Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

Alapítvány Darut a tűzoltóknak! Az ország lakossága meg­döbbenve hallotta,. hogy az 1991. január 7-i villamosbal­­eset — 4 halálos és 45 sebesült áldozatot követelt — mentési munkáit akadályozta, a sérül­tek gyors orvosi ellátását le­hetetlenné tette az, hogy a fő­városi tűzoltó-parancsnokság nem rendelkezett olyan darus gépkocsival, mellyel a villa­mosroncsot felemelhették vol­na. A Rádiósok Országos Egye­sülete által alapított S. O. S. Rádió Segélyhívó Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy gyűjtést indít a darus ko­csi megvásárlásáért, mely 70 millió forintba kerül. Ehhez kérjük nemcsak az állampolgárok, hanem a cé­gek, vállalkozások, biztosító­­társaságok jelentős összegű tá­mogatását. A vállalkozók, cé­gek, közületek az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál nyitott 216-19 122 bankszámlá­ra fizethetnek be. Az utalványok és az átuta­lások alapján kiadjuk a szük­séges igazolásokat, melyekkel — az érvényben lévő jogszabály szerint — az alapítványi be­fizetés az adóalapból leírható. Kisebb összegű adományo­kat is elfogad a nagy­kőrösi tűzoltó-parancsnokság (Nagykőrös, Rákóczi u. 5.), melyekről az érintetteknek el­ismervényt adunk, és gondos­kodunk az összeg rendeltetés­­szerű felhasználásáról. A cél az előzőekben Ismer­tetett darus gépkocsi megvá­sárlása. A befolyt összegről az írott és az eletronikus sajtó segítségével rendszeresen tá­jékoztatjuk a közvéleményt. Az összegből pénzbeli támo­gatás semmilyen más célra nem használható jel. Tűzoltó-parancsnokság Ön korín á nyza li esélyeink Üres zsebekben kár kotorászni 1990. szeptember 30-a és október 14-e, az önkormány­zati választások időpontja, esélyt teremtettek az ország­ban a változásokra. Megadatott a minimális jogi és tör­vényi garanciája a települések önkormányzatiságának. Az önkormányzatok az ország! A. ország gazdasági ereje a dinamikus, tettre kész önkormányzatokon nyugszik. ségét olcsóbb, gazdagabb tej zsírtartalomban eladásának. A dinamizmust a nehezen összerakott 1991-es költségve­tési törvény, az önkormányza­tok hatáskörébe utalt adótör­vény, a hihetetlen lassúsággal előkészített kárpótlási törvény, 'és a már majdnem elkésett privatizációs, koncessziós és földtörvény fékezik, sok tele­pülésen ellehetetlenítik. Nem is beszélve a különféle önkor­­fnányzati, szervezeti lehető­ségek kialakítását hátráltató közszolgálati törvényről. A privatizáció területén tör­tént tulajdonképpen a legke­vesebb, pedig itt kellett vol­na a legtöbbnek történnie. Si­került elérni, hogy mg. való­jában nincs tulajdonforma az országban, ami ne lenne bi­zonytalan. Teljesen bizonyta­lanná lett téve a földtulajdon. Nincs világos megosztás a kincstár és az önkormányzat vagyona között. A jelenlegi törvényalkotási ütemet alapul Véve hónapok, évek telhetnek el, mire Nagy­kőrös megkapja az őt megil­lető tulajdonát. A vagyon tovább privatizá­lásáról sem alakultak ki még megfelelő formációk. Így nagy nehézségek árán lehet a kül­földi tőkét idecsalogatni. E nehézségek ellenére bizta­tó tárgyalások bonyolódtak már német, osztrák, svájci, izraeli, holland és hongkongi cégekkel különféle üzemtelepí­tési üzemanyagtöltő-állomás­­létesítési és egyéb témákban. Furcsa disznóölés Kerekes Ambrus tanyaszer­te híres böllér volt. Csak volt, mert ma már nem vállal disz­nóölést: 78 esztendős. Utoljá­ra maguknak vágott hízót S évvel ezelőtt, azóta nem vet­te az ölőikést a kezébe. — Csak hadd munkáljanak a fiatalok! — mondogatja ne­vetve, ha valaki tréfából még­is megkéri a munikára. Így esett aztán, hogy a fe­lesége nem sokkal újév után megkérdezte tőle. — Osztán kit hívunk böl­­lérnek? — Kit hívunk? — csattant fel az öreg hangja. — Csak nem teszem azt a szégyent, hogy más vágja le a disznón­kat! Kerekes néni 50 éve ismer­te az urát, tudta, hogyha ki­mond valamit, azon nem le­het változtatni. Nem is szólt semmit, csak a szemét húzta összébb, igaz, azt is úgy, hogy az ura ne lás­sa. Csak abban bízott, hogy a jószág inkább csak jószágocs­­ka volt, alig fölötte a 70 kiló­nak. Annak rendje-módja sze­rint felkészültek a disznóölés­re. Szerszámot, edényt, min­dent odaraktak előző este a konyhaasztalra, ahogy azelőtt. Időben fel is keltek. Még sötét volt. De ezt így kívánja a regula. Mikor odaértek az ólhoz, Kerekes néni még egy utolsó kísérletet tett. — Nem kellene mégis se­gítség, he? Még a sötétben is látta, mekkorát villámlik Ambrus bácsi szeme. A disznó, egyébként a Suta nevet adták neki kiskorában, szinte üdvözölte őket. Kezes jószág volt, majd­hogynem bárány. Megszokta, hogy a két öregember beszélt hozzá, hogy vakargatták a há­tát, simogatták a tokáját. Oly­kor az is megtörtént, hogy le­feküdt, felemelte a mellső .lá­bát, s várta, hogy becézzék. Most sem volt semmi baj, kicsalogatták az ólból. Egész az udvar közepéig eljöttek ve­le. Ott aztán Ambrus bácsi el­kezdte vakargatni a hátát. Suta röfögni kezdett. Aztán, hogy Ambrus bácsi paskolta a pofáját, még le is feküdt. Azt remélte, valami tartós becézés következik. Még azt is hagyta, hogy Kerekes Amb­rus felemelje az egyik, mellső lábát, a másikra meg rálép­jen. A kés ott lapult a csizma­szárban. Ambrus bácsi ki is húzta, de nem döfte bele Su­tába, hanem letette a föld­re. — Nem bírom megtenni — sóhajtotta. Ügy állt ott a disznó lábán taposva, féi kezében a másik mellső lábával, mintha a fáj­dalom megtestesült szobra lett volna. — Mintha saját magamba kéne szúrnom — folytatta az öreg. — Annyira hozzám nőtt. Azzal elkezdte simogatni a disznó tokáját, ott, ahova a kést kellett volna beszúrnia. — Szúrd le te! — nézett az öregember a feleségére. — En? — En lefogom a Sutát. Oda is teszem a kést ahova azűrni kell. Te csak meglököd, meg egy kicsit elfordítod. — Hogy én-e? — csodálko­zott Kerekes néni. — Semmi az egész. De én nem tudom megtenni. Értsd meg! — Hát jó! — egyezett bele a dologba az öregaszony. Ambrus bácsi még egyszer megsimogatta a Suta nyakát, és odahelyezte a torkára a szúrókést. — Most nyomd meg! De erővel! Kerekes néni oda se nézett, úgy nyomta meg a kést. Suta visított egyet, aztán hörögni kezdett, mert a vére bejutott a légcsövébe. Most már pontosan csinálta Kerekes bácsi a dolgát. Ügy mint azelőtt. Mikor készen lettek, s ami­korra már a zsír is sülni kez­dett, az öregember a feleségé­re nézett. — Nem tudom, mi volt ve­lem. — Nem baj, apjuk, ne is tö­rődj vele! Én soha nem mon­dom el senkinek sem a dol­got. Tóth Tibor E tárgyalások USA-cégekkel kibővülve február, március hónapokban folytatódnak. A külföldi telepítési szándé­kot az infrastruktúra meg­létét feltételezik. Így az ön­­kormányzat víz- és távbeszélő­­hálózat fejlesztési munkái ki­vitelezés, illetve előkészítés alatt vannak. Ez évben ennek már számottevő eredményei lesznek. Gázfejlesztési mun­kák zömében 1992-ben kezdőd­nek majd. Igen fontos ténye­ző ez évben az Erzsébet-iskola építésének befejezése. Az isko­la átadása július 31-én lesz. A ma meglévő gazdasági válság mellett napjainkra megjelent Magyarországon az állampol­gári lét válsága, melynek az életmódot és életszínvonalat érintő tünetei nyilvánvalóak. Az elmúlt hetek történései ar­ra utalnak, hogy a gazdaság­­politikát illetően forduló­ponthoz érkeztünk. A magj-ar mezőgazdaság az idén a vesztébe rohan. A tej mellett a sertéshús „eladha­­tatlansága” okoz gondot a gaz­dáknak. Félő, hogy már ebben az évben hús- és tejhiánnyal kell majd küszködnünk! Dél- Pest megyében — Nagykőrö­sön,' Cegléden, Abonyban, Jászkara jenőn, Törteién, Nyársapáton, Kocséron és Kő­­röstetétlenen — több mint 10 ezer sertés vár eladásra. Az országban ez a szám mintegy 200 ezer darab! A kormány in­tervenciós segítségével mielőbb fel kell vásárolni ezt a meny­­nyiséget a termelőktől, mely végül is 5-6 hónap alatt érté­kesíthető, esetleg árenged­ménnyel. Így a monopolára­kat le lehet törni. Az Intézkedés a termelők és elszegényedők körében bizal­mat ébresztene a Földműve­lésügyi Minisztérium és a kormány iránt. Tárgyalásokat folytatunk sertéshúseladást illetően nyugat-európai part­nerrel. E tárgyalások sikere esetén a Dél-Pest megyei ser­tésmennyiséget februártól le­vezetheti e piac. A sertéshúst illetően hosszú távon a meg­oldás egy vágóhíd, hűtőház. és húsáruház megteremtése lesz. Kannás tej árusításának be­vezetésével Nagykőrösön meg szeretnék teremteni a lehető­Nagyon fontos kérdés az Is, hogy az adójogszabályok ré­vén kit hoz az önkormányzat előnyös vagy hátrányos hely­zetbe. Az öt adónem, az épít­mény-, kommunális, telek-, idegenforgalmi és iparűzési adókból áll össze. Egyeztetve az önkormány­zati bizottságok elnökeivel és a pártok képviselőcsoport-ve­zetőivel, lényegében megálla­podtunk abban, hogy az 1990. évi 3 millió forintnyi adóbe­vétellel szemben az 1991. évi költségvetés 4 millió forint adóbevételt fog íarltalmazni. A növekményt a korábban már kivetett adók 1991. évre eső trendje adja. Tehát lénye­gében 1991-ben az új adó­törvényben foglaltakra vonat­kozóan az önkormányzat nem szándékozik kivetni adót. Re­mélem, ezen elképzelésemet a képviselő-testület is támogat­ni fogja. Ahhoz, hogy az adótörvény előírásai mértéktartóak és ré­­tegorlentáltak legyenek, 1991. év folyamán alapos előkészí­tést kell végezni. Az ily mó­don előkészített, az új adótör­vény elemeit tartalmazó adó­kivetés 1992. január 1-jétűl várható. A személyi jövedelemadó (50 százalék helyett minimáli­san 75 százalék kellene hogy legyen) és az ismert álla­mi támogatásokon kívül a költségvetés tulajdonképpeni forrásait elsősorban vállalko­zások révén kell megteremte­ni. (Pl.: export-import vál­lalkozási iroda stb.) A nagykőrösi önkormány­zat nem a polgárok zsebében akar kotorászni, ahol már egyébként is kevés van. Ah­hoz, hogy adózzanak a polgá­rok, gazdagabbá kell tenni őket, mert ez esetben lesznek csak a város és az ország tá­maszai. Ha ez a homályos ál­lapot kitisztul, s legitim, nyílt pozícióért és javakért folyik a rivalizálás, akkor a korlátok is világosabbak lesznek és megnő az egészséges cserén alapuló szolidaritás értéke. Kiss János polgármester Tavaszikabátokat varrnak Megszokhatnánk, hogy az ügyes cégek mindig egy lépéssel előbbre tartanak. így van ez a Nívó Klsz esetében Is, a cég helyi üzemében az ügyes kezű asszonyok már a tavaszikabá­tokat készítik (Varga Irén felvétele) A körösi tanítójelöltekről Oldottabb légkörben A Nagykőrös! és Duna Mellé­ki Református Tanítóképző el­sőéves hallgatói éppen túl van­nak az első félév vizsgáin. Hor­váth Kispéter Zsuzsát, a Jász­berényi Tanítóképző Főiskola tanárát, aki az anyanyelv el­nevezésű tárgyból vizsgáztatott a főiskolán, tapasztalatairól kérdezzük. — Ügy gondolom,'hogy nincs számottevő különbség a nagy­kőrösi és a jászberényi hallga­tók tudása, felkészültsége kö­zött. Nagyjából ugyanazon problémákkal küszködnek így ilyenkor, a főiskolai lét elején: ezek pedig egyszerű tanulás­technikái fortélyok. Máshogy kell készülni egy félévi vizsgá­ra, mint annak előtte egy-egy középiskolai feleletre. Bizo­nyos idő kell, hogy ezt az új technikát, ami ide szükséges, elsajátítsák. Így olykor előfor­dul, hogy egy-egy kérdés meg­ítélésében nem vagyunk egy hullámhosszon. Vannak, akiik a mechanikus tanuláshoz szoktak, s úgy vé­lik, az is egyfajta értékelhető tudás. Én azonban az Ismere­tek alkalmazását, a rendszer-­­látást figyelem, hogy es milyen szinten van. Jászberényben, de Itt Nagy­kőrösön is némi gondot okoz, hogy a hallgatók nem használ­ják a szakkifejezéseket, már­pedig minden tantárgy éppen attól is különbözik egy másik­tól, hogy egy kicsit más a nyel­vezete. — És a hangulat? — Talán azt mondhatom, hogy Nagykörösön oldottabb légkörben tudtam vizsgáztatni. Korábban, a félévi munka so­rán is azt tapasztaltam, hogy a hallgatók igen érdeklődők, kommunikációképesek. Ez azu­tán a vizsga légkörére, hangu­latára is áttevődött. — Ezek szerint az eredmé­nyek is jók. — így van, többen vannak azok, akik nagyon szépen fel­készültek, akik nagyon jól tel­jesítettek, mint azok, akik csalt a minimumot adták. P. O. Hétfőn ismét agrárklub íj és más minőség kell Mint arról már beszámol­tunk, újszerű kezdeményezés­nek ad otthont a városi MSZP- székház. Ott hétfőnként este 6 ófai kezdettel agrárklubot hozott létre két kiváló körösi kertész. Kása Istvánt arról kér­deztem, mennyire volt sikeres ötletük? — A kezdet sikeresnek mi­nősíthető. Körvonalaztuk el­képzeléseinket, s azokat a trendeket vázoltuk fel, ame-Amikor minden fillér számít Minden fillér számít! Az utolsó üres üvegeket is leadják a költözés előtt álló alakulatok a Nagykőrösi Konzervgyárban (Erdős! Ágnes felvétele) lyek Magyarország és a Közös Piac között kialakulnak. S a példát is az élet szolgáltatta. A virág például már egységes piacon kel, a magyaroktól pon­tosan azt várják — azonos árak mellett — mint a hol­landoktól. Egységes csomago­lást, pontos szállítást, tömeg­ben is azonos minőséget. Ezt viszont meg is kell tudni ter­melni — és éppen ebben lehe­tünk egymás segítségére, per­sze, a kertészeti termelésben is. Ugyanis a zöldségek között még ez a szint nincs meg, de az irány ugyanez. Sőt! Árrá kell rájönni, hogyha az árak megegyeznek az európaival, akkor éppen Magyarországot fogja elönteni a most még szebb csomagolású, egyenlete­sebb minőségű,, de más ország­ból származó áru! Erre a be­­zúdulásra csakis megtervezett agrotechnikával lehet vála­szolni — ha .mi -is piacon aka­runk maradni. — Ezek szerint mások is úgy ítélik meg; szükség van ,vala­miféle egyeztetésre. — Ügy gondolom ez a tuda­tosságra törekvő termelőnek elemi érdeke. És az egyezteté­sen túl, adózási, érdekképvise­leti kérdések is vannak. A leg­érdekesebb azonban a tagság azon elhatározásának véghez­vitele, ami már igen konkrét, s izgalmas feladat. — Ez titok? — Nem. Modellezünk egy esztendőt, a talaj-előkészítéstől a palántanevelésig, különböző kultúrák esetére, úgy fólia alatti, mind — esetleg — sza­badföldi ' termesztésben. A klubjelleg megmarad, ez a kö­tetlen, szakmailag hasznos for­ma módot nyújt arra, hogy a részvevők lélekben és szemlé­letben felkészülhessenek egy új, magasabb minőségre. (ballal)

Next

/
Thumbnails
Contents