Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
Privatizáció Napjainkban állandó téma a privatizáció. Minden vállalat másképpen éli meg és másképpen készül rá. Az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója is arról tájékoztatott a minap, hogy készülnek. — Bátran mondhatom, hogy egyedül állunk az országban kezdeményezésünkkel. Hogy miért? Mert részvényvásárlási alapot hoztunk létre. A dolgozók kedvük és anyagi helyzetük szerint 500-tól 5000 forintig utalhatnak pénzt erre az alapra, s mi ebből tőzsdei részvényeket vásárolunk. Ez az úgynevezett előtakarékosság a privatizációra — mondta dr. Oláh András igazgató. Ez az összeg a dolgozókat. nem terheli meg, ezt bizonyítja, hogy fél év alatt, hárommillió forintot fizettek be a szebb és gazdagabb jövő reményében. Előnyként megemlítette, hogy személyi jövedelemadó-kedvezményt is lehet érvényesíteni. A vállalat 720 dolgozója közül négyszázan csatlakoztak a kezdeményezéshez. Úgy tervezik, hogy a privatizáció során a vállalat vagyonának 30 százalékát meg tudják majd vásárolni. Az előszámítások biztatók, és az igazgató szerint ez év végére az alapra tízmillió folyik majd be. á. m. A családsegítő központ nem munkaközvetítő Sok ingázó kap útilaput Mindig nyugad Inak és kiegyensúlyozottnak látszó barátnőm mostanság egyre zaklatottabb. Férje egyik napról a másikra elveszítette jól jövedelmező állását, a többgyermekes család anyagi biztonsága megrendült, félve néznek a jövő elé. Történetük sajnos korántsem egyedi, a makacsul elhúzódó gazdasági válságban egyre több család lába alól csúszik ki a talaj. A bajbajutottaknak sokszor nemcsak anyagi, hanem morális támogatásra is szükségük lenne. Kapaszkodót jelenthetnek számukra a családsegítő központok, amelyek közül az államilag szervezetteket még 1985-ben hozták létre — az akkori pártállamban meglehetősen nagy viták előzték meg alakulásukat. Pest megyében hat helyen — Vácott, Gödöllőn, Cegléden, Érden, Nagykátán és Kerepestarcsán — alakítottak családsegítő központokat. Úgy tűnik, hat év után ezeket az intézményeket is meglegyintette a változás szele. Vácott például az önkormányzat egy szociális oszÄ főpolgármester sajtótájékoztatója Tejakció, BKV-ügyek Egy korábbi statisztika szerint egymillió-kétszázezer gyermek él olyan családban, ahol a létminimum alatti a jövedelem, s ma minden tizedik állampolgár nem jut hozzá az élettani- lag szükséges tápanyagok mindegyikéhez. Talán ezért említésre méltó az a tejakció, mely március 18-án kezdődik a fővárosban. Elméletileg 83 ezer gyermeket érint, közülük eddig majd 30 ezernek rendelték meg szülei a napi pohár tejet vagy kakaót és a péksüteményt. S hogy mennyiért? Az a szülők belátásától függ, attól, miként ítélik meg saját családjuk anyagi helyzetét. Az iskoláknak csupán visz- sza kell küldeniük a havi megrendelőlapot, hogy kérik-e a tejet, zsömlét, azután egy másik csatornán, csekken (kérdésünkre elmondták. hogy így teljes névtelenségben maradhatnak a fizetők, ugvanis bármilyen nevet, címet ráírhatnak) kell fizetniük (vagy ha nem tudnak, nem fizetnek), teljes áron 170-192 forintot havonta, vagy akár félárat. S honnan a különbözet? Miből fedezik a tejet, kakaót, zsömlét a nem fizetőknek. vagy a „félárasoknak”? Az akció hátterében a Soros- és a Popper-alapítványok állnak. Az idei esztendőt próbaévnek szánják, a tapasztalatok alapján kívánják jövő tanévtől az akciót továbbfejleszteni-. Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy a fővárosi közgyűlés MDF-frakciója kezdeményezi a budapesti közlekedési díjrendszer módosítását, zónarendszer bevezetését, olcsóbb bérletekkel, drágább jegyekkel. — A kezdeményezésnek szerepe lehet egy közepes távú, 1993-i.g érvényes fővárosi közlekedési koncepcióban — mondotta a sajtótájékoztatón Demszky Gábor főpolgármester, aki beszámolt a BKV helyzetéről. A tavaly év végén kiírt BKV-vezérigazgatói pályázatot megszüntette a fővárosi közgyűlés, mert a 16 pályázó egyikét se találta alkalmasnak a posztra. A főpolgármestert azzal bízták meg, hogy egy évre fővárosi biztost nevezzen ki a vállalat élére, s csak az jöhet szóba, aki vállalja, hogy mellette főtanácsadóként dolgozik majd a Világbank által a BKV „átvilágításával” megbízott Consult cég embere, továbbá, aki vállalja, hogy kidolgozza a BKV-átszeruczést koncepciót, egy év alatt. Mint a főpolgármester kiemelte, a BKV túlontúl nagy, vannak leépíthető, privatizálható részei, vonalai, gazdaságosabbá, ésszerűbbé kell tenni tevékenységét. Kérdésünkre válaszolva mondotta Demszky Gábor: a fővárosnak nem kötelessége működtetni a Budapest közigazgatási határán túlra vezető járatait, sőt két olyan BKV-vonal van, amely nem is érinti a fővárost, hanem Pest megyei településeket köt össze. Jelenleg (a korábbi viharos véleménynyilvánítások után — A szerk.) tárgyalásokat folytat a főváros.^ a Budapest környéki önkormányzatokkal arról, hogy mi módon vállaljanak részit a BKV költségeiből. Ameny- nyiben ezek a tárgyalások nem vezetnek sikerre, elképzelhető a további járat- ritkítás, sőt egyes járatok megszüntetése is — felelte a főpolgármester. Hozzátette: éppen a periférián lenne indokolt akár egész vonalak privatizálása. V. G. P. ♦ tályt hozott létre, melynek keretében március elsejétől három feladatot — családsegítést, területi gondozást és hatósági múmiát — is egy egyseges vezetés alatt oldanak meg. Információnk szerint hasonló átalakulás volt Gödöllőn, de Cegléden és Nagykátán is szervezeti változás várható. Vannak, akik úgy vélik, így hatékonyabb lehet a munkájuk, de nem titok az sem, hogy szép számmal akadnak ellenkező vélemények is. Kerepestarcsán például Takács Imre vezető —, aki egyben a Magyar Csa- ládsegitő Központ Országos Kamarájának is az elnöke — úgy fogalmaz: hála istennek, ők még teljesen önállóan dolgozhatlak. A más helyütt végrehajtott átszervezésekről az a véleménye, elhamarkodott lépés volt, hiszen a mentálhigiénés munkát és a családgondozást nem lehet hatósági feladatként kezelni. A hivatali jelleg a kliensek jó részét is visszatarthatna attól, hogy problémáikkal hozzájuk forduljanak. Takács Imre úgy véli, baj az is, hogy az ön- kormányzatoknak sok esetben nincs pontos információjuk arról, mi is a családsegítők funkciója, sokszor úgy gondolják, csak a segélyek elosztása a feladatuk. Vannak, akiknek szálka a szemükben az is, hogy úgymond sok ügyfelet szabadítanak a hivatal nyakára. Takács Imre hangsúlyozza, a nálunk fejlettebb demokráciákban — Nyugat- Európában, az U&A-ban — is működnek hasonló intézmények. A családsegítő központokra vonatkozó jogszabályok, valamint a szociális törvény megjelenése talán segít abban, hogy egynémely dolog a helyére kerüljön. Mindenesetre a társadalmi krízist a kerepestarcsai tapasztalatok is igazolják. Látszik, az emberek menynyire nem készültek fel a munkanélküliségre, a válsághelyzetben nem tudják, mitévők legyenek. Vannak, akik az italospohár után nyúlnak, s a kocsmából egyenes út vezethet a családok széteséséig. A vezető jellemző történettel szolgál. Egyik helybéli tanítónő mesélte, egyik reggel öt gyerek is sírva ment iskolába, elpanaszolták, hogy szüleik munka nélkül maradtak, s most nem tudják, mi lesz velük. A családsegítő szolgálat természetesen nem tud állást keresni — ez nem feladatuk —, de lelki segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy valaki újra talpra álljon, s esály- lyel indulhasson a munkaerőpiaci megmérettetésben. Érden ugyan a családsegítő központ szervezetileg a szakorvosi rendelőintézethez tartozik, de önállóan dolgozhatnak. Tarnóczi Istvánná vezetőnő is az autonómia mellett voksol, mondván, az ő munkájukat nem lehet egy hivatal keretein belül végezni, s összekeverni a hatósági munkával. Az agglomerációs települések lakóinak tipikus gondjai Érden is jelentkeznek. Az utazási költségek miatt egyre több ingázó kapja kézhez a munkakönyvét, s annyi prosperáló vállalkozás sincs, amely felszívhatná áz állás nélkül maradókat. A négyezer főnyi cigány lakosságból is több százan írástudatlanok, s így nincs esélyük az elhelyezkedésre. Sokan talán nem gondolnak arra, hány embertársuknak okoz gondot még a minimális létfeltételek biztosítása is. Érden például jó néhány idős ember nem tudta beszerezni tüzelőjét, s így a hideg napokat is ffitetlen lakásokban töltötték. A városban működik ugyan egy levesautomata, s zsíros kenyeret is adnak a lé mellé, de a vezetőnő véleménye szerint szükség lenne népkonyhákra is, amelyeken töményebb meleg ételhez juthatnának a rászorulók A családsegítő szolgálatnál dolgozók sokszor a saját zsebükből is kisegítik a rászorulókat — bár tudják, hogy ez nem lehet megoldás — úgy vélik, aki végigül egy nyolcórás ügyeletén, annyi tragédiát lát • és hall, az nem tud közömbösen elsiklani egyetlen ember problémája mellett sem. Hargitai Éva TUDOMÁNYUNK Vitaülésen tekintette át a Magyar Nők Szövetsége a nők közéleti szerepét. 9 Pécs fogadta a Régészet és tudomány elnevezésű szakmai tanácskozás résztvevőit. 9 Kommunikációs menedzserek képzését kezdték meg Szolnokon. © Megtartották a Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere Közös Vállalat évzáró közgyűlését. 9 Kiállítás nyílt Szekszár- don A zene mint látvány címmel. 9 A hét híre az is, hogy háromnapos konferenciát rendezett Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia a tudományos teljesítményről. Süffig a holnap szolgálatában. A seregben a titokzatosnak ható tudomány katonái. Titokzatosnak ható, hiszen a közember számára a tv-készülék működési elve sem érthető meg könnyen, nemhogy a sejt- biológia, a magfizika, avagy éppen az összehasonlító nyelvészet friss kutatási eredményei. A közfelfogásban egyszerre van jelen a tudomány tisztelete és a tudománytól való félelem. A kívánás és az elutasítás. Ami tükröződik a tudományos teljesítmények sorában és sorsában is. Száz felett van a megyében a kutató-fejlesztő helyeknek a száma, azoké pedig, akiknek ez a kenyere, meghaladja a négyezret. Ebben a négyezer fős táborban természetesen vannak nagy tekintélyű tudósok, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, s vannak ifjú leányok gimnáziumi érettségivel, akik a laboratóriumi kísérletek eszközeit gondozzák. A skála tehát széles, ki mivel szolgálja a tudományt, -ám ahogy sok másban is, itt szintén feje tetején áll a világ. Szemben a külföldi tapasztalatokkal, ahol legalább kétszeres az ún. tudományos segéderőknek a száma a tudományos kutatókhoz viszonyítva, nálunk hatvan kutatóra negyvenfőnyi segédszemélyzet jut. Nem mellékes adalék ez ahhoz, miként és mire értékeli a társadalom az őt szolgáló tudományt. Antoine de Saint-Exu- péry (igen, a „kisherce- ges’’) így írt Az ember földje lapjain: „Egy rossz előmeneteld reáliskolai tanuló többet tud a természet törvényeiről, mint amennyit Descartes vagy Pascal tudott. De vajon képes-e a szellemnek ugyanolyan szárnyalására is?” A kérdés jogos és nem vesz- tette/ti aktualitását. A bruttó házai termék (GDP) két százalékát fordítják hazánkban tudományos kutatásra, s ezzel az aránynyal 3 sereghajtók között a helyünk. Aligha véletlen, ha a létrehozott tudományos eredmények hasznosítása sem valami imponáló. Ha a kiindulópont rossz (mert sajnálják a pénzt a kutatástól), akkor a következmények sem lehetnek kívánatos irányban elhelyezkedők. önmagában még nem lenne baj a megadott szabadalmak számának az évek óta tartó csökkenése, ám az már bajt jelez, hogy például a tudományok doktorainak csupán o négy százaléka található vállalati kutató-fejlesztő helyeken. S ami igazán elszomorító: sorozatban tapasztalhatni a megyében ezeknek a vállalati kutató-fejlesztő helyeknek, de még a kísérleti üzemeknek, műhelyeknek is a felszámolását, jobb esetben (a személyi-tárgyi feltételeket nézve) a háttérbe szorítását. A napjainkban divatos magyarázat, ami szerint nincsen pénz erre (sem), elénk vetíti a keserves holnapot: másra sem lesz, mert nem volt időben forint a jövőt alapozó kutatásokra és fejlesztésekre. A kutatási témák, a fejlesztési feladatok nagy száma miatt nyilvánvaló az erők szétforgácsolódása, ami viszont elrejti a kutatók képességeinek erős különbözőségét, azaz a sikerből és a kudarcból egy kiismerhetetlen masszát csinál. Amint az sem tartható kedvező jellemzőnek, hogy a társadalomtudományoknak több a kutatóhelye, mint a műszaki tudományoknak ... fíemGS igyekezetű elődeink egyikének, Kis Vi- czay Péternek 1713-ban megjelent könyvében olvasható: „Sokszor szalma házban és foltos nadrágban tudós ember lappang.” Ez bizony igaz, s nem szűkölködünk manapság sem szalma házakban, foltos nadrágokban... s éppen azért kell a lappangásnak véget vetni, hogy kevesebb legyen/lehessen a szalma ház, a foltos nadrág. Az összes kutatási, fejlesztési kiadások legutóbb 34 milliárd forintot értek el egy év alatt. Állítsuk ezzel szembe azt az 59 milliárd forintot, amelyet a társadalom egy egészen más számla, az alkoholvásárlás kiegyenlítésére fordított ugyanabban az esztendőben. S a két számla láttán úgy érezheti az ember, elfogyott a tudománya... Mészáros Ottó Az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezet évek óta arról híres, hogy több lábon és stabilan áll. Most, amikor Juhász Istvánná elnököt kérdeztük, mi újság van náluk, mégis úgy válaszolt; kínlódunk. S hogy ez a kínlódás valós vagy vélt, az a szövetkezet jelenlegi helyzetének megismerése után azonnal kiderült. A piac náluk is, mint sokaknál, beszűkült. Termékeiket ők elsős'orban költségvetési üzemeknek adták el, s mivel ezek pénzügyi keretei az utóbbi időben megnyirbálódtak, csökkent a kereslet, a termékek iránti érdeklődés. — A Lignifer intenzíven keresi a külföldi kapcsolatokat. Tavaly létrehoztunk egy rt.-t, egy amerikai céggel, számítógépek összeszeMHMékbm elszámolt osztalék Kínlódva, de talpon vannak relésére és alkatrészgyártásra. Jelenleg pedig a tárgyalások utolsó szakaszában vagyunk a németekkel bútoripari termékek előállítására. Hosszú távú lehetőségként megemlíthetem, hogy a svájciak által gyártott zsírtalanító berendezésekhez már mi készítjük a rozsdamentes acélburkolatot, de úgy tűnik, rendelnek nálunk belső alkatrészt is — mondta el Juhász Istvánná. Tájékoztatott még arról is, hogy a szövetkezet léte nem került közvetlen veszélybe, arra mindig vigyáztak, de a takarékosság, a gazdaságosság náluk is fontos szempont volt. A munkaerő leépítését nem drasztikusan hajtották végre. Az elmenők helyére nem vettek fel üj dolgozókat. Megtudtuk, hogy fél éven át vegetált a taksonyi elektronikai, részleg, s amikor ez már tarthatatlanná vált, onnan küldtek el 22 dolgozót, mivel nem tudták őket foglalkoztatni. A Lignifer Ipari Szövetkezet árbevétele az elmúlt esztendőben 174 millió forint volt, ebből a tiszta nyereség 14 millió. A szövetkezet dolgozói a napokban kapják meg az osztalékukat, s az elnöknő tájékoztatása szerint 20 és 60 ezer forint közötti összegeket visznek haza, ami a mai viszonyok között is kiemelkedőnek számít. A kétszáz dolgozó között hét és fél millió forintot osztanak szét. — árvái —
