Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

ra we^ik az ihSeiekei Gazdát kereső boltok A parlamenti többség lezárta a fegyvereladási ügyet A Parlament keddi ülésnapján napirend előtt Antall József miniszterelnök bejelentette, hogy hétfőn — hasonlóan a Varsói Szerződés többi kormány- és államfőjéhez — levelet kapott Mi­hail Uoroacsoviól. Ezt követően felolvasta a levelet, amelyben a szovjet elnök egyebek között megfogalmazta: „A Varsói Szer­ződés mmuen résztvevője egyetért abban, hogy a politikai ta­nácskozó testület list), júniusi ülésén elért megállapodásokat, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet párizsi csúcs­találkozója eredményeinek összefüggésében kell megvalósítani. A kormánymeghatalmazotti bizottság által elvégzett munka le­hetővé teszi, hogy már a Közeli időben lépéseket tegyünk a VSZ katonai struktúráinak lebontására, és ezt a folyamatot 1991. április 1-jéig befejezzük.” Országszerte megkezdő­dött annak a 9 ezer 317 ha­zai üzletnek a privatizá­ciója, amelyre a tavaly ki­adott, Országgyűlés által jóváhagyott 90/LXXIV-es törvény vonatkozik. Esze­rint privatizálni (vagyis bérleményt vagy magántu­lajdoni formába) kell átad­ni mindazokat az állami üzleteket, amelyek a keres­kedelemben 10, a vendég­látóiparban 15 és a fogyasz­tási szolgáltatóiparban szin­tén 15 fő alatti létszámmal működnek. Az eljárást, az úgyneve­zett előprivatizációt az Ál­lami Vagyonügynökség elő­privatizációs programigaz­gatóságának háttérirodája készítette elő. Az iroda nem maga végzi a privati­zálást, nem foglalkozik az üzletek eladásával és azok felértékelésével, csupán ezek előkészítésével. A vál­lalatoknak kiküldték az Ál­lami Vagyonügynökség adatlapjait, amelyeket azok kitöltve visszajuttattak nekik. Magyarországon 337 vál­lalatot és 9 ezer 317 üzletet érint az előprivatizáció, közülük. 761 Pest megyei bolt kerül kalapács alá az elkövetkezendő két évben. A Pest megyeiek zömében vendéglátó-ipari üzleteket vernek dobra, ennél keve­sebb a kereskedelmi és még kevesebb az elárvere­zendő fogyasztási szolgál­tatóipari bolt. A legtöbb üzlet Cegléd környékén ke­res gazdát, a megye déli ré­szén általában több, mint a Dunakanyarban. A vagyonügynökség elő­készítő háttérirodája árve­rési szakértőcsoportokat bí­zott meg az üzletek előze­tes felértékelésével. Mivel hazánkban ennek a tevé­kenységnek még nincs ha­gyománya, versenytárgya­lás alapján választották ki erre a feladatra a legráter­mettebbnek látszó üzleti csoportokat. A Vagyonügynökség min­den leendő vásárló számá­ra esélyegyenlőséget sze­retne teremteni, ezért bo­csátja ki a már említeti címlistát, amely alapján mindenki eldöntheti, me­lyik üzletet vásárolja meg. A Pénzügyminisztérium valójában azt szeretné el­érni, hogy a dobra kerülő boltokat ne csak tőkesze­gény magánosok, hanem három-öt tagú vagyoni tár­sulások tagjai közösen vá­sárolják, a kölcsönfelvételi hitelkonstrukciók is jobbá­ra ennek kedveznek. K. K. Nem volt politikai hátte­re a Jugosziaviába irányuló magyar fegyverexponaaK, az Kizárólag üzleti megfon­tolások aiapjan történt — jelentette ki Antali József miniszterelnök a Parla­mentben, azt a / magyar kormány jegyzéket ismertet­ve, amelyet Katona Tamás külügyi államtitkár adott at itseigrádüan a jugoszláv kormány képviselőinek. A kormányfő a jegyzék­ben foglaltakra utalva a to­vábbiakban kifejtette: Ma­gyarország sajnálatosnak lartja, hogy a fegyverel­adások kapcsán feszültség keletkezett a két ország kapcsolatában. Hangsúlyoz­ta ugyanakkor, hogy ha­zánknak alapvető érdeke a probléma mielőbbi meg­nyugtató rendezése. A jegyzékkel kapcsolato­san a jugoszláv fél reagá­lásáról szólva a kormányfő kiemelte: a jugoszláv kor­mány értéked a -magyar kormány készségét a prob­léma rendezésére, s arra számítanak, hogy hazánk világosan kifejti Jugoszlá­viához való viszonyát és magatartását. A jugoszláviai fegyver­eladással kapcsolatban az ellenzéki pártok véleménye egybecsengett: az ügyben tudatosan félretájékoztat­ták a közvéleményt, ezért a teljes igazság felderítését szorgalmazták. Horn Gyula a szocialis­ta frakció véleményét meg­fogalmazva kijelentette: a miniszterelnök beszámolója után sem teljes a kép. A kormánynak igenis felelős­sége van abban például, hogy a jugoszláv érdeklő­désre az illetékesek nem adtak korrekt választ. Rockenbauer Zoltán (Fidesz) kifejtette, hogy nem csupán eljárási mu­lasztás történt, hanem po­litikai balfogás is. Mind­dotta, jogállamokban úgy szokás, hogy egy-egy ilyen botrány után úriember föl­áll és távozik. Viszont a magyar Parlamentnek nincs lehetősége arra, hogy minisztereket kérjen szá­mon, pusztán a kormányfő személyében érdekelt. Ám a Parlament, a kormány- párti többségnek köszönhe­tően elfogadta a külügyi és honvédelmi bizottság vizs­gálatának eredményét, amely elfogadta a kormány hivatkozását a rutinhiány­ra. S mivel Antall József a több órás ellenzéki sorozat- lövések és a kormánypárti elhárító hadműveletek után csupán annyit mondott, hogy köszöni a Parlament — értsd: kormánypárti többség — bizalmát, ezzel az ügy, a legújabb gate le is zárult. És Tamás Gáspár Miklós csak nyelhetett egy nagyot, amikor Kónya Im­re szemére hányta: nem így lenne ám, ha nem írta volna alá az SZDSZ akko­riban az MDF-fel együtt kisütött paktumot. Kónva Imre persze arra célzott, ezek után nem lehet az ügyet lezárni úgy, ahogy azt a bizottsági jelentésben megfogalmazták. A jugoszláviai fegyverel­adások súlyosan aláásták a kormány tekintélyét külföl­dön és a hazai közvélemény előtt egyaránt — jelentette ki Tamás Gáspár Miklós a Parlamentben a fegyver­ügylettel kapcsolatos je­lentések nyomán kirobbant vitában. A legnagyobb kormányzó párt nevében Kónya Imre frakcióvezető reagált az el­lenzéki véleményekre. Ki­fejtette, hogy szerinte az ügynek nem külpolitikai je­lentősége van, hanem bel­politikai tartalmában egy egységes, összehangolt tá­madás a kormánykoalíció ellen. Ugyanakkor emlé­keztetett arra: az SZDSZ elnöke által is aláírt egyez­ménnyel megszűnt az al­kotmányos lehetősége an­nak, hogy a kormány tag­jaival szemben egyen­kénti bizalmatlansági in­dítvánnyal léphessenek fel. Király Zoltán a függet­lenek nevében elhatároló­dott Kónya Imre — sze­rinte — a tárgytól eltérő és személyeskedéstől sem mentes felszólalásától. A független képviselő felszólalása után Torgyán József, kisgazdapárti frak­cióvezető javasolta a vita lezárását, azzal- érvelve, hogy a fegyverügy valójá­ban az égvilágon senkit sem érdekel, és sokkal in­kább a földkérdéssel kelle­ne foglalkozni. Ezt még ki­egészítette azzal a véle­ményével, miszerint „feles­leges, hogy a Parlament mazochista módon korbá­csolja saját magát”. Gáspár Miklós a keresz­ténydemokraták vélemé­nyét összegezve kifejtette: nem értenek egyet az el­lenzék által szorgalmazott vizsgálóbizottság felállítá­hogy akkor a miniszterek is felelősek lehetnének a Par­lamentnek. T. G. M.-t vi­szont úgy érte a találat: akkor meg sem alakul ez a kormány. Vagy nem ez a kormány alakul meg. Különben így sem, úgy sem kell hogy fájjon a po­litikusok feje. Sokat próbált kormányunk még egyetlen kínos helyzetbe sem keve­redett volna, ha nem volna itt ez a fránya sajtó. Amely — hiába, a demokráciának is vannak hátulütői — nem röstelli a nyilvánosság elé vinni a szabadon választott kormány ballépéseit. Mert ugye — Kónya Imre és tag­társai szerint — a botrá­nyokat, ez utóbbit is, csak az újságírók gerjesztik. A boldog tudatlanság állapo­tában bezzeg senkit nem zavarna, hogy ki honnan kap és szerez fegyvereket. De hát a fegyvereket saj­nos eladták, az újságokat pedig nem tudják fenyege­téssel sem, könnyfakasz- tással sem kormánypártivá édesgetni. így aztán tegnap újból annak a tanúi lele­tünk, hogy hogj in szup» rálnak jogállamban de sával. Érthetetlennek tar­totta, hogy amikor a jugo­szláv szövetségi kormány már le akarja zárni az ügyet, az ellenzék kívánja azt életben tartani. A vezérszónokok felszóla­lását még többórás, indu­latoktól sem mentes vita követte, de végül a T. Ház elfogadta a külügyi és a honvédelmi bizottságnak a jugoszláviai fegyvereladás­sal kapcsolatos együttes je­lentését. Ugyanakkor a plénum elvetette azt a két ellenzéki képviselői indít­ványt, amely egy parla­menti ad hoc vizsgálóbi­zottság létrehozását java­solta a fegyvereladás körüli személyi felelősség tisztá­zása érdekében. Antall József miniszter- elnök a szavazás eredmé­nyének ismeretében köszö­netét fejezte ki a Háznak, és hangsúlyozta: bízik ab­ban, hogy megnyugtatóan rendeződnek a magyar—■ jugoszláv kapcsolatok. A képviselők a tegnapi ülés során még elfogadták a foglalkoztatás elősegíté­séről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényt. A törvény rendelkezik a munkanélküliek ellátásáról, a járulékra való jogosult­ságról, az összeg mértéké­ről és a folyósítás időtarta­máról. Eszerint az kaphat segélyt, aki munkaviszonya idején huzamosabb ideig fizette a munkavállalói já­rulékot; továbbá munkát akar vállalni, ennek érde­kében együtt is működik az illetékes munkaközvetítő­vel, de az nem tud számára megfelelő állást kínálni. A járadék mértékét a koráb­bi átlagkereset szerint ha­tározzák meg. A segélyek fedezésére a munkaadók­nak és a munkavállalóknak járulékot kell fizetniük. A törvény lényeges in­tézkedése, hogy bevezeti az előnyugdíj rendszerét. Eszerint azok az állástala­nok, akiknek az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésé­hez legfeljebb 3 évük hiányzik, megfelelő szolgá­lati idejük van, legalább 6 hónapja kapnak segélyt, s nincs kilátásuk megfelelő állásra, kérhetik előnyugdí­jazásukat. mokratikus politikusaink idegei. Láthattuk, hallhat­tuk, hogy honatyáink visz-. szazökkenthetők az immár rutinos törvényhozásból az immár szokatlan politikai vitákba, láthattuk, hallhat­tuk, hogy az ellenzék is, a koalíció is rendíthetetlen saját pozícióiban. Egyszó­val, rutinosak. Mint Tor­gyán József, aki a kor­mányfővel való rövid meg­beszélése után elterelő hadművelettel próbálko­zott: a kormány érdekében, a nép nevében a botrány törpeségére hívta föl a fi­gyelmet a nagy horderejű földkérdéssel szemben. Reméljük, a rutinos meg­mozdulás rutinos jutalma­zása sem marad el, s köze­ledhetnek általa a kor­mánypárti hadviselő felek egymáshoz. Ha nem így lenne; folyt köv. Találós­kérdésként csupán az ma­rad a levegőben, hogy a koalíció bomlása esetén melyik államférfinak kell legközelebb vizsgálatra be­vonulnia az erre leginkább fölkészült, mondhatnánk, rutinos egészségügyi intéz­ménybe, a Korányiba. Per­sze, hangsúlyozottan rutin­vizsgálatra. J. A. Fifos orr, formás kebel Az a láthatatlan van Vannak emberek, akik plasztikai műtétre szorul­nak. Mert például égési sé­rülést szenvedtek, s pótolni kell a bőrt, vagy mert lel­ki betegséghez vezető testi hibájukat szeretnék korri­gáltatni. Persze akad olyan is, aki csak azt szeretné, ha orra lenne fitosabb, keble fdrmásabb. O Van-e Pest megyében plasztikai sebészet? — Nem, nincsen a me­gyében egyetlen plasztikai sebészeti osztály sem — kezdi a választ dr. Ajtay András megyei főorvoshe­lyettes. — De mielőtt a részletekbe mennénk, vá­lasszuk szét: van gyógyító plasztika és kozmetikai. 6 S mi számít ilyennek? — A nagyfelületű égés, vagy hogy egy extrém ese­tet mondjak, ha valakinek hat lábujja van és ezért nem fér a cipőbe a lába. ® Mi a helyzet a lelki okokkal? — Amennyiben az illető csak szeretne szebb lenni, tehát az okok nem beteg­ség által indokoltak, akkor csupán a kozmetikai plasz­tika jöhet szóba, s erre a megyében eleddig nincs szervezett ellátás, nincs hi­vatalos beuíalási út sem. ® Ez azt jelenti, hogy nincs megoldás sem? — Nem. Vannak szak­mai, személyes kapcsolatok az orvosok között is, s ezek révén hivatalos formában is kaphat ellátást a Pest megyei páciens, elegendő hozzá, ha a kórház, ahol operálnak, hozzájárul a te­rületen kívüli beteg fogadá­sához, ha az igazgató hoz­zájárul a műtéthez — nem „maszek” alapon. © Magánellátás nincs a megyében? — Ez bonyolult, nagyon szigorúak a feltételek, hi­szen az esztétikai plasztikai műtét sterilitási követelmé­nyei nagyobbak mint az ál­talános sebészeté. Itt egy sebgennyedés nemcsak hogy tönkreteheti az ered­ményt, hanem riasztóbbá változtathatja az elválto­zást, mint volt a műtét előtt. Azt is tudni kell, hogy rendkívül időigényes a plasztikai műtét (például egy mellseb elvarrása úgy, hogy ne látszódjon heg, több óráig is eltarthat). Ezért az a néhány megyei szakorvos, akinek van plasztikai szakvizsgája is, legfeljebb könnyű, szövőd­ménnyel nem fenyegető, gyorsan végrehajtható mű­téteket végez, korántsem rutinszerűen. Végül az is ide kívánkozik, hogy a plasztikai műtét nagyon drága, például a varró- szállal. egybeöntött, azzal azonos vastagságú tű kell hozzá, ami természetszerű­leg csak egyszer használ­ható, s borsos árú.-k Eddig jutottunk amikor sikerült telefonvégre kapni dr. Felmérni István megyei főorvost, aki készülő új­donságról adott hírt: — Az újonnan épült Stáhly utcai rendelőben egy fővárosi plasztikai sebész szakorvos magánrendelőt és műtőt bérel. Vállalkozásról van szó. Tervezzük, hogy — mert itt elérhető lesz — megtaláljuk az együttmű­ködés lehetőségét a magán­jellegű kozmetikai plaszti­kai sebészettel. Jó lenne kiegészíteni így a gyógyító plasztikai ellátást. S talán — bár ez még korántsem biztos — támogatná az ügyet a társadalombiztosí­tás is... (V. G. P.) tők még? Minek? „Amikor mi vállaltuk volna a taka­rítást, azt mondták, nem lehet, nem engedi a jogsza­bály. Kiadták maszeknak. Háromszor annyiért. No, ezért jutott ide a gyár. Az ilyesmikért.” Tulajdon nél­küli gazdának hirdetettek s gazdák nélküli tulajdo­nok járnak itt danse rna- cabre-ot. Avagy nem halál­tánc ez, csupán sajátos kör­nyezetű palotás, esetleg üveges tánc? A falon tinta­ceruzával írt üzenet: „Pali! A hatos villáskapcsoló zár­latos.” Mikrovilág. Sajátos hierarchiákkal, rejtjelekkel, érintkezésekkel. Tegnap még értelme látszott bár­minek. Most már nincs ér­telme semminek. (Napóleon abban a számára keserves 1813-as esztendőben: „Az embernek nincsenek bará­tai, csak a szerencséjének vannak barátai.”) MM— Régen készen a pakolás­sal a nagydarab férfi, de láthatóan húzza az időt. Ügy tesz, mintha keresne valamit Mi maradhatna itt? A sarokba gurult csap­ágygörgő? A maroknyi kóc, mely tépett hajként lóg ki a kajla fedelű és falhoz állí­tott szerszámosládából? A por és légypiszok lepte pia­kát, melyen az áll: „A vér­adással életet mentesz.'"? Azt mondja a férfi: „Az asszony már nyugdíjas. Megleszünk kettecskén. Van öt unoka. Nem kell lesni őket, jönnek maguk­tól. Jó gyerekek. Majd lesz valahogy. Csak nekik lenne már valahogy! Ha már ne­künk nem.” Ül a keske­nyebb végére állított ládán, egyik keze a térdén, a má­sikkal a cigarettát fogja. Tekintete végigsiklik a fa­lakon. Beléjük pácolódott az élete. Negyvenöt év! És akkor csak úgy felállni, azt mondani, „na, ez is meg­volt”?! Lehetetlen. A lehe­tetlen lehetséges. Csak azv kell hozzá, hogy az ember összeszorítsa a fogát, szo­rosra zárja az ajkát és sza­porán pislogjon. Akkor nem kiabál, nem ordít, ak­kor nem zokog. (Illyés Gyu­la: „Valakihez a farkas is / fohászkodik, mikor üvölt, / hogy ne legyen az ég s a föld / hozzá komisz") Fel­áll a férfi: „Hát akkor ...” Nem merünk egymásra nézni, úgy fogunk kezet. Mészáros Ottó Kormányunk lassan igen rutinos Lesz a botrányok közötti lavírozásban, nem csoda, ha a sok manőver közepette nem érnek rá holmi kormányzási, politi­kai ügyekre figyelni. A fegyvereladások hónapjá­ban például éppen a taxis­blokád hurrápesszimizmusa kötötte le őket, és csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteniük a Parla­mentből kibukni készülő Horváth Balázst. így eshe­tett, hogy a fegyverüzlet­ben a kormány — saját bevallása szerint — „eljá­rási mulasztást” követett el, a nyilvánosság előtt pedig ,.hibásan kezelték” az ügyet. Szerencse, hogy Bo- ross Péter már sokkal ru­tinosabb elődjénél, ő nem áll az ablakba. Így aztán arra sincs szükség, hogy a kormányfő egy másik , bársonyszékbe helyezze át. Sőt, felelős miniszterelnökünk semmi­féle politikai következte­tést nem tart szükségesnek levonni a fegyvereladási botrányból. Pedig Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ prominens képviselője —• aki egyébként ma vég­re elfogadott választ ka­pott korábbi interpellá­ciójára a kormány át­alakítása ügyében — se­gítőkészen még azt a lehe­tőséget is fölvetette, hogy a kormányfő mondjon le. Hiszen, mint T. G. M. mon­Parlamenti jegyzet Ruftin-gafte

Next

/
Thumbnails
Contents