Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám
Segítség! Nem igaz, hogy nem lehet ma Magyarországon népszerű egy párt. Mi is kell hozzá? Például: válasszunk jól hangzó nevet. Mondjuk: Segítség Párt. Aztán kell program is. ígérjük például azt a nyugdíjasoknak, hogy lakásuk fejében a jelenlegi nyugdíjuk 2-3-szorosát kapják. Hirdessünk a fiataloknak pályázatot, lakáshoz juttatási programot. Kérjünk a jelentkezési ív kitöltéséért egy Adyt, majd közöljük a jelentkezőkkel, hogy elfogadtuk a pályázatukat, s ígérjük azt, hogy a beugró és a havi három—kilencezer forintos törlesztés fölötti összeg zömét egy alapítvány fedezi majd. Ha netalán valaki keresni kezdené az alapítványt, s nem lelné, mondjuk, hogy az alapítványtevő tekintélyes személyek szeretnének a névtelenség homályában maradni. ígérjük azt, hogy a befizetett összegeket bármikor visszatérítjük, igaz, kamat nélkül. Legyünk kellően szociális vénájúak. Mondjuk a lakásra jelentkezőknek, hogy humánus tettekkel — például az öregek gondozásában való részvétellel, ahhoz nyújtott támogatással — előbbre juthatnak a várakozók listáján. Ne kövessünk el hibát, mint a baranyai Segítség Párt vezetője, egy pécsi kiskereskedő, mert akkor nyomozást indít ellenünk a rendőrség — ahogyan vele történt. Vigyázzunk, hogy az alakuló közgyűlési jelenléti ívet mindenkivel írassuk alá, mert különben kiderülhet a tanú- vallomásokból, hogy csupán a jelentkezők listája fölé gépelték a papírra, hogy az a pártalapítás dokumentuma, s így magánokirat-hamisítást és esetleg más törvénybe ütköző cselekményeket bizonyíthatnak ránk. Ha netalán másféle pártot szeretnének másféle programmal életre hívni vagy sikerre vinni, számoljunk a kockázattal: esetleg népszerűtlenek leszünk, s elbukunk. Nem banánhéjon. Választáson. V. G. P. Szabaddemokrata vélemény A jelenlegi kormánynak van alternatívája Napjainkra a kormánnyal szembeni bizalmiválság elmélyült, és hihetetlenül megnövekedett a szakadék a kormány és a társadalom között — jelentette ki Kis János pártelnök az SZDSZ szerdai sajtótájékoztatóján. A szabaddemokraták hétvégi küldöttgyűlésén elhangzottakat kommentálva mindehhez hozzáfűzte: az ország érdekeit tekintve nemkívánatos, hogy a jelenlegi kormány még három évig hatalmon legyen. Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy a kormány távozását alkotmányos, parlamenti eszközökkel kell elérni. Az SZDSZ elnöke úgy vélte: két lehetséges alternatíva nyomán következhet be a politikai fordulat. Az egyik — a Parlamenten belüli változatot — abban jelölte meg, ha a kormánytöbbség apadásával, a törvényhozásbeli erőviszonyok átalakulásával kisebbségbe kerül a végrehajtó hatalom. A másik verziót úgy írta le: a közvélemény nyomására válik elkerülhetetlenné a változás, azaz a társadalomban megérik a felismerés, hogy csak új választásoktól remélhető a helyzet jobbra fordulása. Kis János, e gondolatmenetet kiegészítette azzal: az ellenzék nem idézheti elő ezeket a változásokat, de közreműködhet benne. Azt is leszögezte mindennek kapcsán, hogy a szabaddemokraták nem fogják követelni új parlamenti választások kiírását, óm mindenképpen azon lesznek, hogy megmutassák: létezik alternatívája a jelenlegi kormánynak és kormányzási formának. A kiteíepítettekre nem vonatkozik Kártalanítás volt felvidékieknek? Miközben a magyar Parlamentben a honatyák még vitatkoznak a kárpótlási törvényről, az elmúlt hét végén érdekes közlemény jelent meg a hazai sajtóban. Ebben a Pénzintézeti Központ felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy akiknek Csehszlovákia területén 1949 és 1955 között állami tulajdonba vették vagy kártalanítás nélkül kisajátították az ingatlanát, az április 30-ig jelentkezzen a hivatalban, ahol további információkhoz juthat. A közlemény hangsúlyozta, hogy 1991. április 30-ig van mód arra, hogy az érintettek az említett csehszlovákiai tulajdonukat visszaigényeljék, vagy megfelelő pénzbeni kártérítést követeljenek. Maradt a félelem? Igen, igen — mondja a maga és cége nevét eltitkoló taxis —, ő is nézte kedden honatyáink és honanyáink parlamenti vitáját a taxisblokád ügyéről. És elkeseredett. Ügy érezte: a sok bába közt elveszett a gyerek, s hogy a szónokok inkább a népszerűség, mintsem az igazságos döntés kovácsolására törekedtek. Hogy ők terroristák? És az MDF-es tüntetők a televízió székháza előtt?! Bűnpártolás? De hiszen a lakosság jó része a taxisok mellé állt. Köztük számos közéleti személyiség. Kérem a véleményét a vállalatoknak okozott milliós károkról, mire azt válaszolja, hogy végső soron a kormány halogató, félrevezető taktikája indította el az egész ügyet. Többről részletesebben azonban nem szól. Attól fél, pártállamstílusú, kemény viszonválaszt kapna, Felülről, ahol szerinte alig változott valami. — tordai — ban nem a bizottság és nem az önkormányzat kompetens dönteni. Állatorvosi lónak minősítette az anyagot, kivált pedig előterjesztésének módját. Elmondta, hogy az I-es iskolába a körzethatáron kívülről is járnak gyerekek, mert az intézményben kiváló a szakmai munka. Nehezményezte, hogy a 15-20 tagú, vállalkozó szellemű, ma még máshol tanító team befogadása érdekében ugyanennyi helybeli pedagógust kellene az utcára tenni. Kifogásolta a képviselő azt is, hogy olyan időkben kérnek fakultációra pénzt a családoktól, amikor sokuk a napközit sem tudja befizetni, mert egyszerűen nincs miből. Elhangzott továbbá, hogy igényfelmérés nélkül ilyesmibe belevágni felelőtlenség. A szóban forgó programot szakmai fórum elé kellett volna bocsátani úgy, hogy az előterjesztő nem nevez meg intézményt, mert a program attól független. Vita alakult ki arról is, hogy Lehmann László pályázatára, vagy inkább egy ötletbörzére jelentkezett még 1990 tavaszán. Ügy mellesleg e felhívásról sem volt tudomásuk a helyi pedagógusoknak. Bordás István, az önkormányzat megbízott művelődési osztályvezetője most azt mondja, hogy velük sem egyeztették a tervezetet, pontosabban csak elviekben tudtak a dolgokról, de semmiképp sem intézményre lebontva. Ráadásul itt a Zsolnay-módszer továbbfejlesztéséről lenne szó, ami ellen már a program névadója is tiltakozott. — Olvassák csak el a tervezet 20—21. oldalát — állt fel az egyik szülő. — Ebben fehéren-feketén határidők állnak, azaz intézményalapításról, épületátadás, -átvételről, tulajdonjog-véglegesítésről, munkatársak felvételéről van szó. Tehát e vállalkozás szeptemberben indult volna, ha a koncepcióra áldását adja a bizottság és a testületi ülés. Hát ezért vagyunk most itt eny- nyien! Aggódunk, mert titokban készülnek döntést hozni, s ennek konzekvenciáit vállalnia kell a bizottság elnökének. Az iskola igazgatója, Ko- roknai Jenőné, amikor február elején tudomást szerzett a dologról, közölte a tényeket a pedagógusokkal és természetesen a szülőkkel, ugyanakkor hatoldalas levelet fogalmazott a nevelőtestület nevében az önkormányzat működési bizottsága részére. Ebben a pedagógusok felsorakoztatták szakmai érveiket, s tették ezt azért, hogy informálják a bizottságot a megalapozott döntés érdekében. Vitatkoznak is e levélben a tervezet egyes állításaival, rámutatnak annak szerintük gyenge szakmai pontjaira, ellentmondásaira. És nehezményezik persze, hogy az iskola eredményeinek tükrében is megkérdőjelezik a pedagógusok szakmai tudását. Végül azt javasolják — elismerve a verseny szükségességét —, hogy a vállalkozók kapjanak lehetőséget egy első osztály indítására alapítványi jelleggel. Ha bebizonyosodik, hogy valamelyik iskolában kevesebb elsőre van szükség, mert a szülők átpártoltak, akkor maguk kínálják fel az ön- kormányzati finanszírozás adott gyereklétszámra eső részét. E javaslatot azonban Lehmann László rögtön elutasította, mondván: alamizsnát nem kérnek, a kidolgozott programnak csak akkor van értelme, ha az egy egész intézményben valósul meg. Az iskola igazgatónője aláhúzta a szülők abbéli véleményét, hogy a döntést titokban készült meghozni s továbbvinni a bizottság az önkormányzat elé, hiszen e kérdés már az előző ülésükön terítékre kerül — ha akkor a testület határozatképes. — Tüdőbajos a mi demokráciánk — jelentette ki Szepesi Ferenc budaörsi állompolgár. — Tüdőbajos, de nem rákos, tehát még gyógyítható. Ezért jöttünk el ilyen sokan. Jogos önvédelemből. A részletek felől a Pénzintézeti Központban érdeklődtünk. A hivatal osztályvezetője, dr. Győrfy Valéria elöljáróban megjegyezte, egyelőre nem tudják, hogy a kártalanításra mikor és milyen formában nyílik majd lehetőség. Ök csak egy — a Csehszlovákiában novemberben hatályba lépő — törvényre reagáltak. A pénzintézetnek ugyanis kötelessége, hogy védje a magyar állampolgárok érdekeit, akkor is, ha azok külföldi vagyonáról van szó. Nem szeretnék, ha információhiány, illetve határidőn túli jelentkezés miatt valaki is elveszítené jogosultságát. Kártérítési igény pedig akad, ezt bizonyítja az is, hogy még a közlemény megjelenése előtt — valószínűleg rokoni információk alapján — többen felkeresték ez ügyben a magyar Külügyminisztérium konzuli főosztályát is. Van, aki a nagyszülők régi házát keresi, mások nagybirtokok, mezők, bérházak után érdeklődtek. A kártérítési igénybejelentést egyébként mindenkinek egyénileg kell végeznie, de a Pénzintézeti Központban segítenek annak megállapításában, hogy a visszaigénylés jogos-e, információt adnak, milyen iratokat kell beszerezni, hogyan kell megszerkeszteni a kétnyelvű beadványt. Fontos tudnivaló, hogy csak kisüzemet, kisebb szállodát, házingatlant lehet visszaigényelni, illetve azok után kártérítést remélni, ugyanis a csehszlovák törvények nem adnak módot a nagybirtokok, gyárak visszaadására. A jogszabály nem vonatkozik a háború utáni — úgynevezett lakosságcsere-egyezmény — következtében ki- telepítettekre sem. Egyelőre csak megbecsülni lehetne, hány embert is érinthet a csehszlovák kártalanítás. Annyi bizonyos, hogy a közlemény megjelenése óta is már több százan keresték fel a Pénzintézeti Központot. H. É. ★ A második világháborút követő békekötések eredményeként — mint ismeretes — Szlovákiából a magyarok tízezreit telepítették ki Magyarországra. Több ezren éppen Pest megyében találtak új, bár a korábbinál lényegesen szerényebb otthonra. Házukon, földjükön, egzisztenciájukon kívül egy ennél sokkal fontosabbat, szülőföldjüket veszítették el. Rájuk nem vonatkozik semmiféle magyar, vagy csehszlovák kárpótlási törvény. Évek múltak el, amíg megvetették itt a lábukat, amíg el tudtá'k veszejteni palócos kiejtésüket, s amíg itthon otthonra leltek. Esztendőkbe tellett, amíg útlevelet kaptak, hogy legalább kívülről megnézhessék Érsekújváron, Kassán, Besztercebányán vagy Komáromban hátrahagyott szülőházukat, láthassák barátaikat. Az áttelepítettek, akiket annak idején 19í5-ban, 47-ben kis batyuval lökdösték át a határon — mint olvasható — Csehszlovákiától nem kapnak jóvátételt, s a Magyar Köztársaság se fogja őket kártalanítani, hiszen itt már nem volt tőlük mit államosítani. Bocsánatot se szándékozik kérni tőlük senki. S lassan már nincs is miért. Nagyapám, az egykor jól ismert felvidéki csizmadia több mint húsz éve halott, apám, aki a Nyitra-parti városban koptatta a gimnázium padjait, hat éve ment el. Én meg már nem is tudom, hogy Érsekújvárban hol volt a házunk. (csillák) A vita végeztével megkeresett a bizottság elnöke, Pénzesné Végvári Agnes. Megkérdezte: tudósítun*k-e a hallottakról, egyáltalán szándékomban áll-e kommentálni is az eseményeket? A válaszom először igen, másodszor viszont nem volt. Hiszen a történteket a nálam sokkal illetékesebbek, maguk a budaörsiek minősítették. A képviselőnő ezek után kijelentette: semmiért sem érzi magát felelősnek. Nem fűzök hozzá megjegyzést — ígéretem szerint. Fazekas Eszter Megszűnő hitelszámlák — Február közepéig 22,5 milliárd forint kedvezményes kamatozású kölcsönt fizettek vissza az OTP-nek — közölte Keller Judit, a pénzintézet közgazdasági főosztályvezetője. Mindez azt jelenti, hogy a 1,5 millió hitelszámlából eddig 550 ezer szűnt meg. A teljes hitelállomány 212 milliárd forint volt, s február végéig van lehetőség a tartozást úgy kiegyenlíteni, hogy a januári és a februári 1500 forintos kamatadót ne kelljen befizetni. Az eddigi, 22,5 milliárd forintnyi visszafizetésből januárban 14 milliárdot fizettek be az adósok. Ennek következtében 7 milliárd forinttal csökkent az OTP betétállománya az év első hónapjában. Az előrejelzések szerint február végéig a visszafizetések összege megközelíti a 30 milliárdot, s ezért az OTP-nél további 7-8 milliárd forintos betétállomány-csökkenéssel számolnak. Elmondták azt is, hogy ugyanakkor a szokásosnál kisebb mértékben, de tovább gyarapodott a deviza- számlákon őrzött betétek összege. © íirta Védőbeszéd Bertha Bulcsu egy korábbi cikkének ürügyén csatát szeretne kezdeményezni az Élet és Irodalom hasábjain (91/7.) dr. Salamon László, „Védőbeszéd egy parlamentért” című írásával. Nehezen megy, mert a Magyar Demokrata Fórum országos listáján a Parlamentbe jutott ügyvéd csúsztat, másról ír, mint amiről írt B. B., ám tagadhatatlan, ítélkezése már-már legfőbb bírói magabiztosságú. Azt írta például: „Ez a Parlament olyan képviselőkből áll, akik zömmel ott voltak Lakitelken, ott Monoron, szembeszálltak a hatalommal ...” Zömmel? Születik a legenda! Ahogy 1945 után, mostanában is lassan mindenki — kivéve persze „a kommunistákat” — szembeszálló-ellenálló lesz. Legyen. Csak éppen... A mono- ri, majd a lakitelki találkozó összes résztvevői meg a 386 tagú Parlament — ami a számszerűséget illeti — valahogy furcsán aránylanak egymáshoz. Mert ha „zömmel”, akkor többségükben, azaz az SZDSZ- es, a Fideszes, az MSZP-s képviselők nagyobb részének is ott kellett volna lennie... Bertha Bulcsu persze elegáns választ ad az említett lapszámban a honatya cikkére, bár ezer más lehetőséggel egyetemben kihagyja például azt a ziccert, amikor S. L. a pártokat „a nép” képviselőjének tartja, holott illő tudni: a pártok a rájuk szavazókat képviselhetik csak, „a nép” nem az ő birtokuk. Kár lenne tehát az ilyen színvonalú bizonykodásra időt vesztegetni, de S. L. rezzenéstelen tollal még azt is leírta, hogy a bizottsági tag országgyűlési képviselők havi nettó 28 ezer forintos tiszteletdíja „nem sokkal haladja meg a legjobban kvalifikált szakmunkás fizetését.” Ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk: két országban élünk. Egy elképzelt- ben és egy valódiban. Sajnos néhány száz embert kivéve, az összes többi ebben a valódi országban él... KLIENS KI A SZUVAST! Megkezdődtek az ellenőrző vizsgálatok a gyermekfogászatokon. Az évente egyszer kötelező „karbantartáson” sajnos az a tapasztalat, hogy nemcsak tejfogak romlanak, hanem — a korszerűtlen táplálkozás miatt — már kénytelen volt elhagyni gazdáját egy-két maradandó fog is. (Erdősi Agnes felvétele)
