Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-20 / 43. szám
Hat szobor — egy utcában Szobrok jelzik az utat a templom felé Kevés az olyan település megyénkben — ha egyáltalán van ilyen — ahol egyetlen utcában, egymáshoz közel, féltucatnyi szolt or áll. Törökbálint egykori főutcáján, a ma Munkácsy Mihály nevét viselőben, hat szobor található. A múlt században készültek és kivétel nélkül szenteket ábrázolnak, bizonyítva, hogy buzgó vallásos katolikusok éltek ebben a faluban. A francia—német származású polgárok adományozták településüknek a szobrokat. A látogatót az egykori HÉV-végállomáson a Szent Vendel-szobor, a pásztorok védöszentje fogadja. Volt olyan, aki villámsújtotta leánya emlékére állította fel Szent Teréz kőbe faragott mását — ezt egyébként nemrég restaurálták. Nem messze tőle Nepomuki Szent János szobra látható. Neki minden valamirevaló katolikus gyülekezet állított emléket, miért lett volna hát kivétel az akkori színtiszta katolikus törökbálinti polgár? Abban, hogy ennyi köztéri plasztika van a községben, minden bizonnyal nagy szerepet játszott a tény, hogy 1695-ben harminc jezsuita települt Törökbálintra. Közel egy évszázados itteni tevékenységükkel mély hatást gyakoroltak a falu szellemi életére. Ennek egyik ma is látható nyoma a számos szobor, amelyek egy kivétellel jó állapotban vannak. Érdemes tehát — különösen ha majd jobb idő lesz — szétnézni Törökbálinton, s megtekinteni a Munkácsy utcában ezt a szabadtéri szobortárlatot. (Kép és szöveg: Hancsovs/.ki János) r ............................yy"- ""•••• • "• 1 886-ban állították fel Szent Terézia szobrát Nagy találkozás a nézők elölt Az első szerelem varázsa t Páratlan lehetőség! ~ Aki találkozni szeretne élete első nagy szereimével, az je- B lentkezzék! A felhívás a Magyar Televízióban hangzott el tavaly novemberben. Gárdos Péter rendező akkor még nem sejtette, hogy levelek százai futnak majd be a felszólításra. Az Arany János Színházban már megtörténtek az első találkozások, a televízió pedig nemsokára vetíteni kezdi a sorozat első epizódját. Ebből az alkalomból beszélgettünk a rendezővel. • Honnan az ötlet? Szerveztek már valahol hasonló műsor? — Az ötlet kizárólag tőlem származik. Németországban ugyan hallottam olyan műsorról, amely magányos embereknek szól, de az inkább társkereső- szolgálat jellegű. Mi életkortól függetlenül javasoltuk felhívásunkban, hogy aki akarja, azt a tévé segítségével összehozzuk élete első szerelmével. A várakozást felülmúló, majd4 nem ezer levél érkezett, de a jelentkezések egyre jönnek! Így kezdtünk munkához: felkutatni, kinyomozni a régi kedvest... • Kik végzik a keresést? — Van egy kutatócsoportunk felvételvezetőkből, remekül dolgoznak. Az esetek 20 százalékában eredményes a nyomozás, amit én nagyon jónak tartok, hiszen figyelembe kell venni. hogy átlagosan 20 évvel ezelőtti szerelmekig kell visszamenni. Mindegyik történet igazi dráma. Persze vannak reménytelen esetek is. Kapunk például olyan levelet, melynek az írója csak a nagy ő hangjára emlékszik visz- sza, de még ma is vele álmodik. Egy másik jelentkező csak annyit tud a szeretettről, hogy valamikor régen kivándorolt Ausztráliába, de fontos lenne, ha mi megtalálnánk. • Idősebbek vagy fiatalok jelentkeztek inkább? Olyanok, akiknek nincs családjuk, ' magányosak? •— A többség 60-70-80 éves. Ök szolgáltatták o legmegrázóbb példákat. Hiszen fél évszázad is eltelt a szétválás és az újra találkozás reménye között. De voltak fiatalok, sőt egészen fiatalok is. Egy tinédzserpár — mindketten 14 évesek — egy hónapja vesztek össze valami félreértés folytán, s most az egyik rájött, hogy hiányzik a másik. Q Hogyan lesz ebből műsor? — A párok a színpadon találkoznak először. Erre a spontán reagálás miatt van szükség. Tehát a nagy találkozás a nézők előtt zajlik, így ők is részesei a viszontlátás megható pillanatainak. Előtte mindkét féllel hosszasan beszélgetünk, felkészítjük őket a Megfeledkeztek a be n ■ r r ssi ^@|0SviOl • A község lakosságának legnagyobb örömére ma már két nyilvános telefon- fülke működik Verőcén. Éppen ezért elismerés illeti a váci postát, hiszen a volt tanáccsal történt megállapodásnak tettek eleget, a lakosság jogos igényét kielégítve. Am a legforgalmasabb útszakaszon, a Rákóczi úton az élelmiszeráruház mellett is áll egy nyilvános telefonállomás. Csakhogy ennek akad szépséghibája: hat-hét hónapja csak áll, de néma. Ugyanis bekötésére eddig nem került sor, csupán arra jó, hogy a pártok plakátjainak, hirdetéseknek helyet adjon. Már-már arra gondol az ember: megfeledkeztek a bekötésről? Ennyi ideig azért nem került sor üzembehelyezésre? Ezúton is szeretném kérni a váci postát, hogy amint mód s lehetőség nyílik rá, ezt a nyilvános telefonfülkét is helyezzék üzembe. Id. Verőcei Béla Verőce Tetszik az új formátum Harminc éve — 1961-től — tudósítom a lapot, lapunkat. Így aztán tudom, látom, nyomon követem, hogy az évtizedek alatt mennyi változáson ment át. A mostani új forma szép és jó. A véleményem viszont a régi: a megyei újságnak kilencvenöt százalékban a megye életéről kell szólnia, s hírcsokor formájában tájékoztatni a világról. Hiszen egyetlen más újságból sem informálódhatunk olyan meny- nyiségben, mélységben a megye életéről, mint saját lapunkból. ötletesnek tartom a fejlécek alatt a felsorolt városok, települések nevét. Talán az is megoldható lenne, hogy mindig aláhúzzák annak a helységnek a nevét, amelyről azon a napon írnak. Hiányolom viszont a váratlan eseményekre. Az első, zavart pillanatokat hivatott feloldani a két műsorvezető, Hernádi Judit és Kern András Is. P Mit gondol, nincs olyan veszélye a műsornak, hogy egy ilyen váratlan találkozás házasságodat sodor veszélybe? — Minden lehetséges. Az is. hogy egy ilyen találkozás a nagy visszatéréssel végződjék. Az emberekben végül is él az első szerelem varázsa. Azonban — s mi ezt hangsúlyozzuk — a szereplők egy megható játék résztvevői. S Vannak-e anyagi feltételei a „szolgáltatásnak”? — Nincsenek. És mint mondtam, műsorról lévén szó. azok kapnak pénzt, akik vállalják a nyilvános szereplést. O Mi a célja ennek az adássorozatnak? — Sok ilyen műsorra lenne szükség. A televízió talán legfontosabb feladata, hogy az egyre inkább elsivárosodó, elmagányoso- dó életbe próbálja meg visszacsempészni az érzelmeket. Ha ez az oly sok kegyetlenség, erőszak jelen valóságában sikerül, nemcsak jó műsort csinálunk, hanem jószolgálati feladatot is teljesítünk. Albert Melinda dátumokat, mert sem a Buda vidéki, sem a gödöllői — sorolhatnám tovább — lapról nem tudom megállapítani, melyik napon jelent meg. Ezért javaslom: minden oldalon tüntessék fel az évet, a hónapot, a napot. A sportoldalon a fekete keretben lévő Pest Megyei Hírlap alatt mindig ott volt a dátum, kérem, térjenek vissza erre a megoldásra. S még valami: szívesen olvasnék több rö- videbb riportot. Jó a lap új formája, de még jobb lenne, ha a szerkesztők az olvasók minden hasznos tanácsát fel tudnák használni. Ezen nyer a lap < az olvasó is. Solymosi László Dunakeszi Gáz van a cgás körül Csupán afelől érdeklődöm, hogy a lap újságírói csak írják, vagy olvassák is saját lapjukat? Ugyanis én ez utóbbiban erősen kételkedem. Elmondom, miért. A január 23-i számuk utolsó oldalán, a Gázrobbanás Gödöllőn című híradásban azt olvastam, hogy Kal- csukfli Istvánná lakásán a szerelő a gáztűzhelyet javította, s közben egy pb-gúz- palack felrobbant. A január 24-i számnak ugyancsak az utolsó oldalán erről egy újabb közlemény jelent meg Szikrától robbant Zsámbokon a gáz. címmel. Ez arról tudósít, hogy Kakucskai Istvánná lakásán a szerelő a gázbetörésen dolgozott, amikor — feltételezhetően — az égő cserépkályhából kipattant szikra robbantotta be a kiáramló gázt (Helyreigazítás sehol. — Egyik legnagyobb napilapunk már Zsámbékra helyezi a tragikus eseményt. Kérdésem; Hol történt a gázrobbanás? Gödöllőn, vagy Zsámbokon? A szerelő gáztűzhelyet szerelt, vagy gázbevezetésen dolgozott? A gázpalack robbant fel, vagy a vezetékből kiáramlott gáz? A két híradás többi részét értem. E felületes és pontatlan hírközlés, tájékoztatás után hogy higgyen az olvasó a lap hitelességében? Tóth Imre Vócszentíószld ★ Kedves» olvasóinktól és levélírónktól is ezúton kérünk elnézést, hogy egymást követő számunkban ellentmondásos hírek jelentek meg. Holló Ilonától, a zsám- hoki polgármestertől tudtuk meg a pontos adatokat. A gázrobbanás helyszíne: Zsámbok. A baleset sérültjei: Kakucsai Istvánné és a gázszerelő. A szerencsétlenség gáztűzhelyjavítás közben történt. Még csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a szerkesztőségünkbe érkező híreket megyei informátoroktól (vállalatvezetőktől, polgármesterektől) kapjuk. Többéves tapasztalatunk szerint megbízhatók, pontosak az információk. Minden esetben nem áll módunkban többoldalúan tájékozódni. Miért nem vállalkoznak? Olvasom, hallom, saját bőrömön érzem a most zajló tejháborút. Megint meg kell állapítanom: nekünk, öregeknek nem kedvez, ami történik. S eszembe jut, hogy a harmincas éveit elején az USA-ban ugyancsak volt a tejháború, amikor a farmerek csatornákba, árkokba öntötték a tejet. A hatóság pedig nem adta be a derekát, gondolván, a farmerek nem bírják sokáig a kialakult helyzetet. Hogy mit tettek a farmerek? Társaságokat alakítottak, közös tejüzemeket létesítettek, gyártani kezdték a tejport, a tejkonzerv et, s az új termékeknek hamarosan kialakult a felvevőpiaca. A második világháború előtt már a fél világot elárasztották készítményeikkel. A háború kitörése után s a végén a Szovjetunióban gyerekek millióinak életét mentette meg az amerikaiak által küldött konzervtej s más készítmény. Az motoszkál a fejemben: miért nem vállalkoznak hát nálunk sajt, tubusos vaj, tejpor, tejleonzervek s más készítmények gyártására? Hiszen lennének az ilyen termékeknek felvevőpiacuk más országokban is. Ha nem tudnak fizetni? Cserekereskedelemmel a felesleg értékesíthető lenne, a szükséges hiánycikkek beszerezhetők. Am az ilyen lépések, megoldások helyett a termelők tüntetnek, a hatóság meg ölbe tett kezekkel nézi, mi történik. Így aztán megint nem megyünk semmire ... Együd Lajos Vác Beszélhetnénk egy nyelven Az utóbbi hetekben az 1991-es állami költségvetésről sokat olvashattunk. Főként sok szó esett „süketek párbeszéde” módjára olyanok között, akik nem olvashatták a Magyar Közlönyt, nem nézték, hallották a tévé Ablak, Napzárta, Szám-adás stb. műsorait a lakáscélú kölcsönök kamatairól. Mindez a Magyar Közlöny megjelenése előtt. Végül január 14—15-én utcára került a közlöny. Így már olvasni lehetett: ... az 1990. évi CIV törvény 64—67. paragrafusát az ominózus kérdésről, a tizenöt százalékos kamatról, az 1 ezer 500 forintról. Tény: a 64. paragrafus (2) az adós a kölcsönt nyújtó pénzintézet felszólítását követő 30 napon belül nyilatkozhat. A 66. paragrafus (1) „az 1991. január hó 1. napján fennálló ... tőketartozás felét az állam elengedi.” Mindebből kiderül: sehol sem szerepel a január 31-i nyilatkozattételi határnap, sem a február 28-ai befizetési határidő. Az utóbbi két időpont csak a hírközlő szervek útján közreadott pénzügy- miniszteri közleményből vált ismertté. Az utóbbi viszont csak tájékoztatás lehet, de nem állampolgári jogot-kötelezettséget kinyilvánító jogszabály. Vagyis joghátrányok nem fűződhetnek hozzá, jogvesztő határidőként nem értékelhető. Az ésszerűség azt diktálja, hogy a jogszabály és a ténylegesen fennálló tartozás ismeretében legyen az állampolgárnak harminc napja a nyilatkozatra. A számlazárástól — előző év december 31. — legalább harminc nap álljon rendelkezésre, hogy fennálló tőke- tartozását kiegyenlítse. Azt hiszem, nem ártana az állampolgárok tízezreivel egy. érthető nyelven beszélni 1 Dr. BirD Gábor Döms\i
