Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

A padlásról Ipartörténeti emlék ötven évvel ezelőtt a mono­­ri házak konyháiban a csikó-, asztali tűzhelyek és kályhák könyökcsövei fölé elhelyezett „glória” hőfokozó ontotta a meleget. A hőfokozó lyukaiban sült meg a „pityóka”, vagyis az apróbb burgonya vacsorá­ra. Finom is volt sózott fehér vagy füstölt hasaalja szalon­nával. Lobi Nagy István hősu­gárzója első próbapéldányait saját és a rokonsága háztartá­sában próbáltatta ki. A hősu­gárzók lyukaiba burgonyát ra­kott és így ajándékozta meg velük a rokonságát. Szabadal­ma után hamarosan elterjedt Monoron és országszerte a hő­sugárzó, mivel a forgalomban levő valamennyi füstcsőméret­hez használható volt. A hősu­gárzót Nagy István fia is — aki ma életének nyolcadik év­tizedében is Monoron, a Már­tírok utcában lakik — szak­szerűen készítette mindaddig, míg az állami gyártás során ki nem bocsátották az újabb, zománcozott, kevesebb munkát igénylő, csak egy csőméretre használható hősugárzót. Nagy István Petőfi Sándor utcai ki­rakatában bádogosüzeme cé­gére az óriás méretű „glória” volt. A reklámpéldányok, a mi­­ni-„glóriák” egy rózsamintás fémtálra erősítve a hivatalok íróasztalait díszítették. A mini hősugárzó lyukaiban ceruzá­kat tartottak, az alsó tálrészt pedig hamutartónak használ­ták. Ma örömmel látjuk, hogy fejlődik Monor: egyre több házba vezetik be a földgázt. A lakosság a kényelmesebb gázfűtésre tér át. Lassan a „glória” feledésbe megy. Ha gyerekek kezébe kerül vala­melyik padláson a minigló­ria, már azt sem tudják, mi is lehet az. Pedig ötven évvel ezelőtt még keresett iparcikk, volt; - - ........." Vitálisnc dr. Zilahy Lídia Itt az alagút vége! A Báró úr majd februárban bombát robbant A Rongyos Báró eljött a szerkesztőségbe. Látogatása! olya­nok nekem, mintha fény tenyerelne bele gondoktól sűrű éle­tembe. Most is így volt, de most a remény is megérkezett vele együtt. Tudniillik a Rongyos Báró azt mondta: — Én nem érek rá újságot írni, nem mintha nem tudnék. Az ember leírja, kiköti ti ... De nekem most nagyon sok a dolgom, úgyhogy magára bízom. A cikk februárban fog meg­jelenni, addig is írja: cn hajlandó vagyok lediktálni a gon­dolataimat a munkanélküliségről, a földről, a magángazdál­kodásról. Ezek korszakalkotó, megtámadliaíatlan megoldáso­kat tartalmaznak. Be fogom bizonyítani, hogy csak ez az egy ut van. A gondolatokat még össze kell rendeznem, ehhez keil egy kis idő De februárban jövök és felverjük a tüzet. Bomba cikk lesz! Robbanni fog! Nem mintha tündökölni akarnék. Csak kíváncsi vagyok, hog^ ott fönn hallgatnak-e az okos szóra. Majd én mondom magának, mit kérdezzem, aztán ösz­­szehozzuk, de jó lesz előre beharangozni, hogy minél többen odafigyeljenek rá. Tehát megvan az út! Az alagút vége! Ami korszakalko­tó és megtámadhatatlan és járható! Rongyos Bárónál, az üllői illetőségű Jámbor László­nál hozzá fogunk jutni a meg­oldások kulcsához. Kicsit még várni kell. de mindegy, feb­ruárig ki fogjuk bírni., Hitték volna, hogy ez ilyen egyszerű? Jelzem, én már akkor érez­tem magamban pislákolni a sejtés lámpácskáit, amikor Üllőn jártam látogatóban a Rongyos Báróiként közismert Jámbor Lászlónál. Hiszen ő, a maga egyéniségével, az irdat­lan mennyiségű és minőségű tapasztalatával... Emlékezte­tőül a látogatásom eredménye­ként született riportsorozat sűrítményeként: a Rongyos Báró mindig ellenzékben volt. Mindig orrba is vágták Le­hetett volna nagy reményű sportoló, nem ment Sztálinvá­­rosba önkéntesnek, nem is vették fel a Testnevelési Fő­iskolára. Művészpályáját Aczél György törte derékba. Hiába a nóta- és táncdalszövegek so­kasága. hiába a Vörös Sári, Poór Péter. Szécsi Pál által kislemezekre énekelt Jámbor­dalok, hiába a díjnyertes Cso­datevő lány című nóta — Jámbor Lászlót, nem engedték ki Amerikába. Se a dalait. Se a zenés játékait. Hiába kérte ki annak idején a tanácsait Azt beszél.. Azt beszélik, a legutóbbi gyömrői önkormányzati képviselő-testületi ülésen felvetődött, kapjanak tisz­teletdíjat a testületi tagok. A polgármester javaslata 3 ezer forintról szólt, de mi­vel a Független Kisgazda­­párt egyik képviselője til­takozott a tiszteletdíjak el­len, elnapolták ezt a témát a következő ülésig. Azt is beszélik, hogy az alpolgár­mester tiszteletdíjának megállapítása is elég nagy vihart kavart, de végül is megegyeztek az összegben a községatyák. Azt beszélik, még min­dig nem tisztázódott a mo­non volt MHSZ-székház tulajdonjoga. A helyi rá­dióklub ugyanis az utód­­szervezet megyei vezetésé­től 20 nappal azután kap­ta meg a kiutalást, miután az MHSZ-vagyont zárolták. A volt Péterffy-ház meg­vásárlására annak idején — Guba Pál járási első tit­kár „ösztönzésére'’ — mo­­nori gazdasági egységek adták össze a pénzt. Tehát az önkormányzat is joggal formál igényt az épületre. Ügy hírlik, tavaly még a Vecsési Tanács 36 millió fo­rintot tartalékolt erre az évre, azzal a szándékkal, hogy a Dózsa György úttól a Halmi-telepi gyógyszer­­tárig a Fürst (Halmy) utcát, valamint a Major utcai je­lenlegi szilárd burkolatú szakasztól a Martinovics térig bitumenes. burkolattal látják el. Azt beszélik, eb­ből a pénzből a BIOTECH és a Ferihegy Tsz támoga­tásával tervezték a Mátyás utcában elmaradt útkorsze­rűsítést. is. Most úgy halla­ni. a közérdekű, régen várt útburkolat-építés mégse realizálódik, mert az új ön­kormányzat más célra akar­ja átcsoportosítani az ősz­­szeget. Tragikus halállal végző­dött az a baleset, amely a közelmúltban . történt Mo­­nori-erdőn. A 19 éves lány — miután kikanyarodott a 4-es műútra — kocsijával f-rontálisan ütközött egy má­sik száguldó' gépkocsi. A súlyos belső sérüléseket szenvedett monori-erdei lány életét már nem tud­ták megmenteni. Azt beszé­lik, hogy hamarosan Auszt-' riában hajtottak volna raj­ta végre májműtétet. Az eh­hez szükséges pénzt maga gyűjtögette szorgalmasan. A kegyetlen halál azonban keresztülhúzta a fiatal lány számításait. Azt beszélik, valószínűleg helyi kapcsolóval ellátott közlekedési lámpa kerül a 4-es műút monori bevezető szakaszára. Az igény a mo­nori szakmunkásképző in­tézetben fogalmazódott meg, amelynek tanulói az ot­tani leágazás közelében le­vő autóbusz-megállókban szállnak le és fel... Ismét nyugtalanítja a ve­csési eket a gyógyszerraktár ügye. Az „ürgedombi” la­kótelepen fészket rakok mellett azt beszélik, több képviselő is elégedetlen az­zal az elképzeléssel, hogy a raktárban a megsemmisí­tésre ítélt gyógyszereket Dorogra, az égetőműbe szál­lítás előtt Vecsésen keverik össze. Mint hírlik, a keve­réskor tetemes mennyiségű mérgező gőz, gáz kerül a levegőbe, ami főként, a gyer­mekes szülőket, az alig pár száz méterre levő óvodai, iskolai alkalmazottakat nyugtalanítja. Jogosan. Mert lehet, hogy a mérgező gá­zok, gőzök lassan fejtik ki hatásukat, s a vecsésieknek amúgy elegük van már. a szemétbánya és a gyógy­szerraktár felőli szennvára­­datból, a nitrátos víz miatt. Nagy Imre a földprogrammal kapcsolatban — abból se lett semmi. Aztán meg már ő nem fogadta el a leikínált ál­lamtitkári posztot, megmond­ta Münnich Ferenc és Nógrá­di altábornagy szemébe: nem működik együtt, mert ez az egész rendszer bedöglik. Mint ahogy be is döglött. De ő, a Rongyos Báró nem adta fel. Tizennyolc szakmája van, Rá­kosi alatt autodidakta módon már tanulgatta a piackutatást és a marketinget, ért a csil­lagászathoz, a tenyérjósláshoz, gazdaságában száz éve ismert tudományos módszerként al­kalmazza a parlagi gazdálko­dást. (Ámbár most megint kint volt a Köjál. Hogy fújj, meg térdig ér az udvaron a trágya­­tenger, a szomszédok meg egyre csak, hogy éhezrteti az állatokat. Egyes emberek kép­telenek megérteni, hogy ami tudományosan megalapozott, az tudományosan megalapo­zott.) Amúgy pedig a Rongyos Báró nem beszél a levegőbe. Dokumentumai vannak. A magam két szemével láttam! 010 Mármost mit tetszenek gon­dolni, megalakította a Ron­gyos Báró Üllőn a gazdakört? Megalakította! Hiába mondta a helyi Kisgazdapárt, hogy na, ezt aztán nem engedik neki. Most hát — mint a Rongyos Báró meséli — mást már nem tudnak mondani, csak azt, hogy „csináljátok, úgysincs helyiség”. Rongyos Báró elso­rolta az alapító tagok neveit. Azt mondta: írjam. Nem mer­tem. Ámbár prominens szemé­lyiségek még vacillálnak, vi­szont a helyi gazdatársada­lom java már alapító tagja lett az üllői gazdakörnek. De hát erről ráérünk még beszél­ni akkor, amikor megvalósít­ják a Rongyos Báró udvará­ról és tanyájáról közismert parlagi módszert. Amire a Köjál... Meg a szomszédok... Majd meglátjuk. .ííi.i m Jámbor László egyébiránt — mint szokta volt — ezt a cik­ket is felépítette. Ügy a kö­zepe táján kell tehát leírnom az ő útmutatása szerint, hogy hülyeség volt kivetni a telek­adót. Gyakorlathoz nem értő emberek szavazták meg. Ez ugyanis olyan, mintha az egyéves kisgyereknek azt mondják: hozz be egy negy­venkilós zsákot. A 72 forintot még maga a Rongyos Báró se tudta volna az életben kiter­melni egy négyszögölből, pe­dig ő ért hozzá. Úgyhogy itt polgári engedetlenség lesz. A kamatadó gazdaságilag tönkre­teszi a fiatalokat, politikailag a kormányt. Aki a szerződést nem tartja be, az rabló. A lakásadó meg büntetés. A fa­luban olyanokat mondanak a magukra maradt öregek, akik­nek házából a gyerekek ki­repültek: most bontsam le a fél házamat? Nem tudok fi­zetni!’’ Erőtlenül próbálkoztam köz­beszólni, hogy tulajdonkép­pen ilyesmiről cikkezik mos­tanság a magyar sajtó, de Jámbor úr erőteljesen mond­ta tollba: én csak mindent írjak le az ő felelősségére. De hát ez még mind semmi. Mert a bomba, az február­ban fog robbanni. Jámbor úr robbantja. Megmondta. És ki tudja, hát ki merné bizton ál­lítani ezekben az időkben, hogy nem úgy lesz? Hiszen Jámbor úr, a Rongyos Báró az én összezavart két szemembe nézett, s közölte: ha ő él, az a cikk meg fog jelenni. Ennyiben maradtunk. K. Za. Nem adják pénzért, viszik ingyen Kommandó őrizze a szenet? Tudom, mert télvíz ide­jén is jártam ott, milyen a bádogpozdorja- és fóliavá­ros decemberben, január­ban. Hogy milyen a monori cigánytelep bódéiban az élet, amikor csikorog a fagy és egy vedlett laticelen hét kisgyereknek is kékül keze-lába. Hogy lopják a szenet, nem lepődöm meg rajta. S nekem például nem az látszik a létező megol­dások legjobbikának, hogy fegyvereseket kéne körbe­­állitani a Tüzép-telepen. mert így majd nem lopják a szenet. Mostanában sokan töpren­genek a létező megoldások leg­jobbikán, ez ügyben. Füle Janos, a■ Tüzép monori telepének vezetője minden ál­dott nap bejelenti a rendőrsé­gen, hogy a 6 ezer mázsa zá­rolt szénkészletet zsákszámra hordjált el. A két nyugdíjas éjjeliőr nem a vagyont védi, hanem leginkább az életét. Kést rántanak rájuk, megverik, fe­nyegetik őket. A rendőrség olykor kiszáll, elkoboz egy-két szénnel pakolt zsákot, aztán kezdődik az egész elölről. A telepvezető megkereste a polgármesteri hivatalt is: va­lamit tenni kéne. Mint mondja — s mint elhangzott képvise­lő-testületi ülésen is —, a pol­gármester asszony szerint a Tüzépnek vállalkozókkal ké­ne szerződést kötnie, akik az­tán kellő díjazásért megvéde­nék a szénkészletet. Mondjuk ötvenezer forintért. Hiszen az éjjeliőröket lényegében sem­miért fizetik, az eltulajdonított szén értéke is jelentős veszte­ség. A telepvezető szerint vi­szont az nem vállalkozás, hogy ő letegyen az asztalra ötven­ezer forintot, a vállalkozó sem­mit — aztán esetleg a neki­buzdulás így sem hoz semmi­lyen eredményt. Mert van rá esély. A hatezer mázsa zárolt szén­készletet alighanem csak egy szüntelen készenlétben álló kommandós csoport tudná megvédeni. Az viszont megol­dás lenne — mondja a telep­vezető —. ha végre akadna il­letékes, aki vállalná annak fe­lelősségét, hogy kimondja: ez nem zárolt szénkészlet többé, el lehet adni a lakosságnak, s majd alkalomadtán pótolják. Mivelhogy a zárolt készleten kívül egy deka szén sincs a telepen. A január hónapra le­diszponált 27 ezer mázsából 290 mázsa érkezett. Kilencven­hat vagon helyett — egyetlen­egy! Lábon elkelt. (Az ember­nek eszébe jut: milyen boldo­gító is, hogy a tüzelő árának emelését a szezon végére idő­zítették. Hogy a szezonban nincs tüzelő, bagatell.) Namármost viszont, olyan ember sincs, aki a zárolt sze­net feloldaná, hogy vigyék a népek pénzért. Viszik a népek ingyen. Mire elfogyna (pén­zért), el fog fogyni lopások okán. Akkor aztán elmondhat­juk, hogy az ügy meg is oldó­dott. Felelősöket meg miná­­lunk nem szokás keresni. Vasadi olvasótársaság Hívó szó nem hívőkhöz is „Szívemben rejtettem a te beszédeteket” — így szól a 114. zsoltár egy rövid monda­ta. A vasadi klubkönyvtárban működő olvasótársaság tavaly októberben már nagy sikerrel bemutatta azt a műsorát, amely megemlékezés az első teljes magyar bibliafordításról. Éppen 1990-ben volt 400 éve, hogy Károli Gáspár véghezvit­­te ezt a bravúrt. A vasadi olvasótársaság — amelynek vezetője dr. Manu­­lek Zsuzsa — most újabb fel­lépésre készül. Január 27-én, vasárnap délután négy órakor a péteri evangélikus egyház gyülekezőtermében lépnek pó­diumra, s mutatják be a ju­bileumra összeállított műsoru­kat, amelyben részletek hang­zanak el a Bibliából. A vasárnapi rendezvényre hívőket és nem hívőket egy­aránt szívesen látnak a ren­dezők: a péteri evangélikus egyházközség és a művelődé­si ház. (g) Tisztaság) ügy Gombán és Bényén a helyi önkormányzatok ismét napi­rendre tűzték a helyi intéz­ményes szemétszállítás beve­zetését. Ha ezúttal sikerül meg­nyerni a lakosság nagyobb ré­szének egyetértését, akkor va­lószínűleg Monorral közös megoldást keresnek. Keresztúri László és felesé­ge, Bakos Ildikó nyolc évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy­mással. A férj a Fővárosi Autótaxi Vállalatnál dolgozik autószerelőként, a feleség a Volán kőbányai kft.-jében. A szülői háztól magukkal hoz­ták mindketten a szorgalmat, a szigorú takarékoskodást. En­nek köszönhették, hogy már házasságuk negyedik évében elkészült a családi házuk Gyomron, a Nefelejcs utcában. Pedig nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a főváros­ból jártak ki hétvégeken há­zat építeni. Szorgalmuk gyü­mölcse négy év alatt beérett, 1987-ben beköltözhettek új otthonukba. Nagyon várták már ezt a pillanatot, hiszen azelőtt a férj szüleinél voltak kénytelenek meghúzódni. Eleinte még üresek voltak a szobák, de aztán kerültek beléjük szép bútorok, is. A fürdőszobát, pedig úgy alakí­tották ki, hogy majd a gyere­kek is kényelmesen lubickol­hassanak a fürdőkádban. De a gyerek, a gyerekek csak nem akartak jönni. Ildi­kó már majdnem lemondott róluk, de az Orvostovábbkép­ző Intézet, egyik orvosa biztat­ta, próbálja meg a hormoná­lis kezelést, hátha eredményes lesz az ilyen segítség. A vizs­gálat kimutatta a fejlődőké­pes embriót. Aztán a második ultrahang már két gyermeket jelzett a méhben, a harmadik során pedig szinte el sem akarta hinni az orvos szavait: Három meg kettő szívhang Apu ölében Zsollika és Zolika, anyuéban Zsuzsika. Még nagyon álmosak, mert most vették ki őket a kiságyakból (Bagóczky Sándorné felvétele) Asszonyom, ön három gyer­meket fog szülni... — Hát bizony, alig kaptam lélegzetet, amikor meghallot­tam ezt a kijelentést — mondja Keresztúri Lászióné, a legújabb gyömrői hármas ik­rek édesanyja. (Gyomron ez a második eset. hogy hármas ikrek születnek. Kavaleczék gyermekei már „nagyok”.) — A férjem is boldog volt. bár akkor még nem hittük el a hármas ikrek közeledtét, Zsol­ti, Zolika és Zsuzsanna aztán hét és fél hónap után, tavaly december 10-én megérkeztek. Több mint három hétig még kórházi kezelés alatt álltak, de január 3-án hazahozhattuk őket. Azóta már nem csendes a ház, mert főleg étkezés előtt élénk bömböléssel adják tud­tál, hogy éhesek. Különösén Zsolti követelőző, az ő sírása a leghangosabb. Nagyon bol­dog vagyok! — Bizony minden percünket elfoglalja a három gyerekkel való törődés — folytatja a mondatfüzért a hármas ikrek édesapja, Keresztúri László. — Én is itthon vagyok most be­tegállományban, mert Ildikó egyedül nem győzné a renge­teg munkát. Édesanyám sokat itt van nálunk, de most éppen meg van fázva, ezért hazauta­zott. Állítólag kapunk majd a polgármesteri hivatal által fizetett gondozónőt. Jó lenne, ha minél előbb sikerülne. Eleinte arról volt szó, hogy édesanyám segít majd. de elég idős már és beteges, így sze­retnénk, ha egy fiatal „pótma­ma" kerülne hozzánk. Kará­csony előtt kaptunk hatezer forint segélyt, de most már jól jönne a másik segítség is. A gondozónő, akivel feleségem megoszthatná a feladatokat. S akkor én is visszamehetnék dolgozni. Mert a pénz nagyon kell. Éppen azon bosszanko­dunk, hogy a lakáshitel-ka­matadó minket is sújt. Nem is tudjuk, hogy fogjuk a havi plusz ezerötszáz forintot fizet­ni... Keresztúriék is ugyanolyan gondokkal küszködnek, mint az átlag magyar családok. De most, amikor körülöttünk minden belső erő bizonytalan, az ő belső erejük is erősebb próbák elé néz. Ahogy láttuk a szülök harmóniáját, bizto­sak lehetünk abban, hogy le­­küzdik majd a nehézségeket. A három iker nem fog semmi­ben hiányt szenvedni. Gér József

Next

/
Thumbnails
Contents