Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
.Versenyfutás az idővel, az árakkal Optimista polgármester Kakucsoi már az Árpád* házi királyok idejében jegyeztek, A talu magtárából szállítottak ennivalót Szent Margitnak a Nyulak szige- vere A régi Kakucs a torok idókoen elpusztult, 175Z-ben Grassalkovich Antal telepítette be ismét. Később a Liebner család szerezte meg a Grassalkovich- binokokat, így Kakucs egy része is a tulajdonukba került. Volt itt gőzmalom, szeszgyár, három elemi iskola és gazdakör. Mindez annak a gótbetűs iratnak a másolatából derül ki, amelyet 1926-ban a római katolikus templom alapkövében helyeztek el az utókor számára. Érdekesség, hogy a vasútállomás már abban az időben is az Inárcs-Kakucs nevet viselte, bár akkor még Inárcs mindössze néhány tanyából állt. Az azóta eltelt néhány évtized alatt a falu nem sokat fejlődött. Ennek érdekében történt a körzete-* sítés, hátha a szomszéddal közösen többre mennek. A döntés azonban „felülről” jött, nem fogadták jó szívvel. El is váltak, amint lehetett. Pillanatnyilag a két falu szétválásának „utómunkálatai” folynak. Két éve, 1989 januárjában lett Kakucs újra önálló, a vagyonmegosztás azonban még mindig nem végleges. Assenbrenner György polgármester a faluszétválási bizottság független jelöltje volt, de már akkor is elsősorban beruházói szaktudására számítottak. Programjának első pontja a község infrastruktúrájának fejlesztése. A gáz bevezetése, az MS-ös autópályával való közvetlen összeköttetés, a telefonhálózat korszerűsítése nemcsak pusztán kényelmi szempontokat szolgál, hanem jobb működési lehetőséget biztosít a — remélhetőleg hamarosan beinduló — vállalkozásoknak. A gázvezeték kiépítése, illetve a tsz tulajdonában lévő gerincvezetékhez való csatlakoztatása Inárccsal közös vállalkozás, ök már elkezdték volna a munkát, de Kakucs polgármestere drágálita az Innoterv költségvetését, és felülvizsgáltatta a hajdúszoboszlói Ti- gázzal. Csakhogy közben folyamatosan nő az infláció. és mindennek megy fel az ára, többek között a műanyag csöveké is. Versenyt futnak az idővel. Assenbrenner György abban reménykedik, hogy az új vállalkozó még így is any^ nyival olcsóbban dolgozik, hogy a két falu nyer a várakozással. Körülbelül 42- 45 millió forint a várható költség, amit 860 felé kell elosztani. Hová siessenek? Kakucs a nagyvárosok lakótelepeihez, az „alvóvárosokhoz” hasonlít abból a szempontból, hogy az itt lakók többsége ingázik, s szinte csak aludni jár haza. Mint kifogásolják, nincs is miért hazasietniük (kivéve természetesen a családosokat), mert a szórakozási lehetőség egyenlő a nullával. Nincs mozi, nincs művelődési ház. A közlekedés egyre nehézkesebb, a busz- és vonatjáratokat ritkítják, így autó nélkül a budapesti színházakba sem tudnak eljutni. A Volánbusz helyközi járata és a helyi lakosok érdekellentéte nyilvánvaló. Előbbi számára előnyösebb, ha kevesebb járatot indít, és felemeli a jegyek árát. A polgármester azonban az 10<5SÖ22 Itt élők kulturált utazását szeretné biztosítani. — Én vállalkozáspárti vagyok. Ha valaki jelentkezne személyszállításra, részemről minden támogatást megkapna. Remélem, hogy akad versenytársa a Volánnak. Mindenekelőtt helyi lakosok jelentkezésére számítok, mert ez is egy munkalehetőség. Pillanatnyilag éppen a munkalehetőségek csökkenése a falu egyik nagy problémája. Már szó volt róla, hogy a lakosság többsége ingázó, főként Budapestre járnak dolgozni. A leépítések elsősorban őket érintik, tekintve, hogy az egyébként is nehéz helyzetben levő nagyvállalatok és üzemek nem akarják költségeiket a megnövekedett utazási díjak térítésével terhelni. Segélysokk A polgármester irathalmazt mutat: a szociális segélyt kérők beadványait. — A múlt évben ez a kis falu 1 millió 613 ezer forintot költött segélyekre. Idén 2,5 millióra számítok. Ugyanakkor 30 millió forint az összes bevételünk, ebből kell működtetni fejleszteni a falut! Azt mondtam, legyen nyitott a kapu, nem határozunk meg fogadóórát. Mindenki akkor jön, amikor akar. Hát a két ünnep között nem tudtam mással foglalkozni, csak a segélyekkel — mondja, majd így folytatja. — A szociálpolitikát másképp kéne megoldani, nem adnám oda az önkormányzatoknak. Nemrég német polgármesterekkel találkoztunk, akik elmondták: náluk, ha valakinek az alapvető létfeltételei nincsenek biztosítva, jelentkezik ugyan a polgármesteri hivatalban, de ők egy megyei szintű fórumra küldik tovább. Ott egy szakapparátus vizsgálja meg az élet- körülményeit, és korábbi nívójának megfelelő segélyt folyásit a számára akár élete végéig. Lesz erejük? A helyi munkalehetőségek minimálisak. Megszűnt a bedolgozórendszer. A tsz sorsa bizonytalan. A korábban itt működő fésűsfonó varrodáját felszámolták. Az önkormányzat most 160 négyzetméter, varrodának kiképzett épület hasznosításának lehetőségeiről tárgyal. A gondokat tetézi a központilag kilátásba helyezett házadó. Amíg nem járnak ide turisták, nincsenek munkahelyek, semmi remény, hogy a kakucsiak hasznosítani tudják házaikat. A fiatalok nem látják értelmét, hogy ilyen körülmények között építkezzenek, inkább elköltöznek. Assenbrenner György attól fél, hogy a házadó bevezetése után az egyébként is kevés fiatalt számláló falu végképp elöregszik. Mindezek ellenére optimista: — Azt gondolom, az embereknek lesz erejük ahhoz, hogy kiverekedjék magukat a jelenlegi mélypontról. Ha sikerül megfelelő életkörülményeket biztosítanunk az itt lakóknak, lesz prespektívája a falunak. (pachner) DA^A_$ 1 Dupla költség a dolgozónak A bejárókra szükség van Hogyan ébred mostanában a bejáró dolgozó? A közlekedési tarifaemelés sokuknak okoz álmatlan éjszakát. Hol van már az az Idő, amikor a bejáró dolgozó azzal a tudattal élt, hogy nélküle nincs Testen gyár, és a hajnalidélutáni egy-két órás utazás bőven megtérül számára. Lehet, hogy az elkövetkező hetekben nemcsak a bejárók, hanem a fővárosi üzemek, vállalatok is osztanak-szoroznak: tudják-e a jövőben is téríteni a bejáró dolgozóknak az utazást? A kora hajnali sötétben alig rajzolódik ki a fázó- san-morcosan várakozók csoportja. Csak egy-egy cigaretta parázslik, az emberek csak néha szólalnak meg, látszik, régóta ismerik egymást, ök a nagykátai bejárók, minden hajnalban itt veszi fel őket az Elzett Zár- és Lakatgyár munkásbusza. Épp megszólítanám a várakozókat, de már gördül is be a busz. Felkéred zkednek... Az emberek érdeklődve nézik az idegen utast, de aztán nehezen szólalnak meg. Elegük van a nyilvánosságból, a nevüket nem szívesen adják a kese- rű-káromló szavakhoz ... — Mondja meg őszintén! — hördül fel a busz végében egy középkorú ember. — Van igazság? Megtanultam a szakmám becsületesen, mindennap hajnali négykor kelek, most meg azt vetik a szememre, hogy az utaztatásommal én másfélszer annyiba kerülök, mint a mellettem dolgozó pesti taknyos ... Szemünkre vetik — Most az okosok is sok mindent másképp látnak — erősködik a mellette ülő. — Azt vetik a szemünkre, hogy házat építettünk, kertünk és néhány jószágunk van — szólal meg egy nagykátai fóliázó. — De hát a gyárat már a második világháború után Nagykátára kellett volna kitelepíteni. Akkor most nem tartanánk itt. — Én a jövő hónapban már nem is jövök — mondja egy tápiószelei esztergályos. — Számolgattunk az este az asszonnyal: ha duplájával kell hozzájárulni a bejáráshoz, akkor mi marad a fizetésből? Ma képen látható... Dán népfőiskolásokat látott vendégül Bugyi, a nagy sikerű dán—magyar találkozó Szatmári Benő polgármester és Józsa László népművelő szervezőkészségét dicséri ...hétfőn riportban olvasható pénzük külön busszal vagy vonattal hazamenni. A bejárók most úgy érzik, őket nem vállalják a több évtizedes munkájuk alapján. Most nekik mindenki csak szemrehányást tesz... — Maga is tudja, erről mi nem tehetünk ... — Hogyan alakul most, a tarifaemelés után a térítés? — Még nem döntött a vállalatvezetés, hogy menynyit fogunk kérni. Mindenképpen a kollektív szerződésben kell ezt szabályoznunk ... Persze előfordulhat, hogy a kollektív szerződés módosítása nem tud lépést tartani az inflációval. Addig nekünk a plusz- költséget vállalnunk kell... — A bejárók attól is tartanak, hogy a vállalat a jövőben nem térít nekik semmit ... — Ilyen radikális megoldás .fel sem merülhet! Nálunk a fizikai dolgozóknak a zöme bejáró, és őket nem lehet egyik napról a másikra kiváltani. Nincs, akit a helyükbe tegyünk.,, , — De, hiszen egyre nagyobb a munkanélküliség. — Csakhogy nem minden szakmában ... Nálunk egy-egy forgácsolóra, marósra, géplakatosra, szerszámköszörűsre igen nagy szükség lenne... Mi szinte hetente végigjárjuk a pályaválasztási és munkavállalási tanácsadókat: sorban állnak ott az emberek, de nem az általunk keresett szakmából. Hol az igazság — Nincs megoldás? — Nincs megoldás — tárja szét kezét a munkaügyi osztályvezető. — Talán csak ha a munkanélküliség vesz valamiféle fordulatot, és mifelénk „gyűrűzik” be. — Mivel lehetne megnyugtatni a bejárókat? Most is felvesznek a Váci úti gyárba bejáró dolgozót? — Nézze, ha két dolgozó azonos szakmából jelentkezik, természetesen azt fogjuk választani, akinek nem kell utazást téríteni. Véleményem szerint a mostani tarifaemelés miatt is lesz lemorzsolódás, hiszen még ha a vállalat továbbra is téríti a nyolcvan százalékot, a dolgozóknak mégis a duplájával kell hozzájárulniuk a közlekedési költségekhez. Ezen elgondolkozva lehet, hogy sokan inkább otthon maradinak Nagyká- tán, Farmoson, Tápióbics- kén... Ki tud itt igazságot tenni? A pesti esztergályos szidja a Tápiószentmártonből bejáró társát — elviszi a nyereséget, elóbb-utóbb veszteséges lehet a gyár. A tápiószentmártoni dolgozó havi utaztatása januárban még csak háromezer-kilcnc- száz forintba került az Elzetlnek, amiből a dolgozó hétszázötven forintot visszafizetett. Most mindez automatikusan a duplájára nő. De vajon a vállalat és a többi gazdálkodó egység meddig tudja finanszírozni a magas utazási költségeket? Deák Attila A hajnali véleménycsokrot már az Elzett Zár- és Lakatgyár munkaügyi osztályvezetőjének, Surján Jó- zsefnének összegzem. — Hosszú ideig nem tettünk különbséget a vidékről bejáró, vagy a budapesti dolgozó között — érvel Sur- jánné —, mert mindnyájan egyforma bért kaptak. Csakhogy a vállalatnak a bejáró dolgozó sokkal többe kerül. Most, hogy drasztikus tarifaemelés történt, úgy érzi a vállalat, hogy igenis pluszjuttatást adunk a bejáróknak. Nem döntöttek — Mennyi ez az összeg bejáró dolgozónként? — Eddig az utazási költség nyolcvan százalékát térítettük meg azoknak a dolgozóknak, akik olyan helyről jártak be vonattal vagy Volánnal, ahonnan a vállalati bérelt autóbusz nem szállított embereket. Akiket viszont mi hozunk be, azoktól térítést vonunk, és még egy villamosbérlet árának a felét is kérjük. — A bérlet árának a felét miért kérik? — Nézzünk egy példát: az a dolgozó, aki bejár vonattal, megkapja a vonatjegy árának nyolcvan százalékát, de saját zsebből vesz villamosbérletet, hogy mondjuk a Keletiből vagy a Nyugatiból el tudjon jutni metróval a Váci úti gyárba. A régi nagykátai járás településeiből viszont jár a mi bérelt buszunk, aminek a költségéből dolgozóinknak nyolcvan százalékot szintén térítünk. De úgy gondoltuk, hogy ez nem igazságos az önállóan, vonattal bejáró dolgozókkal szemben, és ezért nekik felszámoljuk egy fél villamosbérlet árát is. — Nem haragszik, ha megkockáztatom: körbeforgó okoskodás ez... — Miért?! — Akikkel a hajnali buszon utaztam, éppen azt nehézményezték, hogy a fél bérlet áráért nem kapnak semmit: Pesten egy tapodtat sem tudnak lépni, hiszen a munkaidő leteltével a gyárkapu elől viszi haza őket a busz. Se kedvük, se Autóvásárok A hirtelen ránk szakadt hideg aligha 'kedvez a vásároknak, bár ki tudja? Lehet, pont mínusz tíz foknál köttetnek a legjobb üzletek az autópiacokon. Aki tehát február 3-án szeretne túladni megunt kocsiján, vagy most akarja kocsiba fektetni a cimeogó forintját, azoknak a következő helységeket ajánljuk, itt lesznek országos autópiacok vasárnap: Albertirsa, Bak; Balassagyarmat, Boglárlelle, Bony- hád, Cegléd, Gödöllő, Győr, Hódmezővásárhely, Jászberény, Kecskemét, Kapuvár, Karcag, Kiskunhalas, Miskolc, Nagykőrös, Pápa, Pécs, Szeged, Szentes, Szolnok, Tiszakécske és Törökszent* miklós. Sok szerencsét!
