Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
„Emberi hullán kívül már mindent találtam99 Guberálók a tököli reptéren Csendélet bombabiztos hangárral (Erdősi Ágnes felvételei) D U NAJÁJ Délegyháza Templomot építenek ^ „Nem árt körülnézni ser- ^ düietlen gyermekeink tit- k kos fiókjaiban, polcain’, s ütötte meg fülemet a mon- X dat egyik délután a Csé- £ pel és Tököl között közi' ^ kedő buszon. Két asszony § beszélgetett. Az egyik cl- ^ mesélte, valamilyen sugár- c zó anyagot vitt haza a gye- ^ rek. A tenyérnyi szerkezet világított a sötétben. „Gon- s dolhaiod; a frász kitort, S amikor megláttam, hát s még amikor két pofon után § kibökte, honnan jutott a ^ különös holmihoz. Bemá- § szott a tököli reptér beíon- kerítésén és egy homokgö- c dörből, a szemétből kotorta R ki. Másnap elmentünk az 8 urammal oda. Nem voltam S rest, felmásztam a kocsi te- S tejére, és még most is ráz a § hideg attól, amit ott láttam.’» Nagy bosszúságomra a legizgalmasabb résznél le kellett szállnom a buszról, viszont a hölgy pontos elbeszélése alapján másnap gyerekjáték volt megtalálni a helyet. A homokgödör tartalmával kapcsolatban nem túlzott a kétségbeesett édesanya. A mintegy kétszáz méter hosszú és vagy hatvan méter széles gödör a bázis Halásztelki út felőli részén, közvetlenül a betonkerítés mellett található. A magyar katonai alakulat őrtornya biztos távolságra van innen. A kerítésen jól látszik, hogy gyakorta megmásszák. Igazi szemétbánya a hatalmas mélyedés. Guberálók számára valóságos paradicsom. Van ott minden: szovjet katonai uniformisok egész garnitúrái, bakacsizmák, gázálarcok, vegyvédelmi ruhák, kábeldobok, ócska hűtőszekrények. És persze kommunális hulladék, minden mennyiségben. — Ne nyúljanak semmihez kézzel! — szól egy hang az orosz mundérok felől. A ruhakupacok között megmozdul egy kabát. Megállapíthatatlan korú férfi egyenesedik fel. Ki tudja, mióta figyelhet bennünket, ahogy a szemetet fényképezzük. Az ember koszos, kissé büdös is, s gyanítható, nem csupán a tökéletes mimikri kedvéért. Kezét ormótlan védőkesztyű fedi. — A fémhulladékot gyűjtöm meg a fát, de nagyon kell vigyázni. Emberi hullán kívül én már mindent találtam itt. Cigit kér. Fogatlan szájához emeli a Marlborót, s gyufát kabátja védelmében gyújtja meg. Gyorsan visz- szahúzza a mocskos kesztyűt, és a cigarettát ki sem veszi a szája sarkából, míg végig nem égett. Így beszél: — Látják azokat a kis nejlonzacskókat — mutat a homokba, ahol tucatszámra hevernek a tenyérnyi csomagok. Sokat már széttapostak. A fehér por földdel keveredett. — Piszkálja a csőrömet, mi lehet, hátha értékes, de jobb a békesség. Nyáron kesztyű nélkül turkáltam itt, de olyan kelések jöttek a kezemre, hogy azt hittem, beledöglök. Olaj, vegyszerek, injekciós tűk meg fecskendők vannak itt a földben zsákszámra. Nem tudom, hogy az oroszok visznek-e ki a községi szeméttelepre egy deka hulladékot is. Gyanítom. hogy nem. Különösen, amióta kiderült, hogy menniük kell, azóta különösen szorgalmasan hordják ide a holmikat. Tudják, nekem csak egy szamárkordém van. A szívem vérzett, amikor egy nagy teherautóplatót láttam kidobva. Nem tudtam elvinni, ezek meg mindent gondosan betakarnak. A gödör két éve még négyszer ekkora volt, egészen a földbe ásott hangárokig ért — mutat a nagy betonkapukkal zárt dombok irányába. — Akkor termelték ki innen a földet, amikor a túloldalon építkeztek. A gödör alja a talajvíz szintjén volt. Azután elkezdték megtölteni szeméttel, és ha már túl sok volt, hánytak rá földet. Ha ilyen kedvvel hordják, nyárra, a kivonulásra teljesen betemetik. Eldobja a tövig égett cigarettát, és a hangárok felé mutat. Egy hatalmas átmérőjű, betongyűrűből rakott kúthoz vezet. A vasajtót régen letépték. Odalenn a vízen olajfoltok csillognak, fahasábok, géproncsok, egyenruhadarabok látszanak. — Ezt a kutat még a németek idejében építették. Mesélték a régiek, hogy az egész repülőgépgyárat a . szomjan hálástól mentette meg. Hát ebből már biztosan nem fog inni senki — mondja, és nyomatékot adva szavainak, a földre köp. A guberáló ismer mindent a kapun belül. Tudja, hogy a gödör tulajdonképpen a magyar alakulatoké, ők azonban nem tudják őrizni. Orosz őrszem erre nem jár, amióta átadták a magyaroknak a földbe ásott hangárokat. Az is megérne egy misét — meséli. A szovjetek, amikor kiürítették ezeket az objektumokat, gondosan tönkretették a fél méter vastag, acéllemezzel borított vasbetonkapukat mozgató csörlőszerkezeteket. De még ez sem volt elég, mondja; valamilyen harci járművel meg is nyomták a kapukat. Azokat már csak dinamittal lehetne kinyitni, magyarázza. Nem beszélgetőpartnerünk az egyetlen guberáló a különös szeméttelepen. Sok gyereket elzavart innen. Mondja, ő is fölszedett azokból a furcsa szerkezetekből, amik világítottak a sötétben. Állítólag fedélzeti műszerek alkatrészei. Azt meséli, hallotta, hogy köjálosók is vizsgálódtak a gödör környékén, persze csak svarcban. Talán a magyar alakulattól lopták be őket egy kis terepszemlére. Büdös ez a dolog, szögezi le a kortalan ember, és megigazítja a madzagot, amit öv helyett használ. Néhány nap óta most van itt először. A múlt héten a másik oldalon az orosz őr meglőtt egy cigányt. Látásból ismerte, rezes volt. Mármint rézgyűjtésből élt, akárcsak ő. Máza Katalin A cím fölötti képen: A hatalmas vasbeton kapukat mozgató csőt löket mind tönkretették — mutatja a névtelenségbe burkoló dzó guberáló. Délegyházán, a Szabadság téren már állnak a falai annak a református templomnak, amelynek felépítését a hívők kezdeményezték. A múlt év nyarán kezdődő építkezést a jó idő beálltával folytatják majd, ekkor a telőszerkezet felhúzása következik. A lakók derekasan kivették részüket az építkezésben: munkával és adományokkal segítettek. Ugyanakkor hollandiai református hívők is felkarolták az ügyet: pénzt küldtek az építkezőknek. A református hívek mellett a katolikusok is szeretnék hitüket gyakorolni a községben, így ők is kinyilvánították építési szándékukat. A Szabadság téren Élénk érdeklődést mutat a főváros Taksony iránt. Pontosabban annak egy vállalata, a közterület-fenntartók. Figyelmüket pedig a Taksony határában levő, hatalmas parlagon heverő terület keltette fel. Közismert, hogy Budapest krónikus szemételhelyezési gondokkal küzd. Érthető, ha egyre gyakrabban kacsingatnak Pest megye agglomerációs településeire, hogy a főváros szemetét még elfogadható távolságon belül, ám a város határain kívül helyezhessék el. Múlt nyáron a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat megbízásából egy kft. jelentkezett Taksonyban, hogy próbafúrásokat végeznének a környéken, annak megállapítására, alkalmas-e a terület szilárd hulladék lerakására. .Ám a testület határozatban tiltakozott a vizsgálódás ellen. Nekik ugyanis eszük ágában sincs bérbe adni ilyen célra a fővárosnak a külterületet, s innen kezdve valóban értelmetlenné válik mindenféle próbafúrás. Ráadásul a dunavarsányi Petőfi Tsz környezetvédelmi szakemberei egyébként is pontosan tudják, hogy az áll majd ez a templom is, szemben a most épülővel — a terveket Major György budapesti építészmérnök, vezető tervező készítette el. S bár e célra az indulótőke csupán 100 ezer forint, hamarosan megtörténik a Bertalan-alapítvány cégbírósági bejegyzése, amely egy eszköz a pénzösszegek előteremtéséhez; adakozással és gyűjtéssel. A katolikus hívők azt remélik, hogy — persze ismét számítva a társadalmi munkára — az idén elkészülnek az alapépítéssel. A teljes költség egyébként nem csekély: múlt évi árakon öt és félhatmillió forint. Va. É. érintett terület alkalmatlan a szemételhelyezésre. A mellette található föld viszont igen. Ott működik jelenleg a szigetszentmik- lósi körzet szeméttelepe. Ugyanis a fővárost tápláló ikutaik vizének védelme érdekében a Cserei-szigetről ki kell vinni a szilárd és a folyékony hulladékot. Ügy tűnik, hogy a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat mégsem adta fel. A közelmúltban levelet küldtek Nyeste István tak- sonyi polgármesternek, tárgyalási időpontot kérve ebben az ügyben. A polgár- mester nem válaszolt, de nagyon valószínű, a budapestiek tovább kísérleteznek. Pedig megérthetnék: Taksonynak egy szeméttelep is elég. Hangulat a neve és tényleg van hangulata. Az árak olyanok, mint máshol. A vendéglős erről nem tehet. Fizetnie kell a nyersanyag ellenértékét, a rezsit, az adót, az áfát, a társadalom- biztosítást, meg ami még hozzátartozik. Úgyhogy a vendég először is az iránt kíváncsiskodik: Érdem es-e ma étellel, itallal vendéget váró üzletet nyitni, mondjuk: Pócsmegyeren? A vendég falatozik, Gáspár Tibor, a tulajdonos feleség távollétében válaszol. Válasza reménykedést sugall az elegánsan berendezett, klubszerű és patyolattiszta helyiségben. Még további tervekről is beszél. Például a virsli, a szendvics és ilyesféle gyorsan felszolgálható ételek mellett egytálételről. — No persze családi alapon érdemes, másként nem. Tudja, valamihez kezdeni kell, ha munkanélkülivé leszünk. Innen, a szigetről ma már drága és bonyolult a kijárás. Megpróbáltuk a saját házunkban. A kamion- cégnél voltunk gondnokok, onnan jöttünk haza. — Nem lehetett olcsó beruházás, ahogy elnézem. Dunakeszi Szalag a hajtókán írásjelek, plasztikus jelképek. Érzelmeket ébresztenek, emlékeztetnek, figyelmeztetnek, a hovatartozás szálait erősítik. Ilyen az iskola szalagja is, amit bálban avatnak fel. A tanulásban rangidősek díszítik vele a kabáthajtókát. Például Dunakeszin, a Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézet szalagavató bálján is, február 22-én. Máris megkezdődtek a rendezés előkészületei. A lecke feladva Üzletpolitika Megkaptam a leckét, pedig jót akartam. Azt ajánlottam a tisztelt telepvezető asszonynak, hogy ha vannak a nyilvánosságot érdé lelj közein i valóik, szóljanak csak nyugodtan. Példákat is rögtönöztem. Mondjuk, hogyha árváltozás lesz. Ezt persze én is, ő is tudja, hogy nálunk nem csökkenést, emelkedést jelent. — Nincs közölnivalónk — hárította cl ez ajánlatot, így indokolva: üzletpolitikai okok miatt nem lenne helyes irritálni azzal az embereket, hogy nálunk felemelkedett az ára ennek meg annak. Sorolta is, hogy minek. Viszont, mondta ő, azt jó lenne közölni, hogv mit ajánlunk, minek vittük le az árát, mert nincs rá kereslet. — No de, ha a mérlegnek csak a pozitív, és nem mindkét oldalát közöljük, az már nem tájékoztatás, hanem reklám, ami nekem tilos — igyekeztem bizonygatni, mire egy kis sértődöttséget éreztem a vonalvégi válasz hallatán. A leckét, hogy mit helves, meg mit nem, üzletpolitikailag, irritálólag, meg nyilvánosan, meg hogy körül vagyunk mi itten véve maszekokkal, akik olcsóbban árulnak, és akkor oda mennek az emberek. A végén még én is sürgetni kezdem a privatizációt. K. T. I. BUDAKALÁSZ Kiállítás Leletmentés Budakalá- szon címmel régészeti kiállítást láthatnak az érdeklődők a Szentendrei Képtárban, A tárlat március 10-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 9 és 17 óra között. — A munkák nagyobbik részét én végeztem. Kőműves a szakmám. Itt csak segítek, A nejem végzett vendéglátóipari szakiskolát. A kislányom úgyszintén ilyen főiskolára jár. Különösen a Köjál feltételei voltak szigorúak. Saját zsebből nem is ment volna. Csak vállalkozási kölcsönből. — Szóval, itthon kezdik újra az életet? — Már két hónapja elkezdtük. Beszélgetésünket egy bal- tás fiatalember szakítja meg. — Te jó ég! Csak nem az elfogott negyven zsaroló közül szökött? — Fenét — neveti el magát a jövevény. — Meg kell élezni ezt a szerszámot, azért hoztam. — Tényleg. Ma már mindenre számítani kell. Adott esetben hogy védekeznének ebben a kis faluban? — kérdezem Gáspár Tibort. — Kiképzett, jó fajkutyáim vannak. Ha baj van, kiengedem őket, és a támadóknak annyi. Szóval, ma már így alakul egy magyar vendéglátó- hely személyzete. K. T. I. Csendélet bakacsizmával, gázálarccal A közterület-fenntartó nem adja fel Taksonyi érdeklődés Balt ás ember a presszóban A vendég jól érzi magát
