Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

2 1991. JANUÁR, 16., SZERDA Külföldi események UH Az amerikai törvényhozás a kormánynál jóval keményebben tiltakozott a szovjet hadsereg litvániai beavatkozása ellen. A Az Irak elleni katasztrofális háború megakadályozására szó­lította fel kedden az iszlám országokat Ali Akbar Rafszan­­dzsáni iráni elnök. A Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által meg­szabott ultimátum lejártának közeledtével gyakorlatilag min­őén légitársaság a minimumra korlátozta a térségben közle­kedő légi járatait. A Tegnap 5000 főre duzzadt a keletnémet postai alkalmazottak sztrájkjában részt vevő dolgozók száma. A Tegnap véget ért a TAROM román légitársaság dolgozóinak egy hónapig tartó sztrájkja. A Moszkva visszafogottságra in­teti® a nemzetközi közvéleményt a vilniusi események meg­ítélésében. A Helmut Kohl kancellár óvott attól, hogy a balti események kapcsán bárki is elhamarkodottan ítélje meg a szovjet vezetést. A Heves összecsapások törtek ki kedden az Izrael által megszállt palesztin területeken a PFSZ két veze­tője és egy munkatársa ellen Tuniszban elkövetett gyilkos merénylet hírére a helyi tüntetők és az izraeli katonák között. A A brit kormány egyetért azzal, hogy a Közös Piac felfüg­gessze a Szovjetuniónak szánt segélyeit, ha folytatódik a szovjet hadsereg beavatkozása Litvániában, mondta tegnap a brit külügyminisztérium szóvivője. Nehéz helyzetben a lettek1 A forgatókönyv hasonló MINT A HÓLABDA, EGYRE NŐ P ecsétre sem m it Merénylet Megölték Abu ljuáot Meggyilkolta a Palesztinái Telszabadítási Szervezet két vezetőjét egy palesztin testőr a hétfőről keddre virradó éj­szakán Tuniszban, a PFSZ székhelyén. A merénylet egyik áldozata Szaleh Khalaf, moz­galmi nevén Ab« Íjad. a PFSZ legerősebb tagszervezetének, a Pataknak alapító tagja, Jász­­szer Arafat után a palesztin szervezet második embere. A másik Hajéi Abdel-Hamid, mozgalmi nevén Abu al-Hol, a PFSZ biztonsági szolgálatá­nak vezetője, „belügyminiszte­re”. A merényletnek volt egy harmadik áldozata is, mégpe­dig Hajéi Abdel-Hamid testőr­­gárdájának parancsnoka. A tettes, Hajéi Abdel-Hamid egyik lázadó testőre Abdel- Hamid Tunisz környéki villá­jában tört a tanácskozó PFSZ- vezetőkre. Automata fegyver­rel végzett velük közvetlen ,közelről. Tunéziai rendőrök és palesztin gerillák elfogták a merénylőt. A merénylő tettének mozga­tórugóiról többféle feltevés van a PFSZ vezető tisztviselői körében. Az AP hírügynökség­nek nyilatkozva egy meg nem nevezett palesztin vezető arra hívta fel a figyelmet, hogy a lázadó testőr korábban az Abu Nidal vezette Fatah For­radalmi Tanács nevű palesztin terrorszervezetnek volt tagja, amely halálos ellensége a PFSZ-nek, és azon belül a Faiaknak. Más palesztin vezetők, pél­dául Nasszer al-Kidvá, a PFSZ ENSZ-megfigyelője az izraeli titkosszolgálatot vélik a fel­­bújtónak. Utalnak rá, hogy el­sősorban a zsidó államnak fű­ződött politikai érdeke a pa­lesztin vezetők meggyilkolá­sához. Mose Arensz izraeli védelmi miniszter kedden cáiőHa. hogy Izraelnek bármi köze lenne a merénylethez. AMIKOR E SOROK az ol­vasó elé kerülnek, már lejárt az a határidő, amelyet a Szad­dam Husszein-kormányzat ka­pott, hogy vonja ki csapatait a szomszédos Kuvaitból. A Biztonsági Tanács, amely a tavaly augusztusi agresszió óta blokádintézkedésekkel eredménytelenül igyekezett jobb belátásra bírni a bagdadi vezetést, ezt a dátumot azért jelölte ki. hogy világossá te­gye az iraki kormányzat szá­mára: eddig és nem tovább terjed a türelme. A világ bé­kéje és biztonsága felett őr­ködő testület határozata sze­rint. ha Szaddam Husszein nem tesz eleget az agresszió feltétel nélküli megszüntetésé­re vonatkozó felszólításnak, január 15-e elteltéig, akkor katonai erővel lehet erre kény­szeríteni. Azaz, tekintve, hogy a határozat a New York-i ENSZ palotában született, he­lyi időben kell azt értelmezni Vagyis, az ultimátumnak is nevezett felhívás közép-euró­pai idő szerint Január 16-án reggel hat órakor jár le. Azt lehetett volna hinni, hogy az iraki vezetés az utolsó pillanatokban ért a figyelmez­tetésből, s fe fogja, hogy ma­gára maradt azzal a képtelen és szomszédja katonai gyenge­ségét, a megszállás igazolásá­ra előrángatott érvével, hogy „történelmi igazságot” szolgál­tatott. amikor lerohanta és megszállta az ENSZ egyik tag­államát. S a nemzetközi közös­ség sohasem törvényesíti, vagy tűri el hallgatólagosan, hogy Bagdad egyszerűen 19-ik tar­tományává változtasson egy szomszédos szuverén országot, csak azért mert katonailag az erő pozíciójában van. s úgy véli, hogv erre támaszkodva mindent meg lehet tennie. Igazat kell adni mindazoknak akik oly számosán és messze­­hangzóan hirdetik a nemzet­közi porondon: az agressziót feltétel nélkül meg kell szün-Lettország törvényes parla­mentje és kormánya igyekszik minden eszközzel elkerülni a múlt heti litvániai események­hez hasonló történések megis­métlődését, de a velük szem­ben álló erők kísértetiesen ha­sonló forgatókönyv szerint hajtják végre akcióikat. Rigában délután három óra­kor kezdődött az a csaknem kétórás tömeggyűlés, amelyet az SZKPuhoz hű kommunista párt és a nem lett nemzeti­ségűek mozgalma szervezett. Mivel a városközpontot a kormányhű erők járművekkel és élő sorfalakkal már hétfő óta elbarikádozták, az össze­ütközés elkerülése érdekében az eredetileg belvárosi köztér­re tervezett tüntetés helyszínét áttették egy stadionba. A lett parlament sajtószol­­vgálata telefonon arról tájékoz­tatta az MTI moszkvai tudósí­tóját, hogy legfeljebb tízezren tetni, a támadót nem lehet ju­talmazni azzál, hogy távozását egy megszállt országból össze­kössék más, általa szorgalma­zott problémák olyan rende­zésével, amely kormányzata szerint „jogszerű" lenne. Ezért volt irreális minden olyan diplomáciai misszió, amely ilyen összekapcsolásra épült még a határidő lejárta előtti utolsó pillanatokban. Nem arról van szó, hogy a vi­lág nem óhajtaná oly hőn, hogy egy feszültség! gócot, amely háborúhoz vezet, s ez­zel együtt ma még előre nem látható tömeges pusztításokkal és emberi áldozatokkal jár együtt, ne oldjanak meg a tár­gyalóasztal mellett. Ezért tör­tént. hogy Pérez de Cuellar azután is vállalkozott a bag­dadi, szinte reménytelen misz­­szióra, miután pedig Baker genfi tárgyalásai Tárik Aziz­­zal már bizonyossá tették: Bagdad nem riad viasza a fegyveres konfliktustól sem. Ezért próbált a francia kor­mány még egyszer olyan ter­vet köröztetni a Biztonsági Tanácsban, hogy ha az iraki vezetés megkezdi a Kuvaitból való kivonulást, garanciát kapna arra, hogy a kiürítés befejeztéig nem éri támadás a térségben felsorakozott 26 nemzetiségű, immár több mint félmilliós haderő részéről, s ha a Biztonsági Tanács határoza­tainak teljesítése befejeződik, alkalmas időben sor kerülhet az átfogó közel-keleti béke­értekezletre is, amely az Iz­rael által 1967 óta megszállt területek jövőjéről is intéz­kedne. Ez azonban csak arra volna alkalmas, hogy lovat adjon Bagdad alá, s olyan látszatot keltsen, hogy feltéte­leit legalább részben elfogad­ják, ezért mind az Egyesüli Államok, mind a Szovjetunió, mind Nagy-Britannia eluta­sította az elgondolást. Ezek után ma reggel hat óra után bármikor várható, hogy a vehettek részt a tömegrendez­vényen, amelyre — legalábbis a helyszín megváltoztatásáig — százezres tömeget vártak. A tájékoztatás szerint a rész­vevőknek csaknem a fele ka­tona volt, többségük egyen­ruhát viselt. A parlament munkatársa elmondta az MTI-nek: a rá­dióban egész nap arra hívják fel támogatóikat, hogy kerül­jenek el minden provokációt, összeütközést. A Rigából kapott tájékozta­tás szerint Anatolijs Gorbu­novs lett parlamenti elnök kedden találkozott az Egyesült Államok és Nagy-Britannia leningrádi konzuljával. Az el­nök meghívást kapott John Major brit kormányfőtől, hogy január 23-án látogasson el Londonba. Izland kormányfő­je ugyancsak kedden arról ér­tesítette a lett vezetőket, hogy szívesen ellátogatna Rigába. soknemzetiségű haderő meg­kezdje hadműveleteit az ira­ki csapatok Kuvaitból való ki­verésére. Bagdad a határidő előtti órákban nagy harci el­szántságot igyekezett mutat­ni, s az állítólagos „titkos fegy­verekkel” való fenyegetéstől a sokesztendős, Irán elleni sivatagi háborúban szerzett harci tapasztalatok felemlege­téséig minden bevetett az ed­digi idegháborúban, hogy el­ijessze a 26 nemzetet a had­viseléstől. A támadó választ­hatja ki viszont az offenzíva helyét és időpontját, s ez mint a második világháború 1944-es normandiai partraszállásánál látható volt, nem kis előny. A légi fölény is a soknemzetisé­­gűeknek kedvez, hiszen 2:1 arányú javukra. Ha háborúra kerül tehát a sor, az iraki ve­gyi fegyverek bevetése és más ismeretlen harci eszközök al­kalmazása sok áldozatot köve­telhet. A pesszimista katonai szakértők a soknemzetiségű haderő 10 százalékos ember­veszteségeit is feltételezik, mások szerint viszont villám­háború lesz, amely a techni­kai fölény következtében né­hány nap alatt véget ér a sok­­nemzetiségű haderő győzelmé­vel, s Szaddam Husszein rend­szere eltűnik Irakból és nem fenyegeti tovább a közel-kele­ti békét és biztonságot. BÁR TELJES A HARCI ké­szültség mindkét oldalon, a határidő lejárta után, Bagdad­nak még mindig van lehető­sége arra, hogy visszalépjen, amíg el nem kezdődik a há­ború. Szaddam Husszein, mi­előtt a fegyverekre bízná a döntést, még parancsot adhat a Kuvaitból való kivonulás­ra, vagy ilyen kötelezettséget vállalhat, minden feltétel nél­kül. Ezzel, hacsak nem átlát­szó, pusztán időnyerő manő­verről lenne szó, vissza le­hetne utalni a veszélyes há­borús góc felszámolását a diplomáciához. Erre azonban, látva a bagdadi magatartást, egyelőre nincs remény ... Árkus István Egy zsák pénz — az renge­teg pénz. Legfeljebb álmunk­ban látunk ennyit, s nem is feltételezzük, milyen sokan vannak, akik a testes bankó­­kötegek társaságában róják az utakat. Nem kell rosszra gondolni, nem járnak tilosban, ők az új idők anyagbeszerzői, akik — a vállalatok fizetés­­képtelensége miatt kialakult bizalmi válság folytán — készpénzzel vásárolnak. Talán hangsúlyozni sem kellene, meglehetősen veszélyes tranz­akciók ezek. Az a gyakorlat, hogy mindent készpénzre — semmit pecsétre. Egyre több vállalat kerül ebbe az ördögi körbe, többek között a Szentendrei Építőipari Szövetkezetnek is vannak rossz tapasztalatai. Mint Kurdics Sándor anyag- és áru­forgalmi vezető — huszonöt éve dolgozik a szakmában — elmondta, e visszás jelensé­gek az utóbbi egy-két évben kerültek igazán előtérbe. Az­előtt kiegyensúlyozott és . nor­mális volt az ügymenet: a szövetkezet elvállalta a mun­kát, ennek alapján a' kereske­delmi vállalattól megrendelte a szükséges anyagokat, s bank útján, átutalással fizetett — mint ahogyan vele szemben is így teljesítették fizetési köte­lezettségüket a megrendelők. Lapunkban többször is be­számoltunk Ivanics László, az ikladi Ipari Műszergyár volt vezérigazgatója ellen -föíyó peres eljárásról, melyben foly­tatólagosan elkövetett külö­nösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléasel, ma­gánokirat-hamisítással vádol­ták. Az ügyben a Magyar Köz­társaság Legfelsőbb Bírósága jogerős ítéletet hozott. Hely­benhagyta a Pest Megyei Bí­róság május 31-i ítéletét Iva-Kedves Sziklai Sándorné! A Pest Megyei Hírlap múlt év december 5-i számában megjelent írására csak késve tudok reagálni, mert decem­ber 14-ig Spanyolországban tartózkodtam. Amit Ön velem kapcsolatban írt, az nem felel meg a való­ságnak. Könyvének kéziratát nem olvashattam, mert Liptai Ervin akkori főigazgató ezt nem tette lehetővé, noha én voltam és vagyok jelenleg is e korszak főhivatású szakér­tője, kutatója. Liptai Ervin ezt úgy magyarázta akkor, hogy „nem akarnak vele ide­gesíteni”. Természetesen így azon a bizonyos vitán sem ve­hettem részt, melyről Ön ír. Igenis lefogták a kezem és befogták a számat — s amikor nem engedelmeskedtem, akkor még meg is fenyítettek. Kik olvasták, kik segítették az Ön megjelenését? Liptai Ervin vezérőrnagyon kívül Godó Ágnes és Tóth Sándor ezredes. Ök fogták le a ke­zem és olykor a számat is. Azt mondták: „rossz az optikád.” S ezek után a Zrínyi Kiadó Kun Miklós egyetemi tanárral lektoráltatta a kéziratot, aki hosszas lektori észrevétele után sem javasolta az ön könyvét kiadásra. Az évi 250 millió forintos ter­melési érték alapján — ez 1989-es adat — 26-28 milliós forgóalappal rendelkezett: többek között ez garantálta a fennakadás nélküli, zökkenő­­mentes ügymenetét. A dolgok aztán fordultak. Egy-egy vállalat csődbe jutott, s a megrendelt munkák ki­kifizetését halasztotta. Csak­hogy ezzel a másik céget is adósságba húzta — a szövet­kezetnek például húszmilliós hitelt kellett felvennie —, s ez így terjedt tovább és to­vább: mind több az egymás­nak tartozó cégek sora. A kép­let persze túlságosan leegy­szerűsített, tény azonban, hogy országos szinten több milliárd forintot tesz ki az adósság mértéke. Természete­sen a vállalatok közötti pénz­ügyi kapcsolatokban is külön­féle eljárások jelentek meg: o késedelmi kamatok felszá­molása, a csekkel történő fize­tés, majd kizárólag a készpénz. A Nagykőrösi Konzervgyár — bár stabil cég, és fizetőké­pes — mégsem tudja kivonni magát e rövidre záruló kör­ből. Mint Sasvári György, az anyagforgalmi osztály vezetője elmondta, különösen a mono­polhelyzetben lévő cégekkel szemben — speciális műszaki cikkek forgalmazói — nem tud nics Lászlót felmentette, a vádlott házára vonatkozó bűnügyi zárlatot, valamint in­góságai lefoglalását megszün­tette. Ez ellen az ítélet ellen ak­kor az Ipari Műszergyár és az ügyész fellebbezett. A legfőbb ügyész a fellebbezést vissza­vonta, a műszergyár fellebbe­zését pedig a Legfelsőbb Bíró­ság elutasította. Ivanics László tehát nem kö­vette el a terhére rótt bűncse­lekményeket, nem bűnös. Ezek után, 1984-ben, amikor könyve mégis megjelent, meg­döbbenve olvastam az első ol­dalon, hogy „lektorálta: Dr. Szabó Egon." Ki ez a Szabó Egon? 1984-ben (1989-ig) a MN politikai főcsoportfőnök­­helyettese, agit.-prop.-csoport­­főnök vezérőrnagy, aki nevét adta az ön könyvéhez és ter­mészetesen a vele járó hono­ráriumot pedig felvette. Ezek után írtam meg recen­ziómat, amit nem tudtam megjelentetni. A Hadtörténeti Közlemények főszerkesztője, miután elolvasta (1988 decem­berében) — nyomban vissza­adta. Nem akarom hosszasan idéz­ni az ismertetőben leírtakat — hiszen idézett belőle a sorozat két szerzője, Fazekas Eszter és Máza Katalin is. Csupán két dolgot említek meg: „Sziklai Sándor századosi rendfokozatban, a Központi Front törzsénél mint összekö­tő tiszt teljesített szolgálatot. Nem felel meg a valóságnak, hogy Sz. S. a Központi Front híradószolgálatának a főnöke, parancsnoka lett volna, s mint ilyen, öt hadtest híradószolgá­latát, tizenkétezer emberrel ő irányította volna, és százvona­las távbeszélő-állomást sze­elzárkózni: kénytelen kész­pénzzel fizetni. Ellenben éppen, mert stabil a pénzügyi hely­zete, s mert nincs rajta a fe­ketelistán, az esetek többségé­ben átutalással is kiegyenlít­heti a számlát. A bizalmatlanság persze — hangsúlyozta Sasvári György — bizonyos szempontból ért­hető is. A csőd szélén álló vagy már csődbe jutott cégek a többi, még valahogyan ve­getáló kisebbséget is maguk után húzzák, s mint egy hó­­labda, amely egyre jobban nő, úgy sokasodnak a bajba jutott vállalatok. Remélhetőleg az il­letékes szinteken lépéseket tesznek, hogy ez a bizonyos hólabda ne növekedjen. Va. É. Átképzés munkanélkülieknek Pest megyében is egyre emelkedik a munkanélküliek száma. A megyei foglalkozta­tási központ adatai szerint je­lenleg kétezren kapnak mun­kanélküli segélyt, de az állás­talanok száma ennek legalább a háromszorosa. A foglalkoztatási központ úgy igyekszik segíteni a mun­kahely nélkül maradókon, hogy részükre átképző tanfo­lyamokat szervez. Bozoné Máté Lia osztályvezető el­mondta, hogy januárban még két tanfolyamot indítanak, amelyekre még lehet jelent­kezni. A nyolc általánost végzet­teket bolti eladónak képezik ki. Az érettségizettek számító­­gépes szoftverüzemeltetői és -programozói tanfolyamokra jelentkezhetnek, amely gép­írásoktatással egybekötött, s fakultatív tárgyként az angol nyelv alapjai is elsajátíthatók. Mindkét tanfolyamra mun­kanélküliek jelentkezhetnek, tandíjat nem kell fizetni, sőt a hat hónapos képzési idő alatt négy, illetve ötezer forint át­képzési támogatást kapnak a hallgatók. reltek volna az ő vezetése, irá­nyítása alatt”. (Sz. S.-né: Lo­­bogó'élet 182. oldal.) A másik: „Szólni kell a spa­nyol földrajzi nevek írásáról is, amit nem egyedül a szerző, sokkal inkább a szerkesztő, Németh M. László és a lektor, dr. Szabó Egon hibájául rovok fel. Az orosz szövegben a spa­nyol földrajzi neveket foneti­kusan szokás írni. Mivel a szerző feltehetően orosz nyel­vű forrásokból dolgozott, a spanyolországi földrajzi neve­ket fonetikusan írta le. Hár­mójuk közül sem a szerző, sem a lektor, de még a szerkesztő sem vette azt fáradtságot, hogy a magyar Világatlasz helység­névmutatójában ellenőrizze a földrajzi nevek helyességét, így .horriblle dictu’, hogy mi­lyen szarvashibák kerültek be a könyvbe.” Végül engedje meg, hogy egy ön által szóban terjesztett valótlanságra, rágalomra hív­jam fel figyelmét. Azt mondta, hogy én milyen hálátlan vagyok, pedig az ön férje mennyit segített a mi be­teg gyermekünkön. Ez fájóse­beket tép fel, de közlöm önnel, hogy Sz. S. haláláig egy gyer­mekünk volt, aki 1955-ben szü­letett. Nem volt beteg, mindig egészséges volt, mindaddig, amíg 1959 nyarán gyermekpa­­ralízisben megbetegedett és ugyanazon év szeptemberében a László Kórházban meghalt. Nem tudom miért kellene hálásnak lennem. Dr. Györkeí Jenő alezredes hadtörténész JEGYZET A LEJÁRT HATÁRIDŐ UTÁN A Legfelsőbb Bíróság felmentette Nem bűnös a vezérigazgató befogták es kezem, befogták es szám Miért kellene hálásnak lennem? Szikszai-dosszié 1956—1990. címmel november 20-tól közöltük azt a 7 részes sorozatot, amelyben Sziklai Sándor honvéd ezredes és apósa halálának körülményeivel, illetve az ezt követő koncepciós per anya­gával, valamint az ügyben elítélt emberekkel ismertettük meg olva­sóinkat. Ezt követően Sziklai Sándor özvegye reagált elmarasztalóan lapunkban a megjelent sorozatra, bár sajtópert nem kivont indítani. Ekkor tett említést az özvegy a sorozatban is idézett Lobogó élet című Sziklai Sándorról írt könyve kapcsán dr. Györkei Jenő szerepéről, il­letve szóban arról is, hogy férjének hálával tartozna a hadtörténész azért, mert paralízises gyermekén segített. Az alábbiakban Györkei Jenő hozzászólását közöljük:

Next

/
Thumbnails
Contents