Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

Az újabb határidő „Vámmentes' haladék Kupa Mihály pénzügymi­niszter bejelentése alap­ján két héttel meghosszab­bították az OTP-lakások kölcsö'nkiegyenlítési szándé­kának január 31-i végső bejelentési határidejét. Eszerint annak, aki az OTP által kiküldött kétpéldányos nyilatkozaton az első meg­oldást választotta, vagyis egy összegben február 28-ig vissza akarja fizetni teljes tartozását — azaz a fél összeget —, annak a szán­déknyilatkozati papírt nem január 31-ig, hanem feb­ruár 15-ig kell bevinnie vagy postán eljuttatnia az OTP-fiókhoz. A módosító rendelkezés­re azért volt szükség, mert az OTP számos fiókjánál a túlórázás ellenére se győz­ték a bejelentési nyilatko­zatokat feldolgozni. Ezzel az intézkedéssel gyakorlati­lag két hét haladékot kap­tak azok, akik kicsúsztak a január 31-i szándékbejelen­tési határidőből. Ha a megfelezett OTP-la- káslcölrsönt a tartozó fél február 28-ig befizeti, ak­kor az OTP 1991. januárjá­ra és februárjára nem szá­mít fel kamatot a befize­tési összegre, azaz a volt nullától három és fél száza­lékos kamatozású tartozását az ügyfél kamatmentesen fizeti. Aki ezt a megoldást választja, annak se az 1991. januári, se az 1991. feb­ruári plusz 1500 forintos kiküldött kamatcsekkeket nem kell befizetnie. ÚJ LAP A HÍRLAP Egy csokor vélemény Új lap a Hírlap. Tetszik-e? Erről érdeklődtünk néhány régi kedves olvasónktól. Dr. Zelen Béla, a Rókus- kórház orvos igazgatóhe­lyettese: Úgy látom, ez a lap többet ér a megye lako­sainak, mint a korábbi, mert több a helyi informá­ció. Csak az a kérdés, tud­ják-e majd tartani a ní­vót, megőrzik-e a tartalmi és információs gazdagsá­got. Gödöllő polgármestere, dr. Gémesi György érdek­lődéssel vette kezébe az át­alakult lapot, aztán .. . az­tán nem titkolta csalódott­ságát. Magam is indokoltnak tartom a lap szerkezetének, tartalmának megváltozta­tását, de nem ilyen formá­ban. A megyei újságnak mindenekelőtt a megye te­lepüléseivel, s az azokhoz kapcsolódó országos dol­gokkal kell foglalkoznia. Sajnos az átalakított lapban is jelentős helyet foglalnak el a világpolitikai esemé­nyek. A terjedelemnövekedéstől azt vártam volna, hogy több helyet biztosít az egyes vá­rosokról szóló írásokra, esetünkben Gödöllőre. Dr. Inczédy János, a Pest megyei önkormányzat köz­gyűlésének elnöke: — Szimpatikus, olvasmá­nyos az első új lap. Annak, persze másokkal együtt nem örülök, hogy drágább lett. Annak viszont igen, hogy változott a formátu­ma. Sok az ingázó, gondo­lom nekik is jobb kézbe fogni ezt a kisebb méretű, de többoldalas lapot. Azért hadd mondjam el két aggá­lyomat: az egyik, hogy most a váci oldalon írtak a Penomahról, s ezt a cik­ket megkapják az északi térség olvasói. De a cég­ről szóló írás egészen biz­tosan érdekelné azokat is, akik például Cegléd kör­nyékén laknak. Fontosnak vélem, hogy ne erősítsük a megye észa­ki és déli része között meg­lévő különbségeket. Én azt remélem, a megye nem fog úgy kettéválni, ahogyan most a Hírlapban. Feltét­lenül az új változat mellett szól: több a helyi konkrét információ, például az anyakönyvi hír, az, amiért az emberek olvassák az új­ságot. A lényeg az: nyerje el az olvasók tetszését. Ne­kem, már mondtam — tet­szik. Nagy Zsolt ezredes, Pest megyei tűzoltóparancsnok: — Hogy mit szólok a mai laphoz? Azt: keveslem a ró­lunk szóló egyetlen hirecs- két. Miért nem írtak töb­bet mostanában a tűzoltók­ról. mondjuk egy egész ol­dalnyit valamelyik szám­ban? ... — De félre a tré­fával: Azzal, hogy új helyi oldalak jelentek meg, nyil­ván nő majd az előfizetői tábor. Azt hiszem, ezzel a húzással kemény konku­renciát teremtettek sok vá­rosi, községi újságnak. A mai lapot nézve, biztos va­gyok benne, hogy az olva­sókat szolgálja a változta­tás. Mi eddig a Budapesten terjesztett változatot ol­vastuk, de most azt hiszem, az Észak-Pest Megyei Hír­lap mellett elő kell majd fizetnünk a Dél-Pest me­gyeire is. Megéri. ★ Vélemények. Kedvezőek és kételkedők. Objektív mércének persze egyik se tekinthető. Mindenesetre a hírlapterjesztők első infor­mációi szerint az olvasók tegnap reggel keresték a la­pot. Reggel 9 órára Vácott a legtöbb árusnál elfogyott a lapunk. A Nyugati pálya­udvarnál szintén többen keresték az újságot, mint máskor. Az első napi lapforga­lomból persze nem lehet levonni hosszabb távra szóló következtetéseket. Hogy ezután is veszik-e, vi­szik-e az újságot, az nem­csak a premieren, hanem a mindennapi előadáson is múlik. Ehhez kérjük olvasóink tanácsait, véleményét. Kér­jük, írják meg, mi a véle­ményük az új Pest Megyei Hírlapról, mit kérnek, mit várnak a továbbiakban a szerkesztőségtől. Vízbetörés a metróban Felrobbant a vezeték Az Astoria aluljáró mint tengerszem. A járókelők futva menekültek (Folytatás az 1. oldalról.) utasokat leverte lábukról a mélybe tóduló nagy tö­megű víz... Többet nem láttam, mert refle^szerűen menekültem magam is a biztonságos felszínre. Már állt a közúti forgalom minden irányban, vagy kétkilométeres osz­lopokban, a piszkos víz pe­dig a Deák tértől a Blaha Lujza térig döbbenetes se­bességgel ért el. Tizenegy óra negyven­kilenckor tört ránk az ára­dat az aluljáróban, s ke­vesebb mint húsz perc múlva, már jéghártya hí­zott a hatalmas tócsák te­tején, emberek vágódtak el, gépkocsik pördültek meg, éktelen szirénázás töltötte meg a fél fővárost. A rendőrök káprázatos gyorsasággal kordont von­tak az aluljáró köré, elte­relték a forgalmat, s a tűzoltók mentőcsapatai megálliihatatlanul tódultak le a mélybe. Valóságos háborús han­gulat uralta a főváros bel­ső kérü tetei t. A Tanács kör­úton, a Rákóczi út sarkán bombatölcsérként tátongott a 80 centiméteres eltörött vízvezeték által mosott ha­talmas gödör. Lenn a mélyben — mint később megtudtam Murányi Al­bert tűzoltó törzszászlóstól — óriási szerencse kísérte a tragédiát, mert sem ■ az utasok, sem a személyzet nem sérült meg. A vonat- vezétők időben észlelték a vészjelzést, s azonnal ki­húztak az állomásról. Döbbenetes pusztítás marad a víz után. Valami­vel este hat óra előtt már megindult a buszközleke­dés a Rákóczi úton. A bal­eset körülményeinek vizs­gálata lapzártakor még tartott. Aszódi László Antal A HÉT HÍRE FÜSTJELZÉS Budapesten került sor az idegenforgalmi fórumra, • Tanácskozást rendeztek Szegeden az MSZP szer­vezésében, a bérből és fizetésből élők érdekeinek vé* delméről. • Képzőművészeti kiállítás nyílt Győrött, Keleti—nyugati találkozások címmel. 9 Szolnokon a kisgazdák rendezésében kistermelők mezőgazdasági akadémiája kezdte meg munkáját. 9 Keszthely adott helyet az országos növényvédelmi fórumnak. 9 A hét híre az is, hogy távközlési kiállítás tekinthető meg Zalaegerszegen. Kemény öt forintot kell fizetni — az eddigi kettő helyett — február elsejétől a háromperces helyi tele­fonbeszélgetésért. Az ár­emelkedés meglehetősen goromba módja adja tud­tunkra: a távközlés üzlet. Bajunk nem lenne ezzel, ha valóban üzlet lenne, azaz szabályos adok-kapok. Eddig azonban úgy festett a helyzet, hogy adok, s kétséges, mit kapok... A megyében csupán két esz­tendeje kerültek többségbe az automata kapcsolású távbeszélő főközpontok. Addig ugyanis az volt a jellemző, amit a nemzetkö­zi szint ismeretében özön­víz előttinek kell tarta­nunk: a kézi kapcsolás. Ma is a megyének nagy csa- patnyi olyan települése van, ahová a telefonálás szinte lehetetlen. A reggel kért számot még a késő délutáni órákban sem tudják adni az amúgy kedves hölgyek „az interurbánban”. A legutóbbi hetekből öt olyan esetről tudok, amikor a külföldi partner azért lé­pett vissza a vegyes válla­lat létrehozásától, mert megtudta: egyetlen fővo­nallal kapcsolódhatna a világhoz... Ami azt illeti, nem magyar különlegesség­ről van szó. A (volt) KGST- országok együtt maradtak le a távközlés forradalmá­ról. Annak a naiv felfogás­nak a jegyében, ami szerint a távközlés, nemcsak a te­lefon, hanem minden más, ami ennek a körébe tarto­zik, infrastruktúra, tehát nem termelő beruházás... Ma a megyében már van magánalapon létesített te­lefonhálózat (Nagykovácsi­ban), s van telefonra vára­kozó, csak a hivatalos lis­tán a 40 ezer fő közelében. A hivatalos lista azért hangsúlyos, mert nagyon sokan a listára sem irat­koznak fel, reménytelennek ítélve a kérést. Ideje lenne dönteni ma­gának a fogalomnak az ügyében, hiszen távközlés alatt ma ki-ki azt ért, amit éppen akar ... Ami mind­egy, ha laikusokról van szó, ám nagyon nem mindegy, ha szakemberekről. Vannak (szakemberek) a tág foga­lomnak hívei (a műholdas műsorszórástól az űn. sze­mélyhívó berendezésekig mindent belesűrítve), s olyanok szintén, akik csak­is a postai távközlésre ér­tik a fogalmat (telefon, te­lex, telefax). A helyi be­szélgetések száma 1988-ban lépte át az egymilliárdot a telefonvonalakon és a nö­vekedés — tükreként a gaz­dasági átalakulásnak — gyors és folyamatos. Amint 1980. és 1990. között a te­lexelőfizetőknek a száma is nyolcvan százalékkal bő­vült, különösen 1985 óta lényeges a gyarapodás. A száz lakosra jutó távbe­szélőhelyek száma 17 (hét volt 1970-ben), a vidéki al­központok gépesítettségi fo­ka eléri a 83 százalékot, a főközpontoké a 86-ot, a te­lefonvonalhossznak több mint a fele 1970-ben még légvezeték volt, ma az arány 32 százalék... A fő­központok befogadóképes­sége (állomásszáma) 1970 és 1990. között több mint a kétszeresére nőtt, az alköz­pontoké megháromszorozó­dott. Szó sincsen tehát ar­ról, amit gyakran hallanl- olvasni. Volt fejlődés, volt gyarapodás, csak éppen en­nek mértéke sokszorosan elmaradt a szükségestől. Ami nem bűne a postának, hanem vetülete egy álta­lános gazdaságpolitikának. Amely tévesen ítélte meg az ún. háttérágaza­tokat, az elsőbbségeket, a fontossági sorrendeket. A világ első távközlési jeleit az indiánok továbbí­tották, füstjelzéseikkel.., Száll a füst még napjaink­ban is, csak éppen a jelzé­seket azok nem értették, akiknek kellett volna. Most meglódulni látszik a táv­közlés szekere. Ezer lakos­ra számítva Svédország a listavezető a világrangsor­ban a távbeszélő-állomások mennyiségét nézve, ám itt­hon aligha azt a színvona­lat reális megcélozni. Ne­künk, önmagunknak kell elérnünk úgy, hogy a táv­közlés valóban üzlet le­gyen. Aki fizet, az várako­zás nélkül hozzájut a já­randóságához, vonalhoz, készülékhez, kapcsoláshoz. Mészáros Ottó A helyreállítás idejére, míg a helyzet tisztázódott, le­állt a közlekedés a Rákóczi úton. Budapest belvárosá­ban, a Nagykörúton óriási forgalmi dugók keletkeztek Mint derült égből a vil­lámcsapás, úgy érte a mi­nap a budaörsi képviselő- testület tagjait a hír: a vá­rostól 69 millió forintot kö­vetel a Pest Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Ez a ccg volt a kivitelezője annak idején a budaörsi gimnáziumnak, de a meg­rendelt pótmunkák ellen­értékét, azaz 36 millió fo­rintot a tanács nem fizette ki. Határidőcsúszás címén visszatartottak további 12 milliót, s mert a PÁÉV 1989 óta nem jut hozzá a pénzéhez, most a kamato­kat is követeli. A megyei jogtanácsosi iroda közreműködésével a város vezetőinek sikerült 43 millióra lefaragni az összeget. Ha ebből Buda­örs április 30-ig kifizet 30 milliót, június 30-ig pedig a hátralevő teljes összeget, akkor a PÁÉV eltekint at­tól, hogy peres útra terelje az ügyet. Ellenkező esetben a bíróság minden bizony­nyal jogosnak ismeri el a cég követelését, méghozzá a mindenkori jegybanki alapkamat (kétszeresének IDŐZÍTETT BOMBAKÉNT ROBBANT Benyújtotta számláját a PÁÉV kiszabásával, s az alapösz- szeg megállapításában is vélhetőleg a rendelkezésre álló szakvélemények felső határához közelítenek. Az­az a számítások szerint 1992-ben a per már száz­millió forintjába kerülne a városnak. Ilyen felvezetés után a képviselő-testület legutób­bi ülésén a kisebb rosszat választva, egy tartózkodás­sal szavazták meg: ki kell fizetni a PÁÉV-nak a 42 millió forintot. Súlyos ér­vágás ez annak a városnak, amelyiknek üres a zsebe, hiszen a legutóbbi — idő­zített bombaként robbant — tételen kívül Budaörs­nek már 192 milliós adós­sága van. A képviselők nem csak azt feszegetlek, hogy ké­sőbb perelhetné-e a város a terveket készítő Vasiter­vet, mely felvetésről rövid úton kiderült: őket ugyan nem, hiszen a tervező vál­lalat, a PÁÉV által bedo­bott szerkezetváltoztatás miatt kényszerült új terve­ket készíteni. Csakhogy a PÁÉV-on se lehet utólag számonkérni a dolgot, mert a javaslatukra rábólintott a Budaörsi Tanács. A vitában az is kiderült: ezt az építkezést személy szerint Fehérvári elvtárs irányította, ö jelölte ki a gimnázium helyét a domb­oldalban (emiatt is kerül­tek sokkal többe a közmű­vek, s a pótmunkák kö­zött mások mellett a gond­noki lakás megépítése is szerepelt. Mindezek ellen­értékét viszont ki kellett s \ a ti a'a'n j * volna fizetni, különösen akkor, amikor elvégzésük­ről a rendszeresen vezetett építési napló is tanúskodik. A képviselők egyébként azt is tudni vélik, hogy amikor ez a téma a tanács­üléseken szóba keiáilt, min-' dig azzal a felkiáltással re­kesztették be, hogy a vá­rosnak nyert' ügye van a PÁÉV-val szemben ... — Az ügy nem minden tanulság nélküli — jelentet­ték ki többen is, azt firtat­va, miként lehetne személy szerint felelősségre vonni azokat az egykori városi vezetőket, akiknek a szám­lájára a nyomasztó terhek e legújabb tétele írandó. Annyi biztos, hogy Buda­örs fizet, mint a katona­tiszt. Még szerencse, hogy a kormányzat a központi alapba majd egymilliárd forintot tartalékolt, mely pénzből éppen az ilyen helyzetek áthidalására le­het segítséget kérni. F. E. ^Ííúav *tAv#Va *".* * *■*•»•>*

Next

/
Thumbnails
Contents