Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

Környezetvédelem vállalkozásban Színe és fonákja EGY TORGYÉN M EGY BORZ Es szó volt a ka messziéről is Toryyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióveze­tője egy szombati nagygyűlésen a legszélsőségesebb tá­madást indította az alkotmány ellen, mondta — úgy tű­nik, az egész ellenzék véleményét közvetítve — Gál Zol­tán, a Szocialista Párt vezérszónoka. Hogy Gál Zoltán véleménye nem csupán egypárti meg­nyilvánulás, azt valószínűsítheti az is, hogy a túlságosan nagy parlamenti szimpátiával nem rendelkező MSZP-s képviselő szavait dörgő vastaps kísérte, addig Tor gyári úr visszautasító válaszát mély csend fogadta. Még az elmúlt év nyarán kelt lábra a hír, hogy a Környezetvédelmi Minisz­térium félmilliárd márkás ajánlatot kapott egy né­met—magyar környezetvé­delmi projekt létrehozásá­ra. Az osnabrücki Környe­zetvédelmi Akadémia vál­lalta Pest megye környe­zetszennyező forrásainak feltérképezését, majd — a vizsgálódás eredményétől függően — környezetkímé­lő technológiák meghonosí­tását. Miért éppen Pest megyé­re gondoltak az osnabriicki akadémia vezetői? Az ajánlat szerint azért, mert megyénk egymillió lakosá­val a legnépesebb, ugyan­akkor a legszennyezettebb is. A kétmilliós Budapest a maga közelségével in­kább ront megyénk kör­nyezetvédelmi helyzetén, mintsem javítana. De vajon hogyan állunk most az ajánlattal? Peter- di Vince, a Pest Megyei Ipari és Kereskedelmi Ka­mara alelnöke is jelen volt Vass István azt mondja, hogy találkozott az árnyé­kával. Rosszmájú kor­mánypártiak szerint egy SZDSZ-es mindenre képes, de most nem a fizikai tör­vények körében esett meg a csoda. A gödi képviselőt az a középkorú úr hívta randevúra, aki majd egy évtizedig követte őt. Meg­magyarázta persze, s a képviselő jóindulatúan me­séli, hogy kényszerítették őt, zsarolták őt, hogy kis­ember volt ő, s mint ilyen, fölhasználható. A randevú azonban nem azért esett meg, hogy föloldozza az árnyékot, megtette ezt már a rendszer helyette. Hiszen megmentette a közénkorú urat a további figyelések­től, minek már egy nyilvá­nosság előtt szereplő hon­atyát külön figyelemben részesíteni? Ezért is mondhatnánk, hogy megkésett a randevú. Még akkor is, ha az ember­rel egyszer az életében for­dul elő, hogy a saját ár­nyékával beszélgessen. Szemtől szembe. Illusztri- sabb ellenzékiek valószínű­leg izgalmasabb beszélge­tésbe elegyedtek volna vele, ám Vass István rövid úton véget vetett a találkozónak. Árnyéka ugyanis azt aján­lotta neki, hogy most már ő legyen a Napja. Süssön rá, melengesse, használja. azon a tavaly nyári össze­jövetelen, ahol a német akadémia küldöttségét fo­gadták. Véleménye szerint az akkori minisztérium csak a kész programra ad­hatta volna áldását. De nem léteztek konkrét ter­vek, az új kormány tiszt­ségviselői is csak ismer­kedtek a feladatokkal, s bizonytalan válaszokat ad­tak az ajánlatra. Most viszont úgy tűnik, „indul a program”! A Pest megyei önkormányzat kör­nyezetvédői szerint — mint ahogy azt megtudtuk — elkészültek a tervek. Elő­ször a megye környezetvé­delmi térképén a legin­kább károsodott területek­ből kiindulva derítenék fel a szennyező forrásokat. Ezt követné az intézkedési és ellenőrzési szakasz. Maga a vállalkozás min­denképpen egy modell, vagyis a német partner az itteni tapasztalatok bemu­tatásával szeretné világ­szerte meghonosítani kör­nyezetvédelmi módszerét. A képviselő urat viszont nem olyan fából faragták, hogy árnyékát bárki másra át tudná testálni. Nem csak a testi különbözőségekről van szó. Nemcsak arról, hogy a szenvedélyes ár­nyék, aki — tudjuk — kényszer hatására kezdte, már nem bír szabadulni a rendszer szolgálatától. Ha­nem arról is, hogy az ár­nyéknak a neki rendelt test­től kellett megtudnia, hogy már nem olyan Nap süt az égen.. Nem az a Nap, sem az a Hold, nem az az alelnök, ki volt. Cservenkáné szobájá­ban is már Dörnbach Ala­jos székel, aki a díszleten kívül nem vett át semmit elődjétől. Tegnap például olyasmire vetemedett, ami­től jobbérzésű hivatalnok­nak — amilyen Cservenká­né is lehetett — hetekre szóló lidérces álmai kelet­keznek. Bejelentés nélkül fogadta az ausztrál nagy­követet! A diplomata való­színűleg első kézből akart Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Köszegh Ferenc. A szabaddemokrata képvi­selő emlékeztette a Házat arra, hogy éppen az ülés idején helyezik örök nyu­galomra a rákoskeresztúri temetőben Krassó Györ­gyöt. Beszédében méltatta a Magyar Október Párt ve­zetőjének életútját. Gadó György (SZDSZ) eredetileg a Miskolcon az MDF égisze alatt napvilá­got látott Csendőrsors cí­mű könyv kapcsán kívánt felszólalni. Minthogy az SZDSZ által fasiszta ízűnek minősített könyv szellemi­ségétől a Demokrata Fó­rum miskolci szervezete és az MDF-frakció is elhatá­rolta magát, elállt napirend előtti mondandójától. Több szabaddemokrata képviselő önálló indítvá­nyát a plénum napirendjé­re tűzte és a sürgős tárgya­lást elfogadta. A honatyák azt javasolják, hogy a moz­gáskorlátozottak gépkocsi­vásárlásainak támogatására elkülönített összeget ne csak autóvásárlásra, hanem közlekedési támogatásra is lehessen fordítani. Nem tűzte napirendjére a Parlament Lakos László (MSZP) önálló indítványát, amellyel a képviselő a tár­sadalmi szervezetek keze­lői jogának megszüntetésé­ről szóló törvényjavaslatot kívánta módosítani. Ezután az Országgyűlés elfogadta a plenáris ülés tárgysorozatát. Az egynapos ülés témái eszerint a kö­vetkezők: Törvényjavaslat a koncesszióról; Országgyű­lési határozati javaslatok a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásá­ról; Mentelmi ügyek, Or­szággyűlési határozati ja­vaslat a dél-alföldi telepü­lések ivóvizének minősíté­információhoz jutni arról, hogy mi újság odahaza, s az Országgyűlés alelnökét tartotta erre a leginkább alkalmasnak, hiszen ő most jött haza a távoli konti­nensről. Ki tudja, mi ott a divat, mi csali Európára fi­gyelünk. Itt pedig nem di­vat csak úgy, ukmuk- fukk ki-bejárni, erről egy kínai miniszter is tanús­kodhatna. Divat ide, szokás oda, egy nagykövetet még­sem lehet kidobni. Kávé­val és üdítővel is illik meg­kínálni, de mégis nagy baj a belpolitikai helyzetre nézvést, ha a levezető elnök idegesen lép az ülésterem­be. Miközben „helyettese” holmi nagykövetekkel kva- terkázik. Előzetes bejelen­tés, egyeztetés, engedély nélkül. Előzetes bejelentés nél­kül még demonstrációt sem lehet csinálni. A szak- szervezeti beutalókat illik legalább egy hónappal előbb megkérni, de a már­ciusi ünnepi interjúkra séről, valamint az Alföld egyes időszerű környezet- védelmi, tájvédelmi és táj­hasznosítási kérdéseiről. A napirend előtti ügyek tárgyalása után a képvise­lők megkezdték a koncesz- szióról szóló törvényjavas­lat általános vitáját. A napirendi pont előadó­jaként Balsai István igaz­ságügy-miniszter előrebo­csátotta, hogy a magyar jogalkotásban előzmények nélküli a most befejezett törvény. Éppen ezért rövi­den összegezte, hogy a tör­vényalkotók mit értettek a koncesszió fogalmán. Mint mondotta: a törvényterve­zet szerint koncesszióról akkor beszélhetünk, ha az állam, illetve az önkor­mányzatok egyes tevékeny­ségek gyakorlásának jogát időlegesen, szerződésben rögzített feltételek mellett átengedik. A miniszter el­ismerte, hogy a koncesszió­ra jogosult ezáltal bizonyos piaci monopóliumhoz jut, ám hozzátette: mindez nem jelenti a piaci verseny kor­látozását vagy kizárását, hiszen a koncesszió elnye­résénél eleve versenyeznek egymással a pályázók aján­latai. Balsai István a további­akban szólt arról, hogy a koncesszió csak a gazda­ságnak egy viszonylag szűk területén alkalmazha­tó. mégpedig azokon a te­rületeken, amelyek kizá­rólagosan állami tevé­kenységhez, vagy az állami tulajdon működtetéséhez kapcsolódnak. Hozzáfűzte: a törvénytervezet tételesen felsorolja ezeket a területe­ket, azaz a koncesszióba adható tevékenységi for­mákat. A koncessziós törvényja­vaslat kapcsán két nagyobb területet különített el a már decemberben kell be­utalót kérni az Országgyű­lés nagyhatalmú sajtófőnö­kétől. Faragó úr ugyanis azért van a T. Házban rendszeresítve, hogy ki­ossza a felére csökkentett sajtópáholyban a helyeket, hogy a sajtótájékoztatókon szót adjon és szót berekesz- szen, továbbá, hogy útját állja az útonálló újságírók­nak Göncz Árpád megeleve­nedett ajtajaként. Ö az, aki eldönti, hogy mely lapok közölhetnek a köztársaság elnökével interjút, ő az, aki eldönti, hogy a decem­beri kérdések aktuálisak-e még márciusban, ő az, aki sajnálattal közli, hogy a kérdések nem ütik meg a hivatal érdeklődési küszö­bét. Mert Faragó úr hívei szentek, véleménye szabad. Pont mint a sajtóé. Akik­nek munkatársai ugyan el­buknak a sajtóosztály rend- szeretetén, de tisztelik a demokratikus szentek eb­béli igyekezetét. Mert Fa­ragó úrnak sem lehet köny- nyű. Most például bizo­miniszter. Egyfelől a köz­célú nagyberuházásokat említette, másfelől pedig a kizárólagos állami tevé­kenységhez kapcsolódó és extraprofitot hozó vállalko­zási formákat, így például a különféle szerencsejáté­kokat. Végezetül a koncesszió elnyerésére kiírt pályáza­toknál a nyilvánosság fon­tosságát hangsúlyozta, va­lamint azt, hogy mindkét fél számára előnyös kon­cessziós szerződések szüles­senek a törvény életbe lé­pése után. Az igazságügy-miniszter előterjesztése után a frak­ciók egy-egy képviselője foglalta össze a pártok ál­láspontját. Lesújtó véleménnyel volt a törvényjavaslatról a sza­baddemokraták álláspont­ját összegző Szalay Gá­bor. A képviselő úgy vél­te: a koncessziós törvény tervezete méltán tarthat igényt arra, hogy a gaz­dasági jogalkotás leggyen­gébb paragrafusgyűjtemé- nyeként tartsák számon a jövőben. Csalódottságát és elmarasztaló véleményét indokolva rámutatott.: a törvényjavaslatból volta­képpen az sem derül ki világosan, hogy a jogalko­tók mit értenek a koncesz- szió fogalmán, illetve kon­cessziós szerződésen. A tervezet hibájaként emlí­tette, hogy a koncesszió kérdésében nincs pontosan elhatárolva az állam és az önkormányzatok kompeten­ciája. A frakciók szónokai után a bizottságok képviselői kaptak szót, akik vala­mennyien az általános vi­tára alkalmasnak tartották a törvénytervezetet. Az elnöklő Dörnbach Alajos ezen a ponton felfüggesz­tette a törvénytervezet vi­táját, s a következő ülés­szakra napolta el. Ezután a társadalmi szer­vezetek idei költségvetési támogatásának elosztásáról, valamint a Magyar Vörös- kereszt költségvetési támo­gatásáról szóló országgyű­lési határozati javaslatok nyára azon fő a feje, hogy a sajtópáholy első sorából melyik országos napilapot állítsa föl a Mai Magyar- ország munkatársai szá­mára? Lehet, hogy fölöslegesen aggódunk Fodor úrért, le­het, hogy az új napilap munkatársai már a szék­sorokban ülnek, s nem igényelnek újabbakat a le­választott páholyból. De ezt csak sejthetjük, hiszen jel­vényeket már csak a leg­hűségesebbek viselnek. A kezdetkor divat volt még a pártjelvény, az ilyen-olyan kitűző meg a sajtóigazol­vány, járta az öltöny és a nyakkendő. Mára elkoptak a külsőségek, megengedett a farmer, a miniszoknya, s uram bocsá’ a kokárda is. Ez utóbbi olyannyira, hogy legutóbbi dicső forradal­munk győztesei ellátmány­ként kapják a forradalmi szimbólumot, amit tavaly még ugye saját zsebükből álltak. Ki is tűzik többen, vérükkel áldozva a mini­szoknyás divat oltárán. S mit hoz még a jövő? Talán egy újabb fordulatot, s végre megint izgalmas lesz a Parlament, így tavaszün­nep táján. Amikor a hon­atyák öltöznek miniszok­nyába, s az újságírók tűzik ki a kokárdát. Jakubovits Anna megtárgyalására tért át a Ház. Mindkét javaslatot a külön e célra — a társa­dalmi szervezetek költség- vetési támogatását szol­gáló pénz elosztására — alakult ideiglenes bizott­ság nyújtotta be. Az ad hoc bizottság elnöke, Horváth József (MDF) javasolta: a költségvetés általános tar­talékából különítsenek él 300 millió forintot a Vö­röskeresztnek. A Vöröskeresztre vonat­kozó indítvány általános vitájában Komor Sándor a költségvetési bizottság ja­vaslatát tolmácsolva kije­lentette: azzal egyetérte­nek, hogy a tartalékalap­ból külön támogatást nyújtsanak e szervezetnek. Ezután parázs vita ala­kult ki arról, hogy a Ma­gyar Politikai Foglyok Szö­vetsége a javaslat szerint nem kaphat költségvetési támogatást. Utolsó napirendi pont­ként az Országgyűlés men­telmi ügyekben döntött: Vass István (SZDSZ) kép­viselőt egy interpellációval összefüggésben jelentették fel, tehát képviselői minő­ségében támadták meg. A Tisztelt Ház mentelmi jo­gának fenntartása mellett szavazott. Kesztyű Borz Ürl Nem tudóm, szólíthatom-© Out tovább­ra is úrnak, de ezt majd eldöntik a fogyverek. Persze cs*k akkor, ha ki­derül, hogy manapság mi a szabály. Mert hogy On még ma is Ludovikát végzett liszt, erről tanúsítványa van. Hogy ezt régi évfo­lyamtársai is bizonyíthat­nák kézaláírásukkal, ab­ban kételkedem. Nekem vi­szont papírom van róla, hogy érettségiztem, tehát párbajképes vagyok. Egy­felől. Másfelől azonban csak az őrmesterségig vit­tem, ami kétségessé teszi, hogy méltó vagyok-e a fegyverekre. Ráadásul, mindez a népi demokráciá­ban történt, ami zűrzava­rossá teszi az egészet. Ellentétben önnel, Borz űr, vívni nem tudok, sőt pisztoly sem volt a kezem­ben. De hát ilyen világ van. Párbajozni kell. Nem akadt a magyar Parlamentben egyetlen kép­viselő sem, aki kiállt vol­na egy nő becsületéért. Ami persze érthető. Ma­napság a honatyák, már nem tudnak vívni. S ha meg nem biztos, hogy győz­nek, akkor miért vállalnák a kockázatot. Szóval arról van szó, Borz úr, lehet, hogy ön képvise­lő, lehet, hogy volt tiszt, de ma már nem az. Nem is úriember. Csak képviselő. Ezért gon­dolom, hogy ha már nálam alkalmasabb ember nem akadt, kénytelen vagyok párbajra hívni. Egy őr­mester, aki a pártállam­ban szerezte a diplomáját. Köztünk maradjon, Borz úr, aki egy nőt így sért meg, ahogyan azt ön tette tegnap a Parlamentben, ná­lam jobbat nem is nagyon érdemel. Mindazonáltal meglehet, Borz úr, hogy az ön mentelmi joga a párbaj­kódexre is kiterjed. S nem kell megvívnia velem. Per­sze mit tudom én. Lehet, hogy az új rendben Rózsa Edit — tekintettel SZDSZ-es mivoltára — már nem is számít úrinőnek. S a sze­mélyén esett sérelem miatt nem vívhatunk. Legfeljebb pofozkodhatunk. Ami sze­rintem nem igazán elegáns. Bajban vagyunk, Borz úr. Ha ön úriember, akkor ez nem eshetett volna meg, ha megesett, akkor ön nem Borz úr. Hanem csak borz. Ami pedig így leírva roppant furcsán veszi ki magát. Éppúgy, ahogy ön a Parlamentben viselkedett. Csulák András « .pffirJap 3 Ö írta Türelem A politika lehetséges útválasztásait taglalja terjedelmes cikkében a Népszabadság (miire. 9.) hasábjain Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke. Amint az a markáns vé­lemények esetében ter­mészetes, bizonyos rész­letekkel egyetértünk, másokkal nem. Egyetér­tünk például azzal, „Az új Magyarországgal való azonosulás feltételes, egészen rövid távon is a rendszer gazdasági si­keréhez kötődik.’’ Egyetértünk, mert hi­szen a nélkülözők, mi több, az éhezők demok­ráciája épeszű embert aligha vonz. Ahogyan azonban K. J. folytatta az előbbieket, azzal már lehetetlen egyetérteni. Azt írta ugyanis: „Ki­csiny a lakosság türel­me; az új, demokratikus rendszer intézményei, pártjai és vezető szemé­lyiségei nem rendelkez­nek bizalmi tartalékok­kal.’’ Meggyőződésünk, mert tapasztalatunk: ha va­lakinek, akkor a lakos­ságnak volt/van türelme ebben az országban. Amit most már hosszú évek óta reá rak a (vál­tozó) hatalom, amivel folyamatosan terheli, azt „kicsiny" türelemmel viselni lehetetlen lenne! Amint abban is a lakos­ság nagyfokú türelme mutatkozik meg, aho­gyan fogadja-tűri az új hatalom bejáratási ne­hézségeit, a tanulóveze­tők balfogásait, a parla­menti műviharokat és személyeskedéseket. Ami pedig a bizalmi tartalé­kokat illeti: hatalmas adag bizalmat kaptak azok a személyek és szervezetek, akik/ame- lyelc az új rend nevében léptek fel. Volt tehát bizalom. Most már alig van? Nem a lakosság­nak kell választ keres­nie arra, miért fogyat­kozott rohamosan ez a bizalmi tőke, miért emésztődnek fel már a tartalékok is ... KLIENS PMMEMMEMTI JEGYZET Csak az árnyékuk a régi

Next

/
Thumbnails
Contents