Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
Rendőrkézen a szökött bűnöző Ólba- szorult a Róka Vállalkozók Fent szépítenek, lent javítanak Szépszégszalon. Szolárium, szauna, kozmetika, manikűr, pedikűr — szóval minden, ami jótékonyan segítheti a még szebbé válni óhajtó hölgyeket, no és a felfrissülni vágyó uraikat. Mindez pazar környezetben. Már az ajtón belépve jól érzi magát az ember, s mindez egy autójavító műhely fölött, merthogy, amíg a feleség fent szépíti a delikvenseket, addig férjuram lent javítja — és szépíti — az autókat. A válalikozó szellemű fiatal házaspár Sülysápon, a vasútállomás mellett próbálja valóra váltani — talán mondhatjuk így — álmait. Csordás, Károly és Csordás Károlyné Éva tavaly jutottak arra az elhatározásra, hogy meglévő pénzüket befektetik. Sok-sok saját kezű munkával elkészült az épület, benne a műhely és a szépségszalon. Az éppen soron lévő alkatrész javítása közben a ház ura a következőket mondja: — Másodállásban kezdtem, ki kell puhatolni, hogy megéri-e csak ezt csinálni. Az könnyebbség, hogy itthon vagyunk, s nem kell bejárnom Rákoskeresztúrra, ahol az autójavítóban dolgoztam hosszú ideje. De nehézség is van bőven. Elég sok pénzt .ráköltöttem már, viszonylag korszerűnek mondható a műhely, áim még mindig kellene fejleszteni. Tehát a tisztességes megélhetéshez elegendő pénzen kívül annyit kellene keresnem, amiből az újabb beruházásokra is jut. — Viszont nagy gondot jelent, miként találjam meg azt az árat, ami nem túl magas, de azért még nekem is jó. Az autós azt érzékeli, hogy egyre többe kerül az autója javíttatása, ami így is van, de a többlet nem a szerelő zsebébe A kutya kuvasz. Nem holmi dán dog vagy német juhász, színmagyar kur vasz. A demokrácia kutyája. Én neveztem el így. Amúgy fogalmam sincs, hogy hívják, sőt, még csak nem is láttam: Elrohantam ugyan egy szeles délelőt- tön, nyújtogattam a nyakam a drótkerítésnél, végigpásztáztam a szememmel az építkezés belátható területeit, diszkréten még fiittyentettem is egyet, de a kutya sehol. A szomszédban kezdett ugatni egy pórias kis eb. Oda be is csöngettem, álltam, vártam, megint csöngettem, nem jött elő senki. Jesszus — gondoltam —, csak nem történt tragédia? Ám egy arra járó idős asz- szony megnyugtatott: Gy. néni alighanem vásárolni ment. Viszont a tragédia mégiscsak itt ólálkodik. Meg kell előzni. I~aza van a doktor úrnak, aki bejött a szerkesztőségbe, ez csak látszatra piti ügy, ám akármikor súlyos fordulatot vehet. Gy. néni ugyanis cukorbeteg. A kuvasz miatt éjszakákat nem alszik, ül a konyhában kétségbeesetten, s hallgatja — kénytelen 10 megy. Azt elviszi az alkatrészek árának emelkedése. A munkadíj alig vagy egyáltalán nem emelkedik. Ügy érzem, az indulásnál szinte aszkétaként kell élni, ha az ember talpon akar maradni. Sokat dolgozom, de remélem, megtérül a befektetett energia. Ami még bonyolult egy kicsit, az adóügyek intézése. Ebben bizony elkelne a segítség. Ahogy elnézem, a segítség a kétkezi munkában is jól jönne, persze az egyelőre nem járható út, mert 3 szükséges pénzt egyedül kell megkeresni. Illetve hát ott van még a ház asszonya is, aki munkájával ugyancsak hozhat a „konyhára”. Éva így vall a vállalkozásról: — Ügy gondoltam, olyasvalamit kell csinálni, ami itt a könyéken nincs, de amit igényelnek az emberek. A környező falvak egyikében sem található szépségszalon, ráadásul nekem van kedvem efféléhez. Elvégeztem egy ped i - kűr-manikűr tanfolyamot, és van még egy tervem. Ez pedig a kondíeionáló- masszázs-tanfolyam. Ha az is meglesz, ázt hiszem, igazán sokrétűen ki tudom szolgálni a vendégeket. — Az árakról hadd mondjam el, hogy olcsóbbak, mint a fővárosban, szóval nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy ide eljárhasson valaki. Szau- názni például jó, ha többen jönnek, mert úgy olcsóbb. Célszerű barátnőknek összefogni, vagy például a férjet rávenni, hogy jöjjön felfrissülni. Szerencsére sokat kell dolgoznom, s bízom benne, hogy még jó ideig sem én, sem a férjem nem fogunk nagyon ki pihen len átmenni lakásunkba, ha eljön a záróra. Szabó Theodóra hallgatni —, hogy a szomszédos építkezés területén sebzett lélekkel vonyít a kutya. Gy. néni vércukor- szintje egyre emelkedik. Egy éjszaka, két éjszaka ... Mi lesz, ha egyszer csak?! De ne is gondoljunk erre. Azazhogy mégiscsak gondoljunk, mert itt nem arról van szó, hogy egy lelkiismeretlen polgár nem törődik a szomszédai nyugalmával, és hagyja vonítani a kuvaszát az építési területén, nosza, jelentsük fel a szabálysértési hatóságnál. Hanem arról, hogy egy városatya, a mindenit neki, egy városatya idézi elő á tarthatatlan helyzetet. És nem ért a szóból. Ezért nincs más hátra, mint aláírásokat gyűjteni. Mert nemcsak Gy. néni nem tud aludni a kuvasz miatt. Mások se tudnak. Pedig eletgetik az ebei, oldalt be lehet jutni a telekre. A doktor úr felesége is vitte a meleg ételt, borzadva tapasztalva nemegyszer, hogy bele van fagyva a kutya edényébe a víz, a tetejére löttyintve némi jeges tej. Hát hogyne vonyítana a szerencsétlen jószág? De meg mi a fenének egy télen elhagyott építkezésre A Liska vezetéknév meglehetősen gyakori Monor környékén. Mégis, valószínűleg kevesen tudják, hogy szlovákul rókát jelent. Ez a ravasz, sunyi — a téli időszakot leszámítva — jelentéktelen külsejű tyúktolvaj nagyon tud vigyázni az irhájára, egyáltalán ftem könnyű csapdába ejteni. A leírás szinte pontosan ráillik áz alig húszesztendős, de máris többszörösen büntetett monori illetékességű Liska Jánosra, aki mint kiderül, sok rókához hasonlóan, szintén az ólak környékén vesztett rajta. Liska és liska egyébként egyformán irtózik a fogságtól, bezártságtól. Liska János például eddig, gyakori letartóztatásait követően ötször volt szökésben. Első alkalommal még fiatalkorúként bilincsben pattant ki a csíkos autóból, s mikor alig egy óra múlva ismét elfogták, már megszabadult a számára kényelmetlen vasaktól. Pedig Janesz — ahogy a nyomozók is emlegetik — nem egy izompacsirta, s nem is vezéregyéniség. Csupán alaposan kitanulta — már otthon, majd a börtönben — a csibésziskolát. S mellesleg elég jól vezet. Legutóbb két évvel ezelőtt bukott meg: 47 rendbeli önkényes járműelvétel, s nagyobb értékre elkövetett lopás volt a számláján. Minden körülményt figyelembe véve kapott négy évet, s hozzácsatolták a korábban „kiérdemelt” 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetést. Ám, mint említettem, Liska rosszul tűri a fogságot, különösen karácsony és szilveszter táján. Ezért azután múlt év december 28-án meg is szökött az elítéltek külső munkahelyéről. Természetesen azonnal országos elfogatóparancsot adtak ki ellene, de csaknem két hónap telt el addig, amíg a monori nyomozók kezébe keőrzö eb? Meg van kötve, következésképp aki lopni akar, a kutyalánctól két méterre már lophat. Ügy vitték el a betonkeverő villanymotorját is, hogy vittek a tolvajok egy tál kaját, aztán míg az eb evett, nyugodtan működhettek. Szóval, nincs ez így jól. Kérdem a városatyát: ejnye már, miért nem törődik a kutyájával? Meg a választópolgárokkal? Hát illik ez, hogy a helyi hatalom székében ülve fittyet hány a demokratikus együttélés szabályainak? ö szelíden, de igazán szelíden felvilágosít, igenis .törődik a kutyával. Még konzultációra is összejövünk egy ismerőssel, akinél a szuka egy hónapig tartózkodott. Az ismerős bizonygatja, ez a kutya olyan jól van etetve, hogy túlsúlyos, a> játékos. futásokban is mindig lemarad. Persze az állat azt szereti, ha a közelében van a gazdája. Ez viszont csak akkor következhet be, ha kész a most még csak épülő kertes ház. Addig vonyít szegény éjszakánként. Hosszan tárgyalunk. Kompromisszumos megoldásokról. Hogy össze, kéne rült. Közben pedig élte a bűnözők „tisztes” életét: lopott, fosztogatott. Ez a nagy szorgalom lett a veszte ... — Eredetileg, mi nem a Liskát kerestük — mondja Szőke István zászlós, a nyomozócsoport egyik tagja. — Vagonfosztogatási és hétvégiház-feltörési ügyön dolgoztunk. Szép nagy csomag volt, mert a banda — mint utóbb kiderült, összesen nyolcán — Nagykőröstől Kőbányáig dolgozott. Elég jól szervezett társaság volt, kiépített orgazdahálózattal, úgy, hogy gyorsan pénzzé tudták tenni a száj- rét. Ebben segédkezett nekik a Janesz is ... A monori nyomozók először február 13-án este kaptak fülest arról, hogy Liska János hol, kiknek a társaságában mutatkozik,- s arról is, hogy valószínűleg lőfegyver van nála. Figyelték a házat, ipajd nyomába eredtek annak a sárga IX 73-31 rendszámú 1200-as Ladának, amivel Liska és jó barátja, Lezso- vics Zoltán kihajtott a 4-es főútra. A nyomozók rádión értesítették az egyik járőrkocsit, s a rendőrök a Katalin- csárda melletti benzinkút közelében próbálták. feltartóztatni a menekülő bűnözőpárost. Ám nekik eszük ágában sem volt megadni magukat, inkább belehajtottak a csíkosba. A két kocsi összetört, az egyik rendőr és Lezsovics köny- nyebben megsérült. Liska azonban a másik rendőr által leadott figyelmeztető lövés ellenére átugrott a NÖMI drótkerítésén, és eltűnt az éjszakában ... — Ettől kezdve gyakorlatilag — egyéb munkája mellett — az egész nyomozócsoport Liska elfogásán dolgozott — mondja Szőke István. — Tudtuk, hogy mindenre elszánt, ravasz és óvatos. Akkor még nem jönni az aláírásgyűjtő szomszédokkal, s szót érteni, mint ember az emberrel. Vagy elhelyezni a kutyát a ház felépüléséig máshol. Vagy... De hát mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy igazából nem is ez itt a kérdés. Ez csupán részlete a lényegnek. Ám ki nem mondanánk a szenteknek se. Miért kevernénk a ku- tyaügybe politikát? Holott benne van. Benne van, hogy a városatya annak idején listáról jutóit a képviselői székbe. Az őshonos polgárok jószerivel azt se tudtál:, kiről van szó. Aztán most a testület nemJúgy muzsikál, hogy azt a helyiek harmóniának éreznék. nin um A nagypolitika se úgy muzsikál. Hol lehetne megtalálni azt, akire rámutathat az ember: te vagy az oka? De lám, itt egy nyilvánvalóan disszonáns hang: a képviselő kuvaszának vo- nyítása. Akkor erre rá kell mutatni! Legyen rend! Szegény kuvasz meg csak szűköl bele az éjszakába, s mit sem sejt róla, hogy ő a demokrácia kátyúja. Koblencz Zsuzsa sejtettük, hogy a magabiztossága lesz a veszte. Köztudott, hogy a rendőrségnek társadalmi segítői is vannak. Részben nekik köszönhető, hogy sikerült hamar ismét Liska nyomára bukkanni. Kiderült, hogy alkalmanként Monoron, Monori-erdőn, Gombán bujkál. A nyomozók ismét megszervezték a figyelését, s talán maguk is meglepődtek, mikor február 25-én délelőtt — bár akaratlanul — Liska ugyanarra- a helyre „vezette” őket, ahol előzőleg csaknem elfogták: a 4-es főút monori-erdei felüljárójának közelében ahhoz a bizonyos drótkerítéshez ... (Később kiderült, mondja Szőke zászlós, hogy a szökés közben elvesztett könnygázgránátját kereste. De azt már a rendőrök találták meg . . .) Az elfogási akció különösen nagy körültekintést és óvatosságot igényelt, hiszen világos nappal volt, s Liska jól ismerte a civil rendszámú kocsiban őt addig távolról .követő Petrovics Zsolt zászlóst, Czetter József törzszászlóst. Nem beszélve arról, hogy a 4-esen autó autót ért... Azt sikerült is megakadályozni, A Monori Hírlap március 2-i számában olvastam a „Földi irányító szaxofonnal” felcímű, „Közös nagylemez” című írást. Elgondolkoztam. Vajon miért van az, hogy amíg nem látnak valakit a tévében, de köztünk él és tevékenykedik, szinte nem létezik. Nincs elismerés, nincs segítség, de ha befut, rögtön elvállaljuk, és verjük a mellünk, hogy bizony ez a mi fiunk (lányunk). Sok olyan „pefütött” tehetséges monori van a zenei pályán, akikről sosem vagy ritkán tett említést a Monori Hírlap. Bizonyosan azért, mert nem kerültek képernyőre. Vajon tudjuk-e, hogy például az ' új Florida együttes miért hagyta abba a gitározást? Miért van az, hogy tehetséges zenészek nem a monori kultúrát gazdagítják? Azt hiszem, ezt kellene egy kicsit megvizsgálni. Természetesen csak azért, hogy a jövő zenészeit ne más. hanem mi magunk fedezzük fel. A monori művelődési központnak nagy szerepe van ebben a dologban. Természetesen a zeneiskolát is érdekeltté kellene tenni, hogy a könnyű műfajt kedvelők számára is nyújtson tanulási lehetőséget. . Elvégre város vagyunk, és így illő lenne legalább egy stúdió létrehozása a zeneiskolán belül, ahol megtalálhatnánk a tehetségeket ebben a műfajban. El tudóm képzelni , az önkormányzat segítségét is, amely felvállalja az anyagi háttér biztosítását. Tisztában keik lenni a hogy Liska kocsiba ülve meneküljön. Futva azonban eljutott — az összerakott szárkúpok között — a felüljáró tövében levő tanyáig. Ott az egyik üres ólban próbált elrejtőzni. Csak az ötödik figyelmeztető lövés után adta meg magát, miután rájött, hogy ezúttal nincs esélye. A nála levő könnygázgránátot és az 5001-es spray-t megpróbálta az ólban elrejteni... — Janesz az elfogása után — a többi vagányhoz hasonlóan — olyan szelíd lett, mint a nyúl — mondja Szőke István. — A kihallgatáson három gépkocsi- feltörést, egy vagonfosztogatást és orgazdaságot ismert el. Ezekért, valamint a szökésért most biztosan megkapja a kiérdemelt súlyosbítást. De ahogy én ismerem, az első adandó alkalommal ismét megpróbálja a szökést, és egyre agresszívebb lesz. S az a baj, ha kijut, ismét lesznek segítői, lesznek, akik megvásárolják tőle és társaitól a lopott holmit. Mert a kapzsiság gyakran erősebb mint az állampolgári fegyelem. Sajnos. Vereszki János ténnyel, hogy Monoron a kultúra segítségre szorul. Szerintem érdemes napirendre tűzni ezt a témát, hiszen ezt bizonyítja Kovács Attila példája is, akinek ezúton is gratulálunk az AB-popfesztivál ’91 sikeréhez! A szórakoztató zenészek nevében: Bekkor Zoltán Monor Megjegyzésünk: Örömmel közöljük Bek- ker Zoltán hozzászólását elsősorban azért, mert kiérződik belőle az aggódás és a jobbító szándék. Ez már önmagában is elismerésre méltó. Ami a többi monori és környékbeli zenekart illeti — így a régi Floridát — lapunk évtize- rek óta törekedett arra, hogy bemutassa ezeket az együtteseket. A Florida gyakran szerepelt ezeken a hasábokon, más zenekarokkal egyetemben. ' A városból elkerült — híressé vált — zenészekről Bekker Zoltán is olvashatott már. Így Mocsári Károlyról, ifj. Pleszkán Frigyesről és másokról. Mint a szűkebb pátria lakói és újságírói természetesen a jövőben is szívesen bemutatják a sikereket elérőket, akikre méltán lehetünk büszkék. Ami pedig a stúdiót illeti a zeneiskolán belül, továbbá Bekker Zoltán többi javaslatát, azokat melegen ajánljuk az illetékesek figyelmébe. Egyetértünk felvetéseivel, mert azok valóban érdemesek a megvalósításra. (é) monori Hozzászólás cikkünkhöz Érdemes utána nézni A demokrácia kutyája
