Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-11 / 290. szám

pest MEUVE: 1990. DECEMBER 11., KEDD ELFOGADTÁK AZ ILLETÉKTÖRVÉNYT Kormánypártok ütközése December 17-rc Összehívta az Országgyűlés rendkívüli ülés­szakát Szabad György házclnök — ezzel a bejelentéssel kez­dődött hétfőn az Országgyűlés ülése. Mint ismeretes, Antall József miniszterelnök levélben kezdeményezte a rendkívüli ülésszak összehívását, s kérését a képviselők írásban meg­kapták. Szabad György bejelentette azt is, hogy a plenáris ülést követően azonnal összeül a házbizottság és megvitatják, mi kerüljön a rendkívüli ülés­szak napirendjére. Ezt követően a napirend I előtt elfogadták, hogy a kor­mány által benyújtott, a tulaj­donviszonyok rendezése érde­kében, az állam által 1949. jú­nius S-a után az állampolgá­rok tulajdonában igazságtala­nul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény- javaslatot sürgősséggel tár­gyalják meg. Ugyancsak a kor­mány kérte az 1991. évi va­gyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat sürgős megtárgyalá­sát. Az FKgP parlamenti képvi­selőcsoportja kijelentette, hogy a kormány által beterjesztett részleges kárpótlási törvény- javaslatot tárgyalási alapnak sem tekinti, mert ez a tör­vényjavaslat törvénytelenséget kíván a többpárti Parlament­tel szentesíteni — mondta Tor- gyán József frakcióvezető, a napirend előtt szót kérve, s elutasítva a kormány beter­jesztését. A továbbiakban ki­fejtette: a beterjesztett kár­pótlási törvény tervezete nem­csak erkölcsileg, jogilag és po­litikailag elfogadhatatlan, ha­nem szembenáll az FKgP és az MDF között létrejött megál­lapodással, nevezetesen a választási szövetséggel, a koa­líciós megállapodással és a há­rompárti megállapodással ' is. Torgyán József nyilatkoza­tára az MDF nevében reagált Kónya Imre frakcióvezető. Ki­fejtette: az MDF nem kevésbé elkötelezett a 40 év igazságta­lanságainak felszámolása mel­lett, mint az FKgP. A kor­mányzó pártok miqdent meg­tettek annak érdekében, hogy az ország jövőjét egyedül biz­tosító privatizációt összhang­ba hozzák az igazságtétel igé­nyeivel, s ennek szerves ré­sze a tulajdonjogban elkö­vetett jogtalanságok orvoslása. A kormány előterjesztett javas­lata lehet, hogy nem a legmeg­felelőbb megoldás, de frakció­megállapodások és egyeztető tárgyalások után, az Alkot­mánybíróság döntésének is­meretében, a realitások és az ország érdekeit figyelembe vé­ve, megfelelő kiindulópontnak tekinthető. Az SZDSZ-frakció részéről szót kérő Soós Károly Attila — reflektálva az elhangzot­takra — visszautasította, hogy a kormányzó pártok a törvény- javaslatok kapcsán elmulasz­tott egyeztetéssel rabolják a plénum idejét, éppen akkor, amikor rendkívül fontos tör­vénytervezetek várnak vitára és elfogadásra. Horváth Aladár (SZDSZ), a napirend előtti utolsó felszóla­ló bejelentette, hogy az idáig megosztott cigány szervezetek — érdekellentéteiken felül­emelkedve — létrehozták a magyarországi roma parla­mentet. A roma parlament — mint a képviselő szavaiból ki­derült — a cigányság polgá­rosodásához szükséges intéz­mények megteremtésén fára­dozik majd. Mindemellett fon­tosnak tartja, hogy a cigány­ságot megillessék a nemzeti­ségi és kisebbségi jogok, va­lamint a kulturális és a politi­kai autonómia. Ezután mindössze két fel­szólalást követően lezárult o külföldiek magyarországi be­fektetéséről szóló törvényja­vaslat általános vitája. A kép­viselők. döntése értelmében a törvénytervezet részletes vitá­ja a jövő héten folytatódik. Az Országgyűlés az esti órákban — két és fél órás vita után — a jóváhagyott módosí­tó javaslatokkal együtt 239 szavazattal 4 ellenében, 7 tar­tózkodás mellett elfogadta az illetékekről szóló törvényjavas­latot. A jogszabály egyebek között kimondja: az okiratba nem foglalt ajándék akkor illeték- köteles, ha a forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghalad­ja. Az öröklési és az ajándéko­zási illeték különböző felté­telektől függően 5, 8, illetve 10 százalék lesz. A gép jármű­meretlenek kifosztották, noha azok akkor két hónapig hiva­talosan lepecsételve, zárva álltak. A rendek most mégse követelik vissza ily módon el­tűnt értéktárgyaikat, berende­zéseiket, kegytárgyaikat. Azt hiszem, ez nagyvonalú gesztus a részünkről. Nem akarjuk visszakapni egykori egyházi földbirtokain­kat és azokat az üzemeket se, amelyek valamelyik rend tu­lajdonában voltak. Nekünk csak a működésünkhöz szüksé­ges, ésszerű méretű és funk­ciójú épület kell, különben képtelenek leszünk a fiatal­jainkat fölnevelni. Épületek nélkül nem tudunk rendi éle­tet élni. Az állam vonakodik □ A tavalyi rendelet óta hány épületet kaptak vissza? — Az egykori elidegenítés­kor kétezerötszáz épülete volt a magyar rendeknek, most hatvanhárom rendi épületre van szükségünk. Visszakapni amiatt is nehéz ezeket, mert eltelt negyven évben néme­lyik több tulajdonos kezén át­ment. A törvény kijátszásának egyik új módja mostanában, hogy gyorsan külföldi tulajdo­nos kezére igyekeznek átpasz- szolni az egykori rendháza­kat azok, akik nekünk nem akarják visszaadni az épületet. Szerencsére a magyar kor­mányfő az ingatlanstoppal en­nek egyelőre elejét vette. Visszakapták egykori rend­házukat például a mariánus ferencesek Zalaegerszegen, a kapucinusok Máriabesnyőn, a karmeliták a fővárosban, a je­zsuiták Hódmezővásárhelyen az épület egy részét, a ciszter­citák Zircen az apátsági épü­letből öt szobát, a premont­reiek csornai prépostságukból hat szobát. A női rendek sok­kal nehezebben jutnak hozzá valamikori házukhoz. Pillanat­nyilag egyről se tudok, ame­lyet teljes egészében vissza­kaptak volna. Egyetlen új építkezésről számolhatok be: az isteni megváltás nővérek küldföldi rendtársuk pénzéből és a helybéli plébánia segítsé­gével Budaörsön új rendházat építettek a plébánia területén. □ Mi az ön elképzelése az állam és az egyház között épü­letügyben kialakult kötélhúzás megoldására7 — Egyfelől külföldi rendtár­saink jelentős anyagi segít­ségére számíthatunk. Európa számos országában, például Ausztriában, Franciaországban és Spanyolországban, de a környező országokban is mű­ködnek testvéreink, amelyek készségesen felajánlottak nem is csekély valutát, devizát a magyar rendeknek. De mivel a magyar állam vonakodik az épületeinket visszaadni, eze­ket a pénzeket a külföld egyelőre visszatartja. Ezek a pénzek milliárdokat jelentené­nek Magyarországnak. Az ál­lam most segítőkészségének újból jelét adta, mert az il­letékesek megígérték, a priva­tizációs törvényben külön fe­jezetet szentelnek az egyházi javaknak. Mit tehetnénk mást, addig várunk. Kocsis Klára (Vége.) vek átírási illetéke a három évnél fiatalabbak után köb- centiméterenként 6, a három— hat év közöttiekért 4, a hat év felettiekért pedig köbcentimé­terenként 3 forint. A legtöbb módosítás az öröklési és ajándékozási ille­tékmentesség paragrafusaihoz érkezett. A tervezet az egy örökösnek jutó ingó örökség 150 ezer forint forgalmi érté­ket meg nem haladó részét kí­vánta kedvezményben részesí­teni, a képviselők azonban vé­gül az összeg dupláját, 300 ezer forintot szavaztak meg. Döntöttek arról is, hogy az értékhatár megállapításánál a gépjármű és a pótkocsi érté­két is figyelmen kívül kell hagyni. A törvény rendelkezik az eljárási illetékek és az igaz­gatási, bírósági szolgáltatások díjáról. A házassági bontóper illetéke — jóllehet több kép­viselő felére csökkentését ja­vasolta — a javaslatnak meg­felelően ötezer forint. A családi pótlékról szóló törvény módosításáról öt perc alatt döntöttek a képviselők. Eszerint a családi pótlék 1990. november 1-jétől egységesen 100 forinttal emelkedik. A szakképzési hozzájárulás­ról, valamint a Szakképzési Alapról szóló törvény módosí­tásának általános vitáját le­zárva a plénum a tervezettnél korábban, este 8 óra helyett már fél hétkor befejezte hét­főn a munkáját. Élned vagy halnod — de miből? Panaszos ének az esőben A nyáron jártamban-kel- temben belétogattam Ráceg- respusztára is, tisztelegni Ily- lyés Gyula kopjafájánál. Ha már ott voltam, elvittek az is­kolához is. Ahol a Puszták né­pe szikrái kipattantak. Láttam a padját, a táblát, a számoló­gépet s olvastam a szerződést, amely az iskolamester jogait, kötelességeit rögzítette. A ta­nyasi iskolát az uradalom tar­totta fennt, s mind ilyent ő fi­zette a tanítókat. Adalék egy akkori „nemzet napszámosa” anyagi viszonyairól: Illyés ta­nítójának hat gyereke volt, összesen kilenc száj evett az asztalnál. A kilencedik a min­denes volt, a kis cseléd. Mert annak idején cselédre is telt egy tanyasi tanítói stallumból. A Roosewelt tér egyetlen eser­nyőtenger — ennyi esernyőt még nem látott ez a tér. Az esernyők alatt emberek, da­colnak a komisz idővel. Mert az idő nincs tekintettel az em­berre, a Duna felől szél fúj, mely hideg permetet fúj az ar­cukba. Talán ettől, talán a fá­sultságtól, a hangulat nem tud felforrósodni. Egy kopár fa alatt három nő, inkább csak szokásból, hisz a fa nem védi meg őket az esőtől. Szentendréről jöttek, az ottani központi óvoda ti­zenegy dolgozóját képviselik, bár ahogy elnézem, rajtam kí­vül aligha kíváncsi valaki a véleményükre. — Pedig volna mit elmondjak, 35 év óta va­gyok daj Ica, generációk sorát neveltem rá az alapvető tudni­valókra. Ennek fejében van 5700 forint nettó bérem, s ha nyugdíjba megyek még ennyi sem lesz. A férjem hazahoz 7600-at. Tudja mikor költöz­Ki heccel kit? Beke Kata dühöngve szá­guld a Parlament folyosóján, csapkodja a kezében levő pe­tíciót, amelyet néhány perce vett át az Alkotmány utcában tüntető pedagógusoktól. Menet közben mondja, az ódon fa­laknak : — Arra bezzeg van pénzük, hogy busszal idehozzák őket, krétára viszont nincs. Ugyan kérem! A harcias, tanárnőből lett államtitkár az ülésterembe siet, de ugyanezt a véleményt osztja Király B. Izabella, MDF-es, Pest megyei képvise­lőnő. 6 is pedagógus volt, rajztanár Abonyban. Egy év­vel ezelőtt ő is részt vett azon a tüntetésen, amelyen Beke Kata volt az egyik vezérszó­nok, s a pedagógusok helyze­te volt a tüntetés kiváltó oka. Persze akkor még szó sem volt többpárti parlamentről... — Szerintem nem jó dolog az, hogy egy demokratikusan választott kormányt ilyen esz­közökkel akarnak kényszerí­teni. Sőt, azt gondolom, hogy itt nem is a pedagógusok elé­gedetlenségéről van szó, nem hiszem, hogy valóban elége­detlenek lennének. Valakik heccelik őket. — De hiszen nem magukért tüntetnek, hanem az áldatlan körülmények javításáért. Kré­tára kérik a pénzt. — Nem kellene mindent a kormánytól várni. Lehetne az iskolákban például takarékos­kodni, eloltani a fölöslegesen égő villanyt, elzárni a csöpö­gő csapokat, szigetelni a mele­get nem tartó ablakokat, csök­kenteni a telefon- és újság­számlát. A tanárok megvehet­nék az újságokat a saját pén­zükből. A szülők is vállalhat­nának áldozatokat, s szerin­tem vállalnának is, ha saját termeik lennének az osztá­lyoknak, s nem ez a borzasztó kabinetrendszer. — Az abonyiak is itt van­nak a tüntetők között? •— Azt én nem tudom, ne­kem Abonyból nincsenek olyan híreim, hogy elégedetle­nek lennének a pedagógusok. Igaz, én listás képviselő va­gyok, talán ez inkább az egyé­ni választókerületben nyert képviselőre tartozik. De arra emlékszem, hogy egy falugyű­lésen egy idős néni nemhogy fizetésemelést javasolt volna a tanítóknak, hanem egyenesen azt követelte, hogy a felére csökkentsék a bérüket. Mert analfabétákat engednek ki az iskolákból. És tökéletesen iga­za volt. — Ha az ablakon a meleg jön ki, az ajtón meg az anal­fabéták, akkor itt mégiscsak közösen kellene tenni valamit. — Igen, de nem úgy, hogy valakik fölheccelik a pedagó­gusokat a demokratikus kor­mány ellen. Én annak idején kiléptem a szakszervezetből, s beléptem a Pedagógusok De­mokratikus Szakszervezetébe. Most, ezután a tüntetés után, onnan is kilépek. Az ember nem tüntet a saját kormánya ellen, ilyet nem lehet csinálni. — Annak idején o Demok­rata Fórum is azért harcolt, hogy lehessen ilyeneket csi­nálni. Hogy lehessen ellenvé­leményünk. — Igen, de ha ránk szavaz­tak, akkor most bízzanak ben­nünk. Egyébként már csak három és fél évet kell várni az új választásokig. — jakubovits — tem az első saját lakásba? Negyvenhárom évesen! Még ma is nyögjük a részletet, és segítjük a két gyereket Szabó Mihályné nem sirán­kozik, tényeket mond, kolléga­nője, Török Lajosné még any- nyit tesz hozzá: óvónői okle­véllel, 20 éves gyakorlattal 2200 forinttal „többet” kere­sek ... — Látja valami értelmét ennek a demonstrációnak? — Valamiben végül is kell hinni — emeli fel a hangját Törökné. — En hiszek a húsz -f- plusz húszban! Húsz száza­lék bérautomatizmus, 20 szá­zalék központi béremelés. Ez összesen 40 százalék. Ennyi minimum kell, hogy lépést tartsunk az inflálódással. Egy középkorú tanárnő, a nevét nem adja az „önvallo­máshoz”. — Mert szégyellem. Én is, a férjem is tanárok va­gyunk, két gyereket nevelünk. De milyen áron?! Előbb le­mondtunk a színházról, hang­versenyről. Aztán — ahogy nőttek a gyerekek — leszok­tunk a nyaralásról, a könyvről, az újságról. Most, hogy a fiúk főiskolások, már a húsról is leszoktunk. Hétszámra nem eszünk húst, a szánktól vonjuk el a falatot, mert két tanári fizetés nem elég két gyerek is­koláztatására. Barkóczy István a gödöllői Damjanich Általános Iskola igazgatója. Negyvenkét éve van a pályán, fanyar mosollyal tiltakozik a nemzet napszámo­sa megnevezés ellen. — Kikérem az igazi napszá­mosok nevében. A nyáron építkeztem, egy napszámos na­pi bére ezer forint, és teljes ellátás. Tessék nekem mutatni egy magyar pedagógust, aki ennyit keres nettóban. Én minden pótlékkal, illetménnyel 23 500 forintot keresek havon­ta. . * — Az iskolánk pedagógusi kara két tanár kivételével nő. Ez nem baj, de a szakma tel­jesen elnőiesedik. Családot el­tartani, gyereket felnevelni kevés a tanári fizetés. A fér­fi tanárok egy része csak kény­szerből marad a pályán. Pedig a jövő nemzedéknek nem mindegy, hogy szívvel-lélekkel, vagy kényszerből tanítunk. Minket negyven éve csak türe­lemre intenek. És kérik a meg­értésünket. De meddig? A sta­tisztika szerint több pedagó­gus morzsolódik le és megy nyugdíjba, mint amennyi he­lyükre áll a katedrákra. Jó volna erre odafigyelni. Amíg nem késő. Szemerkél az eső, a szónok­latokat a Szózat váltja fel, ez­ren skandálják: Itt élned vagy halnod kell. Ahhoz, hogy új nemzedéket neveljenek, élniük kell. De miből? Jó volna azt a rácegrespusztai kontaktust fel­hozni Pestre és mellékelni, a petícióhoz. A honatyák okulá­sára. — matula — Felmondólevélre sima dühroham Verekedtek a városatyák? A rémhír gyors lábon jár. S minél nagyobb távolságot tesz meg, annál vaskosabb, izmosabb. Így eshetett meg, hogy a vasárnap késő este szerkesztőségünkbe telefoná­ló — szigorúan inkognitóban maradó — hölgy már azt mondta: „Százhalombattán a hét végén cirkusz volt a polgármesteri hivatalban. A városatyák egymásnak es­tek, s a rendőrség választotta szét őket...” Hogy megtudjam, pontosan mi is történt, hivatalában ke­restem hétfőn Vezér Mihályt, Százhalombatta polgármeste­rét. Nem találtam — tanul­mányi szabadságon van —, így kötöttem ki a jegyzőnél, Pa- róczainé dr. Takáts Erikánál. A kérdést neki címeztem: • Verekedtek-e a száz­halombattai önkormányzat képviselői, s kihívták-e a rendőrséget? — A kérdés első fele nyilván azért fogalmazódott meg, mert valaki rémhírt terjesztett, vagy terjeszt. Az az állítás viszont, ami a második feléhez kapcso­lódik, igaz. Ugyanis kénytele­nek voltunk első ijedtségünk­ben, tanácstalanságunkban ki­hívni a rendőrséget, de végül nem vittek el innen senkit. Magától elült a „csatazaj”, rendeződött a dolog. Szeretném hangsúlyozni, hogy a hivatalt a jegyző vezeti, a munkáltatói jogokat a polgár- mester gyakorolja. November 30-án az önkormányzati tör­vény értelmében a képviselő- testület döntött a polgármes­teri hivatal belső tagozódásá­ról. Így például az osztályok megszüntetéséről, az egységes hivatal szervezeti felépítéséről. A gyeden, gyesen levőkkel együtt hetven körüli volt a lét­szám, s megszületett az a dön­tés is: december 6—7. között tizenhármán kapják meg fel­mondólevelüket. • Mikulás-ajándékként? — Cinikus megfogalmazás lenne. Különösen akkor, ami­kor magam is úgy érzem, hogy ez a társadalom és tagjai nem tanultak meg élni azzal a kel­lemetlen, kényszerű ténnyel: tehetséget a tehetséggel ver­senyeztetnek. Hogy bárki, ha produktuma kevésnek bizo­nyul, utcára kerülhet. Felmon­dólevéllel ... A történtek, a felmondások engem is megvi­seltek. S az, hogy pénteken egy fiatalember fel sem bontotta a levelet, mert tudta, mi van benne ... Viszont csörömpölés, dübörgés hallatszott a máso­dik emeletről... Talán helyes, ha úgy fogalmazok: dühroha­mot kapott... A házban le­vők pedig megijedtek. Azért is, mert a szomszédban, s az épü­let egy részében ma már isko­la is van. A végén a volt mun­katárs dühe csillapodott. Így aztán a rendőrök csak kijöt­tek, de nem vitték el. 0 Többgyerekes család­apáról van szó? Netán nem tud Százhalombattán elhe­lyezkedni? — Három gyereke van. Négy hónapi fizetését megkapta a felmondólevél mellé. S mikor már legutóbb bent járt, be­szélt arról is, hogy az okozott kárt megtéríti... Ami az el­helyezkedést illeti, Százhalom­battán sem könnyű. 0 Mit mérlegeitek ön sze­rint a felmondás megfo­galmazása előtt? Pártszem­pontokat, hovatartozást? — Nem pártszempontokat. A képzettséget, a végzettséget, a rátermettséget. Azt, hogy az önkormányzat hivatalának a lakosságot kell szolgálnia, s az itt dolgozók legjobb tudásuk s^-int erre hivatottak ... 0 Osztanak a közeljövő­ben újabb felmondólevele­ket? — A hivatalban a munkál­tatói jogokat a polgármester gyakorolja. Erre csak ő tud majd válaszolni . Varga Edit

Next

/
Thumbnails
Contents