Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
10 f*KST m .un. »'Mil 1991, JANUÄR 12., SZOMBAT Vendégségben a kenti hercegnél Kivel osztozkodnak a svarcolók? DAB AS RA SZÁMŰZÖTT A REZESEK MINDIG A napi postámban egy kedves hangú meghívót találtam, melyet románul utak. Li magában meg nem szokatlan, néha ily Inadon tizen a szülőföld, régi barátok, egykori pályatársak keresnek meg levélben. Am ezt a meghívót nem román személy írta, sót nagyon is magyar a feladója, Uabas egyik közismert személyisége jelezte, szeretne velem megismerkedni. Dr. Lelik Ferenc, az orvostudományok kandidátusa, a közelmúltban nyugdíjba vonult dabasi sebész főorvos. * ** Laci, a kórházi ló. S ezt nekem rótták fel mint szolgálati hanyagságot. A következő állomás Szombathely, adjunktussá lefokozva a helyi kórházban. — Túloznék ha azt mondanám, örült nekem az igazgató főorvos. Nem sokáig kellett egymást elviseljük, egy NSZK-ban publikált szajcdolgozatom alapján meghívtak Kölnbe vendég tanársegédnek. Mire visszajöttem, Szombathelyről is kifúrtak. Megpályáztam, egv váci, egy szekszárdi és egy pesti ortopéd sebészi státust, de mindenütt elutasítottak, működésbe lépett a kézi vezérlés. Végül is „vigaszdíjul” kineveztek sebész főorvosnak Dabasra, Dabasra, ahol nincs műtő, nincs szó szerint vett sebészi tevékenység. Magyarán száműztek, szándékosan kiütötték a szikét a kezemből. /''ronin „Réztábla a kapu '~J alatt” c. regényének mellékvágányra kényszerített orvosfigurái jutnak eszembe, az alkoholba és szellemi tunyaságba menekülő kiábrándultak. Dr. Lelik Ferenc nem esett kétségbe, három év alatt megírt egy több száz oldalas orvosi környezettanulmányt a dabasi járásról, ezzel védte meg az aspirantúráját, a több helyiről is kiutált és száműzött sebészorvos megszerezte az orvostudományok kandidátusa címet, amivel vajmi kevés vidéki orvosunk: kérkedhet. — Évekig nem kaptam útlevelet, így egyetlen kontaktusom a publikálás maradt a külföldi orvosvilággal. Hogy volt mondanivalóm, arra mi sem jellemzőbb, a neves kiadványok és folyóiratok, melyekben mások a saját költségükön közölnek, nekem jelentős honorokat utaltak át. Rendszeres szerzője, sőt tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tag vagyok több nyugati orvp-si lapnál, köztük a Revue Chirurgie Orthopedique francia kiadványnál. Vendég előadóként spanyol, német, francia, olasz és tengerentúli egyetemekre voltam meghíva, s tagja vagyok a Washingtoni Termagráfiai Akadémiának, mely ebben a tudományágban a legjelentősebb fórum a világon. — Professzor úr, mi volt a legnagyobb kitüntetés, amit a magyar államtól kapott? Itt nem látok egyet sem — mutatok a szemközti falra, (-1 a ö románul írt, miért rontanám el a játékot? .Románul mutatkozom be, arcrezzenés nélkül veszi a lapot, tökéletes, bár erdélyi nyelvjárásban beszél, mely icodalmilag választékosabb, mint a regáti román. — Az aradi Maros-parton gyerekeskedtem, Gyulafehérváron kezdtem az iskolát, Váradon érettségiztem. Az egyetemre Kolozsváron felvételiztem, két szemesztert itt, hatot Marosváráshelyen végeztem. Az egész fiatalságom „oda” kötődik, s talán ma is ott élnék, ha 1947-ben nem kerülök abszurd helyzetbe, behívták három év katonai szolgálatra, amit a dékán sem tudott kivédeni. Professzorom tanácsára a türelmi idő letelte előtt leléptem Marosvásárhelyről, s még azon az éjsza. kán. Nagylak térségében, a befagyott Maros jegén átszöktem Magyarországra. Csak az index volt nálam, ennek az alapján folytattam, illetve szereztem meg a doktorátust a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1950-ben. Dr. Lelik Ferenc előtt ígéretes jövő állt, 1-954-ben már egy vidéki gyógyintézet élén áll, aiiig 28 évesen kinevezik a nyírbélteki csontízületi és tuberkulózis-kórházban mint igazgató -főorvost. Hamarosan az ortopéd sebészet akkori útkeresői közt találni, bravúros, nehéz műtéteket hajt végre, melyek leírását hazai és kül-földi szaklapok közölték. így figyel fel rá a kor legnevesebb ortopéd sebésze. Merle d’Aubigné professzor, aki meghívja asszisztensnek a párizsi Cachin Kórházba. — Valójában ismereteim perfakcionálása miatt éltem a lehetőséggel, ösztöndíjasként mentem ki. Űtravalóul kaptam öt dollárt és egy intelmet: aztán nehogy elfelejtsem a visszavezető utat Magyarországra. D’Aubigné professzoron kívül más is felfigyelt az ambiciózus magyar orvosra, dr, Maurice Muller, az ortopédia nagy megreformáló ja, az AO néven ismert csomtszegecselési módszer feltalálója. — Átjött utánam Svájcba és kikért a Cachin Kórházból. . Szívesen mentem, ellentétben a ticsontlakatosságtól” idegenkedő kollégákkal, én felismertem az új módszer korszakalkotó voltát, az volt a szándékom, hogy hazahozom és meghonosítom Magyarországon. A Sankt Gallen Kanton ** Spitalban igen rövid ideig „inaskodhatott” Lelik doktor: Politikai nézeteiért, szociális érzelmeiért — amiket nem titkolt el, sőt hangot adott nekik — előbb figyelmezteti, majd kiutasítja a svájci polikai rendőrség. — Szép gót betűkkel bepöttyintették az útlevelembe: Politikailag nem kívánatos személy Svájcban, Bár boszszantott, mulattatott. is ez a minősítés, lévén hogy politikai hovatartozásom már itthon is vitás volt. Apám bánáti nagypolgári, anyám bácskai szerb arisztokrata családiból származott, ráadásul többszöri felszólításra sem voltam hajlandó a pártba belépni. Mindezek ellenére, s noha d’Aubigmé professzor marasztalt, hazajöttem. Azt igaz nem tudtam, hogy feletteseim (értsd t , járási párttitfcár és a megye: : főorvos) távollétemet használták fel, hogy kibillentsenek c nyírbélteki állásból. Ma is nevetnem kell, ha menesztésen megokolása eszembe jut. Mii külhonban jártam, megdöglöt melyen spanyol, angol, amerikai és francia kitüntetések oklevelei sorjáznak. — Először is ne szólítson professzornak, mert nem illet meg. utoljára 1982-ben folyamodtam egy szegedi katedráért, de az illetékesek visszaüzentek, amíg az MSZMP van hatalmon, belőlem nem lesz egyetemi professzor. Több mint harmincéves tevékenységemet egy Kiváló Orvos kitüntetés ..fémjelzi”. Ezt kaptam Magyarországtól. Kuriózum, de jellemző: én, akit a kenti herceg barátként, vendégként fogadott, itthon egy kézfogás erejéig sem jutottam magasabb személyiségek közelébe, mint a járási párttitkár. „A dabasi SZTK-sebészet váróterme állandóan zsúfolt” — olvastam a minap az egyik sportújságban. Kollégám arról számolt be, miként gyógyítja a főleg végtagsérültek százait dr. Lelik egy új módszerrel. — Nem a gyógymód az újszerű, hanem a diagnosztizálás módja. A törést, repedést a röntgen kimutatja, ám a lágy részekben bekövetkezett sérülést nem. Gondolok itt a porc, szalag és izomzat elváltozásaira, illetve azok megbetegedésére. A termográfia, pontosabban a termograf nevű műszer megkönnyíti a mechanikus gyulladások feltárását, terjedelmük meghatározását s ezáltal könnyebbé válik a gyógyítás is. Dr. Lelik 1975-ben kezdett foglalkozni a termográfiával, 1977-ben már Strasbourgban tökéletesíti e módszert, I. Kempf. G. német professzorral közösen. — Ma mar a világ legjobbjai közé tartozik mint termográf diagnoszta, New Jersey-i tisztelőitől kakott egy termográfkészüléket — mint mondja — ingyen és bérmentve. Bár nyugdíjas, hetente háromszor rendel, páciensei nagy többsége a sportvilágból kerül ki, beleértve a környező országok sportolóit is. Minderről — noha megírta könyvben (Kontakt termográfia, 1980, Medicina Könyvkiadó) — a hazai orvostársadalom nem siet tudomást venni, nem kényezteti el figyelmével a dabasi kollégát. Miért is tenné? Nem dr. Lelik Ferine az első, és nem is az utolsó, akiiből nem lett próféta a hazai gyepükön. Matula Gy. Oszkár MEGJELENNEK — Festeni akartam a lakást. Olcsóbb, mintha mestert hívok — gondoltam. Aztán számolni kezdtem. Mennyibe kerül az anyag? Nincsenek szerszámaim. — Élhetetlen vagy — jelentette ki a barátom, aki a kamrájából kihozott egy vadonatúj korongecsetet, és átnyújtotta. Itt van, ez a tied. Van belőle a cégnél elég. RESTELKEDŐ FŐRENDÉSZEK Efféle történeteket mesélnek körülöttem, amiknek a tapasztalataim alapján hitelt is adhatok. Sőt, megtoldhatom azzal, hogy az üdülőövezetek hétvégi házai körül nagyon sok betonvasból hegesztett kiskaput láttam az elmúlt évtizedekben. Igen sok gyalogjáró készült formálisan selejtnek minősített betonlapokból. — Kellemetlen foglalkozás ez a mienk — meséli a gyár főrendésze. Az egyikünket Derricknek nevezik, a másikunkra egyéb krimihős nevét ragasztják. Van úgy, hogy mi jobban szégyellünk benézni a táskák, szatyrok belsejébe. Kellemetlenebb nekünk megmondani, mint annak, akinél vállalati holmit találunk, hogy ez lopás. A hat-hétezer forintos keresetű konyhai dolgozók szatyrát legtöbbször meg sem vizsgáljuk. Tudjuk, hogy az étkezési norma sem sok, de azért van, aki az otthoni vacsorát is kigazdálkodja belőle. Más eset. Időpont és helyszín most mellőzve. Az építkező család bánata, hogy későn ismerte fel: az anyagnak kétféle ára van. Az egyik, amit hivatalosan befizetnek, s hivatalosan hoznak a helyszínre. A beton vagy a homok tömege lehet annyi is, amennyit az ár ellenértékeként kiírtak. Lehet több, ha a helyszínen hozzáadnak egy százas borravalót. — A történet óta ez az árfolyam változott. A másik ár az, amit nem hivatalosan fizetnek be, hanem ismeretség alapján, számla nélkül, valahol az országúton. Kombinálhatunk, hogy számolnak el azzal a többlettel, amit a telepről kivisznek. Osztozik-e valakivel a svarcoló? Ám van még egy fontos mozzanat. amivel az állami fuvaros felmentést adhat magának. önigazolás lehet számára a hivatalos fizetése, az a sovány nettó. így aztán látszatra mindenki jól jár, a valóságban pedig minden többe kerül, mert a köz vagyona vész el. Több vagy kevesebb a társadalmi tulajdont károsítok száma? Mik a tapasztalataik mostanában? Lengyel Péter, a MÁV Dunakeszi Járműjavító főrendésze szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a becsületes nagy többséggel soha semmiféle gondjuk nem volt. A sokaság közt azonban mindig akadnak, akik miatt szükség van az ellenőrzésre. BETONVAS KISKAPUK Nem titok, hogy féltek az áremelkedések hatásától, de a belső intézkedések leginkább az óvatosságra kellettek. Nem tűnik el hazai használatra az anyag, nem bánnak vele pazarló módon a dolgozók. Igaz, ezt a technikusok, munkavezetők alaposan kimérik. Annál töbo munkát okoz a rendészeknek az a fajta garázdaság, amit külső behatolásnak neveznek. A gyári kerítések mentén mindig akadnak olyanok, akik ki tudják játszani a rendészek éberségét, s az is elképzelhető, hogy segítőjük akad. Újabban a színesfémet, a rezet, az alumíniumot próbálják meg kicsempészni, orgazdáknak eladni. A privát öntőmestereknél már nagyon felismerni, hogy mi származik az üzemből, mit vásároltak hivatalos helyen. Akad olyan anyag is, ami legális úton jut ki a gyárból. A bontások alkalmával mindig kerülnek ki a kocsikból olyan vascsövek, fémszerkezetek, leselejtezésre váró berendezések, amiket használhatnak valamire a háznál — mondja Lengyel Péter. TANÁCSTALAN KONYHAFŐNÖK1 — Azon vagyunk, hogy amit lehet, azt adjuk oda a kollégáknak. Nincs értelme, hogy az udvaron maradjon a sok holmi lomnak, rozsdatömegnek. Rudolf János, a Dunakeszi Hűtőház igazgatója, már nem ismeri egy régi botrány történetét. Más volt még az igazgató, amikor a rendészeknek kellett felmondani egy kellemetlen eset miatt. Azóta nagyobb a szigorúság. Érthető, mert mint mondja: a már eladott, de az üzemben tárolt áruból hiányzó mennyiséget nekik kell kifizetniük. Éppen ezért a legkisebb vétség esetén is felmondás lenne a következmény. Aki megbízhatatlannak nyilvánul, annak niries helye a közösségben. — Prevenció — mondja ismét az a rendész, aki szakmája népszerűtlenségétől szenved, s nem adja nevét a véleményéhez. — Nézd meg — ajánlja sokadszor. — Mibe kerülnek a legegyszerűbb szerszámok, 1 mennyi az emberek napi keresete. Van, aki pont egy korongecsetet vehet belőle. Iskola. Gyermekétkeztetés. Alacsony napi nyersanyagnorma, drága beszerzési költségek, kis fizetésű konyhai munkatársak, panaszkodó gyerekek. A konyhavezető tanácstalan. Délutánonként elfordítja tekintetét a megtöltött befőttesüvegekről. Erkölcsi felmentést senkinek sem adhat. Kovács T. István SZENVEDÉLYE A RAJZ A sóskúti művelődési házban minden héten egy alkalommal a rajzművészet titkaira tanítja a gyerekeket Hergessel Gábor, aki korábban egy filmgyárban dolgozott mint háttérfestő. A munkanélküliség szele őt is eltérítette eredeti szakmájától, de hűsége a rajzhoz még töretlen. így került Pusztazámorra, és a szomszédos községben tanítja a szépre a gyerekeket. Mert hiába küzdelmes az életünk, de a lélek nevelése különösen a fiatalok körében nagyon fontos, Tanult szakmáját pedig gyakorolhatja, hiszen a turisták előtt még nem nagyon ismert térségben érdekes arcokat talál. így készülnek ceruzarajzai az éjszaka nyugalmas csendjében, amikor a falu egy-egy jellegzetes emberalakját jeleníti meg papíron. (Kép és szővén:: Vimola Károlv) * 4
