Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-06 / 31. szám
Komáromi lesz a f őrén# Pest megyében? (Folytatás az 1. oldalról.) A fővárosi közgyűlés hivatalának sajtóigazgatója, Atkári János: — A február 14-i közgyűlés előzetes napirendjén ugyan nem szerepel a téma, de van egyfajta kényszer, ami miatt mégis valószínű, hogy napirendre kerül a főkapitány ügye. Ugyanis a következő, február 28-i téma a költség- vetés, s emellett más napirend nem tárgyalható. □ És mit tud a leendő főkapitány véleményéről? — Köztudott, hogy más megyékben kifogásolták: csak egy-egy személyre tett javaslatot az országos főkapitány. Feltehetőleg nálunk is hasonló lesz a helyzet ... □ Elárulná, ki az az egy személy, akire javaslatot tett az OKIK vezetője? — Pintér Sándor ★ Dr. Erdélyi László, Pest megye megbízott főjegyzője mondja: — Az országos főkapitány arra kéri a megyei közgyűlést, véleményezze dr. Komáromi István kinevezését Pest megyei rendőr-főkapitánnyá. Komáromi doktor eddig Budapesten vezetett egy kerületi rendőrkapitányságot. Az országos főkapitány őt kívánja kinevezni. ★ A telefonvégen dr. Ben- cze József farmosi polgár- mester, aki a megyei főkapitányi pályázatokat elbíráló bizottságban a megyei önkormányzati közgyűlést képviselte. □ Mi volt a feladatuk? — Az, hogy az öttagú bizottság értékelje a Pest megyei főkapitányi posztért induló négy jelölt jeligés, önéletrajzzal kiegészített szakmai pályázatát. □ Es értékelték a pályázatot? — Igen, feljegyzést is készítettünk erről a bizottság vezetőjének, dr. Szikinger István BM-főosz- tályvezetőnek. Azután január 10-én dr. Körinek László helyettes államtitkár összehívta a bizottságokat, közte a miénket is, és nyilvánossá tette a pályázatokat, ezt követte a pályázók személyes meghallgatása. □ Ismertetné a megyei bírálóbizottság véleményét? — Az értékelésünk egyhangú volt. A mi véleményünk szerint a jelenlegi Pest megyei rendőrfőkapitány, dr. Németh Ferenc a nyerő, őrá tettünk javaslatot. P És a többi jelölt? Közöttük volt dr. Komáromi István? — Igen. Ö is pályázott. A mi rangsorunk szerint ő volt a második a négy pályázó közül. Éppen ezért nem őt javasoltuk. Persze az országos főkapitányt a mi javaslatunk végül is semmire sem kötelezi. □ Akkor minek a pályázat? — Hát ez az ... Vasvári G. Pál Már működik Gazdasági Ultid A kormány gazdasági stratégiájának kialakítására, formálására újra gazdasági kabinet kezdte meg működését. A gazdasági kabinet elnöke Kupa Mihály pénzügyminiszter lett. A testület titkára Szabó Tamás pénzügyi államtitkár, tagjai pedig Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter. Botos Katalin tárca nélküli miniszter és Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere. A thai vidék jellemző építőanyaga a bambusz, s az bőven akad a dzsungelben. A falvakban a bambuszcső még vízvezetékként is szolgál. A több száz kilométeres utat északról délre vonaton tettük meg. A thai vasút hasonló a hazaihoz, koszos, büdös, de üres, alig lézengett utas a másodosztályon. A tizenhárom órás út során ellátogattunk a büfékocsiba, ahol egyetlen szól asztal mellett foglalhattak helyet a szomjazok. Primitív volt az a vagon, a dobozos, méregdrága üdítőt a rozoga szekrény tetejéről halászták elő, s marékkai rakták a jeget a kétes tisztaságú pohárba. Az illatos jázmintealevelekre pedig kínai termoszból engedték a már csak langyos vizet. Ezt ingyen kínálták, kísérőként. A vonattal utazó egyenruhás rendőrök több ízben végigsétáltak, figyelve az utazókat, őrizve biztonságukat, aztán hogy kipihenjék magukat, a padlón kerestek maguknak fekhelyet. A szerelvény legnagyobb része a harmadosztályú kocsikból állt. Ezek félelmetesek voltak. Fapadokon gyanúsnál gyanúsabb, piszkos ruhás emberek feküdtek, keresztül-kasul egymás tetején és sokan a padlón guggolva várták az úti céljukba való érkezést. A táj sok helyen kietlen és sík volt, de akadtak pálmafákkal, kis folyóval körülvett farmoík is. A falvak, amelyeken áthaladtunk, cölöpökre épült kunyhókból álltak, az utcákon állatok, disznók és bivalyok bóklásztak. A szegénység jellemezte Thaiföldet, ami az út következő állomásáról, a fővárosról már nem mondható el. Árvái Magdolna (Folytatjuk) Boncok reggelente kezükben tállal várják az adományokat A társadalom fogja fizetni a kárpótlást Kellemetlen előjátékkal — Csurka István, a Magyar Demokrata Fórum képviselője éles hangon ítélte el a rádió vezetőit, mivel lapjának reklámját nem sugározták — kezdődött meg a Parlament tegnapi ülésszaka. Heves szóváltások, személyeskedések után tértek csak rá a honatyák az érdemi munkára, arra, hogy folytassák a vitát a kárpótlásitörvcny-tervezetről. A hétfői koncepcionális hozzászólások után ezúttal a pártok „alvezér- szónokai” ismertették álláspontjukat. A káipótlásitörvény-ja- vaslat általános vitájában Kupa Mihály pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy figyelembe véve hazánk adósságait, a pénzügyi hiányokat, a lakosság leterhelését, csak olyan kárpótlási megoldás elfogadható, amely nem haladja meg a 70-90 milliárd forintot. Nem determinálhatjuk a következő évek gazdaság- politikáját, nem terhelhetjük a fiatal generációt sem kárpótlási jegy, sem vagyonjegy formájában — hangoztatta. A kárpótlást a társadalom fogja megfizetni, mivel az államnak erre nincsen forrása. Mérlegelni kell a gazdasági lehetőségeket és a társadalom tűrőképességét. Szabó Iván (MDF) a beterjesztett javaslatot egy szójátékkal jellemezte. Ha a kárpótlási törvény igazságos, akkor nem jogszerű, ha jogszerű, akkor pedig nem igazságos. Szerinte a kárpótlási törvényt egy új társadalmi szerződésként kell értékelni, amelyet az Országgyűlés köt meg. Csaik akkor lehet elindítani a XXI. század magyar társadalmát, ha létrejön ez a szerződés. Kifejtette, nem lát lehetőséget a „széttere- bélyesített” kárpótlás finanszírozására. mert az szerinte csak hiperinflációval képzelhető el. Tardos Márton (SZDSZ) szerint olyan privatizációra van szükség, amelynek kedvezményezettje minden magyar állampolgár, s az általuk létrehozott intézmények. Az SZDSZ más típusú kárpótlást is lehetségesnek tart, mint amilyet a törvényjavaslat előirányoz. A szabaddemokraták szerint az állampolgárok széles körét kell kártalanítani, mert a bérből és fizetésből élők is az elmúlt negyven év kárvallottjai voltak. Oláh Sándor (FKgP) nehezményezte, hogy a vitában azonos elvet és kárpótlási módot javasoltak az alapvetően eltérő tulajdonságú vagyonokra. Arra biztatta koalíciós partnerét, az MDF-et, hogy ne taktikázzanak tovább, álljanak elő az általuk javasolt igazi megoldási lehetőséggel. Egyetértett viszont azzal, hogy a termőföld kivételével a végleges kártalanításra egy második menetben kerüljön sor. Megfontolandónak tartotta azt is, hogy a bérből, fizetésből élők, alkalmazottak a privatizáció során válhassanak résztulajdonossá. Katona Béla (MSZP) elmondta, hogy sem tartalmában, sem színvonalában nem tartják elfogadhatóinak a beterjesztett törvény- javaslatot. A tervezet politikailag átgondolatlan, közgazdasági szempontból pedig megalapozatlan. Félő, hogy a javaslatban szereplő homályos utalások továbbra is távol tartják a külföldi tőkét a magyarországi beruházásoktól. A szocialista frakció úgy véli, hogy a kárpótlás alapvetően erkölcsi jellegű, és csak részleges lehet, nem idézhet elő újabb igazságtalanságokat. Glattfelder Béla (Fidesz) kifogásolta, az Országgyűlésnek úgy kellene döntenie a kérdésről, hogy nem tudja, hány milliárd forintot juttat a volt tulajdonosoknak. A képviselő szerint a kárpótlási jegyek tovább növelik az ország nettó államadósságát. Sokan megélhetésük érdekében kénytelenek lesznek eladni kárpótlási jegyeiket, amelyeket spekulánsok fognak felvásárolni. Ily módon az ügyeskedők lesznek a kárpótlási jegy igazi nyertesei. A képviselő szerint a magántulajdon elterjedésének nem feltétele a kárpótlási törvény elfogadása. Ennél sokkal fontosabb lenne egy új szövetkezeti és földtörvény megalkotása. Rótt Nándor (KDNP) a Földművelésügyi Minisztérium súlyos mulasztásának ítélte, hogy a tárca a tulajdont érintő többi jogszabálytervezetet, a földes- szövetkezeti törvényt nem a kárpótlási törvény- javaslattal egyidejűleg terjesztette elő. Szerinte a szövetkezeti törvénynek kell biztosítani a teljes önkéntességet, enélkül a tagok bizonytalanságban maradnak. Délután interpellációkkal és kérdésekkel folytatta munkáját a Tisztelt Ház. Elsőként az interpellációkra adóit írásbeli válaszok elfogadásáról döntöttek. Minthogy Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-es képviselő nem tartózkodott az ülésteremben, a kormányátalakításról a miniszterelnökhöz címzett interpellációjával később foglalkoznak majd. MIRŐL VITÁZNAK? Várható, hogy az országgyűlési képviselők még heves szócsatákat vívnak majd, míg megszületik a kárpótlási törvény. Hogy mi a kormány javaslatának lényege, a következőkben röviden ismertetjük. A tervezet szerint kárpótlás illeti meg azokat a személyeket, akiknek magántulajdona az l!)4í). június 8-át követően alkotott jogszabályok alkalmazása miatt igazságtalan sérelmet szenvedett. Ha a kárpótlásra jogosult elhalálozott, akkor leszármazottja, ennek hiányában túlélő házastársa az igényjogosult. A kárpótlás részleges és degresszív. Ha a kár 0—KM) ezer forint között van, akkor a kárpótlás mértéke 90 százalék, 500 009 forinton felül viszont csak 270 009 forint é? a félmilliót meghaladó rész tíz százaléka, de legfeljebb ötmillió forint. A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet kell kiállítani, amely bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést megtestesítő kamatozó értékpapír. A termőföldre vonatkozóan sajátosak a szabályok. Azt a jogosultat, aki a termőföld iránti igényét bejelentette, a kárpótlási jegy ellenében vételi jog illeti meg annak a szövetkezetnek a tulajdonában lévő termőföldjére, amely a kárpótlás alapjául szolgáló és a tulajdonában lévő termőföldet a tárgyaló törvény hatálya alá tartozó módon — azaz igazságtalan károkozással — szerezte meg. Ennek azonban feltétele, hogy a jogosult helyben lakjon, és kötelezettséget vállaljon a termőföld hasznosítására. PARLAMENTI JEGYZET Most jönnek az ezerhúszassal Van előjáték, van utójáték, cask közötte nincs semmi — nahát, ilyen nálunk a privatizáció. Ezt, félreértés ne essék, az eddig nem éppen szexuális tanácsadóként ismert szakember, a kormány legújabb szerzeménye, Kupa Mihály mondotta a hét végén egy nyilvános előadáson. Vártuk volna hétfőn, netán kedden a mondat folytatását, miszerint a reprivatizáció pedig -olyan, ahol csak előjáték és utójáték nincs — de pénzügyminiszterünk a Parlamentet már nem szórakoztatta el bájos humorával. A kárpótlási törvénytervezethez a hozzászólásának lényege száraz, kézzelfogható tényeken alapult: erre 70-90 milliárd forintja van a kormánynak. Ezt osszák be. Az Országházból jelentjük: az osztón elkezdődött. Egyelőre ugyan csak a hatot szeletelik, de azt nagyon sokfelé. Rendesen ugyanis a hatot kétfelé választja egy demokráciában járatos, ám már többpártrendszerben gondolkodó honfi. Van ugye a kormánypárti fele, meg az ellenzéki fele. így működik normális fölállásában a legújabb magyar mechanizmus, egészen addig, amíg nem tesz föl magának képtelen képleteket. Itt az idő, a Parlament ugyanis föltette: ha moot nem, soha nem temeti el a múltat. A részvét- táviratok címzése azonban kisebb- nagyobb nehézségeket okoz. Többek között azt, hogy hat párt ül az ország házában, azon kívül viszont tízmillió kicsi magyar várja kezeit dörzsölve, hogy mire jutnak. Na mast, ha „négy-öt magyar összehajol", az még mindig csak öt-tízféle, ha azétválik. A hatóit sokkal több felé lehet elosztani. Ha jól akarjuk érzékelni az ezerhúszasnak becézitt kárpótlási törvényjavaslat súlyát, föl kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy a kereszténydemokraták eddigi szilárd egységét is megrengette. A mérlegelésnél ne felejtsük el, hogy a kormány egyik koalíciós tagjáról van szó, amelyik még a rendszerváltón hónapjaiban sem rendült meg, most osztódásnak indult. A Kisgazdapárt éles kormányelle- nességét nem sorolhatjuk ovációval kísért fölfedezéseink közé, hiszen láttunk már tőlük egy-két cifra csiklandozást az előjátékok során. Ha most sem akarják megszavazni, sem megszavaztatni hitvesük javaslatát — kellően kiismerve sajátos technikájukat — ezen igazán nem lepődhetünk meg. És akkor se tegyük ezt, ha megint nem kapják meg mindazt, amit akarnak. Eddig is beérték azzal, amit szűzies partnerük adni akart. Nyissuk azonban jó nagyra a szemünket, amikorra kellően fölhergelt kisgazdák körül új udvarlók legyes- kednek. Na milyen volt? — kérdi a szabaddemiTcrata, aki eddig legföljebb palimadár volt az ódon falak között, de mast a földön járó kisgazda körül röpköd jó szóért esedezve. Gyönge volt a hitvesem — így a virágnyelvű válasz, s ha valaki ezt úgy értené, hagy közelednek egymáshoz azoic, akik eddig igen távol voltak még az ismerkedéstől is — az bizony jól sejti a dolgalcat. És ezzel be is érheti. Megtudni megint nem fog semmit. Mert azt, hogy a kisgazda-képviselők, akiknek leginkább a büfé felé vezető ajtó esik kézre, most a szabaddemokrata folyosón találhatók prominens madarak gyűrűjében, azt vélhetjük véletlennek is. Hogy az SZDSZ két ásza, az ellenfél által is elismert gazdasági lángeszek a tízmillió magyarnak fejemként húszezer forint kiosztását javasolják bocsánatkérés gyanánt — az lehetne pillanatnyi rövidzárlat. Hogy a szocialisták az egyetlenek, akik a teremben ülnek, miközben a folyosón zajlik a politika, azt gondolhatjuk átmeneti munkakényszernek. Hogy Kónya Imre könnyfakasztó szózatot tart az újságíróknak az egyszer majd ránk köszönő új rendszerről, a testvériségről, az egyenlőségről, a szabadságról, no meg a türelemről, amiből mindez kivirágzik — az az önmagába visszatérő egyenes körösítésének törvényszerűsége. És még akkor sem tud meg senki semmit, amikor a Fidesz avantgárd ötletét hallgatja, mely szerint a legliberálisabb módszer a kárpótlás esetére az, ha senki nem kap semmit. Olcsó, gazdaságos, könnyem megoldható és főképp, szimbolikus. Legyen elég, amit eddig kaptunk, akinek kevés volt, jelentkezzen az iraki hadseregbe. Vagy a Magyar Fórum szerkesztőségében, Csurka Istvánnál. Ha valahol kárpótolhatnak valakit, hát ott igen. Ez ugyanis az egyetlen hely Magyarországon, amelynek közelébe nem férhettek, férhetnek, férhetnének, férhettek volna a kommunisták. Tiszta lap, büszke újság, szűz emberek. Mint Csurka István. Aki imigyen már kárpótolta is magát. Katona Béla ugyanis találóan jegyezte meg a tegnapi purparléban, ugyan miért hagyta magát az író a bolsiktól egy József Attila-díjjal megalázni. S még eltűrte azokat az atrocitásokat is, hogy darabjait a Kádár-rezsim végig műsorom tartsa olyan periférikus médiumokban, mint a pártállami Nemzeti Színház vagy a kommunista televízió. így aztán Caurka az egyetlen magyar a tízmillió között, akit hidegeit hagy a kárpótlási törvény. Az előjáték is, az utójáték is, továb.bá a kettő között lívö számtani műveié- teli. ]. A.
