Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-06 / 31. szám
Kevesebb kölcsön Egyetkn márka hitelt sem Gorbacsov a hadsereg túsza Az amerikai kormány az Új költségvetési évben 14,47 milliárd dollárt kíván külföldi segélyekre fordítani, de ebből csak 400 milliót szánnak a hat kelet-európai országnak. Mivel a folyó évre előirányzott segélyek 450 milliót tesznek ki, t az infláció 6 százalék körül van, a támogatás mértéke csökken, hacsak a törvényhozás — mint arra már volt is példa — meg nem emeli a kereteket, bár ez a háborús helyzetben valószínűtlen. A fenti előirányzat nem tartalmazza az új Európa Beruházási és Újjáépítési Bankhoz való 70 milliós hozzájárulást és más multilaterális programokat. Lyuk a repülőgépen Robert Mugabe zimbabwei elnök egyik testőre véletlenül belelőtt az államfői repülőgépbe, majd ügyetlenségét leleplezendő, színes ragasztószalaggal takarta el a lyukat — derül ki egy hétfőn közzétett jelentésből. A dologra akkor derült fény, mikor az elnök Nigériába indulása előtt átvizsgálták a repülőgépet. Az egyik zimbabwei napilap kemény bírálatban részesítette az ország légitársaságát a hanyagság miatt, mert az eset (alaptalan) híreszteléseket indított el egy Mugabe elleni merényletkísérletről. A Szovjetunióban a gazdasági helyzet várhatóan az idén is tovább romlik a 15 tagköztársaságot megosztó politikai nézeteltérések és világos gazdasági program hiánya miatt — állapították meg gazdasági elemzők és szakértők a da- vosi Világgazdasági Fórumon. Raymond Barre volt francia miniszterelnök felszólalásában érzékeltette a veszélyt, hogy a szovjet kormány gazdaságpolitikai határozatlansága valószínűleg visszaveti a külföldi tőke beáramlását a Szovjetunióba, s emiatt nem kizárt, hogy Moszkva 54 milliárd dollárnyi adósságának átütemeztetésére kényszerül. Barre véleményét látszik alátámasztani Ed Hewett, a washingtoni központú Pia- necon gazdasági tanácsadó cég igazgatója. A szovjetszakértő Hewett rámutatott arra, hogy a magánbankok bizalma elfogyott a Szovjetunió iránt, s még a német pénzintézetek is megmondták: egyetlen márkát sem hiteleznek többé, hacsak nem kapnak 100 százalékos exporthitelt, illetve megfelelő garanciákat kölcsönnyújtásaikhoz. Hewett feltárta az is, hogy a Szovjetuniónak jelenleg 3-5 milliárd dollár törlesztési elmaradása van olyan kölcsönök miatt, amelyeket közvetlenül vállalatai kaptak. A szovjet küldöttség szakértői és tisztségviselői is meglehetősen zord képet festettek országuk nemzet- gazdaságáról, az egyre emelkedő árakról, s a politikai feszültséggel terhes hétköznapokról. Arkagyij Volszkij, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában a bajok fő okaként azt nevezte meg, hogy Moszkva képtelen volt ez idáig konzisztens gazdasági reformprogramot kimunkálni. A szovjet küldöttség tagjai közül egyébként többen személyesen Mihail Gorbacsov államfőt hibáztatták amiatt, hogy az utóbbi időben felerősödött a gazdaság és a politika központi ellenőrzése, s ez igencsak a reformok ellen hat Vitalij Korotics, az Ogonyok című lap főszerkesztője úgy fogalmazott, hogy Gorbacsov a hadsereg túsza lett. Jegyzet ELKERÜLNI A CSAPDÁKAT A HABIJELENTÉSEK tanúsága szerint a koalíció uralja az öböltérség légterét, bombázásaival súlyos csapásokat mért Szaddam Husszein katonai erejére, harci létesítmények, eszközök nagy tömegét semmisítette meg, sok helyütt vágta el az Irak és Kuvait közötti összeköttetést eddig biztosító utánpótlási útvonalakat. Mint közölték: a 31 nemzet koalíciós erőinek felvonulása közel van a befejeződéshez, s a szárazföldi támadás megindítására hamarosan kiadhatják majd a parancsot. Vagyis a légi hadviselés után elkövetkezik a háború második szakasza, amikor a szövetségesek hozzálátnak Kuvait területének felszabadításához. Amerikai részről azonban mind gyakrabban hangzik el a figyelmeztetés: a bagdadi katonai gépezetnek okozott hatalmas károk ellenére, a szárazföldi csapatokat még nem verték szét, sőt meglepetésekre is lehet számítani, ami elkerülhetetlen egy háborúban. Egyik ilyen ismeretlen az, hogy Szaddam Husszein nem vág-e kalandor módon elébe a készülő koalíciós offenzívának, s nem hajtat-e végre csapataival öngyilkos támadást, vagy nem veti-e be még megmaradt vegyi és biológiai vegyi készletét a harcok elkövetkező szakaszában. Bagdadnak azonban tudnia kell — s ezt az eddigi amerikai megnyilatkozások világossá tették —, hogy a tömegpusztítás fegyvereinek bevetése hasonló szörnyű visszacsapást eredményezne. Csak reménykedhetünk abban, hogy az iraki diktátor továbbra is csupán a pszichológiai hadviselés keretében emlegeti e fegyvereket, s nem folyamodik alkalmazásukhoz, és nem változtatja így országát, továbbá a szomszéd államok egy részét egyetlen hatalmas temetővé. 2 Irak jelenleg elszigetelten háborúzik a 31 nemzet koalíciójával. Bár Bagdad augusztus 2-a, kuvaiti agressziója óta nem kevés csapdát állított, hogy másokat a maga oídalára vonjon, ezeket sikerült kikerülni. Irán, amely ellen több mint nyolc éven át viselt háborút Szaddam Husszein rendszere, s amellyel végül is olyan békét kötött, amely Teherán számára a lehető legelőnyösebb volt, most nyomatékos semlegességi nyilatkozatot tett. Rafszan- dzsani elnök tiltakozott amiatt, hogy iraki harci repülőgépek kerestek menedéket országában, s bejelentette, hogy a háború végéig nem engedélyezik ezek felszállását. Sőt megtoldotta egy olyan bejelentéssel, hogy a teheráni kormányzat kész közvetíteni a harcoló felek között, természetesen a Biztonsági Tanács határozata alapján, amelynek értelmében Iraknak távoznia kell Kuvait- ból. Iránnak — mint hangsúlyozták — nincs konkrét, új rendezési terve. Felhívását csupán egyfajta jelzésnek szánta arra, hogy a pusztító szárazföldi csata megkezdése előtt átadják a terepet a diplomáciának, ha erre valóban, a 24. óra előtt szándék mutatkozik. Bagdad azokban hajthatatlan, s így Washington sem lát más módot, mint a katonai megoldást. Ezért amerikai hivatalos körök „hűvösen fogadták” a teheráni közvetítési ajánlko- zást. Moszkva viszont, amely nem vesz részt a 31 állam fegyveres erőiben, külügyminiszter-helyettest küldött tapogatózó eszmecserére, mivel a hadműveletek közelsége a szovjet határokhoz. aggasztja Gorbacsov elnök kormányzatát, s a háború kiterjedésének veszélyétől tart. Visszatérve a csapdákra, egyik volt közülük az is, hogy Izraelre kilőtt iraki Scud rakétákkal próbálta Bagdad berángatni a je- ruzsálemi kormányt a háborúba. Arra számítottak, hogy Samir kormánya viszszavág. Ha pedig Izrael a koalíció tagjává válik ezáltal, kiválnak onnan a szövetségben részt vevő arab országok, és második háború kezdődik, amelyben a zsidó állam ellen csatába indul az arab világ. A je- ruzsálemi vezetés önmérséklete azonban meghiúsította Szaddam Husszein terveit. Legújabban pedig az a Jordánia került előtérbe, amely furcsa módon semleges. Az Irakból Izrelbe kilőtt rakéták jordán légtéren haladtak át, s Amman még csak nem is tiltakozott. Közben jordán teherautók vittek élelmiszert Irakba, hogy olajszállítmányokkal megrakodva térjenek vissza. A koalíció repülőgépei a határ közelében többször megtámadták ezeket a teherautóoszlopokat, s kilenc gépkocsivezető maradt holtan, tizenkettő pedig sebesülten a bombázások után. Jordánia tiltakozott „a polgári személyek meggyilkolása” miatt, s ez ENSZ főtitkára sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, mivel egy semleges ország ártatlan emberei estek áldozatul. Washington arra hivatkozott, hogy Jordánia megsérti a Biztonsági Tanács Irak elleni embargóhatározatát, s azzal vádolta meg a teherautósokat, hogy „Scud rakéták tartalék- alkatrészeit szállították” a bagdadi rendszernek. Amman ezt egyszerűen nevetségesnek jelentette ki, s arra hivatkozott, hogy éppen egy ENSZ-bizottság engedélyével cserél élelmiszerért olajat az .irakiakkal, mivel más megoldást a világszervezet sem látott azután, hogy Szaúd-Ará- bia megszüntette addigi olajszállításait Jordániának. AZ IRAKKAL SZOMSZÉDOS arab országban a véres incidens csak növelte az amúgy is heves Nyugat-ellenes érzelmeket. Így igazat lehet adni azoknak a kommentátoroknak, akik attól tartanak, hogy ha a viszály növekszik, az Bagdad malmára hajtja a vizet. Fontos lenne tehát, hogy ezt a csapdát is kikerüljék, ami például úgy volna lehetséges, hogy tengeri úton a koalíció olajat szállíttasson Jordániának... Árkus István Fegyházi helyeit marad a laktanyai szigor (Folytatás az 1. oldalról.) volt, hogy nem kötelező ebben a diákotthonban lakni. Módszerei a legsötétebb időkre emlékeztetnek. A diákönkormányzat vezetőivel koholt vádak alapján akar leszámolni. Fegyelmi elé akarja állítani őket. Most már azt mondjuk, jobb is lenne, mert akkor végre meghallgatnának minket. Persze jogi képviselőket is bevonnánk a dologba. A fiatalember ez utóbbi kijelentését az igazgató egyszerűen fenyegetésnek minősítette. Igen, mondta, tud róla, hogy a gyerekek az ODU-hoz (Országos Diákunió) fordultak. Ez a szervezet tanárokkal, jogászokkal, pszichológusokkal tud a diákok segítségére lenni az érdekképviselet megteremtésében. Nyilván ezt jelenti a jogi képviselettel . való fenyegetés, vélte Papp Zoltán. Cáfolta azt is, hogy nem volt az iskolában, amikor hétfőn este telefonon kerestem. — összeesküvés ez, nyilván meg volt szervezve, hogy letagadjanak a telefonban. Meggyőződésem, hogy a gyerekeket a tanárok okosították ki ennyire. Olyan kollégáim, akik ellenem áskálódnak. Igen, felmentettem beosztásából a diákotthon vezetőjét, de fizetését, pótlékát, mindent meghagytam. Még jobban is jár, a túlórákkal többet kereshet, mint azelőtt, ö mégis intrikál. Tudom, hogy magához rendeli a gyerekeket, éjfélig beszélget velük. Fegyelmet, rendet bezzeg nem tud tartani. □ De ha nem szeretnék a diákok, nem állnának ki ennyire mellette. Nem lehet olyan rossz pedagógus, ha a kamaszok még tüntetni is képesek miatta. — Mert telebeszélték a fejüket. Gyöngyi néni, a volt otthonvezető, meg néhány, a lazaságra hajlamos tanár. Egyébként felhívom a figyelmét, hogy csak előre megszervezett akcióról lehetett szó. Én hétfőn 16 órára hívtam össze a diákotthoni értekezletet, a gyerekek jóval öt óra után vi- harzottak ki a teremből, azzal, hogy az önkormányzathoz mennek tüntetni. Önöket pedig már öt óra körül telefonon értesítették a demonstrációról. Jól megszervezett kampány volt. □ A fiatalok nemcsak a diákotthon vezetőjének leváltása, hanem a házirend szigorításai ellen is tiltakoztak. Született-e valamilyen megállapodás? — Az előbbi kérdésben nem. Viszont hajlandó voltam elfogadni a gyerekek házirenddel kapcsolatos javaslatait. Ök beterjesztették ősszel az elképzeléseiket. Saját házirendet csináltak, de azt sem tartót-' ták be. Ennek ellenére megállapodtunk, hogy ideiglenesen az ő javaslataik alapján működik a diákotthon. □ Igazgató úr, úgy tűnik, egyre hangosabban és erőszakosabban dörömböl az iskola kapuin a demokrácia. Előbb a tanárok, most már a gyerekek is követelik. Nem kellene végre kinyitni az ajtót? — Igen, ma ez a divat. Mindenki követeli a demokráciát, mindenbe bele akarnak szólni, de a játék- szabályokat nem ismerik. Feltüzelik egymást, meg a gyerekeket. Írja csak meg: végtelenül etikátlan, pedagógushoz méltatlan cselekedetnek tartom ezt. Az ilyen tanárnak nyilvánosan kellene darabokra tépni a diplomáját... Móza Katalin TISZTELETPÉLDÁNY Nálam járt egy diplomata. Szimpatikus fiatalember. Egy korábban testvéri, azután baráti, ma már csak szomszédos nagy ország budapesti követségének munkatársa. A protokoll szabályai szerint szívélyesen csevegtünk. Arról, hogy a helyzet változott, de továbbra is . . . meg a kölcsönös előnyök alapján . . ., a népek barátsága . . . és így tovább. Azután egy kicsit elkezdtem feszengeni. Végtére is az embert nem mindennap látogatja meg diplomata, s ha már egyszer meglátogatja, akkor biztosan akar valamit. De mit akarhat? Lehet, hogy fe’kerültem a piolokoll- listára, s ezután mindig ott leszek a fogadásokon. Esetleg titkos információkat kellene elmondanom? Vagy én vagyok az a szerencsés, akin keresztül szenzációs információkat akarnak kiszivárogtatni? Nem, a diplomata ennél sokkal kevesebbet akar. Panaszkodik. Eddig a nagykövetség ingyenesen kapta a Pest Megyei Hírlapot, és most már — január elseje óta — a lap nem jön. Nem jön az ingyenes protokollpéldány. Hogy annak idején ki rendelhette meg, s most ki mondta le a tiszte- letpéldányt, nem tudom. Én bizonyosan nem. Nem rendeltem és nem mondtam le az amerikaiaknak, a briteknek és a japánoknak se. Ha kell nekik, megveszik, megrendelik. Amennyire tudom: kíváncsiak, ezért meg is teszik. Feszengünk. Mondom, sajnos én nem vagyok postás, nem tehetek az ügyben semmit. Meg aztán az újság sem az enyém. Állami. Szomorúan búcsúzkodunk. ö azért, mert nem intézte el, amiért jött, én másért. Amit eddig sejtettem, csa»x az eszemmel tudtam, most saját szememmel láttam. A létező szocializmus haldoklik, s most már biztos, hogy hosszú-hosszú időre megbukott. A halál sohasem szép. —Cs.— Távol-keleti barangíoiásoU (3J A mosoly országa lehetne Délk&let-Azsiában utunk következő állomása a tervek szerint Thaiföld volt. iMoszba érkezésünk előtt, amikor még Hanoiban a magyar külkeres vez&tőnek előadtuk tervünket, miszerint a Mekong folyón átkelve akarunk a thaíakhoz érkezni, elborzadt. Hosszan taglalta: valóban ott a Mekong, tehát víz van, hajót is látott, mivel több ízben átruccant Laoszba, de hogy két őrült magyar ott alcarjon átmenni, hát ez képtelenség. A diplomata félelmei ellenére tervünk sikerült. A Mekong partján álltunk és már láttuk Thaiföldet. A határ egy szakaszon a folyó. A fából esz- kábált 15-20 személyes bárkák nem győztek fordulni. A lao emberek szinte naponta rucannak át bevásárolni. Paplanok, mosóporok, mindenféle játék és kozmetikum cserél gazdát órák alatt. Az iratok átvizsgálása elég hosszú időt vesz igénybe, hiszen magyarok vagyunk, errefelé ismeretien az útlevelünk, mindkét oldalról alaposan átvizsgálják. A folyópart a laoszi oldalról nem fényképezhető. Tartanak a kapitalizmus betörésétől. A bárka, amerikai dollárért kaptuk a jegyet, rozoga és kicsi. A sok mosolygó, metszett szemű sárga ember között egyetlen nő vagyok, megnézik a szoknyámat, hiszen náluk csaknem mindenki, úgy mint Észak- Vietnamban, vékony selyemnadrágot visel. Figyelmesek, segítőkészek, emelik a nő csomagját, integetnek, be ne verjem fejem az államig érő fedélbe, ami talán a hirtelen trópusi esők elien véd. Hogy miért, miért nem, de amiikor a túlsó partira értünk, ismét szabadabbnak éreztük magunkat. Nem bántottak Laosziban, nem találkoztunk rendőrökkel, nem igazoltattak, nem volt semmilyen kellemetlenség, mégis. Fellélegeztünk. Pedig akkor m'ég nem tudtuk, hogy Thaiföld és a híres Bangkok két külön világ. Az első thai város, ahol eltöltöttünk néhány napot, a Nong Khai névre hallgatott. Az emberek mindenütt mosolyogtak, integettek. Mindegy volt számukra, hogy idegenek vagyunk. Eldöntöttük, mi is mindenkire visszavigyor- gunk. A thaik, vagyis az ott élő népek Tibetből, Burmából és Laoszból keveredtek ide, s jó részük földműveléssel foglalkozik. Pápáját, banánt, dohányt, rizst mákot termelnek. Ez utóbbiból nyerik az ópiumot. A járőrök keményen üldözik és büntetik az ópiumkereskedést, de megszüntetniük nem sikerült. A hírhedt ópiumtermelő vidék az Aranyháromszög, a burmai és laoszi határ által közre- .tárt terület. Apró települések környékén virulnak az ültetvények, a helikopteres járőrök nehezen fedezik fel őket. Ha pedig menekülniük kell a thai hatóság elől átugranak Burmába, a burmai elől pedig Thaiföldre.
