Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
V A C S x J ljtic m A por „alszik”, a tüntetők várnak Elterjedt az a hír, hogy a tervezettel, ígérettel ellentétben mégsem készül el a váci cementgyár rekonstrukciója időre. A jólértesültebbek azt terjesztették, hogy elvonták a korszerűsítésre kapott világbanki hitelek egy részét. Nos, ezzel szemben kellemes csalódás érte mindazokat, akiknek feltűnt, hogy még karácsony előtt megszűnt füstölni a legnagyobb DCM-kémény. Talán csak érzékcsalódás vagy a termelés ünnepi visszaesése lehetett az oka, gondolhatták. De nem. Mint azt a város környezetvédelmi főelőadójától, Bíró Györgytől megtudtuk, többről van szó. öt legalábbis úgv tájékoztatta a gyár igazgatója, Pintér Sándor, hogy tartják a szavukat, s annak ellenére, hogy a munkálatok valóban késnek, márciusnál előbb nem indítják a korszerű szűrővel ellátott kemencét, a kiáramló pormennyiséget mégis radikálisan csökkentik. — Engem kerestek meg többen is, hogy szervezzek tüntetést — mesélte Bíró György. — Ennek a kérésnek eleget is tettem volna, de most,- hogy a három lepol-kemencét pihentetik, úgy gondolom, fölösleges. Ennek ellenére még nem vagyunk nyugodtak mindaddig, amíg nem látjuk az új konstrukciót működés közben. (dudás) Terjesztési hiba Miért nincs újság? Vegyes érzelmekkel hallgattam azokat a felháborodott újságolvasókat, akik péntek reggel jelentkeztek, hol személyesen, hol telefonon szerkesztőségünkben. Nem kaptak újságot ezen a délelőttön, ezért a reklamáció. Talán már érthető is, miért a vegyes érzelmek az újság készítői részéről. Egyrészt, nagyon lehangoló tudomást szerezni arról. hogy aznapi munkánk hiábavaló, mert nem vásárolhatta azt meg a kedves olvasó, ugyanakkor némi bizsergető érzés, hogy keresik, és méghozzá ilyen vehemenciával, lapunkat. A lapterjesztés természetesen rajtunk kívül álló dolog, ezért nekünk magunknak is utána kellett -járnunk a rejtélynek. Annál is inkább, meft a pénteki, szám. a helyben kialakult szokások miatt az egyik legkeresettebb. A váci oostán a hírlaposztály vezetője. Pálinkás Ferencné készségesen magyarázta berkein belüli, átszervezés előtt leszögezte, semmi titok, blokád vagy nyomdaégés nincs a dolog mögött, hanem csak egy kis baki, ami egy, a posta berkein belüli átszervezés következménye. Ugyanis január elsejétől külön csoport foglalkozik az újságok áruspéldányaival és külön az előfizetőknek szánt lapokkal. Ezen a napon egy tévedés miatt csak az áruspéldányokat rendelték meg. Amikor ennek következménye, vagyis a kisebb példányszámú Pest Megyei Hírlap-csomagok megérkeztek, már nem volt mit tenni, úgy próbálták megmenteni a helyzetet, hogy mindenekelőtt az előfizetőknek küldték ki az újságot. Az áruspéldányból ezután a szokásos 1500 helyett csak 500 maradt, ami ilyenkor, pénteken édeskevés. Pálinkásné ígéretet tett arra, hogy másnap, vagyis január 5-én pótolják, vagyis a szombati mellett árusítani fogják a pénteki Pest Megyei Hírlapot is, amelyben a heti tévéműsor, az anyakönyvi hírek és az orvosi ügyeleti beosztás is olvasható. —dézé— Kétségek és kérdéseié Csak a két kezünknek hittünk visszazabrált katonaló volt ez eke előtt! Csak akkor, akkor — vagy már? — azoké volt a föld, akiknek valami közük volt ahhoz! Csajka ugyan nem lett, csak nyomorúság, olyan szegénység, ami mögött csak egy betlehemi remény adhatott fénysugarat. Járhatott Fehér Lajos bármilyen tapasztalati úton, mi nem annak, csak a két kezünknek hittünk. Számvetésem későbbi álmai már Sződre mutatnak. Abba a nyomorúságos kis termelőszövetkezetbe, ahol az akkori — az 1956-ig tartó — helyzet miatt kihelyezett mezőgazdász voltam. Istenem! Mennyit kellett csalni! Négyszáz holdhoz huszonheten voltak, nem akadt segítő szellem, aki helyettük kapált volna! Csalnunk kellett, titokban adtuk részes művelésre a kukoricát, hogy a megmaradt kétharmadrész biztos takarmányt adjon az állatoknak. Azoknak a teheneknek, melyeknek hozamát még ma sem döntötte meg egy gazdaság sem! (Igaz, szerencséjük, mert több lenne káruk!) Csalni kellett oly módon, ami még tíz éven át tartott az úgynevezett szocialista gazdaságokban, ahol egy-egy vezető rátermettségét nem pártállás, még csak nem is az agrártudás, de az a tehetség határozta meg, hogy mennyire képes kijátszani az állam szédült intézkedéseit. Mindezt csak azért mesélem, mert a napokban kaptuk kézhez testvéreimmel a fejenkénti 1000—1000 forintot, ami kilenc hold föld után mint járadék, minden évben megillet. Olyan termelőszövetkezetből, ahol alapító tagok vagyunk. Igaz, azóta már az ország egyik legfejlettebb gazdasága lett még akkor is, ha területe a Dunakanyar csatolt részei miatt monstrummá, irányíthatatlanná vált. Ezért szorul mindenféleképpen átszervezésre. (De azért is, hogy az éves földjáradék tisztességesebb értékű legyen. Ebben értek egyet a mai „legbaloldalibb” párttal, a kisgazdákkal!) A földdel kapcsolatos határokat számosán kijelölték. S hol van a középút? Valahol ott, hogy a végső döntést nem lehet a mai tagságra bízni! Sorolhatnék példákat, a közeli Alsógöd nem lehet igazi példa. 2500 tagjából talán még nyolcszázan vannak, akik elsőfokon vagy alapítói leszármazottként valóban kötődnek verejtékükkel is a földhöz. A többiek, a többség — egy várható és divatosnak tekinthető — privatizáció reményében minden lelkiismeretfurdalás nélkül dönthetnek egy esetleges teljes felszámolás mellett! Azok, akik életükben sem látták még a gödi, a Vác kör nyelei földeket, mert különböző távoli, ipari részlegek dolgozói. Igaz, becsületesen végzik munkájukat, de szívükben érezhetik a nyolcszázak valamikori szenvedését? őket felmentem. Nem érezhetnek a földdel és nem kötődhetnek ahhoz, mint ahogy az 1960-as nagy „átalakítók" sem szívvel járták a falut. Azokat nem menthetem fel, akik meggondolatlanul akarnak felrúgni és széttaposni olyan egységeket — jól gazdálkodó termelőszövetkezeteket —, melyek csak reformra szorulnak, s nem az apró parcellákra, a mai hetvenévesek kézi kapájára! (Vagy ígért a tegnapelőtti országgyűlés valakinek olcsó és vámmentes kistraiktort a maga kinevezte farmereknek?) A magam sorsa már csak akkor lesz tragikus, ha a postás nem hozza el a nyugdíjam után járó pénzt. E rossz álom beteljesülésére minden eshetőségünk megvan. A gyomromat akkor sem az éhség, inkább a bűntudat szorítja majd marokra. Az ország sorsa akkor lesz még keserűbb, ha meggondolatlanul kiéleződik a harc a földekért. A ma már annyira ócsárolt szövetkezeti földeken Csankó Lajos Egyházközségi szeretetszolgálat Szerveződik Nagymaroson az Egyházközségi Szeretetszolgálat, amely rövidesen meg is alakulhat. Persze mindennek személyi feltételei vannak, úgy gondolják, hogy a szeretetszolgálat egy-egy területén annak felelőseként 3-4 főmunkatárs működne közre. Emellett szeretettel hívnak és várnak mindenkit, aki csak alkalmanként, de szívesen segítene női, illetve férfimunkák ellátásában. így várnak női jelentkezőket, házimunkák ellátására, gyűjtendő használt ruhák kezelésére, a felajánlott élelmiszer-adományok közvetítésére, gyermek-, illetve idős vagy beteg alkalmi felügyeletére. A férfiak segíthetnek a ház körüli munkában, vállalhatnak személy, illetve teherszállítást, Aki úgy érzi, hogy lelki segítséget tud adni egyedülállók látogatásával, felolvasással vagy kórházi beteglátogatással azt is örömmel fogadják. Az egyházközösségi szeretetszolgálat munkájába nemcsak Icatolikusok, hanem más felekezetű és nem hívő, ám segíteni akaró emberek is bekapcsolódhatnak. H. E. Művelődési központ Bélyegkiállítás Vácott rendezik meg január 18-a és 27-e között a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Egyesületének légipostái és űrrepülési kiállítását. A kiállítás ideje alatt alkalmi posta is működik a rendezvény helyszínén, a művelődési központban. A filatelisták tárlatát Bartos Ferenc Vác város polgármestere nyitja meg. C Közel karácsonyhoz, még ^ a parancsoló s a vallott ^ szeretet jegyében élek. ^ Ügy, mint mások. Ezért sem tekinthetik gonúola^ taimat magánügynek. E té^ pelődések — mint kará^ csonyi számvetés —, érthe^ többek lettek mára. Rá- i döbbentem, hogy minden § ember eljut befutott útjá^ nak olyan szakaszához, ah^ hoz a ponthoz, ahonnan ^ előre már csak homályosan ^ lát. Nem láthatja a várható ^ kanyarokat, de — csodála^ tusképpen — visszanézve, a megtett utat élesen, a ^ legjobb optikához hason^ lóan érzékeli. Nos, így vagyok a magam útjával. Előttem már csak rövid szakaszok lehetnek, talányosak — s talán érdektelenek. De mögöttem! Mögöttem nem út az út, hanem árnyakkal váltakozó napsütés a kétoldali ősfák között. Fények és árnyak. S a fényeket magam gyújtottam — jobb esetben! — önmagámnak. A rossz az volt, amikor hagytak fényeket csiholni, amikor bíztam valamiben, amikor hittem, amikor még nem voltak kétségeim. Kétségek és kérdések! Gondolkodó kortársaim tudják — mennyire voltak kínzóak ezek ... Huszonéves magamat látom, amikor ma a legnagyobb kérdést vitatják. Ez a föld jövendő kérdése; a birtoklás, ami csak tudat alatt motoszkál mindenkiben, anélkül, hegy kimondanák: az ország sorsáról beszélnek azok, akik felelősen, vagy anélkül tépik a szájukat róla. Nem tudok e kérdésről másként, csak elfogult szívvel szólni! Vitatni lehet — várva a nyugati tőkebeáramlást! —, hogy az agrárszakma azzal lesz része a nagy felemelkedésnek, de bizonyítani még senki sem tudta. Azt sem, hogy nem az én és testvéreim útja volt helyes, amikor lA49-ben. kényszer nélkül léptünk szövetkezeti útra. Az út ve§e nem a csajka volt előttünk sem, de a már akkor is ismert dániai rendszer. Voltunk annyira tájékozottak, mint az akkori kisgazdapártiak! Volt Veres Péterünk, Erdei Ferencünk és Kodolányinkl — még akkor is, ha felemás tehén, és az oroszoktól § Január 5-én van Görgei és ^ hadseregének váci nyilat^ kozatának száznegyvenkét ^ éves évfordulója. Ez a nyi$ latkozat adta vissza e had^ sereg tagjainak erkölcsi ere^ jét, a szabadságharc győzel^ mébe vetett hitét. Ezért ^ idézzük fel a megí'ogalmazás körülményeit. A sokat emlegetett és vitatott kiáltvány, Görgei Artúr Váci Nyilatkozata, eredetileg napiparancsként jelent meg. Az első részben — az ifjú fővezér — Görgei, a maga részéről nyilatkozik. A második részben a hadsereg, elsősorban törzstisztek, tisztek nyilatkoznak. Felmerül a kérdés, hogy miért került Görgei és hadserege ebbe az elkerülhetetlen kényszerhelyzetbe, a nyilatkozat kiadására. Ahhoz, hogy fényt derítsünk, az előzményekre, az időben vissza kell menni egy hetet. Az országgyűlés békekövetséget küld — 1848 december végén — Windisch-Grätzhez a hadsereg tudta és megkérdezése nélkül. Görgei és hadserege kifogásolta a követküldést, az országgyűlés és országos Honvédelmi Bizottmány Debrecenbe való költözését. A Kossuth által kívánt feltételek mellett lehetetlen Buda előtt ütközetet vívni. Katonailag nem lehet egyszerre biztosítani a győzelmet, a biztos visszavonulást és a főváros megóvását. Ezért Görgei 1849. január 2-án reggel Budára siet, hogy Kossuthtal értekezzék, de nem találja ott. Vetter tábornokot, a helyettes hadügyminisztert és — az öreg, talpig becsületes — Csányi Lászlót, a főkormánybiztost találja meg. Csányi, Vetter, Görgei és Percei január 2-án haditanácsot tartanak. A haditanács határozata szerint 142 éve történt Vácott Ä kinyilatkoztatott remény főhadiszálláson Görgeit felkeresi Szegedy Imre ezredes. Előadja a maga és bajtársai aggodalmát. A feldunai hadsereg bizalma megingott a kormányban sőt, az ifjú fővezérben is. Szegedy ezredes elmondja, hogy Görgeinek tenni kell valamit az ezredekben való forrongás lecsillapítására és az aggódó főtisztek megnyugtatására. Görgei határozottan cselekszik. A főtisztek, tisztek előtt nyilatkozik a maga részéről, majd javasolja, hogy a hadsereg nyilatkozzon a maga részéről. Görgei belátta a kényszerhelyzetet, meg .kellett menteni a hadsereget a felbomlástól. Vissza kellett adni a sereg egységét, a győzelembe vetett hitét, erkölcsi tartását, az ingadozófckal el kellett hitetni, hogy van cél. amiért küzdenek. A törzstisztek, tisztek a nyilatkozatot elfogadták, és azzal egyetértettek. A kívánság az volt, hogy mindkét nyilatkozat nyomtatásban jelenjen meg. Ez megtörtént, és ezzel tudatták, mi történt a hadseregben. Görgei a nyilatkozat megtételével elsősorban önmagának szerzett így ellenfeleket, már akkor is. Kossuthot környezete — felesége, a Madarász testvérek — Görgei ellen hangolták. A tiszafüredi táborban Kossuth Görgeivel való beszélgetése során belátta a nyilatkozat kiadásának szükségességét. Szegeden a fővezéri vitában Szemere hozta fel a nyilatkozatot Görgei hibájaként. Szomorú tényként még az aradi törvényszéki tárgyaláson hivatkoztak rá azok a tisztek, akik nem szolgáltak Görgei hadseregében. A szűkre szabott hely miatt a körülményeket és a nyilatkozatot a teljesség igénye nélkül elevenítettük fel. Bereznai László Egy igaz mese szereplői Az iti seprűk és a csőlakó Az új seprű jól söpör. Ezt az igazságot a város szívében bizonyították be még az elmúlt év utolsó napjaiban ifjú politi'kuspaiántáik. Ki tudja, kinek az ötletére, de a váci Fidesz tagjai elhatározták, hogy az ünnepekre kitakarítják a Széchenyi utcát. Hogy miért pont ezt? Talán, mert többnyire ez a legszemetesebb, és nyilván azért is, mert ez szúr leginkább szemet. Nos, azok az új seprűk a Fidesz tagjainak kezében voltak december 21-én. S hogy miért emeljük ezt így ki? Mert valóban újak voltak azok az alkalmatosságok, míg a területre beosztott hivatásosoknak csak az elhasznált régi maradt. Kinek-kinek a sajátja, amit megszokott. Nyilván úgy érezték, hivatásuk semmibevétele ez a különbségtétel, hiszen annak, aki csak egyetlen napra válik utcaseprővé, annak úgyis mindegy, dolgozzon ő a rosszal ... Egyszer-egyszer majdnem ölre is mentek a munkaeszközért. Nekünk, kívülállóknak, akik csak elszenvedjük, ha koszos az utca, persze mindegy volna, kié melyik seprű, csak tisztaság legyen ! Ha józanul gondolkozunk és igazságosak vagyunk, akkor belátjuk, hogy ez kicsit rajtunk is múlik, ha nem vagyunk képesek elfáradni a legközelebbi ép szeméttartóig. Hogy mennyi érdekesebbnél érdekesebb dolgot „veszítünk” el naponta, arról a városi képviselő-testület többi tagjai is tudomást szerezhettek, ugyanis a Fideszt követő napon, a környezetvédelmi főelőadó szervezőmunkájának eredményeképpen heten a Ligetben jelentkeztek munkára. Talán meg is bánták, hogy eljöttek, sőt talán azt is, hogy annyira erősködtek azon a képviselő-testületi ülésen a takarításért. Most megkapták. Markolászhatták más szemetét. De hiszen tudniuk kellett, mire vállalkoznak, még a jelölésük idején. Mert ugye a képviselői munka is valahol ilyen szemétgyűjtés, takarítás ... A Ligetben viszonylag könnyű dolguk volt. Például sok, zacskóba gyűjtött hulladékot találtak a bokrok alján, bennük nem minden jó volt, mint a Mikulás zsákjában, hanem minden, ami már nem kellett a háztartásban, és egy elegáns mozdulattal kilökhették valakik az autójukból. Volt más is a bokor aljában, méghozzá valakinek az otthona. A kényelmesen, szakadt paplanból kialakított fekvőhellyel is rendelkező odúban nem volt otthon senki, tehát a hét képviselő, köztük a polgármester úr, nem kapott magyarázatot. Talán azóta utánanéztek, ki az, aki a szabad ég alatt kénytelen tölteni éjszakáit! Tehát azt már tudjuk, hogy nekünk is van hajléktalanunk, csak azt nem, hogy pontosan hány. Valamennyire persze a tisztaság is nagyobb lett, de az elmondottakból talán kitűnik, nem ez volt a legnagyobb eredménye a dicséretre méltó akciónak. A rosszmájú kritikusoktól máris hallom a megjegyzést: suszter maradjon a kaptafánál! A polgármester intézze a város ügyeit a maga emelkedett szintjén, a részfeladatokat engedje azoknak, akikre az tartozik. Aki esetleg így fogadta volna e takarításról szóló híradást, gondoljon arra, hogy a hatalomnak mindig jót tett, ha álruhában, vagy azt mellőzve, de mindenképpen a hétköznapi élet szintjén közel került birodalmához. (dudás) Reménység-túra Vasárnapi gyaloglás Január 6-án, vasárnap túrázni hívnak a Reménység Egyesület természetjárói. Az invitálás elsősorban a természetjáró kör tagjainak szól, de mások is csatlakozhatnak hozzájuk. A 12 kilométeres túra Nógrád vasútállomástól, Vár, Nagy-Kő-hegy útvonalon Magyarkút vasútállomásig vezet. Találkozás a váci vasútállomás pánztárcsarnokában lesz reggel 8-kor, indulás 8.30-kor. Az útiköltség 48 forint. Viszszaindulás 12.49-kor, illetve 16.07-kor, érkezés Vácra 13.00- kor vagy 16.17-kor. a császár és a Windisch- Grätz herceg tábornagy által kiadott kiáltványok miatt, a régi tiszteknek dönteniük kellett. Dönteni, hogy hol állnak ki, az osztrák császár, vagy a magyar királyság mellett. Pesten az Angol királyné fogadóban van Görgei főhadiszállása. A kilépők egész hada adja egymásnak a kilincset. Az ifjú fővezért természetesen bántja, hogy sok képzett, kipróbált tiszt elhagyja a hadsereget, de nem tartja viszsza őket. Egyes tisztek megfeledkeztek a becsületről és az altiszteket, legénységet elpártolásra csábítják. Ezekre rápirított Görgei tábornok, és tudomásukra hozta, hogy agyonlöveti őket. ha ezt folytatják. Valószínűleg vihar dúlt Görgei sokat zaklatott lelkében, de a kemény, vasakaratú katona megoldja gondját most is. Ö meggyőződésből állt az igaz magyar ügy mellé, ezért végig kitartott amellett. A dermesztő hidegben —mínusz 20-30 Celsius-fökcs — és a kegyetlenül metsző szélben elindultak a csapatok Vácra. Január 4-ről 5-re virradó éjjel hagyták el Pestet. Az utóvéddel indult Görgei tábornok. Az ifjú fővezér a püspöki palotában ütötte fel főhadiszállását. Az elszállásoláshoz igénybe vették a ferencesek kolostorát, a kegyesrendi szerzetesek épületét, és más egyéb épületeket. Görgei gondterhelt hadserege ellátása és a most előléptetett tisztek miatt. A Percei tábornok hadseregét — Görgei hadseregének egy részével — megerősítik, hogy a kormány Debrecenbe való távozását fedezze. Görgei feldunai hadseregének pedig Vác felé kell elindulnia. Az ó feladata, hogy az ellenség fő erejét elvonja vagy lekösse. A további cél Lipót vár felmentése és a bányavárosok biztosítása. Január 2-án Görgei nevében Budán és Pesten megjelent egy valótlan kiáltvány a házfalakon és újságokban. A kormány elmenekülése és ez a Görgei nevével viszszaélő kilátvány megjelenése megadta a végső lökést. Megkezdődött a törzstisztek, tisztek tömeges leköszönése. A feldunai hadseregben való további szolgálat alól kérték felmentésüket, vagy beteget ■ jelentettek. Sőt voltak olyanok is. akik egyszerűen leléptek, minden bejelentés nélkül. Ez a kilépés, ingadozás a többi hadseregnél is megmutatkozott. Mivel Görgei hadserege volt a legnagyobb, 15-16 , ezer fő, így itt volt legnagyobb i arányú a kilépés. A hadsereg — törzstiszti, tiszti régi állo! mánya — még az osztrák csá• szárra és magyar királyra tette le a hűségesküjét. Az V. i Ferdinánd osztrák császár és • magyar király által kiadott • kiáltványban törvénytelennek nyilvánította a magyar or■ szággyűlést. Október 30-án : Schwechátnál a feldunai ma- gyár királyi hadsereg már- nemcsak Jellacic horvát ha- daival került szembe, hanem r Windisch-Grátz császári és ki^ rályi csapataival is. A trónt változás — Ferenc József lett
