Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
Afunkásrégészek Szentendrén Kúria a városháza alatt 15 A nyolcvanas évek közepétől 1089 végéig két ^ szakaszban nagyarányú földmunkák folytak a \ szentendrei városháza épületében, udvarán, vala^ mint az utca túloldalán, a volt mentőszolgálat ^ felújításakor. Az építők a ház keleti szárnyának 5! folyosóján, egyes helyiségeiben és pincéjében * úgynevezett statikai vagy alapmegerősítési munI kákon dolgoztak. Később a volt járási hivatal ^ alagsorában, egy söröző kialakításakor az udvaron ^ került sor különböző vezetékek, csövek árkainak S ásására. A régészek, muzeológusok — ezen muna kák során — körülbelül háromezerötszáz négy§ zetméter területet vizsgáltak át. Utólag kiderült: $ a munkások készséges közreműködésével mintegy I négyezer darab edénytöredéket, legnagyobb részt I a XIII—XVI. századból való leleteket gyűjtöttek Js össze. Mint Tettamanti Sarolta muzeológus-régésztől, a kutatásban részt vevő szakembertől megtudtuk, többször volt lehetőségük pontosabb rétegmegfigyelésekre, bár a munkák gyors üteme ezt sokszor akadályozta. Tettamanti Sarolta részletes tanulmányt készített tapasztalataikról, vizsgálataikról. Az összefoglaló ez év végén fog megjelenni a Pest megyei múzeumok évkönyvének huszonegyedik kötetében. A szakemberek szerint a szentendrei Városház tér alatt, annak két oldalán, vagyis a mentők épületének a helyén és a városháza keleti szárnya alatt egy nagyobb, több helyiségből álló, minden valószínűség szerint a XIV. században épült kőépület, nemesi udvarház található. Építésekor egy korábbi, előző századi települést bolygattak meg, s pusztítottak el. Az épület pontos alaprajzát nem sikerült megismerniük, s a régészek szerint erre nem is kerülhet sor. Az azonban biztos, hogy a barokk kori házak és alagsoraik építésekor a középkori falak jórészt megsemmisültek. Az udvarház északnyugatra néző frontja, a városháza keleti szárnya, déli sarokrésze alatt lehetett. Az udvaron, a sörözőnek átalakított pincében már nem találtak középkori falakat az ásatáskor. Az észlelt pusztulási-égési rétegződések alapján megállapítható, hogy az udvarház a török korban legalább kétszer égett le. A XVI. század második feléből származó török adó- összeírások Szentendrét még a magyarok által sűrűn lakott településnek írják. A középkori épület, a hozzá tartozó jobbágyházak, gazdasági épületek omladékát — melyeknek északkeleti kiterjedését a sörözőpincében pontosan megállapították — végül a városháza építésekor tüntették el, megfelelően elegyengetve a terepet. Tettamanti Saroltától megtudtuk még, hogy a középkori mezőváros, Szentendre egy észak—déli (Dumtsa Jenő—Bogdányi út), és egy kelet—nyugati (Rákóczi utca vonala) főútvonal mentén terült el. A központ természetesen a templom volt, meg a háromszögletű piactér, a Fő tér. A történeti források hat nemesi udvarházat ismernek, melyek a XVI. század elején, közepén még álltak. A régészek kőépületekre vonatkozó adatai bár számosak, de csak a Kígyó utcától a Bükköspatak torkolatáig terjedő részről ismeretesek. A középkori település tágabb határait a mai művelődési központ térsége, a Duna, a Bükkös-palak és a nyugati részen található Sallai Imre utca vonalában húzták meg. Az ismertetett régészeti lelőhely anyagából — amely eddig a leggazdagabb a város területéről — jó néhány kiemelkedően szép tárgyat, illetve azok töredékét mutatják maid be kiállításon az érdeklődőknek. Molnár Ildikó Programok egész hétre Ezt látni, hallani kell Amikor a hagyományos karneváli mulatságban bút- bánatot feledtető jó hangulatban ropjuk a táncot, aligha gondolunk arra, hogy a farsang egyike a legősibb népi ünnepségeknek. Már a pogány szertartások között is fontos helyet foglaltak el azok a tavaszváró és termékenységet kérő, tánccal, színes felvonulásokkal tarkított ünnepségek, amelyekből a farsangi szokások erednek. A hagyományok jó őrzői a megyei művelődési házak, amelyek nagy gonddal készülnek arra, hogy a farsangi rendezvények a derűt és a jó hangulatot szolgálják. E hét végén is — mindinkább közeledve a hamvazószerdához — számos ilyen rendezvény szerepel a programokban. Vácott a művelődési házban szombaton a farsang jegyében rendezik meg a családi szombatot. Ennek keretében délután 2 órakor Lutra-műsor várja a közönséget, délután 3-kor Lilla és Czigi Farsangi meglepetés címmel ad műsort, délután fél ötkor pedig szülők és gyerekek együtt ügyeskednek a farsangi álarcok és jelmezek elkészítésében. Vácott egyéb ként ma, pénteken este 7 órai kezdettel Lagzi Lajcsi lakodalmas rockműsora szórakoztatja a közönséget. Szerdán február 13-án az Állami Bábszínház ügyes táncosai teremtenek jó hangulatot. Nagykőrösön február 9- én a fiatal korosztályt várják a Toldi Miklós-iskolá- ban reggel 9 órakor kezdődő — a televízióból jól ismert — úgynevezett Ász-vetélkedő nyilvános felvételére. Solymáron az Apáczai Csere János Művelődési Házban február 10-én délután 4 órakor a helyi együttesek népszerű karnagyának, Szokolay Bálintnak 85. születésnapja alkalmából rendeznek ünnepi kórus- hangversenyt. A program keretében fellép a Liszt Ferenc Ének-zene Tagozatú Általános Iskola Kicsinyek kórusa, valamint a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szak- középiskola leánykara, a solymári gyermek- és férfikar, és a hagyományőrző asszonykórus. Szokolay Bálint és Blazsek Andrea vezényletével a solymári női kar zárja a műsort. Cegléden február 9-én, szombaton Lutra-műsort rendeznek a művelődési házban. Délelőtt 9 és 12 óra között e műsor keretében a gyerekek részt vehetnek a népszerű matricacserében. Ugyanezen a napon délután 5 órától a magányosok klubja látja vendégül az érdeklődőket. Hétfőn, feb- ruán 11-én este 6 órai kezdettel a művelődési házban működő ceglédi kaszinóban a gazdakör tart összejövetelt, amelyen dr. Ránky László, a Terimpex vezér- igazgatója az agrártevékenység exportlehetőségeit ismerteti. Gödön február 13-án délelőtt 10 órakor a budapesti Gyermekszínház a Mátyás király és ,az ördög című mesejátékot adja elő. Gazdag a hétvégi kiállítási program is. Gödöllőn a galériában még megtekinthető három fotóművész, Fejér Zoltán, Orvos András és Tumbász András együttes tárlata. Budapesten a Nemzeti Múzeumban február , 10-én délelőtt 10 órától a Játszóházban a török világ magyarországi históriájával ismerkedhetnek a gyerekelv. A Mezőgazdasági Múzeumban Máramarosszi- get képei és kincsei címmel látható kiállítás. K. Z. Böjtidőre Hal — sokféle módon Egy francia típusú nyitott ház Luciperben Lapunk január 2-i számában jelent meg Varga Zoltánnak, a váci Madách Imre Művelődési Központ vezetőjének írása a „Hogyan cseréljünk igazgatót’. Most, három hét után a cikk címzettje, Németh Péter Mikola válaszol az akkor megjelent publikációra. Sokáig készülődött bennem ez a levél, mert nehéz szívvel, ám felszabadult lélekkel olvastam a Pest Megyei Hírlap januar 21-i számában „Hogyan cseréljünk igazgatótV* című írásod. Az írás rólam szól, a munkatársadról, arról az emberről, akivel kilencedik éve együtt dolgozol, az utóbbi egy-két évet leszámítva általad minősítve is jó munkakapcsolatban, s akit most teszel meg ország-megye előtt minden bajok legfőbb okozójává, akiről azt állítod, hogy a Madách Imre Művelődési Központ „válságövezetének” építőmestere, előre jól kitervelt csapda- rendszer konstruktőre, Sámán és provokátor, nem jó magyar stb. Luciferként (a szó eredete szerint: Fényhozóként!) akár el Is fogadhatnám a nekem szánt szerepeket — bar azok külön- küiön is kimerítik a becsületsértók kaszáját —, ha valós tartalmakkal hitelesítenék életem. De mert nem teszik, erre csak azt mondhatom: írásod méltatlan mindkettőnkhöz, kedves Zoltán. Mé'ihiatlan ahhoz az általad is eredményesnek, pélaamu- tonak minősített szakmai munkához, munkámhoz, melyet 1988- ban „Miniszteri dicséret” kitüntetésre javasolva ismertél el, azokkal a kollégákkal együtt, akik most ellenem szólnak. Akik múlt év októberében: az igazgatóhelyettesünk átszervezés címen történt leváltásakor, még nekem ajánlották fel: lépjek a helyébe mint csoportvezető, <örgy«k az igazgatótanács tagja. Egyiket sem vállaltam: szakmai és lelkiismereti okokból. Írásodban az igazságot, igazságunkat keresve javaslom, tegyük vizsgálat tárgyáva azt a ködöt, mellyel személyemet illeted: hatalomra vágyó, ab ovo a művelődési központ igazga.oi munkakörére, a Te „székedre” pályázó.‘Ez a fogalomrendszer Így, egy átalakító művelet kuilc.sa, amely csak az elmúlt évtizedek „rejtjeles” rendszerében működtethető, értelmezhető, ahol a kultúra csak úgy lehet a hatalom része, ahogy, s amennyiben maradéktalanul kiszolgálta azt a kultúrpolitikát, amelynek ma mindannyian kárvallottjai vagyunk: azok is, akik kiszolgálták, azok is, akik nem. A kultúra művelni, jó szolgálatot tenni klasszikus képletében a hatalom kódja működésképtelen, önmagát negálja, önmagát utasitja cl. Vagyis a MŰVELNI, nem valakit (Népet!), hanem valamit, Hamvas Béla szavaival, abban az értelemben, s azon a szinten, amikor már a földet művelő a krumplit ré- gesrégea nem azért kapálja, hogy még több legyen belőle, hanem, hogy a krumpli jól érezze magát. A fentiek értelmében tehát, ha megengeded, ismét sportszerűen tudatni kívánom Veled, hogy hatalmi vágyak nélkül, szakmai felelősségem teljes tudatában, a gyökeres változtatás reményében, a jobbítás szándékával többedmagajmmal megpályázom az igazgatói munkakört, három okból is. Egyrészt, mert egy alapvetően más szemléletű, a korábbi gyakorsaihoz nem hasonlítható, új kulturális infrastruktúra feltételrendszerét kívánom megteremteni a francia típusú nyitott ház modelljében: a művészetek, közösségek és egyesületek házát, a vállalkozóbarát kulturális szolgáltató házat. Egy olyan értékrendet, amely évek óta vitatkozik a jelenlegivel, hogy részleteiben milyet, azt természetesen pályázatomban kívánom kifejteni. A másik ok, hogy amit tanítványaimmal, színjátszóimmal, munkatársaimmal nyolc év nem könnyű munkájával felépítettünk — a Fiesta Színháza, a beavató színházi előadások, a Ze- begényi nyár programsorozata, a Váci nyár színházi előadásai, a váci kortárs művészeti fesztivál: a Hétvégi expanzió stb. — az érzésem szerint máról holnapra összeomolhat, amint a váci képzőművészeti fesztivál például, mert éveik hosszú során nem épült fel a folyamatos működtetésükhöz szükséges stabil feltételrendszer. Ezt a hiányzó háítérországot kívánom megteremteni, ha lehetőséget kapok rá, talán az utolsó pillanatban. Harmadszor pedig azért, mert a Vác városi önkormán37zati képviselő-testület 1990. november 23-i határozatában a Madách Imre Művelődési Központ vezetői feladatainak ellátására szóló megbízást határozatlan Időről, határozott időre: öt naptári évre változtatta, illetve arról rendelkezett, hogy az álláshelyet pályázat útján kell betölteni. írásod tovább elemezve, vizsgáljuk meg azt az állításodat, miszerint: a tűréshatárig v isszafejl esz tetteim a város színházi életét, hogy ezzel is hozzájáruljak a Te, vagyis az igazgató lejáratásához. Ez képtelenség! Akik 1984 óta ismerik a váci színjátszásért, a váci színházért tett sziszifuszi erőfeszítéseimet, s annak részeredményeit, azok előtt erről nincs mit mondanom. De a tények, a feltételek, a hiányos anyagi források ismeretében a megállapításod, Te sem gondolhatod komolyan. Vagy lia mégis, akkor most nem tehetek mást, mint hogy megismétlem azt, amit 1990 márciusában és szeptemberében munkatársi beszámolómban írtam, hogy ti.: a művészeti el .adó évi költségvetése teljesíthetetlen, mert 1990-re azt az általad is rossznak minősített költségvetést hagytad jóvá, ami a felnőttek befogadó színházára mindössze 250 ezer Ft-ot fordít a bevételi oklait 335 ezer Ft-tal terhelve. Mivel egy nagyszínházi produkció 40-60, ma már 80 ezer Ft-ba kerül, ebből is kiszámítható, ha a pénz a lehető legjobban forog, ami sajnos nem így van, hiszon a nehéz műfajok eladható jegyeinek száma az inflációt követve csökkent, akkor sem lehet évente 7-8 előadásnál többet szervezni. S mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy a vásárlóértékek ismeretében előadásonként eladható 450 db jeggyel, maximált helyárakkal — 80-100 Ft-ossal, könnyebb műfajúnk esetén 130- 150 Ft-ossal sem lehet bevételt teljesíteni, még klasszikus előadások esetén sem, mint amilyenek — Ibsen: Peer Gynt; Shakespeare: Sent ivén éji álom; Strindberg: Júlia kisasszony; Mrozek: Mulatság; II. Pintér: Hazatérés; MCiliére: Amphitryon; Móricz: Rokonok, Társasjáték New Yorkban és a Farsang víg- játékai stb. — 1930-ben voltak. Te is tudod, ennél már csak a képzőművészet helyzete siralmasabb, amelyre a 14 millió 530 ezer Ft-os tanácsi támogatásból mindössze 18 ezer Ft jutott, s természetesen a Fiesta Színházé, amely a csoportvezetői tiszteletűi jón kívül, darab készítésére egy fillért sem kapott, a korábbi évek tervezett 40-50 ezer Ft-ját sem. Ezekből az adatokból remélhetőleg számodra is világossá válik, hogy visszafejlesztésről szó sem lehet, a viszafejlödésnek sajátos módon, objektív okai voltak, vannak. Ezért lett volna életbevágóan fontos, s ez nemegyszer képezte köztünk vita tárgyát, már jóval korábban kulturális alapítvány (ok) ra, valamint jövedelmező kulturális szolgáltatásokra építve: egy jól működő belső dotációs rendszer kiadakitása. amely a nehéz és értékes, ám nem kifizetődő műfajok támogatását szolgálja. A költségvetés másik negatívuma pedig az, hogy belső érdekeltségi rendszer hiányában „takarékosságra” ösztönöz. Vagyis az a dolgozó teljesít, aki kevesebbet kőit, hiszen az elköltött pénzre jutó bevételi arány önmagában teljesíiheíetlen. Így alakulhat ki az az önvédelmi reflex, amely arra kényszerít: kevesebbet dolgozz, mint egy-két évvel korábban, ma a kevesebb munka többet ér, hiszen a költségvetési terv másképp tarthatatlan. Ez, látod, valóban csapda! Igazságunkat tovább keresve, végezetül elemezzük: „a Ma- űách-kör létrehozásához — Németh Péter Mikolának — semmi köze, a keresztre feszítéshez annál több” kijelentésedet. Amennyiben az újjáalakult Madách-kör ügyvezető elnökeként semmi közöm az elődjéhez, az 1935-ben megszüntetetthez, az csakis azért lehet, mert a jelenlegi, mint kulturális és közéleti egyesület, egészen már értékrendet képvisel, mint elődje. Ez a kör tehát, már nem az a kör! A Váci Polgár újságírója valóban keveri a két kört, innen a félreértés, én ugyanis a vitánkat közvetlenül kiváltó interjúban a következőket mondtam: amikor a Madách-kör 1938-ban újjáalakult, nem fogadta be anyaintézménye a felügyeleti, szervek álláspontjára hivatkozva, hogy ti.: az egyesület, mint önálló jogi személy, nerc lehet egy tanácsi intézmény része, eltartottja. Itt nem ismétlődhet meg ugyanaz, ami 19S5. április 16-án történi. Itt nem lehet még egyszer kész tények elé állítani a város vezetését, és megrendezni olyan találkozókat, mint a „Tiszatáj” és Csoóri Sándor, illetve a Szárszó ’43 estjei voltak . . . Ami pedig 1985-ben a költészet napi bejelentésemet illeti, amit provokációnak minősítesz, annak egyszerűen és világosan: az oka az volt, hogy Csoóri neve nem jelent meg a meghívóban. A lap szerkesztői külön megkértek arra, az általad is ismert okok miatt, hogy Cs. S. meghívásában egységes álláspontot képviseljünk, hogy ez mennyire „sikerült”, ez ügyben tanulságos lehet mindannyiunk számára az a levél, melyet a folyóirat egyik munkatársa a történtek után 1985. június 12-J keltezéssel postázott, idézem: „Kiheverjük lassan a váci megpróbáltatást, mert bennünket is kérdőre vontak itt a »TI« főnökeitek buzgalma nyomán, de ma már túl vagyunk rajta. Az ügy egyébként annyira zavaros, hogy eligazodni benne szinte lehetetlen. Ellentmondásosnak látszik pl.: Varga Z. szerepe, ahogy V. K. leveleiből kivenni. Reménykedjünk, hogy csak gyávaságból hezitált és kapkodott, illetve váltogatta véleményét , . .” liehet, hogy most is csak erről van szó, kedves Zoltán!? Azt hiszem, itt kellene most abbahagynunk, és bocsánatot leérni egymástól. Bocsánatot kérni, kultúremberekhez méUón, mert ebben az életveszélyes Luciperben talán mindketten ugyanazt akarjuk, Nietzschével szólva: „a tisztátalan viszonyokból tisztán kikerülni, ezt pedig meg kell még tanulnunk. Ha pedig a szükség úgy kívánja: tisztára kell tudnunk mosakodni a mocskos vízben is.” Es hogy ez kinek sikerülhet!? Reméljük, mindkettőnknek: a közvélemény bizalmát remélve, a szakma bizalmából. Felebaráti kéznyújtással: Németh Péter Mikola A farsang utáni napok étrendjében — a hagyományokat követve — a szokásosnál gyakrabban szerepelnek a különböző halételek az étlapon. Az általában ismert halászlén, rántott halon kívül sokféle más halkülönlegességgel teheti változatossá a menüt a háziasz- szony. E kevéssé ismert elkészítési módok között válogattunk régi szakácskönyvekben, hogy közkinccsé tegyük a recepteket. StlLLÖ EG YB ES ÜT VE A körülbelül 1 kg-os csukát vagy süllőt a megtisztítás után vagdaljuk be 3 cm-enként. A vágásokba tegyünk 1-1 vékony szalonnacsíkot. ízlés szerint sózzuk és csípős pirospaprikával enyhén fűszerezzük meg. Az e célra szolgáló tálba öntsünk 2 ujjnyi olvasztott zsírt, helyezzük bele a halat és előmelegített sütőben süssük pirosra, 35-40 perc alatt elkészül a finom csemege. Miközben a hal a sütőben pirul, apró tisztított burgonyát süssünk meg forró zsírban' vagy olajban. A kész halról öntsük le a felesleges zsiradékot, s tálaljuk mellé a sült burgonyát. A tálaláskor díszítsük citromszeletekkel. Kísérőként adjunk mellé külön tálban vegyes salátát. PONTY LECSÓVAL A halszeleteket szalonnával megtűzdeljük és elősütjük. A héjában főtt burgonyát meghámozva fel- karikázzuk, és bő zsírban megpirítjuk. Zsírozott tepsiben rétegezzük a burgonyát és a halat. Tejfölben habarjunk el lisztet, keverjük hozzá a lecsóhoz, és az így elkészített mártással leöntjük. Sütőbe téve lassan átsütjük. Hozzávalók négy személyre: ponty fiié 2,00 kg. burgonya 2,00 kg, füstölt szalonna 0,30 kg, vöröshagyma 0,40 kg, zsír, 0,20 kg, lecsó- konzerv 0,50 kg, tejföl 0,80 1, 0,01 kg só, pirospaprika. Pilisvörösvár önkormányzata pályázatot hirdet, telephely, tulajdonjog és koncessziós jog alapján, társaság létrehozására a 10-es út és a Görgey út által határolt, kb. 3100 m2 nagyságú területen. Az önkormányzat a társaságba a terület értékét és a koncessziós jogot viszi be, amelynek értékét versenytárgyalásra bocsátja. A verssnyíórgyalás március 18-án 10 órakor lesz a polgármesteri hivatal tanácstermében, cím: Pilisvörösvár, Eujcsy-Zsilinszky Endre tér 1. 2085.
