Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

1991. JANUAR 12., SZOMBAT V irion 9 A SZEMÉBE EDDIG NEM MONDTÁK KINEK A SZEKERET TOLJA A MIKLÓSI POLGÁRMESTER? „Teljesen Igaza van az állampolgárnak, amikor felfordul a gyomra a rendszerváltás szó hallatán. Az új hatalmi elit ugyanabba az irányba tolja a hatalom szekerét, mint amerre a régi állampárt. Vegyük példának Szigetszentmlklóst! A város polgármes­tere az SZDSZ jelöltje lett. A polgármester és az MDF képvi­selői hangzatos, dagályos jelmondatokban hívták fel a város lakóinak figyelmét arra, hogy ők a városért fognak tenni min­dent, a pártpolitikát pedig a hivatal kapuin kívül hagyják. Hát, tisztelt választópolgárok, ez Szigctszcntmiklőson nem valósult meg. Az MDF szigctszentmiklósi csoportja választási veresége ellenére teljesen a befolyása alá vonta az SZDSZ polgármesterét és a hivatal dolgozóit. A befolyásoltság ma már odáig terjed, hogy az MDF-csoport a karácsonyi üdvözlőlapjait is a város költségén terjeszti. Felháborító, hogy a demokrácia leple alatt egy politikai párt ennyire rátelepedjen egy városra. Még csak összehasonlítani sem lehet ezt a volt állampárt be­folyásával. Öbennük legalább annyi becsület volt, hogy a leve­lüket saját költségükön adták fel, és nem abból a pénzből fe­dezték ezeket a kiadásokat, amit a város útépítésre vagy az or­vosi ellátás biztosítására kap. De hát biztos, ismerik a közmon­dást, hogy az új seprű jól seper. Hát esetünkben a miklósi MDF jobban seper, mint az MSZMP annak idején.” Vác fölött is tisztul az ég Nem pipál már a három kémény Vác város levegője tisztább lehetne most a sokévi átlagnál, ha engedné az Időjárás, Ködös, párás, még villanyfénye« kora reggel Indulok a Dunai Cement- és Mészművekbe tartó autó­­buszjárat megállójához. Fázósan húzzák össze megukat az úti­­társak, cem&ntmolnárok, zsákgyáriak és irodisták. A fenti levelet szigetszent­­miklósi Fidesz-frakció aláírás­sal, Kinek a szekerét tolja a szigctszentmiklósi SZDSZ-es polgármester? címmel hozta be szerkesztőségünkbe Kiss Sándor, a miklósi önkormány­­zati képviseiő-testületi fidesz­­es tagja, kérve, feltétlenül kö­zöljük lapunkban ezt a véle­ményt. Főbenjáró Hogy miként kapcsolódik össze a polgármester elleni ki­rohanás és az MDF-es levél­feladás, miközben a frakció írása semmilyen más főbenjá­rót nem hoz fel dr. Űri József polgármester ellen, arról Kiss Sándor így beszélt: — Alkalmatlan a város ve­zetésére, semmilyen vezetési tapasztalattal nerh rendelke­zik. Két évet jogászkodott a tsz-ben. Persze, ez még nem lenne baj, de erélytelen, nem tud nemet mondani, és most már az apparátus is a fejére nő. — Ezek súlyos érvek, bár lényegesen gyengít rajtuk, hogy a 28 éves fiatalember a Fidesz támogatásával került a polgármesteri székbe, és ezek az aggályok már akkor is megfogalmazódtak. Más kér­dés, hogy helyes-e a konflik­tusokat a sajtó hasábjain ren­dezni. Egyáltalán, leült-e már a polgármesterrel a háromta­gú Fidesz-frakció beszélgetni? Mondták-e már neki azt, amit nekem, nevezetesen, hogy mondjon le? Ez utóbbin kívül már min­dent mondtunk. Rettenetes, ahogyan a testületi üléseket vezeti. Parttalan szófolyamok­ká válnak, jelentéktelen ügyek kerülnek terítékre, fontos kér­désekben viszont halogatja a döntést. Hiába mondja, hogy nincsenek pártérdekek, mégis az MDF-esek felé hűz, teljesen a befolyásuk alá került. A 19 tagú testület tavaly éppen a taxisblokád előtti napon vá­lasztott polgármestert — foly­tatja Kiss Sándor. — A kor­mánypártiak kilencen, az el­lenzék (SZDSZ—Fidesz) tizen­egyen vannak a testületben. Innen a két jelölt: Kövesdi László (MDF) és dr. Űri József (SZDSZ). Az előbbi nevet az MDF hónapokkal korábban bevitte a városi köztudatba. Az SZDSZ a két választási for­duló között, a Fidesz hozzájá­rulása nélkül, a koalíciós szer­ződés ellenére dr. Űri Józsefet jelölte a polgármesteri posztra. Ezért hatott meglepetésként az SZDSZ-eseknek, hogy közvet­lenül a választás előtt felme­rült egy harmadik név, Sütő Gergelyé, akit mi kértünk fel polgármesterjelöltnek. Az SZDSZ—Fidesz koalíció a pol­gármester-választás előtt a szakmai meghallgatás nyomán hat-három arányban Sütő Gergely jelölése mellett dön­tött. A választáson mégis meglepő eredmény született: Kövesdi László 10 szavazatot kapott, dr. Űri József hetet, Sütő Gergely pedig négyet. Ez bizonyítja, hogy az SZDSZ felrúgta a megállapodást. Az­nap este ismét összeült a koa­líció, és éjszakába nyúló med­dő vita után, mivel két SZDSZ-es képviselő is kijelen­tette. hogy a koalíció többsé­gének akaratát nem tartja ön­magára nézve kötelezőnek, a Fidesz-frakció kénytelen volt dr. Űri Józsefre szavazni, holott már akkor is tudtuk és kimondtuk, hogy nem alkal­mas polgármesternek. És an­nak ellenére, hogy a szabad­­demokraták az első választá­son nem tartották magukat a megállapodáshoz, mi a meg­ismételt szavazáskor igen. De mi változatlanul Sütő Ger­gelyt, a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskola tanszékvezető ta­nárát látnánk szívesen a pol­gármesteri székben, és ezt a meggyőződésünket dr. Űri Jó­zsef három hónapos tevékeny­sége csak erősítette. Ötven forint A polgármester arcán látom, hirtelen nem is tudja, sírjon vagy nevessen a levél láttán. — Most mit mondjak erre? — kérdez vissza. — Utánanéz­tem, miként történhetett meg, hogy néhány (6 vagy 7) MDF- es karácsonyi üdvözlőlap a polgármesteri hivatal postájá­val együtt került feladásra. Nos, bejött a hivatalba az ün­nepek előtt egy MDF-es akti­vista, és néhány önkormány­zati képviselő címét kérte. A jegyzőnk nem ért rá, mondta az illetőnek, hagyja ott a bo­rítékokat, majd később kike­resik és ráírják a címeket. Amikor ideje volt, oda is adta egy ügyintézőnek, aki szépen rákörmölte a borítékra a kért neveket, és átadta a postázó­­nak. Ennyi történt. Minden­esetre a bűnösökkel ki fogom fizettetni azt az 50 forintot, amellyel a várost megkárosí­tották. De azt nem tudom megmondani, hány kilométer utat lehetett volna építeni, vagy mennyire javítani az or­vosi ellátást ebből az összeg­ből. — Fordítsuk komolyra a szót! Hogyan tud ilyen lég­körben dolgozni? Tudva azt, hogy a testület egy része szá­mára elfogadhatatlan a sze­mélye. A polgármester szeme elke­rekedik: — Nincs semmilyen légkör — válaszolja. — A fideszesek egyetlen szóval sem említették ezeket a kifogásokat, egyálta­lán nem szólítottak fel, hogy mondjak le. Vitáink vannak, mint ahogy a többi testületi faggal is. Legyen SZDSZ-es, kereszténydemokrata vagy MDF-es, gyakran hosszas szó­csatákat folytatunk. Mindenki érvel, bizonyít, vitázik, így születik meg egy-egy döntés. Valóban nincsenek pártérde­kek, pontosabban nem ezek mentén polarizálódik a testü­let. Hanem vannak emberek, akikkel jól lehet együtt dolgoz­ni, és vannak, akikkel kevés­bé. Az előbbiekkel kétségtele­nül hamarabb meg tudunk egyezni vitás kérdésekben, de nem azon múlik, hogy azonos elveket vallunk-e a nagypoli­tika ügyeiben. Nem mondok le, mert nincs miért. Nem tudom megnyugtatni afelől az olvasót, hogy nincs válságban a szigetszentmiklós: önkormányzat. De azon érde­mes elgondolkodni, mi lehet az oka, hogy sok helyen ta­pasztalható nézeteltérés ilyen vagy más formában a képvi­selő-testület tagjai vagy ép­pen a polgármester és egyes képviselők között. Hiszen ez újdonság, ilyen probléma a ta­nácstagok működése idején nem létezett. Kanálcsörgés Igaz, akkoriban a megvá­lasztott tagoknak legföljebb dönteni és nem kormányozni kellett. Ez utóbbi olyan mun­ka, amely nem a közös politi­kai elveket, hanem inkább az azonos gondolkodásmódot, problémaérzékenységet, a köl­csönös szimpátiát, a toleráns személyiséget követeli meg. Jó házasság sincsen kanálcsörgés nélkül, mondják, össze kell szokni, csiszolódni a megvá­lasztott testületeknek is. Mint ahogy a . polgármesternek is lehet adni némi türelmi időt. Hátha közben kiderül: nem pártérdekből, hanem azért fúj egy követ a másképp gondol­kodóval, mert egy adott ügy­ben éppen az gondolkodik jól. ★ A cikk nyomdába adása előtt találkoztam a sziget­­szentmiklósi Fidesz két önkor­mányzati képviselőjével, Kiss Sándorral és Kerepesi Nán­dorral, akik állítják, több al­kalommal önkormányzati kép­viselők előtt, bizottsági ülésen, személyesen is elmondták dr. Űri Józsefnek a cikkben fel­sorolt aggályaikat. Az MDF karácsonyi, önkormányzati postával kiküldött üdvözlőlap­jaival kapcsolatban pedig annyit jegyeztek meg. hogy a postakönyv alapján több mint húsz levelet, 200 forint költ­séggel küldtek el. Számukra azonban nem az összeg nagy­sága, hanem az eset etikai fe­lelőssége a lényeges. — A por miatt jön? — kér­dezi egyikük. — Igen. Ügy hallottam, hogy minden külön beharangozás nélkül leállt a három Lepol­­rendszerű kemence, nem ontja tovább szürke füstjét a három nagy kémény. H Ez az állapot végleges? — kérdezem az irodájában Pin­tér Sándor igazgatót. — Március végére elkészü­lünk a teljes rekonstrukcióval. Az eddigi három Lepol- és az egy Dopol-rendszerű kemence, tehát a négy termelő vonal he­lyett marad a régi Dopol-rend­szerű. Ennek az újabb, modem változata lesz a másik vonal. A régi, bodor füstöt eregetők egyenként napi 750—800 tonna cementet adtak az országnak. Ezzel a mennyiséggel ki tud­ták elégíteni a hazai igényeket, továbbá 70 ezer tonna export jutott el Németországba. Ez a piac remélhetőleg az idén is megmarad. Bár nem tudni, mennyi szerepe van ebben an­nak, hogy a DCM ma már ma­gyar—német kft. Az ország második legnagyobb cement­gyára területén pedig az egész szakmát ellátó zsákgyár külön­álló magyar, német, svájci ér­dekeltségű céggé vált. Pintér Sándor szerint a ne­gyedév végén termelni kezdő modern üzemrész beindítása után később a régi típusú Do­­pol-vonalat is korszerűsítik. A DCM tüzelőanyag-felhasználá­sa a régi mennyiség 30 száza­lékával csökken. Az eredetileg olaj-, azaz pakurafűtésre ter­vezett régi gyárban most asze­rint gyújtanak be a hagyomá­nyos tüzelőanyaggal vagy a földgázzal, hogy momentán éppen melyik az olcsóbb. Ez így lesz a jövőben is. Minden­nél aktuálisabb információ azonban számunkra az, amiről most akarunk megbizonyosod­ni: ßi Ezek után mennyivel lesz kisebb a levegőszennyezés? — A város fölé szálló por 85-90 százaléka a Lepol-ke­­mencékből távozott a kéménye­ken át — közli az igazgató. — A környezetvédelmi előírások szerint az évi 11 ezer 500 ton­na helyett kétezer tonna alá kell csökkenteni a mennyisé­get. Erre a portalanítóberende­­zések garanciát adnak. A ha­tásvizsgálati tanulmányok sze­rint ez nagy biztonsággal tel­jesíthető. A kemencék múlt év végi le­állításáról először az üzem dol­gozóitól hallottunk. Ez annyi­ban öröm a számukra, ameny­­nyiben kevesebb port kell be­lélegezniük. Am megfogalma­zódnak némi félelmek is. Ha modernebb lesz a technika, ak­kor esetleg csökkenthetik a lét­számot. A kenyáríéltés ma nem csak cementgyári specialitás. Ezért kellett megkérdeznünk Pintér Sándortól: H Mennyi volt a múlt évi termelés, milyenek az idei ter­vek? Lesznek-e most vagy ké­sőbb elbocsátások? — Tavaly 850 ezeT tonna ce­mentet gyártottunk. Nagyjából ennyit tervezünk most is, de számításba kell venni, hogy er­ről a piac dönt. A múlt évi igény például valamivel keve­sebb volt az előzőnél. Ezért most az úgynevezett többsávos tervezést alkalmazzuk, s min­dig a helyzetnek megfelelő lép érvénybe. Az igények alakulá­sában szerepet játszik még az infláció, mert az próbára teszi az építők és az építtetők fize­tőképességét. Termelési költségeink évkö­zi emelkedése rontja a hatá­ron túli pozíciókat. A közepes szilárdságú ce­ment ára a csomagolástól füg­gően ma 3 ezer 100 forinttól 3 ezer 600-ig számítható tonnán­ként. Erre jön még az általá­nos forgalmi adó. A minőség és a minél szolidabb ár adja a biztonságot a 780 cementgyá­ri dolgozónak is. — Az igaz — ismeri el Pintér Sándor —, hogy az új techno­lógia alkalmazásához kisebb létszám kell. Erre azonban úgy készülünk, hogy ne kerüljön sor drasztikus intézkedésekre. Két év óta csak indokolt eset­ben veszünk fel embereket. Bizonyos posztokon nem tölt­jük be a nyugdíjba menők, a kilépők, a betegség miatt le­százalékoltak helyét. A most megszűnt Lepol-kemencéknél dolgozók részint már tanulják az új technológiát, részben a beindítás munkálatainál segéd­keznek. Kerülgetem a kínos kérdést, de végül fel kell ten­nem. Hónapok óta hallom ugyanis, hogy a fehér házban, mármint az irodákban épp annyian dolgoznak, mint a ter­melésben. Ezért ott kellene te­hát kezdeni a karcsúsítást. ■ Tényleg, mi a helyzet? — A műszaki és adminiszt­ratív alkalmazottak létszáma együtt 170 fő, azaz a teljes lét­szám 22 százaléka. Az arány jobb, mint az iparág átlaga. Meg kell azonban mondani, hogy mivel önállóak lettünk, ez létszámnövelést tett szük­ségessé. Át kellett venni a ke­reskedelmi, pénzügyi feladato­kat. Minden nagyobb hírverés nélkül megtörtént, amire oly rég vágytak a váciak. El sem akarom hinni, hogy a város fö­lött nem lebeg már az a nagy, szürke porfelhő. Kovács T. István Móza Katalin DURKÓ GABOR GRAFIKÄJA

Next

/
Thumbnails
Contents