Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-11 / 290. szám

4 1990. DECEMBER 11., KEDD A rendezvény után rövid beszélgetésre is volt ideje Charles L. Thomasnak, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének, aki felesége társaságában, a gödöllői Ame­rikai—Magyar Környezetvé­delmi és Kulturális Társaság meghívására érkezett a város­ba. Miután Varga Kálmán, a helyi múzeum igazgatója ka­lauzolásával egy órán át is­merkedett Gödöllővel, dr. Gé­mest György polgármester kö­szöntötte a vendéget, majd az önkormányzat nevében meg­hívta egy későbbi, hosszabb időtartamú látogatásra. Charles L. Thomas a meghí­vást elfogadta, s ebből az al­kalomból kérdéseinkre is vá­laszolt. — Örömmel teszek eleget a meghívásnak, mert e rövid lá­togatás kellemes benyomáso­kat ébresztett bennem. Szép, érdekes, művészeti szempont­ból gazdag város Gödöllő, ahol most jártam először. Bár ké­pekről már ismertem a ma­gyar barokk kastélyépítészet reprezentatív alkotását. De látni egészen más a Grassal- kovich-palotát, mint képen né­zegetni, lenyűgöző élmény. Főleg azután, hogy a hajdani művésztelep egyik alapítójá­nak, Nagy Sándornak a mun­kásságával is megismerkedhet­tem. Magánemberként, felesé­gemmel együtt szívesen foglal­kozunk a művészetekkel, ezért örömmel jöttem Gödöllőre. — Mint nagykövetnek, mi­lyen gyakran adódik lehetősé­ge hasonló vidéki utakra? — Nehéz manapság Buda­pestről kimozdulnom, a napi Margó FANTÁZIASTOP Fecseg a felszín, de bizony nem hallgat a mély sem, csak éppen másról beszél. Fecseg a felszín, mert nap­jainkban rengeteg oda nem tartozó üggyel terhelik a tan­testületeket — például az igazgatók felmentésével, az ismételt pályáztatással, az igazgatóhelyettesek teljesen bizonytalan státusával, ki nevezheti ki őket, ki nem stb. —, ám nagy szerencséjé­re a nevelésügynek és a gye­rekeknek, a „mély” sem hallgatag. Beszél. Nem az ép­pen aktuális — és bizony némely községben, városban, kisszerű — hatalmi harcok­ról, hanem arról, ami való­ban a pedagógus, a testület kompetenciája (lenne), a különböző oktatási reformel­képzelésekről. Például arról az elgondo­lásról, amely hangot kapott a múlt héten Pécsett tartott országos fórumon is, s amely szerint az ún. kötelező alap­oktatás hatosztályos lehetne» lenne. A harmincnegyedik esztendeje tanító tanár ke­sernyés mosollyal azt mond­ja: ma bárki szabadjára en­gedheti a fantáziáját, előho­zakodhat olyan elképzelések­kel, amelyek első hallásra is badarságok, senki sem mond­ja azt, ezt azért ne ...! Fél a sokféleségtől? Dehogy! At­tól fél — s ez a félelem aligha alaptalan —, hogy a hamarisággal, a mindenáron és mielőbb változtam aka­rással a dilettantizmus kap teret. Vannak ennek jelei. Szerveznek már magánis­kolát a megyében, olyan tan­tervi elképzelésekkel, ami­lyenekre laikusként is azt kell mondanom, hogy bizony gyorsan tegye ki valaki a stoptáblát a gyorshajtó fan­tázia elé. Különösebb szak- képzettség nélkül is kimutat­ható a tantervi elképzelések tárgyi feltételeiről, hogy azoknak a megteremtéséhez legkevesebb 75-80 millió fo­rint kellene Osztály csopor­tonként ... Az ötlet röptetői szerint majd most kiderül, akarja-e „ez a kormány" a világszínvonalú (?) oktatást, avagy csak „papol, mint az elődei”?! Amikor ilyeneket hallok, bevallom, futkos a hátamon a hdeg. Mert féléi­metesen hasonlítanak ezek a szavak arra a parlamenti vi­tára, amely annak idején az iskolák egy zsákba tömésé­ről, az állami mindenhatóság­ról, a pedagógus oktatógéppé tételéről döntött... Sok évtizede kísérleti terep az oktatás. Az „eredményt” bárki tapasztalhatja ... Csu­pán négyesztendős az a leg­utolsó megyei távlati elkép­zelés, amelyet az ezredfor­dulóig érvényesen dolgoztak ki az érintettek az oktatásügy reformjára, s amelynek ma lényegében valamennyi ele­me hasznavehetetlen ... Nem a társadalmi-politikai-gazda- sági változások következté­ben hasznavehetetlen, ha­nem mert ugyanúgy előre elképzelt célokat vetítettek vissza jelé az érintettek, mint ahogyan az ma történik. Ezek a célok azonban már akkor, a távlati program el­fogadásakor fantáziatermé­kek és nem a valósággal összevetett szárnyalások vol­tak. Annyit is értek. Most fennáll annak a ve­szélye, hogy hasonló célokat gyártanak futószalagon az erre hajlamosak. Ami még nem lenne baj. A baj az, hogy a megváltó gondolatok­nak a prófétái a kizárólagos­ság igényével lépnek fel, csakis nekik lehet igazuk, s ha valaki ebben kételkedik, az abban a pillanatban nem vitapartnerré, hanem ellen­séggé válik. Ellenséggé, aki a „múltat”, a „pártállamit” védelmezi, aki „nem hajlan­dó megújulni”. Jövőnk dől el azzal, hogy ma és holnap (nem naptári értelemben ma és holnap) mi történik majd az oktatás­ban. A fantáziastopot az ön- ellenőrzésnek kell kimonda­nia, de ha alkalmatlan erre, akkor bizony az érintett testületeknek a szent köte­lessége a megállj kiáltása, önérdekből is és még inkább a gyermekek érdekéből Nagy az ára az átgondolatlan változtatásoknak. Újabbak­kal tetézni ezeket annyi, mint további évekkel, évti­zedekkel eltolni a valóságos változásokat. A látszatok fe­jében. Ha csak a fantázia ru­gaszkodik neki, akkor tettek híján ismét papírok helyet­tesítik majd a valóságot. Mészáros Oltó teendők oda szólítanak. Hogy úgy fogalmazzak, mostanában nagy az amerikai „vendégjá­rás”, leköti erőnket, időnket a magyarországi piacgazdaság kiépítésével kapcsolatos tech­nikai, műszaki fejlesztés, hogy csak egy területet említ­sek a fontosabbak közül. En­nek ellenére, ha ezt is annak számítom, immár a harmadik hivatalos vidéki látogatásom a gödöllői, a magyarországi akkreditálásom óta. Ettől füg­getlenül magánemberként már eljutottam Keszthelyre, Veszp­rémbe, Tatára, Tatabányára, Székesfehérvárra, Visegrádra. Pécsen, Kecskeméten hivatalos minőségben jártam. — Az ön küldetésének idő­szaka hogyan hasonlítható össze elődjével? — Mindkettőnkére a na­gyon nehéz jelző illik. Akkor a demokráciához vezető út egyengetése legalább akkora feladatot jelentett, mint most a kereskedelmi, gazdasági ne­hézségek enyhítése, illetve az ezekben való közreműködés. — Ügy hallottam, ön előtt sem ismeretlen, hogy 1933-ban Gödöllőn rendezték a IV. jamboreet, a cserkészek világ- találkozóját. — Igen, mint ahogyan arról is tudomást szereztem, hogy nemrég felvették a kapcsola­tot az amerikai cserkészekkel, s azóta már itt járt Wallace Tyner, Texas állam cserké­szeinek parancsnoka. Egyéb­ként feleségemmel együtt ma­gam is cserkész vagyok. Tudo­másom szerint Magyarorszá­gon ismét nagy az érdeklődés e mozgalom iránt, s ez adta az ötletet, e gyönyörű vidék lát­tán: kellő szervezés után el tudnám képzelni, hogy Gödöl­lő legyen a házigazdája egy újabb cserkész-világtalálkozó­nak. Közép-Kelet-Európában ez lenne az első 1945 után. Ha a mozgalom megerősödik, s a megfelelő egyeztetéseket köve­tően felkérnek, szívesen leszek a védnöke, segítek az előké­szítésében. Győri András mJogi tanácsok Mellékfoglalkozású dolgozó szabadsága Építkezés közös telken • A kiskorú kár­okozása a bolt kötelezettsége S. H. vecsési gépirónő mel­lékfoglalkozást vállalt. Üj mun­kahelyén vitatják, hogy jár-e számára szabadság vagy sem. A dolgozónak minden munka- viszonyban töltött naptári év­ben 15 munkanap alapszabad­ság és a munkaviszonyban töl­tött idejéhez igazodóan pótsza­badság jár. Ebből pedig következik, hogy a dolgozói a részére járó szabadság minden munkavi­szonyában — tehát a másod­állása és a mellékfoglalkozása után is — megilleti. A másod­állása, illetve mellékfoglalko­zása után szabadsága alapjául a munkaviszonyban töltött idők megállapításakor nem­csak az utóbbiakban, de a fő­állásban töltött időket is fi­gyelembe kell venni. Azonban minden munkaviszonyban kü­lönállóan kell elbírálni a dol­gozót megillető pótszabadság mértékét, illetőleg azt, hogy a tanulmányi szabadságból mennyi időre kell a dolgozó­nak átlagkeresetet fizetni. Ho a dolgozót az egyes mun­kaviszonyokban bármilyen ok­ból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a dolgozó köteles a munkakörét ellátni ott, ahol szabadságra nem jogosult, még akkor is, ha a másik munka­helyén éppen szabadságát tölti. Építési telket örököltek H. K, és testvérei Aszódon. Az egyik testvér azonban ismeretlen he­lyen tartózkodik, és így nem tudják, hogy elkezd hetnek-e építkezni amíg a beleegyezés hiányzik. Az építési engedélyt az in­gatlan tulajdonosának, továb­bá annak szabad megadni, aki a tervezett építési munkák el­végzéséhez az ingatlan tekinte­tében rendelkezésre joaosy.lt hozzájárulását megszerezte. Közös tulajdonban álló in­gatlanon az építési jogosult­ság a tulajdonostársat csak ak­kor illeti meg, ha a tervezett építési munkák elvégzéséhez valamennyi tulajdonostárs hozzájárul. Azonban, ha a tu­lajdonostárs tartózkodási he­lye vagy más körülményei miatt a hozzájárulás megszer­zése rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna, az építésügyi hatóság a be nem épített telek tekinteté­ben akkor is megadhatja az engedélyt a tervezett építke­zéshez, ha ahhoz a tulajdonos­társnak a tulajdoni hányad szerint számított többsége hoz­zájárult. Más a helyzet, amikor az is­mert helyen tartózkodó tulaj­donostárs bármilyen okból nem járul hozzá a tervezett cselekményhez. Ennek számos oka lehet, ha azonban a jog­nyilatkozat megtagadása jog­gal való visszaélésnek minősül, ■ a bíróság azt ítéletével pótol­hatja. A joggal való visszaélés akkor állapítható meg. ha a • magatartás nyomás közérdeket 1 vagy különösen méltánylást ér- . demlö magánérdeket sért, il­• letve, ha a jognyilatkozat meg­adását anyagi ellenszolgálta­tástól teszik függővé. „Tanácstalan édesanya” 13 éves gyermeke szülei félretett pénzét magához vette, és azon videót vásárolt. Amikor az eset a szülők tudomására jutott, azonnal visszavitték a gépet az üzletbe, de ott a pénzüket nem adták vissza, hanem még ki is oktatták őket, hogy a fejlett gyermek idősebbnek nézett ki koránál, ezért kötötték meg ve­le az üzletet. A 14. életévét betöltő kisko- ; rú korlátozottan cselekvőké- \ pes. Ez azt jelenti, hogy bizo­nyos megállapodásokat önál­lóan is megköthet, míg mások­hoz törvényes képviselőjének a hozzájárulása is szükséges. A korlátozottan cselekvőké­pes személy törvényes képvi­selőjének közreműködése nél­kül is tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatokat* amelyre őt a jogszabály feljo­gosítja. (pl. személyiségi jogai­nak megsértése esetén fellép­het, közvégrendeletet tehet stb.) A korlátozottan cselekvőké­pes ezenkívül megkötheti a mindennapi élet szokásos szük­ségleteinek fedezésére tartozó kisebb jelentőségű szerződé­seket, valamint rendelkezhet a munkával szerzett jövedelmé­vel, illetve a számára kizáróla­gosan előnnyel járó megálla­podásokat is megkötheti. A 14 éven aluli gyermek cselekvőképtelen. Ez azt je­lenti. hogy ő nem szerződhet. Tehát az általa kötött szerző­dés semmis, hiszen nevében jognyilatkozatot csakis törvé­nyes képviselője tehet. Ha ezt a szabályt mereven értelmeznénk, a gyereket még egy doboz gyufáért sem küld- hetnénk el a trafikba, ezért a törvény űgv rendelkezik, hogy nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen személy ál­tal közvetlenül kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek meg­kötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és külö­nösebb megfontolást nem igé­nyel. A videó vásárlása nyilván­valóan nem minősül ilyennek, sőt még a korlátozottan cselek­vőképes személyek által köt­hető ügyletek közé sem sorol­hatóak. A szerződés tehát ér­vénytelen, és ennek következ­tében a megkötés előtti helyze­tet vissza kell állítani, a bolt tehát köteles az árut vissza­venni. Előfordulhat azonban, hogy ennek az ..adásvételnek” kö­vetkeztében a kereskedőnek kára keletkezett, ezt a kárt a kiakorú gondozójával szemben érvényesítheti. Természetesen a perben bizonyítani kell. hogy a kiskorú 1 kizárólag maga okozta a kárt. és gondozója a gyermek felügy elete során ném- úgy járt el, ahogy általában el­várható. Bizonyítás sikertelen­sége esetén azonban kárát az eladónak kell viselnie, azzal a nyilvánvaló tanulsággal, hogy hasonló esetben körültekin­tőbb magatartást tanúsít. Sinka Imre Mária Terézia magyarbarát napjai Az érdem nyilvános jutalma a kitüntetés A hajdani időkben igen nagy elismerésnek számított, ha az uralkodó dicséretben részesítette alattvalóját, s kezet szorított vele. Am az emberi hiúság megteremtette ezeknek az elisme­réseknek a látható jelét. Az uralkodók is rájöttek, hogy szük­ség van erre. így születtek meg a kitüntetési szokások ame­lyeket úgyszintén felforgatott a változás szele. Történelmi hagyományainkat követi a Magyar Köztársaság rendjeleiről és kitüntetéseiről szőlő törvénytervezet. Ezt a kor­mány a kiegészítésekkel már jóváhagyta. Reméljük, hogy e té­ma még az idén a Parlament elé kerül, s ha az Országgyűlés is elfogadja, az új esztendőtől életbe lép a törvény. gozatával— a Johannita Rend­del — együtt. # Milyen rend a lovagrend? — Rendszerint zárt testüle­tet alkotnak, szabályokkal, szertartásokkal, rendi öltö­zékkel. Az odatartozás köte­lességekkel jár, nemcsak jo­gokkal. Magyarország diplo­máciai kapcsolatot létesített a szuverén Máltai Lovagrend­del 1945-ben. E rendek már nagyon régóta nem vitézke­dései, hanem humanitárius te­vékenységgel foglalkoznak. A lovagrendektől meg kell kü­lönböztetni az érdemrendeket, amelyek szerencsés esetben valóságos érdemek elismeré­sére szolgálnak. A diplomácia előjogokat élvez. Tehát ha egy nagykövet szolgálata le­telt — akkor jár. Bár nem is kell elmennie az adott ország­ból. Bonni nagykövetünknek, Horváth Istvánnak gomblyu­kában ott van a Német Szö­vetségi Érdemkereszt. • A törvénytervezetben sze­repel a Corvin-koszorú, mire szolgál? — A kultúra, a művészet te­rületén szerzett érdemeket ju­talmazzák vele. A másik ilyen speciális kitüntető rendjel a Bátorsági Érem, amelyet élet­mentésért, katasztrófa elhárí­tásáért adhatnak. Egyfajta ki­tüntető jel a köztársasági el­nök elismerésének arany-, ezüst*, illetve bronzkoszorúja. Ez megfelel a régi Signum Lau- disnak. Jele volt annak, hogy az uralkodó elégedett volt az illető közszolgálati, polgári vagy katonai teljesítményével. Ez tehát mindenekelőtt a köz, az állam szolgálatában álló — közhivatalnoknak járó — ki­tüntetés volt. Egyik legna­gyobb feladatunk, hogy újra megteremtsük a professzioná­lis magyar közszolgálatot. Ha azt akarjuk, hogy ez megint magas színvonalú tegyen, eh­hez nemcsak pénz, hanem el­ismerés is szükséges. Vennes Aranka nemes Arany János, Jókai ne­mes Jókai Mór úr. Ez egyben azt is mutatja, hogy nem pusz­tán politikai érdemekkel le­hetett megszolgálni. • Ez tehát polgári kitünte­tés? — Mégpedig az első. Sze­retnénk újra feltámasztani, hi­szen ez magyar kitüntetés. Mária Terézia kancellárja küz­dött is hevesen az elnevezés ellen. De a királynőnek — úgy látszik — magyarbarát napjai voltak, s nem állt el szándé­kától. Mivel most nem ural­kodói adományozásról van szó, ezért nagyon meg lehet gon­dolni, hogy ezt a legmagasabb kitüntetést maiuipság ki kap­hassa. Szerencsére, az eredeti alapszabályok meghatározzák, hogy egyidejűleg a Szent Ist­ván rendnek csupán száz tag­ja lehet. Mi nem szeretnénk kimeríteni az adományozás le­hetőségét. • Mikor volt nagyobb rang- ja-mítosza a kitüntetéseknek? — Azt hiszem, igazi korsza­kuk a XIX. század volt. A leg­különfélébb rendjelek jöttek létre az évszázadok során, és élnek'szívósan tovább. Mindig az egyik legfontosabb indok volt a háborúban tanúsított vitézség. Korábban is adomá­nyoztak kitüntetéseket, hiszen nem egynek az eredete a XIV. századra, vagy még korábbra nyúlik vissza. A legelső a Mál­tai Lovagrend volt, amely most is létezik, protestáns ta­Ismét lesz jamboree Gödöllőn? Nagykövet a kiállításon A megszokottól eltérően zömmel a mozgáskorlátozottak alkották < szombaton délután a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ kö­zönségét. A megye számos településéről érkezett mintegy száz ven­dég korosztálytól függően válogathatott a programokban. Ebéd után l a helyi szervezet tartott taggyűlést, ahol többek között dr. Chikán ] Csaba, a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének elnöke tá- . jékoztatta a résztvevőket az aktuális teendőkről, majd új vezetőség . kapott megbízást. Döntés született arról is, hogy ismét bevezetik ' a heti fogadóórákat, ezentúl Bajnóczi Veronika pedagógus segít i a mozgáskorlátozottak ügyeinek rendezésében. S miközben a gyerekeknek a Vöröskereszt helyi szervezete és a gödöl­lői amatőr színjátszók szerveztek Mikulás-napi ünnepséget, a felnőt­tek a mozgáskorlátozottak és barátaik képzőművészeti kiállításának megnyitójára gyűltek össze. Hollandiától Vácig, Aszódtól Sátoralja- « újhelyig számos alkotó küldte el festményeit, faragásait, térkockáit, • kerámiáit, melyek december 16-ig tekinthetők meg. A kiállítást Six 1 Edit, a helyi önkormányzat tagja nyitotta meg, majd Kerasey Gábor ( grafikus a művész szemével értékelte a kiállítás anyagát. ; A rendezők, köztük a gödöllői Amerikai-Magyar KÖrnyezetvédel- mi és Kulturális Társaság, a családsegítő szolgálat, a művelődési köz- 1 pont és a mozgáskorlátozottak egyesülete alkalomhoz illő műsort állí- < tott össze. A közreműködők közt volt az amerikai Patricia Bach ope- , raénekes, csakúgy,, mint a helyi zeneiskola. A nem mindennapi kiállítás vendégei között találtuk az Egyesült * Államok budapesti nagykövetét. 1 Ám most nem a tervezetről szólunk, hanem annak előké­szítéséről. Hiszen ehhez is meg kellett találni a megfele­lő szakembert. E teljesen egye­di téma szakértője története­sen a Pest megyei 2. számú vá­lasztókerület MDF-képviselő­je: Katona Tamás történész, külügyminisztériumi államtit­kár. $ Mi keltette fel érdeklődé­sét a kitüntetések iránt? — Az ember élete során lá­tott jó néhányat — kezdi Ka­tona Tamás —, dédapámnak, nagyapámnak is voltak. Ke­zembe kerültek különböző ké­pes kiadványok, amelyekben nagy tömegben tanulmányoz­hattam ezeket. Gyerekkorom­ban szent borzalommal néz­tem, hogy valami irtóztató nagy dolgot kellett érte vég­hezvinni. Szorosan hozzátar­toznak a történelemhez, jel­lemzik a kort, amelyben kita­lálták; a társadalmi közeget, ahol adományozták. Szeren­csés esetben még szépek is voltak. A szocialista Magyar- országon — keveset akarok mondani — legalább kétszáz­féle kitüntetés létezett. Viszont egyáltalán nem esztétikusak. Az volt a véleményünk, hogy meg kellene reformálni ezt a dolgot. Cl Milyen szempontok sze­rint döntöttek? — Igen erőszakosan azt akar­tam megvalósítani, hogy ne legyen túltelített a kitüntetés­rendszer. Legyen minél keve­sebb, s lehetőleg csinosak. Ál­talában minden országban lé­tezik egy alapkitüntetés, amely­nek öt fokozata van. Mivel uz 1946-os demokrácia közel áll az ember szívéhez, ezért az ak­kori Magyar Köztársasági Ér­demrendet akarjuk hamvaiból föltámasztani. ® Miként fog érvényesülni a kitüntetésekben a valóságos teljesítmény? — Már a Szent lstván-ren- den az a jelmondat van: Pub­licum merit orum premium — az érdem nyilvános jutalma. Mi ezt óhajtjuk. Emiatt — el­képzeléseink szerint — az élet­mentésért adományozott Bá­torsági Érem kivételével egy huncut vasat nem adunk mel­léjük, a kitüntetés maga je­lent értéket. Volt jó néhány olyan Szent István-renddel ki­tüntetett ember, akire joggal büszkék lehetünk. Nagy falusi ;

Next

/
Thumbnails
Contents