Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-12 / 60. szám
Környezetvédelem vállalkozásban Színe és fonákja EGY TORGYÉN M EGY BORZ Es szó volt a ka messziéről is Toryyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője egy szombati nagygyűlésen a legszélsőségesebb támadást indította az alkotmány ellen, mondta — úgy tűnik, az egész ellenzék véleményét közvetítve — Gál Zoltán, a Szocialista Párt vezérszónoka. Hogy Gál Zoltán véleménye nem csupán egypárti megnyilvánulás, azt valószínűsítheti az is, hogy a túlságosan nagy parlamenti szimpátiával nem rendelkező MSZP-s képviselő szavait dörgő vastaps kísérte, addig Tor gyári úr visszautasító válaszát mély csend fogadta. Még az elmúlt év nyarán kelt lábra a hír, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium félmilliárd márkás ajánlatot kapott egy német—magyar környezetvédelmi projekt létrehozására. Az osnabrücki Környezetvédelmi Akadémia vállalta Pest megye környezetszennyező forrásainak feltérképezését, majd — a vizsgálódás eredményétől függően — környezetkímélő technológiák meghonosítását. Miért éppen Pest megyére gondoltak az osnabriicki akadémia vezetői? Az ajánlat szerint azért, mert megyénk egymillió lakosával a legnépesebb, ugyanakkor a legszennyezettebb is. A kétmilliós Budapest a maga közelségével inkább ront megyénk környezetvédelmi helyzetén, mintsem javítana. De vajon hogyan állunk most az ajánlattal? Peter- di Vince, a Pest Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara alelnöke is jelen volt Vass István azt mondja, hogy találkozott az árnyékával. Rosszmájú kormánypártiak szerint egy SZDSZ-es mindenre képes, de most nem a fizikai törvények körében esett meg a csoda. A gödi képviselőt az a középkorú úr hívta randevúra, aki majd egy évtizedig követte őt. Megmagyarázta persze, s a képviselő jóindulatúan meséli, hogy kényszerítették őt, zsarolták őt, hogy kisember volt ő, s mint ilyen, fölhasználható. A randevú azonban nem azért esett meg, hogy föloldozza az árnyékot, megtette ezt már a rendszer helyette. Hiszen megmentette a közénkorú urat a további figyelésektől, minek már egy nyilvánosság előtt szereplő honatyát külön figyelemben részesíteni? Ezért is mondhatnánk, hogy megkésett a randevú. Még akkor is, ha az emberrel egyszer az életében fordul elő, hogy a saját árnyékával beszélgessen. Szemtől szembe. Illusztri- sabb ellenzékiek valószínűleg izgalmasabb beszélgetésbe elegyedtek volna vele, ám Vass István rövid úton véget vetett a találkozónak. Árnyéka ugyanis azt ajánlotta neki, hogy most már ő legyen a Napja. Süssön rá, melengesse, használja. azon a tavaly nyári összejövetelen, ahol a német akadémia küldöttségét fogadták. Véleménye szerint az akkori minisztérium csak a kész programra adhatta volna áldását. De nem léteztek konkrét tervek, az új kormány tisztségviselői is csak ismerkedtek a feladatokkal, s bizonytalan válaszokat adtak az ajánlatra. Most viszont úgy tűnik, „indul a program”! A Pest megyei önkormányzat környezetvédői szerint — mint ahogy azt megtudtuk — elkészültek a tervek. Először a megye környezetvédelmi térképén a leginkább károsodott területekből kiindulva derítenék fel a szennyező forrásokat. Ezt követné az intézkedési és ellenőrzési szakasz. Maga a vállalkozás mindenképpen egy modell, vagyis a német partner az itteni tapasztalatok bemutatásával szeretné világszerte meghonosítani környezetvédelmi módszerét. A képviselő urat viszont nem olyan fából faragták, hogy árnyékát bárki másra át tudná testálni. Nem csak a testi különbözőségekről van szó. Nemcsak arról, hogy a szenvedélyes árnyék, aki — tudjuk — kényszer hatására kezdte, már nem bír szabadulni a rendszer szolgálatától. Hanem arról is, hogy az árnyéknak a neki rendelt testtől kellett megtudnia, hogy már nem olyan Nap süt az égen.. Nem az a Nap, sem az a Hold, nem az az alelnök, ki volt. Cservenkáné szobájában is már Dörnbach Alajos székel, aki a díszleten kívül nem vett át semmit elődjétől. Tegnap például olyasmire vetemedett, amitől jobbérzésű hivatalnoknak — amilyen Cservenkáné is lehetett — hetekre szóló lidérces álmai keletkeznek. Bejelentés nélkül fogadta az ausztrál nagykövetet! A diplomata valószínűleg első kézből akart Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Köszegh Ferenc. A szabaddemokrata képviselő emlékeztette a Házat arra, hogy éppen az ülés idején helyezik örök nyugalomra a rákoskeresztúri temetőben Krassó Györgyöt. Beszédében méltatta a Magyar Október Párt vezetőjének életútját. Gadó György (SZDSZ) eredetileg a Miskolcon az MDF égisze alatt napvilágot látott Csendőrsors című könyv kapcsán kívánt felszólalni. Minthogy az SZDSZ által fasiszta ízűnek minősített könyv szellemiségétől a Demokrata Fórum miskolci szervezete és az MDF-frakció is elhatárolta magát, elállt napirend előtti mondandójától. Több szabaddemokrata képviselő önálló indítványát a plénum napirendjére tűzte és a sürgős tárgyalást elfogadta. A honatyák azt javasolják, hogy a mozgáskorlátozottak gépkocsivásárlásainak támogatására elkülönített összeget ne csak autóvásárlásra, hanem közlekedési támogatásra is lehessen fordítani. Nem tűzte napirendjére a Parlament Lakos László (MSZP) önálló indítványát, amellyel a képviselő a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot kívánta módosítani. Ezután az Országgyűlés elfogadta a plenáris ülés tárgysorozatát. Az egynapos ülés témái eszerint a következők: Törvényjavaslat a koncesszióról; Országgyűlési határozati javaslatok a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásáról; Mentelmi ügyek, Országgyűlési határozati javaslat a dél-alföldi települések ivóvizének minősítéinformációhoz jutni arról, hogy mi újság odahaza, s az Országgyűlés alelnökét tartotta erre a leginkább alkalmasnak, hiszen ő most jött haza a távoli kontinensről. Ki tudja, mi ott a divat, mi csali Európára figyelünk. Itt pedig nem divat csak úgy, ukmuk- fukk ki-bejárni, erről egy kínai miniszter is tanúskodhatna. Divat ide, szokás oda, egy nagykövetet mégsem lehet kidobni. Kávéval és üdítővel is illik megkínálni, de mégis nagy baj a belpolitikai helyzetre nézvést, ha a levezető elnök idegesen lép az ülésterembe. Miközben „helyettese” holmi nagykövetekkel kva- terkázik. Előzetes bejelentés, egyeztetés, engedély nélkül. Előzetes bejelentés nélkül még demonstrációt sem lehet csinálni. A szak- szervezeti beutalókat illik legalább egy hónappal előbb megkérni, de a márciusi ünnepi interjúkra séről, valamint az Alföld egyes időszerű környezet- védelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről. A napirend előtti ügyek tárgyalása után a képviselők megkezdték a koncesz- szióról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A napirendi pont előadójaként Balsai István igazságügy-miniszter előrebocsátotta, hogy a magyar jogalkotásban előzmények nélküli a most befejezett törvény. Éppen ezért röviden összegezte, hogy a törvényalkotók mit értettek a koncesszió fogalmán. Mint mondotta: a törvénytervezet szerint koncesszióról akkor beszélhetünk, ha az állam, illetve az önkormányzatok egyes tevékenységek gyakorlásának jogát időlegesen, szerződésben rögzített feltételek mellett átengedik. A miniszter elismerte, hogy a koncesszióra jogosult ezáltal bizonyos piaci monopóliumhoz jut, ám hozzátette: mindez nem jelenti a piaci verseny korlátozását vagy kizárását, hiszen a koncesszió elnyerésénél eleve versenyeznek egymással a pályázók ajánlatai. Balsai István a továbbiakban szólt arról, hogy a koncesszió csak a gazdaságnak egy viszonylag szűk területén alkalmazható. mégpedig azokon a területeken, amelyek kizárólagosan állami tevékenységhez, vagy az állami tulajdon működtetéséhez kapcsolódnak. Hozzáfűzte: a törvénytervezet tételesen felsorolja ezeket a területeket, azaz a koncesszióba adható tevékenységi formákat. A koncessziós törvényjavaslat kapcsán két nagyobb területet különített el a már decemberben kell beutalót kérni az Országgyűlés nagyhatalmú sajtófőnökétől. Faragó úr ugyanis azért van a T. Házban rendszeresítve, hogy kiossza a felére csökkentett sajtópáholyban a helyeket, hogy a sajtótájékoztatókon szót adjon és szót berekesz- szen, továbbá, hogy útját állja az útonálló újságíróknak Göncz Árpád megelevenedett ajtajaként. Ö az, aki eldönti, hogy mely lapok közölhetnek a köztársaság elnökével interjút, ő az, aki eldönti, hogy a decemberi kérdések aktuálisak-e még márciusban, ő az, aki sajnálattal közli, hogy a kérdések nem ütik meg a hivatal érdeklődési küszöbét. Mert Faragó úr hívei szentek, véleménye szabad. Pont mint a sajtóé. Akiknek munkatársai ugyan elbuknak a sajtóosztály rend- szeretetén, de tisztelik a demokratikus szentek ebbéli igyekezetét. Mert Faragó úrnak sem lehet köny- nyű. Most például bizominiszter. Egyfelől a közcélú nagyberuházásokat említette, másfelől pedig a kizárólagos állami tevékenységhez kapcsolódó és extraprofitot hozó vállalkozási formákat, így például a különféle szerencsejátékokat. Végezetül a koncesszió elnyerésére kiírt pályázatoknál a nyilvánosság fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy mindkét fél számára előnyös koncessziós szerződések szülessenek a törvény életbe lépése után. Az igazságügy-miniszter előterjesztése után a frakciók egy-egy képviselője foglalta össze a pártok álláspontját. Lesújtó véleménnyel volt a törvényjavaslatról a szabaddemokraták álláspontját összegző Szalay Gábor. A képviselő úgy vélte: a koncessziós törvény tervezete méltán tarthat igényt arra, hogy a gazdasági jogalkotás leggyengébb paragrafusgyűjtemé- nyeként tartsák számon a jövőben. Csalódottságát és elmarasztaló véleményét indokolva rámutatott.: a törvényjavaslatból voltaképpen az sem derül ki világosan, hogy a jogalkotók mit értenek a koncesz- szió fogalmán, illetve koncessziós szerződésen. A tervezet hibájaként említette, hogy a koncesszió kérdésében nincs pontosan elhatárolva az állam és az önkormányzatok kompetenciája. A frakciók szónokai után a bizottságok képviselői kaptak szót, akik valamennyien az általános vitára alkalmasnak tartották a törvénytervezetet. Az elnöklő Dörnbach Alajos ezen a ponton felfüggesztette a törvénytervezet vitáját, s a következő ülésszakra napolta el. Ezután a társadalmi szervezetek idei költségvetési támogatásának elosztásáról, valamint a Magyar Vörös- kereszt költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslatok nyára azon fő a feje, hogy a sajtópáholy első sorából melyik országos napilapot állítsa föl a Mai Magyar- ország munkatársai számára? Lehet, hogy fölöslegesen aggódunk Fodor úrért, lehet, hogy az új napilap munkatársai már a széksorokban ülnek, s nem igényelnek újabbakat a leválasztott páholyból. De ezt csak sejthetjük, hiszen jelvényeket már csak a leghűségesebbek viselnek. A kezdetkor divat volt még a pártjelvény, az ilyen-olyan kitűző meg a sajtóigazolvány, járta az öltöny és a nyakkendő. Mára elkoptak a külsőségek, megengedett a farmer, a miniszoknya, s uram bocsá’ a kokárda is. Ez utóbbi olyannyira, hogy legutóbbi dicső forradalmunk győztesei ellátmányként kapják a forradalmi szimbólumot, amit tavaly még ugye saját zsebükből álltak. Ki is tűzik többen, vérükkel áldozva a miniszoknyás divat oltárán. S mit hoz még a jövő? Talán egy újabb fordulatot, s végre megint izgalmas lesz a Parlament, így tavaszünnep táján. Amikor a honatyák öltöznek miniszoknyába, s az újságírók tűzik ki a kokárdát. Jakubovits Anna megtárgyalására tért át a Ház. Mindkét javaslatot a külön e célra — a társadalmi szervezetek költség- vetési támogatását szolgáló pénz elosztására — alakult ideiglenes bizottság nyújtotta be. Az ad hoc bizottság elnöke, Horváth József (MDF) javasolta: a költségvetés általános tartalékából különítsenek él 300 millió forintot a Vöröskeresztnek. A Vöröskeresztre vonatkozó indítvány általános vitájában Komor Sándor a költségvetési bizottság javaslatát tolmácsolva kijelentette: azzal egyetértenek, hogy a tartalékalapból külön támogatást nyújtsanak e szervezetnek. Ezután parázs vita alakult ki arról, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége a javaslat szerint nem kaphat költségvetési támogatást. Utolsó napirendi pontként az Országgyűlés mentelmi ügyekben döntött: Vass István (SZDSZ) képviselőt egy interpellációval összefüggésben jelentették fel, tehát képviselői minőségében támadták meg. A Tisztelt Ház mentelmi jogának fenntartása mellett szavazott. Kesztyű Borz Ürl Nem tudóm, szólíthatom-© Out továbbra is úrnak, de ezt majd eldöntik a fogyverek. Persze cs*k akkor, ha kiderül, hogy manapság mi a szabály. Mert hogy On még ma is Ludovikát végzett liszt, erről tanúsítványa van. Hogy ezt régi évfolyamtársai is bizonyíthatnák kézaláírásukkal, abban kételkedem. Nekem viszont papírom van róla, hogy érettségiztem, tehát párbajképes vagyok. Egyfelől. Másfelől azonban csak az őrmesterségig vittem, ami kétségessé teszi, hogy méltó vagyok-e a fegyverekre. Ráadásul, mindez a népi demokráciában történt, ami zűrzavarossá teszi az egészet. Ellentétben önnel, Borz űr, vívni nem tudok, sőt pisztoly sem volt a kezemben. De hát ilyen világ van. Párbajozni kell. Nem akadt a magyar Parlamentben egyetlen képviselő sem, aki kiállt volna egy nő becsületéért. Ami persze érthető. Manapság a honatyák, már nem tudnak vívni. S ha meg nem biztos, hogy győznek, akkor miért vállalnák a kockázatot. Szóval arról van szó, Borz úr, lehet, hogy ön képviselő, lehet, hogy volt tiszt, de ma már nem az. Nem is úriember. Csak képviselő. Ezért gondolom, hogy ha már nálam alkalmasabb ember nem akadt, kénytelen vagyok párbajra hívni. Egy őrmester, aki a pártállamban szerezte a diplomáját. Köztünk maradjon, Borz úr, aki egy nőt így sért meg, ahogyan azt ön tette tegnap a Parlamentben, nálam jobbat nem is nagyon érdemel. Mindazonáltal meglehet, Borz úr, hogy az ön mentelmi joga a párbajkódexre is kiterjed. S nem kell megvívnia velem. Persze mit tudom én. Lehet, hogy az új rendben Rózsa Edit — tekintettel SZDSZ-es mivoltára — már nem is számít úrinőnek. S a személyén esett sérelem miatt nem vívhatunk. Legfeljebb pofozkodhatunk. Ami szerintem nem igazán elegáns. Bajban vagyunk, Borz úr. Ha ön úriember, akkor ez nem eshetett volna meg, ha megesett, akkor ön nem Borz úr. Hanem csak borz. Ami pedig így leírva roppant furcsán veszi ki magát. Éppúgy, ahogy ön a Parlamentben viselkedett. Csulák András « .pffirJap 3 Ö írta Türelem A politika lehetséges útválasztásait taglalja terjedelmes cikkében a Népszabadság (miire. 9.) hasábjain Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke. Amint az a markáns vélemények esetében természetes, bizonyos részletekkel egyetértünk, másokkal nem. Egyetértünk például azzal, „Az új Magyarországgal való azonosulás feltételes, egészen rövid távon is a rendszer gazdasági sikeréhez kötődik.’’ Egyetértünk, mert hiszen a nélkülözők, mi több, az éhezők demokráciája épeszű embert aligha vonz. Ahogyan azonban K. J. folytatta az előbbieket, azzal már lehetetlen egyetérteni. Azt írta ugyanis: „Kicsiny a lakosság türelme; az új, demokratikus rendszer intézményei, pártjai és vezető személyiségei nem rendelkeznek bizalmi tartalékokkal.’’ Meggyőződésünk, mert tapasztalatunk: ha valakinek, akkor a lakosságnak volt/van türelme ebben az országban. Amit most már hosszú évek óta reá rak a (változó) hatalom, amivel folyamatosan terheli, azt „kicsiny" türelemmel viselni lehetetlen lenne! Amint abban is a lakosság nagyfokú türelme mutatkozik meg, ahogyan fogadja-tűri az új hatalom bejáratási nehézségeit, a tanulóvezetők balfogásait, a parlamenti műviharokat és személyeskedéseket. Ami pedig a bizalmi tartalékokat illeti: hatalmas adag bizalmat kaptak azok a személyek és szervezetek, akik/ame- lyelc az új rend nevében léptek fel. Volt tehát bizalom. Most már alig van? Nem a lakosságnak kell választ keresnie arra, miért fogyatkozott rohamosan ez a bizalmi tőke, miért emésztődnek fel már a tartalékok is ... KLIENS PMMEMMEMTI JEGYZET Csak az árnyékuk a régi
