Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
űy&rsan kap útfiimp&sf az Segélyre váré diplomások A borúlátó előrejelzések igazolódni látszanak, Magyarországon a regisztrált munkanélküliek már több mint 81 ezren vannak. Az aktív keresőkhöz képest ez mintegy 1,7 százalékos munkanélküliséget jelent. Pest megyében is egyre emelkedik az álláskeresők száma. A foglalkoztatási központban megtudtuk, hogy decemberben tízezer bejelentkezést regisztráltak, s közel ötezer embernek a munkanélküli-segély jelenti a megélhetést. Ezzel lassan Pest megye is felzárkózik a legkritikusabb helyzetben levő régiók mögé. A munkanélküliek számának emelkedése mellett egyre kevesebb a bejelentett betöltetlen állás. A megyében száz megélhetést keresőre csak 20-25 álláshely jut. Igaz, a foglalkoztatási központ munkatársai szerint ez nem reális adat, mert a munkáltatók sokszor nem jelentik be nekik, ha üresedés van, inkább más csatornán próbálnak munkaerőhöz jutni. Általában csak akkor fordulnak hozzájuk, ha előnytelen, rosszul fizető állást kínálnak. A problémákat tetézi, hogy az eddig kedvező helyzetű fővárosban is csökken a szabad munkahelyek száma, s ha leépítésre kerül sor, először az ingázóktól szabadulnak meg, s így a tetemes utazási költségeket sem kell fizetniük. A legutóbbi időszakban Vác, és újabban Gödöllő is a megye neuralgikus pontjai közé tartozik, de nincsenek azok sem sokkal könnyebb helyzetben, akik Sziget szent miklós, vagy Ráckeve környékén élnek, s munka nélkül maradnak. Ha ugyanis helyben nem találnak állást, nem marad más, mint az ingázás. A fővárosi munkalehetőségekről viszont a megyében nem rendelkeznek adatokNaponta 300-an keresik fel a gödöllői kirendeltséget (Hancsovszki János felvétele) kai, s a budapesti munkaerő-közvetítő irodák nem is mutatnak hajlandóságot, hogy foglalkozzanak az agglomerációban élőkkel, mondván, az a Pest megyeiek dolga. Az egész országról képet mutató számítógépes rendszer pedig nem áll rendelkezésre. Már az a megállapítás is a múlté, hogy a munkanélküliség alapvetően a képzetleneket érinti. Pest megyében például a segélyezettek 23 százaléka diplomás. Legalább harminc volt tanácselnök vár megfelelő munkahelyre, s már több éves tapasztalat, hogy az agrárszakemberek is nehezen tudnak elhelyezkedni. A munka nélkül maradt diplomások között azonban közgazdászok, mérnökök is találhatók. A foglalkoztatási központ szakemberei úgy látják, hogy a munkaadók manapság szívesebben foglalkoztatnának külföldi munkaerőt. Véleményük szerint azért, mert ha nincsenek velük megelégedve, problémamentesebben megszabadulhatnak tőlük. Nem kis gondot jelent az is, hogy a foglalkoztatási törvényt még nem fogadták el. Így az Országos Munkaerőpiaci Központ sem tudja még, mennyi pénzzel gazdálkodhat. A Foglalkoztatási Alap kasszája is meglehetősen üres, ezért januártól már új átképzési tanfolyamokat sem tudnak szervezni. H. É. Jellegzetes buddhista watt Bangkokban rendőr, hagyjuk el a környéket. A vásárlás, az üzletelés csupán pénz kérdése a fővárosban. Külön utcák kínálják a selymeket, az elefántcsontot, az aranyat, a video- és hifiberendezéseket. Ha vásárol az ember, szertartás az áru átadása, amit jobb kézben fogva könyöknél a ballal alátámasztva kap meg a vevő, és összetett kézzel úgynevezett vájival meg az elmaradhatatlan főhajtással köszön meg a kereskedő. A magunkfajta egytás- kás vagy hátizsákos turistáknak külön negyed kínálja a hat-nyolc dolláros olcsó zuhanyzós szobákat, de vannak elit szállodák ezerdolláros napi áron is. Jellemző, hogy a nyugatiak, az amerikaiak, akik egyénileg látogatják Bangkokot, egy bizonyos körzetben mozognak, mintha félnének. Mi vakmerőén, kezünkben egy üveg konyaknak megfelelő itallal, ' a Mekong névre hallgató nedűvel bemerészkedtünk egy estéből éjszakába nyúló utcai karneválra. Először félénken majd egyre bátrabban vegyültünk a tömegbe, ahol még mindig mindenki mosolygott. Az üveg láttán barátságosan invitáltak kínáltak szóba elegyedtek velünk. A karneválon különféle show- műsorokat lehetett ingyen megtekinteni. Volt fakir, táncosnő, kígyóbűvölő bűvész s számtalan érdekes produkció. A főváros általunk utolsónak látogatott negyede pedig a szexcentrum, a Patpong. Ez éjszakai negyed, még a vietnami háború idején indították az ott állomásozó amerikai katonák, de erről a következő részben... Árvái Magdolna (Folytatjuk) hová tűnt az Ígéret? Bottal üthetik a nyomát Emlékszik még az olvasó: az önkormányzati választások előtt milyen gyakran láthatta a televízió képernyőjén Botos Katalin államtitkár, mai tárca nélküli minisztert, aki arról beszélt, lesz ám itt tejjel-mézzel folyó Egzisztencia Alap, amiből majd a vállalkozó kedvű magyar kiveheti a részét, ha már egyszer az újrakezdési kölcsönnek fuccs. Szép emlék. Legalábbis azoknak a vállalkozóknak, akikben reményt keltett az ígéret. Azóta persze fanyarabb lett a szájuk íze, megkeserítette a tapasztalat: nincs. Most meg olvashatjuk, hogy valahára döntött a kormány: E-alap helyett lesz E-hitel, célja ugyancsak a privatizáció gyorsítása. Ugyanis az NSZK kormánya nem járult hozzá, hogy a felajánlott pénzt az állami vagyon privatizálására fordítsák. Lesz tehát kamat a hitelhez (a mindenkori jegybanki kamat 75 százaléka, plusz négy a bankok kiadásaira), folyik a vita arról, ki és milyen garanciát vállaljon, s lehet készülni a sorban állásra az OTP-ben. A hír olvastán kérdései támadnak a toliforgatónak. Hogy ugyanis mi a különbség az E-alap és az E-hitel között? Van-e' egyáltalán? S. hogy miért nem járult hozzá a privatizációt elvben támogató NSZK kormánya a pénzek államivagyon-privatizálásra fordításához? Miért épp ehhez nem? S hogy hónapok múltán miért nem lehet tudni még mindig: miből vállalkozzék a vállalkozó. Meg egyáltalán: milyen anyagi fedezet (vagy annak ígérete) állt anno domini 1990. az E-alap agyonpropagált álma mögött? S mi lesz az E-hitel fedezete? És mire fordíthatjuk mégis az NSZK-ból kapott pénzeket? És nem érzi-e úgy Botos Katalin, hogy ideje lenne ismét a tévé nyilvánossága előtt számot adni mindezekről azoknak az állampolgároknak, akik néhány hónapja oly sokat hallhatták szájából az inkriminált ígéretet? Sőt: feltettük volna neki azt a fésületlen kérdést is: nem csupán választási fogásról volt szó? Feltettük volna. Ám két napig hiába kerestük. Többször is beszéltünk titkárnőjével, említve a témát. Ö meg azt említette: a miniszter asszony Országgyűlésen van, de reggel bent lesz. Reggel bent van, igen, de tárgyal. A legutolsó információja így hangzott: a miniszter asszony elment, üzeni: a Pénzügyminisztérium dolgozza ki az E-hitel eljárási feltételeit, érdeklődjünk tehát ott... Mondtuk: nem a rang- kórság okán, hanem mert más, Botos Katalin személyének szóló kérdéseink is vannak, jó lenne, ha vele beszélhetnénk. — Akkor keressék Kupa Mihályt! — így a lakonikus válasz. Természetesen írunk majd az E-hitel részleteiről. Ám sajnáljuk, hogy az ennél bőségesebb információ kútba esett. Ha'kútba esett. Ha mégsem, akkor készségesen adunk helyt a fentebbi kérdésekre adandó válaszoknak. Melyek alatt remélhetőleg a közszereplést most is készségesen vállaló miniszter asszony neve lesz ... V. G. P. A nevenincs elégedetlen... 8 Névtelen levelet kapott a szerkesztőség. Amolyan vérbeli névtelent. Ami hemzseg a helyesírási hibáktól, s a bizonyítatlan személyeskedő (perben rágalomnak is beillő) vádaktól, gyanúsítgatásoktól. Nem is foglalkoznánk ezzel a „remekművel”, ha rém tudnánk, hogy megkapták különböző rangú vezetők is, s ha nem úgy kezdődne és végződne, ahogyan. „Kéréssel fordulok a PVCSV dolgozói nevében, hogy egy ilyen nagy vállalatnál miért nincs új igazgatóválasztás? Öt év letelt, és ehhez jogunk van, vagy lenne? Elég rossz és elkeseredett hangulat uralkodik a vállalatnál... Újságba való téma lehetne, ami ennél a vállalatnál folyik. Az igazgatót miért nem a dolgozók választják? Ehhez joguk van a dolgozóknak! Kérjük ezt titkos szavazással minél előbb a dolgozók érdekében végrehajtani és vizsgálatot folytatni. Kíváncsiak vagyunk, hogy az igazság győz vagy a jó kapcsolatok.” Az aláírás csak ennyi: a vállalat dolgozói. 9 Tényleg olyan borzasztó a dolgozók hangulata a PVCSV-nél? Bednarik Károly függetlenített helyi szb-titkár: — A válaszom: is. Tény, hogy vannak elégedetlen hangok a folyosón, egymás között. De aligha hinném, hogy az önnek küldött levelet az elégedetlenkedők mind aláírnák. • Túl a személyeskedő indulatokon: végül is ml az, amivel nem elégedettek? — Azt hiszem, a jövővel. Arról van szó ugyanis, hogy tavaly nem volt nálunk nagymértékű létszám- csökkentés, háromszor is emelkedett az alapbér, volt 13. havi jutalom is. Idén sajnos alighanem változik a helyzet. © Ügy véli, hogy a várható jövőbeli helyzetromlás okán támadják az igazgatót? — Nézze, kérdezni köny- nyű. De válaszolni nem. Ugyanis a helyzet alakulása külső tényezőktől függ. A PVCSV 86 településen ad ivóvizet, s az önkormányzati törvény értelmében a feladatot az önkormányzatok fogják kapni, így tisztázatlan a jövőnk. Bár a vagyonátadó bizottság már létrejött, a munkájuk még szabályozatlan, talán év végére dől el: hogyan tovább. Doszpod Bélát, a PVCSV igazgatóját is megkérdeztük, mi a véleménye a személyét ért támadásokról. — A rágalmakkal hadd ne foglalkozzam. Csak nyílt vádakra tudok nyíltan felelni, a levelet pedig nem láttam. Mindenesetre felháborító, hogy most, 1991-ben valaki nem meri névvel is vállalni a véleményét. Ami viszont a munkám minőségét illeti: őszintén megdöbbentem azon, amit idézett. Hiszen öt éve vagyok igazgató, s azóta kiegyensúlyozottan gazdálkodott a cégünk, nyereséggel zártunk minden évet. Magam még az idei esztendőt is optimistán ítélem meg, az induló bérfejlesztési lehetőségünk 26 százalékos. Ki lehet mégis elégedetlen? Isten bizony, nem tudom. Talán azok, akik a belső munkanélküliségből az átszervezés folytán ténylegesen munkanélkülivé lettek. De azt hiszem, a többség, a jóin- dulatúak velem együtt más színben látják a jelent, a jövőt... Szót váltottunk az ominózus levél egyik címzettjével, Wächter Rolanddal, a Pest Megyei önkormányzati Hivatal műszaki osztályvezetőjével. — Mi még nem kaptuk meg a levelet. Az új megyei önkormányzati hivatal szervezete még nem állt fel, így nem tudható az sem, melyik osztályhoz tartozik majd a vállalat felügyelete, ki tart majd ott vizsgálatot, ha az indokolt, akár egy névtelen levél nyomán is. Ami az igazgatóválasztást illeti: igazgatási irányítású vállalatról van szó. Az igazgatót nem öt évre és nem választották, hanem meghatározatlan időre kinevezték. Arról, hogy miként változzon — ha "ez egyáltalán szükséges — a vezető személye, a megyei önkormányzat hivatott dönteni. Ehhez azonban még a jogszabályok sincsenek mind meg. (vasvári) Éppen szerkesztettem a Pest Megyei Hírlap következő számát, amikor minden előzetes bejelentés nélkül beállított hozzám a Független Nagygazda, Földbirtokos és Gyáriparos Párt Pest megyei szervezetének küldöttsége. Az eset egyáltalán nem rendkívüli. Késő esti órákban, általában éppen lapzárta előtt gyakorta szoktak bennünket jelkeresni rövid, százoldalas nemzetmentő programokkal, nyílt levelekkel az ENSZ-hez, a világ közvéleményéhez intézett halaszthatatlan felhívásokkal, szűkebb pátriánk demokratikus mozgalmai. Lobogó szemű ifjak és reszket eg aggastyánok verik az asztalt, hogy kiáltványuk haladéktalanul jelenjék meg. Azért ez a mostani nem mindennapi küldöttség volt. Herceg Esterházy volt a delegáció vezetője, mint pártelnök, gróf Bethlen a főtitkár, s ki Igazságot, a íőreniekmk is! Az idők szava más lett volna a szóvivő, mint báró Grassalko- vich. Bár magam sajnálatos módon egyszerű vasutas- és susztercsaládból származom, azért igyekeztem a számomra rendkívüli helyzetben is megfelelni. Báró Grassalkovich kezdte a beszélgetést. Tájékoztatott arról, hogy a Pest megyei főrendek őszinte hívei a piacgazdaságnak, a privatizációnak és a kárpótlásnak. Gróf Bethlen folytatta. Nehogy félreértsem, ők — mármint az arisztokraták — igazán megértik az idők szavát. S bár például csupán neki tizenkét faluja volt Pest megyében, de egyáltalán nem ragaszkodik régi előjogaihoz. Űgymint a robothoz, a palloshoz és az első éjszakához. Ez utóbbihoz különösen nem, hajlott korára, s a pártállam időszakában elszenvedett altáji sérelmeire tekintettel. A küldöttség tagjai közül Ganz Ábrahám és Weiss Manfréd részletesen taglalta, hogy őseik mennyit szenvedtek, mennyit robotoltak, amíg iparmágnássá nőtték ki magukat. Savoyai herceg, bár egyszerű tagja volt csupán a'delegációnak, e válságos pillanatban mégis átvette a szót. — Arról van szó — mondta —, hogy ez az egész kárpótlási törvénytervezet alkotmány- ellenes. Én például — szerénytelenség nélkül mondhatom — birtokaim felét még magától Géza fejedelemtől kaptam, mert szittya hadammal üttem a besenyőt. A másik felét meg Mátyás király volt kedves nekem ajándékozni. — Hát ez az! — mon- dult fel báró Festetlek; kárpótlást kérünk. Tőlünk, régi magyar keresztény családoktól orozták el az ősi magyar anyaföldet. Báró Weiss ugyan nem mondta, hogy ö is ős- magyar és keresztény család sarja lenne, annál inkább követelte a jussát, azt a néhány tucat bankot, gyárat, malmot, biztosítót és potom százezer hektárt, amit tőle raboltak el az oroszok, a kommunisták, és a kisgazdák. Éppen itt jártunk a beszélgetésben, amikor sajnos, megzavartak. Két újabb delegáció érkezett. Az avaroké és a sztároké. Szóvivőjük Szvatop- luk úr előadta, hogy nyílt levelet szeretnének lapunkban közzétenni. Követelik vissza ősi jussukat. Csulák András
