Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

In memóriám — telefongyártás Remény az utolsó perei; Egy minapi glosszámban azt írtam a bugyi telefongyár igaz­gatói székéről, hogy beleköltözött a szú, ami képletesen annyit jelent: nem sok jót jósolok a benne ülőnek. Akkor csak a té­nyek felületes ismerete alapján mondtam véleményt, mára vi­szont a legkompetensebbtől, a szék tulajdonosától tudom: ha valami csoda nem történik, úgy rövidesen lakat kerül a Kádai erdő fái közt megbúvó gyártelep kapujára. Csodát emlegetek, és nem véletlenül, hisz egy közel 200 ezer négyzetméteres ipar­telepre nem könnyű vevőt találni. Az eddigi próbálkozások ezt igazolták: az érdeklődök jöttek, láttak — majd továbbáll; ak. — A létszámot illetően tévedett, már rég nem va­gyunk hatszázan — mond­ja Csibráki Ferenc szomo­rú sóhajjal, majd hozzáte­szi —: a székemről viszont igazat írt, valóban inog alattam. Az igazgató hangjából más is kiérzik: a szégyen­kezés. Rossz érzés lehet az utcára kerülők szemrehá­nyó tekintetével szembe­sülni, olyan csőd erkölcsi vonzatát cipelni, melyért nem ő, hanem mások a vétkesek. Olyanok, akik „érdemeik elismerése” mel­lett mentek korkedvezmé­nyes nyugdíjba a budapesti Hungária kőrútról. A Telefongyár és ezen belül is a vidéki gyáregy­ségek kétszeresen is ha­lálra voltak ítélve. Ter­mékprofilját illetően 70 százalékban a KGST-re épült, másrészt tudatos szalámipolitikával úgy szabdalták részeire a gyár­tótechnológiát, hogy a vi­déki gyárak csak részfel­adatokat láttak el, szinte alig volt olyan termék, melynek gyártása egyazon helyen kezdődött, és ott is fejeződött be. Mi sem ter­mészetesebb, hogy a nyere­ség ráment az utaztatásra, ilyen pazarlást hosszú tá­von nemhogy egy gyár, de még egy ország sem ké­pes elviselni. A gyarmatpolitika ti­pikus esete: elejét venni a leválás, az önállósulás gon­dolatának. Az effajta re­belliskedésektől joggal fél­tek a felső vezetők. A szel­lemi és gazdasági gúzsba­kötést azzal is tetőzték, hogy tervezés, termékfej­lesztés csak a pesti törzs­gyárban folyt, a vidékiek nem rendelkeztek piacku­tatási és értékesítési jog­körrel, de még ónálló bankszámlával sem. Kevés vigasz: a törzs­gyár önmaga sorsát sem biztosította be termékszer­kezetének korszerűsítésé­vel, amiért is olyan lépés­veszteségben van, amit egyhamar nem képes be­hozni, nincs olyan termé­ke, mely versenyképes a világpiacon. — Ki vesz már manapság analóg átviteli technikát? — legyint Csibráki Ferenc. — Rég lecsengésben van. A termékek zöme a szovje­teknek készült, ök nem voltak túl igényesek, a mieink meg nem törték magukat, visszafogták a kutatási programot, ön is tudja, a kutatás sok pénzt emészt fel, és csak hosszú távon hoz eredményt. Nos, a szovjet megrende­lések elapadtak, a KGST összedőlt. És sok más mel­lett a Telefongyárat is ma­ga alá temette. Bugyiban, ahol néhány éve még 1600-an dolgoztak, ma már csak 300-an lézengnek, a horizont mindössze már­cius végéig terjed, addig van munka, azon túl az igazgató is csak találgat. — Az igaz, hogy árulnak bennünket, a sátoraljaúj­helyi és a tokaji gyártele­pet is. Az viszont kacsa, hogy mostanáig azért nem akat vevő, mert aki érdek­lődött, az csak a fizikai ál­lományt akarta átvenni. Ehhez tudni kell azt is, itt, nálunk alig van néhány „íróasztalos”, azok is olya­nok — köztük én is —, akikre alkalmazható a kor­kedvezményes nyugdíj, te­hát nem fenyeget bennün­M Örkényi felhívás a becsületes tolvajhoz Viccnek is rossz, hát még megtörtént esetnek: valaki ellopta az Örkényi védőnő kerékpárját a a községháza udvaráról! Közönséges bringa volt, nem is új, ám leltárilag nyilvántartott szolgálati. A védőnő ezzel karikázott nap mint nap a rászo­rulókhoz: látogatni, embereket kezelni, injekciót beadni. Vajon a tolvaj mindezt nem tudta? Nem valószínű. Egy kis településen mindenki minden­kit ismer. És mindent. Beleértve egy kerékpárt is. Az Örkényieknek mindenesetre jó a humoruk, az alábbi szöveggel keresik az eltiedelt kerékpárt: Kérjük azt a becsületes tolvajt, aki a kerékpárt megtalálta, hogy juttassa vissza azt jogos tulaj­donosának, hogy munkáját tudja végezni. A hála nem marad el. A megtaláló magas erkölcsi juta­lomban részesül. Kíváncsian, de nem túl nagy optimizmussal várjuk a felhívás eredményét. Azt ugyanis a tol­vajok tudják leginlcább, hogy az erkölcsi elismerés nem váltható át jó magyar forintra. Egyébként — bár ez aligha vigasz a védőnő­nek —, nem ez az első, s nem is a legsúlyosabb bűneset Örkényben. 1990-ben 218 bűncselek­mény vált Ismertté, en­nek nagy többsége lopás és betöréses lopás volt. A rendőrségi tájékoztató szerint jelentősen meg­nőtt a hétvégi házak és tanyák sérelmére elkö­vetett bűncselekmények száma, valamint a gép­kocsifeltörés. Szintén Örkényi „spe­cialitás”: valaki vagy valakik rendszeresen ki­fosztják az állomás mel­letti élelmiszer- és ital­boltot. Ehhez képest egy kerékpárlopás valóban bagatell ügy. Persze ez attól függ, hogy káro­sultként vagy kívülálló­ként mérlegeljük az ügy fajsúlyát. DABAS1 két a munkanélküliség ve­szélye. — A mostani vezetőség olyan örökséget vett át ta­valy januárban, amivel nem tud mit kezdeni. De amit lehet, azt emberileg megteszik. Akiknek meg­voltak az éveik, azokat 50, illetve 55 évvel nyugdíjaz­ták, s rövidesen újabb negyven főnek kínáljuk fel ugyanezt. Még mindig jobb, mint munka nélkül az utcára kerülni. — Jobb. Viszont az em­berek azt mondják, nem mindegy Pesten vagy Bu­gyiban nyugdíjba menni... — Tudom, hová akar ki­lyukadni. Higgye el, szám­talan esetben hangot adtam a bérpolitikával kapcsola­tos nemtetszésemnek. Többnyire sikertelenül, ön is tudja, a vidéki ipartele­pítések egyik sarkalatos oka az olcsó munkaerő volt. Ha szót emeltem: miért nagyobb egy pesti esztergályos órabére, mint Bugyiban, rendre azzal torkoltak le, örüljünk, hogy munkánk van. És ugyanazt kapta a többi vidéki gyár­igazgató is. — Igazgató úr, én való­jában azzal a szándékkal — és reményekkel — jöt­tem ide, hogy valami ígé­retest hallok öntől, mely megnyugtatja a dolgozókat. Az eddig elmondottak alapján vajmi kevés re­mény van ... — Mit mondjak? Amíg nincs lakat az ajtón, addig reménykedünk. No igen, A halálraítélt is reménykedik. Az utolsó percig. S mi más az utolsó 300 itteni munkás, mint há­romszáz halálraítélt?! Tör­tént pedig mindez egy olyan országban, mely Puskás Ti­vadar jóvoltából elsők közt írta be a nevét a telefon­gyártásba. In memóriám magyar te­lefongyártás ! Matula Gy. Oszkár Temető vagy szabadidőpark? Ügy hírlik, hogy Nagy- kátán az új temetőnek ki­jelölt terület mégsem sír- kert lesz ... Mint ahogy azt a polgármesteri hiva­talban megtudtuk, az ön- kormányzati ülésen a tes­tület úgy döntött, hogy a régi temetőt „megmentik”: vízelvezetéssel, feltöltéssel, parkrendezéssel teremtik meg a kulturált temetkezés további lehetőségét. A ko­rábban új temetőnek kije­lölt helyen pedig szabad­időparkot terveznek kiala­kítani, hiszen a közelében épül a strandfürdő. Ter­mészetesen gondot jelent a tulajdonviszonyok tisztázá­sa, mert már több külföldi érdeklődő is ajánlatot tett például turisztikai létesít­mények építésére. — a — NÉPFŐISKOLA A KÁLÓT Katolikus Népfőiskolái Szövetség nagykátai körében elő­adást tartottak a „Kisszö­vetkezetek alakítása és a farmergazdaságok” cím­mel. Többek között a Dá­niában működő kisszövet­kezeti gazdaságok eredmé­nyes működésének ismer­tetésére is sor került. Elő­adó Marik Pál. a KÁLÓT Országos Szövetség titkára volt. ★ A Népfőiskola vezetősége 10 hónapos tanfolyamot indít, melynek témája ál­lattenyésztés, mezőgazda- sági kiskertek, szabás-var­rás, sütés-főzés és közis- ismereti tárgyak, valamint etika. Jelentkezni lehet korhatár nélkül Nagykáta, Dózsa Gy. út 2., a családse­gítő szolgálat irodahelyisé­gében. Az előadásokra a polgármesteri hivatal ta­nácskozótermében (Nagy­káta, Dózsa Gy. u. 2.) min­den hét kedd, szerda, csü­törtök délutánján 13—18 óra között kerül sor. Fapados A mikrobuszból, amely 10 személyes, kiszálltak a gyerekek. Tizenhatan voltak, az erdőszőlői is­kola tanulói. Megálltak az intézmény előcsarno­kában, rácsodálkoztak a festményekre. Egyikük, már a nagyterem ajtajá­ban felkiáltott: Itt lesz a színház! Másfél óra múlva vi­szontláttam őket: a sze­mük ragyogott, és az át­élt élmény szikrázott minden mondatukból. Pedig ez a színház fapa­dos. Nincs plüss, nincs márvány. Tükrök sincse­nek, csak a mindennap rakosgatott székek, mert most közgyűlés lesz, most a karatésok edze­nek, most a tápiómenté­sek jönnek, aztán a tár­sastánc, a dzsesszbalett. A bábszínház előadá­sain együtt ujjonganak, együtt szurkolnak a fár- mosi, a bicskei, a pándi gyerekek a nagykátaiak- kal. Autóbuszok hozzák- viszik őket. Mert a köz­ségekben lehetetlen megfizetni szinte bármi­lyen műsort. Állam bá­csi nem támogatja elég­gé az intézményeket, de állampolgárai zsebébe sem tesz eleget, hogy teljen a belépőjegyre. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy igazi-e az a színház vagy fapados. Legfeljebb az élmény marad el. De ma ez nem izgat sen­kit?! — eszpé — TÁPlÖMENTi ^omop Segítenek az önkormányzatok; Életre szőlő döntés előtt Az utóbbi években a demográfiai hullám következíében a legtöbb középfokú és felsőfokú iskolában többszörös volt a túljelentkezés. Nagyon fontos tehát, hogy a tanu­lók reálisan mérjék fel továbbtanulási lehetőségeiket. Olyan iskolát jelöljenek meg, ahová képességeik, ko­rábbi eredményeik a leginkább esélyessé teszik őket. Lcndvai Zoltánná tanulmányi felügyelőt arra kértük, adjon tájékoztatást a középfokú beiskolázási lehetősé­gekről. — Minden városban, így Nagykátán is működik a Pest Megyei Foglalkoztatá­si Központ kirendeltsége, mely segít az elhelyezkedé­si problémák megoldásában — kezdi a tanulmányi fel­ügyelő. — Sem a fővárosi, sem a megyei önkormány- zat az 1991—92. tanévre va­ló felvételi során nem tart fenn fellebbezési keretet. A teljes létszám felvételét az intézmény igazgatójának hatáskörébe utalja. A jog­szabály adta fellebbezési joggal csak a bizonyítható törvénysértés esetén érde­mes élni. Kérelem esetében a Pest Megyei önkormány­zati Hivatal látja el a tanu­lók üres férőhelyekre való elhelyezését. — Mi történik akkor, ha a szülő elhelyezési ké­relmet vagy fellebbezést nem nyújtott be? — A gyermek jelentkezé­si lapját megküldik a Pest Meg3rei Önkormányzati Hi­vatalihoz. Ezeknek a gyere­keknek az elhelyezését — a szülőkkel való megbeszé­lés alapján — a hivatal az üres férőhelyek figyelem- bevételével elősegíti. — Mondana konkrét példát: hogyan történik például azoknak a végzős gimnazistáknak a jelent­kezése, akik szakmát akarnak szerezni? ■— A gimnázium IV. osz­tályos tanulóinak jelentke­zését megküldik a szak­munkásképző iskolák igaz­gatóinak. Ez várhatóan már­cius elejéig megtörténik. — Mi módon lehetnek a mostani általános isko­lások gimnazisták? — A gimnáziumok igaz­gatói döntenek a tanulók felvételéről. Az első helyen megjelölt gimnázium igaz­gatója dönt. Döntéséről ér­tesíti a tanulót és az álta­lános iskolát. Itt is március eleje a határidő. A máso­dik helyen megjelölt gim­názium igazgatója szintén döntésre jogosult. Döntésé­ről értesíti a tanulót és az általános iskolát. — A szakoktatási in­tézményekbe való felvé­telnek mik a sajátossá­gai? — A szakmai alkalmas- sági vizsgák lebonyolítása után a szakoktatási intéz­mény igazgatója az első he­lyen hozzá érkező felvételi kérelmekről dönt. A szak­munkásképző iskolák a kö­zépfokú végzettséggel ren­delkező tanulóknak a szak­mai alkalmassági vizsga le­bonyolítását 1991. április 13-ig végzik. Döntésükről és a fellebbezés módjáról közvetlenül a jelentkezőt értesítik. — Az önkormányzatok az idén még milyen se­gítséget nyújtanak? — A fővárosi koordiná-' ciós bizottság és a Pest Me­gyei Önkormán,yzati Hiva­tal 1991. március 1-jétői a tanulók minél jobb elhelye­zése és az iskolák kapaci­tásának kihasználása ér­dekében elősegíti a közép­iskolába még fel nem vett tanulók elhelyezését a még üres iskolai férőhelyekre. A Pest Megyei Foglalkoztatá­si Központ a lehetőségeik határain belül segíti az elégtelen félévi eredmé­nyű tanulók elhelyezését az üres férőhelyekkel rendel­kező középfokú oktatási in­tézményekbe vagy tanfo­lyami képzésbe. A tanulók elhelyezése a szülőkkel tör­tént előzetes megbeszélés alapján válik véglegessé. Iskoláinkban a tanév fo­lyamán tervszerű, követke­zetes pályaválasztási mun­ka folyik. Osztályfőnöki órák, fakultációk, szakkö­rök, tanulmányi kirándulá­sok, intézménylátogatások, szülői értekezletek, szer­vezett pályaválasztási tájé­koztatók segítik a helyes, reális döntést. — d — a — Azt mondják rólam, hogy pesszimista vagyok. Nem hiszek a jövőben, hogy a gazdaság szekere kijut a kátyúból. Nem biztos, hogy a privati­záció az egyetlen üdvö­zítő út. Nem valószínű, hogy ebben az évben is meg tudok venni annyi könyvet, annyi újságot, mint a múltban. A köz- biztonság is tovább romlik. A főállás kere­setéből lehetetlen megél­ni. Tovább szennyezem kétütemű autómmal is­merőseimet. Erről szól a legutóbbi közvélemény-kutatás eredménye. És mi to­Elgon dől kod la ló Mi vagyok? vábbítjulc, felnagyítjuk, megerősítjük ezt az ér­zést. Pedig közben viták folynak, programok szü­letnek. Egy csomó tör­vényt hoznak a hon­atyák. Viharos gyorsa­sággal alakulnak új gaz­dasági szervezetek. Üz­leteket, m/igánóvodákat nyitnak. A munkahe­lyekre már nemcsak bemegyünk hanem dol­gozunk is. Egyre szívó- sabban, egyre ésszerűb­ben. Egyre több — a köz javát szolgáló — alapít­ványt jegyeznek be. És sorolhatnám tovább. Mi vagyok? Pesszi­mista vagy optimista? Bábu vagy személyi­ség? Pártérdekek végre­hajtója vagy zászlóbon­tó? Kitaláltam egy meg­határozást. Tiszta és logikus. Figyelembe ve­szi a változó valóságot, változó magunkat. Te­hát: nem vagyok pesszi­mista, sem optimista. Ami bennem van, azt így hívom: tragikus op­timizmus. — eszpé — .Vásár Jászberényben A Tápió menti lakosok szí­vesen járnak át a közeli Jászberénybe a már meg­szokott országos állat- és kirakodóvásárra. Legköze­lebb február 17-én lesz. A jászberényi állatvásárra vészmentes helyiről, érvé­nyes állatorvosi igazolással, mindenféle állat felhajtha­tó. Farmos Farmos község önkor­mányzatának 1/1990. önk. rendelete az önkormányzat szervezeti ós működési sza­bályzatáról megtekinthető a polgármesteri hivatal jegyzői irodájában, illetve a községi könyvtárban.

Next

/
Thumbnails
Contents