Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

Országszerte megválasz­tották a kórházak orvos igazgatóit, ápolási igazga­tóit. A vezető posztokra szinte kivétel nélkül új emberek kerültek. Kurió­zumnak számít Pest megye, amelynek öt kórházából négynek élén is a régi ember maradt, őt válasz­tották orvos igazgatóul, az 1/1990-es népjóléti és belügyminiszteri közös ren­delet szerint. S ha már e rendeletnél tartunk: nincsen végrehaj­tási utasítása. Annak meg, hogy miként is működjön együtt kollegálisan egy há­romtagú vezetőtestület, a kórházigazgatóság, nos, an­nak nincs hagyománya, ki­dolgozott módszertana. S ha hozzátesszük, amit dr. Inczédy János, a megyei önkormányzati közgyűlés elnöke tett szóvá tegnap Kerepestarcsán, ahol a megye nevében köszöntötte a Magyar Kórházszövetség orvosigazgató-klubjának 100 résztvevőjét, hogy ugyanis az önkormányzatok lettek a kórházak tulajdo­nosai, finanszírozásuk vi­szont a társadalombiztosí­táshoz került, akkor nyil­vánvaló az összejövetel cél­ja is: tisztázni a feladato­kat. A dr. Mányi Géza pro­fesszor elnökletével megtar­tott klubtanácskozásra ta­lán azért is Pest megyében került sor, mert itt több tapasztalt orvos igazgató „maradt lábon". Nem is tétlenkedtek. Referátumá­ban dr. Szabadfalvi And­rás kerepestarcsai és dr. Szőnyi Mihály váci orvos igazgató egy-egy már a gyakorlatban is működő kórházvezetési modellt is­mertetett, talán monda­nunk sem kell, hogy mind­kettő a demokratikus, kol­lektív vezetés szellemében született, s mindkettő ép­pen a részbeni szabályo­zatlanság miatt kísérleti. Míg Vácott megtartották a régi igazgatótanács elne­vezést (emlékeznek, ez az üzemi négyszög megfelelő­je volt), a tartalma lénye­gesen változott, bevonták ebbe a különböző szintű és profilú gyógyító szak­macsoportok képviselőit, a fiatalokat képviselő másod­főorvost s a szakszerveze­tek (több is van), valamint az orvosi kamara egy-egy emberét. Kerepestarcsán más módszert választottak, fórumok, rendszerét alakí­tották ki, amelyben például a választott orvos igazga­tó a személyét javasló s programját ismerő szak­orvosi testületnek számol be kéthavonta, az ápolási igazgató az ápolási, a gaz­dasági igazgató pedig a gazdasági-műszaki testü­letnek. Érdekegyeztető ta­nácsba hívták az érdek- védelmi szervezeteket is. A három igazgató pedig nagy- nagy önállósággal, területén egyszemélyi felelősséggel dolgozik együtt. A sikert méri: a mostani béremelés­nél mindhárman „osztot­tak”, de vita nem volt... Klubülésről lévén szó, — s erről a mostaniról tud­ni kell, hogy bár a klub nem új, tagságának zöm« újonnan választott —, a: ismerkedés egymással, i kórházvezetői gondokkal, t megoldási lehetőségekkel közhasznú. Elvégre mind­ez a betegek érdekét szolgálja. Mert bármilyen is legyen az irányító, cél­ja csak egy lehet: hatéko­nyabban gyógyítani. Ezt szem előtt tartva adta köz­re a vitához az orvos igaz­gatók és ápolási igazgatók feladatát, hatáskörét, fele­lősségét taglaló tervezetet a kórházszövetség, s ezért készítette el tegnap reggel­re rohammunkában a ke­repestarcsai Flór Ferenc Kórház a már működő ve­zetési rendszerre vonatkozó szervezeti szabályzatát, amelyet ugyancsak közre­adtak. V. G. P. AZ ÜGY MELLÉ ÁLLUNK Nem a kákán keressük a csomói Elsöprő többséggel voksoltak bizalmat a Zsámbékl Tanítóképző Főiskola küldöttgyűlésén Hoványi Lajos­nak, az intézmény eddigi megbízott főigazgatójának — adtuk hírül tegnapi lapunkban, amikor a vele készült interjút is közöltük. Ennek ellenére tény, hogy az ered­ménynek sokan nem örülnek. Többek között a testne­velési tanszék tanárai is aggodalmuknak adtak han­got még a szavazás előtt, amikor nyilvánosan hall­gatták meg a jelölteket. Utóbb állítólag a diákok is vegyes érzelmekkel fogad­ták a hírt. ® Miért nem támogatták Hoványi Lajost? — Mi nem a személy el­len szóltunk. Számunkra a Ha nincs munkakönyv, de megvannak az évei Előnyugdíjba vonulhat Az Országos Munkaerő­piaci Központ adatai sze­rint hazánkban a munka- nélküliek száma már csak­nem eléri a 100 ezret. Pest megyében is szinte hónap­ról hónapra több állás nél­kül maradót tartanak nyil­ván a foglalkoztatási köz­pontban, számuk már meg­haladja a négyezret. Ezért is fontos lenne, hogy három hónap után — a foglalkoztatási törvény megjelenésére kellett vár­ni — ismét elkezdődjék az átképzési tanfolyamok szervezése. A foglalkozta­tási központban Bozóné Máté Lia osztályvezetőtől megtudtuk, hogy egyelőire még mindig várakozási ál­lásponton vannak, mert nem tudják, mennyi pénz­zel gazdálkodhatnak. Ezen­kívül a törvény előírja, hogy minden megyében lét­re kell hozni egy úgyneve­zett munkaügyi tanácsot, amelynek beleszólása lesz, hogy a foglalkoztatási alap­ból mennyit költhetnek át­képzésre a korkedvezmé­nyes nyugdíjaztatások, a részmunkaidős foglalkozta­tás és a vállalkozói támo­gatás finanszírozására. A munkaügyi tanácsba a megyei munkavállalók és munkáltatók érdekképvise­leti szerveinek, valamint az önkormányzatoknak kel] legalább három-három em­bert delegálniuk. Mint megtudtuk, a tanács szer­vezése már megkezdődött, s előreláthatólag március végére működőképes lesz a testület. Remélhetőleg ad­digra ismert lesz az is, hány forint elosztásáról ■kell majd dönteniük. Ez azt jelentené, hogy a má­sodik negyedévben már in­díthatnák a tanfolyamo­kat. Jó lenne, ha ezt a határ­időt már nem kellene mó­dosítani, hiszen lehet szá­mítani arra, hogy az isko­lapadot elhagyó, elhelyez­kedni nem tudó fiatalok­nak szükségük lesz az át­képzési lehetőségekre. A tanfolyamok iránt egyéb­ként nagy a érdeklődés. A tapasztalat az, hogy a munkanélküli-járadékot kapók többsége dolgozni akar, nem segélyből élni, s Enyedről, Tordáról, Ko­lozsvárról. A helyiek nép­viseletben. A legények hó­fehér, posztóból készült székely harisnyában. A lá­nyok gyöngyös pártában. És mindenki kezében ott van a Torockó. Az álta­lunk hozott újság. A köz­ségháza előtt két hatalmas pannó tápiógyörgyei szí­nes képekkel. A lakosság így ismerkedik a testvér­községgel. A nagy sokada- lomban feltűnik két úr is. Valaki szól: — Utánunk szaglásznak. Lopva figye­lem őket: ezek a forrada­lom előtt sem fagylaltot árultak. A személyünk irán­ti „figyelem" másik meg­nyilvánulása: a rendőr a szemünk láttára ragasztja ki a hirdetményt, misze­rint az idegenek bejelen­tése kötelező, s aki elmu­lasztja, büntetést fizet. Jobb a békesség. Bejelent­kezünk. — Bezzeg 1990 ja­nuárjában nem kellett be­jelentkezni — jegyzi meg Józsa Laci félig tréfásan. — Százezer forint értékű ennivalót, gyógyszert meg ruhát hoztunk. A második fordulóban meg könyve­ket. Pedig azelőtt azt sem tudtuk, merre van Toroc­kó. Ma viszont már egy györgyei kisgyerek is tudja. A nyáron több mint har­minc torockói iskolás nya­ralt a Tápió mentén, tá­Kétszáz éves szószék az unitárius templomban. Nem lelni fel rajta román motívumokat piógyörgyei családok házá­nál. És több torockói csa­lád itt lelt menedéket, ott­hont. Köztük Sáskáék két kisgyerekkel. Józsa Lász­lóéit lakáshoz, munkához segítették őket. Este vacsorára vagyunk hivatalosak a helyi kocs­mába. Tordai pecsenyére. Az ivóban vastagon áll a füst, zsír- és italszag len­gi körül a társaságot. Az egy szál cigányt ide-oda rángatják, ki csárdást akar, ki meg a góbé him­nuszt. Magamban mosoly­gok. És számítást végzek: Mennyi járt volna Ceau- sescu idején ezért a nó­táért. Kőhajításnyira a kultúr- ház. Áll a bál, brummog a nagybőgő. Tiszteletünkre tust húz a zenekar. Fent- ről, a színpadról gyönyör­ködünk a képben, a tánc forgatagában, a csárdás­tól kipirult arcokban. Va­jon mikor volt ilyen fel­szabadultan vidám bál a Székelykő aljában? Borozgatunk a parókián, egymást váltják a vendé­gek. Isznak egy pohár enyedit, mondanak néhány szót, aztán továbbállnak. Az utolsó mondat rendre így hangzik: — Aztán jöj­jenek máskor is! Éjféltájt a pap ajtót nyit, szellőztet. — Halljátok? — int ki a távolba. Valamit hallunk. Mintha valaki sír­na. — Dehogy sírás! A Ti­lalmas-hegy fenyvesei zúg­nak. Jelzik, hogy enyhül a fagy. Holnap derült idő lesz. Tényleg derült idő volt. Kék égbolt feszült Toroc­kó fölött, és fényárban állt a Székelykő. Matula Gy. Oszkár ennek érdekében hajlandók arra is, hogy új szakmát tanuljanak. Hasznos tudnivaló lehet a munkanélkülieknek: aki járadékban részesül, s nem tudnak számára munkahe­lyet felajánlani, de úgy dönt, hogy vállalkozásba fog, a törvény szerint az ehhez szükséges tanfolyam költségének ötven százalé­kát, valamint a hitelfede­zetéhez szükséges biztosí­ték felét a foglalkoztatási alapból is fedezni lehet. A törvény betűi szerint ez adható, de nem kötelező. Üj dolog az előnyugdíj, amelyet azok kérhetnek, akik már legalább hat hó­napja kapnak munkanól- küli-járadékot, s még há­rom évük lenne a tényle­ges nyugdíjig, tehát 52, il­letve 57 évesek. Mint meg­tudtuk, Pest megyében a munkaerő-szolgálati irodák­ban még nem jelentkeztek ügyfelek, akik igényt tar­tottak volna erre. Előfor­dulhat az is, hogy vannak, akik még nem ismerik ezt a lehetőséget. Ez egy csep­pet sem lenne meglepő, hi­szen információink szerint még az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság munkatársai sem elég­gé tájékozottak ez ügyben, a törvény e pontjáról ők is csak a Magyar Közlönyből értesültek. H. É. program a fontos, bárkié legyen is az —■ mondja Pap Miklós, a testnevelési tanszék docense. — Én egy olyan koncepciót tudok csak támogatni, amelyben világosan körvonalazódik; honnan hová kívánunk el­jutni, s ehhez milyen sze­mélyi, tárgyi feltételekre van szükség. Hoványi La­jos pályamunkája mind­össze egy gépelt oldal, ami bennem azt a benyomást keltette, mintha egy éves munkaterv egyetlen oldala lenne. Szakmailag semmit sem tartalmaz, olyan ti- zedrangú kérdésekkel fog­lalkozik, mint az órafelosz­tás megreformálása, mi­közben nem vázolja a jö­vőt. 9 Állítólag a tanszéknek saját jelöltje volt a pályá­zók között... — Ez rágalom. A tan­székvezető valóban ismer­te az egyik pályázót, de ez nem jelent semmit. Hiszen amikor megismertük az il­lető pályamunkáját, azt al­kalmatlannak tartva nem is szavaztunk rá. Ezzel is bizonyítható, hogy mi va­lóban nem személy, hanem az ügy mellé kívánunk áll­ni. Pap Miklós szerint Ho­ványi Lajos ama novem­ber 20-i bejelentésével, miszerint őt tettleg bántal­mazta a főiskola főtitkára, eleve megosztotta az intéz­mény dolgozóit és diákjait. Nyíltan senki sem mer ál­lást foglalni, hiszen nincs bizonyíték. — Én a bejelentés után megkerestem Hoványi La­jost, mert úgy éreztem, hogy közlésével azokat szólította meg — ide soro­lom magamait is —, akik nem értünk egyet munka­stílusával. E beszélgetés során addig jutottunk, hogy a főiskolán számos rossz intézkedés és gyakorlat ta­pasztalható, s majd Hová­nyi Lajos elképzelései nyo­mán megindul az intéz­mény fejlődése. Kérdeztem a megbízott főigazgatót a koncepciójáról, s ő azt mondta, hogy a félév vé­geztéig minden kérdésem­re válaszol. Azóta is vá­rom ... Mint ahogyan vár­juk azt is, hogy kiírja az össztanári értekezlet idő­pontját. Meggyőződésem, hogy intézményünk a fő­iskolák derékhadába tarto­zik, ahol bár mindig voltak feszültségek, de közben rangos szakmai munka folyt. Ezt tükrözi a magas felvételi ponthatár, diák­jaink eredményei és szá­mos főiskolai kezdeménye­zés. Hoványi Lajos bírála­tában természetesen igaz­ság is van, de azt azért tudnunk _ kellene, hogy mely értékek őrizendők — mert ilyenek Igenis van­nak —, miközben bizonyos gyakorlatot elvetünk majd. 9 ön az intézmény párt­titkára volt, Hoványi tanár úr párton kívüli. A nagy­jából két táborra szakadt emberek között politikai vagy szakmai természetű a vita? — A szakmai indíttatást kizárom. Hiszen éppen a tanár úr levele nyomán mondott le az előző főigaz­gató, Stark Ferenc. Abban a levélben többek között az állt, hogy Stark Ferenc kinevezésével a régi párt­állam emberei maradnak fontos beosztásokban. O Hoványi Lajos melleit elsöprő többséggel voksolt a küldöttgyűlés annak el­lenére, hogy személye nem felel meg egyértelműen a pályázati ki Írásoknak. Meglepte az eredmény? — Nem. 9 Mi a helyzet a pályá­zati feltételekkel? — Ebben a kérdésben a minisztérium hivatott ál­lást foglalni, a pályázatot ugyanis nem a főiskola ír­ta ki. De jegyzőkönyvi nyo­ma van annak, hogy szóvá tették: Hoványi Lajos do­cens és nem professzor, ez pedig a kiírás szerinti fel­tételekhez kevés. 0 Ma a minisztérium őt mégis főigazgatóvá nevezi ki, hogyan tudnak majd együttműködni az ismert előzmények után? Lehetsé­ges az Is, hogy egyesek megválnak majd a főisko­lától? — Ezt ma nem tudom megmondani. Csak abban vagyok biztos, hogy létezik egy csendes tömeg, aki fél, és ezért hallgat, Mind­emellett nekünk dolgozni kell, de bizonyára többen leszünk, akik mindig kriti­kusan és nyíltan elmond­juk a véleményünket, bár­ki is legyen a főigazgató. Nem azért, hogy a kákán is csomót keresve szemé­lyeskedjünk, hanem azért, hogy jó irányban halad­junk. Fazekas Eszter Befooromboló az utcán Ez röpült,de hol Különösen veszélyes volt az a második világháború­ban kilőtt tüzérségi lövedék, amelyet még ’kedden, március 5-én találtak Budapesten kábelfektetés köz­ben. Az Alkotás utca és Kiss János altábornagy utca sarkán előbukkant 203-as átmérőjű betonromboló gyúj­tószerkezettel is rendelkezett, így kiszámíthatatlan volt viselkedése elmozdítás esetén. — Nekünk csak másnap, hatodikén jelentették a dolgot — mondta Láng László alezredes, a váci tűzszerész alakulat pa­rancsnoka. — Azonnal vé­delmet kértünk a XII. ke­rületi rendőrkapitányság­tól a helyszín biztosításá­ra. Mivel nem tudhattuk, miért nem robbant kilövés után, nappal nem is szál­líthattuk. Ezért vártunk vele. ü Ma, csütörtök délután amikor beszélgetünk, már túlvannak mindenen. Föl is robbantották. Bizonyos értesülések szerint egy Váchoz közeli megsemmi- siíőhelyen. — A pontos helyét nem szeretném megmondani, elégedjen meg annyival, hogy Budapest környékén történt. ■ A legizgalmasabb kér­dés az elszállítás, hiszen óriási hatóerejű lövedék­ről van sző. Hogyan vit­ték ki a sűrűn lakott fő­városból? — Csütörtökön, hajnali ötkor mentünk érte. Tudja, csakis folyamatos szállí­tásról lehetett szó, vagyis fékezés és megállás nélkü­li menetről. Félig leeresz­tettük a teherautó gumi­jait, a lövedéket pedig, előírás szerint, homokágy­ba tettük. A helyszínen az előkészített megsemmisítő gödörben ráhelyezett töl­tettel robbantottuk. S3 Milyen gyakori az önök életében az efféle feladat manapság? — Annyira, hogy erre a napra már volt egy má­sik, Zalaegerszegen. Nem hiszem, hogy munka nél­kül maradnánk. De nem­csak Magyarországon van így. például Angliában is. Igaz, nekik annyival köny- nyebb dolguk van, hogy ott csak német gyártmá­nyokat találnak, amit könnyen kiismernek. Ná­lunk a bombák, lövedékek és aknák minden válfajá­ra számíthatunk, amit a világháborúban használtak — válaszolta Láng László tűzszerész alezredes, ala­kulatparancsnok. Dudás Zoltán ORVOS IGAZGATÓK KLUBJA Fűltök helyett: triumvirátus

Next

/
Thumbnails
Contents