Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-06 / 286. szám

1990. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK 3 Tömegével jöhetnek Menekiiltinvázió A menekültügyi irodákban 17 380-an jelentkeztek január 1-je és november 30-a között, 85 százalékuk magyar nem­zetiségű külföldi állampolgár. Az idén 2501-en szereztek me­nekültstátust — ezek az ada­tok hangzottak el szerdán az Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság ülésén. Márkus István, a Belügymi­nisztérium Menekültügyi Hi­vatalának vezetője felhívta a képviselők figyelmét arra: a pontos tájékozódáshoz nem elég csak a hivatal munkáját értékelni, szükség lenne a bel­ügyi, a népjóléti, a munkaügyi, a külügyi, a nemzetbiztonsági tárcák menekültüggyel kapcso­latos tevékenységének megis­merésére is. S fel kell készülni a Szovjetunióból várható me­nekültinvázióra, de erről elő­re, pontos prognózist adni nem lehet. Köfelező érvényű dokumentumok Felelőtlen Polliikéi A Magyar Külügyminiszté­rium szerdán az alábbiak köz­lését kérte: A Magyar Köztár­saság Külügyminisztériuma aggodalommal tapasztalja, hogy Közép- és Kelet-Európa számos országában a rendszer- változás, a kibontakozó de­mokrácia, az európai értékkö­zösséghez való csatlakozás fo­lyamatával párhuzamosan a nemzeti, etnikai feszültségek kiéleződése, a nemzeti kisebb­ségek elleni támadások, a ve­lük szemben alkalmazott jog­korlátozások, a fennálló hatá­rok, államalakulatok Helsinki szellemét sértő erőszakos meg­változtatására irányuló köve­telések, soviniszta jellegű szer­vezkedések nyernek mindin­kább teret. A Külügyminisztérium — miközben leszögezi, hogy a Magyar Köztársaság felelős­séget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért — ismétel­ten megerősíti a magyar kül­politika feltétlen elkötelezett­ségét amellett, hogy az ENSZ Alapokmányát, a helsinki zá­róokmányt, és az európai biz­tonsági és együttműködési fo­lyamat további dokumentu­mait, célkitűzéseit kötelező ér­vényűnek tekinti. Meggyőződésünk, hogy az ál­lamok szuverenitásának és te­rületi épségének biztosítását célzó intézkedések, valamint az emberi jogok és szabadság- jogok érvényesítésére, gyakor­lására irányuló törekvések nem mehetnek egymás rovásá­ra. A Magyar Köztársaság Kül­ügyminisztériuma a leghatáro­zottabban visszautasít és elítél minden ilyen törekvést. J! KLASSZIKUS POSTA FEJŐSTEHENE VOLT Üzlet lesz a távközlés Talán csak a hollón tudtak vita nélkül megegyezni a válni készülő felek. A nagy fekete madár a postáé maradt, a Magyar Távközlési Vállalat új emblémát terveztetett. A levelespostások hollójáról könnyű szívvel lemondtak, ez­zel is jelezve, hogy teljesen új fejezetet szeretnének nyitni a hazai távközlés történetében. Hiszen a távközlés már akkor is éppen olyan nyereséges vál­lalkozás volt, amikor a Magyar Posta kebelén belül dolgoztak, ám a telefónia szakemberei soha nem lehettek biztosak ab­ban, hogy a távközlés által megtermelt nyereséget újabb telefonközpontok fejlesztésére fordítják, avagy levélosztályo- zót vásárolnak-e belőíe. Nincs vena / A szemléletnek — amely a klasszikus posta fejőstehene­ként kezelte a távközlést — egyenes következménye lett az a telefonhelyzet, amellyel Európában csupán egy-két or­szág múlja alul hazánkat. Persze bevétel csak ott ke­letkezhet, ahol tudnak telefo­nálni, ahol van vonal. Ma már, úgy tűnik, a múlté az a szemlé- léiet is, hogy a telefonfejlesz­téseket a nagyobb települések­re, megyeszékhelyekre össz­pontosították. Ma már az is fontos szempont a fejlesztés­ben, hogy hol van olyan vál­lalat, szövetkezet, kft., kisvál­lalkozás, amely nagy távbe­szélő-forgalmat bonyolítana le, amelynek a bekapcsolása nagy bevétellel kecsegtétne. Pest megye, mint egy sor más infrastruktúra, a telefon- hálózat dolgában is leghátul kullog. Még az elmaradottsá­gáról hírhedt Szabolcsot is “megelőzve állunk az utolsó helyen. A tervek lenyűgözőek, kínálati piac kialakítása a cél, s ennek határidejét a Magyar Távközlési Vállalat három év­ben határozta meg. Am me­gyénk évtizedes lemaradásá­nak behozására ez az idő nem lesz elegendő. Jfrra viszont igen, hogy elkészüljenek azok a felkapcsolódási pontok, ame­lyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nagyobb városok után a kisebb települések távközlési gondjait is enyhíteni lehessen. Hiszen jelenleg az a helyzet: hiába mutat egy-egy község nagy elszántságot telefonhely­zetének javítására, hiába szer­vez lakossági, közületi önerőt, hiába áldoz szűkös költségve­téséből milliókat, közel s tá­vol nincs olyan telefonközpont, amely fogadni tudná az igé­nyeket, és . nincs hálózat sem, amely az országos rendszerbe kapcsolná a települést. Az a fajta önerős távbe- szélőhálózat-fejlesztés — amely eddig divatban volt — hama­rosan a múlté lesz. Maguk a Távközlési Vállalat vezetői fo­galmaztak ezzel kapcsolatban úgy, hogy nem volt tisztessé­ges, hiszen a Magyar Posta a tanácsoktól, illetve a lakosság­tól beszedett milliókért csu­pán azt adta cserébe, amit egyébként is adnia kellett volna. A jövő útja az, hogy a táv­közlés piacorientált üzleti vál­lalkozássá válik. A Budapest- Vidéki Távbeszélő Igazgatóság munkatársai ezekben a hetek­ben, hónapokban sorra járják az önkormányzatokat, hogy megbeszéljék velük, milyen fejlesztési lehetőségeket tud­nak biztosítani helyben a kö­vetkező években. Sőt a távlati tervekben egy távközlési befektetési bank létrehozása is szerepel. Hogy mennyire jó üzlet a távközlés, arról meggyőzhet mindenkit a vállalat idei eredménye: a várható huszonöt milliárdos ár­bevételből hétmilliárdos nye­reségre számítanak. Talán nincs még egy olyan ágazat, ahol a befektetett tőke olyan gyorsan térül meg, mint a távközlésben. Elég, ha a Bu­dapesten átadott, úgynevezett nemzetközi kicserélő központot hozzuk példának, amely ugyan hatmillió dollárba került, de alig egy esztendő alatt megté­rült, s ma már tiszta nyere­ségre termel. Ördögi kör Tehát elképzelhető, hogy a rossz emlékű telefonkötvénye­ket — amelyek nevetségesen alacsony kamatot fizettek a hosszú futamidőre —, hamaro­san felváltják a távközlési ér­tékpapírok, s egyszer még mi, előfizetők fogunk versengeni azért, hogy a távközlési bank fogadja tőkénket. A jelen azonban még nem ilyen rózsás. Különösen nem az Pest me­gyében, ahol nagy területek maradtak ki a távhívó hálózat­ból, s ezzel gyakorlatilag a húsz év előtti szinten maradt az ipartelepítés, hiszen ma­napság a legkisebb cég is tu­catnyi telefon-, telex-, telefax­vonalra tart igényt, s oda nem is települ, ahol még a dugdo- sós telefonközpontok léteznek, ahol a postahivatal bezárása után megáll az élet. ördögi kör ez, hiszen a Ma­gyar Távközlési Vállalat fej­lesztési politikájának egyik alappillére, hogy ott fejleszt, ahol nagy bevétel várható. Vi­szont a Budapest környéki agglomerációban sokáig az ipartelepítés is tilos volt, ez­zel védték a főváros munka­erőbázisát. Vagyis ki sem ala­kulhatott gazdaság errefelé, most pedig — amikor már nem élnek ezek a tilalmak — azért nem csábítóak ezek a vi­dékek. mert nincs telefon. De lesz. állítják a Budanest- Vidéki Távközlési Isazeatóság vezetői. Ennek egyik biztosí­téka az, hogy a nemzetközi rendszerválasztó tenderkiírás­ban szereolő kilenc referencia- munka között hat Pest menvei szerepel. Cegléden 9 ezer, Bia- torbáqyon 4 ezer, Szentendrén 9 ezer, Vácott 4 ezer. Albertir- sán ezer és Nacpikőrösön 4 ezer vonal kapacitású elektro­nikus közoont énül meg. An­nak a vállalkozónak — a ten­derkiírásra a világ öt legje­lentősebb távközlési cége adta be pályázatát —, amely elnyeri a megbízást, a feltételek értel­mében 1991. december 31-ig meg kell építenie ezeket a köz­pontokat. Furcsa helyzet Néhány esztendőn belül megszűnik az a furcsa helyzet, hogy Pest megyei települések fővárosi — hétjegyű — szá­mokon érhetők el. Azok a ki­váltságosok, akiknek ott már van telefonjuk, nyilván nem örülnek ennek a hírnek, ám azok a tízezrek, akik Bu­dakeszin, Budaörsön, Török­bálinton és máshol évtizedek óta hiába várnak telefonra, minden bizonnyal igen. Azok a körzetek, ahol nincs távhívás — Manor, Nagykáta, Dabas —, telefonhelyzetük ra­dikális változását is azoktól az új fejlesztésektől várhatják, amelyek az idén december vé­gén elbírálásra kerülő tender- kiírásban szerepelnek. S ehhez még á megfelelő átviteltechni­ka is szükséges. De legkésőbb, 1992—93-ra ezek a települések és a környékükön található falvak is bekapcsolódhatnak a távhívó rendszerbe. Móza Katalin SZAJTATVA Se-se Ez a se-te állapot tflrht < len! Erről kíván meggyő r < a panaszos, aki tekintélyes ösz- szegű számlát fizetett ki a gáz szerelő kisiparosnak, ám most szaladgál fűhöz-fához, mert a silány anyagok és a gyatra munka miatt a hatósági átvé­tel nem történhetett meg. Sze­rencsére nem dobta ki a kály­hákat, fűteni tud, de... Ez a de szócska adja a magyaráza­tát a se-se megfogalmazásnak. A KIOSZ helyi csoportja már nincsen, az ipartestület még nem szerveződött meg, a pa­naszos hiába futkosott ide-oda, senki sem fogta pártját. Taná­csot kapott a szintén se-se ál­lapotban levő volt tanács-, jö­vendő községházán : forduljon bírósághoz .. i Pont arra van nekem időm, pénzem, kapkod a fejéhez. Hatszor annyi gázvezeték- és -készülékszerelő dolgozik ma a megyében, mint a nyolcvanas évek elején. Divat- és siker­szakma ma ez, ahogyan né­hány más is, mint például a kozmetikusoké. Ez utóbbiak száma, igaz, csak megkétszere­ződött egy évtized alatt. Ta­pasztalom azonban, hogy a számszerű gyarapodás köze­pette elkerülhetetlenül beke­rültek a szakmai körbe olya­nok is, akiknek nem sok a ke­resnivalójuk ott, s akik — ép­pen, mert gyengék a mester­ségükben — trükkökkel, ügyes­kedéssel próbálnak meg boldo­gulni. Ezeknek a trükköknek. ügyeskedéseknek most tagad­hatatlanul tág teret nyitott a se-se állapot. Sem a szakmai szervezet, sem a hatósági fel­ügyelet „nem ér rá” törődni a lényeggel: önmagukkal vannak elfoglalva. Ami érthető, de ettől még: baj. Baj. mert észlelhetően megnőtt a panaszoknak a szá­ma. több a becsapott, megrö­vidített. olykor bizony hülyé­nek nézett megrendelő, ügy­fél, mint korábban. Ahol rés van ott megjelenik az átme­netek mindenkori vámszedői­nek a csapata. Valamennyi szakmára igaz ez. hiszen a megyében egy évtized alatt hat­van százalékkal nőtt meg a kisiparosoknak a száma. Száj- tátva látom, hallom, éppen a se-se alapon dolgozók boldo­gulnak gyorsan. Mire vége a se-se állapotnak, tele lesz a buksza. MOTTÓ Mint arról a Pest Megyei Hírlap tudósított, Nagykőrö­sön, az önkormányzat legutób­bi ülésén Gulyás Lajos (FKgP) és további 12 társa interpellá­ciót nyújtott be, amelyben in­dítványozták, hogy az önkor­mányzathoz tartozó intézmé­nyek vezetői állását csak pá­lyázat útján lehessen elnyerni. A felmondás a jelenlegi igaz­gatókra 1991. január 1-jén lé­pett volna érvénybe, s az új pályázatokat az illetékes ön- kormányzati bizottságok bírál­ták volna el. Kiss János, Nagykőrös pol­gármestere, jóval a törvény­ben meghatározott határidőn belül megadta a választ. Esze­rint az óvodák, az általános és középiskolák, a zeneiskola igazgatójának, a könyvtár és a gamesz vezetőjének, a ren­delőintézet igazgatójának és gazdasági vezetőjének, a szo­ciális otthon, a családi intézet, valamint a városgazdálkodási vállalat igazgatójának leváltá­sát, pontosabban az általuk be töltött poszt újrapályáztatását javasló Interpellációnak nem tesz eleget. Válaszlevelében a polgár- mester többek között ezt írja: „A határozott időtartamra kinevezést nyert vezetők meg­bízása ez idáig nem járt le. A meghatározatlan időre szóló vezetői kinevezések esetén, va­lamint az egyéb módon kine­vezett vezetők esetében is, a Munka Törvénykönyvben rög­zített lehetőségek figyelembe­vételével lehet a felmondáso­kat törvényesen érvényesíte­ni." Nem kétséges, hogy a nagy­kőrösi ügy ezzel — legalábbis jogilag — lezáródott. Az azon­ban elképzelhető, hogy decem­ber 21-én, a következő önkor­mányzati ülésen, ügyrendi mez­be bújtatot politikai vita rob­ban ki a különös és meghök­kentő ügyben. Egyelőre azon­ban Nagykőrös nem Lakitelek. Ballai Ottó Ha gürcöl, asm kap támogatást ? A MEOSZ ellenjavaslatai A Népjóléti Minisztérium államtitkára, dr. Jávor And­rás előterjesztést küldött a Mozgáskorlátozottak Egyesü­letei Országos Szövetségének. E szerint a jövő évben meg­szüntetnék a hátrányos hely­zetben levők külföldről beho­zott gépkocsijainak vám- és áfamentességét, valamint az üzemanyag-támogatást. ® Hogy érintené önöket az intézkedés? — kérdeztük dr. Chikán Csabától, a MEOSZ elnökétől. Tizenharmadik havi illetmény Csak sorkatonáknak A honvédelmi miniszter jó­váhagyta a Magyar Honvéd­ség parancsnokának azt a ja­vaslatát, mely szerint — a de­cemberi illetményen túl — egyszeri, soron kívüli pénzt kapnak a katonák. A sorkato­nai szolgálatukat teljesítő fia­talok egyhavi alapilletmé­nyükkel azonos összeget, ezer forintot, a honvédkollégiu­mok és tiszthelyettesképző szakközépiskolák növendékei ötszáz, a tiszthelyettes-iskolák hallgatói ezer, a tiszti főisko­lán tanulók pedig kétezer fo­rintot kapnak. A felsorolt összegek kifizeté­sére december közepéig kerül sor. A honvédelmi tárca veze­tői ezzel a döntéssel az önálló keresettel közismerten nem rendelkező katonafiataloknak kívánnak segítséget nyújtani a szeretteiknek történő kará­csonyi ajándékok vásárlásá­hoz. — Tragikusan — válaszol­ta. — Hycomat-Trabant ma már nem kapható. Százhat ezer forint helyett 400 eze­rért szerezhetnénk autót. 9 Az előterjesztés egy be­kezdése szerint ideje felül­vizsgálni az eddigi támogatás rendszerét, mert a mozgás- korlátozottak 10 százaléka, a legmódosabbak juthattak eh­hez, míg mások képtelenek voltak vásárlásra és más tá­mogatást sem kapnak. — Ezt azért vitatom, mert a régi szegénységszemlélet a meghatározója. Aki gürcöl, hogy ne legyen szegény, de csak kocsival tud mozogni, az nem jutna segítséghez. ® December 7-re összehív­ták a tagegyesületek vezetőit és ellenjavaslatot dolgoztak ki. Ez érdekegyeztetés? — Ez utóbbi sok nyugati országban működik. Központi támogatással járulnak hozzá a rászorulók személyszállítá­sához. Mostani előterjeszté­sünket a végleges javaslat ki­dolgozása miatt készítettük. Ez az alap. Megértve, hogy az államnak is kevés a pénze, elfogadható és ésszerű válto­zattal akarjuk felkeresni a minisztériumot. K. T. I. Fa körüli huzavona — még nem fűrésszel em látni a tulajdonostól még az erdőt sem Pest megye hazánk egyik er­dőnagyhatalma. A Börzsöny, a Pilis, a Gödöllői-dombság és a Budai-hegység mellett újab­ban már például Hernád kör­nyékét is a fák hazájának ne­vezhetjük. Nekünk sem kö­zömbös hát, hol tart jelenleg a fa körüli — szerencsére még nem fűrésszel történő — huza­vona. A fő kérdés persze az, hogy kié legyen az erdő. A tulajdonviszonyokat rendező törvények és a földtörvény hí­ján egyelőre még legalább egy évgyűrűt növeszt magára az előkészítés előtt álló erdőtör­vény. így hát egyelőre a szakma álláspontját ismerteti a Föld­művelésügyi Minisztérium er­dészeti és faipari hivatalának osztályvezetője, dr. Rada An­tal. — Először az 1947-es erdő- tulajdoni állapotokat célszerű tisztázni. Ez idő tájt erdeink hetven százaléka állt állami tulajdonban, a többi magán­kézben, községi tulajdonban vagy közbirtokossági kezelés­ben (kistulajdonosok közös művelésében) volt. Akkor egy­millió-kétszázezer hektár volt az erdők területe, ez ma már — főként a tsz-ek telepítései nyomán — egymillió-hétszáz­ezerre emelkedett. A mai er­dők szintén hetven százaléka állami tulajdonú, főként a ma­gán- és közbirtokossági terüle­tek államosítása révén. Ha a Parlament olyan döntést hoz, mely szerint az erdők eseté­ben lehet szó a 47-es állapo­toknak megfelelő rendezésről, akkor mintegy háromszázezer hektárnyi — szintén főként volt magán- és közbirtokossá­gi — erdő visszaadása jöhet szóba. Ez tehát a minisztériumi ve­zető összegzése, s ha valamely régi erdőgazda most bokrot ug­rana olvastán örömében, kér­nem kell, várjon még egy ki­csit. Ugyanis az erdő régi tu­lajdonosának való visszaszol­gáltatása nem teremtheti meg az igazságosságot. Hiszen míg a termőföldek nagy részén épp ott és épp úgy szánthatja az új barázdát az eke, mint negyven éve a régit, addig a fák más­hogyan mérik . az időt: akár száz, százhúsz évben is. így például Jani bácsi, akitől va­laha szálfát termő vadonját vették el, lehet, most éppen apró csemetékkel ültetett fia­talost kapna vissza, amivel csak gondja volna az elkövet­kezendő száztíz év folyamán, amikor is végre nekiállhat ki­termelésükhöz. S lehet, szom­szédja, Józsi bácsi, akitől an­nak idején satnya fácskáit vet­ték el, most az állam pénzén ápolt, vagyont érő dzsungelt kapna vissza. Félő, ha ezt lát­ná Jani bácsi, mérgében fel­kötné magát az első repriva­tizált fára. Ha viszont Jafti bácsi és Jó­zsi bácsi együtt, megosztás nél­kül kapnák vissza a területet, és újra alkotnák a közbirto­kosság intézményét, igazságos lehelne az erdőtulajdon vissza­adása — javasolja dr. Rada. Az önkormányzatok tulajdo­nának rendezésére viszont nem könnyű ilyen frappáns ötlettel előhozakodni. Vannak községek, melyek tulajdona csakis az őket körülvevő er­dő — lehetne. De tudna-e ten­ni valami jót például Nagyko­vácsi, ha egy rendelet nyomán familliomossá válna? Jó vol­na-e az a községnek, ha fel­ügyelnie kellene az irdatlan rengetegre? Jó volna-e az ir­datlan rengetegnek, ha az ön- kormányzat hol egy új óvoda, hol egy új óvó néni árú fát ter­melne ki sűrűjéből? Az erdé­szek többsége szerint vigyáz­ni kellene, nehogy olyan gaz­dája legyen a fának, aki a ha­szonérdekeltségtől nem látja az erdőt, pláne nem, mert szé­pen tarrá vágta az egészet. A szakma inkább a hosszabb tá­vú vagyonérdekeltséget szeret­né látni a fa körül, s nem bán­nák, ha az erdők zöme állami tulajdonban maradna. Ami persze nem zárná ki az erdők egy része privatizálá­sának lehetőségét. Felmérések szerint ugyanis Magyarorszá­gon lehetséges, sőt célszerű még hétszázezer hektárnyi er­dőt telepíteni. Ennek ideje vi­szont a mai tempóban száz évig tartana. Felgyorsítására jó lehetőség volna, ha magán- személy is vásárolhatna a kije­lölt földterületből, fásíthatná. A szakmai felügyeletet pedig el tudnák látni az erdőfel­ügyelők. Ehhez à csemetétől a szándékig minden együtt vol­na, a pénz kivételével. Márpedig jó volna erdővi­szonyainkat az európaihoz ha­sonló módon rendezni, annál is inkább, mert az a négy kilo­méteres bontású háló, mely Európa erdészeti térképei fe­let feszül, itt van már Magyar- ország erdészeti térképei fe­lett is. A szakma hamarosan aláírja az erdészeti helsinki nyilaik zatnak számító egyez­ményt földrészünk erdeinek egységes védelméről Stras- bourgban Sajnos egyelőre ezt nehezíti, hogy honunkban még dúl az erdészek és vadászok közötti háború — de erről majd később. Tóth Béla Endre Kőfis mm Likltdek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents