Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-07 / 5. szám

A 1991. JANÜ AR T, HÉTFŐ OLTVAINÉ DANCSÓ ILONA: A TUSNÁDI FÜRDŐ Úgyis nekem köszönnek Nagy zenészek — prózában hozzáfogjak a gyászindulód megkomponálásához. A Pillangókisasszony szerző­je először összeráncolta a hom­lokát, majd igen komolyan, szakszerűen kijelentette: — Nos, ez igen figyelemre méltó ötlet. És ha végre is haj­tod, ez lesz az első eset a ze­netörténetben, hogy kifütyül­nek egy gyászindulót, BEETHOVEN ÉS GOETHE a műit század első évtizedének végén együtt voltak a híres fürdővárosban. Karlsbadban. A pihenés, a művészet hétköz­napjai révén meghitt barátság szövődött a zseniális zenész és a költözseni között. Egyebek kö­zött gyakran indultak együtt sétakocsikázásra. Amikor is a járókelők közül sokan felis­merték az illusztris vendége­ket, kalaplevéve köszöntötték az elhaladó kocsit. — Kínos ez a nagy népsze­rűség. Megmondom őszintén, gém zavar, hogy úton-útfé ismernek és köszönnek kém. — Ne zavartassa magát ba­rátom — szólt Beethoven — Tegyen úgy, mintha nem ven­né észre. Hiszen úgyis nekem köszönnek... HANS VON BütiLOW, a je­les német karmester és kiváló zongorista — egyébként Liszt rene leányának, Cosimá: első férje — egy koncerten Brahms Első szimfóniáját ve­zényelte. Brahms hívei ezt a művet olyan sikeresnek tar­tották, hogy némelyek „Beet­hoven Tizedik szimfóniája” cí­men emlegették. Bülownate azonban az említett koncerten nem volt szerencséje, a pub­likum, enyhén szólva, igen hű­vösen fogadta a nevezetes szimfóniát. A karmester nem törődött bele a sikertelenség­be. A dirigensi emelvényen hirtelen megfordult és a kö­vetkező szózatot intézte a nagyérdemű közönséghez: — Hölgyeim és uraim! Ogy ítélem meg, hogy önök nem kellő odaadással fogadták a művet. Többeknek talán nem is tetszett. Nos, ezen nem cso­dálkozom, magam is így vol­tam vele, amikor először kéz­bevettem a partitúrát. De az­tán a második alkalommal már egyszerűen magával raga­dott. Ezért tehát most még egyszer eijátsszuk önöknek is a művet. Azzal visszafordult a meg­lepett zenekarhoz, intett a pál­cájával és levezényelte az egész szimfóniát. Dörgő taps, elragadtatott felkiáltások fo­gadták a befejezést. A koncertterem mélyéből azonban elbődült egy magá­nyos „ellenzéki” hangja is, amikor csöndesedett a taps. — Csak semmi elbizakodott­ság, uram! — így az ismeret­len — Azért tapsolnak ilyen frenetikusán, mert. meg akar­ják kímélni magukat attól, hogy harmadszor is hallják a darabot! PIETRO MASCAGNI, a Pa­rasztbecsület komponistája egyik operájának bemutatójára Velencébe érkezett, 1911-ben. Egy helybeli fiatalember meg­tudta, hogy a nagy zeneszer­ző innen egyenesen Londonba megy. A közelébe férkőzött és rá akarta venni, hogy vigye őt is magával — mint titkárát. — Maestro, velem nagyon jól jár, mert figyelmes, tapin­tatos, szolgálatkész vagyok és ráadásul tökéletes beszélek an­golul is. — Állj! — Vágott közbe Mascagni. — Nem értem, mi­nek vigyek magammal vala­kit, aki angolul beszél. Ang­liában lépten-nyomon ezt te­szik és ráadásul nem is erő­szakosak. LISZT FERENC, az egyik tár­sasági összejövetelen bemutat­ta Wagnert egy zenerajongó, ám sznob hercegnőnek. A dá­ma azt kérdezte Wagnertől: — És mondja kérem, milyen hangszeren játszik? — Tudok egy kicsit zongo­rázni, de igazán jól csak nagy­­zenekaron játszom — felelte Wagner. HANS VON BÜLLOW, a hí­res karmester egyik próba után egyedül indult hazafelé. Szemben vele, már messziről mosolygott rá valaki és ráadá­sul a kalapjával integetett. A karmestert feszélyezte a jele­A Falufejlesztési Társaság segít Bejárják a Galga mentét Talán az erdélyi falvakat romboló buldózerek képe lebe­gett a szemük előtt, mikor 1989 őszén megalakították az Országos Falufejlesztési Tár­saságot.- Az elmúlt évtizedek alatt sorvadásra ítélt települé­seinkre valóban ráfér az értő törődés. Sok helyen nem tud­ják gondjaikat önerőből meg­oldani. Az iskoláiktól, a köz­­igazgatástól és az alapellátás­tól megfosztott nehezen meg­közelíthető aprófalvakon sür­gősen segíteni kell! Az egye­sület 50-60 tagot számlál. Pe­dagógusok, szociológusok, mér­nökök fogtak össze falvainkért. Lapszélre írt életek A BAJNOK Két bot. A'nehezen mozduló valódit kín­lódva követő műláb. Fiatal arc. A szenve­dés árkaival. Árkok? A testi-lelki szenve­dés szakadékai ezek. Hetente kétszer hoz­zák ide. Szívességből. A kedvességfuvar ingyen van. öt kocsitulajdonos vállalta. Kisvárosban nehezebben felednek az em­berek, mint a nagyobb helyeken. Itt még tudják: ő volt A BAJNOK. A szülőhely első sporthíressége. Országos ifjúsági baj­nak. Száz méteren, kétszáz méteren. Futó volt tehát. Vált. Most sakkozik. Hetente kétszer, a művelődési ház még-még létező klubjában. Legutóbb már alig fűtöttek. Hírlik, vége lesz a klubfoglalkozásoknak. Nincsen pénz... Teremre, klubvezetői tiszteletdíjra, fűtésre ... semmire. Akkor mi lesz a sakkozókkal? Meg a többiek­kel? És akkor majd hová viszik a kedves­ségből fuvarozók a bajnokot? Ezerszer meg ezerszer felidézte magában a pillanatot. Amikor azt az iszonyú erejű ütést érezte! MINTHA hallotta volna a szilánkokra törő csontok hangját... A zűrzavar. A kiabálások. A tompa puffaná­sok, ahogyan a volán mellől kiráncigált csontrészeg pasast verték. Hallott mindent. Végig eszméleténél volt. Látta, miként for­dul félre a mentőorvos, s úgy mondja, nem lesz semmi baj, semmi baj ... TUD­TA, hogy hazudik az orvos. Vigasztalni akarja. Minek? Neki már vége. ötéves volt, amikor eldöntötte, futni fog. És futott. Hatesztendősen, tízévesen ... ERRE ké­szült. Futó akart lenni, bajnok. Amikor már tántorgott a fáradtságtól, azt szug­­gerálta, Hatalmas stadionban fut, tombol a tömeg... És futott, futott, már-már re­pült, szinte a lábujjai sem érintették a föl­det, úgy, ahogyan a versenylovak futnak, pataperemmel földet fogva, légtengerben úszva. Amikor először nyert országos baj­nokságot, a mama ott sírt a vállán, és csak azt hajtogatta, „az én fiam, az én kisfiam!" Akkor, azokban a percekben érezte először, érdemes volt. Nem a cél­ban, nem az emelvényen, amikor az ér­met a nyakába akasztották. Hanem a ma­ma apró, törékeny testét fogva, érezve, mi­ként rázza' a zokogás, ő is bőgött. Szé­­gyellje? Ugyan már! Két könnyes szempár nézett egymásra, és közben nevettek. ILYEN csak egyszer van az életében. Az első IGAZI győzelemnél. A többi már? Neki már nincs többi. Hét hónapig tartották benn a kórház­ban, hogy legalább az egyik lábát meg­menthessék. öt műtét. Meg az amputá­lás ... A főorvos sokat beszélgetett vele. Mi lesz majd AZUTÁN... A műlábpró­­bák! Nem kívánja még annak a tagnak sem, aki elütötte. Tizennégy hónapot hú­zott le érte Állampusztán. EZZEL ki mit fizetett meg? Bármivel is jóvátehetö-e a jóvátehetetlen? Kapott egy csomó pénzt a biztosítótól. Apa betársult vele egy vállal­kozásba. Az is hoz pénzt, a járadékot is kapja. Magántanulóként leérettségizett. És? És TOVÁBB? Holnap? Holnapután? Bújik a válaszok elől. Bújik? Fut! És ezen nevet. Hogy ö MÉG MINDIG futni tud. Pedig tud! Álmaiban futni szokott. Ahogyan régen. Át a Csanáloson, a Csi­kóréten, a Váras homokbuckái között, a Papföldek dús füvében ... Csak a lába do­bogását hallja és a tüdeje zihálását, a sziszegve a foga között kiengedett levegő hangját. Érzi a verítéket, az izmok rándu­lását, a görcs határát súroló fájdalmat. Az edző, Feri bácsi hangja: HA BAJNOK akarsz lenni... És ő akart. Semmi nem volt drága érte. Feri bácsi azt nyilatkozta az újságnak, amikor ő megnyerte az or­szágost, hogy „ilyen tanítványom még nem volt." Kivágta, eltette. Majd jön a többi melléje ... Ha akkor nem ott megy az ut­cán! Ha nem jön az a részeg... HA! Érdemes ezzel gyötörnie magát? Mire • megy vele? Inkább a sakkal kellene törőd­ni. Már hívták az egyik csapatba, har­madik táblásnak. Majd, ha első táblás le­het ... akkor igent mond. Akkor érdemes. Mészáros Ottó Az egyesület célja nem egy­­egy kiemelt település támoga­tása. Az ország területén né­hány lokális központot vá­lasztottak ki. A kiszemelt tér­ségben közép- és hosszú távú terveket dolgoznak ki. A kör­nyéken élő emberek és intéz­mények bevonásával fejleszté­si tervet készítenek. A társaság elnöke — Ke­mény Bertalan — kezdemé­nyezésére Borsod megyében 1982-ben falugondnok-hálóza­­tot szerveztek huszonhárom településen. A kitűnően műkö­dő hálózat lényege, hogy az aprófalvakban egy-egy helybe­li polgár fizetség fejében mik­­robusszal segédkezik az aka­dozó közellátásban. Gyerme­keket, gyógyszereket szállít és más fontos munkát is végez a közösség érdekében. Pest megyében a társaság a Galga mentén támogatja. Ezen a vidéken huszonkét település­re dolgoztak ki távlati terve­ket. Most indították első tan­folyamukat az aprófalvakból jelentkezők számára. Módszer­tani tanácsokkal készítik fel a hallgatókat. Ha sikeresnek bizonyul a továbbképzés, ak­kor rendszeresítik. S. I. net, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget — Kedves Mester, fogadjunk, nem ismert meg —• nyájasko­­dott az idegen, — Nyert! — Válaszolt Bü­­low és elsietett. VERDI egy ideig Milánó­ban lakott, az osztrák meg­szállás alatt levő lombar­diai városban. Minthogy a ne­vét már szárnyrakapta a hír *— a Nabucco lelkes szabadság­dalát a suszterinasok is fü­tyülték — a tartomány császári parancsnoka elhatározta, hogy indulót „rendel” a zeneszerző­nél. Magához hívta tehát az ifjú Verdit és elmondta, hogy a csapatai számára kellene egy vérpezsdítő induló, Verdi nyu­godtan hallgatta a generálist, majd amikor az befejezte mondókáját, igy válaszolt: — Tábornok úr, köszönöm a megtisztelő kérést, de be kell vallanom, hogy én indulót nem tudok komponálni, csak visz­­szavonulót. És ha parancsol­ja... JOHANN STRAUSS, a bécsi keringőkirály halhatatlan ope­rettjein, a Denevéren és a Ci­gánybárón kívül mást is is­mer a zenetörténet. Ezt azon* ban nem Strauss szerezte, ha­nem tőle szerezték. Mégpedig úgy, hogy a Strauss-keringök­­ből, polkákból, marsokból, vagyis a Strauss-slágerekbői egy negyedrangú, ám annál pénzéhesebb osztrák szerző, bizonyos Adolf Müller, Bécsi vér címmel operettet „kompo­nált”, s a művet 1899-ben be is mutatták. Mi tagadás, a ze­nének csakugyan sikere volt. Ezt a sikert azonban az egyik bécsi újság zenekritikusa a következőképpen nyugtázta: „Müller úr, Johann Strauss muzsikájából díszes palotát építtetett magának. Ezzel szem­ben ifjabb Johann Strauss Müller úr zenéjéből éhenhál­­hatott volna, méghozzá egy vályogviskóban.” GIOACCHINO ROSSINI nem szerette komponista pályatár­sát. a német Richard Wagnert. Az utóbbi viszont igen nagyra becsülte a „pesatói hattyút”, ahogy Rossinit nevezték. Ezt azonban igyekezett titokban tartani. Egy bizalmasának azonban bevallotta. — Én igén kedvelem Rossi­ni muzsikáját — mondta őszin­te pillanatában — azonban kér­lek, ne áruld el a híveimnek, mert sohasem bocsátanák meg nekem. GIACOMO PUCCINI, ha te­hette, szívesen időzött egy észak-olaszországi tó környé­kén. Az egyik sétája során csatlakozott hozzá helybéli is­merőse. akinek az volt a rög­eszméje, hogy ö is zeneszerző­ként arat majd babérokat. A vasárnapi séta során, a meg­pihenő Puccininak a követke­zőképpen beszélt komponista tervéről: — öregszel, drága barátom. Azt hiszem, itt az ideje, hogy A Monori Mag Kft. pályázatot hirdet közßzdäsagl igazgätöhelyettesi munkakör betöltésére Alkalmazás! feltételek: közgazdaság-tudományi egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, mérlegképes könyvelői oklevél, 5—10 évi gyakorlat. A németnyelv-tudós előny! A pályázat tartalmazza a pályázó főbb személyi adatait, eddigi tevékenységének ismertetését, munkahelyeinek és munkaköreinek felsorolását, bérigényét, felsőfokú iskolai végzettségét bizonyító okiratának másolatát. A pályázatokat a megjelenéstől számított 14 napon beiül lehet benyújtani a kft. személyzeti vezetőjének, levélcím: Monor, Pf : 10. 2200. Telefon: 13/13. A pályázóinkat bizalmason kezelik ' A döntésről a pályázók, a lakáscímükre, levélben kapnak értesítést. A Murphy szülők szextör­vénykönyvén fölszabadultar nevethet, jóízűen röhöghet aki elvált, egyedülálló vágj özvegy, de az arcára fagy c mosoly annak, aki házasságbal él, főleg miután elolvassa i házasság legfőbb paradoxo­néról szóló törvényt: „A há­zasság az erőseknek való. Fur­csamód mégis a gyengeelmé­­jűek bírják a legjobban." Tudom, nem angyalok serr a nők, sem a férfiak, de ez a: utóbbi tény engem boldoggá tesz, mert azok a nők, akii angyalnak tartják férjüket — mind özvegyek. Az arénák, é csetepaték természetes kísérő­zajai a házasságnak, amelyek, mivel az égben köttetnek, ég­zengéssel járnak. Aki nem hiszékeny, nem utópista, aki nemcsak a gaz­dasági viszonyokban, de a ne­mek közötti viszonyokban is realista, az jól tűri a házas­ságot, amelyről tudni kell: nem tündérmese, ahol a gáncs nélküli herceg és Tündérszép (meg jó) Ilona egymásba sze­ret, s együtt élveznek egy éle­ten át, amíg meg nem halnak, A házasság, mint mondtam, nem tündérmese, de nem is a tökély mezeje. Ha olyan férfit (nőt) keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, ér­zékeny, remek szerető, s mind­ezek mellett ragaszkodó és romantikus — válts mozije­gyet, ezt tanácsolja a józan ész, és Murphy is, akinek any­ját egyébként lőfegyverrel ker­: gették a házasságba. Megsem misítő válásban volt része- közben pedig fölnevelte fiái i aki Murphy törvénykönyvévé ■ ajándékozta meg a világol 1 Bruce Lansky szegény any I jának viszont nem adott egye i bet, mint alkalmat a migrén rohamokra. Az újabb törvények széllé mesek, fejbe kólintóan józanol , illuziórombolóan realisták, kö , nyörtelenül ironikusak, é többnyire pofonegyszerűei i mint például az a megállapí tás, amely a válás okára mu tat rá: „Nem lehet mást mórí , dani, mint azt, hegy a váló sok túlnyomó részét a házai súg okozza”. Íme egy kis ízelítő a törvá ’ nyékből: Mi kell a férfiaknak? A- erényes nők untatják, a sze? re éhes nők viszont halál: rémítik őket. Az óhatatlan végkifejlete törvényei: 1. A férfiak anny ra buknak a szexre, hog ezért néha még gyengédség: is kaphatók. 2. A nők annyii vágynak a gyengédségre, hog ezért néha még a szexre kaphatók. A pillanat heve. Vétke: j csak, gyónni ráérsz később. Fogamzásgátlás: Legbizti sabb módja az, ha kidumálc magad a szexből. A házasság legfőbb törvi nye: Mindig a másik a hibá Szexszámtan: l-fl=3. Zágoni Erzsébet Az özvegyek angyalai Fejbe kólintó igazságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents