Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
SZABADDEMOKRATÁK: IRÁNY A HATALOM Hol is van a tönk széle? Kilátástalannak tűnik a vita a kárpótlási törvényről A kárpótlási törvény általános vitája közben Szűrös Mátyás levezető elnöknek este hét órakor fel kellett hívnia a figyelmet arra, hogy még 35 képviselő jelezte hozzászólási szándékát. Döntő többségük a kormánypártokhoz tartozik, csak a Kisgazdapárttól 17 honatya kíván szólni, miközben hamarosan elfogynak az ellenzéki pártok képviseletében hozzászólók — emelte ki Szűrös, aki egyúttal arra is kérte a honatyákat, hogy lehetőleg új, előrevivő gondolatokat adjanak elő. A kormány nem tud reagálni a valóságra, nem veszi figyelembe a krízis- helyzetet, s végső soron a bukás felé sodorja önmagát. A kérdés az, hogy magával rántja-e az országot is. A többi között ezeket mondotta az SZDSZ hétvégi küldöttértekezletén Kis János pártelnök, amikor bejelentette, hogy létezik olyan szervezet, amely képes irányítani az országot, mégpedig az SZDSZ. HORVÁTH BALÁZS:- POLITIKAI DEMAGÓGIA El Mi a véleménye az iméntiekről? — kérdeztük Horváth Balázstól, a kormánykoalíciót vezető MDF ügyvezető alelnö- kétöl. — A szabaddemokraták kijelentése, miszerint a kormány tönkreteszi az országot, nos, ez politikai demagógia, és a hatalomra kerülés egyik általam nehezen tolerálható eszköze. Az ilyen politikai magatartás ahelyett, hogy konstruktív álláspontot alakítana ki az ország felemelkedése érdekében és munkálkodna a reális program kidolgozásán, a nehéz gazdasági helyzetben amúgy is borúlátó polgárságot még jobban elriasztja a kormány- koalíció által kezdeményezett változásoktól. A kormány a saját programja alapján dolgozik, s ebben a programban előre leírtuk, hogy átmenetileg rosszabbak lesznek a polgárok élet- körülményei. Az egész társadalom, az egész gazdaság átalakításának feladata hárul ránk, erre vállalkozott az MDF és koalíciós partnerei. Nagyon különösnek tartom az ilyen minősítést, midőn látom azt, hogy a szabaddemokraták egy jóval kisebb feladattal, a főváros vezetésével sem tudnak megbirkózni. A véleményük tehát szerintem a tények rosszindulatú beállítása. H S hogyan vélekedik arról: az SZDSZ kormányképesnek tartja magát? — Azt hiszem, érzik azt, hogy a részleges kárpótlás, és az e héten nyilvánosságra hozandó részletes gazdasági cselekvési programunk defenzívába szorítja a szabaddemokratákat; úgy gondolom, ezért választották ezt a megoldást. Én a magam részéről örülök annak, hogy a legerősebb ellenzéki párt végre eljutott odáig, hogy felismerje: neki is programot kell kidolgoznia. Ilyen kormányzati programjuk ez ideig — ahogyan maguk is elismerték — nem volt. Ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy a jelenlegi jogi szerkezetben új választások kiírása nélkül kerüljenek be az általuk hőn vágyott hatalomba. SZEKERES IMRE:- A HELYZETELEMZÉS JÓ S3 Mit szól a hét végén elhangzott szabad- demokrata kijelentésekhez a Szocialista Párt? — faggattuk Szekeres Imrét, az MSZP ügyvezető alelnökét. — Az teljesen természetes és helyénvaló állapot, amikor egy ellenzéki párt bejelenti, hogy készséget mutat a kormányzati feladatok vállalására. Ebben a Szocialista Párt 'semmi meglepőt nem talál.-A fordulat nem váratlan, hiszen a demokrácia alapintézményéhez tartozik, hogy a pártok küzdjenek egymással a kormányzatért. Azt viszont, hogy ez miképpen realizálódjon, most még nem lehet látni. Van kormánykoalíció, amely kötelezettséget vállalt a kormányzásra, bejelentette, hogy van programja, s azt végre is kívánja hajtani. Előállhat azonban olyan helyzet, amikor a jelenlegi koalíció képtelenné válik a kormányzásra, s ez nagy valószínűséggel be is következik, ha nem változtat a jelenlegi politikáján. Ebben az esetben a mi véleményünk szerint egy átmeneti szakértői kormánynak kell átvennie az ország irányítását, amelyet támogatnak a parlamenti politikai erők, és szükségessé válik a parlamenti választások előrehozatala is. H Időszerűnek tartja ezt? — Ügy gondolom, néhány hónapon belül érett lesz az idő hozzá, ezért helyesnek tartom az SZDSZ helyzet- értékelését. Hiszen a kormány eddigi tevékenykedése nem ütötte meg a szükséges és elégséges szintet... Tekintettel arra, hogy a legutóbbi ülésen a tervezet általános vitájában jelentkező Fodor István Pest megyei honatya felszólalására — időhiány miatt — már - nem kerülhetett sor, tegnap elsőként a független képviselőt illette a szó. Fodor István emlékeztetett arra, hogy a törvény- tervezet vitájának előző szakaszában a független képviselőknek nem állt módjukban szónokot állítani, mert a kárpótlás kérdésében szóba jöhető megoldások egyikének sem sikerült elnyernie a csoport többségének támogatását. A kirajzolódott négy, markánsan különböző elképzelés alapján azt a következtetést vonta le, hogy az ismertté vált megoldásokban olyan egymásnak feszülő, összeegyeztethetetlen érdekellentétek öltenek testet, amelyek egymást vagy kioltják, vagy éppen a társadalmi robbanásig felkorbácsolják a kedélyeket. Majd rámutatott: járhatatlan útja a tulajdont ért sérelmek orvoslásának a jogszerűség, az igazságosság és a gazdaságosság oldaláról történő megközelítés. Más szférák alapelveit felölelő, átfogó koncepció ismeretének hiányában csak részkérdéseket ragadnak ki egy fejezetből — mutatott rá —, s a kárpótlás is egy ilyen részkérdés. Ügy vélte továbbá, hogy a köz- megegyezést nem jogszabállyal, hanem társadalmi szerződéssel kell elérni. Végezetül megdöbbentőnek nevezte annak a szándéknak a törvénybe iktatását, hogy más időszakban elkövetett sérelmek hasonló felfogásban történő orvoslásának ígéretével megterhelve folytatódjon a gazdaság átalakítása. — A jövő érdekében a múltat le kell zárni — mondotta. A kárpótlási törvénytervezet általános vitájában — immár a vezérszónokokat követően — a különböző frakciók képviseletében a hozzászólók többsége nem vitatta, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása, valamint a privatizáció szempontjából meghatározó fontosságú a beterjesztett törvényjavaslat. A kárpótlás mértékéről, valamint a kárpótlásra jogosultak köréről azonban már jelentős nézetkülönbség volt tetten érhető a felszólalásokban. Többén is amellett érveltek, hogy az elmúlt évtizedekben személyes szabadságuktól megfosztottakra, a jogsértések áldozataira is ki kell terjeszteni a kárpótlást. Ezt nem csupán a Recski Szövetség álláspontját tolmácsoló Zimányi Tibor (MDF) hangsúlyozta, hanem a függetlenek padsoraiból Dénes János is, aki egyenesen azt szorgalmazta: a kárpótlás során mindenekelőtt az 1956-ot követően elítéltek sérelmeit kell orvosolni. Bár a kisgazdapárti képviselők is nagy jelentőséget tulajdonítottak a törvény- tervezetnek, azt számos ponton kemény bírálat alá vetették. Mind Szabó Lajos, mind Ömolnár Miklós azon az állásponton volt, hogy nem megfelelően ‘készítették elő a törvénytervezetet, s annak beterjesztését nem előzte meg széles körű felmérés. A kisgazdapárti politikusok ugyanakkor cinikusnak nevezték azokat a követeléseket, melyek a társadalom egészére kívánják kiterjeszteni a kárpótlást. Sjjámos felszólaló annak a véleményének adott hangot, hogy a kárpótlást külön kell választani a föld- tulajdon kérdésétől. Ugyanakkor azt is szóvá tették, hogy a kárpótlási törvénynyel egyidejűleg a Parlamentnek döntést kellene hoznia a szövetkezeti törvény, a földtörvény kérdésében, illetve rendeznie kellene az önkormányzatok tulajdoni viszonyát is. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki felszólalók álláspontjától markánsan különbözött a fiatal demokraták kárpótlással kapcsolatos nézetét kifejtő Ader János véleménye. A képviselő már elöljáróban súlyos politikai hibának minősítette, hogy a koalíció két pártja — az MDF és az FKgP — nem a törvény beterjesztése előtt, hanem csak azt követően, a parlamenti vita során próbái közös nevezőre jutni. A vélemények kibékít- hetetlennek látszó szembenállását érzékelve az utolsóként hozzászóló Vass István, az SZDSZ Pest megyei listájáról bekerült képviselő arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lenne, ha a kormány visszavonná javaslatát és a témát újból egy hatpárti egyeztetés után vennék elő. Hogy így lesz-e, arra holnap kapunk választ, amikor további hozzászólások után az általános vita lezárása várható. Ő mondta Dürgés Változó hatalmaknak változatlanul nem tisztelője ő: Mészöly Miklós. A vele — hetvenedik ■ születésnapja alkalmából — készült interjúban A Világ (91/7.) hasábjain ismét, immár sokadszor elköveti azt a könnyelműséget, hogy — őszinte! Néven nevezi a dolgokat. Például így: „Éppen ma kellene radikálisan elgondolkodni a kultúra helyzetéről, amikor sok-sok jel szerint félhetünk, hogy a kultúra csupán politikai-stratégiai szlogenné lesz a nagyon is múlandó percemberkék nem- zetdagályos vagy éppen piaci dürögése közepette.” Szép ajándék a baromfiudvarok kiskakas- káinak adni a nyírfsi- ketjfajd kakasának a hangját, ám M. M. (mint műveiben) pontos leírója a mai, faramuci helyzetnek, a gazda körül szaladgáló kiskakasok megtévesztő hangú hangoskodásának. Vannak ugyanis, akiknek ez a kakasszó mennyei muzsika, azaz M. M. aligha számíthat arra (na persze: igénye sincsen rá), hogy a Kádár-korszak mellőzöttjéből a mai korszak kedvence lesz. Nemcsak a dürögés miatt... Az előbb citáltakat ugyanis így folytatta: „... amit ma ez a hatalom ezen a területen csinál, az felháborító. Ény- nyire kultúraellenes még az Aczél-korszak sem volt, azokban az emberekben legalább valamiféle sznobizmus munkált, ami miatt támogattak bizonyos dolgokat. Most semmi ilyen törekvést nem látni." Bizony, még egy kis sznobizmus sem jön össze... lapunk hasábjain ezért kényszerülünk folyamatosan hírt adni az oktatás és a kultúra egyre sanyarúbb állapotáról. Megnyugtat bennünket, hogy amit mi látunk, azt mások is látják, s ebben az esetben, a kultúra képtelen helyzetét illetően, ugyanúgy látják. Szomorúnak tartjuk ugyanakkor, hogy az ugyanúgy látottakból egyre inkább kibontakozik, a kultúra ügyében mi is a — dürgés ... KLIENS MASZKULINBÄL T ónykémit kezelendő, fölöslegessé téve bármilyen kommentárt. A tavalyi népszámlálás szerint a megye lakosságának több mint a fele leány és asszony. Keresem ennek lenyomatát az ún. politikai-hatalmi szerkezetekben, de nem lelem. Mutatóban néhány nő a polgármesterek csapatában. Némileg több, de arányukhoz aránytalanul kevés a képviselő-testületekben, a pártok helyi vezetőségeiben, s szabályt erősítő kivételként bukkan fal nő a frissen megbízatást kapott gazdasági, intézményi vezetők között. Tart a maszkulinbál. A politika, a hatalom: férfiügy. • Nemzetközi összehasonlításban is szinte példa nélkül álló maszkulin (férfi túlsúlyú) parlamentet mondhatunk a magunkénak. A 358 férfi mellett mindössze 28 nő képviseli — mert ahogyan a megyében, úgy az országban is ez a helyzet, 375 ezer i'ős nőtöbblettel — a lakosságnak a nagyobb részét ... Kézenfekvő az ellenvetés: nem lehet a ársadalom szociológiái lenyomata az Országgyűlés. Nem is kell, hogy az legyen. Ez ugyanis a for- málstatisztika ingoványos terepére vinne ki — ismét! — bennünket. A társadalom politikai szerkezetének azonban — akarva-akaratlanul — tükre az, kik ülnek a parlamenti padsorokban. S ha ezekben a padsorokban kevés a nő, akkor nem csak arra derül fény, hogy a társadalom a politikai szerkezetekből kirekeszti-kinyomja-be-sem- engedi a nőket, hanem kiderül valami más is. Az, hogy a sajátos női érdekek — és mérlegelési szempontok — képviselete erősen kétségessé, sőt lehetetlenné válik. Ma a helyi politikai, hatalmi szerikezet csupán másolata annak, amit a parlamenti arányok mutatnak, amit a választói akarat, valamint a pártlisták fura rangsora a törvénykezés testületében teremtett. A megyében egymástól távol álló politikai szervezetekben egyre gyakrabban hallom a panaszt: fogyatkoznak az aktív tagok soraiban a nők. Az 1989-es, 1990-es csapatuknak (akkor is . szerény ‘létszámú csapatok voltak ezek) a fele, harmada maradt csak meg. Valaki azt is megkockáztatta, azért történik ez, mert a nők érzékenyebbek a férfiaknál a remélt és a tényleges változások viszonyára. Nem tudom. Azt viszont valóban tudom, hogy a megyében szembetűnően megfogyatkozott a közszereplő nőknek a száma, s akik vállalják, tisztelet a kivételes eseteknek, nem sok köszönetét kapnak a férfiaktól, árunál több támadás éri őket. S ajnálatos, hogy az előbb említett támadásoknak a döntő része a nőket nem másért, hanem pusztán azért éri, mert — nők. A maszkulinbál vitézi mezbe öltözött részesei szerint ugyanis a politikához a gazdasághoz, a településkormányzáshoz stb. ugyan érthetnek a nők i s, de ezént ők, a derék vitézek ab ovo jobban értenek. És ez az, ami felidézi bennem azt a politikai múltat, amikor komoly képpel kizárólag férfiak vitatkoztak a legkülönbözőbb testületekben a nőpolitikáról ... Ez a gyakorlat, teljesen más politikai színezetben, lám átöröklődik, aligha dicsőségére a sarjadó demokratikus közéletnek. Olcsó fogás lenne most szóba hozni: tegyenek a nők többet azért, hogy megkaphassák az őket megillető helyet. Aki ismeri a valóságot, az tudja: ha a kenyérkereset, a család ellátása stb. harcai mellé ezt a harcot is vállalnia kell a nőknek, aligha fognak tülekedni. Van harcuk, küzdelmük éppen elég, ezért a közfeladatok és a közérdekek sorába tartozik tágra nyitni előttük az utat. A maszku’inbál: diszkriminációs demokrácia. Azaz nem demokrácia. Mészáros Ottó Solymáron közel 500 embernek ad munkát a Pest Megyei Műanyag-feldolgozó Vállalat Műszaki Cikkek Gyára. Pest megye egyik legnagyobb ipari üzemében évente mintegy 1,7 milliárd forint értékben gyártanak különféle fröccsöntött és extrudált cikkeket. Termékeik száma eléri a 20 ezret, itt készítik többek között a külföldön is keresett kerti bútor és a víz-, valamint a gázvezetékekhez használt műanyag csöveket is. Nagy Mihályné képünkön egy óriási fröccsöntő gépen műanyag malterosládákat készít (Hancsovszkí János felvétele) A bútoroktól a gázcsőig .....- ■■ •' ■ •
