Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-11 / 290. szám

1990. DECEMBER 11., KEDD Luca nap fát, december 13-át különféle babonás játékokkal köszönti a népi hagyomány. A lucázó * fiatalok csoportba verődve, maskarában, lepedő­be burkolva, seprűkkel, meszelőkkel „felfegyverkezve” járják az utcákat, és játékos csínyek­kel szórakoztatják, ijesztgetik a gyerekeket, asszonyokat. A kotyulás azon téli népszokások egyi­ke, mely az állatok jövendő termékenységét „segítő” babonákon alapszik. Luca napján a gyere­kek „lopott” fahasábokkal vagy szalmával belopóznalc a házakba. Leülnek a fahasábra, szal­mára. és rigmusokban kívánnak a háziak állataira bő szaporaságot. Válaszul a háziasszony ku­koricát szór rájuk, és vízzel megfröcsköli őket. Lucázás, kotyulás Se pénz, se telefon Egyre ingerültebbek azok a zsámbéki és toki lakosok, akik tagjai az önkéntes telefontár­sulásnak. A társulás beszerve­zett 167 egyéni és 5 közületi előfizetőt, akik június- augusztus-szeptember hóna­pokban összesen 10 és fél mil­lió forintot fizettek be abban a reményben, hogy rövidesen készülékhez juthatnak. Mint arról már korábban hírt ad­tunk, a tervek szerint esély volt arra. hogy a társulat tag­jai karácsonyra esetleg boldog telefontulajdonosok lehel­nek ... A legfrissebb hírek szerint viszont csak jövő év júniusá­ban várható, hogy bekötik a vonalakat. Zink Imre, a zsám­béki polgármester elmondta, hogy a korábbi kivitelezővel kötött szóbeli megegyezést fél­retették, és a posta által létre­hozott szakbizottságnak eljut­tatták a kész kiviteli terveket, amit azok elfogadtak. Nyilat­kozatuk alapján megállapo­dást kötnek a Budapest Vidé­ki Távközlési Igazgatósággal, hogy pályázat útján verse­nyeztetik a kivitelezőket. En­nek az az előnye: egyösszegű a megállapodás, nem tartal­maz áfát, és a munkálatok során felmerült pluszköltsé­gek sem a társulatot terhelik. A műszaki kivitelezés határ­ideje május 30., az igénylőknek pedig legkésőbb június 30-ig bekötik a telefont. A tagok ál­tal eddig befizetett összeget — tízmillió 495 ezer forintot — addig is egy elkülönített szám­lán kezelik, melynek kamata 8 százalék. Amennyiben min­den tag befizeti a teljes össze­get, abban az esetben helyez­hető el a Postabanknál a pénz, melynek kamata 30 százalék, s a társulatot illeti meg. Ezek után megkerestük az egyik panaszost. Jóna Dávid Zsámbékon, a Mányi úton la­kik, és elkeseredetten sorolja, hogy a társaság tevékenységé­ről senki nem informálta, a befizetett összegek is csak számlaszámot takarnak, a pén­ze sorsáról semmit nem tud, sem tájékoztatást, sem felvi­lágosítást nem kaptak arról, hogy mikor lesz végre bekötve a telefon. Az elmondottak alapján a társulat tagjainak jelenleg se pénze, se telefonja. Legalább valamilyen szerződéssel vagy írásbeli megállapodással ren­delkeznének, hogy nyugodtan aludjanak a pénzük miatt. De még az sincs. Viszont nem ár­tana, ha a telefontársaság ille­tékesei megkeresnék a tago­kat, és korrekt, pontos tájé­koztatást adnának nemcsak szóban, hanem írásban is ar­ról: eddigi működésük során milyen munkálatokat végeztek el, és jelenleg mi a sorsa a befizetett összegeknek? Virág Márton LAKITELEK UTÁN TÁPIÓSZENTMÁRTON (I.) A volt tanácselnök nagytakarításra készült N — Akkor mos! a hegy megy Mohamedhez, vagy Mohamed 5 megy a hegyhez’ — kérdezem útban Tápiószentm irton felé dr. í; Erdélyi Lászlót, a Pest Megyei Tanács szervezési és jogi osztá­% Iyának vezetőjét. — Azelőtt ilyen esetben, még egy-ket évvel 6 i’.'tidtt is a tanácselnököt rendelték be a megyére, most vi­S szont a megyei apparátus dolgozói ruccannak ki a polgármes­S terhez. Ez már az önkormányzati rendszer jótékony hatása N lenne-.’ SZELLEM A PALACKBÓL — Erről is szó van, de nem csak erről — feleli. — Most mi nem mint a megyei appa­rátus dolgozói látogatjuk meg a tápiószentmártoni polgár- mestert, hanem szakember­ként. félig-meddig magánem­berként. Ezúttal ugyanis a he­lyi pártok kértek fel. hogy jöj­jek, és próbáljak meg közve­títeni a dolgozók érdekében. A polgármesteri hivatalba érve, a péntek délutánhoz ké­pest igencsak nagy a forgalom. Itt van már Horsik József, a Közszolgálati Dolgozók Szak- szervezetének Pest megyei tit­kára. ő a héten már másodszor jár itt, és eljött a kókai pol­gármester is. ök már javában dolgoznak Tóth János polgár- mester meggyőzésén, most dr. Erdélyi László is csatlakozik hozzájuk. Itt, Tápiószentmártonban ugyanis a lakitelki példa lát­szik megismétlődni, Anka Ba­lázs — ebből is látszik — nem számolt azzal, hogy szellemet szabadít ki a palackból. Ném számolt vele, hogy aki elsőként tesz ilyen lépést, az milyen határtalan felelősséget vesz magára, és mekkora lavinát indít el tettével, ha azt mások is követni kezdik. A jelek sze­rint pedig követik. Nem csak itt, sok más helyen is érdek­lődnek már a módszer iránt. Tápiószentmárton esete te­hát kísértetiesen hasonlít La­kitelekéhez. A 11 tagú appará­tus december 3-án kapta meg a felmondását, még az indok­lás is ugyanaz: átszervezés és létszámcsökkentés. Egyetlen különbség, hogy Anka Balázst az MDF támogatja, Tóth János pedig jelenleg független, de az utolsó 5 esztendőben tanácsel­nökként ugyanezzel a gárdával dolgozott együtt, tehát érthe­tetlen kissé a lépése. Erről kérdezem az ott dolgozókat, válaszolnak is szívesen, de a nevét már nem mindenki adja nyilatkozatához. Félnek. „Hát­ha mégis itt maradnak, és ak­kor beláthatatlan következ­ményei lennének, hogy beszél­tünk.” Persze jogos, hogy fél­nek, hiszen a környéken sem­miféle munkalehetőség nincs, legközelebb csak a fővárosban. Napi 70 km-t ingázni oda- vissza, ez senkinek nem hiány­zik, hát megértem őket. — Az előzmény az lehetett — meséli az igazgatási és adó­ügyi csoport egy dolgozója —, hogy november 30-án testületi ülést tartottak, sor került a beérkezett jegyzői pályázatok elbírálására is. Kétfordulós szavazás után egy külső pályá­zó nyerte el a jegyzői tisztet. Régi vb-titkárunk is pályázott, de ő nem igazán örvendett népszerűségnek, a lakosság nem szerette, mert sérelmez­ték az ügyfelek a velük szem­ben tanúsított bánásmódot. KI KERÜLJÖN A SZÉKBE? — Az emberek Nagy László­mé pénzügyi osztályvezetőt sze­rették volna ebben a székben látni, még aláírásokat is — összesen 1100-at — gyűjtöttek mellette. Polgármesterünk a régi vb-titkárt szerette volna megválasztani, az ülés után érezhetően sértődött volt. Mi, az apparátus dolgozói úgy vél­jük, hogy rajtunk akarta ki­tölteni a mérgét, ezért része­Dabasi őrségváltás mellékzöngékkel Levél az Édenből Levelet kaptunk az Édenből. Na nem a paradicsomi édenből, csak innen Dabasról, pontosabban az Eden Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft. Dahas külterületén működő konzerv- és gyümölcsízgyárból. Ba­röl az intézményről azt is tudni kell, hogy tág értelemben a Mester- coop jogutódja, megalakulása óta vámszabad terület, működése, mű­ködtetése más szabályok és más elbírálások alapján történik, mint a szokványos hazai gyárakban. Termékeit csak nyugati piacra érté­kesíti, könyvelése-elszámolása dollárban történik, a munkamorál- és teljesítményelvárásaik is nyugati szintűek — ellentétben a íizietések- kel ... Az még maradt a régi. A levelet egy dolgozó írta a dolgozók nevében. Személyét nem fedjük fel, kérése indo­kolt: ahol egy igazgatót egyik napról a másikra kívül tesz­nek a gyárkapun, ott egy mun­kás jól gondolja meg, ha szó­szóló akar lenni. A „kívül tá­gasabb” rá is érvényes. Egyoldalú s elvtelen A levél lényege: a kft. ügy­vezető igazgatója felmondott Németi Pálnak, a dabasi gyár igazgatójának. Levélírónk sze­rint váratlanul és ok nélkül. Illetve ok az volt, így akartak helyet csinálni egy „karrieris­ta” kebelbarátnak, a jelenlegi igazgatónak. Aki nem szak­embere és nem hozzáértője a konzerviparnak. A levélben szó van egy másik levélről is, melyet Németi Pál küldött a volt munkahelyére, a volt munkatársaknak. Ez a levél nem jutott el a címzettekhez, mivel a kft. vezetői megtiltot­ták a nyilvánosságra hozását. Pedig a levél semmi komp­romittálót nem tartalmaz, csupán a volt főnök búcsúso­rait. No, ez azért nem egészen így van ... Már egyszer kifejtettem, a bizalom minden ilyen meg­nyilvánulását szívesen vesz- szük, hisz ez is egyfajta igazo­lása az újságírói munka létjo­gosultságának. Ez esetben is utánajártunk a dolognak, e sorok írója három napig tal­palt, míg összeállt a kép. Kivéve Németi Pált, minden érdekeltet meghallgattam. Németi urat azért nem keres­tem meg, mivel olvastam ama levelét és ismerem a dabasi munkaügyi döntőbizottság előtt elhangzott beszédét. En­nél többet nekem se tudott volna mondani. Kezdjük Weither Endrével, az új igazgatóval. 38 éves, a Budapesti Kertészeti Egyetem tartósítóipari karán szerzett sített bennünket „könyvjuta­lomban”. Hajdú Józsefné nevét adta mondandójához — nemcsak most, hanem ezen a héten már többször is. Ő az igazgatási cso­port vezetője, 1967 óta itt dol­gozik, lényegében ez az első munkahelye. A hétfői, decem­ber 3-i napra így emlékezik vissza: — Először négy kolléganőt hívatott be a szobájába, majd minket, többieket. Azt mondta röviden, hogy az önkormány­zati törvény szellemében, munkáltatói jogával élve de­cember 1-jéig visszamenőleg az összes dolgozó munkavi­szonyát megszünteti. Kedd délig közöljük vele, hajlan­dóak vagyunk-e a felmondási időt kitölteni? MAGAMRA MARADTAM Azonnal tiltakoztam: szóban nem lehet felmondani, és minden felmondást meg kell indokolni, és pedig valós in­dokkal. Erre megkaptuk a fel­mondást írásban — formailag erősen kifogásolható módon —, és indokul „új hivatali szerve­zet kialakítása és létszámcsök­kentés" lett feltüntetve. Hogy miért tette mindezt? A falu véleménye szerint a tsz-ből elbocsátott embereknek akar így helyet csinálni. Levelet ír­tam ügyünkben a köztársasági megbízottnak és a belügymi­niszternek, mivel szerintem polgármesterünk lépése ellen­kezik az átmeneti törvényben foglaltakkal. Munkatársaim el­ragadtatással támogattak, de amikor arra kértem őket, ír­ják alá ők is a levelet, ma­gamra maradtam. Szegő Krisztina (Folytatjuk) mérnöki diplomát 1974-ben. Túl ezen a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem ipartervezési- tervezői szakát is sikerrel el­végezte, okleveles közgazdász. Nincs szándékomban Németi úr képességét és képesítését mérlegre tenni, de neki — az ügyvezető igazgató tájékozta­tója szerint — csak főiskolai végzettsége van. Ez nem zárja ki, hogy jó szakember, de megkérdőjelezi levélírónk azon állítását, miszerint Weither Endre nem szakembere a szak­mának. Weither Endre a többszöri kapacitálás ellenére sem volt hajlandó elődjét minősíteni, jóllehet hónapokig dolgoztak együtt. — Nem másokra akarok mu­togatni, hanem dolgozni. Kü­lönben sem etikus egy volt kollégáról véleményt monda­ni. Az igaz, a levélről úgy nyi­latkoztam, én nem hoznám nyilvánosságra. A gyár érde­kében. A tényeken már úgy­sem változtat, csak felkavarja a közhangulatot. Mert végül is nemcsak búcsúzásról van benne szó. Németi úr vádas­kodik is. Az egyoldalú vádas­kodás elvtelen. Kiszámíthatatlan volt Chabinné Létrik Éva terme­lési osztályvezető szintén mér­nök, már valamivel többet mond. — Szakmai tudása nem vi­tás, viszont mint ember, mint vezető kiszámíthatatlan volt. És ez megnyilvánult a beosz­tottjaival szembeni viszonyá­ban és a döntéseiben egyaránt. Nem egy olyan szerződést kö­tött önhatalmúlag, melyek most utólag számunkra telje­sen érthetetlenek. Ellentmon­danak a vállalat legeleroentá- risabb érdekeinek. Százezreket veszítünk miatta. Erről persze a dolgozók nem tudtak, s azt a közel sem népszerű feladatot is nekünk kell felvállalnunk, hogy időnormákhoz rögzítsük a bérrel szembeni elvárásokat. Itt eddig többnyire fix bérért dolgoztak, függetlenül a telje­sítménytől. Gondolom, egyet­ért azzal, hogy mindez ellent­mond az ösztönzés elvének. Falusi Gábor, az Éden Kft. ügyvezető igazgatója. Mérnök, közgazdász, következetes és magabiztos menedzser. Tíz szóból ért, és tíz szóval meg­érteti magát másokkal. Már akinek van füle a hallásra. Úgy tűnik, egyeseknek nem volt... — Hogy a kft.-ét megelőző Ufa, amikor a kézzel kötött meleg téli holmik árának a csillagos ég szab határt, min­den kézügyességgel és némi szabad idővel megáldott nő fonalakra vadászik, maga kö­ti-horgolj a a család számára szükséges dolgokat. A Hazai Fésűsfonó- és Szö­vőgyár kistarcsai gyárában minden év végén fonalvásárt rendeznek. Ennek megszerve­zése nem kis feladat, de ter­mészetesen megéri. Színek garmadájával, a különböző ár­nyalatok tucatjaival, exkluzív kézimunkafonalakkal és szolid, hagyományos, népszerű por­tékával igyekeznek vevőkörü­ket szélesíteni. Termékeik a világpiacon is versenyeznek. Kasmírok, műmoherek, gyap­jú-szintetikus keverékek, s persze különféle vastagságban és színben pompázó dundi motringok várnak gazdára. A tőlük vásárló kiskereske­időkben milyen jogosítvá­nyokkal bírt Németi úr, az más kérdés. Többször is érté­sére adtam, amit a működési alapszabályunk az elsők közt leszögez: kft. esetében minden felelősség és minden döntés az első számú vezetőt, tehát en­gem illet. Ö ezt nem volt haj­landó tudomásul venni, több százezer márka értékű szer­ződést kötött a központ tudta nélkül. Egyetlen példa, hogy megértse: egy telexen lebonyo­lított NSZK-szerződésnek je­lenleg isszuk a levét, pont a világpiaci ár feléért szállítjuk a savanyúságot egy meggon­dolatlan döntése miatt. Közel egyéves együttműködésünk alatt számos esetben pontat­lan adatokat, rossz informá­ciókat adott, a tanácsaival sor­ra zátonyra futottunk. A cég érdeke azt kívánta, hogy meg­váljunk tőle. Mi jogszerűen jártunk el, amit a munkaügyi bizottság döntése is igazolt, jó­váhagyták a felmondást. Nem nyugdíjas állás Néhány szót ama levélről, melyet személy szerint Btí- kovszki Gáborné szb-titkár- nak küldött el Németi Pál. — Miért nem olvasta fel a levelet a címzetteknek? — A levél már felbontva került hozzám, tehát a főnö­keim ismerték a tartalmát. Azt mindenki tudja rólam, hogy én a Németi Pál kedveltje vol­tam, az egyik bizalmasa. Ilyen minőségben meg kellett gon­doljam, mi is a helyes döntés. Aminek nem leszek magam is áldozata ... Ezért fordultam Weither Endréhez tanácsért. Ö egyrészt nem javallta a levél felolvasását, másrészt azt ta­nácsolta, konzultáljak a Liga Szakszervezet vezetőivel. Ez meg is történt. Szenzenstein Antal főtitkár és Falusi Gábor megbeszéltek egy időpontot, de mert menet közben megszü­letett a dabasi munkaügyi bi­zottság döntése, az érdekegyez­tetői tárgyalás elmaradt. Már nem volt értelme. Bukovszki Gáborné tudato­san vagy ösztönös ráérzéssel az időhalogatás taktikáját vá­lasztotta. Hogy ne kelljen színt vallania. Ő is és Weit­her Endre is hibázott, nem lett volna szabad a levelet „el­sikkasztani”. Mert a levél más csatornákon csak eljutott a dol­gozókhoz, ám tartalmát ki-ki a saját módján értelmezte. Er­re vall a hozzánk írt levél is: nem lót senki tisztán a dol­gokban. Az ügynek van egy nagy ta­nulsága, mely főleg a vezető­ket érinti: manapság az igaz­gatói státus nem nyugdíjas állás, ma már nem a politikai kurzus elvárásaihoz, hanem a piacgazdaság törvényeihez kell igazodjon a jó vezető. Matula Gy. Oszkár dők a gyárból közvetlenül is beszerezhetik árujukat, fél nyolc és fél öt között pedig az üzemmel szembeni boltban vehetünk mi fonalakat. A gyár dolgozói azonban -- jó keres­kedőként — szeretnének még többet eladni, ezért hát van egy üzletük Budapesten a Rajk László utcában is, és minden évben télen és tavasszal — különösen fizetésnapokon — vásárt rendeznek szerte a me­gyében. Aszódon, Ikladon, Ve­resegyházon már többször jártak, de tervezik más he­lyekre is az eljutást. Keres­letre bizton tarthatnak igényt mert nemcsak bolti áron, ha­nem gyakorta osztályos áru­ként, kedvezménnyel is árusí­tanak ilyenkor. ígérik, még karácsony előtt ismét rendez­nek kedvezményes vásárokat. Ki tudja, talán az ünnepig e) is készülhet még egy-egy kézi­munka-meglepetés. F. I. A kistarcsaiaka vevőkhöz mennek Dundi motringok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents