Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

ZINHAZI LEVEL BALHÉK Nem éppen irodalmi szó ez a balhé — de hát ha egyszer ez fejezi ki a leg­jobban, ami a magyar szín­házi életben egy vidéki színház — Veszprém — igazgatói pályázata és kine­vezése körül történt! Az események elég széles nyilvánosság előtt taglaltat; tak. Újságok, rádió, tévé számos alkalommal foglal­koztak azzal, ami történt. Ismétlésekbe bocsátkozni felesleges. Tömören: arról van szó, hogy a veszprémi Petőfi Színház élére egy vitatható szakszerűséggel és vitatható szavazásokkal eldöntött pályázat révén ki­nevezett valakit a 'helyi ön- kormányzat, akit a színház tagsága (vagy ennek na­gyobb hányada) és a szín­házi szakma (a szakmai szervezetek) nem tartanak megfelelőnek, és nem neve­zett ki valakit, akit a szak­ma megfelelőnek tartott. Hogy mármost miért lett ebből balhé? legalább két okból. Egy: a pályázatot nyert Vándorfi László tervei a szakma szerint megalapo­zatlanok, légvárakat épít, s ettől egészei) biztosan szét­esik, mégpedig rövid időn belül, a veszprémi színház. Ezt a szakmai illetékesek előre megmondták. Tudha­tó, jiogy a szétesés máris megkezdődött, mert az idén összeállt, és nagyon szépen bizonyított erős társulatból máris többen felmondtak, nyugdíjba mennek stb. Te­hát valamit, ami biztatóan indult, sikerült gyorsan és érzéketlen hozzá nem értés­sel szétvernie az önkor­mányzatnak. Kettő: épp ez az önkor­mányzat viszont úgy érezte, a fővárosi művészi maffia fogott össze a vidék ellen, és kötelességének érezte megmutatni, hogy velük nem lehet packázni, ők nem fogadnak el utasításokat. El tudják dönteni, hogy mit akarnak. Ez a két ok, tetszik, nem tetszik, messze .túlmutat a veszprémi színházi ügyön. Egyfelől azt az alapkérdést érinti, hogy szétverendő — e minden korábbi struktúra és minden korábbi ered­mény, csak mert nem a jelenlegi kormánykoalíció hozta létre, és elvetendő — ez a szakértelem, bizonyos pánt- és lokálpatrióta- érde­kek miatt? Másfelől arra fi­gyelmeztet, hogy nemcsak hogy nem hunyt ki a Bu­dapest—vidék ellentét pa­razsa, hanem újraszítódik, s itt-ott már lángot is vet. Az .,átkos pártállamban” is jánta a mondás: egyes me­gyehatárokon lőnek, ha fő­városi szervek kocsija kö­zeledik. Most sem bontották még le a géppuskafészke­ket. Sőt, mintha még több épült volna, különböző párt­zászlók alatt. Így aztán, bármily szo­morú, a közelibb s távolibb jövőben még sok balhéra számíthatunk a színházak körül is, de a bús magyar élet számtalan más terüle­tén is. Ezeket a balhékat éppúgy elengednénk, mint az inflációt és az áremelé­seket. A baj azonban épp az, hogy belátható időn belül azoktól sem tudunk meg­szabadulni. Takács István Turisztikai börze Utazás ’91 Az Utazás ’91 nemzetkö­zi idegenforgalmi szakkiál­lítás, Kelet-Európa legje­lentősebb turisztikai bör­zéjének megrendezésére, az idén először a Hungexpo Rt. kapott megbízást. A cég a kiállítást vállalkozási ala­pon szervezi. Az Utazás ’91 kiállítás­nak ezúttal is a budapesti nemzetközi vásárközpont legnagyobb csarnoka, az „A” pavilon ad otthont, ahol 7000 négyzetméteren 20 ország 240 kiállítója mu­tatja majd be a magyar tu­ristáknak szánt ajánlatait. A 176 hazai résztvevő kö­zött — a megszokott kiál­lítókon kívül — egy sor kisebb utazási iroda, pan­zió és magánszálloda is bemutatkozik. Újdonság, hogy — a kiál­lítók kérésére — a rendez­vény két szakmai nappal kezdődik. A nagyközönség március 15—17. között, a három munkaszüneti napon keresheti fel az Utazás ’91 kiállítást. A vidéki látoga­tóknak a MÁV 50 százalé­kos kedvezményt biztosít. Az Utazás ’91 kiállítással egy időben a BNV „C” pa­vilonjában tartják meg a II. magyar sajtófesztivált is. A rendezvényen 60 ki­adó mintegy 170 lapja mu­tatkozik be a nagyközön­ségnek. Jelenet egy kitűnő veszprémi előadásból: Jónás Rita, Kakuts Ágnes és Dobos Ildikó Örkény Macskajáték című darabjában / Aprilistól szeptem bérig Széchenyi szerepe a polgári átalakulásban A Széchenyi-emlékbizott- ság mellett működő, szerve­zési feladatokat ellátó tár­sadalmi-szakmai bizottság ülésezett a Magyar Tu­dományos Akadémián; a Széchenyi István születésé­nek 200. évfordulójára ter­vezett rendezvényeket te­kintették át. Gergely András, a bizott­ság elnöke az ülést meg­előzően elmondia: ország­szerte igen gazdag prog­ram várható; a rendez­vénysorozat 20 millió fo­rint feletti költséget igé­nyel, ennek előteremtése érdekében a bizottság fel­kereste a hazai pénzintéze­teket, és több nagyvállalat­tól is támogatás kértek. 1848. április 8-án emelte a Parlament törvényerőre Széchenyi közlekedési tör- -vényjavaslatát; s 12 évvel később, ugyancsak április 8-án következett be Szé­chenyi István halála. Idén ezen a napon a budapesti Déli pályaudvarról emlék­vonat indul Fertöbozra, on­nan az utasokat kisvasúttal szállítják Nagycenkig. Dél­ben a nagycenki kastélyban megnyitják a Széchenyi- emlékkiállítást. Május 6-án a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes közgyűlését is a Széchenyi- bicentenárium jegyében tartják. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke, aki egyben a Széchenyi-emlékbizottság tagja, akadémiai megnyitó beszédét Széchenyi emléké­nek szenteli. A következő napon az Akadémián nyil­vános tudományos üléseket tartanak, amelyeken szin­tén Széchenyi munkásságát méltatják. A budavári palotában májusban nyitják meg az Országos Széchenyi Könyv­tár emlékkiállítását. Szeptemberben a Magyar Tudományos Akadémián kétnapos előadássorozatot tartanak Széchenyi és kora címmel. Az előadások té­mája: Széchenyi István szerepe a polgári átalaku­lásban. Szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján országos ünnepséget ren­deznek a Széchenyi-emlék- műnél Nagycenken. A fő­városban a Nemzeti Mú­zeum történelmi kiállítást rendez Széchenyi életművé­ből. Kaptárfülkére bukkant a Holdvirág-árokban Napok óta lázas készülő­dés folyik Pomázon, az Is­kola úti általános iskolá­ban. A pedagógusok és diákok együtt örültek, mi­kor megtudták: ezentúl Sashegyi Sándor nevét vi­seli majd intézményük. A névadó ünnepségre már­cius 8-én, szombaton dél­előtt tíz órakor kerül sor. Az eseményt megnyitja dr. Juhár Jánosáé, az is­kola igazgatója, majd be­szédet mond Kulin Imre polgármester. Ezt követően műsorral emlékeznek Sashegyi Sán­dor autodidakta régészre, Pomáz szülöttére, aki ál­talános ■ iskolai végzettsé­gével önszorgalomból ide­gen nyelveket tanult, s a restaurálás mesterségét is elsajátította. Eredetiben olvasott hajdani okleve­leket, dokumentumokat. Sok éven át kutatta a nagyközség, valamint kör­nyékének múltját. Ásatá­sai során középkori falvak és temetők kerültek elő. Feltárt egy hajdani királyi várat műhellyel és temp­lommal. Az úgynevezett Holdvirág-árokban a szikla­falakba vésett kaptárfül­kére, rovásírásos kövekre bukkant. Évekig tartó munkája nyomán igen gazdag leletanyag gyűlt össze, amely jelenleg a Nemzeti Múzeum középko- xi gyűjteményét gazdagítja. A Sashegyi Sándorra emlékező műsorban az is­kola énekkara ad koncer­tet, vezényel: Gila lllésné. A résztvevőket versmon­dók és néptáncosok is szó­rakoztatják. Este nyolc órától szülők bálja lesz a művelődési házban. m. 1. SEmmmETi mmmmi ! Már régen gyanakodott a feleségére. Tisztában volt azzal, hogy nem véletlenül szaporodtak meg a téves te­lefonhívások egy-egy műszakcseréje idején... Azt is tu­domásul vette, hogy neje éppen karácsonytájt „talált” az utcán egy arany nyakláncot. . . De amikor az egyik külföldi kiküldetése során estéken keresztül hiába pró­bált hazatelefonálni, és soha senki sem vette fel a kagylót, elfogyott a türelme. Amikor hazajött, akkor de­rült ki, hogy az asszony levitte a gyerekeket az anyjához, hogy az egyik nap fodrásznál volt, a másikon kozme­tikusnál, a harmadik este pedig, mint állította, valószí­nűleg azért nem hallotta a telefon csengését, mert a konyhá ban porszívózott... — Úgy porszívóztál, ahogy én... Ráadásul a kony­hában ... — füstölgött magában, de mivel nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot, csak ennyit mondott: — No, ennek egyszer és mindenkorra vége — és egy útikofferből előhúzott téglányi csomagocskát nyo­mott a zavartan álldogáló felesége kezébe. — Mi ez? — kérdezte az meghökkenve. — Bontsd ki, majd meglátod. Fellépte a papírt, és meglepődve bámult egy doboz­ra nyomtatott számítógépféleség képére. — Mi ez? — kérdezte újra, változatlanul csodál­kozva. — Egy tízmemóriás telefon. — De minek, hisz már van egy. — Az előszobában szerelem fel. Így majd a konyhá­ban is hallani lehet, ha keresnek bennünket: És talán még porszívózás közben is — tette hozzá félhangosan. Az asszony ránézett. Keményen, ellenségesen. A férfi állta pillantását, és újra megszólalt: — Hisz mondtam, hogy egyszer s mindenkorra vége annak, hogy nem halljuk a telefon csengését, ha a kony­hában vagyunk... ★ Másnap felszerelte a készüléket az előszoba falára, majd rákötötte a telefonvonalra. Aztán kipróbálták. Re­mekül működött. Kellemes, semmihez sem hasonlítható csicsergését nem lehetett nem észrevenni... A várt alkalom pár hét múlva bekövetkezett. Egy őszi szombati napon már túl voltak az ebéden, már szoktatta magát a közeli munkába indulás gondo­latához. amikor megszólalt a telefon. A váltótársa jelent­kezett, és műszakcserét javasolt. Azonnal beleegyezett. Ám a váratlan szabad dél­utánnal hirtelenében nem tudott mit kezdeni. Aztán, mivel úgy érezte, hogy az influenza kerülgeti, egy kiadós meleg fürdő mellett döntött. Nyakig a kád vízben ülve hallgatta a rádió sport- közvetítését, amikor egy pillanatnyi szünetben felciri- peit az előszobái telefon. H. G. Fighter A TÜRELMES HITVES Nem bejövő hívás volt. Azt a szabályos kicsengés­ről azonnal fel lehetett volna ismerni. — Magától hozta be a rádiót... Megkérdezte, nincs-e még valamire szükségem... Felajánlotta, hogy az újságokat is behozza... Most meg telefonál... Mint­ha arra ment volna ki a játék, hogy nyugodtan telefo­nálhasson — villantak at egy pillanat alatt a gondolatok az agyán. Szinte automatikusan lépett ki a kádból, vette fel a fürdőköpenyét, nyitotta ki az ajtót, és ment óvatosan az élőszobai telefonhoz. A gyerekek nem voltak otthon, a másik telefontól két csukott ajtó választotta el, és a dőlésszög is jó volt. Idejében hajolt a kagylóhoz is. — ... nem jó a mai este, műszakot cserélt. — És holnap ? — Azt még nem tudom. Elfelejtettem megkérdezni. — Tudd meg és hívj vissza. Már nagyon kívánlak. — Én is. Ha egy órán belül nem jelentkezem, ak­kor holnap a szokott időben, a szokott helyen. — Ott leszek. Szia. — Szia. Egy kattanás hallatszott: letették a kagylót. Gyorsan visszalépett a fürdőszobába. Alig helyezkedett el a kád­ban, amikor bejött a felesége. Számított rá. Tudta, hogy felajánlja majd, hogy megmossa á hátát, és biztos volt abban is, hogy valami­lyen módon rákérdez a másnap délutánra. ★ Minden úgy történt, ahogy gondolta. De mivel már tudta, amit tudni akart, és mert már eldöntötte, hogy megszabadul a feleségétől, nem érdekelte különösebben, hogy az randevúzik-e d szeretőjével vagy sem. Gyűlölte az erőszakot, és úgy döntött, hogy baleset­nek álcázott módszert választ. Olyat, hogy a gyanúnak még az árnyéka se eshessen rá. Heteken át töprengett, míg végre úgy érezte, hogy rájött a lehető legjobb „megoldásra”. •Á­Fürdőszobájuk kicsi, de jó beosztású volt. A más­félszer két és fél méteres helyiség egyik rövidebb végén volt az ajtó, felette egy szappanok, fogkrémek és egye­bek tárolására szolgáló széles polccal, a másik végében pedig egy beépített kád állt. A bal oldalon, az ajtóhoz legközelebb egy szennyestartó volt, aztán egy talpas mosdó következett, majd, közvetlenül a kád mellett, egy automata mosógép. A mosdó felett egy olyan pipereszek­rény volt, melynek a két szélső tükörajtaját ki lehetett billenteni, és függőleges tengelye körül el lehetett fordí­tani. Praktikus kis darab volt, hisz ha az ember a für­dőkádban állt és törülközött vagy hajat mosott, akkor is láthatta magát. A helyiségben — többek között — két vízmentes konnektor volt fejmagásság felett a falra erősítve. Az egyik, a bal oldali, csak a mosógép üzemeltetésére szol­gált, míg a másikba szinte állanő,óan egy hajszárító du­gója volt bedugva. A készüléket, ha nem használták, az ajtó feletti polcra helyezték. Az utóbbi időben valamilyen érintkezési hiba ke­letkezhetett a jobb oldali konnektorban, ezért a hajszá­rítót is a mosógép konnektoráról üzemeltették, egy „T dugó” segítségével. Mivel a készülék drótja rövid volt, egy ideje a mosógépen tárolták. ~k Azon a vasárnap estén egy háromnapos víkend után izzadton, úgy-ahogy megmosakodva érkeztek vissza tel­kükről. Először a gyerekek fürödtek, majd a férfi zuha­nyozott. Az asszony közben a mosógépbe rakta három nap szennyesének zömét, és beindította azt. A gép zúgva-búg- va dolgozott. Az öblítések közben a férfi már végzett a hajmosással, aztán a szárítással is. Egyszer csak a gép centrifugálni kezdett. A férfi csak erre várt. Az előszobába ment, és lekattintotta a mosógéphez tartozó automata kapcsolóját. Aztán bedugta a kádba a dugót, és ereszteni kezdte fele­ségének a meleg vizet. Végezetül a mosógépre tette a hajszárítót és ment a többiekhez vacsorázni. — Folyik a vized, aranyom — szólt oda a felesé­gének. — Koszi. Rögtön megyek, csak előbb még ezt a fél tányér sztrapacskát megeszem — volt a válasz. A gyerekek tévét nézni indultak, a nő pedig fürödni ment. Beriglizte az ajtót, elzárta a vizet, aztán óvatosan beleereszkedett a kád meleg vizébe. Kinyújtózkodott és fejét hátrahajtotta. Már vagy öt perce áztatta magát, amikor hirtelen megrázkódott a mosógép és felvijjogott a hajszárító! Még látta, ahogy a narancsvörös szárító vitustáncot jár ... még látta, amint a kádba billen ... aztán minden­minden megszűnt számára. Örökre.

Next

/
Thumbnails
Contents