Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
Patkós Irma születésnapján Interjú Haumann Péterrel Hiszem, lesz erőm Ne csak a színész, Tegnap, március 8-án ünnepelte 91. születésnapját Patkós Irma érdemes művész. Ebből az alkalomból kerestük fel otthonában. Elbűvölt bennünket mit sem változó szellemi frissességével. □ Ügy látszik, ez a születésnap szerényebb lesz talán a látványos 90-ik- nél. Nem zavarja ez? — Dehogy zavar. Tulajdonképpen tavaly — a kerek 90-es szám miatt — mondhatni, hogy tíz napig tartott a születésnapom. Engem annyira kifárasztott, alig vártam, hogy egy kicsit pihenhessek. Remélem, most nem lesz akkora felhajtás körülöttem itt a Hollós utcában. Annál is inkább, mert számos gond- ja-baja van mindenkinek. Nemigen jut eszébe senkinek, hogy egy 91 éves vénasszonyt felköszöntsön. Bár máris megcáfolom önmagam: éppen ma kaptam egy Ceglédről elszármazott hölgytől kedves üdvözlő lapot. □ Egyhangúan teli-e ez az év vagy ...? — Nem titkolom, nekem minden olyan sivár, eseménytelen. Voltak és vannak meghívásaim. De nemigen megyek el sehová. Visszatart az önkritikám. Be kell látnom, lassan rámcsimpaszkodnak a fogyatékosságaim, s ezeket nem akarom mutogatni. □ Egy-egy napnak mi a forgatókönyve? — Reggel hétkor felkelek, megmosakszom, reggelizem. Ezt követően átböngészem az újságot. Később kimegyek az udvarom kertjébe, ott is akad tennivaló. Napközben leülök olvasni. Most Arany János balladáit vettem elő. Azon szörnyülkodöm, úristen, (Apáti-Tóth Sándor felv.) .. <**'■' micsoda stílusa volt. Elég nehéz megérteni a kötődéseket ... Ámbár tagadhatatlan, hogy sok gyönyörű verset írt. Ma ebéd után elmélyültem a Tetemre hívásban. Kívülről el tudom mondani: A radványi sötét erdőben ... Egyébként esténként lekucorodok a fotelba és a tévét nézem. □ Apropó. Az elmúlt esztendőben a televízió nemigen kényeztette el feladattal. — Csupán egyetlen felvételem volt: az a bizonyos Fehér bot — nemrégen vetítették. —, amelyben az öregasszony megvakult és kiment az utcára. O Nem hiányzik a tévészereplés? — Dehogynem. Mert az nekem kikapcsolódás. És persze remek alkalom a szakmám gyakorlására. Ez utóbbi még most is fontos lenne.* Azt szoktam mondani: — bocsánat a kifejeA Nyugatiban keleti a kalamajka. „Tessen látni, igazi árány! Megveszi, he?” Én sem most jöttem Ceglédről a hat húszassal! Oda megyek, az öt tízessel. Kupé. Kupakok. Sörösüvegek koccannak. Egy ceglédi atyafi a Gerje-kanálistól a Tisza menti villába szakadt, rég látott cimborájával kortyolja a szavakat. Hamar egymásra lel a szesz és a politika. Mintha lenne némi rokonság közöttük. Mindkettőtől megrészegedhet az ember... „Te, egykomám! A rendszerváltás! Az! Legitim meg kompetens.” Az állatkertnél járunk már. Mint a színpadi függöny, szétcsúszik az ajtó. A sarokban ülő kamasz pattanástulajdonos tekintete, amely az előbb még a fekete-fehér rejtvénykockák között botladozott, a startoló rakéta fénycsóvájával lobog a látványra. A pálmakarcsú lábakon a tengerkavics feszes fénye. Az emelkedő pillantás lassan követi a hosszú V alak ívét az épphogy szoknya szabta horizontig. „Van itt még szabad hely?” Az ébredő tavasz hajnalsóhaja szól így. Kapkod a férfinépség. Az én házam az én szomszédváram konoksággal maguk mellé passzolt táskák hurrákalapként röpülnek a polcokra. A lány nyújtózva teszi föl sporttáskáját. Mint amikor a tenger hátrább lendül, s előbukkan a hullám domborította sima föveny ... Elkápráznak a szavak, zengeni kezdenek a szemek. De a ceglédi férfiú nem hűtelen. Neki már van társa: a szeszélyes, kacér (az utcán mindenkivel kikezdő) — nem Marika, nem Jucika, hanem a politika. Szereti, ezért is becézi. Beszél róla, beszél, ha úgy robognának a vonat kerekei, mint az ő szavai, már a román határon járnánk. Csakhogy az amice még a fülével is bámul. A lányra. Ölében kitárt szárnyú madár, könyv pihen. Mintha szempilláinak érintésére maguktól lebben- nének a lapok. „Privatizáció? Reprivatizáció!” — vissant közbe a poíiíikata. Ám e vágy ser kenőre már senki nem figyel. Hallgatják a vasúton döcögő légi lányból áradó szép, karcsú csendet. Ezek már a ceglédi tornyok. A lányra ráhull felhőkabátja, mosolyon szállnak szavai: „További jó utat!” A Tisza-távolba elszármazott városunkfia eszmél először. „Micsoda lady! S ceglédi! Te pajti, így megszépült ez a város? Becsszó, hazaköltö- zök!” Költői Adám a közönség is jól járjon A napokban a. Kossuth Művelődési Központ színház- termében telt házat vonzott Nino Manfred» és Nino Morini Könnyű erkölcsök című darabja. Schütz Ila és Haumann Péter magával ragadó komédiázása méltán aratott nagy sikert. Haumann Péter készségesen adott interjút lapunknak. zésért — annyi idős színésznő van Budapesten, miért vigyenek egy még öregebbet vidékről, autóval. D Még mindig végez memóriagyakorlatokat. Szellemileg kondícióban tartja magát? — Igen. A napokban tanultam meg egy verset, ami az öregségről szól. De arra nem vállalkozom, hogy közönségnek is elmondjam. Esetleg jönne egy rövidzárlat az agyamban és szégyenben maradnék. Azt meg nem csinálom, hogy papírból olvassak fel bármit. Kern akarom lejáratni magam. Akinek kedves és jó emléke van rólam — az elmúlt húsz-harminc esztendőből —, ne ábrándul- jon ki belőlem. Ne mondhassa senki, nem érzi, hogy vissza kellene vonulnia. □ A világot — kül- és belpolitikai eseményeket — mennyire engedi be az életébe? — Általában leköt és élénken foglalkoztat a viCg ezer dolga. Az öbölháború... a megsemmisült tankok, repülőgépek. És az emberek, akik meghaltak... a gyászoló hozzátartozók. A szovjetunióbeli események is izgalmasak. Persze, aZ itthoni dolgok szintén • nagyon érdekelnek. Egyelőre a politikát és a helyzet javulását nehéz bizakodással nézni. De remélem, hogy megérhetem az 1993—1994-et, mert az ország vezetői azzal biztatnak bennünket, akkor jobbra fordul a nemzet sorsa. □ Hogyan képzeli a következő születésnapig? — Ügy, hogyha javul az idő, fogom a kapát, kinyitom a szőlőtőkéimet, metszek is. Hogy gyönyörködhessem a termésben-és élvezzem a szőlő ízét. Optimistán készülök az újabb évre. Nem hagyom abba a küzdelmet — az élet fiatalon is az, pláne a kilencvenegyen túl. Ebben a korban már örülni kell, ha reggel az ablakon beragyog a nap, vagy az ember járni tud, esetleg kertészkedik. Hadd higgyem, hogy lesz hozzá erőm. F. F. © Nem volt-e 'túl nagy kockázat, amikor kétszemélyes darab rendezésére vállalkozott, amelynek ön az egyik szereplője? — A nehézség abban merült fel, hogy a rendező és színész figyelme időnként más. Ha én játszom nagyon kedves kollégámmal és barátommal, Schütz Havai, s közben azon töröm a fejem, hogy mit miként kellene csinálni, akkor akadályozom őt is, magam is. A legnagyobb gondja ennek a vállalkozásnak, hogy valaki egyszerre kívánja kívülről nézni és belülről játszani ezt a darabot. De mivel két jó barát könnyen szót ért egymással, végül is ezt a nehézséget egy idő után sikerült áthidalni. • Erre az előadásra, az Igényesen megírt komédiára a legrosszabb indulattal sem mondhatják, hogy hak- nimüsor. Vajon a gazdasági nehézségek szorításából ily módon, ezzel a színházzal lehet valamiképpen menekülni? — Amíg a jegyek huszonöt-harminc forintba kerültek, az emberek elnézőbbek voltak. Most, hogy az árak száz forint fölé kúsztak — és a nézők meggondolják, mire adják ki a pénzüket — a színészeknek is észbe kellett kapni. Már nem elegendő hetven-nyolc- van perces irodalmi vagy irodalmiaskodó összeállításokat csinálni. Ekkora összegért ki kell rukkolni. Ne csak a színész, a közönség is jól járjon. Az emberek többsége kedvetlen. Fontos, hogy ne csupán nevettetés történjen a színpadon, hanem a publikum némi irodalmat is kapjon. Ezt más országokban nagyon okosan kitalálták Slade és más szerzők. Ez a Manfredi-, Morini-darab nem okoskodik túl semmit. Viszont elég tisztességes irodalmisággal van megírva. Tartalmaz részleteket, amelyek emberségesek, arra próbálnak figyelmeztetni, hogy nincs olyan helyzet, amit ebben az életben ne lehetne megoldani. Egyáltalán az emberek tudjanak szót érteni egymással — nem minden áron való neveltetéssel —, miközben jól érzik magukat a nézőtéren és mi is a színpadon. @ A közeli napokban a veszprémi színház igazgatói kinevezése körül országos botrány támadt. Mennyire tartja veszélyesnek, ha a színházak életébe kívülről szólnak bele, anélkül, hogy a szakma véleményére hallgatnának?« — Jól nézne ki, ha egy takács szólna bele, hogy egy mozdonyt miként kell vezetni. Nem értem a gon- dolatmeneíüket. Azt látom, Veszprémben éppen elég a megrögzött összefonódás, hogy ezek a dolgok még mindig működjenek. Inkább a mi kölykünket rakjuk oda, mintsem a szakma, a színészek által pártfogolt hozzáértőt. De nem ez az első eset. í) A hóul színjátszás a közelmúltban ünnepelte azt, hogy 200 éves. öröm volt látni az együvétartozást. Együtt van-c a színésztársadalom? — Most nincs. De nem is kell, hogy együtt legyen. Egy felnőttebb társadalom szükségeltetik ahhoz, hogy bekövetkezzék az, amit feltételezni tudok egy angol színházban, ahol X. az egyik, Y. a másik klub tagja. Át nem mennének egymás klubjába az istennek se. S reggel tízkor — tisztességes fizetségért, megtisztelve magunkat mesterKözgyűlés után Új az elnök Zárszámadó közgyűlést tartott a közelmúltban a ceglédi Kossuth Termelő- szövetkezet. A közös gazdaság gyenge évet zárt, mert a felhalmozott veszteség elérte a 23 millió forintot. A számvetés és célmeghatározás után elnökválasztásra került sor. A régi elnök — Sáfrán József — az utolsó pillanatban visszalépett és a jövőben ségünkkel és annak gyakorlásával — úgy szövetkezünk, hogy ezek a határok elmosódjanak. Azt hiszem, a gazdasági körülmények rászorítják a színészeket, hogy kialakuljanak előbb-utóbb ismét a baráti és asztaltársaságok — lásd Fészek klub. Mert, ha így nem, akkor majd úgy, hogy a sors megint rákénysze- rít bennünket, hogy megéljünk. Fel kell fogni a saját érdekünkben — mert élni muszáj — a közönség nem vesz ránk jegyet, ha tisztességtelenül végezzük mesterségünket. © Eehangolónak látja-e a honi színjátszás jövőjét? — Bár vannak efféle jelek, és a kritikusok sokat szeretnek beszélni arról, hogy lehangoló. Nem az. A magyar színjátszás egy cseppet sem tehetségtelenebb és nincs hátrébb, mint az átlagos európai színvonal. © Mit kívánna maguknak az elkövetkező években? — A legszívesebben azt kívánnám, hogy léteznének — vagy magunk között találnánk — olyan derék, színházszerető embereket, akik köré egy-egy társaság odacsoportosulhatna. És valaki ne azzal nyerje el egy színház igazgatását, hogy pályázatokat gyárt, amelyekben frenetikus jövőt vázol fel, és egészen heroikus horizontot fest meg arról, hogy mennyi mindenre képes. Ameny- nyiben közöttünk lennének, vagy egy idő múlva formálódnának olyan személyiségek, akik köré az emberségük, szakmai hozzáértésük és a jóízlésük miatt érdemes lenne csatlakozni, én ennek nagyon örülnék. főmezőgazdászként dolgozik a szövetkezetben. A közgyűlés új elnököt választott Giba László sze-' mélyében, aki tízéves elnöki gyakorlattal rendelkezik, bár legutóbb a Ceg- lédtejnél dolgozott. Zeneszereíő paradicsom Japánban mostanában zenével és mágnesességgel akarják a paradicsom növekedését gyorsítani. A növényeket naponta háromszor tizenöt percig „öntözik” klasszikus zenével. Hatására állítólag jobban kitágulnak a levelek alsó felén lévő pórusok, s ez serkenti a fotoszintézist és az anyagcserét. A módszert érdemes lenne kipróbálni a jász- karajenűi Árpád T er- melőszövetkezetben is. Tavaly ugyanis 68 hektáron termesztettek paradicsomot — ráfizetéssel. De honnan szerezzenek muzsikusokat? A gépi zenét ugyanis — állítólag — nem kedveli a paradicsom ... És a Trabantét szidják! Fehér Ferenc ESTI, -i—t.
