Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

■ HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI KI

A klmídzsi csata után

A koalíciósok megtartják háborús ütemtervüket? Ellentmondó értékelések a baltikumi helyzetről Ismét növekvőben a feszültség Horvátországban

általános

PILLANATKÉP

Miközben rutinszerűen hüllt a napi 34 ezer tonna bombateher a kuvaiti és iraki stratégiai célpontokra, a szövetségesek háborús menetrendjét a héten váratlanul megzavarták. A bagdadi vezetés támadó hadműveletet indított, s mintegy húsz kilométernyire benyomult Szaúd-Arábiába, és elfoglalta a 28 nemzetiségű koalíció által korábban ki- üríttetett Khafdzsi várost. A szaúdi erők, amerikai légi és tüzérségi támogatással, a jelentések szerint visszafoglalták a „szellemvárost”.

A szövetségesek nem véletlenül nevezték öngyilkos akciónak az iraki betörést. Az első jelentések szerint Bagdadnak több mint száz halottja és sebesültje maradt a csatamezőn, s mintegy négyszáz iraki katona esett hadifogságba. A londoni rádió haditudósítói beszámoltak arról is, hogy sok kiégett iraki páncélost és csapatszállító járművet láttak a csata helyszínén. Hírmagyarázók szerint Szaddam Husszein egyszerre több célt is követett ezzel a biztos kudarccal járó hadműveletével. Egyrészt, miután az eddigi szövetséges légibombázások már rendkívüli zavarokat és károkat okoztak az iraki hadigépezetben, s jól tudja, hogy á 28 nemzetiségű koalíció még több hétig akarja folytatni a légi hadviselést, szaúdi benyomulásával idő előtti szárazföldi háború megkezdésére akarta ösztönözni ellenfeleit.

A „csapással” emelni akarta csapatai harci morálját is, hiszen ezt alaposan megtépázta az állandó készenlét, és az a tudat, hogy teljesen a szövetségesek uralják a légteret. Szaddam Husszein azt kívánta bizonyítani, hogy a hallatlan szövetséges technikai túlsúly ellenére képes még katonai kezdeményezésre. Ezt az „üzenetet” az arab világ többi részének is szánta, s arra számított, hogy szaúdi betörése növeli tekintélyét. Azt is bekalkulálhatták Bagdadban az öngyilkos akcióba, hogy ez hatással lesz azért is az arab világra, mert első ízben kerül sor összecsapásra „testvérek” és „igazhívők” között. Bagdad ugyanis kijátssza azt a kártyát is, hogy ez a háború a „mohamedán igazhívők” és a „hitetlenek” között folyik.

FENYEGETÉSEK

MINDENFELÉ

Bush elnök a napokban érvek egész sorával bizonyította, hogy nem valamiféle „vallási háború” folyik, hanem a nemzetközi jog megtartói és azok között húzódik a határvonal, akik nem riadnak vissza semmitől sem, hogy erőszakos úton próbálják másokra kényszeríteni véres „világrendjüket”. Ezt igazolja az is, hogy Szaddam Husszein fenyegetések özönét intézte a napokban szinte mindenfelé. Mubarak egyiptomi elnöknek azt helyezte kilátásba, hogy

életét úgy végzi, mint elődje, Szadat, akivel merénylők végeztek egy katonai díszszemlén. Az iraki diktátor meghirdette „Mekka és a Golan-fennsík felszabadítását” is. Ez nem kevesebbet jelentene, minthogy Szaúd-Arábiát elfoglalná, és Jordánia leroha- násával eljuthatna Izrael háborúba való bevonásával a jeruzsálemi kormányzat által jelenleg megszállva tartott, korábban Szíriához tartozó Golan-fennsíltig... Szaddam Husszein újabb terrorcselekményeket is kilátásba helyezett a koalícióhoz tartozó államokban. A londoni rádió által készített összesítés szerint egyébként eddig mintegy hetven ilyen bűncselekményt hajtottak végre a 28 államban, szerencsére kevés áldozattal.

A szövetségesek értékelése szerint a bagdadi rendszert a kétségbeesés késztette az öngyilkos cselekedetekre és a fenyegetésekre. Mint megjegyzik, a koalíció nem hajlandó arra, hogy „bemenjen Szaddam Husszein utcájába”, és idő előtt vállalkozzon szárazföldi hadműveletekre.

MI A HÁBORÜ CÉLJA?

Miközben azonban a háború már harmadik hetében tart, a koalícióban is támadtak nézeteltérések arról, hogy tulajdonképpen meddig lehet majd elmenni a hadműveletekben, azaz mire hatalmazza fel a szövetségeseket a Biztonsági Tanács döntése? Drámai módon hívta fel erre a figyelmet Chevénement francia védelmi miniszter lemondása. A párizsi hadügyek irányítója azt az álláspontot képviselte, hogy a koalíció mandátuma csupán Irak Kuvaitból való kikényszerítésére korlátozódik, s ezért nem lehet iraki célpontok ellen légitámadásokra parancsot adni a francia légierőnek. Amikor Mitterrand elnök felülbírálta védelmi miniszterének ezt az álláspontját, s iraki célpontok bombázására utasította az öböltérségbe küldött francia repülőket, Chevénement a lemondást választotta. Kétségei támadtak Moszkvának is az ügyben. Besszmertnih külügyminiszter kifejtette, hogy a felhatalmazás csak arra szól, hogy Irakot kikény- szerítsék Kuvaitból, s nem szabad megsemmisíteni a közel-keleti országot. Csur- kin külügyi szóvivő egyébként szinte egy időben ezzel, aggodalmát fejezte ki, hogy a háború kiterjedhet más országokra is.

Washington és London eközben hivatalos nyilatkozatokban tette világossá, hogy álláspontja szerint, ha Kuvait felszabadul, meg kell akadályozni, hogy Irak továbbra is fenyegethesse. Ez egyes kommentátorok szerint csak azt jelentheti, hogy Bagdadban olyan rendszert kell hatalomra juttatni, amely megfelel a nyugati biztonsági várakozásoknak. Öt északafrikai arab ország nem ért egyet ezzel a nézettel. Ezért olyan javaslatot terjesztett elő, hogy amíg nem késő, s amíg a szárazföldi háború meg nem kezdődik, hirdessenek meg tűzszünetet, hogy Irak így módot kapliasßon. a Kuvaitból való kivonulásra, * ezzel a

háború befejezésére. Jemen és Kuba, amelyek mindegyike a Biztonsági Tanács nem állandó tagja, javasolta, hogy tűzzék napirendre e tűzszünet problémáját. A testület többsége azonban, tekintve, hogy Bagdad semmiféle pozitív választ nem adott a szovjet—amerikai békefelhívásra, amely a héten hangzott el Szaddam Husszeinhez címezve, érthetően elutasít minden olyan javaslatot, amely csak arra lenne alkalmas, hogy Szaddam Husszein lélegzetvételnyi szünetet nyerhessen, s így ezt kihasználva helyreállítsa a bombázások folytán okozott károkat.

HOL VANNAK A FEKETE SAPKÁSOK?

Bush elnök az unió helyzetéről szóló szokásos elnöki megnyilatkozásában arról beszélt, hogy Besszmertnih biztosította: kivonják a hírhedt fekete sapkásokat a Baltikumból, s itt a tárgyalásos rendezés élvez majd elsőbbséget, az erőszak pedig automatikusan megszűnik. Valóban, a deszantosok távozásáról érkeztek jelentések. Ügy tűnt, hogy á február 9-i népszavazást, amelyen Litvánia független demokratikus államiságáról kell dönteni, Moszkva tiszteletben tartja majd.

handsbergis litván elpök azonban arról nyilatkozott, hogy a deszantosok csupán átöltöztek a reguláris alakulatok egyenruháiba, illetve ilyen egységekkel pótolják őket, mivel Gorbacsov bejelentése szerint, csúpán a garnizonokban eredetileg szolgálatot teljesítettek látják el a katonai szolgálatot ezután a balti államokban. Másik probléma, hogy február 1-jéíől életbe lépett az az elnöki döntés, amely a „bűnözés felszámolására” közös

rendőri-katonai egységeket járőröztet a szovjet nagyvárosokban, így a Baltikumban is. Itt pedig jóval alacsonyabb a bűnözés, mint bárhol a Szovjetunióban. Jogos tehát az az aggály, hogy ezt az elnöki döntést a függetlenségi erők elleni fellépésre használják fel...

SPEGELJ

MARAD

Amikor a Belgrád által törvénytelenül felfegyver- zettnek ítélt horvátországi tartalékos és önkéntes rendőralakulatok ellen harckészültségbe helyezték a jugoszláv hadsereget, az utolsó pillanatban Zágráb meghátrált, s megkezdte az érintett egységek leszerelését. De a Milosevics vezette szerbek nem érték be ezzel: letartóztatási parancsot adtak ki Spegelj hor- vát védelmi miniszter ellen katonai összeesküvés vádjával s azzal, hogy szét akarta robbantani a szövetségi államot. Ezt Zágráb nem volt hajlandó teljesíteni, s a jugoszláv szövetségi hadsereg újra felvonult.

A válságot nem sikerült enyhíteni, mert a szövetségi államtanács csütörtöki üléséről kivonult a horvát elnök és alelnök. A feszültség ismét pattanásig éleződött, s ki tudja, mi történik . a szövetségi tanács következő üléséig, amelyre a jövő hét végén kerül sqr.. , _ . . . ..

Árkus István

Tárgyalásos

rendezés

Moszkva a kiélezett baltikumi helyzet tárgyalásos rendezése mellett döntött. A szovjet államfő még a szövetségi tanács pénteki ülése előtt kijelölte azokat a küldöttségeket, amelyek a szovjet központi vezetés nevében megkezdik a párbeszédet a három köztársasággal. A szövetségi tanács, amelynek ülésén Mihail Gorbacsov elnökölt, határozottan elvetette a problémák erőszakos módszerrel való megoldását.

Egyúttal felszólította a balti köztársaságokat, hogy a tárgyalások idejére függesszék fel a szovjet alkotmánnyal ellentétes törvényeket. (A szovjet elnöknek a küldöttségeket kijelölő rendelete egyébként a három köztársaságot továbbra is a Szovjetunió tag- köztársaságainak tekinti.)

| Külföldi eseményeit - j egy mondatban

John Major brit miniszterelnök pénteken Dél-Afrika nemzetközi elszigeteltségének feloldására, a gazdasági szankciók megszüntetésére szólított fel, miután Williem de Klerk dél-afrikai miniszterelnök bejelentette: hamarosan felszámolják a faji megkülönböztetést szolgáló utolsó törvényeket is. A Göncz Árpád köztársasági elnök Washingtonban megbeszélést folytatott Edward Kennedy demokratapárti szenátorral. A Jugoszlávia 238 albán menekültet toloncolt vissza hazájába, a Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint. A Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: sem ő, sem Václav Havel nem szorgalmazta a litvániai események nyomán azt, hogy Csehszlovákia azonnal lépjen ki a Varsói Szerződésből. Ái Japán pénteken cáfolta, hogy a Szovjetunió és Japán titkos megállapodást kötött volna a Kuril-szige- tek átadásáról. A Egyre nő az összeg, amit II. János Pál pápa lengyelországi látogatásának előkészítésére igényelnek az államtól a szervezők, új utak építésére, a csatornázás fejlesztésére. A „Reméljük, hogy a jordá- niaiakk megértik, ha izraeli repülőgépek igénybe veszik az ország légterét, mint ahogy ezen az úton érkeznek Izraelbe az iraki rakéták is — jelentette ki Avihu Bin Nun tá'o.t nők, az izraeli légierő parancsnoka —, ha nem, akkor nem lesz jordániai légierő”.

A fegyvervásárlósi botrány

Mit jelenteitek a tények?

Miért hallgat a magyar kormány? címmel a Borba pénteki száma közölte Nikola Burzan cikkét, amely sürgeti a magyar kormány válaszát a fegyvervásárlási botránnyal kapcsolatban.

A jugoszláv közvélemény — mutat rá a cikk — reméli, hogy a magyar kormány lépései nem jelentik a Jugoszlávia iránti politika megváltozását, de erről világosan és nyíltan a magyar kormánynak kell állást foglalnia.

A kommentár kitér arra .is, hogy Veljko Kadijevics nemzetvédelmi miniszter október 2.9rén levélben fordult Für Lájós magyar honvédelmi miniszterhez, kérve sürgős válaszát a fegyvervásárlással kapcsolatban. A válasz azonban mindaddig nem érkezett meg, s a magyar közvélemény is választ vár, mint azt a Népszabadság cikke mutatja, amely Janka-pusz- ta címmel jelent meg. Ebben a cikkben, mutat rá a kommentár, felszólítják Antall József miniszterelnököt, hogy folytasson vizsgálatot az ügyben.

A Borba felidézi azt is,

A nagyvárosokba!

Katonai és rendőri jarcrck

Pénteken lépett életbe Mihail Gorbacsovnak az az elnöki rendelete, amely megerősítette a szövetségi belügy- és védelmi miniszter közös parancsát. A parancs értelmében február

1-jétől a nagyvárosokban országszerte együtt fognak járőrözni a rendőrök és a katonák.

A hatálybalépés előtt Grúzia és Moldva parlamentje is úgy határozott, hogy érvénytelennek tekinti az elnöki rendeletet.

Tbilisziben a belügyminisztériumot arra utasította a parlament, hogy ne engedje a nemzeti rendőrség tagjainak a szovjet hadsereg katonáival való közös járőrözést.

Kisinyovban a rendeletről úgy határozott a törvényhozás, hogy Moldva területén nem tekintik azt jogerősnek. A képviselők úgy ítélték meg, hogy Moldvában szükségtelen a katonák járőrözése.

Moszkvában a fővárosi tanács határozatot hozott a katonai kérdésekkel és rendkívüli helyzetekkel foglalkozó bizottság felállításáról.

hogy Jugoszláviában nem lehet figyelmen kívül hagyni bizonyos szélsőséges magyar körök törekvéseit és igényét egyes olyan jugoszláv területek visszaszolgáltatására, amelyeket „igaztalanul vettek el Magyarországtól”. Figyelmet keltett az is, hogy Antall József 15 millió magyarról beszélt.

Az aggasztó jelenségekkel kapcsolatban a cikkíró kiemeli: nem állítja, hogy ez a magyar kormány hivatalos álláspontja, de végül is kérdés, hogy mit jelentenek ezek a tények.

Az aggódó szomszéd

Nem vagyunk közömbösek azon hírek iránt, hogy Magyarország fegyvereket adott el Horvátországnak, különösen azért, mert két szomszédos országról van szó — jelentette ki Traian Chebeleu, a román külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén, egy kérdésre válaszolva.

Természetesen érdekel minket, hogy mit ért bármelyik ország a jószomszédsági politikán és annak biztosításán. Bizonyos aggodalmat keltett bennünk a jugoszláv televízióban bemutatott film Magyarország illegális fegyvereladásáról Horvátországnak.

ÍGY LÁTJA A SZAKÉRTŐ

Merre tart a háború?

A térségben zajló legutóbbi események változást idéztek elő a szövetségesek „háborús menetrendjében”, és valamelyest módosították az öbölháború forgatokonyvet.

Az iraki erők több ponton is átlépték a szaúdi hatart, és ellenséges állásokat támadtak meg. A Hafdzsi szaúdi városban és környékén az iraki gépesített alakulatok betörésével sor került az első jelentős szárazföldi összecsapásra. A szövetségesek összehangolt szárazföldi és legi támadása eredményeként úgy tűnik, hogy a települést sikerült megtisztítani a szilárd ellenállást ^tanúsító iraki erőktől. Valamennyi iraki erő távozásra kenyszen- tése azonban még nem sikerült. Kisebb méretű harci cselekmények még tartanak a város egyes körzeteiben es környékén. Ez az ütközet lényegesen nagyobb volt es több áldozatot követelt, mint a szárazföldön lezajlott eddigi bármelyik összeütközés. Több száz a halottak és a hadifoglyok száma, jelentős a technikai eszközökben bekövetkezett veszteség.

A jelek arra mutatnak, hogy Szaddam Husszein a harcokat a levegőből a földre akarja kényszeríteni. Kérdés azonban, hogy ezek a szárazföldi tevékenységek csak egy „sivatagi kitérőt’* vagy valóban a szárazföldi harctevékenység megindítását, kezdetét jelentik az irakiak részéről. Nem kizárt, hogy az irakiak ezekkel^ a váratlan akciókkal a szövetségesek szárazföldi hadműveletei beindítását szeretnék elérni még azt megelőzően, hogy azok légitámadásaikkal fellazíthatnák az ő védőállásaikat. E szándékot erősítheti az is, hogy a B—52-es bombázók támadása ellenére a kuvaiti—szaúdi határ felé tart mintegy íooo harci járműből álló iraki katonai oszlop, valamint az is, hogy Kuvait határán 5-6 iraki hadosztályt (ez kb. 50 000 fő) vontak össze. Ezeknek az erőknek az összpontosítása további iraki szárazföldi támadásra enged következtetni. Abban az esetben, ha Irak a jelenleg rendelkezésre álló szárazföldi erőit összevonja, a létszáma akkor is csak mintegy 350 000 fő lenne. A szövetségesek létszáma ezzel szemben már a 700 000 főt meghaladta. Mindezen túl figyelembe kell venni azt is, hogy a szövetségesek légi fölénye döntő. Az iraki légierő, légvédelem alapvetően hiányzik. A jól kiépített állásokat a légvédelem nem képes megbízhatóan oltalmazni. Az irakiak közlekedési útvonalai nagymértékben rongáltak, ezért, az utánpótlás csak késésekkel, alacsony hatékonysággal realizálható. Mindezek alapján célszerűtlennek mutatkozik az iraki fél részéről egy nagyobb szabású szárazföldi támadás megindítása.

Melyek azok az események a fentieken kívül, amelyek a jövőbeni harctevékenységek várható menetét és kimenetelét lényegesen befolyásolhatják? Ezek között kell említeni:

— Az iraki repülőgépek iráni légi bázisokra való át- települését, aminek alapján mind többen tételeznek fel valamilyen egyezséget Irán és Irak között.

— Izrael mind erőteljesebben szorgalmazza az amerikaiaknál azt, hogy „engedétyezzék” légi erejének az iraki rakétatámaszpontok elleni alkalmazását.

— Amennyiben a szövetségesek B—58-es bombázóinak brit bázisról való bevetése létrejön, akkor már Törökországon kívül Anglia is közvetlen részese lesz a háborúnak.

— A szaúdi sivatagban befejezéshez közeledik a brit harckocsizok felkészítése a bevetésre.

— Az olajfinomítók rombolása következtében az iraki csapatok üzemanyaggal való ellátása megkérdőjelezhető.

— A háborús térségtől távol mind gyakrabban kerül sor terrorakciókra.

A szövetségesek végső célja változatlanul Krivalt felszabadítása. Ezért légi ereje továbbra is erőteljesen támadja az iraki célpontokat. Szárazföldi erőivel a Bászra környékén csoportosított, és a Bagdad környéki iraki erőket pusztítja.

A szövetségesek részéről minden valószínűséggel marad az eddigi stratégia, és tovább folytatódik a szárazföldi hadműveletek megindításának előkészítése.

Dr. Danyi István alezredes