Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

űy&rsan kap útfiimp&sf az Segélyre váré diplomások A borúlátó előrejelzések igazolódni látszanak, Ma­gyarországon a regisztrált munkanélküliek már több mint 81 ezren vannak. Az aktív keresőkhöz képest ez mintegy 1,7 százalékos munkanélküliséget jelent. Pest megyében is egyre emelkedik az álláskeresők száma. A foglalkoztatási központban megtudtuk, hogy decemberben tízezer bejelentkezést regisztrál­tak, s közel ötezer ember­nek a munkanélküli-segély jelenti a megélhetést. Ez­zel lassan Pest megye is felzárkózik a legkritiku­sabb helyzetben levő régiók mögé. A munkanélküliek szá­mának emelkedése mellett egyre kevesebb a bejelen­tett betöltetlen állás. A megyében száz megélhetést keresőre csak 20-25 állás­hely jut. Igaz, a foglalkoz­tatási központ munkatár­sai szerint ez nem reális adat, mert a munkáltatók sokszor nem jelentik be ne­kik, ha üresedés van, in­kább más csatornán próbál­nak munkaerőhöz jutni. Ál­talában csak akkor fordul­nak hozzájuk, ha előnyte­len, rosszul fizető állást kí­nálnak. A problémákat te­tézi, hogy az eddig kedve­ző helyzetű fővárosban is csökken a szabad munka­helyek száma, s ha leépítés­re kerül sor, először az in­gázóktól szabadulnak meg, s így a tetemes utazási költségeket sem kell fizet­niük. A legutóbbi időszakban Vác, és újabban Gödöllő is a megye neuralgikus pont­jai közé tartozik, de nin­csenek azok sem sokkal könnyebb helyzetben, akik Sziget szent miklós, vagy Ráckeve környékén élnek, s munka nélkül maradnak. Ha ugyanis helyben nem találnak állást, nem ma­rad más, mint az ingázás. A fővárosi munkalehetősé­gekről viszont a megyében nem rendelkeznek adatok­Naponta 300-an keresik fel a gödöllői kirendeltséget (Hancsovszki János felvétele) kai, s a budapesti munka­erő-közvetítő irodák nem is mutatnak hajlandóságot, hogy foglalkozzanak az agglomerációban élőkkel, mondván, az a Pest me­gyeiek dolga. Az egész or­szágról képet mutató szá­mítógépes rendszer pedig nem áll rendelkezésre. Már az a megállapítás is a múlté, hogy a munkanél­küliség alapvetően a kép­zetleneket érinti. Pest me­gyében például a segélye­zettek 23 százaléka diplo­más. Legalább harminc volt tanácselnök vár megfelelő munkahelyre, s már több éves tapasztalat, hogy az agrárszakemberek is nehe­zen tudnak elhelyezkedni. A munka nélkül maradt diplomások között azonban közgazdászok, mérnökök is találhatók. A foglalkoztatási köz­pont szakemberei úgy lát­ják, hogy a munkaadók manapság szívesebben fog­lalkoztatnának külföldi munkaerőt. Véleményük szerint azért, mert ha nin­csenek velük megelégedve, problémamentesebben meg­szabadulhatnak tőlük. Nem kis gondot jelent az is, hogy a foglalkoztatási törvényt még nem fogadták el. Így az Országos Mun­kaerőpiaci Központ sem tudja még, mennyi pénzzel gazdálkodhat. A Foglalkoz­tatási Alap kasszája is meg­lehetősen üres, ezért ja­nuártól már új átképzési tanfolyamokat sem tudnak szervezni. H. É. Jellegzetes buddhista watt Bangkokban rendőr, hagyjuk el a kör­nyéket. A vásárlás, az üzletelés csupán pénz kérdése a fő­városban. Külön utcák kí­nálják a selymeket, az ele­fántcsontot, az aranyat, a video- és hifiberendezése­ket. Ha vásárol az ember, szertartás az áru átadása, amit jobb kézben fogva könyöknél a ballal alátá­masztva kap meg a vevő, és összetett kézzel úgyne­vezett vájival meg az el­maradhatatlan főhajtással köszön meg a kereskedő. A magunkfajta egytás- kás vagy hátizsákos turis­táknak külön negyed kí­nálja a hat-nyolc dolláros olcsó zuhanyzós szobákat, de vannak elit szállodák ezerdolláros napi áron is. Jellemző, hogy a nyugatiak, az amerikaiak, akik egyé­nileg látogatják Bangkokot, egy bizonyos körzetben mozognak, mintha félné­nek. Mi vakmerőén, ke­zünkben egy üveg konyak­nak megfelelő itallal, ' a Mekong névre hallgató ne­dűvel bemerészkedtünk egy estéből éjszakába nyúló utcai karneválra. Először félénken majd egyre bát­rabban vegyültünk a tö­megbe, ahol még mindig mindenki mosolygott. Az üveg láttán barátságosan invitáltak kínáltak szóba elegyedtek velünk. A kar­neválon különféle show- műsorokat lehetett ingyen megtekinteni. Volt fakir, táncosnő, kígyóbűvölő bű­vész s számtalan érdekes produkció. A főváros általunk utol­sónak látogatott negyede pedig a szexcentrum, a Patpong. Ez éjszakai ne­gyed, még a vietnami há­ború idején indították az ott állomásozó amerikai katonák, de erről a követ­kező részben... Árvái Magdolna (Folytatjuk) hová tűnt az Ígéret? Bottal üthetik a nyomát Emlékszik még az olvasó: az önkormányzati választá­sok előtt milyen gyakran láthatta a televízió képernyő­jén Botos Katalin államtitkár, mai tárca nélküli minisz­tert, aki arról beszélt, lesz ám itt tejjel-mézzel folyó Egzisztencia Alap, amiből majd a vállalkozó kedvű ma­gyar kiveheti a részét, ha már egyszer az újrakezdési kölcsönnek fuccs. Szép emlék. Legalábbis azoknak a vállalkozóknak, akikben reményt keltett az ígéret. Azóta persze fanyarabb lett a szájuk íze, megkeserítette a ta­pasztalat: nincs. Most meg olvashatjuk, hogy valahára döntött a kormány: E-alap helyett lesz E-hitel, célja ugyan­csak a privatizáció gyorsí­tása. Ugyanis az NSZK kormánya nem járult hoz­zá, hogy a felajánlott pénzt az állami vagyon privatizá­lására fordítsák. Lesz tehát kamat a hitelhez (a min­denkori jegybanki kamat 75 százaléka, plusz négy a bankok kiadásaira), folyik a vita arról, ki és milyen garanciát vállaljon, s lehet készülni a sorban állásra az OTP-ben. A hír olvastán kérdései támadnak a toliforgatónak. Hogy ugyanis mi a különb­ség az E-alap és az E-hitel között? Van-e' egyáltalán? S. hogy miért nem járult hozzá a privatizációt elv­ben támogató NSZK kor­mánya a pénzek államiva­gyon-privatizálásra fordítá­sához? Miért épp ehhez nem? S hogy hónapok múl­tán miért nem lehet tudni még mindig: miből vállal­kozzék a vállalkozó. Meg egyáltalán: milyen anyagi fedezet (vagy annak ígére­te) állt anno domini 1990. az E-alap agyonpropagált álma mögött? S mi lesz az E-hitel fedezete? És mire fordíthatjuk mégis az NSZK-ból kapott pénzeket? És nem érzi-e úgy Botos Katalin, hogy ideje lenne ismét a tévé nyilvánossága előtt számot adni mind­ezekről azoknak az állam­polgároknak, akik néhány hónapja oly sokat hallhat­ták szájából az inkriminált ígéretet? Sőt: feltettük vol­na neki azt a fésületlen kérdést is: nem csupán vá­lasztási fogásról volt szó? Feltettük volna. Ám két napig hiába kerestük. Többször is beszéltünk tit­kárnőjével, említve a témát. Ö meg azt említette: a mi­niszter asszony Országgyű­lésen van, de reggel bent lesz. Reggel bent van, igen, de tárgyal. A legutolsó in­formációja így hangzott: a miniszter asszony elment, üzeni: a Pénzügyminiszté­rium dolgozza ki az E-hitel eljárási feltételeit, érdek­lődjünk tehát ott... Mondtuk: nem a rang- kórság okán, hanem mert más, Botos Katalin szemé­lyének szóló kérdéseink is vannak, jó lenne, ha vele beszélhetnénk. — Akkor keressék Kupa Mihályt! — így a lakonikus válasz. Természetesen írunk majd az E-hitel részleteiről. Ám sajnáljuk, hogy az en­nél bőségesebb információ kútba esett. Ha'kútba esett. Ha mégsem, akkor készsé­gesen adunk helyt a fen­tebbi kérdésekre adandó válaszoknak. Melyek alatt remélhetőleg a közszerep­lést most is készségesen vállaló miniszter asszony neve lesz ... V. G. P. A nevenincs elégedetlen... 8 Névtelen levelet kapott a szerkesztőség. Amolyan vér­beli névtelent. Ami hemzseg a helyesírási hibáktól, s a bizonyítatlan személyeskedő (perben rágalomnak is be­illő) vádaktól, gyanúsítgatásoktól. Nem is foglalkoznánk ezzel a „remekművel”, ha rém tudnánk, hogy megkap­ták különböző rangú vezetők is, s ha nem úgy kezdőd­ne és végződne, ahogyan. „Kéréssel fordulok a PVCSV dolgozói nevében, hogy egy ilyen nagy válla­latnál miért nincs új igaz­gatóválasztás? Öt év letelt, és ehhez jogunk van, vagy lenne? Elég rossz és elkese­redett hangulat uralkodik a vállalatnál... Újságba való téma lehetne, ami en­nél a vállalatnál folyik. Az igazgatót miért nem a dol­gozók választják? Ehhez jo­guk van a dolgozóknak! Kérjük ezt titkos szavazás­sal minél előbb a dolgozók érdekében végrehajtani és vizsgálatot folytatni. Kí­váncsiak vagyunk, hogy az igazság győz vagy a jó kap­csolatok.” Az aláírás csak ennyi: a vállalat dolgozói. 9 Tényleg olyan borzasz­tó a dolgozók hangulata a PVCSV-nél? Bednarik Károly függet­lenített helyi szb-titkár: — A válaszom: is. Tény, hogy vannak elégedetlen hangok a folyosón, egymás között. De aligha hinném, hogy az önnek küldött le­velet az elégedetlenkedők mind aláírnák. • Túl a személyeskedő indulatokon: végül is ml az, amivel nem elégedet­tek? — Azt hiszem, a jövővel. Arról van szó ugyanis, hogy tavaly nem volt ná­lunk nagymértékű létszám- csökkentés, háromszor is emelkedett az alapbér, volt 13. havi jutalom is. Idén sajnos alighanem változik a helyzet. © Ügy véli, hogy a vár­ható jövőbeli helyzetrom­lás okán támadják az igaz­gatót? — Nézze, kérdezni köny- nyű. De válaszolni nem. Ugyanis a helyzet alakulá­sa külső tényezőktől függ. A PVCSV 86 településen ad ivóvizet, s az önkormány­zati törvény értelmében a feladatot az önkormányza­tok fogják kapni, így tisz­tázatlan a jövőnk. Bár a vagyonátadó bizottság már létrejött, a munkájuk még szabályozatlan, talán év vé­gére dől el: hogyan tovább. Doszpod Bélát, a PVCSV igazgatóját is megkérdez­tük, mi a véleménye a sze­mélyét ért támadásokról. — A rágalmakkal hadd ne foglalkozzam. Csak nyílt vádakra tudok nyíl­tan felelni, a levelet pe­dig nem láttam. Minden­esetre felháborító, hogy most, 1991-ben valaki nem meri névvel is vállalni a véleményét. Ami viszont a munkám minőségét illeti: őszintén megdöbbentem azon, amit idézett. Hiszen öt éve vagyok igazgató, s azóta kiegyensúlyozottan gazdálkodott a cégünk, nyereséggel zártunk min­den évet. Magam még az idei esztendőt is optimistán ítélem meg, az induló bér­fejlesztési lehetőségünk 26 százalékos. Ki lehet mégis elégedetlen? Isten bizony, nem tudom. Talán azok, akik a belső munkanélkü­liségből az átszervezés folytán ténylegesen mun­kanélkülivé lettek. De azt hiszem, a többség, a jóin- dulatúak velem együtt más színben látják a jelent, a jövőt... Szót váltottunk az omi­nózus levél egyik címzett­jével, Wächter Rolanddal, a Pest Megyei önkormány­zati Hivatal műszaki osz­tályvezetőjével. — Mi még nem kap­tuk meg a levelet. Az új megyei önkormányzati hivatal szervezete még nem állt fel, így nem tudható az sem, melyik osztályhoz tartozik majd a vállalat felügyelete, ki tart majd ott vizsgálatot, ha az indo­kolt, akár egy névtelen le­vél nyomán is. Ami az igazgatóválasztást illeti: igazgatási irányítású vál­lalatról van szó. Az igazgatót nem öt évre és nem választották, hanem meghatározatlan időre ki­nevezték. Arról, hogy mi­ként változzon — ha "ez egyáltalán szükséges — a vezető személye, a megyei önkormányzat hivatott dönteni. Ehhez azonban még a jogszabályok sin­csenek mind meg. (vasvári) Éppen szerkesztettem a Pest Megyei Hírlap következő számát, ami­kor minden előzetes be­jelentés nélkül beállított hozzám a Független Nagygazda, Földbirtokos és Gyáriparos Párt Pest megyei szervezetének küldöttsége. Az eset egyáltalán nem rendkívüli. Késő esti órákban, általában éppen lapzárta előtt gyakorta szoktak ben­nünket jelkeresni rövid, százoldalas nemzetmen­tő programokkal, nyílt levelekkel az ENSZ-hez, a világ közvéleményéhez intézett halaszthatatlan felhívásokkal, szűkebb pátriánk demokratikus mozgalmai. Lobogó sze­mű ifjak és reszket eg aggastyánok verik az asztalt, hogy kiáltványuk haladéktalanul jelenjék meg. Azért ez a mostani nem mindennapi kül­döttség volt. Herceg Esterházy volt a delegáció vezetője, mint pártelnök, gróf Bethlen a főtitkár, s ki Igazságot, a íőreniekmk is! Az idők szava más lett volna a szóvivő, mint báró Grassalko- vich. Bár magam sajnálatos módon egyszerű vasutas- és susztercsaládból származom, azért igye­keztem a számomra rendkívüli helyzetben is megfelelni. Báró Grassalkovich kezdte a beszélgetést. Tájékoztatott arról, hogy a Pest megyei főrendek őszinte hívei a piacgaz­daságnak, a privatizá­ciónak és a kárpótlásnak. Gróf Bethlen folytatta. Nehogy félreértsem, ők — mármint az arisztok­raták — igazán megértik az idők szavát. S bár például csupán neki ti­zenkét faluja volt Pest megyében, de egyáltalán nem ragaszkodik régi előjogaihoz. Űgymint a robothoz, a palloshoz és az első éjszakához. Ez utóbbihoz különösen nem, hajlott korára, s a pártállam időszakában elszenvedett altáji sérel­meire tekintettel. A küldöttség tagjai kö­zül Ganz Ábrahám és Weiss Manfréd részlete­sen taglalta, hogy őseik mennyit szenvedtek, mennyit robotoltak, amíg iparmágnássá nőtték ki magukat. Savoyai herceg, bár egyszerű tagja volt csu­pán a'delegációnak, e válságos pillanatban mégis átvette a szót. — Arról van szó — mondta —, hogy ez az egész kárpótlási tör­vénytervezet alkotmány- ellenes. Én például — szerénytelenség nélkül mondhatom — birto­kaim felét még magától Géza fejedelemtől kap­tam, mert szittya hadam­mal üttem a besenyőt. A másik felét meg Mátyás király volt kedves ne­kem ajándékozni. — Hát ez az! — mon- dult fel báró Festetlek; kárpótlást kérünk. Tő­lünk, régi magyar ke­resztény családoktól orozták el az ősi magyar anyaföldet. Báró Weiss ugyan nem mondta, hogy ö is ős- magyar és keresztény család sarja lenne, an­nál inkább követelte a jussát, azt a néhány tu­cat bankot, gyárat, mal­mot, biztosítót és potom százezer hektárt, amit tőle raboltak el az oro­szok, a kommunisták, és a kisgazdák. Éppen itt jártunk a be­szélgetésben, amikor sajnos, megzavartak. Két újabb delegáció érkezett. Az avaroké és a sztáro­ké. Szóvivőjük Szvatop- luk úr előadta, hogy nyílt levelet szeretnének lapunkban közzétenni. Követelik vissza ősi jus­sukat. Csulák András

Next

/
Thumbnails
Contents