Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-13 / 37. szám
A VSZ kiszámolása április íjéig Moszkva válaszlépést vár Szovjet tanácsadók Irakban ? Az éterbssi oroszul A szövetséges haderők rádiófigyelői az elmúlt 4S órában több orosz nyelvű üzenetváltást hallgattak le az iraki hadsereg által használt hullámhosszokon — közölte kedden a Liberation című francia napilap. A lap rijádi tudósítója cikkében azt írta, hogy n hírt katonai és diplomáciai források megerősítették. Miután az említett források kételkednek abban, hogy irakiak beszéltek volna egymással oroszul, így feltételezhető, hogy szovjet katonai tanácsadók maradtak Irakban — állapította meg a francia újságíró. A Szovjetunió korábban hivatalosan közölte, hogy hazarendelte Irakból ösz- szes katonai tanácsadóját. Ugyanakkor elhangzottak olyan feltételezések is, hogy a 4000 tanácsadóból 155 Irakban maradt. Elképzelhető, hogy ezek a katonai szakértők magas fizetés fejében nem engedelmeskedtek a távozásról szóló parancsnak. A Liberation más forrásokra hivatkozva ugyancsak keddi számában azt írta, hogy a szövetségesek Iránból sugárzott orosz nyelvű katonai adásokat is lehallgattak. HABOM HÓNAPJA, hogy a közös Európa Ház alapjait megvető párizsi charta elfogadását megelőzően, a francia fővárosban aláírták azt a szerződést, amely öt kategóriában egyenlő szintre csökkenti az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és a Varsói Szerződésnek hagyományos fegyverarzenálját, s intézkedik bizonyos csapatcsökkentésekről is kontinensünkön. Akkor egyértelműen történelmi jelentőségűnek értékelték ezt az egyezményt, amely 20 hónapi kemény tárgyalás után jött létre, s az erről szóló bécsi megbeszéléseket nemegyszer fenyegette súlyos válság, mivel a gyanakvás és a bizalmatlanság volt eleinte az uralkodó. Csak később, amikor földindulásszerűén bekövetkeztek azok a változások, amelyek Németország egyesüléséhez és a keleteurópai fordulatokhoz vezettek, jött létre a szerződés megkötéséhez oly nélkülözhetetlen kedvező légkör. Néhány nappal később Egon Bahr szociáldemokrata parlamenti képviselőként elmondta búcsúbeszédét a törvényhozásban. A bonni parlamentben 18 évet a köz szolgálatában eltöltött politikusnak nagy szerepe volt abban, hogy ez a szerződés, amely radikálisan csökkenti a hagyományos fegyverzetet kontinensünkön, valósággá váljon. Az általános örömmámorban Bahr így beszélt: „A Szovjetuniónak, biztonsági partnerünknek nem kell zavartatnia magát az új fejleménytől: a fegyverek és fegyverzetek darabszámát illetően fennálló fölénynek és elmaradásnak immár nincs politikai jelentősége Európában... Az eddig 2 A tagállamok április 1-jéig. közös megegyezéssel felszámolják a Varsói Szerződés katonai szervezetét. Erről a tagországok kül- ügy-, illetve védelmi miniszterei Budapesten írnak alá megállapodást — jelentette be kedden a szovjet államfő szóvivője. Hozzátette: Moszkva ezzel kapcsolatban válaszlépést remél a NATO részéről. A lépést kommentálva Vitalij Ignatyenko megjegyezte: a tagállamok az Romániában a jelek szerint bizonyos erőknek kapóra jött a magyar fegyverexport ügye. A szenátus keddi ülésén többen is csatlakoztak a jugoszláviai fegyverüzletet magyarellenes hangulatkeltés céljából meglovagoló egyik frontpárti szenátor interpellációjához, amely a Rompres hírügynökség megfogalmazása szerint „rendkívüli . érdeklődést váltott ki”. Mihail Jurcu dimbovi- tai szenátor kijelentette, hogy a magyar külügyminiszter ellentmondásos nyilatkozatai nemkívánatosak, és súlyos politikai dimenziót kölcsönöztek az illegális fegyverügyletnek. A szenátor ezután leszögezte, hogy a „jugoszláv szemben állott két fél egyike éppúgy, mint másika 20 000 páncélost tarthat meg. Kinek van szüksége, ki ellen 40 000 harckocsira, hiszen senkinek sincsen ellenfele, sem ellensége. Ajánlatos minél hamarabb folytatni a leszerelés továbbvitelét célzó tárgyalásokat.” Erről egyébként három hónapja Párizsban meg is állapodtak. Így került sor hétfőn a bécsi tárgyalások második szakaszára. Ezen az új megbeszéléssorozaton már arról tanácskoznak, hogy 1994 után, amikor a teljes szovjet haderő saját állami határai mögött lesz, s a jelenlegi háromszáz- ezernél is nagyobb amerikai csapatok harmadukra csökkennek, s a franciák is kivonulnak Németországból, miként hajtsanak végre további leszerelést. Bahr, a már említett búcsúbeszédében, megkérdőjelezte, hogy 1994 után miért tartanának fegyverben 370 ezer főnyi német katonaságot, amikor addigra Csehszlovákia 60 ezerre, Lengyelország pedig 130 ezer főre kívánja mérsékelni hadseregét? Három hónap alatt azonban sok minden megváltozott. A Kuvait elleni iraki agressziót már nemcsak a Biztonsági Tanácsban kimondott embargó-határozatokkal kívánják megszüntetni, mint a tavaly novemberi párizsi csúcs idején, hanem több mint három hete hullanak a bombák, repülnek a rakéták a térségben, dúl az öbölháború első szakasza a levegőből. A 31 nemzet katonai lépésére a Biztonsági Tanács határozata alapján került sor. de a világhatalmak közül a Szovjetunió és Kína, amelyek a Tanács állandó tagjai, katonai erőkkel nem vesznek részt az akcióban. Sőt Moszkvában és Pekingben, egyes vélemények szerint, a hadműutóbbi időben folytatott konzultációkon arra a következtetésre jutottak, hogy elérkezett az ideje a VSZ katonai szervezete felszámolásának. Ezt a folyamatot április 1-jéig befejezik. A katonai szervezet felszámolásától Moszkvában az európai katonai' szembenállás csökkentését, a nem katonai tömbökön alapuló európai biztonsági rendszer létrejöttét remélik. köztársaságokban élő magyarok problémája azonos a romániai magyarokéval”, majd az 1989. decemberi fordulat után Magyarországról küldött segélyek természetét megkérdőjelezve és a jelenlegi nemzetközi helyzetre hivatkozva a következő két kérdést intézte a miniszterelnökhöz. „A belügyminisztériumnak és a román hírszerző szolgálatnak van-e értesülése arról, hogy Romániába homályos utakon fegyverek juthattak be? Milyen intézkedéseket szándékozik tenni a kormány, hogy elejét vegye a jugoszláv történéseknek, valamint kinyomozza és felkutassa az esetleges fegyver- rejtegetőket?” veletek túllépik azt a felhatalmazást, amelyet a szövetségesek a világszervezettől kaptak. Aggodalmak fogalmazódnak amiatt is, hogy a háború kiterjed, ellenőrizhetetlenné válik. Túl ezen a nyugati fővárosokban olyan nézetek terjednek el, hogy Gorbacsov, — aki az új gondolkodás- módot meghirdette a nemzetközi kapcsolatokban, s akinek fellépése lehetővé tette, hogy Moszkva ily jelentős leszerelési megállapodásokat írjon alá — a Szovjetunió szétesése miatt érzett jogos aggodalmában, fokról fokra a hadsereg túszává változott. Ez a gyanú erősítette meg Baker külügyminisztert abban a feltételezésében, hogy a moszkvai tábornokok megszegve a már aláírt párizsi egyezményt, ki akarnak vonni annak hatálya alól jelentős mennyiségű hadieszközöket. Ezért azt javasolta az amerikai törvény- hozásnak, hogy egyelőre tegye félre a párizsi szerződés ratifikálását. Vajon ez a megállapodás ugyanarra a sorsra jut majd, mint a SALT-2 egyezmény, amely azért nem léphetett életbe, mert a washingtoni törvényhozás soha sem hagyta jóvá? MEGISMÉTLÖDIK-E a bécsi tárgyalás második szakaszában a húsz hónap előtti negatív forgatókönyv, s vajon mennyi időre lesz szükség, amíg helyreáll a novemberi kölcsönös bizalom? Szerencsére a helyzetek sohasem azonosak. Ha Gorbacsov valóban a katonai megoldásokban gondolkodó tábornokok foglya volna, nem intézhetett volna levelet a Varsói Szerződés tagállamainak vezetőihöz azzal az ajánlással, hogy áprilisra vessenek véget a VSZ katonai szervezetének. Ez a lépés, amelynek kezdeményezői között hazánk oly úttörő szerepet töltött be, kétségtelenül hozzájárul majd ahhoz, hogy a gyanakvás eloszoljon, s ismét helyreálljon a biztonsághoz oly nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom légköre. Árkus István Magyar hgyverexport Kapóra jött a szomszédnak 'Jegyzet AZ ISMÉTLÉSEK FOR Ellenőrző vizsgálatok üzemi konyhákon Sokadíkán is m az ebéd A gyakorló háziasszonyok tapasztalatból tudják, amióta az élelmiszerárak egyre emelkednek, milyen nehéz úgy beosztani a kosztpénzt, hogy Ízletes és változatos étkek kerüljenek az asztalra. Nincsenek jobb helyzetben a közintézmények konyháinak gazdaasz- szonyai sem, a normák láttán az ember arra gondol, valóságos bűvészmutatvány kell ahhoz, hogy ne lépjék túl a forinthatárokat. Ezt bizonyítják azok a vizsgálatok is, amelyeket nemrégiben folytatott a Pest Megyei Kereskedelmi és Piacfelügyelőség, valamint a Köjál a munkahelyek konyháin, a nevelő- és szociális otthonokban. Általános tapasztalat, hogy ahol saját konyhával rendelkeznek, ott olcsóbb az étkezés, a cégnek is kevesebb térítéssel kell be- szállnia a finanszírozásba. A Pest Vidéki és Duna Vidéki Vendéglátó Vállalat üzemei drágábban szállítanak, s azokon a helyekén, ahol nincs saját konyha, ott a térítési díj átlagban 20 forinttal magasabb. Bár az üzemi konyhákon az áremelkedések ellenére is igyekeznek változatosan főzni, s mindennap húsos ételt az asztalra tenni, a statisztikai adatok azt mutatják, csökken azoknak a száma, akik még a közétkeztetést igénybe veszik. Persze akadnak olyan helyek is, ahol a dolgozók egy része, ha akarna, sem tudna az üzemi konyhán enni. A három műszakos vállalatoknál a konyha csak egy műszakban üzemel, máshol csak az adminisztrátorok ehetnek bent, míg a fizikai munkások — az ingázók — már csak otthon költhetik el ebédjüket, mert különben lekésik az autóbuszt, a vonatot. A szűkös keretek miatt a konyhák előre tisztított, vagy mirelit, félkész terméket nemigen használhatnak fel. A tapasztalat az, hogy ahol tudnak, spórolnak, s igyekeznek onnan beszerezni az árut — például őstermelőktől — ahol olcsóbban kapják. A Dunakeszi Konzervgyár konyhája például a gyárból termelői áron vásárolhat jó néhány árucikket, s ezzel a napi költségük hét forinttal csökkent. Az abonyi, a szobi és a vácdukai nevelőotthonokban négyszáz, 3—17 éves korú gyermek étkezési szokásait vizsgálták meg. A számok mindennél többet mondanak. Reggelire 10,20 Ft, ebédre 22,40 Ft, vacsorára 18,60, míg tízóraira és uzsonnára 6,40 forint jut személyenként. Ezt úgy igyekeznek pótolni, hogy részt vesznek a gyümölcs- szedési akciókban, a kony- hások saját maguk gyúrják a tésztát, készítik télire a befőtteket, savanyúságot, s az abonyiak már saját konyhakertet is művelnek. Nagybani áron vásárolják a lisztet, cukrot, de még így is általános, hogy az előírt normát átlagban 15 százalékkal túllépik. A vizsgált szociális otthonokban — Pécelen, Érdligeten, Piliscsabán, Cegléden és Pilisvörösváron — is csak a dolgozók ügyességén múlik, hogy az egy személyre jutó 53 forintos nyersanyagnormából még napi Veszélyes hulladékok elhelyezésére terveznek tárolót kialakítani Újszilvás községben, az Agromen svéd—magyar részvénytársaság kezdeményezésére. Talán érthető, hogy a lakosság és a környező települések nem fogadják kitörő örömmel a kezdeményezést, hiszen ismereteik szerint arzénnal, ólommal, cinkkel, higannyal és egyéb nehézfémsók által átitatott hulladékok kerülnének itt elhelyezésre. A környékbeliek nemcsak a környezetszennyezéstől, hanem a régió jó hírnevének elvesztésétől is tartanak. Az újszilvási önkormányzat ezért falugyűlésre hívta össze a lakosságot, bizonyítandóI. hogy a tervezett beruházás nem jelent veszélyt az ott élők számára, ugyanakkor az önkormányzat kasszáját 60 millió forinttal gyarapítaná, ha beleegyeznek a tároló kialakításába. Ezentúl évi 15 millió forint bevételhez jutnának még harminc éven keresztül — amíg a tároló működne — azért az évi 10 ezer köbméter veszélyes háromszori étkezést tudnak produkálni. Így aztán nem csoda, hogy az otthonok lassan önellátásra rendezkednek be, disznót Hizlalnak, baromfit tartanak, kertészkednek. Mindezt az ott dolgozók pluszmunkában, nem munkaköri kötelességként végzik. A szűkös anyagi lehetőségek miatt még az is jobban megbocsátható, hogy néhány helyen kisebb-na- gyobb higiénés hiányosságokat is találtak. Gyakori, hogy ezek hátterében is pénzhiány húzódik meg. Az sem csoda, ha olykor a korszerű táplálkozás szempontjait is kénytelenek szem elől téveszteni, például disznózsírral főznek olaj helyett. A muszáj ugyanis nagy úr, s az üzemi konyhákon, nevelő- és szociális otthonokban sokadikén is meleg ételt kell tenni az asztalra. H. É. hulladékért cserébe; ame- lyet itt helyeznének el. A falugyűlésen több mint 200 ember vett részt, ám a hozzászólásokból az derült ki, hogy a helybéliek nemigen támogatják — még ilyen kedvező feltételek mellett sem — az ötletet. A környékbeli települések közül néhány pedig levélben tiltakozott a hulladék- temető megvalósítása ellen. A kérdés eldöntése érdekében feltehetően népszavazást írnak majd ki, ám az eddigi véleményeket ismerve, ennek eredménye valószínűleg nemleges lesz. Mivel az újszilvási ön- kormányzat úgy véli, a tervezett beruházás nem lesz környezetszennyező, illetve a lakosság egészségét semmiképpen nem veszélyezteti majd, Fehér Tibor polgármester urat kértük, oszlassa el a környéken lakók félelmeit és kétségeit. A polgármester úr vállalkozott rá, hogy a közeljövőben egy kimerítő interjúban mondja el véleményét a kérdésről olvasóink számára. Sz. K. M fí®s$3 o##@# Népszavazás dönt? HE LYSZINRAJZ A vaspor illata Megemelj a viseltes vászontáskát. Ügy áll ott a satupad, a köszörűgép, a szerszámtartó állvány háromszögében, mint a mennybéli szólításra váró hívő a sacrosanctumban. „Na, akkor most pakolni kell." Ha beavatatlan hallaná a mondatot, nem tulajdonítana annak különösebb jelentőséget. Ha pakolni kell, akkor pakolni kell. Kész. Csakhogy azért kell pakolni, mert holnaptól ide már nem jön senki. Vége a műhelynek, mert vége a gyárnak. „Tizennégy esztendős voltam, amikor beálltam ide tanoncnak. Most meg ötvenkilenc vagyok. Kiszámíthatja. Azt mondták, azt az egy évet nekem adják. Mehetek nyugdíjba. Megyek hát. Korengedmény. Így hívják. Némely szaktárs azt mondta, de szerencsés vagy Pizsukám.” Hatan kaptak korengedményt a műhelyből. A többiek? Neki a világnak! Talán lesz valami... A kiürült műhelyben köpenyes férfi siet át, int, szól, „akkor holnap a papírokért a Jucihoz menjél Pizsukámt”, csattan mögötte a vasajtó. (Illés Endre: „A történelem nem ismer érzelmes megoldásokat.” És a kistörté- n elmek?) Szerszámokat rak el. „A legutolsó időben már a magunkéval dolgoztunk. Nem panaszként mondom, hanem már nehogy azt gondolja, viszem-lopom." Már szerszámra se volt pénz. Étkeztetésre sem. Ügy bénult meg a gyár, ahogyan az arthritis kapja marokra az ember ízületeit. Tudottan és mégis váratlanul. Három hét alatt összeroppant minden. A nagydarab férfi kezében úgy pihen a vászontáska, mintha iszonyú súly lenne benne. Pedig ... pedig csak néhány szerszám van benne, mérő- léc, újságpapírba csomagolva a bakancs. Mi akkor az ennyire nehéz? Az itt maradó évek? A ki tudja, hová kerülő köszörűgép, menetvágó, csőpermetező? A hűtőolajtól, vasportól masza- tos, feltisztíthatatlan padozat? A mocskos ablakok? Az üres falitábla, rajta felirat: brigádhíradó, ez lenne a nehezen itthagyható? Nagy keblű démon aktja a falon. Valaki ráírta „megennélek”. Hunyorgó fénycsövek. Fémforgács marta ládák. A bennük összegyűlt hulladékot most majd ki önti ki? Jönnek a takarí-
