Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

mr * .mii:/ 1991. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK Rehabilitációra várva Lemond n főtitkár Ormándlaky Ernő bejelen­tette: lemond MSZDP-főtitká­­rt tisztségéről, amíg az általa kezdeményezendő perújrafel­vétel nyomán meg nem szü­letik a rehabilitációja. E lé­pésre azért kerül sor — mon­dotta —, mert nem szeretné, hogy személyi kérdések miatt a párt szenvedjen hátrányt. Lemondását a csütörtöki el­nökségi ülésén nyújtja be — és mint hírlik ,—. azt az el­nökség nagy valószínűséggel tudomásul veszi. Ormándlaky Ernő az MSZDP szakértője­ként kíván tovább működni — adja hírül a Népszabadság. A hir nem kíván bővebb kommentárt, csupán engedtes­sék meg arra emlékeztetnünk: Ormándlaky Ernő egy hónap­ja azt nyilatkozta lapunk kérdésére: rosszindulatú hí­resztelés, hogy ö börtönben ült volna. Néhány napja nyilvá­nosságra került adatok szerint viszont 2 év 6 hónapi szabad­ságvesztésre ítélték, majd el­nöki tanácsi kegyelemben ré­szesült. Keddi lapszámunkban koncepciósnak minősítette a pert, melyben elítélték, s han­got adott véleményének: azt gondolta, hogy a kegyelem meg nem történtté tette azt, ami megtörtént, s nem érzi magát bűnösnek abban, amiért elítélték. Lemondásának indítékai érthetőek. Az ügy eddigi fej­leményei valóban nem köny­­nyítették meg a Magyarorszá­gi Szociáldemokrata Párt helyzetét, s az igazság tisztá­zásáig valóban sok víz lefo­lyik még a Dunán. A párt el­nöksége ma kell hogy dönt­sön: elfogadja-e a főtitkár le­mondását .., Áthangolódott hagyomány Tegnap sajtótájékoztatót tartott a Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége. A Duna-parti pártszékházban Csurka István jelentette be, hogy a párttól független köz­életi hetilapként újra indult a Magyar Fórum, melynek a vá­lasztások előtti harcossága ma már felesleges, az akkori poli­tikai hagyomány mostanára „áthangolódott”, de a lap a jövőben is „kemény antikom­­munista” orgánum lesz. Horváth Balázs a salgótar­jáni vérengzés kapcsán két ál­dozat, Hargitai Lajos és Ha­­dady Rudolf gyilkosai utáni nyomozásra buzdította a toll­­forgatókat, ajánlva nekik a munkaigényes kutatást a bel­ügyi, rendőrségi iratokban, ar­chívumban. Végezetül a magyar kultúra napjának előkészítéséről esett szó kerekasztal-beszélgetésen. Százhalombatta már régen védett Csak ötlet a kuvaiti részesedés Az utóbbi hetekben, hóna­pokban a kőolajjal kapcsola­tos hírek az érdeklődés közép­pontjába kerültek. Hol kedve­zőtlen, hol reményt 'keltőbb információk érkeznek a fekete aranyról. A benzináremelke­dés aligha dobogtatja meg a sziveket, a kuvaiti olajminisz­ter látogatását és a vegyes vállalati szerződés megkötését azonban már sokan a kedve­zőbb hírek közé sorolják. Mint ismeretes, az Áfor, a Tech­­noimpex és a Kuvait Petro­leum Companies 20. millió fo­rintos alaptőkével vegyes vál­lalatot hozott létre. Kisgazdák hátrányban? Üldözés és elbocsátás A mai magyar közélet egyik szomorú jelensége, hogy meg­kezdődött a kormánykoalíció pártjaihoz — mindenekelőtt a kisgazdákhoz — tartozó mun­kavállalók üldözése, elbocsátá­sa; a létszámleépítéseknek, el­bocsátásoknak elsősorban a kormánypártok tagjai esnek áldozatul. A Független Kis­gazdapárt országos vezetősége múlt hét végén megtartott ta­nácskozásán ezért úgy döntött, hogy átfogó vizsgálatot indít a tagjait ért hátrányos megkü­lönböztetés bizonyítására. Ha ennek során bebizonyosodik, hogy a bukott pártállam ha­talomátmentő vezetői valóban visszaélnek hatalmukkal, ak­kor a párt az Országgyűlés, a kormány beavatkozását fogja kérni — jelentette ki Oláh Sándor főtitkár az FKgP szer­dán Budapesten megtartott sajtótájékoztatóján. Bár a hétvégi kisgazda­csúcs ülésén elhangzottak nagy részét titkosították — nehogy megzavarja a kormánykoalíció pártjaival immár hivatalosan is megkezdődött párbeszédet —, Oláh Sándor főtitkár azért számos kisgazdatitokról fel­­lebbentette a fátylat a magyar sajtó képviselői előtt. Elmond­ta például, hogy az országos vezetőség letiltotta a Hajdú Bihar megyei szervezet alá­írásgyűjtő akcióját. Mint is­meretes, a helyi kisgazdák népszavazás kiírását szeret ték volna elérni: az Ország­­gyűlés feloszlatásáról és új parlamenti választások kiírá sáról. A vegyes vállalat megalapí­tását kommentálva, a rádió Esti krónika-adásában el­hangzott az is, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a ku­vaitiak is szereznek részese­dést. Százhalombattán érdek­lődtünk, mi igaz a hírből. — Nagyon meglepődtünk, amikor hallottuk a műsort — mondja Buda Dénes tájékoz­tatási főmunkatárs. — Telje­sen téves az a beállítás, hogy a DKV kuvaiti ellenőrzés alá kerülhet. Még márciusban, amikor az OKGT vezetőivel tárgyalt egy kuvaiti delegáció, hozzánk is ellátogattak. Akkor felvetették, hogy beszállnának valamilyen részesedéssel a fi­nomítóba. Akkor is azt mond­tuk, hogy először meg kell várni, amíg az OKGT átala­kulása megtörténik, s csak utána kerülhet egyáltalán na­pirendre a kérdés. — Március óta nem tárgyal­tunk velük, sem erről, sem másról. Mint ismeretes, a tröszt átalakulása még mindig nem fejeződött be, de remél­hetőleg már csak hónapok, vagy hetek kérdése. Ezután lehet esedékes, hogy külföl­diekkel tárgyaljunk. Akkor előfordulhat, hogy a kuvai­tiakkal is felvesszük a kapcso­latot. Addig csak arról lehet szó — mivel tizenhét benzin­kutat nyitnak az országban —, hogy tárgyalhatunk arról, nálunk is finomíthatnak vagy tárolhatnak olajat. A lényeg, semmiféle megbeszélés és megállapodás nem született arról, hogy a kuvaitiak része­sedést szerezhetnek a DKV- ban. — Az öböl menti feszültsé­gek miatt sokan már arról be­szélnek, tartanunk kell attól, hogy hazánk is célpontja lesz egy arab terrorista támadás­nak. A DKV is kulcsfontossá­gú intézmény, hogyan próbál­ják biztosítani a védelmét? — Most, hogy összekapcsol­ták a nevünket a kuvaitiak­kal, a potenciális veszélyezte­tettségünk tovább nőtt. Ter­mészetesen a személyzetet és technikát érintő konkrét vé­delmi intézkedéseket már jó előre megtettük. Mondanom sem kell, ez nemcsak vállalati, hanem nemzetbiztonsági ügy is. H. É. Megtapsolták majd elutasították Vagy húszmilliárd a költségvetésben maradt Emlékezetes, hogy december 30-án éjszakába nyúló szava­zási procedúra után minimális arányban elfogadta a Parla­ment az 1991-es költségvetést. A „mi lett volna, ha” gondolatá­val még nem lehet eljátszadozni, hiszen az élet mond majd autentikus véleményt mindarról, amelyre a honatyák az év utolsó munkanapján nyomkodták a gombokat. Mégis, arról érdemes néhány szót ejteni, milyen lehetett volna hazánk idei költségvetése a Szabad Demokraták Szövetsége szerint. Er­ről beszélgettünk Kuncze Gáborral, az SZDSZ Csepel szigeti országgyűlési képviselőjével, aki az adótörvénnyel kapcsola­tos szabaddemokrata módosító javaslatokat a Tisztelt Ház elé terjesztette. nem fogadta el a Parlament, s végül is 29 milliárddal si­került csökkenteni a kiadási oldalt. De egészen bizonyos, hogy 15-20 milliárd bennma­radt a költségvetésben, amely­ből pedig számos területen le­hetett volna csökkenteni az idei feszültségeket. # Igen népszerű javaslato­kat tett a helyi adók ügyében is. így például amellett szólt, hogy az építményadót ne ve­zessék be, vidéken töröljék el a négyzetméter-adóztatást, s helyette inkább az értékük után adóztassák meg az ingat­lanokat. Javaslatait megtap­solta a Parlament, s ha jól láttam, a kormánypárti képvi­selők padsoraiban ülök is ősz­­szecsapták tenyerüket. — Valóban népszerűek vol­tak ezeik a javaslatok, különö­sen a vidéki honatyák köré­ben — válaszol Kuncze Gá­bor. — Tökölön élek, onnan hozom a példát is. így java­soltam, hogy a közműberuhá­zásra befizetett összeg legyen levonható a helyi adóból, illet­ve ha meghaladja azt, akkor a következő éviből. Ezt végül is elfogadta a Parlament, mint ahogy azt a módosító javaslatot is, hogy a helyi adók kivetése ne legyen alapja a kedvezmé­— Ismeretes, hogy a külön­böző tárcák „kívánságai” alap­ján összeállított költségvetés szerint a hiány 300 milliárd lett volna. A kormány ezt szűkítette a tervezetben 78 milliárdra. Az SZDSZ tétele­sen átvizsgálta a több mint ezeroldalas költségvetési anyagot, és tartottuk magunkat ahhoz, hogy az adótörvény­nyel kapcsolatos módosítások csak olyanok lehetnek, ame­lyek nem növelik a hiányt. Tehát, ha valahová tenni akar­tunk pénzt, máshonnan el kel­lett venni. 6 Az SZDSZ csomagterve azonban jelentős megtakarí­tást is tartalmazott. Mire kí­vánták ezt fordítani? — A személyi jövedelemadó­­terhek enyhítésén kívül az ön­­kormányzatoknak juttattunk volna jelentősebb pénzt. Ezen belül három célra: az elma­radott térségek fejlesztésére, az oktatás finanszírozására és szociális juttatásokra. Azt akartuk elérni, hogy a helyi adók kivetésével ne kelljen nagymértékben élniük az ön­­kormányzatoknak. A Milyen módosító javaslatai voltak az adótörvénnyel kap­csolatban? — Javasoltam az általány­­adó szélesebb körű bevezeté­sét. Ez nagyon sok vállalkozó körében népszerű elgondolás, annak ellenére, hogy összessé­gében növelné a befizetések összegét, ám az adminisztrá­ció nyomasztó terheitől sza­badította volna meg a vállal­kozók széles tömegeit. Java­soltuk azt is hogy bizonyos értékpapírok esetében húsz­­százalékos forrásadó helyett két százalékpont legyen. Ez bevételt hozhatott volna olyan értékpapíroknál, ahol az ál­lam támogatja a kamatot. Ja­vasoltuk azt, hogy a helyi adó legyen levonható a személyi jövedelemadó-alapból. Ez a javaslat azon kivételek közé tartozik, amelyeket megsza­vaztak képviselőtársaim. A A vállalkozói nyereség­adóval kapcsolatban is olyan tervezetet terjesztett be, amely, annak ellenére, hogy többlet­­bevételhez juttatja a költség­­vetésé, az érintettek számára is előnyös lett volna, mert a legfejlődőképesebb vállalkozói rétegnek kínált jobb feltétele­ket. összességében mennyivel csökkentette volna a költség­­vetési kiadásokat az SZDSZ csomagterve? — Tüzetesen átnézve a több mint ezer oldalt, szakértőink rengeteg lehetőséget találtak az anyagban. Ezek milliárdok­­ban mérhetők. így például az SZDSZ 44 milliárdos csökken­tése egyrészt a honvédelmi, a nemzetbiztonsági kiadások le­faragásából, másrészt az ál­lamapparátus kiadásainak slankításából állt. De milliár­­dokat jelenthetne a dekon­­centrált "zervezetekre szánt pénzek lefaragása. Mint aho­gyan bebizonyosodott, hogy helyenként igen nagyvonalú volt az anyag a nem nyereség­­érdekelt minisztériumi szer­vek, kutatóintézetek, számí­tástechnikai intézetek stb. ki­adásainak tervezésekor. És több milliárd rejtett tartalék volt a minisztériumok költ­ségvetésében is. így jött össze az a negyvennégy milliárd, amelyből 20-24 milliárdot a személyi jövedelemadó enyhí­tésére, 10-13-at az önkormány­zatok támogatására, a fenn­maradó részt a szolidaritási alapra szántunk. Vagyis az idei év végére már közel ne­gyedmillióra prognosztizált munkanélküli átképzési tá­mogatására, munkahelyterem­tésre. Hiszen az elfogadott költségvetésben csak töredé­ke szerepel annak a tizenöt­húszmilliárd forintnak, amely ennyi munkanélküli segélyé­nek kifizetésére kell majd eb­ben az esztendőben. Ismere­tes, hogy javaslataink zömét NEM SZOMJAZNAK A KUTAK SEM A pék süti, a kereskedő drágítja gazdák egyebek között a ser­tések etetésénél bekeverték a moslékba a jó minőségű lisz­tet. Nos, erre ezentúl nemigen lesz lehetőségük. Az autók is esznek, fogyasz­tanak. A nekik való „táplá­lék” ára ezen a héten nem emelkedett. Sági Dezső, az Áfor kereskedelmi vezér­­igazgatója elmondta, hogy kútjaiknál hétvégi ügyeletet is tartottak, felkészülve az esetleges fogyasztói rohamra. Elégedetten szólt arról, hogy igen jól állnak benzin­tartalékokkal. A legutóbbi, a novemberi üzemanyagár­emelkedés óta az öt-hat százalékkal visszaeső benzin­­fogyasztás valójában ki­egyensúlyozottá tette a pia­cot. Azt azonban megjegyez­te, hogy a közeljövőben saj­nos bekövetkezik az újabb üzemanyagár-emelés, de an­nak várható mértékéről nem nyilatkozott. Az megnyugtató, hogy az Áfor ellátó telepe ké­pes maximálisan feltölteni a cégnek az országban levő több mint 400 kútját, ame­lyeknek az egynegyede a fő­városban, illetve Pest me­gyében található. (gyócsi) önkormányzatot hozott volna lehetetlen helyzetbe. Fájlalom, hogy elutasították viszont azt a javaslatomat, amelyet a vál­lalkozók kommunális adójá­val kapcsolatban tettem. Ugyanis ők foglalkoztatottan­ként 200 forintot kötelesek fi­zetni ilyen címen évente. En­nek az eltörlését javasoltam. mert véleményem szerint ezzel a munkahelyteremtő vállalko­zókat sújtják, és csak azt érik el vele, hogy az illető ne je­lentse be az alkalmazottat. <© Számomra teljesen érthe­tetlen, miért utasították el a kormánypárti képviselők azo­kat a módosító javaslatokat, amelyeket a megtételkor meg­tapsoltak. — Nos, ennek sok esetben egészen egyszerű magyarázata van. A háromszázötven módo­sító javaslat mindegyikét fi­gyelemmel kísérni szinte lehe­tetlen volt, különösen úgv, hogy a levezető elnök legföl­jebb a számát és nem a tar­talmát ismertette a módosí­tásnak. A kormánypárti kép­viselők rendszerint csak a táblát figyelték, s ha a kor mány nem támogatott egy mó­dosítást, akkor automatikusra megnyomták a nem gombo' Ebből azután például a helyi adóknál galiba is keletkezett és a szavazást meg kellett ismételni. Ezután került bele Békési László módosító javas­lata a fejenkénti 25 négyzet­­méternyi lakásterület adómen­tességéről. Ez egyébként új­fent elsősorban a vidékieket sújtja, hiszen ott másképpen építkeznek az emberek. A sza­vazás egyébként rendkívül szoros volt, és a kormány­­párti frakcióvezetők nem vé­letlenül tartottak attól, eset­leg néhány vokson bukik meg a költségvetés. Hiszen vala­mennyiüknek komoly lelkiis­mereti válságot okozott a tény, hogy milyen óriási ter­heket rak ez a költségvetés a lakosság vállára, éppen a leg­szélesebb középosztályéra, s ezzel hatalmas réteg csúszik a létminimum felé. Éppen azok, akik soha nem várták a sült­galambot, hanem maguk épít­keztek, erejük megfeszítésével elérték nagy álmukat, az autót meg a hétvégi telket. A helyi adók elfogadása egyébként összesen hét szavazaton múlt. Az, hogy melyik képviselő miként szavazott visszakeres­hető. Például az a Torgyán József, aki drámai nyilatkoza­tot adott arról, hogy ez a költségvetés kivette a gyere­kek kezéből a tejespoharat és egy üreset adott a kezükbe — megszavazta a költségvetést. JYIóza Katalin Óvatos becslések szerint az átlag magyar fogyasztó napi élelmiszer-vásárlásra fordítan­dó kiadásai az újabb áremel­kedés hatására elérik a 150 forintot. Ennek az összegnek minimálisan tíz százalékát te­szik ki a sütőipari termékek. Ez az adat természetesen na­gyon félrevezető is lehet, mert szabadáras termék lévén, a kenyér az egyik üzletben pél­dául negyven, míg másutt hat­van-nyolcvan forintért kerül forgalomba. A Nyugat-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalatnál a megemel­kedett előállítási és alap­anyagköltségek még nem érez­tették hatásukat a végtermé­keknél, de a vállalat igazgató­ja szerint a napokban kényte­lenek lesznek végrehajtani egy mérsékelt áremelést. Mérnö­kök, közgazdászok, termelés­­irányítók már hetek óta szá­molgatnak: cl kell dönteniük, hol az a határ, ameddig re­mény lehet arra, hogy a vál­lalatnál előállított termékek, az elkerülhetetlen árváltozá­sok ellenére is képesek meg­tartani a kialakult fogyasztói kört. Megtörténtek az előzetes egyeztetések a kereskedelem és a malomipar illetékeseivel, s a Nyugat-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalatnál úgy ítélik meg, hogy gazdálkodásuk jö­vőbeni eredményességének zá­loga a minőségben ölt majd testet. A cég 34 üzlete az esz­tendő első két hónapjában már felkészült egy 15-20 szá­zalékos forgalom-visszaesésre. Ennek oka, bármilyen megle­pő, nem az árváltozásokban keresendő, hanem jóval in­kább abban, hogy az ellátási területük a főváros körüli agg­lomerációba és üdülőövezetbe tartozik, s hosszú évek tapasz­talatai alapján januárban és februárban gyengébb a for­galom. Pest megye sütőipari válla­latai, illetve üzemei idén több mint 100 ezer tonna lisztre tartanak igényt. A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalattól szerzett értesülések szerint ná­luk a közelmúltban átlagosan 16 százalékkal emelkedett a liszt fogyasztói ára. Amikor a felhasználók a 80 százalékos gáz-költségnövekedés mellett még a lisztárváltozással is szembe találják magukat, ért­hetően nehéz úgy megállapí­tani a kenyerek és aprósüte­mények fogyasztói árát, hogy a régi szólásmondás szerint o kecske is jóllakjon és a ká­poszta is megmaradjon! És még valami, hiába terveznek a sütőipari vállalatok úgy­mond mérsékelt árnövekedést ha a kereskedelmi közvetítők révén a kenyér, a kifli az üz­letekbe kerülve nem ismer magára, hiszen olyannyira fel­srófolták az árát. Ami a leginkább elgondol­kodtató, hogy bár az oly sokat emlegetett aszályos nyár elle­nére is megtermett az ország kenyérgabona-szükséglete, a Budapesti és Pest Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipar Vállalatnál mégis felkészültek az importból származó, tehát világpiaci áron beszerzett osztrák búza őrlésére. Ez utóbbiak szintén hatássa vannak a sütőipari termékek árának alakulására. Ami vi­szont megnyugtató, hogy ezen­túl a lisztet egyre inkább az emberi élelmezés szolgálatába állítják. Ugyanis, amíg ölese volt a kenyérnek- és kalács­­nakvaló, addig az állattartó

Next

/
Thumbnails
Contents