadalmi szervezetek közösen invi­tálják az állampolgárokat a Hősök terére (a katolikus templomhoz) március 15-én, délután két órára. Az ünnepi programban em­lékműavatás és egyházi megemlékezések szerepel­nek. Bényén az úgynevezett templomkertben szintén pénteken délelőtt 10 órakor kezdődik az ünnepség. Az Csütörtök délután Költségvetés, pályázatok A monori városi önkor­mányzat március 14-én, csütörtökön tartja soron következő nyílt ülését, dél­után 4 órától, a polgármes­teri hivatalban. A tanácskozás a szokásos polgármesteri tájékoztató­val és interpellációkkal kezdődik, majd a tervek szerint személyi kérdések­kel folytatódik. E témakör keretében bírálja el a tes­tület a monori szakorvosi rendelőintézet igazgató fő­orvosi állására benyújtott pályázatokat, illetve a 4-es számú (Ady úti) általános iskola igazgatóhelyettesi posztjára jelentkezett peda­gógusok anyagait. A továbbiakban beszá­moló hangzik el a tavalyi Hétfőn Sporibarátoknak A monori sportbarátok tájékoztatására közöljük, hogy a szurkolói ankétről szóló beszámolónk — anyagtorlódás miatt — la­punk március 18-i, hétfői számában jelenik meg. Serdülők Marad az őszi rend Lapunkban korábban fog­lalkoztunk a körzeti serdü­lő labdarúgó-bajnokság ter­vezett tavaszi változásairól. Nos, korai volt a csapatok öröme, tavasszal is az őszi rend szerint zajlik majd a bajnokság — tehát nem lesz két csoport. A bajnok­ság március 23-án kezdő­dik, a tavaszi menetrendet hamarosan közreadjuk. tanácsi és intézményi költ­ségvetés végrehajtásáról, sor kerül az idei pénzügyi terv megtárgyalására, elfo­gadására. A napirendi pon­tok között szerepel még a monori ÉKÜ beszámolója, a megemelt törlcsztőrészle- tű kedvezményes kamato­zású hitelek szociálpolitikai támogatásáról szóló önkor­mányzati rendelet megal­kotása és népi ülnökök vá­lasztása. iskolások rövid műsora s a megemlékező beszéd után a helyiek megkoszorúzzák az 1848-as forradalom és sza­badságharc tiszteletére ta­valy állított kopjafát. A rendezvény hangulati alá­festését mindvégig élő ze­ne szolgálja. A legrészletesebb és leg­változatosabbnak ígérkező ünnepi programajánlatot Maglódról kaptuk. A meg­emlékezés délelőtt 10 óra­kor a polgármester beszé­dével kezdődik, aki ennek keretében hivatalosan meg­nyitja a maglódi ifjúsági napokat, majd a résztvevők jelenlétében emléktáblát avatnak. Délután három órától ovis táncbemutatót, a Pe- tőfi-szavalóversenv gála­műsorát, a rajzkiállítást és eredményhirdetését láthat­ják, hallhatják az érdeklő­dők. Este hat óra körül, a sötétedéstől függően a mű­velődési háztól fáklyás me­net vonul a Pctőfi-szobor- hoz, ahol rövid irodalmi összeállítással emlékeznek a költőre és forradalmár­társaira. Szombaton, már­cius 16-án komoly és vidám snortorogramok. vetélkedők között válogathatnak a helybeliek. Gyomron ugyancsak március 15-én. 15 órakor, a községháza előtti téren kez­dődik a megemlékezés. Az ünnepi beszédet követően lesz néptáncbemutató és térzene a vecsési tűzoltó­zenekar közreműködésével. A megemlékezés résztvevői koszorúkat helyeznek el a közelben lévő Petőfi-szo- bor talapzatán. Az iskolá­sok a település falui részén lévő Kossuth-szobrot koszo- rúzzúk meg. Este a műve­lődési házban kulturális programokkal várják az érdeklődőket. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. 0 A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- Jencz Zsuzsa. © Postacím: Monor, pr. 51. 2201. Tele­fon: 1!>7. © Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig 8-tól 11-ig. A templomban Misztérium játékok Ügy tartja a hagyomány, hogy történelmünk utolsó boldog időszaka a Hunya­diak kora volt. E kor üze­netét, az 1508-ból ránk ma­radt Winkler-kódex Mária- siralmát mutatták be a mi­nap a vecsési Andrássy-te- lepi templomban a budai Tér Színház tagjai. A misztériumjáték Szűz Máriának, a templom védő­szentjének siralmát tanú­ságtételként állította az ér­deklődők elé. A játék min­den ember, különösen min­den anya örök érvényű tra­gikumát, a lét . sokszor ne­hezen felfogható misztériu­mát jelenítette meg. A Bucz Hunor rendezte Postafiók 51 darab egyfajta folytonossá­got fémjelez, ami jól illesz­kedett a vecsési Martino­vics téri templomban im­már rendszeressé váló val­lásos témájú bemutatók, misztériumjátékok sorába. Orosz Károly MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, (il. SZÁM 1991. MÁRCIUS 13., SZERDA ..Anyuka meg fog halni... 99 Egy jó szó is segíthet Egyáltalán nem volt elragadtatva a tanácsülés, később meg a vébé sem. amikor — tavalyelőtt, lia jól emlékszem — dr. Cser- nus J. Alán, a városi rendelőintézet igazgató föorvota előter­jesztette, ángy pályázat útján ötszázezer forinthoz jutott a ta­nács, amit ha megfejelne még ugyanennyivel, létre lehetne hozni egy családsegítő intézményt. A döntés függőben maradt — az ötszázezer viszont, azóta is a városé, magas kamatozású betétben elhelyezve. Az önkormányzat úgy tudja, hogy csak arra a célra lehet használni, amire eredetileg szánva volt — családoknak állítólag mégiscsak segítségre van szükségük. Meggyengültek, reeseg-ropog a társadalom legkisebb egységé­nek minden eresztéke — holott összetartó, erős, egészséges csa­ládok nélkül demokrácia sínes igazán. Mármost hárman — dr. Rados Mária, Monor pol­gármestere, Bánföldi Györgyné, a gyömrői szo­ciális otthon igazgatója és dr. Halasi János, beszélge­tésünk időpontjában még a monori polgármesteri hi­vatal hatósági osztályának munkatársa, ma már kine­vezett ecseri jegyző — úgy gondolták, hogy mégiscsak lépni kéne. Dr. Rados Mária olykor még azt álmodja, hogy ere­deti hivatását gyakorolja: orvos. A polgárok ugyan tudják, hogy ez idő sze­rint nem az, hanem pol­gármester. Mégis mint or­vost keresik: „fordítsa le” kórházi zárójelentésüket, adjon tanácsot, hová for­duljanak bajukkal, amit a körzeti rendelőben több or­vosírnok jelenlétében szé­gyellenék elmondani... Meg a rendelők folyosóin mindig olyan tömeg van, és nem elég az a rájuk eső három perc ... — A múltkoriban tanács­talan hozzátartozók keres­tek meg. Már elsiratták a családtagjukat, akiről egy félreértett zárójelentés miatt a.zt hitték, leukémiás. Ezt hitte maga a beteg is, a halálra készülve fe­küdt az ágyában, szedte az altatókat, a fájdalomcsilla­pítókat. A gyereke meg ott ült az ágya szélén: anyuka meg fog halni. Kérték, néz­zem meg én is azt a záró- jelentést, hátha ... Megnéz­tem. Az asszony nem leu­kémiás. Azóta jár-kel, ösz- szeszedte magát. Ez csak egyetlen példa arra, meny­nyire hiányzik egy inti- mebb hely, egy olyan alka­lom, ahová bizonytalansá­gukkal, kétségeikkel for­dulhatnak az emberek. Ez lenne a mi családsegítő szolgálatunk egy része. Műszerek nélkül, hogy úgy mondjam, csak a „szürke- állományommal” szeretnék ebben részt venni — mond­ja dr. Rados Mária. Bánföldi Györgyné azt sem tartja elképzelhetet­lennek, hogy lelki segé­lyért is az önkéntes család­segítőkhöz fordulnak majd a rászorulók. Monoron sem ritkák például az öngyil­kosságok. S az öngyilkos je­löltek mindig futnak egy utolsó, kétségbeesett kört az emberek, olykor még a hivatalok között is — .de ki figyel rájuk értő szem­mel? Aztán ott vannak a szociális jellegű gondok, csőstül. Amiket jó lenne nem a hivatali folyosón való tanácstalan várakozás után egy fáradt, esetleg ér­teden tisztviselőnek elmon­dani. S vannak persze ösz­szekuszált jogi helyzetek. Vagy csak egyszerű kérdé­sek, mint: hogyan kell vég­rendeletet írni? Hová kell információért fordulni ? Ügyvédre nincs pénz, a szomszédasszony is tájéko­zatlan ... Szóval ilyesmikre kell ez az ingyenes családsegítő szolgálat. Hárman, akik vállalkoztak a létrehozásá­ra, mint beszélgetésünkből kiviláglott, meg vannak győződve róla, hogy hiányt pótolnak, hogy közérzetet javító lesz szolgálatuk. „Egyszemélyes” önkéntes szolgálattevők ugyan már akadnak a városban, akik jóérzésüktől és lelkiisme­retüktől vezérelve igyekez­nek kilincselni, jönni-men- ni a rászoruló másik em­ber érdekében. Akad közü­lük, aki szívesen csatlako­zik most a Vöröskereszt égisze alatt működni szán­dékozó kis csapathoz. Hosszan beszélgettünk — de a gyakorlat és az idő dönti el, mi valósul majd meg abból, amire számí­tanak, amit terveznek. Egy biztos: március 19-én dél­után öt órától a monori polgármesteri hivatal udva­rán lévő épületben, a he­lyi Vöröskereszt helyiségé­ben lesz kihez fordulnia annak, akinek gondja, ba­ja, bánata, „ügye” van. S ettől kezdve minden hét minden keddjén öt órától a rendelkezésére áll — ka­ritatív alapon — egy jogász, egy orvos és egy szociális ügyekben járatos családse­gítő. K. Zs. Nyílt ülés Menden A mendei önkormányzat 1991. március 14-én 16 óra­kor tartja soron következő ülését a polgármesteri hiva­talban, ahová várnak min­den helybéli érdeklődőt. Köszönet Ezúton szeretném megkö­szönni mindazoknak a szü­lőknek és tanítóknak azt a színvonalas, családiasán jó hangulatú műsort, amit 1991. március 2-án, szom­baton „Farsangi bál” címen rendeztek. Mi is ott voltunk a kisunokámmal (2 éves múlt), és csodálatosan érez­tük magunkat a művelődé­si ház nagytermében. Külön dicséretet érdemel az a ta­nító (nem tudom, ki ő), aki a táncokat a tanulóknak be­tanította. Gyönyörű palo­tást és keringőt táncoltak a gyerekek, öröm volt nézni. Köszönet még egyszer a cso­dálatos műsorért. Id. Gyurik Györgyné Mende, Rákóczi u. 8. Pedig félünk... Vácink a rendet? A laikus persze csak hüledezik. Meg a fejét csóválja. A szakem­ber azonban edzett, s rezignált. Amitől — az akarva-akaratlanul is — sokat halló hírlapíró is el­álltul, azzal a rend kisebb-na- gpobb rangú őre nap mint nap találkozik. S már-már természe­tesnek veszi. Persze nem az in­dítékot, hanem a tényt... Mert tény, hallom, hogy aki pi­ti tyúkiolvajként kezd ismerked­ni a börtönélettel, s általában to­jáshéjas óvodásként kerül be, az — ha csak kicsit is akarja — po­tenciális nehézfiúként szaba­dul. A televíziós börtönriportok­ban gyakran látni, hogy nevelik, növelik izmaikat a szellemileg igencsak vékonydongájú legé­nyek. Azt legritkább esetben árulják el a kamerának — legfel­jebb csak fogadott „nevelőtiszt­jüknek” Moldova Györgynek —, hogy bizony kemény szellemi ki­képzés is folyik a benti — nem legális, de működő — alvilági szabadegyetemen ... S így azután nem csoda, hanem tény, hogy a hivatalos levéllel szabaduló vagy a szökött fogoly is pár órával a kikerülés után már kapcsolatokkal, pénzzel, ki­dolgozott tervekkel s nagyon gyakran fegyverrel rendelkezik. A kábító spray — mondja a rend őre — már alapvető eszköz, nem beszélve a legkülönbözőbb szúró-, vágó- és lőfegyverekről. Általában ezekre költik az eltulajdonított holmik eladásából származó első bevételt. S természetesen ismerik a legtitkosabb csatornákat is. Mert jók az összeköttetéseik. A legutóbbi nagyobb monori akció­ról például azért nem írhattunk menet közben, mert ha a körözött bűnöző „szagot kap”, pillanatok alatt eltűnhetett volna a környék­ről, a Szabolcs, vagy Zala megyé­ben is lévén kapcsolata, könyen elrejtőzhetett volna üldözői elől... Ám ne higgye, kedves olvasó, hogy csak a betyárbecsület, az al­világi szolidaritás könnyíti meg idíkint a tolvajok, betörők életét. A monori nyomozók által most lefogott vagonfosztogató bandá­nak például egyáltalán nem oko­zott gondot a szajrét pénzzé ten­ni. S nem csak a közismert, klasz­szikus orgazdahálózatra számít­hattak. Megtalálhatók „üzleti partnereik” között szövetkezeti és maszek boltosok, gyakorlott és kezdő üzletvezetők. Persze a nye­reségvágy nagy úr, hiszen a va­gonfeltörésekből meg más bűnös úton szerzett sört üvegenként 17 forintért, a narancs kilóját 40 forintért, de a margarint, étolajat, cukrot is féláron adták a vagányok... Az a baj, legyint a rendőr, hogy sokszor már csak magától a bű­nözőtől tudjuk meg, ki látta, vagy láthatta ténykedését, mert azt fel­tételezi, hogy az illető adta fel. Pedig — közömbösségből vagy félelemből — egyre több állam­polgár inkább hallgat, ha meg is tud vagy lát valamit. A rend őrei pedig járják az éj­szakát, gyakran három-négy ügyön dolgoznak egyszerre. Jó­formán csak köszönni járnak ha­za. „S lassan megérjük, hogy ott­hon már vissza sem köszönnek — húzza el a száját a nyomozó. Mert a rendőrfeleségek, -gyerekek is szeretnének normális családi éle­tet élni... Csak hát úgy tűnik, az alvilág gyorsabban szerveződik, mint a tisztes társadalmi szolida­ritás. a bűnözők jobban odafi­gyelnek egymásra, mint egyes szomszédok. Mi pedig — éppen ezzel — ma­gunk alatt vágjuk a rendet. V. J.

Next

/
Thumbnails
Contents