Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
Gorbacsov tévé beszéde Legyen népszavazás! Csak Genf széfemében A Nemzetközi Vöröskereszt Genfben nyilvánosságra hozott felhívásában felszólította az öbölháborúban részt vevő feleket, hogy a genfi egyezmények szellemének megfelelően maradéktalanul tartsák tiszteletben az emberiességi követelményeket, részesítsék humánus bánásmódban a konfliktus katonai és polgári áldozatait egyaránt. A genfi székhelyű szervezet mély aggodalmát fejezte ki a háború eddigi pusztítása és esetleges ki- terjesztése kapcsán. A nyilatkozat hangot ad annak a félelemnek, hogy a hadijog — mint az emberiség egyetemes és megingathatatlan elveinek, a közösségi lelkiismeret igényeinek kifejeződése — háttérbe szorulhat a rövid életű politikai, katonai és propagandameggondolásokkal szemben. A Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom genfi tájékoztató központjának közleménye szerint január 31-én iraki területre érkezett a Nemzetközi Vöröskereszt első segélyszállítmánya. A konvoj tizenkilenc tonna orvosi felszerelést vitt magával. A Szovjetunió jövőjéről tartandó népszavazáson való részvételre szólította fel az ország lakosságát szerda esti tévébeszédében a szovjet államfő. Mihail Gorbacsov egyben határozottan állást foglalt a szovjet szövetségi rendszer megőrzése és mélyreható megújítása mellett. Az elnök beszéde nem sokkal azt követően hangzott el a szovjet televízióban, hogy az SZKP Politikai Bizottsága kampányt indított a népszavazás megtartásáért és a szövetségi rendszer fennmaradásáért. Gorbacsov tévébeszédében kijelentette: egyes köztársaságoknak a saját közvélemény-kutatásra, népszavazásra vonatkozó döntései jogilag nem állják meg a helyüket. Sürgette a A Grúz Köztársaság vezetője azzal vádolta Mihail Gorbacsov szovjet elnököt, szovjet legfelsőbb tanácsot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy az ország valamennyi állampolgára élhessen jogaival a márciusi népszavazás során. Mihail Gorbacsov nem hagyott kétséget afelől, hogy a jövőt a szövetségi rendszer fenntartásával s györekes megújításával képzeli el, s hasonló kiállásra biztatta honfitársait is. Külön is kitért arra, hogy az új szövetségi szerződés biztosítani fogja a köztársaságok szuverenitását, a népek önrendelkezésre való jogát, a közös ügyek intézésében való részvételt. Szavai szerint életképes föderációra van szükség, amely hatékonyan képviseli a köztársaságok érdekeit is. hogy katonai beavatkozás útján akarja helyreállítani uralmát a köztársaság felett. Ugyanakkor a Grúziához tartozó Dél-Oszétia elszakadásért küzdő vezetői kedden azzal a kéréssel fordultak Gorbacsov elnökhöz, hogy katonai egységek kiküldésével vessen véget a hetek óta tartó fegyveres összetűzéseknek. A grúz köztársasági vezető a BBC brit rádiónak adott interjúban azt mondta, hogy Moszkva ugyanazt a destabilizációs politikát alkalmazza Grúziával szemben, mint amit a balti köztársaságokban folytat. Szerinte a szovjet csapatok fegyverrel látják el áz egyik körzet szeparatistáit. Ezt a helyi szovjet katonai parancsnokok cáfolják. Az elmúlt hetekben 28-an vesztették életüket a helyi összecsapásokban, s legalább 10 ezer ember hagyta el a többnemzetiségű Grúziához tartozó Dél- Oszétiát azóta, hogy a köztársaság parlamentje semmissé nyilvánította Dél- Oszétia autonómiáról szóló deklarációját. Kedden Chinvaliban, Dél-Oszétia székhelyén elfogytak az élelmiszerkészletek, és a helyi szepara- tisták barikádokat állítottak fel, hogy kívül tartsák a grúz nacionalista milíciákat. A grúz hatóságok négy napja beszüntették az áramszolgáltatást Dél- Oszétiának. A TASZSZ hír- ügynökség jelentése szerint grúzok mintegy 50 oszé- tot raboltak el, s többen nyomtalanul eltűntek. ÍGY LÁTJA A SZAKÉRTŐ Merre tart a háború? Az elmúlt három hét kevésnek bizonyult a „Sivatagi Vihar” célkitűzéseinek teljesítésére. Tovább folyik és terebélyesedik az öbölháború. Napról napra nő a harcokban közvetlenül résztvevők száma és a bevont hadi- technikai eszközök mennyisége. A „harctér” és annak kiszolgálásában érintett területek méretei az induló- helyzethez képest napjainkig számottevően növekedtek. Hasonlóképpen alakul a felek által felhasznált lőszer, üzemanyag, élelem stb. mennyisége is. Ezek növekedésének arányában sajnos mind több a halottak, a súlyosan sérültek, a sebesültek száma, egyre nagyobb az elpusztított, tönkretett anyagi javak értéke is. A háború menetében váratlan, meglepő fordulat az utóbbi napok eseményeihez képest nem következett be. Szárazföldön továbbra is csak szórványos, kisebb méretű harci cselekményekre került sor. Folytatódik a szárazföldi csapatok felkészítése, az állások elfoglalása, berendezése. Az amerikai tengeri erők tüzérségi tűzzel pusztították a Kuvaitban lévő radarallomásokat és a gyalogsági egységeket, azok állásait. A csatahajók ágyúi pedig első ízben rombolták a megerősített iraki állásokat, bunkereket. A szíriai tüzérség első alkalommal vívott „tűzpár- bajt” iraki csapatokkal. Változatlanul heves, egyre növekvő hatékonyságú a szövetségesek légi tevékenysége. Továbbra is fontos célpontját képezik a bombázásoknak a Kuvaitban lévő iraki elitalakulatok, az utánpótlási útvonalak, az átkelőhelyek és a hidak. Nagymértékben elősegíti a szövetséges repülök tevékenységének eredményességét az a tény, hogy az iraki csapatok nem rendelkeznek megfelelő hatékonyságú légvédelemmel. Az irakiak légi támadóeszközökkel szembeni „kiszolgáltatottsága” következtében a kifejezetten katonai objektumokon túl, mind több az elpusztított olajipari létesítmények, erőművek, utak, hidak stb. száma. Mindez természetszerűen befolyásolja az ira&ci csapatok ellátásának, utánpótlásának biztosítását, ami végső soron a csapatok jövőbeni hadra foghatóságát is megkérdőjelezi. Az eddigi események tükrében úgy tűnik, aligha elkerülhető a szárazföldi hadműveletek közeljövőbeni megindítása. Erre utal egyebek között az amerikai katonai felső vezetés egy csoportjának az öböl térségébe való érkezése, és az a szándék, miszerint a helyszínen kívánják pontosítani, felmérni a szövetséges csapatod elmúlt háromheti háborús tevékenységének konkrét eredményeit, valamint meghatározni a további katonai tevékenységek rendjét és azok lehetőségeit. Mindent egybevetve látni kell, hogy a szövetségesek szárazföldi offenzívája kibon takoztatási feltételeinek megteremtéséhez még mindig időre van szükség. Ezt a tervezett „időkivárást” azonban az iraki fél szélsőséges cselekedete meghiúsíthatja. Dr. Danyl István alezredes A grúzok vádolják az elnököt Elrabolták aszótokat Bevonult a kormányhcdsereg Libanonban is főnek Izraeli és palesztin tüzérek lőtték egymás állásait szerdán Libanon déli részén. Az izraeliek a Szidóniái délkeletre magasló hegyeken kiépített palesztin erődöket ágyúzták, míg a palesztin gerillák szovjet gyártmányú sorozatvetőkkel lőtték a Dél-Libanon- ban létesített izraeli „biztonsági övezetet’’. Áldozatokról, sebesülteikről nem érkezett jelentés. A különböző tudósítások ellentmondanak egymásnak abban, hogy melyik fél kezdte a tűzpárbajt. ☆ A libanoni polgárháború kitörése (1975) óta először vonultak be a bejrúti kormány csapatai az ország déli területeire, Szidom, Tyr és Nabatije városok térségébe. A libanoni katonák azonban nem lépték át az Izrael által létesített „biztonsági övezet’’ határvonalát. A szíriai ‘támogatást élvező bejrúti kormány a minap elhatározta, hogy megkísérli fennhatósága alá vonni az egész ország területét, leszámítva az izraeli „biztonsági zónát”. A dél-libanoni területet uraló fegyveres csoportok elfogadták a libanoni kormányhadsereg bevonulását. Az Amal nevű síita mozgalom és az Irán-barát Hezbollah szervezet — belefáradva hároméves eldöntetlen viaskodásuikba, amelynek tétje a térség feletti hatalom megszerzése volt — beleegyeztek, hogy átadják állásaikat a kormány katonáinak. A térségben tevékenykedő palesztin gerillák parancsnoksága is megígérte, hogy a dél-libanoni hegyekből visszavonja harcosait a szidóni menekülttáborokba. Az Izrael által Libanon földjéből kihasított övezet visszaszerzése nyilván meghaladná a bejrúti kormány hadseregének erejét. Izrael azért hozta létre ezt a „védösávot” Libanon területén, hogy megszűrje a palesztin gerillák ellene indított rajtaütéseit. Szlovák kísérleti léggömb A Duna-elterelés nem kerül szóba A magyar állampolgárok szinte naponta olvashatnak a sajtóban a Duna elterelésére vonatkozó szlovák elképzelésekről. Jüigos a várakozás, hogy a pénteken Budapesten kezdődő magyar—szlovák felső szintű tárgyalásokon foglalkoznak majd a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer problematikájával s a szlovák kormánynak a Duna elterelésére vonatkozó januári döntésével is. Mi erről a véleménye? — kérdeztük Király Attilától, a Külügyminisztérium miniszteri biztosától. — A felek előzetes megállapodása szerint e kérdések nem szerepelnek kiemelten a tárgyalások témái között, mert ma még egyik fél sincs kellően felkészülve erre — mondotta a miniszteri biztos. — A téma azért sem állhat a megbeszélések középpontjában, mert Vladimir Me- ciar, ezúttal szlovák kormányfőként érkezik hazánkba és nem a szövetségi kormány Bős—Nagymaros ügyeivel foglalkozó megbízottjaként. — A szakemberek egy része szerint az elterelés terve ismét csak egy „kísérleti léggömb”, a reagálás lemérésére szolgál. — Szerintem ezt á kérdést nem lehet így felfogni — fejtette ki a miniszteri biztos. — A közeljövőben, amikor a beruházásról tárgyalnak majd Magyar- ország és a szövetségi kormány erre felhatalmazott miniszterei, nyilván szóba kerül részletesebben is a szlovák kormánydöntés. Az 1947-es párizsi békeszerződés a határ vonalát a hajózható főmeder középvonalában határozza meg. Egy ilyen megoldás — mivel az erőmű üzemeltetéséhez szükséges vízmennyiség miatt a hajózható medret is elterelnék — komoly nemzetközi feszültséget okozna. Ezentúl ellentétes a terv több, a Dunára vonatkozó vízügyi egyezménynyel is, hogy áz esetleges környezeti hatásokról már ne is beszéljünk. Ű K0SBTÄ Új klikk Nö a híre Nagyné Ma- czó Ágnesnek, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjének. A Heti Világgazdaság (91/5.) interjút készített vele, tudja meg, aki akarja, miként vélekedik napjaink politikai küzdelmeiről. Mint mondotta, „megszoktam, hogy a magas lóról le- demagógoznak”. Talán-talán ez még saját frakciójában is megtörténhet, hiszen, mint hírlik, a frakció etikai bizottsága vizsgálatot folytat ellene. Amit M. A. „képviselői jogaim korlátozásának” tart, ám nem sokat zavartatja magát, mert „számomra az a hatvanezer ember a döntő, akiket képviselek”. Nem volt és ma sem párttag, határozott véleménye van a felmerülő kérdésekről, bár némileg furcsálljuk egy demokratának a szájából, ha a megítéltetését így minősíti: „Nem szoktam foglalkozni a véleményekkel.” S persze, a magunk furcsállkodása semmiség ahhoz képest, amiként az M. Á.-t magáénak mondható pártfrakció hökkent meg a képviselőnő szavain. Szerinte ugyanis „Ebben az országban csak annyiban történt meg a rendszerváltás, hogy új klikk került hatalomra.” Ez bizony szentségtörésnek hangzik a sok-sok ájtatos szöveg közepette, amelyek hirdetői népről, nemzetről, demokráciáról fecsegnek szüntelenül. Nem mellékes kérdés, vajon miként kezeli a szentségtörést és a szent- ségtörőt az érintettek köre, ám még fontosabb kérdés, hová sikerül eljutnunk, ha csak klikket cseréltünk klikkre. S oda jutunk-e, ahová elindultunk?! KLIENS Bizottsági közlemény a fegyvereladásról Szerdán az esti órákban, csaknem hatórás tanácskozás eredményeként közleményt szövegezett meg az Országgyűlés külügyi és honvédelmi bizottsága. A közlemény hangoztatja: az Országgyűlés külügyi bizottsága és honvédelmi bizottsága Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök jelenlétében meghallgatta a kormány illetékes minisztereinek tájékoztatását a jugoszláviai fegyvereladásról, illetve annak következményeiről. A két bizottság tudomásul vette, hogy a kormány elismerte: az illetékesek által szokásosnak tekintett fegyverüzlet engedélyezése során eljárási mulasztás történt, majd ez ügy nyilvánosságra kerülése után annak kezelésében hibák fordultak elő. Felkérte a kormányt, hogy a jövőben fokozott gondossággal igyekezzen elkerülni az ilyen eseteket. A külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság egyetértését fejezte ki a kormánynak azzal a szándékával, hogy diplomáciai úton tesz erőfeszítéseket az üggyel és annak jugoszláviai megítélésével kapcsolatos problémák rendezése, Magyarország és Jugoszlávia, illetve Magyarország és Jugoszlávia tagköztársaságai közötti kapcsolatok erősítése érdekében. Az arany Buddhák lábánál öreg este volt és sötétség, amikor Bangkokba értünk. A félelem ismét úrrá lett rajtunk. Ütitársam, aki megjárta Perut, Mexikót s számtalan dél-amerikai országot, ahol a rablás s a késélés mindennapos, óvatosságra intett. Pénz a póló alá, útlevél, repülőjegy lógjon a nyakban, gyűrű ne legyen az ujjon. A pályaudvar még az útikönyvek szerint is bűnbarlang, a hajléktalanok és útonállók menlielye. Igyekeztünk mielőbb kikeveredni. Igen, de hová? Szállás nem várt ránk, nem volt előre lefoglalt szobánk, tehát irány a világváros, lesz, ami lesz... A város alig két évszázados. Bangkok magyarul annyit jelent, olajfák ligetének faluja. A burmaiak sorozatos támadásai elől telepítették át ide az ősi fővárosból, Ayutthayból. Bangkokot a Távol-Kelet Velencéjének is nevezik vízi útjai és cölöpökre épült városrészei miatt. Egyszerre hívják a buddhista szerzetesek és templomok, szentélyek városának és a bűn, a szex és prostitúció virágzó fellegvárának. A szélsőségek városa a maga hatmillió lakosával. Rengeteg a látnivaló, ha bírja a turista lába, és elviseli a zajt, a meleget, a rettenetes forgalmat, a koszt és a szennyezett levegőt. Számtalan buddhista temploma van, a leghíresebb a Watt Phra Keó, ahová csak megfelelően zárt öltözékben lehet bejutni, s ott látható a híres smaragd Buddha. A 15 méter magas és 46 méter hosszú fekvő istenséget elképzelni is nehéz. Van olyan szentély, ahol 396 darab jellegzetes aranyozott Buddiha-szobor- ban gyönyörködhet, aki nem csömörlött meg a látványtól. Különlegességnek számít az 5 és fél tonnás ülő Buddha, amelyről nemrégiben derült ki, hogy színaranyból van. A burmai támadások idején ugyanis agyagba burkolták a szobrot, hogy ne fájjon rá senki foga. Egy restaurálás alkalmával a daru leejtette, s csak akkor tűnt elő az arany. A kínai negyed szélén, amikor már a hatalmas árubőségtől, az utca zsongó életétől alaposan elfáradtunk, fedeztünk fel egy szabadtéri oltárt, amely mellett nyolc thai lány tradicionális táncot lejtett A népviseletbe öltözött lányok adomány fejében a termékenység, a boldogság, az eső, s még sorolhatnám, mi mindenért tudnak táncolni. A hívő emberek pedig rendelnek. Ez rituálé náluk, közben a szobor elé füstölőt és rengeteg virágot helyeznek. A virág egyébként egész Bangkokban fontos szerepet tölt be és nagyon olcsó. Száz orchideavirágot alig több mint száz forintnak megfelelő helyi valutáért vásárolhatnak a lovagok az úton-útfélen kínálgató árusoktól. Érdekesek még a tibeti lámatemplomok. Egy . működő templom előtt a teknősbéka, a veréb, az angolna, az egér mind áldozati állatként vár sorsára, Ugyanott, kínálják a sült disznófejeket, a kistányérra helyezett abált tokaszalonnát négy tojással, különféle egzotikus gyümölcsöket, csodálatos csokrokat, amelyek mind az áldozati oltárra kerülnek. Bangkokban a gazdagság és a nyomor jól megfér egymás mellett. Láttunk vízre épült nyomortelepet, ahol hat-nyolc ember él együtt állatokkal négy-öt négyzetméteren. Figyelmeztetett is egy civil ruhás
