Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
Más ez a félelem Engem ki véd meg? J61 visszaemlékszem 1958. egyik követelésére: „Félelemmentes életet akarunk.’’ Most újra félek. Ez a félelem más, mint az a félelem volt. Milyenek lesznek a megélhetési lehetőségek? Egy témáról szeretnék néhány gondolatot leírni. Az önkormányzati adórendszer kihatásairól. Mire gondoltak azok a honatyák, akik erre szavaztak. Jó anyagi körülmények között élhetnek. Most vegyem a saját helyzetemet. Az önkormányzatnak lehetősége van megállapítani adóként olyan összeget egy évre, mely egész évi nyugdíjam háromszorosa. Ha kegyes a hivatal, akkor csak kétszeresét. Ilyen esetben ki fog engem megvédeni? Gyenge fizikumú ember vagyok, védelemre szorulok. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy elutasítsam az érdekemet védők akcióit, mint egyesek tették a taxisblokád bírálatánál. Jó nekik, akik ilyen jó körülmények között élnek. Nem fogok tudni fizetni. El fogják venni a házamat. Ez lesz a modern államosítás. Azért nyugtatgatom magam, már kétszer sikerült házunkat megvenni, hátha harmadszor is sikerül. Hogyan? Minden héten veszek egy lottószelvényt. öt találat esetén módom lesz a vásárlásra. Addig is és azért is, boldog új évet kívánok! Halász Ernő Emlék a tatárjárás korából Földvárija menekült Kőrös népe Háromnegyed évezreddel ezelőtt, 1241-ben a teljes megsemmisülés réme fenyegette az országot. Ekkoriban több apró, faluszerű település volt Nagykőrös mai bel- és külterületi .térségében. Ezek közül a Körös nevű falu lakói komolyan vették a tatárok kegyetlenkedéseiről szóló híreket, ezért a mai vasútvonal és a Nagyerdő közti ingoványos, mocsaras terület egyik rejtett kis dombján földvárat létesítettek. Ennek maradványait azóta is Siratói földvárnak nevezik. Csak néhány hét állt a rendelkezésükre a tatárok érkezéséig. Itt sikerült átvészelniük a totális pusztítást. Amikor visszajöhettek, a többi falu helyén csak romokat és temetetlen halottakat találtak. Ésszerű, okos gondolkodásuk egyik „következménye”, hogy mostanság nagykőrösieknek nevezhetjük magunkat. Valószínűleg nagyobb lehetett a földvár, mint aminek a romja most látható a mellékelt képen. A fénykép az elmúlt nyáron készült. A sűrű kukoricatáblában csak nehezen lehetett megközelíteni. A hatalmas szomorúfűzfátó! nyugati irányban kb. ötven méterre van. Nádas veszi körül, de parton van, nem vizes a terület. Belül teljesen elhanyagolt, gyomnövényzet borítja az alját. A jelenlegi állapot megóvása érdekében sürgős intézkedésre lenne szükség. Hazafelé jövet, mikor a Kossuth Lajos utcában megláttam az új lakótelep előtti parétengert, arra gondoltam, hogy ehhez képest a Földvár udvara csak elhanyagolt kert. A Kossuth Lajos utca — ha nincs is róla hivatalos minősítés — mindig úgy volt értékelve, mint a város első számú főutcája. Annak alapján, amit itt lehet látni, valahogy szakszerűbben talán így is lehetne meghatározni: Szanált régi házak helyén a Kossuth Lajos utcában Gyom-, Páré- és Gazkísérleti Telep létesült. Ugye így mindjárt másképpen hangzik. Más városokban, ahol új lakótelepek létesülnek, a következő évben már szép parkokat alakítanak ki az üresen maradt területeken, hiszen az emberek kulturált körülmények között szeretnek élni. Nálunk pedig ez (illetve gaz) van. Hozzánk évtizedek óta, Je lentős Személyiség Cegléd felől szokott érkezni állami gépkocsin. Naná, majd vonattal! — gondolja most az olvasó. Éppen erről volna szó. Elkép zelhető, hogy nálunk az illetékesek ezért nem is fordítottak nagyobb figyelmet a Kossuth Lajos utcai állapotokra, mivel vonattal már régóta csak kisemberek, dolgozók és nyugdíjasok utaznak. Az ő kedvükért feleslegesnek tartották strapáin! magukat. De komolyra fordítva a szót, s viszszatérve eredeti témánkra: a Földvár ügyében az áprilisi vagy májusi évfordulóra valamit tenni kellene. Talán kellene egy odavezető kis út a fűzfától. Egy ismertető tábla is jó lenne. Csete Sándor Uj történethez új szereplők Amit az ember elvisel... Átalakulnak! Hangya után kistermelői szövetkezet A kérészéletű nagykőrösi Hangya Szövetkezet tagsága Nagykőrös és Vidéke Kistermelői Szövetkezet néven szándékozik új gazdálkodói egységet létrehozni. Az átalakulás formai részét napokon belül el tudják rendezni, így január 15-én összehívják az alakuló közgyűlést. A fórum helyszíne a Kisgazdapárt székháza lesz. A 18 órára kitűzött eseményre minden érdeklődőt szívesen látnak. Olcsóbb zsirszalonna Karajakció Az intenzív áremelkedések korszakát szenvedve az a feltűnő, hogy valahol valamely termék ára veszteg marad. Az pedig már eseményszámba megy, ha netán olcsóbb lesz. Elvétve bár, de néha egy-két, a fogyasztásból kiszorulni látszó árunál tesznek engedményt. Az ÁFÉSZ például legutóbb a zsírszalonna árát vette alább. Az eddig 40 forintért mért olvasztanivalót 22-ért adják. Manapság elmondhatjuk, ez is valami. A szövetkezet tőkehús-árusító boltjaiban, úgy Kőrösön, mint Nyársapáton, illetve Kocséron az új évben is folytatódik a karaj- és combakció. A korábbi 250 forintos ár helyett 220-ért juthatnak hozzá a vásárlók e húsféleségekhez. NAGYKŐRÖSI Büdös kölykök! — káromkodott egyet reszelés hangján Kálmán és mérgében belerúgott a kisajtóba, csalt úgy puffant. Lehet, hogy maga sem tudta volna hirtelen megmondani, a düh, az ijedség vagy az aggodalom váltotta-e ki belőle az indulatot, de az is lehetséges, hogy mindhárom. Valamelyik nap Marit is idegesen leintette, hagyja a hülyeségeket, hallani sem akarja. Csak hát ez a kereszt mégiscsak az 6 kapuján virít pirosán, és ráadásul fejjel lefelé. — A fene essen a csirkefogókba. Még jó, hogy Mari nem vette észre, menten kitörné a frász — tette még hozzá némileg megenyhülten, s azzal bicskájával hozzálátott levakarászni az alig hogy megszikkadt zománcfestéket. Mari jó asszony, csak az a baj, hogy minden marhaságot készpénznek vesz. Mert hát beszélik. Hadd beszéljék. Meg hogy az újság is megírta, miféle szörnyűségek történnek mostanában. írjanak amit akarnak. Ha nem írnak, akkor valami mással heccelné fel magát a nép. Persze Marit többé-kevésbé meg tudja érteni. Amióta a múltkor az utca közepén felpofozta az a szemét Károly, egyetlen idegzsába az egész asszony. Azt mondja, akkor döntött végérvényesen, hogy nem hurcolkodik vissza Károlyhoz, aki pedig azóta is kéri. Könyörög, fogadkozik. Hát... talán hajlana is a szóra, ha biztosan tudnáT hogy megjavul. Mert egy kicsit Levelek a pokolból azíért még szereti. Ezt ugyan nem mondta ki Kálmán élőit, csak megjegyezte, hogy akkor már inkább az ördöggel él együtt, mint azzal a részeges, goromba fráterrel. Kálmán •'ól sejtette, hogy ennek ellenére nem túl sok választja el a visszatéréstől. Igyekezett mindent megtenni, hogy lazuljon ez az érzelmi kötelék, ám Károly sem nyugodott bele Mari elvesztésébe. Azt követő napon, hogy a fordított keresztet a kapura pingálta valaki, Kálmán egy borítékot talált a postaládában. Szokása szerint körbetapogatta, nézegette egy darabig. Furcsállta, hogy a feladó neve nincs rajta. A konyhában tépte fel. Arca többször megrándult ama néhány másodperc alatt, míg tekintete végigfutott a papírszeleien. Ügy állt ott a konyha közepén, mint akit a gonosz boszorka sóbálvánnyá változtatott. Amikor magához tért, mintegy reflexszerűen zsebre gyűrte a cetlit. — Honnan írtak? — érdeklődött Mari, s kezét nyújtotta, jelezve, hogy tudni akarja, mi áll abban a levélben. Kálmán úgy vélte, rosszabb lenne, ha ellenkezik, így hát nyomatékosan előrebocsátotta, miszerint valami tökkelütött marháskodik, mert ma ez a divat. — Gyerekmunka. Ahelyett, hogy tanulnának rendesen, ilyesmivel töltik a drága időt — magyarázta Marinak, ám annak beszélhetett, falra hányt borsó volt minden szó. Undorodva dobta el magától a lapot, s csak úgy messziről merte silabizálni a pirossal festett betűket. „Készülj a halálra!" Aláírásképpen pedig: „A Sátán". Mari nem volt se holt, te eleven. Elsápadva, kiguvadt szemekkel meredt hol a levélre, hol meg Kálmánra. — Ezt neked küldték, vagy nekem? Persze hogy neked, kinek másnak? Kálmán, szaladj hamar a rendőrségre. — Ne beszélj szamárságokat. Csaik nem röhögtetem ki magam. — Kálmán, ez nem játék. Olvastad... — Persze hogy olvastam, az isten szerelmére, hagyj már békén vele. Figyelj rám, és gondolj bele, te liba... Ne haragudj, de mérgemben már nem tudok mást mondani... Még ha komoly dologról volna is szó, meg tudnád magyarázni. mi baja lehet velem a főördögnek? — Hát ezt tőle kérdezd! De azt máris megmondom, ha nem teszel valamit, én egy percig sem maradok itt tovább. Eredj, kérj védelmet! Kálmán mindent megígéri. Azt hazudta, hogy napok óta civil rendőrök figyelik a házukat. Mari ugyan nem látott teremtett lelket se & környéken, de mivel nem jött többé semmiféle ocsmány fenyegető levél, megnyugodott. Kálmán az ügyesen lereteszelt levélládával ügyelt Mari lelki békéjére. Tudta volna csak amaz, hogy azóta már a harmadik sátáni üzenetet etette meg a katlan lángjaival. Aztán eltelt még két hét, talán három is, Kálmán éppen délutános VQjt. Egy fehér boríték csusszant be a kapu alatt, amit Mari bontott föl gyanútlanul. Piros tussal Írva ez állt benne: „Az utolsó figyelmeztetés. Ma este eljövök érted”. Azt már Mari nem is nézte ki írta alá, sikkantott egy hangosat, s úgy hagyva csapot-papot, a rádióműsort, a rotyogó paprikás krumplit, meg sem állt exférje házáig. Károly éppen akkor csukta be maga mögött a kisajtót. — Jaj de jó, hogy itthon talállak. Valami rettenetes fog történni. S azzal Végképp kiborult, s zokogással fűszerezve adta elő Károlynak a levélhistóriát. Karcsi egyre csak hümmögött, bólogatott, olyan komolyan, mintha valami tudományos értekezést hallgatna. — Bizony, meglehet... Volt már ilyesmire példa. De most már nyugodj meg. A fontos, hogy eljöttél, s ha itt maradsz téged nem érhet semmi baj. Kálmánt meg vigye el az ördög. Csitítgatta asszonyát, és tustintától pirosló ujjaival megsimogatta hosszú, ébenfekete haját My. J. m muumugjdiias lényégé, bki pár éve már nem örül, hanem retteg az ünnepek idején. Idestova húszéves házassága már egy jó Ideje „társas magány”, melyet a rohanó hétköznapokban a mindig sok tennivaló jótékonyán feledtet. Jó pár éve a megszokás, a közösen teremtett otthon, a változástól való félelem vékony kis köteléke fűzi össze őket. Az Itt a pénz, vegyél magadnak kedvedre való ajándékot gyakorlata nem hoz örömteljes várakozást, szívet remegtető izgalmat A fenyőillatban, a csillagszórók fényében, a gyertyák melegében tud csak igazán fájni az egymásnak semmitmondó tekintet, a meggondolatlanul odavetett szó, a közöny, olykor a tudatos hántás. Megannyi apró lépés ez az eltávolodás, a magány felé. A magány pedig ráirja kegyetlen jeleit a hordozójára. A befelé figyelés egyre ritkább perceiben „ránk tör és gúzsba köt a bánat, s a szív nem terem többé forró szeretetrózsá kát". Szakemberek megfogalmaz ták már, hogy az ember éle tének alapvető eleme a szere tét. Gyermekkorban is, de a felnőttéletfbem is fontos ez mert örömet, biztonságot és erőt adó érzés. Csupa olyan dolog ez, melynek hiánya sebet üt a lelken, lehervasztja a mosolyt, csökkenti az életked vet. „Volt egy szép szerelem szeretet — látod, semmivé lett. hol vannak már a távoli fiatalkori remények" — fogalma; keserűen Zita, az én egykori szép, és mindig víg kedélyű osztálytársam. A gondolat felett merengve, tűnődve nézzük egy darabig a suhanó lelket nem vidító, korán sötétedő tájat. A Nyugati pályaudvar nyüzsgésében, a búcsúzás után gyorsan tűnik el ma is vékony alakja. Ogy érzem, mintha szégyellné sebzettségét, esendőségét, a titkát, amit talán eddig nem mondott el senkinek. Átvillan rajtam a gondolat, mi lenne, ha futnék utána, még elérhetném. Várj! Annyi kérdésem lenne még. s talán telne tőlem néhány jó tanács is. A címed, a telefonszámod ... — kiáltom még reménytelenül. Aztán a lendületemet visszafogom, zaklatott érzéseimet lecsendesítem, hiszen meglehet, hogy már csak közhelyeket tudnék én is mondani. Ez a felismerés önvizsgálatra késztetne, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas most erre. Majd ... egyszer ... ha ráérünk... majd átgondolom. Sz. J. A véletlen hozott össze bennünket a vasút felé tartó buszon a két ünnep között. A megviselt, tört arcban alig ismertem rá Zitára, az osztály egykor legcsinosabb lányára. \ vonat egyhangú zakatolása közben egy furcsa magányos ember képe bontakozott ki előttem. A nehezen akadozó szavak nyomán sej lett fel számomra, hogy lehet az is magányos. aki családban él. Talán ettől mélyebbek a vonások, talán ettől keserűek a fel-íeltörő gondolatok, talán ettől oly szomorú az egykor vidám tekintet. A hosszú távon megélt szeretet hiánya maradandó nyomokat hagy maga után. A fontos vagy nekem, a fontos vagyok neked szép érzése nélkül nem túlzás azt állítani, hogy nem él az ember, csak vegetál. S mindez jobban felerősödve tud, tudott fájni a szeretet ünnepén karácsony táján. Tulajdonképpen ez lenne Zl-Társas magányban élni Hideg fényű gyertyalángok ^ Már végképp nem lehet ^ azt mondani, hogy nincs ^ rendszerváltás Nagykőrösön. Még a Fidesz-clip is ^ „bejött”, a volt vb-titkár több mint húszesztendős i; szolgálat után most búcsút ^ vehet a hivataltól: nem az S ő jegyzői pályázatát fogad% ták el. önmagában persze egy pályázat kedvezőtlen fogadtatása nem is biztos, hogy alkalmas általánosításra, mégis sokan egy törvényszerű folyamat részeként értékelik a lépést Nagykőrösön. Már persze aki értékel, értékelhet. Nem biztos, hogy lehetett ebben a helyzetben az önkormányzat, hiszen a néhány perces úgynevezett bemutatkozás számukra elegendő volt a voksoláshoz, ami ugyancsak azt húzza alá, hogy végeredményben — a szakmai alkalmasság megmérésének híján — valamiféle politikum keveredett a szavazatokba. Hiszen azt nem lehetett tagadni, hogy a volt vb-titkár végigcsinált hat választást, közben egy népszámlálást, s majd két esztendeig legkevesebb másfél ember helyett dolgozott. Meglehet, bizonyos körökben éppen aggályos törvénytisztelete váltott ki kritikát, s azt beszélik, nem tudták neki megbocsátani a polgármester elutasító válaszát az újrapályáztatni kívánó interpelláció törvényességi- hátterének megfogalmazásával kapcsolatban. — Vesztesnek — erkölcsi értelemben — egy pillanatig sem tartom magam. A jegyzőnek, dr. Karay Kornéliának, volt kollégámnak természetesen jó munkát kívánok — mondja először is Pintérné dr. Torma Mária. — Ez persze nem zárja ki, hogy magam is úgy vélekedjek, e tisztség betöltésénél elsősorban politikai aspektusokat vizsgált — minden bizonnyal — a testület. Az is tény, hogy csak így és most, tehát 45 , évesen, a magam sorsán okulva döbbentem rá — egy szempillantás alatt —, hogy ezek a képviselők érdekeik mentén bármilyen állásfoglalásra képesek. — De ez a testület jószerivel eddig is hasonló stílusban szavazott — mondják az emberek —, s erre fel lehetett készülni! — Bizonyos jeleket persze apasztaltam magam körül. Elmentem bemutatkozni a dsgazdapárti képviselőkhöz, s itt kimondva-kimondatlanul izavamat akarták venni a volt anácsi, ma polgármesteri hivatali apparátus alapos létizámcsökkentését illetően. Az enyhébb vélemény szerint egyszerűen „nagy az udvartarás”, míg a rendszerváltás esinálta vezető, Huszár Kálnán, a volt tanácselnök-heyettes azt mondta, „huszonöt százalékot azonnal el lehetne :avarni”. — Ehhez képest a képviselő-testületi meghallgatáson is feltűnően kiállt a ma ott dolgozó szakemberek mellett. Lehet tehát, hogy éppen ezzel inspirált ellenszavazatokat? — Borzasztóan sajnálom őket, jóban-rosszban együtt dolgoztunk, sokszor úgy, hogy még a munkájukat sem tudtam tisztességesen megköszönni. De ezek érzelmi kérdések, 3 ha elfogult is vagyok irányukban, az az én magánügyem. De hát nem is ezt kell — vagyis kellett volna! — megérteni vagy elutasítani, hanem azt, hogy ameddig nincs egy feladatrendszer és hivatalszerkezet kimunkálva, addig felelőtlenség — sőt szerintem egyenesen embertelenség! — szakembereket munkájukban, létükben fenyegetni. Félreértés ne essék, most én. nem azt állítom, hogy a megválasztott jegyző azonnal megkezdi az elbocsátásokat. Azt viszont csak a vak nem látja, hogy erre irányuló politikai presszió alatt áll. S talán tovább is megyek. Egy jól kidolgozott folyamat figyelhető meg: a végső cél egy teljesen új struktúra, új emberekkel. Ezt több párt is hirdeti persze. Én egyáltalán nem lennék meglepődve, ha rövidesen a polgármester munkájának ellehetetlenítése következne be. A hirtelen támadt kisgazda—SZDSZ-egyetértés ezt a lépést ott rejti — szerintem nem is rejti igazán — magában. — Erre számos Jel utalt a legutóbbi ülésen is, sőt ez a követett munkamódszer, amely alapvetően a bizalmatlanságra enged következtetni, még az országgyűlési képviselőket Is eltávolításra ítélte volna az ülésekrőL — Azt azonban éppen dr. Kulin Sándor és dr. Ábrahám Tibor mondta, hogy a testület és a város: az nem ugyanaz. Szakértelmemben hibát ők sem találtak, éppen ellenkezőleg. — S most? — Tagadhatatlan, hogy ne- ' ez, nagyon nehéz szembenézem helyzetemmel, lelkem 1 égis könnyű. Könnyű, mert 1 most működő képviselő-tes- ; Jethez nem igazán kötődni: tagjainak egy része fel- : észűletlen, bizalmatlanok ; indenkivel szemben, vanik, akiket valamiféle bosz■úvágy fűt, s a város érike valahol a sor végén van. ermészetesen egyfelől ez em mindenkire igaz, másfe-1, ennek ellenére eddig jyütt dolgoztunk. Az egy teljesen más kérdés, agy a jegyző végeredményen a valóságban mégsem vatmiféle pártpolitikus. Ahogy i nem tudtam és nem tuam tagadni szimpátiámat az 72/szerű emberek, a dolgozók ■ánt — közülük való vagyok, bárhogy is vesszük —, a törények adta objektivitásomat i sohasem befolyásolta. A egyző is a törvényt fogja beirtatni. De az már más ügy, nélkülem — mondta nem linden szomorúság nélkül intérné dr. Torma Mária. Az újságírónak meg — úgy ét nappal a beszélgetés után- villan be a mostanában soat idézett rendszerváltó közíondás: Nem is az a nagy oloq, amit az ember elér az letben, hanem tán az, amit Ivisel. Ballal Ottó
